Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)

1985-07-07 / 27. szám

Evangélikus Élet 1985. július 7. J3 QQ # #­GYERMEKEKNEK Azok az édesanyák és édes­apák, akik ismerik Jézust és átélték a Jézusban való hit, a vele való közösség örömét és áldásait, sze­retnék, ha gyermekeik is részesül­nének ebben az életet formáló él­ményben. Bizonyára ezért vitték a karjukon, vagy vezették kézen fog­va gyermekeiket azok az édes­anyák, akikről az evangéliumok­ban olvashatunk. Az akadályok le­küzdése után a gyermekek eljutot­tak Jézushoz, aki beszélgetett ve­lük, ölébe vette és megáldotta őket. Egészen bizonyos, hogy fe­lejthetetlen élmény maradt a gyer­mekek számára ez a Jézussal való találkozás. Valószínű, hogy ezek közül a gyermekek közül sokan lettek később Jézus követőivé, a gyülekezet élő tagjaivá. De hogyan találkozhatnak Jé­zussal a mai gyermekek? Hogyan vihetik Jézushoz gyermekeiket a mai édesanyák és édesapák? Hi­szen Jézus ma nincs testben kö­zöttünk, mint kétezer esztendővel ezelőtt Palesztinában volt! Jézus tudta, hogy testben nem lesz mindig tanítványai között, azért egyszer ezt mondta nekik. Ahol ketten, vágy hárman össze­gyűlnek az én nevemben, ott va­gyok közöttük! Azóta a Jézussal való találkozás legegyszerűbb módja, hogy keressük azok társa­ságát, akik Jézus nevében gyüle­keznek össze, ró la beszélgetnek és tőle tanulnak. Ennek a találkozás­nak a helye a gyülekezetben van. Nemcsak felnőttek számára van­nak alkalmak a gyülekezetben, is­tentiszteletek, bibliaórák, vagy egyéb összejövetelek, hanem a gyermekek számára is. Gyermek­óráknak, gyermekbibliaköröknek, vagy gyermekistentiszteleteknek hívjuk ezeket az alkalmakat. Azok a szülök, akik szeretnék, hogy Gyermekek Jézus körül gyermekeik találkozzanak Jézus­sal, ezekre az alkalmakra hozzák, vagy küldik gyermekeiket. Amikor a gyermekek átélik ezeken az al­kalmakon a Jézussal való találko­zás örömét, többé nem kell őket hozni, vagy küldeni, mert maguk is örömmel jönnek ezekre az alkal­makra. Hogy mi is történik egyes gyüle­kezeteinkben ezeken az alkalma­kon, arról olvashatunk beszámo­lókat lapunk nyári számaiban. Ezekből a beszámolókból sok ötle­tet kaphatunk ahhoz, hogyan tud­juk még színesebbé és elevenebbé tenni a mi gyermek-összejövetele­inket. Fényképeket is közlünk a be­számolókhoz. Bizonyára sok gyer­mek magára ismer majd a közölt fényképen. De ne csak magatokat nézzétek, hanem igyekezzetek a fényképről minél több gyermeket megjegyezni. A jövőben, a gyenes- diási konferenciákon több társa­tokkal találkozhattok majd, akik­nek képével most az Evangélikus Életben találkoztok. Mivel egyhá­zunkban nagyon sok gyülekezet van, nem tudunk valamennyi gyer- mekbibliakörról beszámolni. Ezért kiválasztottunk néhány falusi, vá­rosi és budapesti gyülekezetei és az itteni gyermekmunkáról számo­lunk be. A beszámolókból látni fogjuk, hogy minden gyermek-összejöve­telen a középpontban maga Jézus áll, aki a róla szóló történetek el­mondásában és megbeszélésében elevenedik meg előttünk. Ezek a történetekbe js^ vannak írva egy konyáén, amij úgy hívunk, hogy Biblia. Jézussal nemcsak úgy lehet találkozni, hogy hallunk, vagy be­szélgetünk róla, hanem úgy is, hogy olvassuk a róla szóló törté­neteket. Ez azért jó, mert gyermek­bibliakör nincsen minden nap. Bibliát azonban minden nap ol­vashatunk és így minden nap ta­lálkozhatunk Jézussal és részesül­hetünk áldásában. A gyermekbib­liakör egyik célja éppen az, hogy megtanítson bennünket a Biblia naponkénti olvasására, hogy ne csak a gyülekezetben, hanem csa­ládi otthonunkban is találkozhas­sunk minden nap Jézussal. Selmeczi János S' A "V / VASÁRNAP I IGÉJE Ézs 43,10-15 A GYÜLEKEZET ISTEN TANÚJA Jézus mennybemenetele előtt közli tanítványaival, hogy milyen szolgálat vár rájuk, „...erőt kaptok... és tanúim lesz­tek egészen a föld végső határáig.” (Csel. 1,8) A tanúknak és bizonyságtevőknek láncolata napjainkig menően tart és érvényes. Amellett, hogy az ige a mi tanúságté­telünket teszi mérlegre és ez irányú feladatainkat állítja elénk, nem lehet és nem is szabad szó nélkül elmenni a tény mellett: nem magunktól lettünk hívőkké. A Szentlélek tüze és sodró ereje' embereket használt fel hitre juttatásunkra. Édesapákat, édesanyákat, nagyszülőket, lelkipásztorokat, még élőket és már megholtakat. Hála legyen az Istennek e tanúkért és tanú­ságtételükért. Tanuljuk meg az igéből, hogy tanúskodni csak az tud Isten­ről és az Ő szeretetéről akinek tapasztalása van. Aki életptján és sorsa alakulásában személyesen is találkozott az élő Isten­nel. Akinek pedig e kitüntető ajándék megadatott, az képtelen hallgatni. A világban per van az Isten körül. Ez nem valami újkeletű tünet, hanem gyakorlatilag hol hevesebben, hol csendesebben azóta tart, amióta a Sátán bűnbe rántotta az embert. így válik érthetővé Isten beszéde - Ti vagytok a tanúim - amikor Isten a gyülekezetét teszi tanúvá. Tanúnak lenni kitüntetés, mint ahogy minden megbízatás az. A tanú az igazat kell, hogy mondja, Istennel kapcsolatosan az Isten igazságát, nevezete­sen azt, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ti vagytok a tanúim, hogy én Isten vagyok.” E mondatban nemcsak az a hangsúlyos, hogy Isten Isten, hanem az is, hogy sokan vannak, akik ezt vallják és hirdetik. Ma ezt úgy mondhatjuk: vannak sokan, akik az Isten útján járnak, Jézus útján, a diakónia útján. Miközben a Jézus útján járó tanúkért hálát adunk, nem rejtjük véka alá azt a vágyun­kat sem, hogy szeretnénk, ha a megkereszteltek teljes gyüleke­zete és nemcsak töredéke lenne boldog tanú. A gyülekezetnek mint tanúnak többszörösen is kiváltságos helyzete van. Látja egyfelől, hogy mit cselekszik az Isten, másfelől az Isten csodá­latos tetteiről való tanúskodása túlnő a templomi istentiszte- ^.JeVkeretéip^^éiéti^úÚszteletíne^^gy-papQS szolgálat”, hanem olyan közös mozdulat, amelyben a gyülekezet minden tagja az Istentől kapott kegyelmi ajándékával szolgál. így és csakis így teljesedik be tanítványi életünkben Jézus Urunk testamentuma: Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressé­tek egymást. Ma sok hittel és reménységgel felvértezett és az Isten szeretetében bizonyos tanúra van szüksége az anyaszent- egyháznak, hogy az egyház Uráról való tanúskodása hiteles, Isten és ember előtt kedves lehessen. Szalay Tamás IMÁDKOZZUNK Uram! Téged választani megtiszteltetés, Neked szolgáim öröm, Érted élni boldogság. Áldd meg mindazokat, akik a gyülekezet szolgálatában állnak. Érleld őket a bizonyságtevés és a testvéri szeretet példaképeivé. Juttasd eszembe Uram, hogy én is tanúd vagyok, s tanúságtételemről Neked kell számot adnom naponként, s egykor majd színed előtt. Ámen. AZ IFJÚSÁGI ZENÉTŐL A KLASSZIKUSOKIG EGYHÁZZENEI EST KELENFÖLDÖN „Szakszerű kritikai hozzászólást ritkán kapunk” Beszélgetés a kamaraegyüttes karnagyával A gyülekezet kamaraegyüttese június 9-én tartotta évadzáró egyházzenei estjét, melyen az évfordulókra tekintettel Bach és Händel müvei álltak előtérben. A kezdőének előjátékaként Händel B-dűr orgonáversenyének 1. tétele hangzott el Finta Gergely előadásában. Händel g-moll orgonakon­certjét Bódiss Tamás játszotta. Bach két motettája mellett az énekkar Michael Haydn: Laudate pueri kezdetű női karra és zenekarra írt kórusát és Anton Bruckner Graduaie-jét énekelte. Áz ének és zenekart Bence Gábor vezényelte, öt kérdeztük. Milyennek ítéled meg szereplésete­ket?- Úgy gondolom nem az én felada­tom kritikát mondani, hiszen vélemé­nyem minden bizonnyal erősen szub­jektív lenne, mert tudom, hogyan ké­szültünk fel erre az estre. Csupán há­rom kiadós próbát tartottunk, de úgy, hogy a legtöbben előre megtanulták szólamaikat. Persze ez csak a müvek legalapvetőbb megformálásához Volt elég - a végső eredmény mindnyájunk­nak meglepetés lett. A kockázatvállalás nem okozott kudarcot, csak az bánt, hogy az est több szervezési mint zenei munkát igényelt. Rólad eddig az a hír járta, hogy köny- nyüzenével foglalkozol!- Sok tekintetben felelősének érzem magam a fiatalok egyházzenei ízlésfor­málásában. Nem tagadom, hogy éve­ken át rendszeresen szerveztem társa­immal popzenés istentiszteleteket, ter­jesztettem az „ifjúsági énekeket”, sőt magam is írtam néhányat. Szerettem volna ebben a műfajban is igényesen dolgozni, átsegíteni a fiatalokat a giccs és a népszerűségre törekvés csapdái kö­zött, de sajnos, sokan csak azt látták bennem, hogy igent mondok a könnyű­zenére és ebből a könnyűséget vitték tovább, s nem a zenét. Közben tán még a felnőttekhez való áttörés is túl jól sikerűit. Jelzi ezt, hogy egy kelenföldi ifjúsági passióra szinte több felnőtt gyülekezeti tag kiváncsi már, mint Bach és Händel muzsikájára. Értetlen­kedve kérdem magamtól: miért figyelik szívesebben ők is a fiatalok dadogó istenkeresését, mint a nagy öregek bölcs hitvallását? Én ezen a mai zenés áhítaton értettem meg, milyen képlé­keny és bizonytalan az Isten-képem, ha a századokkal előttem élő nagy meste­rekéhez viszonyítom - tán ettől az él­ménytől félnek a könnyűzenére szava­zók. Most mégis megelégedettek lehettek, hiszen sokan gyűltek össze a mai műso­rotok meghallgatására. De hogy jött lét­re ez a műsor?- A művek kiválasztásánál első szempont a lehetőségek felmérése: a kórusméret és a hangszeresek. A két orgonaversenyhez a jó orgona és a szó­lista volt adott. A fiatal Finta Gergely jó úton, nagy elszántsággal halad a ze­ne titkai felé és Bódiss Tamás, aki töké­letes biztonsággal ismeri és játssza már a barokk muzsikát. A Bach-motetták- ban a „nagy falat” volt a vonzó és az a vágy, hogy - ha töredékesen is - vala­mit ízlelhessünk a „tökéletes” zenéből. Kár, hogy bécsi klasszikus és romanti­kus műveket ritkán énekelnek protes­táns templomokban. Ezért hatott ránk az újdonság erejével M. Haydn műve, mely a sok súlyos zene közt frissítő örömzene, s Bruckner Graduale-je sa­játos hangzásával, felejthetetlen mély­ségével. Még egy megjegyzést: kár, hogy szakszerű kritikai hozzászólást igen ritkán kapunk, s más énekkarok­ról sem olvashatunk „beszámolónál” többet. így kicsit az „örüljünk, hogy van egyházzene” szemlélet teljed el, ami természetesen nem' mindig használ a színvonalnak. Ennek szeretnénk - zenei érvekkel - ellentmondani! JÚLIUSI KRÓNIKA 450 éve, 1535. július 6-án végeztette ki VIII. Henrik angol király London­ban MORUS TAMÁSt. (Eredeti nevén: Thomas More.) London­ban született 1478. február 7-én. Angol humanista író és államférfi volt, az utópista szocializmus előfutárának tekinthetjük. 1503-ban londoni sheriff volt. VII. Henrik adórendeletei elleni tiltakozása miatt menekülnie kellett. Amikor új király, VIII. Henrik került Anglia trónjára, újra bírva a király kegyeit hivatalt viselt London­ban. De most sem értett egyet királyával, ezért 1532-ben lemon­dott minden hivataláról és falusi birtokaira vonult vissza. Még 1518-ban írta meg latin nyelven államregényét, mely Utópia címen jelent meg. Élete utolsó éveiben VIII. Henrik szembefordult a pápával, a királyt nyilvánította az angol egyház fejévé, feloszlatta a szerzetesrendeket. Erre a király válását használta ürügyül. S ek­kor VIII. Henrik a legnagyobb eréllyel és kíméletlenséggel fordult a pápa angliai hívei és politikája ellenzői ellen. Ennek lett Morus Tamás is áldozata. A király kivégeztette őt. 125 éve, I860, július 7-én született az ausztriai Kalischtban MAHLER GUSZTÁV osztrák zeneszerző és karmester. Kora zeneművésze­tének egyik vezéregyénisége volt. 1888-1891 között a budapesti Operaház igazgatója. Nevéhez fűződik többek között a modem felfogású, magas színvonalú Wagner-bemutató és felújítás. Állását 1891-ben elhagyta személyi okok miatt. 1897-1907 között a bécsi Hofoper igazgatója lett. Bécsben hunyt el 1911. május 18-án. 325 éve, *• 1660. július 14-én vette ostrom alá a Tiszántúl legfontosabb vég­várát, Nagyváradot Szidi Ahmed. Az 50 ezer fős török sereggel szemben a várat mindössze 850 fős magyar őrség védte. A pa­rancsnokok Balogh Máté és Ibrányi Mihály voltak, mint kapitá­nyok. Az egyenlőtlen küzdelem augusztus 28-ig tartott, amikor is kénytelenek voltak feladni a várat. Nagyvárad elestével a Ti­szántúl nagyrésze került a törökök kezére és mélyen benyomul­tak Erdélybe is. > 0 175 éve, 1810. július 17-én született a sziléziai Bielitzben KOLBENHE- YER MÓRIC evangélikus lelkész. Tanulmányait Eperjesen kezdte meg, Késmárkon folytatta, majd Bécsben és Berlinben fejezte be. 1736 tavaszán Eperjesen lett lelkész. Innen 1846-ban Sopronba hívták. Buzgó tevékenységet folytatott humanitárius és nevelő intézetek létesítésére. Irodalmi munkásságát is meg kell említeni: mint jeles német költő és a magyar költemények műfor­dítója jelentős. Művei nagyrészt németül jelentek meg nyomta­tásban is. Sopronban hunyt el 1884. január 4-én. 500 éve, 1485. július 24-én született a pomerániai Wollinban BUGEN- HAGEN, a wittenbergi városi templom lelkésze. Olyan kivá­lóan tanuló ifjú volt, hogy 17 évesen a greifswaldi egyetem hallgatója. Ott kedvelte meg a klasszikus ókor nyelvét és kul­túráját. 20 éves, amikor a treptowi városi iskola rektora lett. 16 évig tanított ebben az iskolában. Igen gazdag pedagógiai tapasztalatot szerzett. A közeli premontrei kolostor apátja fi­gyelt fel tehetségére és bevonta a szerzetesek tanulmányi mun­kájába. Lektorként tanított és végül teológiai tanulmányok folytatása nélkül pappá szentelték. A döntő fordulat akkor következett be az életében, amikor Luther iratai kerültek a kezébe. Bár kezdetben maga is eretnekségnek látta Luther munkáját, de úgy megváltozott a véleménye, hogy 1521-ben Wittenbergbe költözött. Itt hamar barátságot kötött Luther­ral és Melanchthonnal. 1533-ban már teológiai doktor, 1535- ben pedig az egyetem professzora lett. 1523-tól pedig a wit­tenbergi városi templom lelkésze. Évtizedeken át volt ilyen­ként Luther és Melanchthon lelkésze, ő szervezte meg a re­formáció egyházát. Sorra születtek a tartományok egyházi rendtartásai a reformáció szellemében. Amikor 1527-ben az egyetem Jénába költözött és sok wittenbergi elmenekült a pestisjárvány miatt, Luther és Bugenhagen Wittenbergben maradt, s együtt látták el a megnövekedett lelké&zi feladato­kat. - Bugenhagen irodalmi munkásságát a gyakorlati, építő szándék jellemezte. Igehirdetései tanító jellegűek voltak. Már kortársai a. reformáció püspökének tekintették. Különösen fontos volt ez Luther halála után. Pásztorlevelei tanúskodnak tekintélyéről. Idős korában azonban nem tudta nyomon kö­vetni a kialakult helyzetet. 72> éves korában átadta a városi templomot Eber Pálnak. 1558. április 20-án hunyt el. 400 éve, 1585. július 29-én hunyt el Medgyesen SCHESAEUS KE- RESZTÉLY evangélikus lelkész. Medgyesen született 1536 körül. Szülővárosában, Brassóban és Bártfán tanult. Külföldi tanulmányokat is folytatott. 1556. március 6-án iratkozott be a wittenbergi egyetemre. Hazatérve 1558 táján Kolozsvárott volt szász prédikátor. 1561 táján Tóbiáson volt lelkész, majd Medgyesre hívták meg. Nevezetes volt tehetséges költemé­nyeiről és szorgalmas írói munkásságáról. Munkái latin nyel­ven maradtak meg. Fennmaradt egy Zrínyit dicsőítő,verse is, valamint az 1558-ban írt latin nyelvű parafrázisa a 79. zsol­tárnak. Detre János A kelenföldi kamaraegyüttes zenés áhítata

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents