Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-27 / 4. szám
Győri talnülkozásoEc A KBK levele Ronald Reaganhez és Konsztantin Csernyenkóhoz KEDVES RONALD REAGAN ELNÖK! KEDVES KONSZTANTIN CSER- NYENKO ELNÖK! 1984. december 10-vel kezdődő héten Karlovy Varyban (Csehszlovákiában) hét keleteurópai ország és az Egyesült Államok egyházi vezetői összegyűltek, hogy megbeszéljék a következő témát: „Az egyházak elkötelezettsége a békére és igazságosságra Keleten és Nyugaton”. 1962 óta folynak hasonló megbeszélések. Egyek vagyunk a Jézus Krisztusban, és nem szakadhatunk szét, bár elismerjük, és nyíltan tárgyaljuk különbözőségeinket, a kölcsönös bizalom légkörében. El vagyunk kötelezve a békére és igazságosságra mindenki felé. \ A KERESZTYÉN EGYHÁZAK KÉPVISELŐI KONZULTATÍV TANÁCSKOZÁSÁNAK ELNÖKEIHEZ, DR. A. POST (USA) ÉS DR. TÖTH KÁROLY PÜSPÖK (MAGYARORSZÁG) RÉSZÉRE Tisztelt Uraim! Érdeklődéssel vettem tudomást az önök üzenetéről, amelyből kiviláglik, hogy az Önök által kép- ' viselt vallásos körök realisztikus állásponton vannak a háború és béke komoly problémáit illetően. Figyelmesen tanulmányoztuk a mi országunkhoz és az Egyesült Államokhoz intézett felhívásukat azon intézkedésekre nézve, melyeket — mint önök javasolják — szükséges volna elfogadni az egész földkerekség békéje nevében. Ami a Szovjetuniót illeti, osztjuk az önök nézetét a termonukleáris fegyverek befagyasztásának komolyságáról, mindenekelőtt az USA és a Szovjetunió részéről. Ügy véljük, hogy az ennek megfelelő kötelezettségek elfogadása elsőképpen az említett államok részéről, majd más, nukleáris potenciállal rendelkező államok részéről,' komoly lépés volna a nukleáris háborúval való fenyegetettség csökkentésének útján, megnyitná a nukleáris fegyverkezés, illetve arzenál csökkentésének perspektíváját elegé- szen e fegyverzetek minden fajtájának megsemmisítéséig, amit mi e kérdésben fő célunknak tartunk. Ha az amerikai fél rálépne a nukleáris fegyverek kikísérletezésének leállítása és ezek elsőként való alkalmazásának elutasítása útjára, amiről az önök üzenetében szó van, akkor ezt csak üdvözölnénk. A Szovjetunió — mint ismeretes — nem egyszer szállt síkra a nukleáris fegyverekkel való kísérletezés teljes és általános eltiltása mellett, s egyoldalú kötelezettséget vállalt magára, hogy elsőként ilyen fegyverzetet nem vet be. Úgyszintén megértjük az önök aggodalmait a kozmikus térség militarizálásának lehetősége láttán, ideértve nukleáris fegyvereknek az űrbe való helyezését. Teljesen világos, hogy némely amerikai körök amidőn az emberiségnek egy „csillagháború” korszakát idézik fel, akkor a békének egy új és hatványozott veszélyeztetettségét teremtik meg. Ha az USA militarista erőinek e kérdésben sikerül felülkerekedniük, akkor egy olyan visszafordíthatatlan helyzet áll elő, amely a legborzalmasabb következmé- '■ nyékét vonhatja maga után. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy ezt ténylegesen az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagállama felismeri és ilyen értelemben szavazott, kivéve az Egyesült Államokat, a közgyűlés 39. ülésszakán a fegyverülésünkön örömmel üdvözöltük a döntést, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között tárgyalások kezdődnek. Támogatjuk a Genfben tervezett ülést Andrej Gromiko és George Schultz külügyminiszterek között. Biztosítjuk önöket, hogy egyházaink imádságaikkal kísérik ezeket a döntő jelentőségű megbeszéléseket. Mint Keletet és Nyugatot képviselő egyházi vezetők, kifejezzük kölcsönös aggodalmunkat a világ politikai helyzete miatt. Reménységgel terjesztjük elő a következő lépések megtételére vonatkozó javaslatunkat: 1. Kétoldalú amerikai—szovjet megegyezés a nukleáris fegyverek befagyasztására, beleértve az ezekkel folytatott kísérleteket is. kezési versenynek a kozmikus térségben való eltiltása mellett. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az Amerikai Egyesült Államokkal való megegyezés elérésének az egész kérdéskomplexumot illetően, mely átfogná mind a kozmosz demilita- rizálásának mind pedig a nukleáris fegyverkezésnek a problémáit. Felismerte a szükségességét annak, hogy ideiglenes és hathatós intézkedéseket tegyen s ne engedje meg a stratégiai helyzet további destabilizációját a fegyverkezési hajsza új spiráljai nyomán. Ebben a vonatkozásban szeretném hangsúlyozni, hogy a tárgyalásokkal kapcsolatos megközelítési módok lényege abban áll, hogy a tárgyalásoknak becsületeseknek és érdemlegeseknek kell lenniük. A tárgyalások célja nem lehet a másik félnek és a közvéleménynek félrevezetése — az ilyen erkölccsel nem érthetünk egyet —, de annál inkább a kölcsönösen elfogadható megoldások keresése, amelyek valóban megfelelnének a béke érdekének. 2. Elfogadása annak a javaslatnak, amely lemond a nukleáris fegyverek elsőként való alkalmazásáról. 3. A világűr militarizálásának betiltása, beleértve a nukleáris fegyverek elhelyezését is a világűrben. Kérjük önöket, ragaszkodjanak egy igazságos és békés világ látomásához. Biztosítjuk önöket imádságos magatartásunkról erőfeszítéseikben, hogy a világ népei békében élhessenek. , Reméljük, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között újra meginduló párbeszéd küszöbén állunk. Tisztelettel: Dr. Avery Post Dr. Tóth Károly társelnök társelnök A háború igenlése vagy tagadása ma minden ember sorsdöntő ügye, — függetlenül a világméretű vagy ideológiai álláspontoktól. Mi a magunk részéről mindig síkraszálltunk és síkraszállunk a földkerekség minden békeszerető erőivel való szoros együttműködés mellett, ideértve azokat a vallásos köröket is, akik véleményünk szerint jelentős szerepet játszthatnak az emberiségnek a nukleáris fenyegetettségtől való megszabadítása ügyében. A kölcsönösen elfogadható utak keresése a tartós béke elérésére, a bonyolult nemzetközi kérdések megoldásának konstruktív megközelítése biztosíthatja igazán a népek biztonságát és a legmagasabb rendű emberi jogot, — jogot az élethez. Kívánok önökek és minden vallási vezetőnek, a béke gondolatáért való síkraszállásban további sikereket. Tisztelettel: 1985. január 4. K. Csernyenko Az LVSZ delegátusok győri látogatásából néhány felejthetetlen találkozásra szívesen emlékezünk vissza. Találkozás a közös nyelvben Az anyanyelvi közösség élményét jelentette a szombat esti szeretetházi áhítat, amikor dr. Szedressy Pál kolozsvári püspök hirdette az igét. Bár országhatár választ el bennünket, mégis a mi nyelvünkön beszél, hozzánk tartozik. Milyen jó volt, hogy megértette egy nagyothalló néni suttogó szavát is: „hangosabban”. Kezet szoríthatott földiekkel és beszélgethettek tolmács nélkül is. A közös anyanyelv örömén túl megtapasztalhattuk azt is, hogy Krisztusban a sokféle nyelvet beszélők is érthetik egymást, egyek lehetnek. Találkozás felekezeti határok felett Győr többségében katolikus város. Bár Dunántúl legnagyobb evangélikus gyülekezete van itt, arányszámuk nem haladja meg az országos átlagot. Ezért adott fényt gyülekezetünk ünnepének az is. hogy istentiszteletünkön az öregtemplomban részt vett dr. Pataky Kornél megyéspüspök. Bárány Gyula esperes köszöntésében kifejezte, hogy a bennünk élő reménység nem elzárkózásra késztet, hanem nyitottá tesz minden egyház felé. A megyéspüspök az igehirdetés fonalát folytatva a krisztusi szeretetről beszélt. Ez köthet össze és ösztönözhet minket reménységgel teli szolgálatra. A délutáni program során dr. Bóna László provikárius, a Katolikus Teológiai Szeminárium rektora szakszerű vezetésével megnézhettük a püspöki székes- egyházat és annak egyházművészeti gyűjteményét. Olyan kincseket is láthattunk, melyek a közelmúltban kerültek elő több évtizedes rejtekükből. Vendégeinket a város is nyitott szívvel fogadta. Alkalmuk volt találkozni a HNF megyei vezetőjével és a megyei egyházügyi titkárral is. Találkozás a jóakaratban A meleg hangú beszélgetésnek nem volt gátja a különböző nyelv, eltérő gondolkodás, más meggyőződés. Vadász Anna, a HNF megyei titkára beszámolójából minden lényegeset megtudhattak városunk, megyénk múltjáról, fejlődéséről, gazdasági és kulturális életéről. A hétköznapok kihívásai mind- anriyiunkat elérnek. Gazdasági nehézségekről, éhségről, aszályról, fegyverkezésről, békétlenségről, az egyéni és közösségi élet válságairól mint ismerős „betegségekről” esett szó. Hivőnek és nemhivőnek a kihívásokat értenie kell és felelősen cselekednie az emberiség jövője érdekében. Más gyökérből táplálkozva találkozhatunk a reménységben. Nemzetek találkozása örülhettünk ennek is Sr. An- na-Maria a.d. Wiesche köszöntője kapcsán. Az LVSZ fiatal delegátusa volt, aki részt vett az Ifjúsági Konferencián is. Ami mindannyiunknak első látásra föltűnt, az ruhaviselete volt. Főkötője láttán először azt gondoltuk diakonissza, ö pontosította hovatartozását: lelkésznő, de egy nyugat-németországi evangélikus rend tagja. Társai üzenetét egy kép alapján mondta el, ' amit nekünk ajándékozott. Jézus karjával, palástjával körülöleli, betakarja azokat, akik a húsvéti asztalnál együtt vannak vele. „Jézus vágyódik a velünk való közösségre ... Jézus keze és szíve nyitva van . . . Van még hely az asztalánál . ..” Ott ülhetünk együtt nemzedékek, gyülekezetek, egyházi közösségek, mert Jézus nyitott ajtót és helyet készített né- künk. Ha az éneküket, hallgatjuk a nekünk ajándékozott kazettáról arra gondolunk, hogy a karban mind együtt lehetünk, többszólamú "dalunk is egységesen zenghet., Sa a képre nézünk, tudatosodhat bennünk, hogy a megterített asztal vendégeiként összetartozunk. Tekusné Szabó Izabella Hanvayné T. Mária: Beszélgetek a kislányommal Édesanyám, mesélj a bombázásról, kicsi lányom gyakran kérdezgeti, s csodálkozó csillagszeme kitágul, ha egy-kéí dolgot elmondok neki. És aztán kérdez nyugtalanul, félve: Ugye már többé nem lesz háború? Ó, mert akkor olyan sokan meghalnak, és a halál, jaj, olyan szomorú! És akkor, régen, mondd, miért harcoltak, mért ölték egymást felnőtt emberek? Hisz. ha veszekszünk, ti mindig ránk szóltok: szeressétek már egymást gyerekek! — Látod, kis lányom, ti testvérek is hányszor összezördültök semmiségen, hogvan várod, hogy embermilMók együtt éljenek csendben, békességben? De mikor ti is összefogtok, s ellenálltok az indulatnak, mennyivel kékebb még az ég is, s más íze van így a falatnak. És milyen más akkor a játék, gyorsabban épül fel a vár, ha nem nézitek irigykedve, hogy jaj, a másik mit csinál, hanem segítitek, ha baj van, és örültök a sikerének. .Ugye így jó csak együtt lenni, ugye, hogy szebb akkor az élet?! így akarjuk mi is a békét, és minden becsületes ember, hogy szebb legyen az életünk, s ne legyen telve félelemmel. S hisszük, hogvha egy akarattal gvermek. felnőtt egvütt küzd érte: Eliön maid az egész világra, s itt is állandó lesz a béke! MÓZES TERÉZ EMLÉKÉRE Egy egyszerű élet, s mégis sokaknak csillan fel a fény a szemében, ha a nevét hallják. 1950-ig így ismerték: Teréz nővér. A győri diakonissza anyaház kötelékébe 192Ö-ban lépett. Gyülekezeti szere- tetmunkát végzett Sopronban és Orosházán. 1944. augusztus 1-től az orosházi községi menház vezetését vette át; itt szolgált hat éven át. Ebben a munkakörében ismertem meg hivatali látogatásomkor. Első ámulatom volt, hogy a Viharsarok egyik legforróbb pontján, az új társadalmi rend kialakulásának harcos éveiben a város kommunista vezetősége nemcsak tűrte, hanem redkívül megbecsülte azt az önfeláldozó munkát, amelyet ebben az öregeket, betegeket, rászorulókat ápoló-gondozó otthonban végzett. Szelídsége, fáradhatatlansága, mosolya, rátermettsége láttán aztán már nem is csodálkoztam ezen. 1950 őszén Sopronban kit kértem volna a Teológusok Otthona háztartásának vezetőjéül, ha nem őt?! Űj neve, „Teréz néni”, a régi szívet és hűséget takarta. Ezt a munkáját folytatta Budapesten, a hűvösvölgyi kevésbé alkalmas körülmények között, de a teológusok változatlan megelégedése és megbecsülése mellett. A ma szolgáló középkorú lelkészek közül sokaknak hálája kíséri emlékezetét. Azután gyermekek és felnőttek nyaraltatása következett a soproni erdőszél mókusoktól látogatott egyházi üdülőjében, meg néhány év családjánál, rokonok között a Győr melletti szülőföldjén. Az utolsó 17 évben életútja visszakanyarodott pályája kezdetének a helyére: a győri evangélikus Szeretetházba. Az alkony pihenő évei másfajta szolgálattá lettek: a csendes példaadásé, ahogyan az öregséggel járó terheket hordozta. Soha nem zúgolódott, türelemmel viselte egészsége romlását, testi bajait. S közben látogatta a Szere- tetház lakóit, fiaik szóval vitte hozzájuk az örömhírt, hiszen maga is naponta ebből élt egész életén át. Magnóval felkereste azokat a betegeket, akik nem tudtak elmenni a templomba. És végezte a közbenjáró imádság láthatatlan feladatát: név szerint, sokakat vitt Isten elé életük bajával. Ekkor már csak „Teréz” volt — az egykorú öregeknek a házban. Ez a harmadik megszólítás felnőtt élete folyamán a legközvetlenebb, amelyben az előzők is benne voltak, mert testvérünk volt ő mindnyájunknak, akik ismerhettük bármilyen életkorban. Rövidebb halálhírt nem olvastam még lapunkban, mint a december 2-i szám egy félreeső helyén: „Mózes Teréz október 9-én elhunyt, temetése október 16-án volt a ménfői Koronctík úti temetőben.” De talán ez volt a legillőbb külsőleg az életéhez: ő maga mindig eltűnt csendes lényével a mögött, amit tett. Egy keresztyén szolgáló életről ennél nagyobbat aligha lehetne mondani. Veöreös Imre Konsztantin Csernyenko válasza a KBK levelére ) f
