Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-11-03 / 44. szám
Aki az igét hittel megragadja, más szemet kap. Olyant, mely a halál mögé, a feltámadásba tekint s csupa életet lát. Ha az értelmemhez igazodom, - veszve vagyok. De én magasabb értelmet kaptam, mert szemem azt látja, amire a hit tanít. Mert az ige azt mondja: feltámadott; és pedig nem magáért, hanem érettünk. Mienk a feltámadása. Vele mi is feltámadunk. Nem maradunk a sírban és halálban, hanem testileg is örök húsvétünk lesz - Vele. (Luther) V_______________________________________________J HHHHM Szabó Lajos Mit ér Ezzel a kérdéssel kezdődött a minap egy nagyon izgalmas beszélgetés néhány fiatallal. Senki sem tervezte előre a témát. Amikor megtudtuk egymásról, hogy milyen élettérben forgunk, így sze- geződött felém a nagyon eleven kérdés: mit ér a hited? Szükséges kérdés ez minden keresztyén ember számára. Ritkán gondoljuk át mélyen, minden szempontból ennek a kérdésnek a lényegét. Valóban olyan természetes, hogy értékesnek tartjuk a hitünket? Új filozófiai irányzatok születnek, új tudományterületek hódítanak maguknak komoly értékeket. Nem álltunk mi le felgyorsult környezetünk világában? Milyen valódi értéket teremt a „modern kor” emberének a mi hitünk? A keresztyén élet leglényegesebb tényezője a hit. Ahogyan megtanultuk a klasszikus mondatot a Zsidókhoz írt levélből: „A hit a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsid 11,1). Ennek a mondatnak két szavát szeretnénk most körüljárni s ennek az útnak segítségével megkérdezni önmagunktól, mit is ér a mi hitünk? Bizalom a hit alapja. Megléte ember és ember között is óriási ajándék. Nyugodtan tekintek a másikra, nem járok a nyomában, nem ellenőrzőm még a gondolatait is, mert bízom benne. Ennek a szónak, ennek az érzésnek a hiánya termeli ma legnagyobb nyomorúságainkat. Nyomorúságot kicsiben és világtávlatban egyaránt. Életre szóló élmény volt számomra, amikor szüleim az első önálló utazást megengedték nekem. Szinte másolódott az élmény most, gyermekeim első önálló üdülésekor. Induláskor visszaszólt a fiam: „Légy nyugodt, nem lesz semmi probléma”. Öregszem? — gondoltam az első pillanatban. A másodikban felvillant a gyerekkori élmény, vele a bizalom: valóban nem kell aggódnom. Bizalom nélkül nem lehet élni. A pusztuláshoz vezető út, ha valaki kénytelen fölfedezni, a házastársa már nem bízik meg benne. Aki eddig titkaiba avatta, már elzárkózik előle. Életünk lényegéhez tartozik az az alapigazság, hogy addig látjuk életünk értelmét, amíg van bennünk jövőlátás. A napi munka addig szép, amíg tervezhetem a holnaputánit. A napi szeretet addig él, amíg merek gondolni az évek múlásában is szeretetem jövőjére. A hit addig hit, amíg képes távlatokban előretekinteni. Amíg nem áll le a mai napnál és nem hallgat el akkor, amikor a holnapról és a holnaputánról van szó. Hitünket minden ízében átjárja a bizalom. Hitünk nem más, mint Istenbe vetett bizalom. De bizalmat jelent önmagunkban is, mint Isten teremtményeiben. Társunkban, mint Isten ajándékában. A természetben, mint a megélés színterében. Sok ismeretlen szívben és kézben, amelyek mint eszközök működnek közre abban, hogy létezem s hogy életem valóság a világban. A „remélt dolgokban való bizalom” még messzebb szeretné vinni gondolatainkat és fantáziánkat. Életünk kifutásának és céljaa hit? nak egy belső indítékot is be akar mutatni. Nemcsak most nem mindegy, hogyan és miként élünk. Nincsen ott pont életünk végén, ahol mi könnyen pontot tennénk. A Jézussal való közösség sohasem kényszer. Mindig lehetőség. A hozzá kötő bizalom nem szerencsés előzéseket ígér életünk nehéz útjaira, hanem távlatot, amelyben sok nehéz kérdésünk feleletet találhat. A köznyelvben sokszor mondjuk ki: „bizalom kérdése csupán”. Hitünk léte és élete fordított módon fejezhető ki: „csupán bizalom kérdése”. Bizalom kérdése a Jézust és csodákat látó embernek ugyanúgy, mint annak, aki ma él. A bizalom a születés szakaszában hitteremtő erővel rendelkezik, de ahhoz, hogy a hit növekedjék, szükségünk van igénk második szavára is. Meggyőződés a hit megjelenítője. Kívülről is látszik. Komolyan veendő emberi képességünk. Tudatunk és érzelmünk magáévá fogad valamit s az letagadhatatlan módon színre lép világunkban. Hitünk látható és érezhető rajtunk. Kifejezésre jut beszédünkben és mozgásunkban. tDe vajon olyan ez a reprezentáció, hogy valóban kifejezi a lényeget? Nem torzítja el az igazi alapot? Ahogyan bizalom nélkül rövidül a látóterünk, úgy meggyőződés nélkül képtelenek vagyunk a tájékozódásra. Tudunk-e felelni a kérdésre: mi a mi valódi meggyőződésünk? Mi az, ami rendíthetetlen, szilárd alapot jelent életünk számára? Csak a meggyőződés tesz minket alkalmassá arra, hogy rajtunk tükröződjék vissza mindaz, ami hitünk mögött rejlik. Ezen a ponton szabadulunk fel arra, hogy világunkat és környezetünket teljes erővel és tudással kutassuk és vizsgáljuk, hogy mondanivalónk és jelenlétünk minden időben aktuális és korszerű legyen. Nem jelent ez elszakadást a régiektől, hanem újrafogalmazást jelent és valódi meggyőződést. Egyetlen meggyőződés sem születik kutatás és harc nélkül. Hatványozottan igaz ez a kijelentés a keresztyén ember meggyőződésére. Évszázadok keresztyén tudósai és teológusai óriási erőt fektettek ebbe a küzdelembe. Ez áz energia nem írható le napjainkban sem, hanem folytatható út és kimeríthetetlen kincstár a ma élő keresztyén ember számára. Ha az indulásnál elhangzott kérdésre próbálunk feleletet adni, óvakodjunk a gyors és magabiztos kijelentésektől. Gondolkodjunk el inkább a következő kérdéseken: Van hitemnek nélkülözhetetlen, bizalmi alapja? Van meggyőződésem, amely megküzdött és kiharcolt érték? Végső feleletadásunkhoz pedig szem előtt kell tartanunk a refor- mátori tanítást: hit valójában csak ott és akkor jön létre, lényege és értéke csak úgy fogalmazható meg, ahol és amikor Istennek tetszik. De az értékmérés műveletét Isten nem adta ki az embernek. A teljes felelet kizárólag nála nyerhető el. Am az életűtra szóló üzenet egyértelmű biztatás számunkra: meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fii 1,6) A halál nem távoliét... Jn 11,25 Ajtó csukódott. Valaki elment... Egy pillanatra látjuk még a kedves arcot, kezének búcsúzó mozdulatát - aztán már csak ismerős lépései hallatszanak egy darabig a járdán. Elment... S mi, akik visszamaradtunk egyedül, csendesen sóhajtjuk: jó volt, hogy köztünk voltál, szerettünk! Ezekben a napokban különösen is emlékezünk reájuk, akik után becsukódott az ajtó. Édesanyánkra, édesapánkra, testvérünkre, gyermekünkre, nagyszülőkre, hitvesünkre. Sokan suttogják könnyes szemmel egy-egy sír előtt: nagyon hiányzol! Nincs senkim azóta, hogy lépteid elhaltak!... Bizony, legnehezebb annak, aki itt marad. „Jézus azt mondta neki..- olvassuk a fenti igében. Ő mindig aktuálisan, személy szerint szól hozzánk. Éppen ahhoz van közel, aki egyedül van és szomorú. „Én vagyok” - mondja. De jó ezt meghallanunk! Bár „meghalt és eltemették” (mint szeretteinket) - mégis van! Aki Vele érintkezik, a halálon túli élettel van kapcsolatban. A halál csak függöny - azon túl van az igazi, csodás élet. A halál nem távoliét, csupán a jelenlétnek egy új formája. Hadd idézzek néhány hivő embert. Hieronymus egyházatyától néhány sor: „Nem akarunk azért gyászolni, mert elvesztettük őket. Inkább hálát adunk azért, hogy a mieink voltak, sőt továbbra is azok maradnak. Hiszen ha meg is haltak, Isten gyülekezetének nagy családjában maradnak, és csak előre mentek.” Augustinus, 4. századi püspök így írt: „Akit elveszítettünk, csak szemünk elől tűnt el - de megvan!” Tagore, hindu filozófus költő kedves szavai: „Ha majd elindulok utolsó utamra - kívánjatok nekem jó utazást. Az ég fénylik, az út nagyszerű.” Ilyenkor fehér a temető a sok virágtól, mintha egy nagy menyasszonyi csokor lenne. Megyünk a boldog menyegző felé! Görög Tibor Teológiai Akadémia Az Evangélikus Teológiai Társaság Intéző Bizottsága, dr. Káldy Zoltán püspök elnökletével szeptember 30-án ülést tartott. Az ülésen megválasztották a Társaság elnökségét, a tanulmányi főosztályok vezetőit. Megállapították a Társaság tiszteletbeli rendes- tagjait, megválasztották a rendes és levelező tagokat és meghatározták a munkatervet. A Teológiai Társaság elnöksége: elnök dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, helyettes elnök dr. Nagy Gyula püspök, ügyvezető elnök D. dr. Prőhle Károly professzor, teológiai és tanulmányi főigazgató. Tagjai: a Teológiai Akadémia mindenkori dékánja és jegyzője. A Tanulmányi Főosztályok vezetői: dr. Nagy István, D. dr. Prőhle Károly és dr. Vámos József professzorok. „Immár 23 éve hordozhatom e szép hivatás terhét és részesülhetek örömében" jr Uj esperes a budai egyházmegyében távlatokat nyit a mai magyar társadalomban a szolgálatra, amely gazdag tartalommal tölti meg minden lelkipásztor életét és szolgálni kész keresztyén hétköznapjait”. Ezt azért tartja lehetségesnek, mert egyházunk vallja, hogy küldő Urának akkor engedelmeskedik igazán, ha nem uralkodni, hanem szolgálni akar. Az új esperes köszönetét mondott Káldy Zoltán és Nagy Gyula püspök uraknak a bizalmukért, amellyel munkatársukká fogadták a budai egyházmegyében és a gyülekezeteknek, amelyek megválasztották. Nem feledkezett meg esperes-elődjéről D. Koren Emil lelkészről sem, akinek a pihenés éveiben jó egészséget kívánt. A közgyűlés utáni köszöntések hosszú sorát Káldy Zoltán püspök-elnök indította, aki megbecsüléssel és szeretettel ölelte magához az új esperest és az Isten áldásával kívánta, hogy a feladatát a Lélek erejéből folyó hévvel tudja szolgáFotó: Koós Szeptember 28-án a Bécsi kapu téri templom oltára előtt a budavári gyülekezet új lelkésze Szebik Imre, mint a budai egyházmegye egyhangúan megválasztott új esperese állt. Az esperesiktató szolgálat igehirdetője dr. Nagy Gyula püspök 2Kor 5,18 alapján három szóban foglalta össze az esperesi szolgálat lényegét: Kiengesztelés, békéltetés és hídépítés. Az új esperest arra szólította föl, hogy a szolgálata engedelmes rész- vállalás legyen az Istennek Jézus Krisztus által történt kiengesztelő szolgálatából. Elmondta, hogy ennek a kiengesztelésnek a gyümölcse a békéltetés szolgálata, amely kisugárzik emberi életünk minden élethelyzetére. A hídépítésről szólva elmondta, hogy a textusból nem következik szorosan, de vele mégis összefüggésben áll, mivel a szolgálat értelmére világít, amely Isten és ember között létrejött szakadékok áthidalására végzendő szolgálat. Az Északi Egyházkerület püspöke azzal a jókívánsággal fejezte be az igehirdetését, hogy Isten Szentlelke készítse fel az új esperest napról napra a három szolgálat hű betöltésére. Az istentiszteletet követő közgyűlésen Szebik Imre esperesi beköszöntő gondolatait Jézusnak a szőlőtőről mondott hasonlatára való utalással kezdte, amely - mint mondta - erőforrás és biztatás is új szolgálata kezdetén. A Krisztusban hívő ember, a szőlőtő-Jézus éltető erejéből nyeri gyümölcstermő életéhez a jó cselekedetekre ösztönző erőt. Nem azért, hogy érdemeket szerezzen általuk Isten előtt, hanem azért, hogy a felebarát érdekében tegyen. Az ilyen keresztyén életnek van hitele, vonzása és megbecsülése a másként gondolkozók előtt is. Bár a budai egyházmegye több gyülekezetében végzett szolgálatokat az elmúlt években, mégis szükségét érezte annak, hogy hitéről, gondolkodásáról valljon. Vallomásainak a sorát így kezdte: „Szeretem egyházunkat, a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Benne érlelődtem a szolgálatra”. „Szívesen vállalom egyházunk múltját” - folytatta vallomását. Elsősorban azt, amellyel népünk fölemelkedéséért, erkölcsi előrehaladásáért, az evangélium tisztaságáért küzdött. „Örömmel vállalom egyházunk jelenét” - hangzott el harmadik és legerőteljesebb vallomásaként, mert, „az evangélium hirdetése, a szentségek közössége és segítő sze- retetben a másik mellé állás olyan Káldy püspök köszönti az új esperest Nagy püspök esperesi szolgálatába iktatja Szebik Imrét lat útján betölteni. Nagy Gyula püspök kérte az új, de ugyanakkor régi szolgatársat, hogy segítse az egyház vezetését azoknak a céloknak az elérésében, melyekről Káldy püspök olyan szenvedélyesen szólt. Megemlékezett D. Koren Emil esperesi szolgálatáról, köszönetét mondott Mezősi Györgynek az átmeneti időben tanúsított helytállásáért. Dr. Keresztes Szilárd görögkatolikus püspök a bizánci liturgia áldásával köszöntötte Szebik Imrét. Komjáthy Aladár református esperes távolléte miatt felesége mondta el a testvéregyház köszöntését. A pesti lelkészek nevében Szirmai Zoltán esperes szólt, a Borsod Hevesi Egyházmegye fra- ternitása és gyülekezetei köszöntését Abaffy Gyula, a miskolci gyülekezetét Belicza András, a budai lelkészekét Mezősi György és Bencze Imre adta át. Dr. Tolnay- Knefély Tibor felügyelő a budavári gyülekezet nevében köszöntötte az új esperest. D. Koren Emil azzal kezdte a szavait, hogy az elhangzottak után nehéz szólnia és a hangja is erőtelen. Három gondolatra utalva beszélt arról, hogy miért szép az esperesi szolgálat. Az esperesiktató istentiszteleten és közgyűlésen részt vett Jakab Sándor az I. kerületi Tanács elnök- helyettese is. Szebik Imre zárszavában örömét fejezte ki azért, hogy a hídépítés és egység szolgálatának a munkatársa lehet egyszerre. Köszönetét mondott mindazoknak, akik együttimádkozásukkal, jelenlétükkel és szeretetükkel juttatták kifejezésre a melléállásukat. Mint Krisztus testének a tagjai e szép hivatás terhében és örömében osztozva állunk Szebik Imre mellé. K. T.
