Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-01-08 / 2. szám
1904: a lelki—szellemi összpontosítás éve MIKÖZBEN AZ ÉV ELSŐ NAPJAIBAN politikusok, közgazdászok, intézmények, családok és egyének tervezik az 1984. esztendő feladatait, a mi egyházunk tervei jórészt készen vannak. A tervezés már 1980-ban Augsburgban megtörtént: 1984. julius 22—augusztus 5. között lesz Budapesten a Lutheránus Világ- szövetség VII. nagygyűlése. Augsburg után, egy évvel később, pedig azt kérte a Lutheránus Világszövetség. hogy ugyancsak 1984-ben, július 12—21. között szintén Budapesten tarthassák meg az evangélikus ifjúsági vi- lággyűlést. Ez a két terv tehát ■ adott. A terv egyes részleteit egyházunk nagygyűlést elökészí- . tő bizottsága és a Lutheránus Világszövetség Nemzetközi Előkészítő Bizottsága dolgozza ki. . Ez folyamatban van. A tervekben nincs js hiány. A VII. nagygyűlés megnyitó istentiszteletére 12 000 résztvevőt várunk. Az üléseken átlagban ÍOOO—1200 delegátus dolgozik maid. 30 csoportban is folyik majd a munka. 'Sok turista is ion 'hazánkba. 120 evangélikus gyülekezetben mintegy fíOO—700 külföldi vendég szolgál igehirdetéssel és köszöntéssel. Lesz kultúrműsor és kirándulás, állami és egyházi fogadás. EZT A KÉT VILÁGKONFERENCIÁT a magyarországi evangélikus egyház, mint vendéglátó esvház csak úgy tudia ..megrendezni” — vagy abogv mostanában mond.iák — ..felvállalni”, ha az esvház egésze, benne az egyes gviilekezetek. lelkészek, lelkészcsaládok. presbitériumok és az egves gyülekezeti tagok > minden fisvelmüket. lelki- szellemi- és anvpgi ereiüket erre a két viláe- .gvűlésre összpontosítják. Ha ezt nem teszik, jobb ha már most ..visszamondiuk” mind a két vi- lággvn’ós Budapesten való megrendezését. ITT MOST A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ, az egyházvezetőség, a gyülekezetek és a lelkészek becsületéről van szó. Ezeken a világgyűléseken és annak rendezvényein keresztül fogják megítélni a külföldi vendégek társadalmunkat, a szocialista társadalomban élő evangélikus egyház szolgálatát, az egyes gyülekezetek életét, a lelkészek és presbiterek munkáját. (Most ne üssük el ezt a kérdést azzal, hogy a külföldieknek nincs joguk ítéletet mondani rólunk, mert ebben az esetben mi meg-őket fogjuk megítélni.) Sok .érkező delegátus még sohasem járt szocialista országokban. Ugyanakkor rengeteg hamis hírt szedtek fel már a szocialista országok életéről és az itt élő egyházak helyzetéről. Döntő tehát, mit látnak társadalmunkban és egyházunkban. \ ITT MOST SZÉLNEK KELL ERESZTENI minden szellemilelki tődörgést, ténfergést, lazaságot, álmosságot, lustaságot, tunyaságot. egyéni kényelmet, megbízhatatlanságot, szószegést, cinizmust, hitetlenséget, szeretet- lenséget és felelőtlenséget. Mindenkinek és mindenhol! Mindezekről sajnos szomorú tapasztalataim vannak egyházunk életében, és ha ezek. nem pusztítanák a gyülekezetek életét, akkor valóban ..virágzó” gyülekezeti életek volnának mindenütt és nem a „kívülvalókra”. társadalmunkra fognák egyes lelkészek és gyülekezeti tagok több gyülekezetünk satnva és sápadt életét. Jól tudom.' hogv vannak valóban virágzó gyülekezeteink és ezek száma nem is kevés. De ezekben mind a lelkészek, mind a presbiterek, valamint a gyülekezeti tagok dinamikusan dolgoznak és minden áldozatot meghoznak a gyülekezetekért. Sajnos, számos ellenpélda is van. CSAK NÉHÁNY ELLENPÉLDÁT MONDOK. Vannak gyülekezetek, , ahol még mindig egy- egy evangélikus család 30—50 Ft évi egyházfenntartói járulékkal „segíti” a gyülekezetei. Holott ez ' az összeg semmire sem elég. Mindenesetre, ilyen összeg nem „áldozat”. Ez nem a „szegény asszony két fillére”, mert az mindenét odaadta a 2 fillérrel. Más: egyes helyeken sok gyermek jár iskolai . hittanra és gyülekezeti gyermekbibliaórára. És másutt? Elaludtak a szülők. Ismét más: A Luther-jubileum záróünnepélye egy egész napos gazdag programmal a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében volt. Mennyi fáradozás előzte meg ezt a rendezvényt: a terem megszerzése, a program összeállítása, az egyházi és világi előadók felkérése. Mennyire oda kellett volna figyelnie minden budapesti lelkésznek, felügyelőnek és presbiternek erre a kivételes alkalomra. December 15-én délelőtt még csak szép számmal voltak lelkészek is, meg presbiterek is, de délután, amikor éppen a világi tudósok adtak elő, már lelkészeink és presbitereink nagyobb része hiányzott. Az üres székek vádolták az ott nem levőket. Hol maradt a megbízhatóság? Lelkészeinknek akkor is, ott kellett volna lenniük, ha a fáradtság gúzsba is kötötte őket. Itt az evangélikus egyház becsületéről volt szó. AKI EGYHAZUNKBAN 1984BEN nem összpontosítja minden lelki-, szellemi-, anyagi erejét a két nagygyűlésre, ezt megelőzőleg pedig saját gyülekezetének megelevenítésére, az nem segíti, hanem gátolja a nagygyűlés megrendezését. Most nem lehet leterhelni semmivel egyházunkat. Leterheli mindenki, aki gyülekezeti vagy családi problémákat okoz. Leter- li az egyházat az, aki anyagiakban tisztátalan, beszédében ,.su- sárló”, a maga bűne helyett másokra mutogat, önző módon egyéni sérelmeit mondogatja ahelyett, hogy az egyház becsületére és jó hírnevére vigyázna. Leterheli az egyházat most az. aki saját városában vagy falujában nem tud korrekt viszonyt tartani a községi és társadalmi szervekkel. Leterheli az egyházat az. aki kicsinyes ügyeivel foglalkoztatja az egvházvezetőséget akkor, amikor annak minden ereiét és idegszálát a két nagygyűlés megrendezésére kell központosítani. Folytathatnám. . Jó tudnunk, hogy vannak, akik nem a leterheléssel foglalkoznak, hanem mindkét vállukat odatr- szik az egvház terhei alá. Jó tudnunk, hogy vannak olyan lelkészeink és presbitereink, akikre mindig lehet számítani. Jó tudnunk, hogy vannak gyülekezeti tagok is, akik erejükön felül adakoznak, és örvendezve vesznek részt mindén gyülekezeti alka1- mon. Ezekre a lelkészekre, presbiterekre. gyülekezeti tagokra most is bizton számítunk, amj- kor a két nagygyűlés terheit és örömeit hordozzuk. HISSZÜK. HOGY AZ ELŐKÉSZÜLETEK IDEJÉN a gyülekezetek, a lelkészek megújulnak és szívesen áldozzák majd minden figyelmüket, idejüket és szolgálatukat a két nagygyűlés megrendezésére. Káldy Zoltán Űj gyülekezeti ház Pakson PAKS A MAGYAR KÖZTUDATBAN ÜGY SZEREPEL, mint „atomváros”. Csupán száz s egynéhány km-re van Budapesttől és hirtelen, szinte máról-holnapra vált nagykorúvá. Azaz közepes nagyságú községből, melynek közlekedését a Duna vízi útja. meg egy jelentéktelen szárnyvasút nyújtotta, nőtt egyszerre naggyá, sőt országos jelentőségű várossá. A folyamat alig tíz eszNézem az igazán szép házat a délutáni, őszi verőfényben. Végig gondolom, milyen erőfeszítés, akarat és szándék húzódott meg addig, amíg „beillett” a márfel- újult házak sorába. S amint itt áll előttem piros cserépsapkában, légies könnyedségében, azt a látszatot kelti, mintha nem lett volna különösebb erőfeszítés eredménye. Sólyom Károly, paksi esperes-lelkész elmondotta, tendő alatt zajlott le. Sem az ország, sem Paks lakossága még nem tudott hozzászokni az új helyzethez. Mert az atomreaktor helyének kijelölésével egyidejűleg kellett megálmodni a. lakótelepeket. a dolgozók elhelyezési lehetőségét, az infrastruktúrát és egyebet, amely a régi falusi szerkezetet szétfeszítette. Igaz, a település magja városias képet mutatott. Néhány emeletes háza, köves útja mintha mindig is városi rangra vágyott volna. Az atomerőmű idetelepítése azután robbanásszerű változást hozott a település életébe. Elsősorban azzal. hogy tíz és félezer dolgozót foglalkoztat, s így a lakosság lé- lekszáma rövid idő alatt megduplázódott. Ma 23 ezer lélekkel számol a város. A bennszülött paksiak élete is átalakult. Űj lehetőségek birtokába jutottak, hiszen a szolgáltatások. az ellátás láncolatába kapcsolódhattak, az új lehetősések óriásit lendítettek gazdaságilag az alapjaiban mezőgazdaságban érdekelt lakosságon. A régi, poros kis településből tüneményes gyorsasággal „villa-város” lett,‘az elavult házgkat lebontották és szemet gvönvörködtető új hajlékokat húztak fel. Az építkezési láz magával sodort mindenkit s a verseny még napjainkban is tart. A VÁROSIASODÁSNAK -E7 A ROHAMOS KITELJESEDÉSE egyházunkat sem hagyta érinteí- .lenül. Pakson az evangélikusok száma ugyan — amely 1700 kö- tüL ■ mogog —, . nem nőtt ilyen mértékben, de a hívek öntudata és egvházszeretete mintha egyenes arányban nőtt.volna a.várossal. Legalábbis ezt mutatja annak a gyülekezeti háznak — papiaknak — a felépító^e, amelynek szentelésére 1983. október 22-én került sor. hogy az építkezés terve nem újkeletű. Már 1955-ben felvetődött a kérdés. Tehát közel harminc éve foglalkoztak vele. Akkor pedig érdemes kissé megpiszkálgatni múltját. Miként Jeruzsálemben, dombra. házak fölé épült a templom. Kereken száz éves. Barokk-klasz- szicista stílusával legszívesebben a műemlékek sorába iktatná az ember. Gondosan tatarozott, hiszen ünnepelt volt ő is a gyülekezetben, mert akárhogy vesz- szük, száz esztendő nagy idő. S mi több, a gyülekezetnek is volt oka ünneplésre, mivel kétszáz éve alakult. így azután „hármas ünneplésre jöttünk össze” — mondotta dr. Káldy Zoltán püspök igehirdetésének kezdetén. „1783-ban alakult meg, illetve újjá a paksi gyülekezet. 1884- ben énült a templom és 1983-ban készült el az új lelkészlakás a gyülekezeti teremmel, vagyis a gyülekezet háza.” MARADJUNK AZONBAN A SZOROSAN VETT GYÜLEKEZETT HÁZ építésénél. A város- rendezési terv szerint a templomot ki kellett bontani’’ zárt környez*--'óból. Ez nem csak ésszerű. d« esztétikailag is szükség- szerű vnlt hiszen a régi parókia szinte teljesen eltakarta a gvö- -nyörű templomot. S ezzel a régi parókiával csak baj volt! Költött ugvan rá a avülekezet. javította, korszerűsítette, de ahol az alapok rosszak, a feléoítménvre felesleges áldozni. Az ésszerűség is azt diktá’ta, úi éoületpt kell felhúzni. Íev azután a külöböző érdekek egv csatornába csörgedezlek. el kellett határozni az új papiak felépítését és elő kePett teremteni a kivitelezéshez szükséges anyagi bázist. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Káldy Zoltán püspök az LVSZ Végrehajtó Bizottságának ülésén A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága január lö— 21. között ülést tart Genfben (A mostani Dar-es-Salaamban választott VB utolsó ülésére Budapesten, közvetlenül a nagygyűlés előtt kerül majd sor. Az ülésen részt vesz dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, akit útjára felesége is elkísér.