Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-12-15 / 50. szám

Evangélikus Elet 1985. december 15. A KERESZTYÉN HIT FŐ TETELEI Tanácskozik a Népfront Vili. kongresszusa A KERESZTSÉG „Meg vagyok keresztelve”: Lu­ther Márton számára nagy erőfor­rás volt kísértéseiben, lelki küzdel­meiben ennek tudata. Ha a Schmal- kaldeni cikkekben ezen a ponton nem is olyan személyes a hangja, Nagykátéjából észrevehetjük, mit jelentett neki magának a kereszt- ség, milyen vigasztalást és erőt me­rített belőle. Miért volt ez nála így, és miért lehet így a mi számunkra is? Mi ad ekkora jelentőséget annak a vízzel való leöntésnek, vagy ré­gebbi formájában - mint Luther is magyarázta - alámeritésnek? Erre a kérdésre abban rejlik a felelet, hogy nemcsak a víz van ott a keresztelés eseményében, hanem azzal a vízzel együtt van Isten élő és ható igéje. A Schmalkaldeni cik­kek tömör mondatai különösen is rávilágítanak, hogy ez a döntő vá­lasz. Nem puszta emberi cselek­mény és szokás a keresztség, ha­nem amögött és azáltal, amit lá­tunk és hallunk, Isten részéről is történik itt valami! Isten maga szól és cselekszik. Mit mond és mit tesz? Felkínálja kegyelmét! Kihir­deti: rám nézve is érvényes Jézus Krisztus halála és feltámadása. Is­ten az én bűneimet, egész bűnös lényemet Fiának kereszthalálában megítélte, feltámadásában pedig nekem is új és örök életet készített. A bűn világából és az 0 ítélete alól elhív a kegyelem, a bűnbocsánat, az igazi élet rendjébe, a Sátán ha­talmából az Úr Jézus Krisztussal való életközösségbe: az üdvösség­be. Bocsánatát és Szentleikét adva Jézusért, szerető Atyaként gyerme­kévé fogad. Mindez az isteni ajándék ott van, amikor végigcsordul a víz és elhangzik a szó: „Megkeresztellek téged az Atyának és a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében”. Ezért ne­vezi Pál apostol a keresztséget Krisztus halálába való eltemetés­nek (Róm 6,3-4) és az újjászül,eté§. fürdőjének (Tit 3,5). A keresztség tehát Isten kegyel­mének egyszer s mindenkorra szó­ló ténye életünkben. Amikor ősi keresztyén hagyomány szerint, az evangéliumra alapozva, a Krisz­tusban hívő szülők gyermekeit is megkeresztelendőnek valljuk, ez­zel is a mennyei Atya minket meg­előző, az Úr Jézusban elénk jövő szeretetéről tanúskodunk. De azt is azonnal le kell szögeznünk, hogy a keresztség önmagában, mintegy automatikusan, senkit sem tesz Is­ten gyermekévé! Élesen rávilágít erre egyházunk némely tekintetben nehéz állapota is. Nem kevés szo­morú tapasztalatot lehet szerezni arról, hogy szülők ugyan megke- reszteltetik gyermeküket, az egy­ház közösségétől és tanításától azonban magukat és gyermekeiket is távol tartják. Semmibe veszik a keresztséget, és kiderül, hogy ha­zug volt a hitvallásuk és az ígére­tük. Az ilyen tények is még inkább időszerűvé teszik annak hangsú­lyozását, amit Luther Márton a Nagy kátéban így fogalmazott: „Hit nélkül semmit sem használ a keresztség, noha önmagában bősé­ges, isteni kincs”! Ahogyan az ige hallgatása még nem tesz keresztyénné, csak a be­fogadása, ugyanez áll keresztsé- günk alapvető tényére is! Ha arra kell választ adnom, valóban ke­resztyén vagyok-e, nem lehet azzal takaróznom, hogy meg vagyok ke­resztelve. Hiszen arról van szó, hogy amivel Isten megajándéko­zott, amikor megkereszteltek, azt elfogadtam-e és élek-e belőle! Nem szabad és nem lehet a keresztségre hivatkozva kikerülnünk az ilyen kérdéseket: Újonnan születtél-e? Istenhez téríthetett-e már végre az 0 kegyelme? Mert a keresztség mindenképpen érvényes rajtunk, de az igazi hit nélkül ítéletesen az! Személyesre fordítom a szót. Azt mondhatom, hogy vallásos családban nőttem föl, templomba, ifjúsági órákra jártam, segítettem ebben-abban magam is. De ami­kor az Úr Jézus világossága a szí­vembe hatolt, erről a vallásossá­gomról is ki kellett derülnie annak, hogy milyen önző és önigaz, Isten előtt nem más, mint bűn! És csak amikor szennyes voltom fájdalmá­val Isten kegyelmét kerestem és bocsánata drága lett számomra, akkor szülhetett újjá az Ő Szentlel­ke. A keresztségben kapott újjá­születés ekkor lett tényleg az enyém. Hogy immár „a keresztség­ben járjak” (Luther), vagyis meg­térésben éljek. A keresztségben való élet napról napran^gújulóbűnjbánatqt^ésds^p ten bocsánatáért hálás nitet, enge­delmes szolgálatot jelent, fgy lehet erőforrás számunkra is, hogy „meg vagyok keresztelve”: életem össze van kapcsolva megváltó Urammal, Jézus Krisztussal, aki meghalt és feltámadott értem. És akkor alázatos bizonyossággal te­kinthetek előre az örök jövendőre. Akinek életében azonban nem kö­vetkezett be döntő Istenhez térés, bűneit nem látja és nem bánja, esze ágában sincs a mennyei Atya aka­ratát keresni és szolgálni, az nem bízhat és ne is bizakodjon abban, hogy meg van keresztelve. Enged­jük kiseprűzni szívünkből a hamis biztonságot, hogy igazi bizonyos­ságot adhasson nekünk maga az Úr! Adámi László A Hazafias Népfront 1985. december 13-15. között tartja Budapesten a VIII. kongresszusát. A VIII. kongresszust megelőzően lezajlottak országosan a községi, városi és megyei értekezletek, újjáválasztották a különböző színtű nép­front-testületet. A VIII. kongresszuson írásos és szóbeli beszámoló megtárgyalja a VII. kongresszus óta elvégzett mozgalmi munkát, annak tapasztalatait, vala­mint a jövő előtt álló feladatokat. A Hazafias Népfront jelentős szolgálatokat végez társadalmunkban. Fórumot biztosít minden magyar állampolgárnak, hívőknek és nem­vallásosoknak országunk politikai, társadalmi, gazdasági,, kultúrális problémáinak megvitatására, módot ad a közéletben való részvételre, hív a békéért való fáradozásra. Mindezzel kovácsolja a nemzeti egységet, előmozdítja társadalmunk demokratizálódását és az erkölcsi értékek megbecsülését. A VIII. kongresszuson számos egyházi résztvevő vesz részt. A munka­tanácskozásról január 12-i számunkban részletesen beszámolunk.-----------------------------------j---------------------------------------------------------­Tú rmezei Erzsébet Ha többet nézek csillagos egedre... Szent asztalodhoz készülök, Királyom, s leborulok előtted csendesen... bocsánatod, kegyelmed keresem. Födjön be újra értem hullott véred hiányt, mulasztást, üres perceket... bár mindet számbavenni sem lehet. Olyan ritkán néztem a csillagokra rámalkonyodó, sötét esteken... a villany fénye elég volt nekem. írtam, olvastam hideg földi fényben, befüggönyöztem jól az ablakot, s nem tárulhattak örök távlatok. Ha többet nézek csillagos egedre, ha a csodálat és a csend betölt, helyére kerül szivemben a Föld. ii un -no:Megtó,tJatiaiatcsillfi9<ah^ij3@anai<. ui/*,¥v mi a parányi,' mf á Végiéiért, - milyen csoda, hogy Te gondolsz velem. S lelkemben félelem kel és alázat, hogyha a fényévekhez mérhetem pillanatnyi, parányi életem. Minden mulasztásom mégjobban éget, minden elvégezetlen feladat csillagos eged szent rendje alatt. Köszönöm, hogy értem hullt, drága véred minden mulasztást eltöröl, befed... s köszönöm, hogy tovább ragyog felettem nagy irgalmad és csillagos eged! V _______________________________________) Me lius Juhász Péter Herbáriuma Egész népének szolgált vele SZÜLETÉSÉNEK 450. ÉVFORDULÓJÁRA Kultúr- és művelődéstörténeti érdekesség, kortörténeti dokumen­tum a híres reformátor könyve. Rövid ismertetésével emlékezünk a neves szerzőre. A szerzőről , Melius Juhász Péter a török hó­doltság alatt elpusztult Somogy megyei Horhiban született, 1536 körül. Hiteles arcképét nem ismer­jük, születésének éve vitatott. Csa­ládjáról keveset tudunk, fiatalsá­gáról csak az utóbbi években ke­rült elő néhány, megbízhatónak látszó, új adat. Valószínű, hogy előbb Pápán, majd Sárváron, Nádasdy Tamás oltalma alatt élt és tanult. Sárvári évei alatt a Nádasdy udvarában gyakran megfordult Fraxinus Gáspártól, a korszak neves orvo­sától tanulhatta a botanika szere- tetét, a növényvilág és a népi gyó­gyászati eljárások iránti érdeklő­dését. Az első biztos adat az, hogy 1556-ban a wittenbergi egyetemre iratkozott be, több magyar diák­kal együtt. Ott a híres polihiszto­roktól tanulhatott a teológia mel­lett növénytant, csillagászatot, ma­tematikát. 1558-ban Erdődön vagy Krasznabélteken szentelték pappá; ekkor hívta meg Török Já­nos Debrecenbe, udvari papjának. Később a város lelkészévé válasz­tották meg. Hamarosan a kálviniz- mus vezéralakja lett. 1561-ben - kb. 25 évesen! - már püspökként szerepelt. Neki köszönhető a deb­receni nyomda felállítása. Nagy hitvitázó volt; 14 év alatt 28 hitvi­tázó-teológiai művet alkotott. A magyar református egyház meg­szervezője. A teológiában eltért a lutheri irányzattól, de szembefor­dult a dogmákkal szakító unitáriu­sokkal. Az 1561-1571 közötti évtized szellemi alkotó időszaka. Ekkor hatalmas irodalmi és szervező munkát végzett; nagyszámú teoló­giai munkát írt, számos zsinaton vett részt, és harcolt. A természet iránti szeretetét bizonyítja, hogy ilyen nagy hivatalos elfoglaltsága, szervező tevékenysége mellett vál­lalkozott az első magyar botanikai mű megírására is. A Herbáriumot már nem tudta befejezni; erre utal az, hogy nincs írói előszava, holott abban az idő­ben ez szokásban volt a nyomta­tott művek kibocsátásánál. Művéről Herbáriuma - az első magyar természettudományi kézikönyv ­1578-ban jelent meg Kolozsvárott, feltehetően özvegy Heltai Gáspár- né könyvkiadó műhelyében. A könyv igazi címe tkp. az al­cím: „Az fáknak, füveknek nevek­ről, természetekről és hasznairól.” Tömör és pontos kulcsszavak tájé­koztatnak a szerzői szándékról és a könyv tartalmáról. A maga korában határozottan tudományos igényű mű nem a ki­választott kevesekhez, hanem a tö­megekhez, minden, olvasni tudó, és olvasni akaró emberhez szól; ta­nulságos és hasznos könyv. A ter­mészettudományok szétválása kezdetén született munka érthető­en nem egy, hanem több szakterü­let közös őse: magukénak vallhat­ják a botanikusok mellett az orvo­sok, a gyógyszerészek, kertészek, nyelvészek, néprajzosok, sőt még a művelődés- és egyháztörténészek is. Az orvostudomány számára megőrzött és feldolgozott mintegy 300 középkori betegségnevet; a gyógyszerészet kb. 1500 (!) recep­tet, azok elkészítési módját, javal­latot, gyógymódot találhat benne, és - mint ahogyan a gyógyszeré­szet a mai napig sem vált el teljesen a szépségápolástól, a kozmetikától - Melius munkája őrzi nyomtatás­ban az első kozmetikai recepteket, tanácsokat. Ebben a munkában je­lentkezik először a tudományosság igényével a nemzetközi tudomá­nyos műnyelv „magyarítása”, a nyelvújítás, számos, feltehetőleg Melius által alkotott magyar nö­vénynévvel, szakkifejezéssel. Egy kis részlet az érdekes könyv­ből: „Külső hasznai”: az máknak a magva, succusa, vize, vagy leve, ha megfőzed jó vízben, ezzel az fejed, homlokod mosod, főfájást, hagy- mázt, Antal tűzét megoltja. A mák vizét töltsd a fülbe, megállatja az fülnek csengéssét, zúgássát. Ha pe­riig a mákból olajat csinálsz, huru­tot megszáraszt, torkot gyógyít, meglágyít, alatlanságot megállat.” Természetes, hogy a szerző ja­vallatai, ajánlásai közvetlenül nem alkalmazhatók modem viszonya­inkra, de nem tudományosan meg­alapozott javallatait sok esetben éppen a több évszázados megfigye­lés és gyakorlat, a népi bölcsesség diktálta, amelyek közül soknak a helyességét századunk kutatásai is igazolták. A neves szerző érdekes és érté­kes művével több tudományágnak és egész népének szolgált. Példát adott a sokirányú, hasz­nos lelkészi szolgálatra, jelenünk­ben is. Barcza-Barczáné Folytatás az 1. oldalról MURASZOMBAT ÜNNEPE EGYKORI ISKOLÁNKRA EMLÉKEZTÜNK- KUFSTEINBEN virágzásának véget vető „gyászév­tized” (1671—81) küszöbén az evangéliumi megújulás virágait szétdúló ellenreformációs pusztí­tások láttán, hogyan is képzelhet­te volna Krizsán' Tamás akkori igehirdető-esperes, hogy három évszázad múltán ugyanezen a he­lyen ezernyi ember zúgja az éneket Istenről, aki Erős Vár és Olta­lom!? - Mindenesetre ha Krizsán Tamás bujdosásában, az üszkös romok emlékével vallotta, hogy Jézus Krisztus örökké ugyanaz, akkor ez a reménység most termi - ma is jövőt tápláló - gyümöl­cseit. Bármerről is érkezzék az ember Muraszombatba, mindenütt he­gyen épült templomok integetnek az utas felé. Sok a szétszórt, szeres település. Ha csak néhány család lakik is egy tömbben, már építet­tek egy kis, néhány négyzetméte­res, karcsú tornyos templomocs­kát. Ezek a kis tornyok embert és tájat őriznek és utat mutatnak Afelé, aki mindig Ugyanaz. Lehet, sőf bizonyos, hogy e kis templo­mok látványa biztonságérzetet ad, s hozzájárult ahhoz, hogy itt hűsé­ges a nép szülőföldjéhez. Nagyon komoly okának kell lennie, ha vá­rosra távozik. Bár a föld izmokat próbára tevő kemény agyag, s nem szép szóra, de csak kitartó kemény munkára adja meg gyümölcsét. Mégis e dombhátakra és völgyek­be épülnek az új többszintes, össz­komfortos otthonok. S ettől kivi­rul a táj. Viszont minden korban bőven termett a Mura-vidék lelkipászto­rokat. A jelenleg itt szolgálók át­lagéletkora 45 év. Valamikor, ami­kor még Pozsonyban, Sopronban folyt a lelkészképzés, jutott belő­lük még a Dunántúl különböző tájaira is. Volt olyan muraszomba­ti érettségiző osztály, ahonnan nyolcán lettek különböző felekeze­tek lelkészeivé. Az itteni evangélikus központ ad otthont a sajtószolgálatnak is. Havonként jelenik meg az „Evan- gelicanski List” Ludvik Jósár és Gustav Skalics lelkészek szerkesz­tésében. Egy-egy magyar nyelvű írást is tartalmaz. Az „Evangeli- canski Koledar” pedig nemcsak az egyházi év krónikája, de sok tartal­mas elvi, gyakorlati és történeti tárgyú írást is közöl. A testvéri megértés nagyszerű példája pedig, hogy főszerkesztője Novák esperes a terjedelemnek mintegy 10%-át a magyar nyelvet jobban értő olva­sóknak biztosítja. Az egyházközség nagyszerű év­fordulói ünnepe előtt és után a leánykórus tagjai a templomkert­ben süteményekkel kínálták az ér­kező ill. távozó híveket. A szép vendéglátó gesztuson túl több mint jelkép az, hogy ez az egyház a hívek lelkére és testére gondot visel. Sőt ezen túlmenően nem té­veszti szem elől a nagy tömegben az egyeseket. Itt mindenki otthon érezheti magát, s a templom ill. az egyházmegyei központ bejáratá­hoz közeledve tudhatja, hogy a szülői otthon felé, a Mennyei Atya hajlékához közeledik: haza. Papp Vilmos A Liszt Ferenc Társaság tagjai évek óta felkeresik azokat a hazai és külföldi városokat, amelyekben Liszt élt, hangversenyezett, vagy amelyekhez egy-egy művének szü­letése fűződik. A magyar művész útjait követő kirándulás idén Ausztriába vezetett: jártunk Do- borjánban (Raiding), múzeummá alakított szülőházában, Kremsben az édesanyja szülőházát megörökí­tő emléktáblára is koszorút helyez­tünk. Ezek az utak, melyek a nagy magyar zeneszerző életútját, művé­szi pályáját követik, a zene jegyében indultak, ma már kultúrtörténeti utakká lettek. Amerre járunk, fel­elevenítik a magyar irodalom, mű­vészet és nem utolsósorban a törté­nelmi emlékeket is. Insbruckban járva vajon el lehetett volna kerülni Kufsteint, ahol a történelem során annyi hazaszerető magyar rabos­kodott? Néhányunknak különösen kedves volt ez a kitérő, hiszen a mi iskolánk, az Evangélikus Leány- gimnázium helyezte el itt a hősök nevét megörökítő első emléktáblát - közel fél évszázada. Olyan öröm volt elmondani az útitársaknak az emléktábla törté­netét, beszélni az iskola két tanár­nőjéről, akik 1936-ban Kufstein­ben jártak és hiába keresték a sok magyar hős emlékét, ezért a tanév kezdetekor a Szép Magyarsággal Beszélők Egyesülete keretében, de a gimnázium valamennyi tanulójá­nak bevonásával és a tanári kar e célból alakult bizottságával, meg­kezdték a szervezést. Iskolai nyil­vános irodalmi, zene) délutánokat, szülői teaesteket rendeztek az em­léktábla költségeinek előteremté­sére. A Császár toronyban elhelye­zett táblát Lux Elek szobrászmű­vész tervezte, a Seenger cég faragta piszkei vörös márványból, nagysá­ga 2,20 x 1,65 m, súlya hat és fél mázsa. Negyvenhét tagú diák- és tanári küldöttség utazott - részben saját költségén - Kufsteinbe, az emléktábla elhelyezési ünnepsé­gekre. 1937. július 9-én, a kufsteini állomáson a járási főnök magyar szóval köszöntötte a küldöttséget, Wagner múzeumi igazgató foga­dást' adott a vendégek és a sajtó képviselői részére. Külön levelező­lapot nyomattak a magyarok tisz­teletére Kufstein képével „A ma­gyar hősök emléktáblájának lelep­lezése alkalmával, 1937. július 10.” felírással. (Külön kiemelték, hogy bár sok nemzet fiai raboskodtak a várban, a magyarok voltak az el­sők, és éppen egy iskola növendé­kei, akik gondoltak mártírjaikra.) Az Evangélikus Leánygimná­zium Dr. Zelenka Margit és Je­szenszky Ilona tanárnők irányításá­val Teleki Blankának és Leővey Klárának, a két kiváló, Kufstein­ben szenvedett magyar nőnek kí­vánt emléket állitani, de éppen Wagner Károly múzeumi igazgató segítsége folytán (naplók és korabe­li adatok rendelkezésre bocsátásá­val) kilencvennégy kufsteini fogoly nevét örökítette meg a márványtáb­lán. (Kazinczy Ferenc, Czuczor Gergely, id. Wesselényi Miklós br., Batsányi János, és sokak neve). A hősök neve (akik közvetlenül • a francia forradalom után és az 1848-as magyar forradalom után sínylődtek Kufsteinben), nemcsak az emléktáblára került. Az iskola tanulói rövid életrajzukat tartalma­zó művészi emlékalbumot készítet­tek, magyaros díszítésű lapokkal a vármúzeum részére, melyből egy példányt a Magyar Nemzeti Múze­umnak adtak át. Az album szövegét kis füzetben, nyomtatásban is kiad­ták: „A Kufstein várában rabságot szenvedett magyar hősök emlék­könyve, összeállította a budapesti Evangélikus Leánygimnázium”. A magammal vitt kis könyvet s a régi levelezőlapokat sokan nézegették nagy érdeklődéssel az útitársak kö­zül, mi pedig szeretettel emlékeztünk egykori - nagyon sokat nyújtó - iskolánkra. Schelken Pálma £uangel i&mski LIST 1 é MESECNIK EVANGELICANSKE CERKVE V SRS — OKTOBER 1985 LETO XIV — STEV. 12

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents