Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-09-22 / 38. szám
Evangé: kits Elet „ZEPTÉMB,- ■ » Bemutatjuk a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa Tagegyházait Metodista Egyház A Metodista Egyház egyik alapitó tagja a Szabadegyházak Tanácsának. Az egyház tradíciói úgy hazai, mint külföldi történelmükben evangéli- záló, hitébresztő jellegűek. Megrázó prédikációk, megtérő tömegek és felejthetetlen élmények jellemzik a Wesley fivérek követőit, akiknek teológiai alapjai Luther Márton tételeihez és a herrnhuti pietistákhoz vezethetők vissza. A metodisták Budapesten 1905-ben tartották első igehirdetésüket. 1907-ben már megszervezték egyházukat. 1909- től 1944-ig adták ki Békeharang című lapjukat. Funk Márton az első magyarországi szuperintendens 1931-ig tevékenykedett hazánkban. A metodisták püspöki szervezetű egyház Magyarországon. Európában négy püspöki kerület létezik, egyike Zürichben székel, ide tartoznak a hazai metodisták. A püspök személye az egyes évi konferenciSW8WS8 ■ ák között összekötő kapcsolatot képez. A hazai metodisták vezetője a szuperintendens. A lelkészeket és segédlelkészeket (diakónusokat) a püspök szenteli fel. A magyar metodisták egyébként önállóak, döntéseik és képviseletük különböző testületekben (ökumenikus Tanács) teljesen függetlenek a külföldi irányítástól. A két világháború között a metodisták igyekeztek sok társadalmi jószolgálatot végezni. Szanatóriumot tartottak fenn, iszákosmentő és életmentő missziót végeztek. A mindig csekély létszámú egyház jelentős szolgálatait még az egyébként kevésbé toleráns akkori kormányzat is. elismerte. Ezért nem lett a magyar metodista közösség betiltva 1939-ben. így vált lehetővé, hogy a baptistákkal közösen kezdeményezzék az együttes érdekvédelmi munkát a Szabadegyházak Szövetségén belül. Szebeni Olivér Metodista lelkész-szentelés Budapesten. A felszentelést dr. Franz Schäfer püspök végzi, Hecker Frigyes szuperintendens jelenlétében 178S-1S8S 0 GYŰRI EVRHGÉLIHUS ŰREGTEMPLOM Z00 ÉVES A győri öregtemplom 200 éves jubileuma alkalmából szeptember 29. és október 6. .között ünnepségsorozatra kerül sor. Szeptember 29-én 17.00 órakor dr. Fabiny Tibor teológiai tanár előadása hangzik el „Gyülekezet a végvár oltalma alatt” címen, 18.00 órakor pedig kiállítás nyílik „A győri evangélikusság éyszázadai”- ról, a Gyülekezeti Ház nagytermében. Október 4-én 17.00 órakor kerül' sor dr. Winkler Gábor építészmérnök előadására „Az öregtemplom és épületegyüttesének művészete” címen. \ Az ünnepség kiemelkedő eseménye az október 6-án vasárnap 10.00 órakor tartott hálaadó istentisztelet, melynek ünnepi szolgálatát dr. Nagy Gyula az északi egyházkerület püspöke végzi. Ugyanezen a napon 18.00 órai kezdettel - az ünnepség befejezéseként - orgonahangversenyre kerül sor a győri öregtemplomban, Trajt- ler Gábor orgonaművész, Peregi Péter és P. Korompai Tünde énekesek közreműködésével. ÉLŐ VIZ Az evangélium „a hívők összessége hódításának pedig szívében és nincsenek korlátái lelkében egy volt.” Csel 4,32 í, Isten igéje mindig kérdez és kérdéseket ébreszt. Mostani igénkben i§; „A hívők összessége pedig szívében és lelkében egy volt.” (Csel. 4,32.) Elsősorban Jézus főpapi imádsága formálódik számunkra nyugtalanító kérdéssé. Ő azért imádkozott, hogy övéi „mindnyájan egyek legyenek.” (Jn 17,21.) A Nevéről nevezett követőinek tábora mégis sok részre szakadozottságot mutat az egység helyett. Mintha az Ő drága neve csak elméleti gyűjtő fogalomnak bizonyulna ma is. Kérdés tolul ajkunkra. Nem hallgattatott-e meg „Főpapi imádsága”? 1 Vagy pedig Ő kér számon: Miben akadályozzuk szíve kérésének beteljesedését? Gondolom, mindnyájan érezzük: nem az első, hanem a második kérdés állít bennünket válaszadás kötelezettsége elé. Mert hitünk számára beteljesedett Urunk imádsága: akik Nevéről neveztetnek - igénk szerint a „hívők” - éppen e Névben egyek. A krisztusiak-keresz- tyének apostoli hitvallása vallja az „egy egyetemes keresztyén anya- szentegyházat”... Tehát nem azt mondja az igei közlés, hogy pl, a Jeruzsálemben, Rómában lévő emberek összességének volt a szí- ve-lelke egy, vagy a földön lakó emberiségének. A „hivők” Jézusról nevezett, Jézussal való egysége az Ő nevében, váltságában: adott valóság... Inkább az ÚR kérdése nehezedett minden korok, különösen századunk hívőinek a szívére: Miben) vagyunk akadályai, vagy miben lehetünk előmozdítói a Benne való egység áldássá léteiének, az egész emberiség megmentését célzó sze- retetében? Az hamar tudatosult, hogy a minden hittételben és egyházi rendben-szokásokban való egység („Faith and order”): utópia, vágyálom. Ez a felismerés nem keserű lemondást eredményezett. Inkább Istennek, a Tőle teremtett emberi egyéniséget megbecsülő szeretetét. O jobban „tiszteli” emberteremt- ményeil, mint azok egymást... Az első keresztyének példája arra késztet, hogy a szív hitében legyenek egyek a hivők Isten igaz tiszteletére. De ne hagyjuk figyelmen kívül az emberi kultúrának széles területeit hordozó emberi-leiket (a „pszüchét”, - „Life and Work”). A hívő ebben is egybefoglalja magát az egész emberiséggel és szive hitével-életével tesz előtte bizonyságot Jézusról. Ez csak úgy érvényesülhet „kifelé”, ha előbb,-egyidejűleg megvan „befelé”. Az előbbi megnyugtató válasz a mi Jézusra irányuló kérdésünkre. Az utóbbi Jézus sürgető kérdése felénk, a „hívők összességéhez”. Az első hívők így „dicsérték Istent - és kedvelte őket az egész nép.” (Csel.l 2,47). Győri János Kutas Kálmán Nem az a szép, miért ma lángolsz, de holnap elfelejted, mit fog valód s elejti gyorsan miként egy könnyű pelyhet Nem az a szép, mi bút szivedben nem hágy ha elveszíted és vissza azt sosem sóvárgod, mi egykor felhevitett. Ö, szép csak az, mi látva többször még szebbé lesz, - a képe szivedbe nő s bár múlnak évek hevülsz mindegyre érte. Mert lélek él a szépbe rejtve - és vonz, ha szép a lelked - csak egyszer lásd: sóvárgsz utána, többé el nem felejted. (Megjelenik Kutas Kálmán: Egy emberélet című verseskötetében Sajtóosztályunk gondozásában az idei esztendőben.) F öldrengésk ár ok egyházi épületekben A gyülekezeteinkből érkezett jelentések szerint az augusztusi észak-dunántúli földrengés néhány egyházi épületben kisebb méretű károkat okozott. így megsérült: a balatonalmádi imaház mennyezete, repedések keletkeztek a veszprémi, várpalotai és ösküi templomon, valamint az ösküi pa- róchia épületén. A károk helyreállítása részben megtörtént, részben folyamatban van. Elhunyt Hecker Ádám ny. metodista szuperintendens, Hosszú, türelemmel viselt betegség után augusztus 27-én életének 81. évében elhunyt Hecker Ádám tb. metodista szuperintendens. Hat évtizeden át állt az evangélium szolgálatában. A magyarországi öku- mené közismert személyisége volt. Temetésére szeptember 4én délután 3 órakor került sor a budakeszi temetőben. A temetésen egyházunkat dr. Nagy Gyula püspök képviselte. „Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhulla- tástól, lábamat az elbukástól, az ÚR színe előtt járhatok az élők földjén.” (Zsolt 116,' 8-9.) Összekötő testvéri szálak nyomai három országban... Evangélikus templom Bad Wimpfenben Készen és kézbe kaptuk ezeket a szálakat, amikor feleségemmel júniusban megindultunk, hogy szabadságunk ideje alatt ezeket az adott testvéri összeköttetéseket mélyítsük, erősítsük. Első állomásunk, ahová meghívást kaptunk az ausztriai Amstet- ten, ahol az alsó-ausztriai evangélikus Gusztáv-Adolf egyesület évi ünnepélyét tartotta. Az ünnepi istentiszteleten egy fiatalokból álló pantomimcsopo rr^szolgálata lé-r nyűgözőerráHította elénk hitünk ° Bibliában gyökerező igazságait a teremtéstől Krisztusig. Santer szuperintendens előzetes felkérésére személyes köszöntés hangzott el elsősorban a soproni gyülekezet felől, melynek testvéri szálai már a múltban is erősek voltak: Sopron reformátora és az evangélikus gyülekezet alapítója Gerengel Simon alsó— Ausztria területén született. Zier- mann Lajos, aki a Gusztáv Adolf Gyámintézet egykori hazái vezetője, soproni szolgálata előtt több éven keresztül Rechnitzben végzett lelkészi szolgálatot. Jó ezt tudnunk, amikor Gyülekezeti Segélyünk 125 éves gyökeréig leásva adunk hálát Istennek ebben az évben. A testvéri szálak nyomában elérkeztünk a Német Szövetségi Köztársaságban a Neckar mellett elterülő régi, szép városba, Bad Wimpfenbe. Meghívtak a három évenként ismétlődő találkozójukra, amikor az 1946-ban Sopronból kitelepítettek egymás kezét ismét megszorítják, mint egy város szülöttei és testvérek a Krisztusban. 40 év távlatából tapasztalható, hogy erősödnek a szálak a két város és két evángélikus gyülekezet között. Ezért jöttek sokan templomunk 200 éves jubileumi ünnepségeire is az elpiúlt évben. És amikor most a Bad Wimpfen-i telt templomban az egykori soproniak várakozó tekintete pillantott az Igét hirdető soproni lelkészre, érezhetővé vált, hogy a testvéri szálak nem szakadtak el, mert Isten igéje összeköt. Bad Wimpfen címerében kulcs van, Sopron címerében nyitott kapu. „Bad Wimpfen-i testvérek ne veszítsétek el a kulcsot és mi soproniak szeretnénk nyitott kapuval és szívvel várni és fogadni a régi hazájukba látogatókat és minden vendéget. „Az istentiszteleten résztvevő polgármester, aki nem rég járt Sopronban, hogy a két város között létesült partneri kapcsolatokat erősítse énekkaruk szolgálatával kulturális vonalon -, a „kulcs és nyitott kapu” képét a további kontaktus szemléltetésére szükségesnek tartotta. A vasárnap délutáni találkozás a gyülekezet presbitereivel szolgálatunk közös vonásait tárta fél. Sopron szülötteivel az asztal melletti beszélgetések szívünkre helyezték a kéréseket: mondják meg a testvéreimnek, a rokonaimnak, hogy jó lenne még egyszer találkoznunk, de én már nem tudok utazni... Azonban az itthoni testvér még mielőtt átadhattuk volna az üdvözleteket már levelet kapott találkozásunk ismertetésével, mert mi még tovább utaztunk. A testvéri szálak a hollandiai Kampenbe vezettek. Két évvel ezelőtt voltak itt gyülekezetünk templomában és énekkarukkal ’-Szeíjgálták lökésen. Meghívásukra most eljutottunk hozzájuk is. Református testvéreink ökumenikus nyitottsága abban is megnyilvánult, hogy egyre jobban erősíteni kívánják a kapcsolatokat a holland és a magyar protestáns egyházak, gyülekezetek között. Úgy éreztük, hogy őszintén, az egymástól tanulás vágyával. A kört még inkább tágitotta a város polgár- mestere, amikor az átnyújtott könyvbe ezt jegyezte: „Barátság az igazi általános nyelv, melyet mindenhol meg lehet érteni;” Megint előkerül Sopron címere nyitott kapujával. „A mienkben is nyitott kapu van” - mondják a kampeni- ek. Ebben is egyek vagyunk. De a nyitott testvéri szívek dallamában is. Egyik énekpróbájukon kedves színfolt, hogy tiszteletünkre a karnagy, aki templomunkban az- énekkart vezényelte, eljátszotta himnuszunkat. A két nemzet zászlajában is van hasonlóság. Náluk ''a piros és fehér mellett a kék a harmadik szín. Az ég színe, , mely bő vizeikben tükröződik. De a vizek kékjét a termőföld zöldjévé akarják változtatni egyre tudatosabban az eddigi eredmények biztatásával. Úgy érezzük, hogy hazánk zászlaján a harmadik szín, a zöld területért való holland küzdelmeket is szemlélteti. Testvéri szálak pedig azért erősödhetnek, mert a kéklő ég és a zöldelő föld közel jött egymáshoz Jézus Krisztusban, aki mindvégig a világ reménysége! Örömmel töltött el bennünket mindhárom országban az a tapasztalat, melynek két döntő vonása kikristályosodott. Mint Krisztusban testvéreket fogadtak nyitottan. A lelkészek - evangélikusok és reformátusok - kinyitották otthonukat, a gyülekezetek templomukat és szívüket. A másik vonás az volt, hogy mint magyarokat fogadtak, melynek jele az itt-ott kibontott nemzeti színű zászlónk volt, meg az is, hogy az egyik istentiszteleten az ároni áldást magyarul kérték. Egyre inkább rá kell döbbenünk arra, hogy a Krisztusban közelkerült ég és föld, azt is jelenti, hogy becsüljük meg azt a földet, ahol először láttuk meg a napvilágot, anyánk mosolyában is, mert így anyaföld! Szimon János
