Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-26 / 9. szám

Köszöntés századik születésnapon

„Te vagy erős oltalmam, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!”

SZÉP ÉS RITKA ALKALOM VOLT január 25-én Pilisen: századik születésnapján köszöntöttük a község és benne gyülekezetünk legidősebb tagját, özv. Szokola Pálnét.

Az idős asszony egyetlen leányt nevelt fel, s most unokája családjában él, akik szeretettel veszik őt körül a dédunokákkal és ükunokákkal együtt. Egészséges, még fürgén mozog, s ahogy egész életében sokat és szívesen dolgozott, ma sem tétlen, tesz-vesz a ház körül, igyekszik magát hasznossá tenni. Figyelme mindenre kiterjed, ami a családban történik.

A nevezetes napon reggeltől estig nagy volt a forgalom: a látogatók egymást váltották Eljött a rokonság, köszöntötték őt a szomszédok, elhozták jókívánságaikat, ajándékaikat a község vezetői, a Vöröskereszt tagjai, óvodások és úttörők.

DÉLUTÁN LÁTOGATTUK MEG Szokola nénit mi, a gyülekezet lelkészei és az ifjúság. Énekkel, verssel és virággal köszöntötték őt, azután Isten igéje szólalt meg a 71. zsoltár alapján arról az Űrről, aki hűségesen hordoz bennünket ifjúságunktól fogva, s ő az oltalom és menedék, ha fogy az erő, fpgy az élet. Szeretetével és bocsánatával megerősít bennünket. A házi istentisztelet úrvacsoravétellel fejeződött be.

Idősek és fiatalok még sokáig együtt maradtunk: a néni mesélt a fiataloknak gyermekkoráról. küzdelmes életéről, és arról tett bizonyságot, hogy egész életében megtapasztalta Isten gondoskodó szeretetét és hűségét.

KÍVÁNUNK TESTVÉRÜNKNEK jó egészséget, derűs, szép napokat családja körében, s ha Isten elszólítja közülünk, hite szerint örök életet.

Keveháziné Czégényi Klára

HELMUT THIELICKE PROFESSZOR HETVENÖT ÉVES

Helmut Thielicke professzor, az egyik legismertebb protestáns teológus (Hamburg) decém- bér 4-én töltötte be 75. évét. 1908-ban Barmenben született. Teológiai és filozófiai tanulmányainak elvégzése után a hei- delbergi egyétem oktatója lett. 1940-ben mint a Hitvalló Egyház képviselőjét, eltanácsolták.

1945-ben a tübingeni egyetemre került, majd 1954-ben Hamburgba, az újjászervezett protestáns teológián fakultásra. Tudományos munkái közül elsősorban etikája és dogmatikája jelentős, és számos prédikációs kötete is megjelent. Műveit, illetve azok egyes részeit több, mint tíz nyelvre fordították le.

... hanem, hogy 0 szolgáljon...”

Keresztyén békeszolgálat

AMIKOR DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK 25 ÉVES PÜSPÖKI SZOLGÁLATÁRA visszatekintünk, nem hagyhatjuk figyelmén kívül békeszolgálatát, amelyre mindenkor nagy hangsúlyt helyezett. Püspöki székfoglalójában leszögezte, hogy a keresztyén ember e világban végzett szolgálata magában foglalja a politikai felelősségvállalást és a békeszolgálatot. „ ... egyházunknak és benne a gyülekezeti tagoknak az egész világért érzett felelősségükben mindent meg kell tenniük a világ békéjéért. . . Áz atomfegyverek az emberiség puszta létét fenyegetik. Az egyházaknak minden rendelkezésre álló eszközzel küzdeniük kell az Istentől kapott drága emberi élet megvédéséért.

Az atomfegyverkezés és a hideg- háborús politika elleni tiltakozás hívta életre 25 évvel ezelőtt a Keresztyén Békekonferenciát is. Kelet-Európából és Nyugat-Euró- pából olyan egyházvezetők és teológiai professzorok gvűltek össze Prágában, akik felelősséget érezve a világ és az emberiség sorsáért, a hidegháborús ellenségeskedést, az egymás elleni vádaskodást és az izoláltságot a testvéri párbeszéddel és az együttműködéssel akarták felváltani.

KÁLDY PÜSPÖK KEZDETTŐL FOGVA aktívan részt vett a Keresztyén Békekonferencia munkájában és jelenleg is tagja a KBK legfőbb vezető testületének, a Folytatólagos Bizottságnak. 1959-ben Prágában tagja volt az I. Keresztyén Béke-Világ- syűlést előkészítő bizottságnak és felszólalásában egyházunk nevében sürgette az ..egyetemes keresztyén béke-világzsinat” összehívását. 1961-ben lelkes beszámolót írt az Evangélikus Életben az I. Keresztyén Béke-Vilásgyű- lésről ..A történelemben először történt” címmel. „Ami ez év júliusában történt Prágában, az elősző1' történt az emberiség történelmében. Először tettek .hatalmas erőfeszítést különböző eevházak. azok vezetői és felelősségtől hajtott keresztyén emberek arra, hogy létrehozzanak egv olyan keresztyén világgyűlést, amelyen egységesen

és egyértelműen foglalnak állást a háború, az atomfegyverkezés ellen és a béke, a népek békés együttélése mellett. A keresztyén egyháztörténet ismer olyan kiváló egyéniségeket, kisebb-na- gyobb keresztyén csoportokat, amelyek különböző időkben felelős szót mondottak ki a békéért, de arra még nem volt példa. hogy a világ minden részéből az öt világrészből, azért jöjjenek össze különböző keresztyén egyházak képviselői, hogy egymással összefogva félreérthetetlenül mondják ki: „mindén erőnkkel elkötelezzük magunkat az emberek és a népek közötti földi béke megteremtésére, fenntartására és megszilárdítására.”

ABBAN AZ IDŐBEN MÉG IGEN SOK EGYHÁZBAN és ökumenikus szervezetben tabuként kezelték a béke kérdését és vádaskodások érték azokat, akik a bééért szót emeltek. Nagy örömünkre szolgál, hogy azóta számos egyházi világszervezet — gondoljunk csak az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világ- szövetség vagy az Európai Egyházak Konferenciája idevonatkozó .állásfoglalásaira —, sőt nyugat-európai és észak-amerikai egyházak is egyre inkább felemelik szavukat a fegyverkezési verseny ellen és tanácskozásaikon a béke kérdését mind inkább előtérbe helyezik. Abban, hogy idáig eljutottunk, a KBK szívós, gyakran értetlenségbe, bizalmatlanságba ütköző prófétai szolgálata is benne van. Adjunk hálát Istennek azokért az egyházvezetőkért. akik 25 évvel ezelőtt mertek újat kezdeni, vállalva a vádaskodásokat kimondták olyan megállapításokat, amelyek ma már általánosan elfogadott tételek a világökumenében.

A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA. amely még ma is az egyetlen olyan ökumenikus világszervezet, mely fő feladatának a keresztyén békeszolgálatot tekinti, a jövőben is tovább szeretné folytatni utat mutató, prófétai békeszolgálatát.

A kezdeti kelet- és nyugateurópai párbeszéd fokozatosan világméreipvé vált. Ma már öt kontinens több mint 80 országában működnek KBK tagszervezetek. Jelentősen megnőtt a fejlődő országok szerepe. Afrikában, Ázsiában és Latin-Ameri- kában külön kontinentális szervezetek jöttek létre, amelyek összefogják és koordinálják egy- egy kontinensen, a keresztyén békemunkát.

A KBK szorosan együttműködik az ökumenikus világszer vezetékkel. Rendszeresen sor kerül ■ kétoldalú konzultációkra, szemináriumokra. A KBK tisztában van azzal, hogy nem az egyház fogja megteremteni a világon a békét, hanem az egész emberiség közös összefogására van szükség. Ezért szoros együttműködésre törekszik a szekulá- ris békeszervezetekkel és fokozta aktivitását az ENSZ különböző szervezeteiben is. Mint az ENSZ hivatalosan regisztrált nem kormányszintű szervezete, állandó irodát tart fenn New Yorkban és képviselője részt vesz az ENSZ legfontosabb ülésein.

A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA. tagegyházai kezdettől fogva tevékenyen részt vesznek a KBK munkájában. Megszámlálhatatlan azoknak az akcióknak a száma, amelyet hazánkban rendeztek az elmúlt 25 év során. A KBK vezetőszerveiben örömmel üdvözölték az Egyházközi Békebizottság megalakulását Magyarországon, amely bizonyára ú.jabb impulzusokat ad a keresztyén békeszolgálatnak.

A KBK ELŐTT ÁLLÓ LEGFONTOSABB FELADAT MOST a Ví. Keresztyén Béke-Világ- gyűlés előkészítése, amelyre 1985 júliusában Prágában kerül sor. A nemzetközi helyzet kiéleződése fokozott felelősséget ró a keresztyénekre és az egyházakra. Isten teremtett világának megóvása mindnyájunktól aktív részvételt követel a keresztyén békeszolgálatban. Dietrich Bon- hoeffer sürgető felhívása, amelyet 1934-ben Dániában a fanői ökumenikus konferencián mondott, ránk is érvényes: „Az idő sürget — mire várunk még?”

ifj. Görög Tibor

„Szava: mezők virága"

Emlékezés Móra Ferencre

„Gyöngyöket szólott, és csiszolt drágaköveket hullatott” — jegyzi meg Móra írásairól Móricz Zsigmond.

MÓRA SOKOLDALÜ ÍRÓ. Karcola- taiban, elbeszéléseiben és regényeiben nemcsak beszélőkedve, mély líraisága és vonzó eszmeisége, hol sugaras, hol könnyes humora, színes, gazdag áradá- sú magyar nyelve bűvöl el minket, hanem megkapó a műveiben kitárulkozó gazdag ismeret sokszínűsége is. Művésze az írásnak, és egyúttal polihisztor is, természetrajz—földrajz szakos tanár, archeológus, etnográfus, muzeológus és könyvtáros.

Költőként tűnik föl, publicisztikai tevékenysége révén országos hírnévre tesz szert, népszerűvé meséi, elbeszélései, valamint ifjúsági és felnőtt regényei teszik.

ÚJSÁGÍRÓI MUNKÁSSÁGA szervesen kapcsolódik szépirodalmi tevékenységéhez. Indulásától, 1902-től kezdve országos figyelem kíséri a nagy múltú Szegedi Napló hasábjain megjelenő cikkeit. Vezércikkei, tárcái, kar- colatai, napihír-reflexiói a demokratikus újságírás legértékesebb darabjai. Újságíróként is küzd a demokratikus átalakulásért. A társadalmi visszásságok kemény szavú bírálója. A béke, a haladás szolgálatába állítja lapját. „Az egyetlen újság a magyar vidéken — állapítja meg Juhász Gyula —, amely a világháború alatt az első órától fogva mindig a békét siratta, mindig a magyar vért sajnálta, mindig a magyar jövőt éltette, a Szegedi Napló volt.” Két évtizedes újságírói működéséből bomlik ki Móra szépirodalmi munkássága. Közben megérlelődik világszemlélete és ábrázolásmódja.

A PUBLICISZTIKÁTÓL EGYENES ÜT VEZET az elbeszéléshez. A hírlapi krónikából szépirodalmi alkotássá nemesedik az írás. Erre mutat nemcsak a cselekmény előtérbe kerülése, hanem a napihir szereplőnélc fokozatosan típussá alakulása. Vannak elbeszélései, amelyekben a jellemrajz mélysége} az

érzések, gondolatok bonyolult szövedékeinek kibogozása a figyelemre méltó, vannak, amelyek felejthetetlenül reális helyzetrajzukkal tűnnek ki. Elbeszéléseiben, amelyekben tarka sokaságban vonul fel az alföldi városvég, a faluszéli szegénység, a földhözragadt nincs- telenség. az éhségszüite vágyak, álmok, a szegények szolidaritása, mély humanizmusa és együttérzés nyilvánul meg. ö a leglíraibb magyar elbeszélő.

Nagyobb lélegzetű epikai mű, regény írása vonzza, amelyben elmélyült képet nyújthatna kora társadalmáról, elsősorban a parasztságról, összefüggéseket láttathatna meg, felmérhetne és viszonyíthatna. A Négy apának egy leánya és a Hannibál föltámasztása (belőle Hannibál tanár úr címen nagysikerű film készült) a húszas évek ironikus Jc öTlcé'pc.

ÍRÓI PÁLYÁJÁNAK CSÚCSRA ÍVELÉSÉT két utolsó nagy regénye jelzi: az Ének a búzamezőkről (1927) és az Aranykoporsó (1933). „A színeket próbálgató ecsethúzások, az elszórt mozaiktörténetek, a messzibb célokat fel-felcsillogtató, vártató vázlatok hatalmas freskókká teljesedtek végre.” (Illés Endre)

Az Ének a búzamezőkről paraszt tárgyú társadalmi regény. Cselekménye az első világháború alatt és az azt követő években játszódik. Magyar parasztéleteket mutat be, a búzamezők őrlő küzdelmét ábrázolja a kenyérért, a földért, az életért. A szegényparasztság kiszolgáltatott, tehetetlen, vegetatív életét mutatja fel. amelyet nem tesz elviselhetővé a felemás, félig pogány, félig keresztyén paraszti misztika sem. Azt érzékelteti Móra, hogy a háború történései, megrázkódtatásai, tapasztalatai milyen változásokat idéztek elő a magyar parasztság életében, hogyan nyúlt bele a hátország életébe, hogyan gyilkolt tovább, békétlenségbe, tébolyba, halálba kergetve azokat, akiket kizökkentett mindennapos életükből. A regény szereplői már sokoldalúbban jellemzettek. Érezteti Móra realista ember ábrázolása, hogy mennyi paraszti életerő, tehetség, emberség kallódik el. Mélységes líra járja át a regényt: Móra szereti ezeket az embereket, meg is tudja szerettetni őket. Illyés Gyulával rokon ebben..

MŰVÉSZI FEJLŐDÉSÉNEK KITELJESEDÉSE nagy történeti regénye, az Aranykoporsó. A rabszolgaságra épülő római birodalom végnapjait, a rabszolgatársadalmat alapjaiban veszélyeztető és ezért üldözendő keresztyénség terjedését, az antik, pogány kultúrát keresztyén kultúrára váltó történelmi fordulatot vetíti elénk Móra hatalmas víziója. Diocletianus császár abszolutisztikus rendszerének eresztékei re- csegnek-ropognak. 303-ban elrendeli a keresztyének könyörtelen üldözését. A vád: a keresztyének nem tisztelik a régi isteneket, aki pedig az istenek — számuk több ezer — ellensége, ellensége a birodalomnak, a császárnak, és így halállal büntetendő felségsértésben vétkes. Bár a keresztyéneket jóravaló, munkás, erényes, megbízható embereknek mondják, maga a császár a „leghívebb szolgáinak” tartja őket, „istente- lenségük” miatt embertelen üldözés a sorsuk: vagyonelkobzás, karóbahúzatás, máglyahalál. Birodalom-szerte keresztre feszítettek szegélyezik az utakat, vértől piroslanak a folyók, a csatornákat holttestek torlaszolják el. „Nem vagyunk istentelenek — válaszol egy

öreg olajütő a császár vádjára —, egyebünk sincs, mint az Istenünk.” Isten iránti hűséggel vállalják a keresztyének a sorsukat, minden áldozatra készen, a vértanúhalálra is. Minden róluk szóló sort áthevíti Móra együttérzése, csodálata. — Móra régész, avatott ismerője a római világnak. Érzékletes, részletező leírásai nyomán megelevenedik előttünk a birodalom, hanyatló politikai, gazdasági élete, a császári udvar világa, a pogány isten-kultusz, megismerkedünk a keresztyén gyülekezetek munkájával, a szükség-templomokban elhangzó igehirdetéssel. Élvezi az olvasó a régi világgal való ismerkedést, nem érzi a részeket regénye- .sített régiségtannak. — A történeti regényt át- meg átszövi Diocletianus császár fiának és Galerius ceasar leányának szerelme. Az ifjú — keresztyénné válva — önmaga életét áldozza oda a leány megmentéséért. Sokatmondó, szimbolikus jelentésű kép. — Mi magyarázza a regénynek máig is tartó népszerűségét? — A régmúlt iránti érdeklődés, az antik világ sokszínűsége, a keresztyén hősiesség megrendítő képei, a regény romantikája, a lélekrajzok igazsága, az ábrázolásmód sajátos pátosza, a stílus-nyelv képgazdagsága és zeneisége.

MARADANDÓ ÉLMÉNYT BIZTOSÍTANAK — nemcsak a gyermekeknek és az ifjúságnak — Móra meséi, különösképpen humoros állatmeséi, elbeszélései és történetei. Klasszikus értékűek gyermek- és ifjúsági regényei: a Csilicsali Osalavári Csalavér, a Dióbél királyfi és társai, a Rab ember fiai, a Mindenki Jánoskája és A kincskereső kisködmön.

Halálának ötvenedik évfordulóján a költő, Pákolitz István soraival emlékezünk reá: Szava: mezők virága, egyszerű fodormenta meg zsálya, fecskefű, nem hervadó, mert gyökere, a nép örökre őrzi illatát, színét!

Vajda Aurél