Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-10-13 / 41. szám
Emngéliku.s Elei 1985 október 13 ^ A KERESZTYÉN HIT FŐ TÉTELEI A SZENTHÁROMSÁGRÓL Az Atya, Fiú, Szendéiéig nevében... Aligha akad evangélikus istentisztelet, mely ne ezzel a jellegzetes és általunk közismert mondattal kezdődne. Nem pusztán egy megszokott formula kedvéért, liturgiánk fő és nélkülözhetetlen elemeként hangzik alkalomról alkalomra. Sokkal inkább a keresztyénség egyik sarkalatos tanítása kap benne hangot. Luther a Schmalkaldeni Cikkekben első helyen fejti ki mondanivalóját a Szentháromságról, mintegy a fogalomhoz illő tömörséggel, anélkül, hogy magát a szót említené. Érthető, annál is inkább, mert nem tipikusan bibliai fogalom. Csak közvetve az, mivelhogy fontos bibliai felismerés mély igazsága tükröződik benne, egy immár állandósult szókapcsolatban. A „Szentháromság" szó magába foglalja s híven adja vissza mindazt, amit róla a Szentírás megnevezés nélkül részleteiben elmond. Ha csupán a kifejezést vesszük alapul, már önmagában is a? egység gondolatát ébreszti bennünk. Érezzük, hogy többről van szó benne puszta fogalomnál. Személyeket tudunk mögötte. Olyan valakiket, akik szorosan együttműködnek egymással. Ám hogy az általános meghatározáson túl mit értünk „Szentháromság” alatt, nem egyszerű a választ megadni, mivel olyan titokkal állunk szemben, amely pusztán logikai úton megmagyarázhatatlan. Egyetlen út vezet a megismeréséhez: a hit útja, mely alázattal és türelemmel párosul. Nyitott szemmel járva a világban, s készen az összefüggések meglátására, megfigyelhetjük, mennyi minden épül a „háromság” elvére. Ha térben gondolkodunk, a magasság, szélesség és mélység arányairól szoktunk: beszélni. Az idő múlását a múlt, a jelen és a jövő összefüggésében látjuk. Ám maga az ember is 3 dimenziósán megteremtett lény: testi-lelki-széllemi egység. Mindebből már valamit megsejthetünk a Szentháromság lényegéből. Éppen ezen a ponton válik világossá Luther megfogalmazása is a Szentháromságról: „.. .három külön személy, isteni valóságában és természetében egy Isten...” Isten tehát három személyben mutatja meg önmagát, s így lép emberközelbe. E három személy egymáshoz tartozik és együttmunkálkodik, mégis mindegyiknek sajátos a küldetése. Isten maga láthatatlan és emberi mércével felfoghatatlan a halandó ember számára. Jézus Krisztusban azonban megközelíthetővé és érthetővé válik. Jézus olyan ember, mint mi. S bármilyen ellentmondónak tűnik, mégis merőben más. „Istenember” - vallja Róla találóan Goethe. Ezzel mintegy Luther kijelentését támasztja alá: „Krisztus, valóságos Isten és ember. Az örökkévalóság szerint Istentől való, s a múlandóság szerint Máriától született...” (Asztali beszélgetések). Jézusban persze nem egy lángelmét tisztelünk. Benne azt az Istent imádjuk, aki emberi formát öltött és embér alakjában jelent meg, akiben valójában Isten és az ember találkozik. Ennek felismerésére azonban az emberi értelem önmagában véve kevésnek bizonyul. Ha nem is közömbös a szerepe, lehetőségei mégis korlátozottak ebből a szempontból. Pál apostol szavai adnak magyarázatot: „.. .senki sem mondhatja: Jézus Úr, csakis a Szentlélek által” (1 Kor. 12,3). Ahol valaki megérti a Szentírás személyének is szóló üzenetét, a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus valóságos életközösséget kínáló szavát, ott nem egyszerűen az ember természetes felismerése jut kifejezésre. A Szentlélek végzi el hathatós munkáját. Benne s általa Jézus felismerhetővé, Isten láthatóvá válik. A nap vakítóan éles fénye elviselhetetlen szemünknek. Ezért nem nézünk bele. Csak akkor, ha vékony felhőréteg húzódik előtte, amin keresztül átragyog sugara, s szemmel láthatóan kirajzolódik körvonala. így teszi a Szentlélek is láthatóvá Isten jelenlétét a mi világunkban, a keresztyén egyház - gyülekezeteink - életében. Mindezek után óhatatlanul is még egy összetett kérdés marad. Világunk hármas dimenziójából egyenesen következtethetünk a Szentháromság valódi értelmére? Vagy világunk azért három dimenziós, mert Isten lényege szerint három személy? A kérdés így is rendkívül érdekes lehet. Mi, keresztyének azonban akkor adjuk meg a helyes választ, ha hittel fogadjuk s éljük Isten teremtő, megváltó és megszentelő akaratát. S itt nem három egymástól eltérő, hanem félreérthetetlenül egybecsengő mozza- . natról - feladatról - van szó. Hiszen szentháromsághitünk nem az élettől von el, hanem éppen abba von bele. Segít az árnyalt, összefüggéseket meglátó, de különbséget is tenni tudó gondolkodásmód és életfolytatás kialakításában. A, Szentháromság szellemében átértékelődik vagy újraértékelődik az egységről vallott nézetünk is életünk bármely viszonylatában. Azaz: az egyformaság elvtelen és képtelen erőltetése helyett egy jó értelmű, egészséges szellemű, a sokszínűséggel is számolni tudó egység megvalósításán fáradozunk. A Szentháromság valósága ad alapot és okot arra, hogy megtaláljuk a Választ a múlt helyes értékelésére, a jelenben való eligazodásra, a jövő reménységgel való munkálására. így tárul fel életünkben a Szentháromság titka. Atya, Fiú, Szentlélek. íme, nem egy- , fajta sokistenhit keresztyén kifejezésformája, hanem a legtisztább és legvalóságosabb megfogalmazása az egy Úrba vetett hitünknek. Mindebben Pál apostol szavai erősítenek meg bennünket: „Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. O pecsétjével el is jegyzett, és a Lélek zálogát adta szívünkbe” (2 Kor. ' 1,20-22). Németh Pál Ökumenikus összefogás eredménye Mint ismeretes, május 19-én a Keresztyén Békekonferencia kezdeményezésére a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai idén is megrendezték az Afrika-vasárnapot. Egyházunk -mint erről már olvasóink szeptember 29-i számunkból értesültek - a húsvéti offertóriumot fordította az afrikai éhezők javára, amelynek végösszege 644 857 Ft volt. Az alábbiakban közöljük az Ökumenikus Tanács tagegyházai gyűjtésének eredményét: a református egyház 541 655 Ft- ot gyűjtött (ebben egy 100 000 Ft-os egyéni adomány is benne van), az evangélikus egyház 100 000 Ft-ot, a magyar ortodox egyház 5500 Ft-ot, a román ortodox egyház 26 710 Ft-ot, a baptista egyház 226 036 Ft-ot, a metodista 60 000 Ft-ot, a Szabadegyházak Tanácsába tömörült egyházak (adventista, evangéliumi pünkösdi közösség, keresztyén testvérgyülekezet, Isten egyháza, élő Isten gyülekezete, őskeresztyén apostoli felekezet, sza- bad-keresztyén gyülekezet) 131 970 Ft-ot gyűjtöttek. Együttesen 1 091 873 Ft az adományok összege. Áldjuk Istent, hogy ez alkalommal is megszívlelték egyházaink az apostoli tanítást: „A jótéteményekben pedig meg ne restüljünk; mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Gál. 6, 9). A Keresztyén Békekonferencia gondoskodik arról, hogy a testvéri szeretetből fakadó adomány eljusson az afrikai szűkölködők- höz.--------------------------------------------------------------------------\ Ku tas Kálmán Otthonunk bejárata felett URUNK! E ház, s ki benne él: tiéd! Minket szíved jósága véd - , Hulljon ránk szemed fénye! S alátekintve mindenütt láthass nagy, tiszta, szent derűt az itt lakók szívébe’. Vendég nyitja meg ajtaját? Te jöjj vele, a Hű Barát, s együttlétúnk megáldjad! Add meg minden nap kenyerünk, adj gyógyírt hogyha szenvedünk, s vigaszt ha ránk bú árad. Ne hagyd felednünk el soha: elomlik ház, s test sátora - vésd ezt szívünkbe mélyen! S ha véget ér e földi lét: léphessünk boldogan ELÉD, s élhessünk Nálad, fényben. (Megjelenik a költő Egy emberélet című verseskötetében Sajtóosztályunk gondozásában az idei esztendőben.) V______________*_______________________________) Okt óberben Budapesten Kulturális Fórum Október 15-től 6 héten át 35 ország magas szintű delegátusai tárgyalnak Budapesten a kultúra, az alkotás, a terjesztés és az együttműködés egymással összefüggő kérdéseiről. A budapesti előkészítő értekezlet meghatározta azokat a területeket, amelyek vonatkozásában a következő témakörökben fognak véleményt cserélni. Képző- és iparművészetek (építőművészet, műemlékvédelem, fotóművészet), előadóművészetek (színház, film, zene, folklór, balett; tv, rádió, mint kultúrközvetító intézmények), irodalom (könyvkiadás, fordítás), egymás kultúrájának megismerése, kultúrájának ápolása, leihasználása (múzeum, képtár, kultúrát kutató tudomány és kulturális képzés kérdései). A Fórumon az első és utolsó héten plenáris, nyitott ülések lesznek, míg a -közbeeső 4 héten át a különböző szakcsoportok zárt ülésen tárgyalnak a fent megadott kérdésekről. A részt vevő 35 ország delegátusai részére lehetőséget biztosítanak természetesen, hogy kultúrájukat bemutathassák,, valamint a Fórum ideje alatt számos kiemelkedő alkalmon ismerhetik meg hazánk kultúráját. A Kulturális Fórum megnyitójára a magyarországi egyházak vezetői is meghívást kapnak. A Fórum résztvevői számára biztosítják az egyházi programokon való részvétel lehetőségét. így a küldöttek várhatóan tájékoztatást kapnak a budapesti istentiszteleti rendekről és egyházzenei hangversenyekről, amelyek ebben az időszakban megrendezésre kerülnek. Budapestről jövet... Káldy Zoltánnak, az LVSZ elnökének első genfi jelentéséből (Folytatás az 1. oldalról) Saját tapasztalataikból tudják, mi az, ami ■ segítséget vagy akadályt jelent számukra missziói munkájuk végzésében. Tapasztalataikkal segíthetik és gazdagíthatják a Világszövetség egészének munkáját is. Az ő hozzájárulásaiknak, tapasztalataiknak bele kell ömle- niük a Világszövetség „véráramába”- megújíthatnak, felfrissíthetnek. Az evangélikus egyházak Kelet- Európábán olyan társadalmakban élnek, amelyek társadalmi, gazdasági és politikai rendszerüket a marxista-leninista ideológia alapján építik. Ezek az egyházak ilyen körülmények között éltek az utolsó negyven évben. Hitük, %erete- tük, reménységük próbára volt téve. Hűségesek maradtak Krisztushoz, és közben nem szigetelődhet- tek el. Sok kihívásra kellett válaszolniuk. Ezeket az egyházakat - szerintem - nem szabad „kívülről” csak bírálgatni, ezeket az egyházakat szeretni kell. Bíznunk kell bennük és kémünk kell őket arra, hogy a Világszövetség életét a saját tapasztalataikkal gazdagítsák. Azt is mondhatnám, hogy a mi elsőrendű feladatunk nem az, hogy támogassuk ezeket az egyházakat, hanem az, hogy elfogadjuk szolgálataikat, jobban, mint eddig tettük. Ne azt kérjük tőlük, hogy ugyanúgy fogalmazzák meg teológiai mondanivalójukat, mint ahogyan azt Nyugaton teszik: NyugatEurópában vagy az Egyesült Államokban. Krisztus gazdagabb és mindenben jobban bővelkedik, mint ahogyan azt eddig több ezer könyvben már leírták. A Kelet- Európában élő egyházak Istennek azt az ajándékát kaphatták, hogy Istennek örök igéjét egy másik oldalról, sajátos történelmi helyzetükben érthették meg, és ez lehet a többi egyházak számára az ő sajátos hozzájárulásuk. Kétségtelen, hogy a kisebbségi egyházak Nyugat-Európában saját, külön feladatukat teljesítik. Lehetnek ezek kis csoportok a többi felekez^tek között. Rendelkezhetnek pozitív és negatív tapasztalatokkal más keresztyén közösségekre vonatkozóan. Ezek az élmények buzdíthatnak vagy néha fi- ’ gyelriiéztéthetnek bennünket. Mindnyájunk számára tanulságos lehet, amit ők ma az elvilágiaso- dásról tudnak. Latin-Amerikában élő tagegyházaink, mint ez jól ismert, döntő római katolikus többségű környezetben élnek. Ők meg tudnak tanítani bennünket arra, hogyan maradjunk hűségesek anélkül, hogy elszigetelődnénk. De arra is meg tudnak bennünket tanítani, hogyan kell végezni a missziói munkát, saját adottságaink (kontextusunkban) között. Ezek miatt kértem a Világszövetséget arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet ezekre a Latin-Amerikában élő egyházakra. A már 1554-ben evangélikus arnóti gyülekezet harmadik temploma. Az első a 16. század vége felé a törökökkel vívott harcok során teljesen elpusztult. Ennek helyén az 1705-ben újra megalakult gyülekezet 1721-ben egy fatemplomot és haranglábat épített. Ez a második templom az idők folyamán annyira megrongálódott, hogy a gyülekezet új, kőtemplom építését határozta el. Templomainkról ARNÓT 1762-ben a presbitérium küldöttsége Amótról gyalog ment fel Bécsbe, ahol Mária Terézia királynő elé terjesztette kőtemplom építésének engedélyezése iránti kérelmét. Hosszú huzavona után az engedély 1776. december 2-án érkezett meg. Az akkor több, mint 2800 lelket számláló és 43 „filiális” gyülekezetei magába foglaló arnóti gyülekezet tagjai a társadalmi munkán felül készpénzben 4100 rénes-fonntot adtak össze, amiből 1777-79. között felépült a ma is álló, „babiloni háromhajós” stílusban épült templom, torony nélkül, kétol- dalán bejárattal. Az elkészült templom felszentelésére 1779. Mindenszentek napján került sor. 1780-ban villámcsapás, 1859-ben tűzvész következtében kellett helyreállítani. A torony 1806-ban épült, az orgona 1870-ben. Templomunk legrégibb berendezési tárgya a Műemléki Felügyelőség által is nyilvántartott faragott faoltár. Készítője ismeretlen. Eredete a 15-16. századra tehető. Amikor II. József a monarchiában a jezsuita rendet feloszlatta s ennek következtében a bécsújhelyi jezsuita templom berendezése eladásra került, az arnóti gyülekezet onnan vásárolta meg é% szállította el. az oltárt ökrösszekéren. A 200 éves jubileumra, 1979- ben saját erőből, több, mint félmillió forintos költséggel került felújításra a templom. Abaffy Gyula , A templom legrégibb berendezési tárgya a faragott oltár. Eredete a 15-16. századra tehető. Fotó. Kerényi László
