Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-09-01 / 35. szám

Evangélikus Élet iäas: szeptember 1 J3 •*- QQ * -$­GYERMEKEKNEK Gyermekgyülekezet Lucfalván Szokatlannak tűnhet számodra a cím, de azt fejezi ki, hogy kis élő közösséget alkot az a 40-60 gyer­mek, akik ott vannak a számukra rendezett alkalmakon. Van gond­nokunk, közösen játszunk és ve­szünk részt elcsöndesedve a gyermekbibliaórákon. Hadd mu­tassam be neked a mi kis közös­ségünk három jellemző vonását. Nincs nyári szünet A gyermekfül számára ez rosz- szul hangozhatna, ha nem gyer- mekbibliakörröl lenne szó. Hír szén ide szívesen jön mindenki, hetente kétszer, télen-nyáron egyaránt. Szép és komoly bibliai történeteket hallunk s közben mindig érezzük, hogy a mi hely­zetünkről, életünkről van szó: szereti az Úr Jézus a gyermeke­ket, érettük is meghalt és őket is az üdvösség útján akarja vezetni. Ezt érezzük minden egyes alkal­mon. Ezért jövünk szívesen és ezért nem is gondolunk nyári szünetre. Ahogy kedvenc játé­kunkat nem szüneteltetjük, ezt sem. Öröm együtt lenni az Úr ne­vében. Nem teher eljönni, hanem előre várt program. Kirándulás A kisebb utak mellett időnként elmegyünk a hűvösvölgyi szere­tetotthonba. Az idős bácsik és né­nik szobáinál énekelünk, beszél­getünk pár szót, majd átmegyünk a gyermekek otthonába. Átadjuk a lucfalvi gyermekek adományát. Hogy ajándékunk hasznos lehes­sen, mindig megkérdezzük, hogy mire lenne szükség. Ezen kívül házi süteménnyel kedveskedünk. Az otthon igazgatója pedig egy kis áhítatot és beszámolót szokott tartani nekünk. Így ébred már a gyermeki szivekben is a felelős­ség mások iránt és a hála azért, hogy egészségesek lehetünk és szolgálhatunk. Ezeken az utakon az Állatkertet és valami más ne­vezetességet is meg szoktunk nézni. Keresztelői szolgálat Szeretnénk, ha minden gyer­mek érezné, hogy beletartozik a gyülekezet nagy családjába. Ezért szolgálunk évente egy-két műsorral a felnőttek közt. Á kü­lönböző korúak részére tartott al­kalmak egymásba kapcsolódnak.N Az ifjúság számon tartja a gyer­mekeket, konfirmáció után hivja őket az ő közösségükbe. De már a kezdet kezdetén is történik va­lami: a keresztelőre hozott ki­csiny gyermeket a gyermekbib- liakörösök kis énekkara köszönti egy szép énekkel. Már ettől kezdő­vé közéjük tartozik, érezhetik a szülök és hamarosan ő maga is megtapasztalja. Itt a nyár. Sokat játszunk, vetél­kedőket rendezünk, rengeteget éneklünk. Legfőképpen pedig hallgatjuk a csodálatos bibliai történeteket. Alig várjuk mindig, hogy mikor lesz a következő al­kalom. Ha errefelé kirándulsz, te is fölkereshetsz bennünket. Sze­retettel fogadunk, s te is biztosan jól fogod érezni magadat. Széli Bulcsu Luciáivá - gyermek-bibliakörösök szolgálata A X VASÁRNAP \ IGÉJE 1 Jel 3,1-6 „SZELÍD SZEMED - JÓL LÁTJA...” Szívesen énekelt finn énekünk (Evangélikus énekeskönyv: 385.) megismétli a szárdiszi gyülekezetnek küldött üzenetet: „Tudok cselekedeteidről...” Személyes életünk, gyülekeze­tünk élete Isten szeme előtt van! Mindig! A lelkésztől kezdve, a presbitereken át, a legutóbb megkeresztelt kisgyermekig. Isten figyelő, vigyázó tekintete előtt élni egyszerre bátorító és komolyan figyelmeztető. - Bátorító azért, mert Isten nem akar „rajtakapni” bennünket, nem keresi, hogy dorgáljon és büntessen minket. Inkább úgy néz ránk, mint szülő a járni tanuló kisgyermekre: csak sikerüljön az első lépés, hogy kö­vethesse a határozott járás, a „teljesebb cselekedetek”. - Aki hiszi, hogy a mennyei Atya szemei kísérik életét, azt is tudja, hogy egyszer, „ama napon”, szemtől-szembe kell elszámolni vele minden lépésről. Még gondolatainkról, vágyainkról és szándékainkról is. Ez teszi figyelmeztetővé az élő Jézus Krisz­tus szavát: „Tudok cselekedeteidről...” - Isten többet lát egy-egy gyülekezet életéből, mint a vendég- igehirdetők sora, vagy akár a gyülekezetbe érkező püspök. Igehirdetési sorozatok, egyházmegyei csendesnapok, jubileu­mi ünnepélyek pótolhatatlan gyülekezeti élményt jelentenek. Isten népének egybegyülekezése mindig felemelő látvány! Ilyenkor szinte ünneprontás volna a gyülekezet belső bajairól szólni, különösen a gyülekezetét romboló jelenségekről. Az egyház Ura, Jézus Krisztus viszont jól ismeri ezeket, az ún. „belső szennyest”, és ezért van, hogy: „Szelíd szeme - vádat is emel.” Ez a vád nem kisebb ma sem, mint a szárdiszi gyülekezet esetében volt: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy". Igaz ez a vád, amikor például a gyülekezeti élet fő ismertető jegyei között a részt vevők létszámát (!) tudakoljuk és emle­getjük, hangsúlyosan. Boldogok vagyunk, ha sokan voltunk, és megvan a komoly felmentő magyarázat arra is, ha gyér volt a látogatottság. Pedig, az apostoli kor gyülekezeteiben a lét­szám nem volt fontos. Semmiképpen sem fejezte ki a gyüleke­zet hitét és erejét! - De igaz ez a vád olyankor is, ha a gyülekezeteket anyagi erejük szerint osztályozzuk. így össze­gezünk: „vannak nagyon erős gyülekezetek...” - Csak az nem érthető, hogy pár kilotnéterre odább, a nagyon „erős” gyüle­kezettől, egy másik gyülekezet talán élet-halál harcát vívja puszta fennmaradásáért. - Kérdés, milyen lehet belülről (!) az a nagyon erős gyülekezet, ha közelében a másik haldoklik - ? Egy-egy keresztyén gyülekezet akkor lép a haldoklás útjára, ha a legfőbb gondja az ónfenntartás lesz. Vagyis ezek a kérdé­sek: - legyen bebiztosított a lelkészi állás -, álljon rendelkezé­sünkre mindenkor erős anyagi tartalék, a nem várható kiadá­sokra -, nincs fontosabb a kívül valók előtti jóhírünknél. Nem éppen itt kellene „felébrednünk”, és újat kezdenünk - ? Az élő gyülekezetét az úgynevezett hordozó képesség jellem­zi, befelé is, kifelé Vs. - Nem csupán egymás~mel\é ülni, hanem egymás mellé lépni,kellene. mielőbb. Amikor öröme, bánata, ínsége van valamelyik tagnak. Bizony őrizoivagyunk egymásnak! Ahol keresztyén gyülekezet él, és valóban él, ott érzékeny visszhangra talál például az önkéntes véradásra toborzás, egy-egy társadalmi munkára való hívás lakóhelyünkért, vagy az iskolában a szülői munkaközösségben kiosztott feladat. - Ezekben, a kifelé végzett szolgálatokban is ránk akar találni a bármikor közénk visszajövő Úr! „Egymás terhét hordozzátok” - ezt az apostoli intést komo­lyabban kellene vennünk gyülekezeten belül, hogy azután ható­sugara egyre messzebb jusson, gyülekezeti hatarainkon túlra. A gyülekezeti szinten történő „magunknak élés” holt csele­kedeteiből hív minket megtérésre Urunk, és ehhez minden erőt felkínál. Az éltető feladatainkra való ráébredés lehetősé­gét is. Simonfay Ferenc IMÁDKOZZUNK Szelíd szemed, Ür Jézus Krisztus, jól látja, mit akarunk megtenni bátorító és figyelmeztető szavadból. Tudod, hogy miért látszik élónek gyülekezetünk, és mégse az. Hálát adunk ébresztő igédért, és azért, hogy mindent megadsz az egymást és másokat hordozó élet megvalósí­tására. Hogy a végső számadáskor mellénk állhass az Atya előtt. Ámen. VIT-mozaik A XII. Moszkvai Világifjúsági Találkozón - július 28-augusztus 7. között ­részt vettek teológiai hallgatók: Csepregi András, Kovács Imre, Lackner Pál és Bartha István. A következő számokban élményeikről, benyomásaikról írnak. Mir, druzsba, fesztivál! Ezektől a szavaktól volt han­gos a szovjet főváros a Világ­ifjúsági Találkozó idején, s va­lóban ez a jelszó meghatározta Moszkva utcáinak képét, la­kóinak és vendégeinek arckife­jezését: béke, mert nem aka­runk háborút; barátság, hiszen sokan vagyunk együtt és örü­lünk egymásnak; s végül feszti­vál, mert minden színes, han­gos, kavargó és jókedvű. Hétfő délután, Gorkij-park. Turistacsoportunk programja csak így jelzi: „Nicaraguái tün­tetésen” fogunk részt venni. Természetesen békés tünteté­sen, hiszen senki sem fenyeget minket közvetlenül, de a han­gulat tüntetéshez méltó. „Stop, stop Mr. Reagan!” harsogják a dobogó felől a hangszórók, a rock-dallam az egész teret be­tölti. A szökőkút mögül elszánt kis csoport tör előre - talán franciák - a fellépésükön lát­szik, hogy nem először tüntet­nek: hosszúkás léggömbjeik csikorgatásával, zászlókkal, transzparensekkel és ütemes ki­áltozásukkal azonnal felhívják magukra a figyelmet. A.dobo- m ^lot^, orosz, angol és spanyol nyelvű beszédek hangzanak el, s a hallgatók időnként „nem tör­nek át!” kiáltással jelzik, hogy egyetértenek az elhangzottak­kal. Fejmagasság fölött szinte összeérnek a fekete-piros lobo­gók, de van köztük félholdas, csillagos, vagy egyszerűen kék alapon fehér békegalamb. Néhány méterrel távolabb kisebb a népsűrűség, lehet jön- ni-menni, barátkozni, jelvényt és címet cserélni. Egy sandinis­ta kalap ára jó néhány jelvény és egy hasonló értékű nemzeti különlegesség. De ha tárgyakat nem is, tekinteteket mindenki vihet magával. A nyugatnémet lányét, aki egy szociáldemok­rata ifjúsági szervezet tagjaként meglepődik azon, hogy valaki itt „no organization”, szerveze­ten kívül is létezhet. A moszk­vai kisfiúét, aki az 1977-es Bu­dapesti Forradalmi Ifjúsági Napok jelvényét ajánlja cseré­re. A jamaicai baptista teológu­sét, aki megkérdezi: ha Ma­gyarországon laksz, magyarul is beszélsz? S a nicaraguai fiúét is, aki, mikor aláírást kérünk tőle, a papírlapra hosszan és komolyan ír, szinte mintha bit- vallást tenne, látszik rajta: neki valóban fontos, hogy kapcsola­tot találjon, s nem mindegy, mit ad át. A kordonon túl pedig ott áll­nak a moszkvaiak, az „utca embere”. Nyíltak, lelkesek, ba- rátkozók, hiszen nem minden­napi nemzetközi figyelem kö­zéppontjában állnak, s öröm­mel látják: nem volt hiábavaló a hosszú és fárasztó felkészülés. S bár a kommunikáció lassú és döcögős, a kedves meglepeté­sek nem maradnak el. Ezek kö­zül való az alábbi párbeszéd is - egy lánnyal, akivel a busz felé sietve váltottam néhány szót:- Mit tanulsz? Volt az ő kér­dése.- Teológiát.- Én is. (Hogyan lehet ez? Női lel­kész a pravoszláv egyházban?)-.. .Az élelmiszeripari főis­kolán tanulok...... ,,-Aha, szóval technojógiáj! Én viszont lelkész leszek.- Te? (Arcán őszinte csodál­kozás, és mohamedán, vagy ke­resztyén?) (Micsoda kérdés?!) - Termé­szetesen keresztyén. Magyaror­szág keresztyén ország. Te ta­lán mohamedán vagy?- Igen, Kazahsztánból való és mohamedán. Gorkij-park, hétfő délután. A legkülönbözőbb fiatalok a világ minden tájáról. Jókedvű- ek, és hisznek abban: békében fogunk élni. Csepregi András Szeptemberi krónika 400 éve 1585. szeptember 5-én született Párizsban A. J. de RICHELIEU francia államférfi. Előkelő család­ból származott. Papi pályára ké­szült. 22 évesen Lucon püspöke lett. 1614-ben a rendi országgyűlés tagja lett, 1616-ban pedig már az államtanácsban találjuk, ahol a külügy és a hadügy vezetője volt. Medici Mária bukása után Avig- nonba menekült. Amikor azonban 1620-ban megbékítette Medici Máriát fiával, XIII. Lajossal, juta­lomból 1622-ben bíboros lett, majd 1624-ben minisztériumnak is tagja volt, majd korlátlan hatalmú vezető minisztere lett. Több hábo­rút is vezetett. Franciaország egyik legkiválóbb államférfidnak tekin­tik. Párizsban hunyt el 1642. de­cember 4-én. Nevét viseli egy csip­keszerű áttört hímzés, a richelieu (riseljő). 350 éve megye főispánja, királyi tanácsos. 1661-ben főudvarmester lett. Résztvett a török elleni harcokban is. 1663-ban Zrínyi Miklós oldalán hadakozott. 1669-ben bányavidéki főkapitány. 1681-ben a soproni or­szággyűlés nádorrá választotta. 1683-ban részt vett Bécsnek a tö­rök ostrom alóli felszabadításá­ban. 1686-ban pedig Buda vissza­vételében is részes volt. 1687-ben az országgyűléssel elfogadtatta a Habsburg-ház örökös királyságát kimondó és egyben az Aranybulla 31. pontját eltörlő törvényt. Ezért kapja a hercegi rangot nagy ura­dalmaival együtt. Kismartoni kas­télya a magyarországi barokk épí­tészet kiemelkedő-alkotása. Ö ala­pította a később világhírű kismar­toni zenekart. A Harmonia Coe- lestis c. gyűjteményes kiadás, amely 1711-ben jelent meg és 55 egyházi zeneművét tartalmazza, a barokk kori zenei kultúránk jelen­tős emléke. Költeményeket és val­lásos műveket is írt. Kismartonban halt meg 1713. március 26-án. Aarhusban született 1644. szep­tember 25-én. 1671-81 között Pá­rizsban élt, ahol tanított és az aka­démia tagja is volt. Később Kop­penhágában találjuk, ahol mate­matika tanár és a csillagvizsgáló igazgatója volt. Polgármesteri tisztséget is viselt, később államta­nácsos lett. Felfedezte 1676-ban a Jupiterholdak fogyatkozásaiból a fény terjedési sebességét. Sajnála­tos, hogy értékes feljegyzései 1728- ban, amikor a csillagvizsgáló le­égett, majdnem teljesen elvesztek. 750 *v* * II. 1635. szeptember 7-én született Kismartonban ESTERHÁZY PÁL herceg, nádor, költő és zene­szerző. Már 1652-ben Sopron vár­275 éve 1710. szeptember 19-én hunytéi OLAF RÖMER dán csillagász. 1235. szeptember 21-én hunyt el II. ANDRAS magyar király. 1176 táján született. III. Béla és Chatil- lon Anna második fia volt. Három házasságot kötött. Első házastársa a merániai hercegnő, Gertrud volt, s Béla, Kálmán, András és 2 leány született ebből a házasságból. A második házasságából (a felesé­ge Courtenay Jolán) egy leányuk volt. A harmadik házastársa Estei Beatrix volt, akivel 1234-ben lépett házasságra. Apja halála után a szlavóniai részeket kormányozta. 1205-től 1235-ig volt király. Ural­mának első évtizedét a halicsi ter­jeszkedési politika foglalta le. 1213-ban Gertrud királyné áldoza­tul esett az elégedetlen főurak ösz- szeesküvésének (Bánk bán). And- I A. rás csupán a gyilkosokat vonta fe­lelősségre, az összeesküvés többi részese megtartotta eddigi magas tisztségét. Második házassága ré­vén rokonságba került a konstan­tinápolyi latin császárral és a csá­szári trón megszerzésében remény­kedve mindent alávetett dinaszti­kus szempontjainak. De apósa lett a konstantinápolyi császár. A pá­pa többszöri sürgetésére 1217-ben kereszteshadjáratba indult, amit 1218-ban félbeszakított. Újra re­ménykedett a latin császárság el­nyerésében, ezért nagy utat tett a keleti tartományokban, az orszá­gon belül pedig párthíveinek ado­mányozott bőkezűen birtokokat. A kiesett jövedelmét adókkal és vámokkal igyekezett pótolni. 1222-bén kiadták az Aranybullát, de a kiéleződő ellentéteket és elége­detlenséget nem csillapította. Pe­dig az Aranybulla második kiadá­sa (1231) még nagyobb engedmé­nyeket tett az egyháznak. 1234-ben kormányának vezetését átvették fiai hívei. Az egri cisztercita kolos­torban temették el 1235-ben. 100 év* 1885. szeptember 22-én Buda­pesten született BENEDEK MARCELL irodalomtörténész, műfordító. Több magas kitüntetés birtokosa. Édesapja Benedek Elek volt. A budapesti egyetemen szer­zett magyar-német szakos diplo­mát. 1912-18 között a Markó ut­cai gimnázium tanára, I9l8-ban a gimnázium igazgatója, a Tanács- köztársaság idején a Tanítóképző Intézet tanára és egyetemi előadó volt. A Tanácsköztársaság bukása után megfosztották állásától. Ettől kezdve irodalmi működéséből élt. Több kiadónál dolgozott. A hábo­rú alatt Kisbaconba menekült. A felszabadulás után a kolozsvári Bolyai Egyetemen esztétika és iro­dalmi kritika tanára. 1947-ben visszaköltözött Budapestre, itt az ELTE tanára volt 1962-ig. Külö­nösen szívesen foglalkozott a drá­ma történetével. Utolsó években fokozatosan elveszítette szemevilá- gát. Az ekkor keletkezett műveit diktálással vetette papírra. Sokol­dalú munkásságát az irodalom szeretete és népszerűsítése foglalta egységbe. Budapesten , hunyt el 1969. május 30-án. 1560. szeptember 29-én hunyt el WASA GUSZTÁV (I. Gusztáv) svéd király, a svédországi reformá­ció bevezetője. Amikor az 1500-as évek elején II. Krisztián dán király kísérletet tett a skandináv unió helyreállítására, Wasa Gusztáv 1523-ban vereséget mért a dán ki­rályra. Ezzel az unió kísérlete vég­leg megszűnt, önálló királysággá alakította Svédországot, mint füg­getlen államot. A Wasa-ház lett az uralkodó család. A reformáció el­terjedésében jelentős szerepe volt a király mellett a Petri-testvéreknek, Olaus és Laurentius, akik mind­ketten wittenbergi diákok voltak. A svéd szabadságharc győztese, Gusztáv 1523 püskösdjén Sträng- näsbe, ahol országgyűlést tartott. Itt figyelt fel a király Olaus Petrire, akit a stockholmi nagytemplom prédikátorává nevezett ki. Ő pré­dikált a keresztyén királyok köte­lességéről akkor, amikor 1528-ban I. Gusztávot Uppsalában királlyá koronázták. Az 1530-as években nehéz helyzet állt elő. A király növelni akarta befolyását az egy­ház felett - német mintára. Wit­tenbergi teológust hívott, akire rábízta a püspökök és papok fe­lügyeletét. Ez időben Olaus Pet­iinek kemény harcai poltak a ki­rállyal. 1540-ben felségsértéssel vádolták, halálra ítélték, de vé­gül is megkegyelmezett neki a király, pénzbüntetésre változtat­va az Ítéletet. Jóvátétel jelleggel Stockholm város lelkésze lett Olaus Petri, de sosem lett vele elégedett a király. A reformáció azonban tovább terjedt az or­szágban. Detre János V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents