Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-08 / 15. szám

készülünk a nagygyűlésre r Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait a6 VASÁRNAP IGÉJE A közbcEijáró §zoígálisí 2Móz 32, 30—32 A Norvég Egyház AZ ÉSZAKI EVANGÉLIKUS TESTVÉREK KÖZÜL sajnos a norvégokkal van a legkevesebb kapcsolatunk. Nyugocjt lelkiisme­rettel írom: nem a mi hibánkból. Norvégia csodálatosan szép or­szág, még a többi szép északi or­szág közül is kiemelkedik. A nor­vég táj fennséges, lenyűgöző, pá­ratlan, varázslatos. Tengerbe sza­kadó sziklafalak, a kék és zöld színek keveréke, a fjordok hihe­tetlen gazdag sokfélesége feledhe­tetlen minden látogatónak. Norvégia ma is királyság, de a parlamentnek nagyobb a hatalma mint a királynak. Az egykamarás országgyűlés (storting) a skandi­náv lelkületnek legmegfelelőbb törvényhozási és tárgyaló testü­let. AZ ORSZÁG TERÜLETE 323 ezer km2, lakosainak száma eléri a 4 milliót. Elképzeléseinkben rendszerint hamis kép él a norvé­gokról: bús, magányos, a sok eső és köd miatt borongós, sőt mogor­va embereknek tartjuk őket. A valóságban ritkán találkoztam másutt annyi kedves, kedélyes, mosolygós, szívesen éneklő, anek­dotát és mesét mondó emberrel. Ez a kedves hajós nép nem veti meg a társaságot és a finom fala­tokat sem. Vendéglátásuk kedves, egyszerű, őszinte, Svédország nyu­gati partján vagy Dalarnaban la­kókra emlékeztet. Nyelvük • a norvég. Tulajdon­képpen két nyelvet beszélnek, egy irodalmit és egy utcanyelvet. Ér­demes megemlíteni, hogy csak 1891-től van önálló norvég Újszö­vetségük, addig a dán szövegűt használták, éhekeskönyvük, ágen- dájuk, kátéjuk is közös volt a dán. egyházéval. Kiejtésük mégis kö­zelebb áll a svédekhez, mint a dánokhoz. A Lysefjord az 597 m Prekesto- len — a turizmus kedvelt helye TÖRTÉNELMÜK VIHAROS, a 800—1000 között sokat kalandozó, Európa különböző részeiben fel­tűnő vikingektől kezdve a máso­dik világháború német megszállá­sáig, amikor a norvég egyház egy­értelműen az ellenállók oldalán állt. 1381-től 1814-ig a dánokkal, majd 1905-ig a svédekkel éltek unióban. A keresztyénség aposto­lai nem Hamburgból érkeztek, mint a többi északi országba, ha­nem a brit szigetekről. Olav Ha- raldsson király vezette be hivata­losan a keresztyénséget 1030-ban. A reformáció a dánokon keresz­tül érkezett és már 1539-ben hi­vatalosan elfogadták a lutheri ta­nítást. Ma a lakosság 94n/o-a tar­tozik a Norvég (állam)Egyházhoz. s csak egy töredék a Szabadegy­házakhoz: pünkösdisták, metodis­ták, baptisták, katolikusok stb. Ezek összesen néhány ezer főt számolnak. A Norvég Egyház kezdettől tagja (1947) az LVSZ- nek. SZERVEZETE: 622 anyagyüle- kezetük él (1100 a filiákkal együtt). Kb 11CO lelkészük szol­gál. A lelkészi kar sok teljesidejű egyházi munkással osztja meg a szolgálatot. Az egyháztagoknak legalább négy kapcsolópontjuk van az egyházi élettel: kereszte­lés, konfirmáció, esketés, teme­tés. Vallásoktatás hitvallásos ala­pon folyik az iskolákban. Kötele­ző egyházi adózási rendszer mű­ködik, az egyházi adót az állami adókkal együtt hajtják be. A Gamle Akcr templom belseje Tíz püspöki kerületre oszlik, a legrégibb ezek közül Trondheim, Bergen és Oslo. Kilencven espe- resség működik. A gyülekezeti lelkész (sokneprest) a gyülekezeti élet mozgatója. Az egyház ügyeit az államnál a Kulturális Minisz­tériumban intézik csakúgy, mint az iskolai ügyeket. Az egyházra érvényes törvényeket a parlament hozza. Ez az összeszövődöttség középkori eredetű. A 11—12. szá­zadban az egyház feje gyakorlati­lag a király volt, és a püspököket saját hivatalnokainak tekintette (Norvégia nagy távolságban volt Rómától . . .). Volt idő, amikor a lelkészeket a földesúr iktatta hi­vatalába. Csak 1104-től tartoztak a norvégok a lundi püspök hatás­körébe és csak 1152-től karültek közvetlenül Róma uralma alá, amikor Nidaros lett az első önál­ló érsekség. Ma erős ugyan a szekularizá­ció, de a norvég nép ezer szállal kötődik az evangélikus keresz- tyénséghez. Ez irodalmában, da­laiban, egész kultúrájában érez­hető. Hasonló mondható el ősi mí­toszaikról, szágáikról, a keresz­tyénség előtti kor emlékeiről is. A norvég fantáziában ma is trol­iok és anyókák népesítik be az erdőket, hegyeket. A szekularizáció természetesen a fővárosban a legerősebb, de ma már Bergenben vagy Stavanger- ben is érezhető. Az egyházat érő sokféle kritika viszont nem egy­szerűen csak a szekularizáció jele. Ismereteim szerint a Norvég Egyház nagy ereje a népi kegyes­ségben és a missziói vállalkozás­ban rejlik. Az előbbi az evangé­likus pietizmus egy sajátos for­mája, laikusok aktív részvétele az egyházban, az utóbbi hallatlan áldozatkészséget jelent a missziói felelősségérzet mellett. Teológiai képzésük sajátságos: két teológiai fakultásuk van, az egyik az álla­mi, a másik az ún. gyülekezeti fa­kultás. Ez utóbbi 1907-től műkö­dik és a mai lelkészek kb. 80%-a itt végzett. A NORVÉG GYÜLEKEZETI ÉLETRE jellemző két épület: a templom és az imaház. Az előbbi a hivatalos, az utóbbi a belmisz- sziói mozgalom háza. Rendszerint nem zárja ki az egyik a másikat és nem jelent a gyülekezeti élet­ben szakadást. Sok szép, ősi fatemplom (stag- kirke) dicséri az egykori hajó­ácsok mesteri munkáját, sok szép ízléses modern templomépület vi­szont arról beszél, hogy a mai építészet mai környezetbe illő templomot is tud alkotni. A Nor­vég Egyházban diakonissza anya­házak, szeretetintézmények, lai­kusmunkás- és prédikátor-kép­zők, misszionárius képző intéze­tek működnek. Lelkésztovább­képzésük a Lelkészegyesület ke­retében folyik. Külügyi kapcsola­taikat az Egyházak Közötti Ta­nács gondozza. A norvég egyhá­zi segélyszerv sokat segít a har­madik világban. Missziói munká­juk jelentős eredményeket ért el Dél-Afrikában, Madagaszkár szi­getén, Kínában, Japánban, Etió­piában, Tanzániában. Kenyában. Brazíliában, Equadorban, Indoné­ziában, s az indiai Santal-misszió a dánokkal közös vállalkozás. So­káig nagyon jelentős szolgálat volt a tengerészek között végzett missziói munka. A NORVÉG EGYHÁZ KÖNYO- MATOSÁT OLVASVA úgy tűnik, ,nagyon sokfajta vita folyik ma a Norvég Egyházon belül és a nor­vég társadalomban: az egyház ál­lamhoz való viszonya állandó té­ma, a gyermekkeresztség, az abor­tusz, a válás, együttélés, kötelező egyházi adózás, hitvallásosság kérdése ismételten előkerül. Azt reméljük, hogy a jövőben sokkal több kapcsolat lesz közöt­tünk, mint az utolsó évtizedek­ben volt. Ebben segíthet a buda­pesti világgyűlés is. Hafenscher Károly Svein Ellingsen: Kell, aki őrt áll Kell, aki őrt áll vak éjen át. Kell, aki bízik ébren, aki a gyengék testvére lesz. Urunk, a Te szent szándékod ez. Adj erőt hallgatni rád! Kell, aki vállalja más baját szelíden, mégis bátran. Kell, aki másért szót emel. Urunk, országod jöjjön el! Adj erőt hallgatni rád! Urunk, Te őrködsz az éjen át. Itt vagy a mély sötétben. Felragyog Krisztusunk napja már. S ha addig próbák száza vár, hű kezed védelmez, áld. Túrmezei Erzsébet Norvégből ford. VENDÉGELÖADÁS A POZSONYI TEOLÓGIAI FAKULTÁSON A Pozsonyi Evangélikus Teo- adásokat tart a szlovák—magyar lógiai Fakultás tanári karának egyházi kapcsolatok 17—18. szá- meghívnsára dr. Fabiny Tibor zadi történetéből, dékán április 3—5. napjain elő­Érdemes elolvasnunk a történetet egészen a fejezet elejétől. Ekkor látjuk igazán, hogy milyen nagyot vétkezett a nép. Míg Mózes a Si­nai hegyen megkapja Istentől a két kőtáblán a 10 parancsolatot, addig a nép lent Áron főpap vezetésével egy bikaborjú-istenszobof körül ünnepel. Az első parancs fényében — Ne legyen más Istened! — megbocsáthatatlan bűnnek látszik ez. Azért izgalmas ez a történet, mert mi is sokszor találkozunk meg- bocsáthatatlannak és megoldhatatlannak látszó eseményekkel, té­nyekkel, bűnökkel. Van ilyenkor megoldás? ■ LEGTÖBBSZÖR A MULASZTÁSOK ÉS A VÉTKEK LEBÉNÍTA­NAK BENNÜNKET. Mit lehet csinálni, ha egy egész nép vétkezik? Ha a vezetéssel megbízott is hamis úton jár? A legegyszerűbb, ha fásultan visszavonulunk és feladjuk a szolgálatot. Elhatároljuk ma­gunkat azoktól, akik vétkeztek. Esetleg még az általunk képviselt isteni üzenetet is „összetörjük”, mint ahogy Mózes tette. Talán meg­szakítjuk a kapcsolatot is velük, hogy bizonyítsuk, nekünk semmi közösségünk nincs velük. így mondunk le a fekete báránynak hitt családtagjainkról, a másképpen hívő keresztyén testvérekről, vagy az alkalmatlannak gondolt munkatársakról. A Biblia számtalan helyen tanúsítja, hogy Isten bennünket közös­ségre hív el. Ha mi valahogy elkülönülünk az emberektől, családtag­jainktól, az ördög csapdájába estünk. Isten mentő szeretetét így nem tudjuk továbbmondani. A missziói küldetésünket adjuk fel, ami a meghátrálás látható jele. A MÁSIK MEGOLDÁS, HOGY A ROSSZAT, A BŰNT IGYEK­SZÜNK MEGMAGYARÁZNI, érthetővé tenni, átlagos eseménynek mondani. Mózes is megtehette volna, hogy összehasonlítja népét a szomszédos népekkel, akik nem csak egy istenszobor körül táncoltak és ünnepeltek. A környező népekhez képest akkor Izrael népe igen kiváló, mert csak egy kitalált istenséget tisztelt! Lehet magyarázni az ünneplő nép tettét azzal is, hogy szükségük volt valamilyen látható, kiábrázolható istenségre, mert a hit még nem volt olyan erős az életükben. Áron is mentségül tudja felhozni a történeti események kénysze­rítő erejét. Megkísérelte leépíteni a rosszat, de ereje kevés volt. Sőt a tűzbe vetett aranyból „véletlenül” ez a szobor kerekedett (24. vers). Mi is gyakoroljuk ezt az általános szokást, hogy a bűnt igyekszünk megszépíteni, lekicsinyíteni. Ezért van a legtöbb bűnnek két vagy több elnevezése. Érdemes elgondolkodnunk a kettős elnevezéseken, melyiket is használjuk magunkra? Zsugori-takarékos; tékozló-bő­kezű; hazug-füllent; lop-szerez; bőbeszédű-közlékeny; indulatos* igazságszerető. A BŰNÖK MAGYARÁZGATÁSA ÉS KÜLÖNFÉLE ELKERESZ- TELÉSE nem változtat a lényegen. A bűnt nemcsak a másik em­berhez kell viszonyítanunk, sőt elsősorban nem a másik emberhez,.. hanem Isten kijelentett akaratához. Ezért mondja Mózes: „Igen nagy;' vétket követett el ez a nép, mert. aranyból csinált istent magának.” Nem szépíti, hanem bevallja a bűnt. Ez a megoldás első lépése. A következő lépés már ebből adódik: kéri a bűnbocsánatot. Nem elég ugyanis a bűnt megismerni és feltárni, noha ez is már nagy lé­pés a megoldás útján. Sokszor szoktunk elbeszélgetni ismerősökkel, rokonokkal, hogy milyen rossz-kellemetlen természetünk vari: előbb beszélünk, s csak utána gondolkozunk; nyers modorunkkal akarat­lanul is megbántunk embereket. Azt is elmondjuk, hogy ez meny­nyire bánt bennünket. De bocsánatkérés már nem hangzik el. Nem is szabadulunk meg ezektől a bűnöktől. Csak a bevallott és megbánt bűnt törli ki Isten a mi életünkből. MÖZES AZONBAN NEM ALL MEG A BÜNVALLÁSNÁL ÉS BO­CSÁNATKÉRÉSNÉL. Elkezd könyörögni a népért. Könyörög azo­kért, akik már eddig is nehézzé tették életét zúgolódásukkal és láza- dozásukkal (2Móz 16). Úgy érti küldetését, hogy önmaga létét is koc­kára teszi. A közbenjárás feladatát sokan végezték a Bibliában, ezt papi feladatnak is mondjuk. A tökéletes közbenjárást azonban Jézus végezte, aki a kereszten is könyörgött a megfeszítőiért és meg is halt értük. A közbenjárás szolgálata nem szűnt meg Jézus halálával, ö azt mondja: „példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”. A keresztyén ember ezért nem nézi tétlenül a saját környezete, népe útkeresését és kínlódását, hanem teljes szívveljkö- nyörög-közbenjár értük. Mi ismerjük a közbenjáró imádság hatal­mát és erejét. Ha lett volna Sodomában 10 imádkozó, másokért köz­benjáró ember, akkor megmaradt volna az a város is. A szerteágazó kérdések, az egybefonódó bűnök ne bénítsanak ben­nünket, hanem serkentsenek a közbenjáró imádságra, hogy legyen Istentől kapott megoldás a bűnökkel összeszövődött világban is a békesség az emberiesség megvalósítására. Missura Tibor Imádkozzunk! Urunk, Jézus Krisztus, járj közbe népedért. Te váltottál meg ben­nünket! Tarts meg minket az igaz keresztyén hitben! Meghitt sza­vaddal, a Szentirásban adott isteni igéddel hívd ismét egybe ne­vednek egymástól messzire távolodott megvallóit. [Dürer Albert (1471—1528) imádsága.] A BIZTONSÁGI KONFERENCIA AZ EMBERISÉG VÉGSŐ REMÉNYSÉGE Olof Sundby, a Svéd Evangé­likus Egyház előző érseke azt mondotta, hogy a most kezdődő stockholmi európai biztonsági konferencia — emberileg szólva — az emberiség végső remény­sége lehet. Olof Sundby sokat foglalkozott nemzetközi kérdésekkel, elsősor­ban a béke ügyével. Ő hívta ösz- sze Uppsalába az elmúlt év ápri­lisában tartott nemzetközi egy­házi békekonferenciát. (New fron the Church of Sweden)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents