Evangélikus Élet, 1985 (50. évfolyam, 1-52. szám)
1985-05-26 / 21. szám
„Erősebb befolyást akartunk. ” Interjú dr. Kunchala Rajaratnammal, az Indiai Egyesült Evangélikus Egyházak főtitkárával Dr. Kunchala Rajaratnam 1921-ben született, végzettségét tekintve közgazdász, húsz éve tanít különböző egyetemeken, az ENSZ különböző szervezeteiben is tevékenykedik. Jelentős szerepet vállal emellett hazája egyházi életében, igét hirdet, és munkássága ebben is kiterjed nemzetközi térre. Húsz éve vesz részt a Lutheránus Világszövetség munkájában, az elmúlt évben Budapesten már másodszor választották meg a végrehajtóbizottság tagjává. Teológiai Akadémiánk április 24-én tiszteletbeli doktorává avatta, ebből az alkalomból készítette az alábbi interjút Lehel László, lapunk felelős szerkesztője, valamint Gottfried Mierau, az IDL főszerkesztője. A fordítás Szentpéte- ry Péter külügyi előadó munkája. Főtitkár úr harmadszor van Magyarországon. Már vannak benyomásai arról, hogy mit jelent az egyház számára szocialista országban élni. Mit mond ez Önnek, és milyen ösztönzést ad az indiai egyháznak? Nem akarok elbizakodott lenni, amikor azt mondom, hogy valóban tudom. Láttam az egyház erejét, aktivitását, és a társadalmat, amelyben él. Láttam, hogyan folyik a lelkészképzés, a többi program, meg azt is, hogyan vesz részt a magyar evangélikus egyház az ökumenikus mozgalomban, úgy is, hogy stábtagokat ad az LVSZ- nek. Láttuk, hogy jól, megkülönböztetés nélkül, szabadon működhet az egyház - mindazok, akik a nagygyűlés idején gyülekezetekbe látogattak, nagy örömmel tértek vissza; nagyon élvezték a gyülekezetek lelkesedését. Mindezek azt mutatják, hogy az eltérő ideológia mellett az egyház a maga útját járhatja. Ez bizonyára hosszú út volt, sok áldozattal járt, hogy az egyház mostani helyzetét, életét kialakíthassák. Szólt néhány szót magyarországi benyomásairól. Most hadd kérdezzem, mit jelent az új elnök, Káldy Zoltán püspök a harmadik világnak? Amennyire tudom, az ottani delegátusok közül sokan rá szavaztak. Miért és mit várnak tőle? A harmadik világbeliek nem anyagiakat, adományokat várnak az LVSZ-től, hanem sokkal inkább szolidaritást, testvériséget, egyenlőséget. Ezért Káldy püspök, aki „második világbeli” egyházból jön, közelebb lehet hozzájuk, mint valaki az elsőből; a második világbeliekhez érzelmileg, lelkileg is közelebb állnak, mint az elsőhöz. Az LVSZ-ben valami erősebb befolyást akartunk, a konzervatív csoportokkal szemben. Térjünk vissza az új elnökre. Káldy püspöktől személyesen mit várnak? Tiszteletet érzek és bizalmam van iránta. Körülbelül húsz éve vagyunk barátok. Ő az, akire szükségünk van az LVSZ-ben, valaki, aki becsületes, nem manipulál, nem túl okoskodó. Elegünk volt már a manipuláló, okoskodó vezetésből. Remélem, Káldy püspök úgy fog vezetni, ahogy a harmadik világ szereti: becsületesen, egyenesen. Észrevett az új elnök óta valami változást az LVSZ-nél, különösen is a kis egyházakkal kapcsolatban, illetve olyasmit, amivel a harmadik világ egyetért? Most még túl korai azt mondani, hogy változások történtek. Nincs szó arról, hogy az emberek valamiféle különleges változást várnak, kivéve a becsületes, tiszta, hűséges vezetést, az egyenes eljárást személyes és egyéb ügyekben. De mégis, hadd említsek egy jelentős változást: a hivatali vezetés az idei januári végrehajtó bizottsági ülés elhalasztását kívánta, mi viszont azt akartuk, hogy döntés szülessen az új főtitkárról. A bizottság döntött, mindhárom „világ” egyetértésével, ez már nagy eredmény - ezért is van bizalom Káldy püspök vezetése iránt. Előzetes beszélgetésünk során említette, hogy Indiában az egyházak és a többi vallás vezetői között új tudatossági mozgalom van kialakulóban. Igen, valóban van ilyen programunk Madrasban, a Gurukul Teológiai Szemináriumban. Sikerült az Összes vallás vezetőjének találkozóját egybehívni: hinduk, mohamedánok, buddhisták, köztük a dalai láma, szikhek stb. - egy sor összejövetelt, vitát, megbeszélést' és áhítatot tartottunk. Azt keressük, ami közös az emberiség vallásaiban, azt, hogy mi tartja össze a társadalmat, hogy milyen legyen az új nemzetközi gazdasági, társadalmi rend. Oda jutottunk, hogy a technika, az anyagiasság elpusztítja a világot, ha nem most, akkor száz év, vagy évszázadok múlva - keressük tehát az újat. Ez konkrét válasz a nagygyűlés témájára: „Krisztusban reménység a világ számára”? Igen. Egészen bizonyosan. Keresztyén reménységünkhöz hozzátartozik a keresztyén felelősség. Az egész élet, a környezet, az élet alapvető értékei: mind-mind keresztyén felelősség. Mi keresztyének: protestánsok, evangélikusok, katolikusok vállaltuk a vezetést ebben a mozgalomban, mert más vallásoknak is tovább akarjuk adni ezt a reménységet. ÉLŐ VÍZ Jézus kérdései „Ki a hű — mai és okos emberekhez szolga?” Máté 24,45 A választ egyértelműen adja meg Jézus az idézet folytatásaként: „akit azért rendelt szolgái fölé az Úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében.” Nem tudok azonban szabadulni attól, ami az ötezer ember megvendé- gelése előtt történt. A tanítványok arra kérték Jézust, bocsássa el a sokaságot, hogy élelmet vegyenek maguknak. Jézus azonban azt mondta nekik: „Nem kell elmenniük. Ti adjatok nekik enni! Azok pedig így válaszoltak: Nincs...” Máté 14,16-17 Azt olvasom a Kritika c. lap januári számában, hogy bizonyos felmérések szerint az elkövetkező években hazánkban a vallásosak aránya az összné- pesség 30%-a körül fog stabilizálódni és ezek fele, kétharmada erős meggyőződésű, egzisztenciálisan elkötelezett és tudatos hivő lesz. Belsőleg vallásos emberek, akiknek életcélja az adás. Ez pedig olyan gyógyszer, amitől megcsömörleni és amit túladagolni nem lehet. Mi tudjuk, hogy ez a gyógyszer Isten igéje. Ahhoz viszont, hogy az igével hűségesen és okosan szolgáljunk, több dologra jó lesz vigyázni! Van, amikor egy gyógyszernek lejárt a szavatossági ideje. Bizonyságtevő szolgálatunkban ez azt jelenti: régi megtérési élményeink megpenészedhet- nek. Éppen azért mert nem követte a naponkénti megtérés és amit mégis friss igeként kaptunk, azzal nem szolgáltunk másoknak. Vigyázzunk arra is, hogy nem minden bibliaolvasás jelent igeátvételt, mint ahogy nem minden prédikáció igehirdetés. Az ige nem vonatkoztatható el a Szentlélek munkájától és a bizonyságtevő személyétől. A bizonyságtételünk akkor ige, eledel, ha erőt közvetít. Látnunk kell azt is, hogy az ige kérdése: „Ki a hű és okos szolga?”. Minden templomba- járót kérdez: amit kaptál, át tudod-e adni mint eledelt? Elengedhetetlenül szükséges ehhez a Jézus Krisztushoz való megtérés, a közösség, a Bibliából az igének naponkénti friss vétele. Fontos arra is ügyelni, hogy a ránkbízottaknak időben adjunk eledelt. Még le nem telt a kegyelmi ideje, míg el nem szólította földi útjáról az Úr. Van-e mit adnunk? Néhány napja telefonon kérte egy házaspár, látogassam meg őket mielőbb. A beszélgetés során a férfi elmondta, hogy Dél-Amerikából költözött Magyarországra, anyanyelve spanyol, de jól beszél portugálul és magyarul is. Édesapja tavaly meghalt. Utolsó leveleiben arról az öröméről írt, hogy egy evangélikus gyülekezetben találkozott Jézus Krisztussal, kapott igei eledelt, megváltozott az élete, békességgel készül az örök otthonba. Ezután hamarosan egy NSZK-ban élő barátja látogatta meg és tett hasonló bizonyságot, átadva neki egy spanyol nyelvű Bibliát. Arra kért, rendszeresen segítsek nekik, hogy megértsék, sajátjukká legyen, amit olvasnak. Mert ha jó volt ,az édesapának és jó a barátjának, jó lesz nekik is. Mit adhatok nekik? Csak a mi Urunk tudja megadni, hogy áldássá legyünk egymás számára, úgy, hogy Isten munkálkodik bennem és munkálkodik általam... így akar téged is hű és okos szolgálatba állítani és a szolgálati alkalom számtalan. „Boldog az a szolga, akit ebben a munkában talál ura, amikor megjön.” Máté 24,46 Bolla Árpád LVSZ-elnöki nyilatkozat a Győzelem Napja alkalmából, 1985. máj. 7. A nyilatkozat megjelent az LVSZ információs lapjának (LWI) május 9-i számában. A Győzelem Napja a második világháború befejezését és a fasizmus feletti győzelmet hozta. A fasizmus és a háború ikertestvérek, kéz a kézben öltek és pusztítottak. Mind a kettő démonikus hatalom. A vér és a faj mítosza, a fajgyűlölet, az alsóbb- és felsöbbrendú népekről szóló elmélet, a gettók, a gázkamrák jelzik a fasizmus démonikus voltát. Ettől, a fasizmustól inspirált háborútól millió és millió emberélet pusztult el a frontokon, a frontok mögött és a koncentrációs táborokban. Ezt tudva a mai emberiségnek kiáltania és cselekednie kell azért, hogy mindezek ne ismétlődjenek meg a történelemben. Isten népének, az egyháznak minden eddiginél nagyobb és tudatosabb erőfeszítéseket kell tennie mindenfajta háború megakadályozása és a béke biztosítása érdekében. Nem elég a háború és béke kérdéséről teológiai eszmecserét folytatni - néha arra is szükség van. Nem elég nyilatkozatokat tenni a háború ellen és a béke mellett. Még azzal sem nyugtathatják meg magukat a különböző egyházak, hogy „tisztán hirdetik az evangéliumot, és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki”, és majd ennek nyomán az egyháztagok általában fáradozni fognak a békéért. Erre is elengedhetetlenül szükség van. De még másra is. Arra, hogy az egyházak, az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és a Vatikán ösz- szefogjon és tudatosan küzdjön minden fórumon, mindén kormánynál a fegyverkezési hajsza, a nukleáris fegyverek gyártása, a rakéták telepítése, a világűr militarizálása és a csillagháborús program ellen a leszerelésért és a békéért. Ezzel együtt küzdjenek mindenfajta Igazságtalanság ellen, hiszen Igazságtalan gazdasági és társadalmi rendben nem lehet a békét építeni. Az egyházak ne engedjék meg, hogy soraikba Is behatoljon a hidegháború kelet-nyugati viszonylatban, és ezzel maguk is a feszültségek növelői legyenek. Ehelyett az egyházaknak ma maguk között és világviszonylatban Is fel kell számolniuk a másikról „fekete-fehér" képletben való gondolkodást, mindenfajta hitelrontást és diszkriminációt, továbbá a bizalom építésében kell elöljárniuk egymás és a népek között. Ehhez szüntelen Imádkozásra van szükségünk. Az egyházaknak ma elsősorban nem a „bűn" hatalmáról kell beszélniük, hanem Isten hatalmáról, aki a húsvéti sírban legyőzte a halált. Dr. Káldy Zoltán Tóth Endre A forrás dala Forrás voltam, tiszta, régen, fakadtam a hegy tövében. Vizem buzgóit szakadatlan, szomjúhozót megitattam, tápláltam a fák gyökerét, * két partomon zöldült a rét. i Forrás voltam, tiszta, régen, s égzengésben, földrengésben beomlottam s kiapadtam, üres meder így maradtam. Pusztul a táj körös-körül, még az állat is elkerül. Forrás voltam, tiszta, régen, s most is buzgók lent a mélyben. Itt kell folynom a föld alatt, s keringenem, akár a rab, s arra várni, egyszer hátha feltörök még napvilágra. Forrás leszek megint, tiszta, megújul, ki vizem issza. A kopár fák lombot hajtnak, a rét fűve újra sarjad... Öh szomjazó emberiség, keresd meg az élet vizét! (Megjelent a költő: BIZALMAS VALLOMÁS c. kötetében: 1984-ben) v_____________________________________________________J Evangélikus Elet 1985. május 26. Pünkösd üzenete Megvilágosító Szentlélek Még ha egyszerre s együttesen viszi is végbe Isten Szentlelke azt a munkát bennünk, amit Luther a Kis kátéban elsorol, hogy. ti. „elhív, megvilágosít, megszentel és az egy igaz hitben megtart", akkor is tanulságos ezekről egyenkint elgondolkodnunk. Tesszük ezt itt - felütve a Bibliát legalább néhány helyén - a Szentlélek megvilágo- sító munkájáról. Miért van szükségünk rá? Luther Márton gyűjteményes munkáinak 1539-es kiadásához előszót írt. Ebben a szent iratokkal foglalkozónak először is ilyen tanácsot ád: „Térdelj le kamrádban s őszinte alázattal, teljes komolysággal imádkozzál Istenhez: adja neked szeretett Fia által az 6 Szentlelkét, hogy az téged megvilágítson, vezessen, értelemmel megajándékozzon." Isten dolgait ugyanis saját értelmünkkel nem vagyunk képesek felfogni. Az emberi elme évezredek óta nagyszerű gondolatokat szült, alkotásokat hozott létre, de mihelyt Isten titkához közelített, vaknak bizonyult. Ezt a hályogot semmiféle emberi ügyesség nem tépi le a szemünkről. Megragadó képet használ Pál apostol, midőn hívei számára azt kéri az Atyától, hogy „világosítsa meg a szivük szemeit" (Efez. 1,18 eredeti szövege szerint) Belső világosságra van tehát szükség, igenis, lelki szemekre! Krisztusban, az éri Uramban hinni, sem őhozzá eljutni" - vallja Luther. Ez a hit egyedül a Szentlélek munkája bennem. Mit hoz közel hozzánk? A Szentlélek az egész Krisztust hozza közel hozzánk. Istennek Krisztusban végbe vitt megváltó cselekedetét - emberileg szólva - rég eltakarta volna az idő homokja, ha a Szentlélek nem teszi azt velünk egyidejűvé, nemzedékről nemzedékre. Nem maradhat rejtve Isten dicsősége Krisztus arcán, nem válhatott távoli múlttá Isten Krisztusban megmutatott bűnbocsátó szeretete, nem némulha- tott el az apostolok ajkán megszólalt evangélium - mindezt szüntelen ébren tartotta és tartja a Szentlélek a keresztyén anyaszentegyházban. ö munkálkodik az egyházban, mely a megdicsőült Krisztus földi teste, az ige és a szentségek drága eszközein keresztül. Leleplezi bűnös, elveszett voltunkat, mit önmagunktól soha fel nem ismernénk; és biztosít istenfiúsá- gunk felől, amiben gyarló életünkre nézve csak kételkedhetnénk. Merészen mondja Pál: a Szentlélek szinte odalép a mi lelkünk elé (mondhatnánk mai szóval: tulajdon énünk elé) s úgy tesz bizonyságot arról, hogy „valóban Isten gyermekei vagyunk" (Róm. 8,16.) Ezt nevezi a keresztyén teológia régtől fogva a Szentlélek belső bizonyságtételének. Ó, nagy-nagy világosság! Mire derít fényt? A fenti ige a Szentlelket a „bölcsesség és kinyilatkoztatás" leikeként nevezi meg. Megismerteti Istent, fölfedi világtervét, magyarázza az üdvtörténetet, melynek kitüntetett pontja az idők teljességében lefolyt Krisztus-esemény. Mérhetetlen hatalmát mutatta meg az Isten Krisztus feltámasztásával, megdi- csőítésével (Efez. 1,17-23.) Még többet mond az aposol II. Kor. 4,6 versében. Eszerint Krisztus arcán Isten dicsősége sugárzott fel. S amikor ez felragyog előttünk, miután Isten - nyilván Lelke által- világosságot gyújtott a mi szívünkben, akkor ez olyan, mint a második Legyen Világosság! A Názáreti Jézus élettörténetét valamelyest ismerni, fölmondani természetes ésszel, ép beszédkészséggel minden további nélkül lehetséges. Ámde így felismerni Jézus Krisztusban az Urat - csak a Szentlélek megvilágositó ajándékával lehetséges. „Saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Még mit montl/unk el? Senki sincs kizárva a Szentlélek ajándékaiból. Eljött az igazi világosság, mely „megvilágosít minden embert" (Ján. 1,9.) Jézus a Lelket áradó vízhez hasonlítja (Ján. 7,37-39). Oda árad, ahol nincs gát és ellenállás! Kérjük! Szívesen ád az Atya azoknak, akik kérik (Luk. 11,13.) Életünk minden szakaszában legnagyobb kincsünk lehet más adományok csökkennek az élet múltával, csak a Szentféleké nem. Az élő egyház olyanokból áll, kikben, lobog a LéJekTangja. Olvastam valahol: jobb, ha egy-kicsinyt templomi gyertyaként világítunk, mintha karos gyertya- tartóként állunk a gyülekezetben. S ezt is, egy nem egyházi újságban: „Nem fényűző, hanem fényhozó emberekre van szükségünk." Ne írjunk le több szót. Énekeljük a régi latin énekkel: Veni pater paupe- rum. Jöjj te, atyja a szegényeknek, a nálad nélkül szükölködőknek! Jöjj megvilágositó Szentlélek! Scholz László Néhány gondolat az Országgyűlés tavaszi ülésszaka után Az Országgyűlés tavaszi ülése - többek között -, elfogadta és törvénybe iktatta az oktatásról szóló törvényt. A törvény előterjesztését különböző szinteken megelőzte a szakértői tanulmányozás és véleményezés. Most ehhez az elfogadott törvényhez szólunk hozzá - nem szakértői igényességgel. A Törvény továbbfejlesztése az 1972-ben elkezdett tanulmányi vagy oktatási reformfolyamatnak. Szülők és pedagógusok a meg- mondói, hogy az elmúlt esztendőkben mennyi probléma, félreértés volt az iskolai anyag mennyiségét, oktatási színvonalát tekintve. Amit különösen is örömmel fogadunk az új Törvényben az elsősorban az oktatásnak és a nevelésnek az összekapcsolása. Hiszen az elsajátított tananyag nem elégséges ahhoz, hogy azt jól, a közösség javára használja fel a következő generáció. Ugyanígy féloldalassá válik az a pedagógiai elv, amely csak a nevelést hangsúlyozza ki s nem törekszik a felnövekvő nemzedéknek minél több tudásanyag átadására. Ugyanakkor - és erre is jó odafigyelnünk nem radikális reform törvényesítéséről van szó ebben az új oktatási Törvényben. A folyamatos korszerűsítés elvét érvényesíti. És ez a legmodernebb törvényalkotási módszer. Éppen az oktatás területén nagy horderejű ennek a kimondása. Ugyanis a modem oktatási lehetőségek, és éppen napjainkban, a mi magyar iskolarendszerünkbe is betörő számitógépek, az új információs eszközök megjelenése és megértése a holnap felnőttjének már általános tudásává kell lennie. Az új tananyagok rugalmas, f új módszereket igényelnek. Mi, idősebbek, megmaradtunk a matematika általános törvényszerűségeinél, de gyermekeink már a számítógépek nyelvét tanulják s ők már a mikroelektronika hétköznapi világában fognak dolgozni. De ugyanennyire ki szeretnénk hangsúlyozni az oktatási Törvényből még két fontos elemet. Éspedig azt, ami egészen új s így egyben újszerű is. Azt, hogy a nemzetiségi nyelvre való oktatást is magában foglalja az új törvény. Tulajdonképpen ez csak a meglévő gyakorlatot „szentesíti”. De még ekkor is örömmel köszöntjük és üdvözöljük hazánk nemzetiségi politikájának ezt az új eredményét, hogy most törvény által is védett nemzetiségeinknek ez ajoga. Amiről ugyancsak nem szabad megfeledkeznünk e törvény olvasása közben, az az a nemes szándék - sőt, most már több, mint szándék; most már elhatározott „törvény” amely a törvény azon pontjaiban valósul meg, amikor a fogyatékos és hátrányos helyzetben lévő fiatalokkal való törődésről és annak jogi gondoskodásáról szól. Az oktatás és nevelés korrekt kettőssége érinti egyházunkat is, hiszen gyermekeink emberré formálódásában e kettős, ugyanakkor egységes szemléletmódnak a jól funkcionálása elengedhetetlen feltétel. De ugyanígy egész egyházunk részéről nagy örömmel vettük a törvény új szemléletmódját, amely akár a nemzetiségi oktatásról, akár az oktatásnak a hátrányos helyzetben lévő gyermekek helyzetét szabályozó törvény megfogalmazásában nyilvánul meg. k. áV i
