Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-11-03 / 44. szám

Evangélikus Elet 198S. november 3. 200 éves a meszleni templom Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre Meszlen 200 éves templomának ünnepére sokan egybegyülekeztek 1985. szeptember 22-én, hogy együtt adjanak hálát Istennek jó­ságáért. A legtöbben a szomszé­dos Acsádról érkeztek, hiszen ez a gyülekezet kezdettől fogva elvá­laszthatatlan Meszlentől. Köztu­dott, hogy 1980 óta a Meszlen- Acsád-Nemescsói Társgyülekezet része ez a két község, így érthe­tően a többi részéből is szép szám­mal voltak jelen. Az urbanizáció következtében a meszlen-acsá- diak többnyire Szombathelyre ke­rültek. Öröm volt látni a templom előtt várakozók soraiban a város­ból hazaérkezőket. Dr. Nagy méltatta. Nemzedékről nemzedék­re az evangélikus híveink nemcsak Isten oltalmának és erősségének a megtapasztalásáért jöttek el ide, Jianem lerakva bűneik terhét az ige és a szentségek által szívük és elméjük, testük és lelkűk megúju­lásáért is. A templomozásnak csak akkor van értelme, ha onnan megigazulva tér haza az odaláto­gató. A gyülekezeti közgyűlésen Bo­ros István acsádi felügyelő ismer­tette a templom renoválásának a történetét. Az 1973-as renoválás után most csupán kisebb karban­tartói munkálatokra került sor, de a költségek - melyeket szinte tel­Balról jobbra Fehér Károly esperes, Nagy Gyula püspök, Szabó István egyházmegyei felügyelő és Weltler Sándor helyi lelkész Gyula püspök Fehér Károly espe­res és Weltler Sándor helyi lel­kész, valamint tíz nemescsói sze­mélyautó kíséretében érkezett Meszlenbe, ahol a vendégeket Bo­ros István acsádi és Szabó Kál­mán meszleni felügyelők fogadták és köszöntötték. A most konfir­mációra készülő Csidei Gyöngyi és Maár Tamara adták át a virá- ‘gőkáÜV1 l,u[j A vendégeket köszöntötték a helyi politikai szervek vezetői is, Erős Zoltán tanácselnök, Horváth Kálmán titkár, valamint Sauer György a Hazafias Népfront elnö­ke. Nagy püspök megköszönte a szívélyes fogadtatást. Egyházkerületünk püspöke a vasárnapra rendelt ige alapján szólt az ünneplő gyülekezethez. (Kolosséi levél 3,3-7) Az igehirde­tés a templom igazi jelentőségét „Hogyan vigyük a fejet a szívbe?” Berlini ankét Spener születésének 350. évfordulóján Reformátor a reformáció után: ezt a sokat mondó-, sajátos nevet kapta Philip Jakob Spener frank­furti, drezdai, majd berlini lelkész, a történelmi pietizmus atyja (1635-1705). A berlini Stephanus- Stiftungban tartott nemzetközi tu­dományos konferencián szeptem­ber 30-október 3. között sokolda­lú elemzés alá került a lutheri or- thodoxiát felváltó és a felvilágoso­dásba torkolló pietizmus máig is ható mozgalma, annak minden pozitívumával és korlátáival. Nyugat- és keletnémet történé­szek, lelkészek és evangélisták mellett több kelet-európai résztve­vő előadásokkal, igehirdetésekkel, referátumokkal - és olykor parázs vitákkal is - gazdagították a vi- lágkeresztyénség széles köreit is foglalkoztató problémakör négy napos ankétjét. A Pia Desideria (Kegyes Óha­jok) speneri felhívásának (1675) a hatására már a XVII. század utol­só negyedében mozgásba jött az akkor már csaknem egy század óta megmerevedett, jobbára dog­matikus vitákra szorítkozó euró­pai lutheranizmus jó része. A bá­tor egyházkritika szavai riadóként hatottak. Spener ma is aktuális diagnózisa rámutatott a keresz­tyén életfolytatás hiányaira, a lel­ELŐ VIZ Az evangélium. „Válasszatok magatok hódításának közül, akik telve vannak nincsenek korlátái Lélekkel és bölcsességgel.’ ApCsel 6,3. jes mértékben a gyülekezet tagjai adakozták - megközelítették a 100 000 Ft-ot. Első fölszólalóként dr. Nagy Gyula püspök köszönetét mon­dott a hivek áldozatkészségéért. Biztatta a híveket, hogy az új templom az elhangzott igehirdetés értelmében szolgálja a hívek, az egész gyülekezet megújulását Is- -ten dicsőségéit < >ba ^embertársaink javára. A Vasi Egyházmegye kö­szöntését Szabó István egyházme­gyei felügyelő tolmácsolta. A test­véregyházak képviseletében jelen­lévő Enyedi József plébános me­leg szavakkal üdvözölte „a fiata­labb testvért”. Az ünnepség befejezéseként a gyülekezet az acsádi étteremben díszebédet adott meghívott vendé­gei tiszteletére. Weltler Sándor A kijelölt versen túl érdemes az egész fejezetet elolvasni, és világossá lesz: for­dulóponton vagyunk, alakulnak az egyház körvonalai. Szakaszunk a báto­rításon túl kérdéseket vet fel. Nézzünk szembe ezekkel a kérdésekkel. Hisszük, hogy az egyháznak Isten az Ura? Igénk első jelzés arról, hogy a gyüle­kezetben „görög nyelvűek” is vannak a „héberek" mellett. Vannak, akik egyenesen két gyülekezetről, csoportról beszélnek. A lényeg: itt Isten megmuta­tott már valamit világot átfogó szerete- téből, abból, hogy minden nép közül gyűjti egyházát. - Ezenfelül első jelzés igénk arról is, hogy a szolgálattevők munkájukra nézve „tagolódnak”: ala­kul az igehirdetői és szeretetszolgálati munkaág. Isten nemcsak arról gondos­kodik, hogy terjedjen az evangélium, lépjen át határokat, hanem közben ala­kítja, formálja egyházát a történelem­ben, mert 0 az egyház Ura. Istennek ebből a mindenki felé irányuló szerete- téből és egyházat formáló hatalmából mi már többet láthatunk. Mégis: hisz- szük, hogy az egyháznak ma is Isten az Ura? í Tudjuk, hogy mit bízott ránk Isten? A tanítványokban most tudatosodik: mit vár tőlük Isten. Érdekes: egy baj, feszültség és ínség hívja fel erre figyel­müket. S ekkor születik az egyház két nagy munkaága: „az ige szolgálata” és a „diakónia”, asztalok körüli szolgálat. Nem erre hívja fel Isten ma is figyel­münket sok baj, ínség és feszültség kö­zepette? Isten ma is ránk bízta az evan­géliumhirdetés és diakónia szolgálatát. Egyrészt mindent meg kell tennünk, hogy mindkettő ma is egyformán ha­ladjon, másrészt látnunk kell, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól, az apostolok is gyakorolták a diakóniát és a diakónusok evangéliumhirdetők is lettek. Az ige és diakóniai szolgálatából egyiket sem lehet a másik ellen kijátsza­ni, elhanyagolni. Napjainkban különö­sen erre tanít Isten. Mégis: tudjuk már igazán, mit bízott ránk Isten? Vállaljuk a ránk eső szolgálatot? Itt érkeztünk el voltaképpen a cím­ben adott igéhez. Mind az evangélium­hirdetéshez, mind a diakóniához szol­gák kellenek. S mindkettőhöz olyanok, akiknek életük jó bizonyság és akik Isten Lelkének a megajándékozottal - e kettő tesz igazán Isten szolgájává, ezek nélkül üres minden. A választottak beálltak a sorba, így a „tizenkettő” mel­lett megjelent a szolgálatban a „hét” is. a szolgálat érdekében. Mert az egyház­nak Isten az Ura, de a szolgálathoz embereket keres. Szolgák kellenek ma is az evangéliumhirdetéshez és a szere­tetszolgálathoz is. Érdekes a „válassza­tok” kifejezés. Ezt jelenti: nézzetek utá na, keressetek, vizsgáljátok meg őket. Mai gyülekezeteink se csak vátják a szolgákat, hanem nézzenek utána, ke ressenek olyanokat, akik beállnak a szolgálatba. Minden gyülekezetben tennünk kell ezt tudatosabban. Ezenfe lül pedig: vállaljuk, amit Isten ránk bíz mert biztos, hogy mindnyájunknak van küldetése, szolgálata. Vállaljuk? A kérdések választ várnak mindnyá junktól. Boldog, aki így tud válaszolni hiszem, hogy Te vagy az egyház Ura tudom, mit bíztál ránk és vállalom rám eső részt a szolgálatból. Keveházi László A legújabb kor nyitánya Béníts Klára Add meg Uram Add meg Uram mindennapi kenyeremet, adjál Uram hozzá egy kis szeretetet, éftgedd Wé&'ti’ogy" ffé legyek beteg’ ’ engedd meg, hogy elviseljenek, és ha jön Angyalod, tiszta legyen lelkem, hogy szelíd kezével Hozzád vezethessen, Ámen, ámen, ámen. Ha én Ha én király lennék, igazságot tennék, ha én koldus lennék, mindenkinek adnék, ha én paraszt lennék, szeretetet vetnék, ha én boltos lennék, tisztességet mérnék, ha én hóhér lennék, nem ölnék, ölelnék, ha katona lennék, mindig békét kötnék, hogyha orvos lennék, lélekpulzust mérnék, és ha költő lennék, Istenről beszélnék, s ha ki nem nevetnek, nagy költő lehetnék. Nem könnyű feladat egy-egy történelmi korszak határát egyér­telműen megjelölni. Jó példa erre az újkor kezdetének meghatározá­sa körüli bizonytalanság a törté­netírásban. Polgári történészek 1492-őt, Amerika felfedezését, vagy 1517-et, a reformáció nyitá­nyát tekintik az újkor kezdetének. A marxista történetírás az angol polgári forradalommal (1640-49) kezdi tz új kort, a kapitalizmus kibontakozásának korát. Hazánk­ban viszont 1526-ot, a mohácsi -, csatát tekintették korszakváltó történelmi eseménynek. Valóban nagyon nehéz a történelem Urát tetten érni a színfalak mögött, hi­szen az egyes felvonások kezdete még nem jelenti az előző felvonás törvényszerű és azonnali végét. A legújabb kor nyitánya mégis meglehetős biztonsággal meghatá­rozható 1917. november 7-vel, a nagy októberi szocialista forrada­lom győzelmével. 68 esztendő, két emberöltőnyi idő elegendő ahhoz, hogy a pétervári események valódi történelmi súlyát és távlatát meg­ítéljük. Az Aurora ágyúi valóban új, igazságosabb gazdasági, társa­dalmi rend építésére ébresztették föl az orosz népet. S a forradalom lángja futótűzként terjedt tovább. Egy szikrája hazánkban is lángra lobbant 133 napra a Tanácsköz­társaság idején már 1919-ben. 1922-ben a Szovjetunió megszüle­tésével földünk egyhatodán győ­zött az új rend, a szocializmus esz­méje, mely a második világháború után már világrenddé nőtte ki ma­gát. Napjainkban már szinte vala­mennyi földrészen jelen van. készképzés égető reformjaira, a misszió, a lelkigondozás, de legfő­képpen az Igével való személyes foglalkozás ellanyhulására. Neves tübingeni, hallei, berlini és bochumi professzorok, vala­mint a herrnhuti és gnadaui kö­zösségek vezetői élesen rávilágí­tottak a megújuló egyházi élet ál­dásaira, de egyben a lutheri meg- igazulás-tan tiszta forrásának iga­zi éltető erejére, s a vélt felsőbb­rendűség és szeparatizmus gyako­ri veszélyeire is. Spener halálakor, egy emlékére megjelent könyv a pietista refor­mátor arcképét ezekkel a ma is figyelemre méltó gondolatsorok­kal szegélyezte: Az élő, de nem cselekvő keresz- tyénség - alszik A cselekvő, de nem élő keresz- tyénség - képmutató A sem nem élő, sem nem cse­lekvő keresztyénség - halott Az igaz keresztyénség mindket­tő: élő és cselekvő! Ez a speneri üzenet nemcsak in­tés, hanem biztatás is a lutheri örökséget őrző, de szüntelen meg­újulásra szoruló magyar evangéli­kus egyházunk számára. Fabinyi Tibor MEGKÉRDEZTÜK AZ LVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAIT Válaszol Maria D. Gomez, USA kajában hol kellene a súlypontnak lennie? Az LVSZ munkájában a legna­gyobb súlyt arra kellene fektetni, hogy olyan fórumot nyújtson, ahol az összes evangélikus egyház egybe­gyűlhet és megbeszélheti problé­máit és megfogalmazhatja azokat az irányelveket, melyek segítenek megvalósítani közös keresztyén cél­jainkat és törekvéseinket. Milyen módon tudna az LVSZ támogatást nyújtani az ön országá­ban élő egyházaknak? Helyi szinten az LVSZ úgy tudna segíteni, hogy tájékoztatást ad ke­resztyén testvéreinkről az egész vi­lágban és hogy milyen módon tud­nak a mi helyi egyházaink segíteni nekik az életbenmaradásban egy ál­landóan változó politikájú világ­ban. Ez a tevékenység magában fog­lalhatná a gyűjtést éppen úgy, mint a tagegyházak közötti kölcsönös tá­jékoztatást, hogy a többiek hogyan oldják meg .saját problémáikat. Személyesen ön milyen hozzájá­rulást tud nyújtani a végrehajtó bi­zottság előtt álló feladatok megoldá­sához? \ Személyes hozzájárulásom a vég­rehajtó bizottságban, hogy teljesen odaszánom magamat az LVSZ munkájának megértésére, és hogy aktívan megszólaltatom az LVS£ szempontjait saját hazámban. Saját egyházában milyen gondo­latok és mely személyek gyakorol­tak jelentős hatást önre? Jó keresztyén otthon Istenbe vetett szilárd hit Lelkészem és a gyülekezeti család Kapcsolatom férjemmel és há­rom gyermekemmel Spanyol származásom Milyen módon vett részt eddig személyesen az LVSZ munkájában? Az LVSZ USA nemzeti bizottsá­gának tagjaként. Az Egyesült Államok világkö­zösséggel foglalkozó állandó bi­zottsága tagjaként. Az LVSZ budapesti nagygyűlé­sének delegátusaként. Véleménye szerint az LVSZ mun­Az új társadalmi rend úttörői, élükön Leninnel merőben új mó­don ítélték meg a vallás, a keresz­tyén egyházak helyét és szerepét. Az eddigi társadalmi rendek a IV. század, a konstantinuszi fordulat óta szorosan- összefonódtak az egyházzal és ideológiai támaszuk­ká tették azt. Az új rend gyökere­sen szakítani akart az eddigi társa­dalmak visszásságaival. így érthe­tő, hogy eleinte az új rend és az egyházak kapcsolata kölcsönösen meglehetősen bizalmatlan volt. Idő kellett, hogy egymást job­ban és józanabbul megismerjük és megítéljük. Az évtizedek során egyrészt világossá vált, hogy a keresztyénség nem ideológia. Másrészt kiderült, hogy az új rendnek csak másodlagos jellem­zője az ateizmus, s igy hívő em­berek is jó lelkiismerettel megta­lálhatják helyüket és szolgálatu­kat sok olyan közös cél érdeké­ben, mely összeegyeztethető meg­győződésükkel. így találtuk meg helyünket és küldetésünket az új rendben is, mely napjainkban már nemcsak elfogadja, de egyenesen igényli is a más világnézetűek, a vallásos, hívő emberek közreműködését. Jól példázza ezt a fejlődést az a tény, hogy éppen Moszkva adott otthont a világvallások konferen­ciájának, és éppen a szocialista országokban élő egyházak pró­bálták elsőként mozgósítani a vi- lágkeresztyénséget a Keresztyén Békekonferencia keretei között a béke megmentésére. Gáncs Péter Október 27-i számunkban közöltük a hartai lelkész-iktatást. A képen a gyülekezet új lelkésze a presbitériummal látható. . .a hazát egyedül részvéttel szabad és lehet szeretni...” (Pilinszky János) Szülőföld és nagyvilág Ezzel a címmel rendezett tudományos konferenciát az Országos Béke- tanács Tudományos és Kulturális Bizottsága, október 11-én. A Magyar Tudományos Akadémia vári kongresszusi termében megtartott tanácsko­zásra meghívást kapott dr. Nagy Gyula, egyházunk püspöke, akinek elő­adását, kínai utazása miatt, dr. Fabiny Tibor professzor olvasta fel.­Kosáry Domokos akadémikus elnöki bevezetőjében a modem nemzettudat kialakulásának folya­matát vázolta fel Anonymustól Trianonig, beleágyazva azt az euró­pai kontextusba. A magyar uralko­dó réteg nem tudott olyan nemzet­tudatot kialakítani, ami teherbíró lett volna, ezért a történelmi Ma­gyarország széthullása törvénysze­rű volt. A nemzettudat és torzulásai a két világháború között - Lackó Mik­lós, a történettudományok doktora a „nagy nemzet” illúziójának rom­boló hatásairól beszélt. A Horthy- korszak vezetése paradox módon a nacionalista hazaárulás bűnét kö­vette el: a „kis nemzet” szerepébe belenyugodni nem tudva, a nemet érdekek kiszolgálójává vált. A né­met orientációt erősítette, hogy Trianon után általános volt a Nyu­gatból való kiábrándulás. Az ellen­zék nagy része, hogy befolyását megőrizze, azonosult a nacionalista gondolkodásmóddal. A második világháború okozta traumákat tárta fel Juhász Gyula, az Akadémia levelező tagja. A ma­gyar baloldal nagy megrázkódtatá­sa volt, hogy 1939 után a nép jelen­tős része a nyilasokra szavazott, hogy 1944-ben a nyilas hatalomát­vétel simábban történt nálunk, mint a náciké Németországban. Ki­alakult a „fasiszta nemzet” rémké­pe. Törvényszerű volt a kompenzá­lás igénye, még olyan áron is, ha elrugaszkodnak a valótól. Glatz Ferenc, a történettudomá­nyok kandidátusa az utóbbi négy évtized identitászavarait elemezte. Németh G- Béla akadémikus esz­metörténeti szempontból közelítet­te meg a témát. Alapgondolata az volt, hogy a magyar nemzeti gon­dolkodásból kimaradt a kanti for­dulat: a kételkedés joga és köteles­sége. Az oktatási rendszer nem gon­dolkodni tanított, hanem ideálokat akart teremteni. A kiegyezés után a nemzet mint végső etikai kritérium jelent meg a közszellemben: aki másképp szólt mint a közhangulat várta, bűnössé vált. A protestáns teológia álláspont­járól láttatta a problémát Nagy Gyula püspök előadása. Rámuta­tott, hogy Barth Károly kritikai alapvetésén tájékozódva, száza­dunk harmincas éveitől, a protes­táns teológia egyik legfontosabb szolgálata volt a nacionalista, sovi­niszta eszmék bírálata. Ugyanak­kor hangsúlyozta a hazához való szoros belső kötődés fontosságát, amely formálja gondolkodásunkat és cselekvésünket. Száraz György iró, ítéletidő cí­mű drámájának kritikáira vála­szolva kísérelt meg rendet terem­teni a Duna menti népek történel­mi sérelmeinek megítélésében. Fi­gyelmeztetett, hogy elsősorban a gyanakvás légköre az, ami mér­gezte és mérgezheti a nemzetek kapcsolatait. A konferencia nyíltságát, őszinte atmoszféráját talán Juhász Gyula előadásának Pál apostolt idéző zár­szavai érzékeltetik legjobban: „Mert semmit nem tehetünk az igazság ellen, hanem csak az igazsá­gért.” Kovács Imre A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents