Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-10 / 45. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS / HETILAP----------- :--------------\ Az egyháznak nincs más rendeltetése és dolga, mint Isten igéjének hirdetése. Ha nem ezt teszi, nem egyház, - legfeljebb névleges. Nem az ige van az egyházért, hanem az egyház van az igéért. Nem azért van ige, hogy az egyház megszólalhasson, hanem azért van egyház, hogy az ige megszólal­hasson. Nem az egyház teremt igét, hanem az ige teremti az egyházat. Az igazi egyház legfontosabb ismertetőjele az Isten igéje. Ahol Isten igéjét hirde­tik és hallgatják, ott az egyház. (Luther) \ n ,A ADÁS NEMESKOCSBAN Megújult templom - megújult élet A megújított nemeskocsi templom Minden templom az építésben ál­dozatot hozó ősök alkotása. Utánuk az egymást követő nemzedékek már örökÜk azt. Számtalan életpélda bi­zonyságaként az örökség megbe­csült, de nem egyszer terhes is lehet. Évszázadok múltával is megbecsült örökség a templom mindaddig, amíg az utódokat ugyanaz a vágyódás tölti el, mint azokat, akik azt megal­kották. A kemenesaljai bobai gyülekezet éppen tgy évvel ezelőtt adott hálát Istennek, hogy az elődök, a Türel­mi Rendeletben biztosított lehető­ség alapján - 200 évvel ezelőtt - megalkották szép templomukat. Ennek a templomnak külső és bel­ső rendje, meg a benne folyó’isten- tiszteleti élet annak bizonysága, hogy a késői utódok is megbecsült örökségnek tekintik azt. Igen jelentős áldozatvállalás eredményeként ugyanezt hirdeti a teljes külső és belső megújítás nyo­mán megszépült nemeskocsi leány­gyülekezet 1792-ben épült templo­ma is. A templom befogadóképességé­nél jóval nagyobb gyülekezet jelen­létében szeptember 22-én délután dr. Nagy Gyula, az Északi Egyház- kerület püspöke, 17 környékbeli lelkész „confirmát” éneklő közre­működésével áldotta meg ezt az ősi hajlékot. Kemenesalja települési jellegét, de ugyanakkor az itt élőknek a lutheri reformációhoz való csatla­kozását is egyként jelzi, hogy az anyagyülekezet és ennek a most hálaadást ünneplő nemeskocsi li­liánák temploma mindössze két ki­lométerre van egymástól. A homályba tűnő idők ellenére is maradt fenn bizonysága annak, hogy az itt élő evangélikusok hosz- szabb időn át külön gyülekezetét (Folytatás a 3. oldalon) Káldy Zoltán püspök a Szovjetunióban Káldy Zoltán püspök, a Lutherá­nus Világszövetség elnöke delegá­ció élén november 12-én a Szovjet­unióba utazik. A delegáció tagjai Gunnar Stálsett az LVSZ főtitkára, Risto Lehtonen az LVSZ Egyházi Együttműködési Osztály igazgatója és Georg Kretschmar bonni teoló­giai professzor. A delegáció hét na­pot tölt a Szovjetunióban. Először Moszkvában Pimen pátriárkával és Filaret metropolitávaí, az Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának veze­tőjével folytatnak tárgyalást a Lu­theránus Világszövetség és az Orosz Ortodox Egyház között folyó teológiai párbeszédről, a békéért való együttműködésükről. Látoga­tást tesznek a moszkvai Állami Egy­házügyi Hivatalban. Majd Edgar Hark evangélikus érsek meghívásá­ra Szovjet-Észtországba utaznak az észt evangélikus egyház megláto­gatására. Tallinnban istentiszteleti szolgálatot is végeznek. Nagy püspök kitüntetése A Magyar ENSZ Társaság Elnök­sége az ENSZ és a Magyar Népköz- társaság közötti kapcsolatok erősí­téséért végzett munkája elismeré­séül a Társasig által alapított em­lékérmet adományozta dr. Nagy Gyula püspöknek. A kitüntetés át­adására 1985. október 24-én, a Par­lament Vadásztermében rendezett ünnepi ülésen került sor. egyházi békemunkások határmenti találkozója A Keresztyén Békekonferencia auszt­riai és magyarországi csoportjának ha­tármenti találkozójára 1985. október 11—12-én került sor Győrben. A baráti találkozónak a római katolikus papi sze­minárium adott otthont. A13 fős osztrák delegációt Hans Fischer római katolikus plébános, valamint Németh Balázs re­formátus lelkész vezette. A 16 tagú ma­gyar küldöttségben helyet foglaltak a római katolikus, református, evangéli­kus, baptista egyház és az unitáriüsok képviselői. A találkozót az Egyházközi Békebizottság és az OBT Katolikus Bé­kebizottsága közösen rendezte. Bíró Im­re kanónok, a Katolikus Békebizottság főtitkára megnyitójában szólt a Katoli­kus Békebizottság tevékenységéről, ele­mezte annak történetét, ökumenikus kapcsolatait. Az osztrák delegáció tagja Adalbert Krims újságíró a békemozgalom idősze­rű kérdéseiről szólt. Elemezte a nemzet­közi politikai helyzetet, levonta az ebből adódó konzekvenciákat, végül pedig a békeakarat erősítéséről, nemzetközi összefogás szükségességéről beszélt. Dr. Aranyos Zoltán, zsinati tanácsos, * az Egyházközi Békebizottság főtitkára, a találkozó másik főelóadásában kifej­tette, hogy a nemzetközi politikai helyze­tet tekintve most reménység szerint egy emelkedő fázis alján vagyunk. Részlete­sen szólt a november 19-i genfi találkozó előzményeiről, az új szovjet javaslatok­ról. Kijelentette, legfontosabb felada­tunk, hogy az enyhülési folyamatot az egyházak minden erővel támogassák, használják fel nemzetközi kapcsolatai­kat az e téren elérendő siker érdekében. Végül arról szólt, hogy a békeszolgálat miként valósul meg a két békebizottság, valamint a Keresztyén Békekonferencia Baráti Körével - melynek részéről jelen volt a találkozón Lehel László, a Keresz­tyén Békekonferencia Magyarországi Baráti Körének titkára. Az előadásokat élénk eszmecsere követte. A tanácskozás résztvevői kifejezték azon szándékukat, hogy az osztrák-ma­gyar béketalálkozókat a jövőben is foly­tatni kívánják. Elhatározták, hogy egyhá­zi vezetőségüket arra kérik, támogassák az eredetileg Bonhoeffer által felvetett elgondolást, amelyet azóta többek kö­zött az EVT és legutóbb a Keresztyén Békekonferencia is szorgalmazott; nem­zetközi békevilágzsinat összehívását. Az evangélium hódításának nincsenek korlátái ApCsel 7,59-60 Mintha egy dráma utolsó felvonása zajlana le a szemünk élőt, ahogyan a Biblia beszámol István vértanúságáról. Aki az előzményekre is kíváncsi, az olvassa el az Apostolok Cselekedetei­nek 6. és 7. fejezetét. Istvánt, a tanítványt elfogják, meg­vádolják, halálra ítélik és a kor zsidó szokása szerint megkövezéssel kivég- zik. Valahol egyszer azt olvastam, hogy az ember egész életében hazudhat, de a halála órájában már nem hazudik sen­ki. Talán ezért iá írja a Biblia, a Zsidó levél, hogy „figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7) István halála mártírhalál volt, az életévéi tett tanúságot Mesteréről, Jézusról. Utolsó leheletéig megőrizte azt a szeretetet, amelyet Jézus iránt érzett, éíamely még arra ismerőt adott neki, hogy ellenségeit, gyilkosait szeresse. Honnan fakadt ez az erő? Elárulja István végső imádságának első monda­ta; „Úr Jézus, vedd magadhoz lelke- met” - kéri. Meg volt győződve arról, hogy a földi élet végével nincs minden­nek vége. Ezért nem tartotta a legna­gyobb tragédiának, hogy meg kell hal­nia. Tudta, hogy az a Jézus, akit ő Urának fogadott el, akié lett az élete, Úr a halál fölött is, szeretefe a halálon túl is megtart, és számára ezért az életé­nél is drágább kincs volt Jézus. Tu­dunk-e ilyen hittel nézni a saját életünk eseményeire, tragédiáira? Tudjuk-e, hogy van az egészségnél, a jólétnél, dé még a puszta életnél is nagyobb aján­dék, amit Isten akar nekünk adni, és ez az örök élet? Mennyire átrendeződne a gondolkodásunk, értékrendünk, ha ezt tartanánk szem előtt. A „mennybe lá­tó" hit gyönyörű példáját olvastam egy misszionárius történetében. Valahol, messze, az afrikai őserdő mélyén egy misszionárius család élt. Egy nap meg­betegedett, és nemsokára meghalt egyetlen gyermekük. A bennszülöttek eljöttek, hogy együtt gyászoljanak a családdal. Egy idő múlva megkérdezte az egyik bennszülött; Ugye, most majd elmentek innen? Miért mennénk el? - kérdezte vissza meglepetten a misszio­István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!- Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” nárius. De hiszen itt halt meg a gyerme­ketek, itt minden őrá emlékeztet titeket, nem lehet most jó nektek itt maradni, hangzott a bennszülött válasza. És ak­kor a misszionárius házaspár bizonysá­got tett arról, hogy bár valóban fájdal­mas veszteség érte őket, de tudják gyer­mekükről, hogy átadta ä szivét Jézus­nak, és hiszik, hogy az Úr Jézus magá­hoz vette őt, ezért nincs okuk a szomor- kodásra. Hosszas csend, majd az előbbi bennszülött újra megszólalt: Csodála­tos a ti hitetek, ti túlláttok a látóhatá­ron. Az igazi, élő hit ilyen, túllát a földi élet látóhatárán. Ez a hit erősítette Ist­vánt is utolsó perceiben. De ebből a hitből még valami fakadt. Mert István imádsága nemcsak ma­gáért szólt, hanem gyilkosaiért is. „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”. A megbocsátó szeretet végsőkig elmenő példája ez, ami szintén valóság lehet Jézus tanítványainak az életében. Ist­ván Jézus hűséges követője maradt, hi­szen majdnem az Úr szavaival imádko­zott, aki a Golgotán azt kéri az Atyától; „bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk. 23,34) Nem bosszúvágy, nem keserűség, nem az ön­sajnálat van a szívében, hanem az ellen­ségei iránti mentő szeretet. Ez a szeretet kényszeríti Istvánt is, hogy azokért imádkozzon, akik az életére törnek. Milyen jó volna nekünk is a/ra kérni az Atyát, hogy ezt a szeretétet töltse ki szívünkbe. Hiszen hányszor forralunk bosszút, hányszor fizetünk vissza go­nosszal a gonoszért, sokkal kisebb je­lentőségű sérelmeinkért is. Hogy mi­lyen lélek lakozik bennünk, a bosszú­állás lelke, vagy az' önigazság lelke, vagy pedig az ellenség szeretetének a lelke, az akkor derül ki, amikor zápo­roznak ránk a kövek. Sértések, meg nem érdemelt bántás, igazságtalanság. Milyen jó volna komolyan venni az Ur szavait, úgy, ahogyan István komolyan vette; „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyá­toknak fiai...” (Mt. 5,44) Balicza Iván Káldy Zoltán püspök látogatása a VELKD püspöki konferenciáján és zsinatán A schleswigi dóm Mi a VELKD? Ma öt evangélikus egyház - a bajor, a braunschweigi, a hannoveri, az észak-elbai és a schaumburg-lippei - alkotja a Német Szövetségi Köztársa­ságban az Egyesült Evangéli­kus-Lutheránus Egyházat (né­met nevén: Vereinigte Evange­lisch-Lutherische Kirche Deutschlands, rövidítve: VELKD). Az egyháztagok együttes létszáma 9,6 millió, és 4149 gyülekezetben 4935 lel­kész szolgál. 1948-ban alakult meg Eisenachban úgy, hogy meghagyta az egyes tartományi egyházak önállóságát, miköz­ben igyekszik előmozdítani az egyházak közösségét. Tanul­mányi munkával és a gyüleke­zeti munkát segítő kiadvá­nyokkal nyújt elsősorban tá­mogatást. 1981 óta Karlheinz Stoll schleswigi püspök a vezető püs­pök, aki nagy energiával és len­dülettel, de sok humorral is végzi feladatát. Ő hívta meg a Lutheránus Világszövetség el­nökét, Káldy Zoltán püspököt a VELKD püspöki konferen­ciájának (október 18-19) és zsi­natának (október 20-21) ülésé­re Schleswigbe, ahová elkísérte Reuss András angyalföldi lel­kész is. Schleswig Kisváros az NSZK északi ré­szén, közel a dán határhoz, az északnémet síkságon. Házai szinte körülölelik a Schlei vizét, messze magaslik közülük a 10. században épült dóm 19. száza­di tornya. Késő gótikus oltára, a „bordesholmi oltár” 1521- ben tölgyfából faragva került ki Hans Brüggemann kezei alól. Páratlan munka: 12,6 mé­ter magas, 7,1 méter széles, és 24 mezőben 400 faragott alak ábrázolja Krisztus szenvedés­történetét. Püspöki konferencia A tagegyházak püspökei és vezetői évente kétszer ülnek össze. Az őszi ülés adott alkal­mat az LVSZ elnökének, hogy rövid bepillantást nyerjen a nyugatnémet tagegyházak éle­tébe. Szinte minden részvevő is­merős volt, hiszen a legtöbben jelen voltak a budapesti nagy­gyűlésen, melynek emlékei még most is felcsillantják a szeme­ket. Hosszas megbeszélés után nyilatkozatot fogadtak el az 1945-ben kiadott stuttgarti bünvallás évfordulója alkalmá­ból, mert éppen az évforduló napján üléseztek. Előkészítet­ték a Kiskáté kiadásának egy újabb revízióját. Zsinat A tagegyházakat képviselő 60 zsinati tagot a közelmúltban választották meg. A mostani alakuló ülésen választottak el­nököt egy 37 éves bíró, Dirk Veldtrup személyében. Élénk visszhangot váltott ki Ulrich Wilckens lübecki püs­pök beszámolója a katolikus kérdésben. Többen úgy vélték, sokkal több a probléma, és a nyitott kérdés a katolikus egy­házzal való viszonyban, mint az a jelentésből vagy akár a Vatikán és az LVSZ közös munkabizottságának legújabb iratából („Az egység felé”) ki­derül. Stoll püspök jelentése is - a zsinat más rendezvényeivel összefonódva - utalt Johannes Bugenhagen, az északnémet reformáció nagy alakja szüle­tésének 500. évfordulójára. Visszhangra találtak szavai a hazai misszióról, a béke ügyé­ben összehivandó ökumenikus zsinatról, valamint a robbaná­sig feszült délafrikai helyzet­ről. LVSZ - VELKD A jelenlevők jól kihasználták a lehetőséget, hogy első alka­lommal volt közöttük az LVSZ tavaly megválasztott elnöke. A püspöki konferencia egyik délelőttjét kötetlen beszélgetés­re szánták, melyen felölelték a világszövetség munkájának számos részletét. Az elnök tiszteletére rende­zett fogadáson, mintegy száz meghívott előtt, Káldy Zoltán püspök az augusztusi végrehaj­tó bizottsági ülés által elfoga­dott irányelveket ismertette, melyek 1990-ig megszabják a teendőket. Köszönetét mon­dott a nyugatnémet egyházak eddig nyújtott szellemi és anya­gi tehervállalásáért és további részvételüket kérte a megjelölt célok érdekében. A zsinaton elmondott üd­vözletében reménységét fejezte ki az elnök, hogy a békezsinat gondolata kedvező fogadtatás­ra talál a világ keresztyénéi kö­zött. A keresztyén egységről és az evangélikusok egységéről szólva pedig kiemelte, hogy az egységre nem önmagáért, csak az egység kedvéért van szükség, hanem azért, hogy bizonyság­tételünknek hitele legyen a vi­lágban. Az újságíróknak kicsiny, de igen kitartó csoportja el­sősorban a délafrika helyzet­tel és az ökumenikus békezsi­nattal kapcsolatosan ostro­molta kérdéseivel Káldy püs­pököt. A Lutheránus Világszövet­ség munkája így hát tág teret kapott ezen az ülésen és magá­ra vonta a figyelmet. Indokolt az a reménység, hogy a legna­gyobb nemzeti evangélikussá- got megtestesítő VELKD és a Lutheránus Világszövetség kö­zött a kapcsolatok tovább fej­lődnek. RA 4 í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents