Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-22 / 38. szám

\ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 50. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1985. SZEPTEMBER 22. ÁRA: 5,50 Ft Miben is van a mi Mennyei Atyánk irgalmassá­ga? Abban, hogy mindenféle jót ád, testit, lel­kit, ideit és örökkévalót - ingyen, tiszta jóság­ból. .. A keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, hanem nyi­tott szemmel járva, szerte, egyformán néz min­denkire, barátra, ellenségre, ahogy Mennyei Atyánk cselekszik. Ahol ez az irgalmasság nincs meg, ott hit sincsen. (Luther) AZ LVSZ VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGÁNAK TILTAKOZÓ TÁVIRATA BOESAK ELNÖK ÜGYÉBEN A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága augusztus 27-én az alábbi üzenetet intézte a tagegyházakhoz és a tagegyházak országainak kormányaihoz. „A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága a legéle­sebben elítéli dr. Allan Boesaknak, a Református Világszövetség elnökének a dél-afrikai kormányzat részéről való letartóztatását. Felhiv minden kormányt, gyakoroljon erőteljesebb nyomást Dél- Afrikára annak érdekében, hogy _ a rendkívüli állapot keretében foganatosított embertelen intézkedéseket visszavonják, és azért, hogy minden lehetséges módon gyorsítsák meg a többfajú társada­lom megteremtésének folyamatát, amelyben minden ember egyen­lő. Kérünk minden kormányt, lépjen fel dr. Boesak azonnali sza- badonbocsátásáért.” „A dél-afrikai kétségbeejtő helyzet láttán...” Az LVSZ Végrehajtó Bizottságának felhívása (Genf, 1985. aug. 30.) Az Egyházak Világtanácsának ülése Latin-Amerikában (Befejezés) Egyházi élet Argentínában Megemlékezés a katonai junta áldozatairól az Argentin egyházak estélyén A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága, amely Genfben, augusztus 26-30. között tartott, megdöbbentő híreket kapott Dél-Afrikából és Namíbiá­ból. Az ülést augusztus 27-én dr. Alan Boesak, a Református Vi­lágszövetség elnöke letartóztatásá­nak híre szakította meg. A dél­afrikai válság növekedése láttán a Végrehajtó Bizottság a következő­ket határozza: 1. A jelenlegi helyzetben, ami­kor az apartheid elnyomó rendsze­rét még erőszakosabb eszközökkel juttatják érvényre, megerősítjük szolidaritásunkat és támogatásun­kat az elnyomottak iránt: azok számára, akik a dél-afrikai apar­theid-rendszer és Namíbia idegen megszállása miatt szenvednek, to­vábbá azok számára, akik harcol­nak ellene. 2. Támogatjuk és sürgetjük a tagegyházakat, hogy segítsék elő minden lehetséges, a változást szolgáló békés eszköz igénybevéte­lét. Ezek: a) Szankciók, a beruházások le­állítása és hasonló gazdasági intéz­kedések. Különösen is emlékezte­tünk: 1. A Dél-afrikai Egyházak Tanácsának június 28-án tartott éves konferenciájára, amely szerint „a beruházások leállítására és ha­sonló gazdasági eszközökre, mint békés és hatékony intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy nyomást fejtsenek ki a dél-afrikai kormány­ra, az országnak fontos alapvető változtatások megtétele érdeké­ben. 2. Az LVSZ VII. Nagygyűlé­sének határozatára, (984. augusz­tusában, amely konkrét és látható lépéseket sürget a tagegyházaktól az apartheid-rendszer mindenfajta gazdasági és kulturális támogatá­sának megszüntetésére. b) Felszólítás a kormányokhoz és az Európai Gazdasági Közös­séghez a Dél-Afrika elleni gazdasá­gi szankciók sürgetésére. Konkrét példa: az olaj és az olajtermékek létfontosságúak a dél-afrikai kato­nai és rendőri erőknek. Ezeket úgy kell tekinteni, hogy az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának 1977-es köte­lező fegyvereladási tilalma alá es­nek, és nem szabad belőlük Dél- Afrikának szállítani. c) A dél-afrikai és namíbiai helyzetről való tájékoztatás a saját körülményeink között, illetve a faji megkülönböztetésről a saját társa­dalmainkban. d) Az egyház erőforrásainak felajánlása népi gyűlés megszerve­zésére és megtartására Dél-Afri- káhan, továbbá az ENSZ Bizton­sági Tanácsa 435. számú határo­zatának végrehajtására Namíbiá­ban. e) Folyamatos és növekvő (lel­ki, erkölcsi és anyagi) támogatás az apartheid és az elnyofnás dél­afrikai és namíbiai áldozatainak, továbbá azoknak, akik az apar­theid ellen harcolnak. //Imádság azért, hogy Dél- Afrikában az igazságtalan rend­szer véget érjen (amint erre a Dél- afrikai Egyházak Tanácsa is felhí­vott), továbbá Namíbia független­ségéért, igazságos rendszeréért és békéjéért (a Namíbiai Egyházak Tanácsának felhívása szerint is). 3. A Lutheránus Világszövetség részéről kötelezettséget vállalunk a) a. dél-afrikai és namíbiai evangélikus egyházak meglátoga­tására, a velük való együttműkö­dés és szoros kapcsolatok folytatá­sára, b) a VII. Nagygyűlés hitvallási egységről és Namíbiáról szóló nyi­latkozataiban, továbbá az egyház­ban és a társadalomban folyó faji megkülönböztetés elleni határo­zatban követelt intézkedések vég­rehajtására, c) a Világszövetség bankműve­leteinek és beruházásainak további felülvizsgálatára, azért, hogy 1. az LVSZ ne tartson számlát olyan bankokban, amelyek továbbra is nyújtanak kölcsönt dél-afrikai ál­lami, vagy az állammal szoros kap­csolatot tártó szerveknek, és hogy 2. az LVSZ nyugdíjalapjának be­ruházásait ne végeztessék olyan cé­gekkel, amelyek Dél-Afrikában vagy Namíbiában vállalkozást folytatnak. 4. A kétségbeejtő dél-afrikai helyzet láttán nehéz fenntartani a reményt, de keresztyén hitünk mégis erre kötelez. Meggyőződé­sünk, hogy a béke és igazságosság egyszer eljön. Az, hogy minden po­litikai fogoly kiszabaduljon, hogy a száműzöttek hazatérhessenek, hogy az igazi, hiteles vezetőket meghallgassák - az első szükséges lépéseknek számítanak. Namíbiát illetően sürgetjük az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa 435. számú hatá­rozatának azonnali végrehajtását. Dél-Afrika ügyében pedig sürget­jük egy alkotmányozó nemzetgyű­lés mielőbbi megszervezését. Országos esperesi értekezlet Szeptember 11—12-én Budapes­ten országos értekezlet zajlott le, melyen a résztvevők megtárgyal­ták egyházunk külügyi szolgálatát és hazai időszerű feladatainkat. Az országos tanácskozáson egyhá­zunk két püspöke tartott előadást. Az értekezlet ismertetésére vissza­térünk. Készülünk az Országos Diakóniai Konferenciára Országos Egyházunk vezető­sége minden esztendőben konfe­renciát rendez a diakónia mun­kásainak. Mind a 16 intézmé­nyünkből, az egyházmegyékből várjuk a résztvevőket. Otthon­vezetők, intézmények igazgatói, az egyházmegyék diakóniai elő­adói és az országos vezetőség küldöttei 1985. szeptember 24-26, között tartják ez idei konferenciájukat Albertiben. Jó szokás, hogy - amennyiben ez lehetséges - olyan gyülekezet­ben rendezik az évi konferenci­át, melynek területén van egy­házi diakóniai intézmény. Al­berti hívta meg diakóniánk kép­viselőit, s a gyülekezet tagjai vállalták a résztvevők elszállá­solását. Méltó kerete lesz az együttlétek- nek a minden reggel és este tartan­dó istentiszteleti alkalmak a helyi gyülekezettel együtt. Ezek szolgá­lataira dr. Karner Ágoston, dr. Nagy István, Csizmazia Sándor kaptak megbízást. Egyházunk diakóniai szolgálata - ez lesz a háromnapos konferen­cia fő témája. E témán belül két főelőadás hangzik el, melyet egy­házunk püspökei tartanak. Intéz­ményes diakóniánk teológiai alap­jai és gyakorlati kérdései címmel dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tartja az első főelőadást, melyet megbeszélés követ. Az első nap es­téjén a diakóniai munkások a kör­nyező gyülekezetekben diakóniai esteken vesznek részt. Ez kitűnő alkalom más gyülekezetek megis­merésére, de ugyanígy az a gyüle­kezetek részére is, hogy megismer­kedjenek más intézményekkel és azok képviselőivel. Gyülekezeti diakóniánk teoló­giai alapjai és gyakorlati kérdései címmel hangzik el a második fő előadás, melyet dr. Nagy Gyula püspök, a diakónia püspöke tart ugyancsak megbeszéléssel. Este a gyülekezetek tagjaival együtt kö­zös úrvacsorái istentisztelet zárja a második napot. Minden nap lesz alkalom az in­tézmények vezetői részére tápasz- talatcserére, közös megbeszélések­re. A záró nap fóruma összegezés és az előttünk álló konkrét felada­tok meghatározása lesz. Reméljük, hogy ebben az esztendőben is meg­áldja Isten ezt a konferenciát, s a mintegy 50 diakóniai munkás szá­mára hitben erősödést, a szolgálat­ban megújulást ajándékoz. A kon­ferenciáról lapunk későbbi szá­maiban még beszámolunk Kedves Olvasóinknak! Solymár Péter Latin-Amerikát úgy tartják szá­mon, mint a világ „legkatoliku- sabb” kontinensét. Ez érvényes Ar­gentínára is: a „Keresztyén Világ­enciklopédia” (1982) adatai szerint a lakosság 95 százaléka keresztyén, s ebből 91,6 százalék római katoli­kus, 2,8 százalék protestáns és 0,4 százalék ortodox valiásű. A kis pro­testáns egyházak azonban rendkí­vül dinamikus közösségek, jelentős szerepük van az ország politikai, társadalmi és kulturális életében is. Egyházlátogató körúton az Andok havasai tövében Az Egyházak Világtanácsa a Buenos Aires-i tanácskozást fel­használta arra is, hogy a Központi Bizottság tagjai öt-hattagú csopor­tokban meglátogassák Latin- Amerika tagegyházait, Nicaraguá­tól Brazíliáig, de elsősorban Ar­gentína területén. Magam a ta­nácskozást követően egy indiai evangélikus kollégiumi igazgató­nővel, egy ciprusi ortodox profesz- szorral, egy nyugatnémet genfi stáb-taggal és a svéd evangélikus Larsson lelkészházaspárral Nyu- gat-Argentínában végeztem ötna­pos szolgálatot. Több mint ezer kilométerre a fővárostól, M An­dok öt-hatezer méteres csúcsai kö­zelében, San Rafael városát és Mendoza tartományi fővárost ke­restük fel. Mindkét helyen ökume­nikus istentiszteleteket és fórum­megbeszéléseket tartottunk, pro­testáns, ortodox és római katoli­kus részvétellel. A televízió, a rá­dióállomások és az újságok színes interjúkat közöltek a szokatlan „ökumenikus eseményekről”. Mendozában, ebben a félmilliós nagyvárosban, különösen nagy ér­deklődés kísérte a nemzetközi egy­házi delegáció látogatását. Vasár­nap a „Lima-liturgia” szerint tar­tottunk közös ökumenikus isten­tiszteletet, metodista, ortodox, evangélikus és római katolikus lel­készek részvételével; ezen - először Mendoza egyházi életében - a he­lyi római katolikus érsek is részt vett. Igehirdető szolgálatom Jézus főpapi imádságáról szólt: „.. .hogy mindnyájan egyek legyenek”. Ez­után több mint kétórás fórum­vitán válaszoltunk a több száz résztvevő felszólalásaira, kérdései­re. Ugyancsak részt vettem a men­Sajtóosztályunk kiadványai a frankfurti nemzetközi könyvvásáron 1985. október 9-14. között kerül megrendezésre a 37. frankfurti nemzetközi könyv­vásár (Frankfurter Buchmes­se), melyen a Kultúra Külkeres­kedelmi Vállalat mutatja be a magyar könyvkiadást reprezen­táló kiadványokat, magyar és idegen nyelvűeket egyaránt. A világ legismertebb könyvvá­sárán első ízben kerülnek be­mutatásra - az összesen 260 m2 területű magyar pavilonban - egyházi kiadványok is. így Saj­tóosztályunk két kiadványa: dr. Káldy Zoltán A diakónia útján és Tanulmányok a lutheri re­formáció történetéből, amelyet Fabiny Tibor szerkesztett. dozai evangélikus gyülekezet né­met és spanyol nyelvű istentisztele­tén, beszámolva röviden egyhá­zunk életéről. Bruno Knoblauch lel­kész, vendéglátó házigazdám, há­rom éve gondozza az alig másfél­száz lélekszámú helyi gyülekezetét és hatalmas szórványát. Látogatásunknak nagyon érté­kes része volt a helyi egyházak ökumenikus és széles körű diakó­niai munkájával való ismerkedés. Meglátogattuk a Fundacion Ecu- menica de Cuyo-t, ezt a sajátos ökumenikus munkaközösséget, amelyet elsősorban a protestáns kis egyházak tartanak fenn és a keresztyének kulturális, társadal­mi és politikai szolgálatával foglal­kozik. Felejthetetlen marad a San- Martin városrészben, a legszegé­nyebbek nyomornegyedében tett látogatásunk, ahol főleg a római katolikus egyház végez példaszerű nevelő és szociális munkát. Jár­tunk a kis metodista gyülekezet által fenntartott Schweitzer Albert Kollégiumban, találkozva a tanári karral és a diákokkal. Men^ozá- ban ez év elején súlyos földrengés volt: húszezer vályogház omlott össze, a legszegényebbek lakóhá­zai. Találkoztunk a protestáns egyházak két házépítő szövetkeze­te vezetőivel. De a legmegrendí- tőbb emlékünk marad a sok ezer chilei politikai menekültet segítő Ökumenikus Akcióbizottság né­hány éve még életveszélyes munká­ja: a katonai junta idejében halálos fenyegetések, állandó zaklatások kísérték tevékenységüket; az egyik fiatal egyházi vezetőnek akkor ve­szett nyoma, sok más egyházi munkással együtt. Ez a csoport 1973 óta csaknem 60 ezer chilei menekültön segített, és ma is mint­egy ezer menekültet gondoz (Men­doza Argentína „nyugati kapuja” a chilei határon). Nem csodálkoztunk hát, hogy a Nemzeti Egyetem látogatásunkkal és dr. Held elnök előadásával nyi­totta meg háromnapos tudomá­nyos konferenciáját „az egyházak szerepéről a latin-amerikai demok­rácia építésében”. Hogy mi a „szolgálat teológiája” a környező társadalom életében, arra ragyogó példákat adnak az argentin protes­tánsok a saját társadalmukban! Magyarok Argentínában Megbecsülhetetlenül értékes a kis magyar gyülekezetek szolgála­ta a latin-amerikai „magyar szige­tek” gondozásában! Buenos Aires­ben magyar evangélikus, reformá­tus és római katolikus gyülekeze­tek végeznek eleven lelkipásztori szolgálatot, hűségesen őrizve egyúttal a magyar nyelvi, történel­mi és kulturális örökséget a világ másik oldalán. Torkot szorító ér­zés volt tizenkét év után újra ma­gyarul hirdetni Isten igéjét a zsú­folt Amenabar úti templomban és Hefty László esperessel kiszolgál­tatni az Úr szent vacsoráját. Ez a kis magyar evangélikus gyülekezet nemcsak aktív istentiszteleti életet él (rendszeres magyar és spanyol nyelvű istentiszteletek), heti biblia­órákat tart, hanem értékes szere­tetszolgálatot is végez az öregek között. A lelkészcsalád három év­tizede hűséggel végzi a kis magyar evangélikus „sziget” lelkigondozá­sát, bár más, nagyobb egyházi szolgálatokba is hívták már őket. Dr. Leskó Béla, az argentínai evan­gélikus teológiai szeminárium volt professzora, ugyan jelenleg a helyi svéd evangélikus gyülekezet meg­becsült lelkésze, de nem kisebb sze­retettel fogadott ő is otthonában. O volt egyébként a házigazdája a Buenos Aires-i ülés mintegy félszáz evangélikus résztvevőjének az „evangélikus estén”, a svéd paró­kián. Benkő István nyugalmazott lel­készünk most a brazíliai Sao Paolo magyar evangélikus gyülekezetét gondozza: meleg szeretettel küldte el ő is köszöntését az argentínai „magyar találkozóra”. Az augusztus 4-i „magyar evan­gélikus vasárnap” délben az egész Buenos Aires-i magyarság ünnepi találkozójává bővült. A Hungá- • ria-házban először magyaros ven­déglátással, közebéddel fogadtak a római katolikus, református és evangélikus lelkészek és gyülekeze­ti tagok. Utána pedig dr. Békés Gellért neves magyar bibliafordí­tóval, a Vatikán egyik egyetemén működő teológiai professzorral, aki akkor Buenos Airesben tartóz­kodott, „ökumenikus fórumot” tartottunk és kérdésekre válaszol­tunk. Az argentin rádió magyar adása az evangélikus istentisztelet után húszpérces interjút kért és su­gárzott magyar nyelven és spanyol fordításban. így kapcsolódott egybe a há­romhetes úton a világ-keresztyén- ség és a nagyvilágban szétszórt kis ' magyar „szigetek” sorsa. Ne feled- ? kezzünk meg róluk: szeretetünk és imádságaink maradjanak velük, bárhol is élnek a nagyvilágban. Nagy Gyula te vi. $ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents