Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-19 / 8. szám

Szeretet, erő, józanság Lelkésziktatás a Budapest-zuglói gyülekezetben A BUDAPEST-ZUGLÓI GYÜ­LEKEZETBEN már a múlt év vége felé megszólalt az az ige, amely bibliaólvasó Útmutatónk szerint ennek a mostani eszten­dőnek igéje lett (2Tim 1,7) — akkor, amikor a gyülekezet megválasztott új lelkészét, Sza­bó Lajost iktatták be szolgálatá­ba, A lelkészváltozás, az új lel­kész keresése és megtalálása minden gyülekezet számára sok gondot és problémát okoz. Nem volt ez másképpen a zuglói gyü­lekezetben sem. Milyen jó, hogy Isten igéje biztat: Isten nem a csüggédés lelkét adta nekünk! Jó, hogy a gyülekezet vezetői hűséggel kitartottak helyükön és segítették egyházunk vezetőit a megoldás felé vezető úton. AMIRE A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGE VAN a. gyülekezet­nek és a lelkésznek, az a szere­tet — ez volt dr. Káldy Zoltán püspök igehirdetésének kiindu­lópontja. Jézus új parancsolata: egymást szeressétek.... erről is­meri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egy­mást szeretni fogjátok (Jn 13,31). Ez azt jelenti, hogy az egyház ismertetőjele a szeretet, nem_ is lehet más életformája az egy­háznak, mint a Krisztustól vett, a tőle tanult szeretet. Akkor jár lelkész és gyülekezet helyes úton, ha Jézus nyomában, a kor­látokat nem ismerő szeretet út­ján jár. Az elmúlt időszak megpróbálta a zuglói gyülekeze­tei, dé a pécsi gyülekezetei is, ahonnan Szabó Lajos eljött, hogy vállalja ezt az új szolgála­tot. Ezt a változást mindnyá­junknak Isten iránti bizalom­mal, egymás iránti szeretettel kell vállalniuk. De ilyen szere- tetet nem tudunk magunkból meríteni. Ezt csak attól a Jézus­tól vehetjük, akinek a szeretete soha el nem fogy. EGYHAZUNK RÉGI RENDJE SZERINT az esperes, Virág Gyula iktatta be hivatalába az új zuglói lelkészt, és a jelenle­vő lelkészek f akiknek;'ftggi! száma éreztette, hogy' mennyire megbecsülik a gyülekezetét és a lelkészt —, egy-egy" igével ál­dották meg Szabó Lajost, aki beköszöntő prédikációjában foly­tatta a megkezdett igehirdetést. Arról beszélt, hogy a szeretet nagy „igen”-je mellett, arra is szeretne építeni, hogy Isten az erő és a józanság lelkét is ígéri nekünk. Abból a gyülekezetből jött, ahonnan a diakóniai teoló­gia elindult, és ő ebből szeret­ne sokat átadni a zuglói gyüle­kezetnek. Szeretné, ha mindenki érezné: Isten jelenléte erőt su­gároz, itt erőt adnak mindazok­nak, akik azt keresik. Szeretné ezt a szolgálatot a józanság lel­tével végezni és ezt a Lelket továbbadni. Világos és tartalmas prédikációja biztatás volt a je­len levő nagy gyülekezetnek: az erő, a szeretet és a józanság •lelke szólalt meg itt, és — aho­gyan mondta —. nem optimiz­musból. hanem keresztyén re- ménvségael. UGYANEZ A LÉLEK SZÓ­LALT MEG azokból az üdvöz­lésekből. amelyek az istentiszte­letet követő közgyűlésen hang­zottak el. Az előző és a mosta­ni gyülekezet búcsú és köszöntő szava a megértést sugározta. A római katolikus egyház és az izraelita hitközség képviselői a szeretet és közösség hangján egyházzenei Áhítat lesz február 26-án. vasár­nap este 6 órakor a keszt­helyi templomban (Deák Ferenc utca 20.) Műsor: Johann Sebastian Bach művei Orgonái: Kistétényi Melinda Igét hirdet: líj. Hafenscher Károly szóltak. A Pesti egyházmegye lelkészeinek és a Teológiai Aka­démia tanárainak és tjallgatói-, nak nevében elmondott köszön­tések az új lelkész iránti bizal­mat juttatták kifejezésre. Káldy Zoltán püspök zárószava, amely­ben köszönte a gyülekezet ve­zetőségének hűségét, az előző lelkészek szolgálatát :— józanul felmérte a feladatokat, és kife­jezésre juttatta, hogy a zuglói gyülekezetnek jelentős szerep á jövendő . lelkésznemzedék nevelésében is, mert nem mind1- egy, milyen gyülekezet és mi* lyen lelkész él a Teológiai Aka­démia mellett, mit látnak az egyház életének, és szolgálatá­nak gyakorlatából azok, akik most készülnek ■■a-, lelkes® szol­gálatra — itt a szomszéd épü­letben. A ZUGLÓI GYÜLEKEZET ÉS A TEOLÓGIAI AKADÉMIA nagy szeretettel fogadja. Szabó Lajost, és reménységgel néz a fiatal lelkész szolgálata elé. Re­méljük, hogy sok régi és olykor nehéz probléma megoldását fog­juk közös szolgálattal, egymás megértésével és segítségével megoldani. Reméljük, hogy a Zuglói Gyülekezet ezután is épül­ni és erősödni fog új lelkésze szolgálatával. [\ , M. A. , Csuka Zoltán: Tisztaságért ■ f Növekvő szenny az égen, » növekvő szenny a földön . ;. >' " .••f*1 indul, hogy öldököljön folyók, tavak vizében, ‘ tengerek mélységében, lassanként már hiába fecskék villanó szárnya, halak gyors surranása, a szenny csak nő, növekszik, tajtékzik, ránk telepszik, széjjelbupánzik hullazöldben, és tovaterjed vízben, földben, , mint rák a megtámadott testben, tébolyult, bagzó gerjedeleroben ,.<sj rtiot »• «i» saSojtogafc-mi-nöent, ami-élő, •.. o-vM». ov vh.uöWí'ami csak tiszta?,as messze.fénylő, ..-mtn. - i-sst ».a életet, mozgást, fényt igénylő; ' ás Egyetlen harcod van, ember, szállj bátran harcba a szennyel, nem fegyverrel, de türelemmel, ' i. m kitartó és nagy szeretettel. j . ..v.' S minden előtt, ne feledjed, magadban győzd le a szennyet. • a tengersok, szörnyű hazugságot, míg el nem önti egész világod, i ne más szemében keresd a szálkát, inkább szemedben a gerendát. .< Jöjjön a tűz hát, amely tisztítson, de ne gyilkoljon és ne romboljon, nem az atomé, a lélek tüze jöjjön, elmét tisztítson, s ne milliókat öljön, a Nap tüze jöjjön, mely életet támaszt, * az adott eddig is egyetlen támaszt a felfelé törő emberiségnek, a ki nem hunyó tiszta fénynek, a reménynek. (Megjelent a költő: BIZONYSÁGUL c. kötetében 1983-ban)------------:-------------------t-------------------------------------------------------------a m . wg mmmm J& i ' * ’ S • ? a á‘v lé’ '. ' " A BAPTISTA KIADVÁNYOK TÖRÖK NYELVEN A jugoszláviai baptista könyv­kiadó nemrégen török nyelvű Újszövetséget és más. keresztyén irodalmat adott ki azért, hogy ezáltal elősegítse az országban élő törökök közötti misaziói mun­ka elkezdését. A Jugoszláviában élő mintegy lŐO 000 török nagy többsége mohamedán. (BW) ÜJ DÉL-AFRIKAI BIBLIA GÜNTHER GASSMANN ÉS EUGENE BRAND ÜJ MEGBÍZATÁSA Dr. Günther Gassman n, a Lutheránus Világszövetség Ta­nulmányi Osztályának eddigi igazgatóhelyettese, a felekezet- közi párbeszéd és az ökume­nikus kutatás felelőse 1984. ja­nuár l-től kezdődően az Egy­házak Világtanácsa Hit- és Egy­házszervezeti Osztályának igaz­gatója lett. Helyére az ökume­nikus kérdések felelősévé Euge­ne Brandot (Lutheránus Egyház Amerikában), az LVSZ istentisz­teleti kérdésekkel megbízott tit­kárát nevezték ki, Afrikai egyházak a fejlődésért és a faji megkülönböztetés ellen A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG AFRIKAI TAGEGYHÁ- •ZAINAK KONFERENCIÁJÁT december 8—17. között tartották Harotre-bem Zimbabwe fővárosában. A konferencián, amint ez várható volt, különös hangsúlyt kapott az afrikai földrész két leg­égetőbb problémája: az elmaradottság és a faji megkülönböztetés. Josiah Kibíró püspök) az LVSZ elnöke szerint „nem szabad kegyes szólamokkal hitegetni magunkat, és szemet hunyni a le­hangoló tények fölött’’. Afrika a szegénységtől, a gazdasági füg­gőségtől. a kommunikáció és az egység hiányától szenved. A meg­osztottság a keresztyéneket sem kíméli: a már meglevő számos egyház mellett egyre több kisebb szekta is felbukkan. Az evan­gélikusoknak még szorosabb egységben kell lenniük, és szilárdan ragaszkodniuk kell a közös alaphoz, a Jézus Krisztusban való igazság tanításához. Carl H. Mait főtitkár előterjesztésében többek "között Namíbia függetlenségéért és a dél-afrikai faji megkülönböztetés eltörlé­séért Szállt síkra. „Az egyház is szót emelt a békés megoldá­sért és változtatásért. Az idő azonban gyorsan múlik” — mondotta. Canaan Banana zimbabwei elnök (eredetileg metodista lelkész) nagyra értékel tea Lutheránus Világszövetség segítségét, amelyet országának nyújt, elsősorban a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Bár a zimbabwei kormány célja a szocializmus felépítése, az egyhá­zaknak emiatt nem’ keli aggódniuk, mert ez a gazdasági-tár­sadalmi rend felel meg legjobban a gyarmatosítás előtti kor szel­lemének. „Szükséges, hogy egyházaink felülvizsgálják teológiai nézeteikéi, és újrafogalmazzák az ország helyzetének megfelelően. Az evangélium üzenete csak akkor lesz erőteljes, és hatásos, ha az emberek konkrét helyzetére és tapasztalataira alkalmazzák” — mondotta. Sibusisö Bengu (Dél-Afrika) az LVSZ Világszolgálati Osztályá­nak társadalmi kérdésekkel foglalkozó titkára arra figyelmeztetett, hogy az egyház ne csak elvi síkon beszéljen a reménységről és az igazságról, hanem küzdjön is ezekért. Az egyház prófétai sza­va tisztán és hangosan szóljon akkor, amikor az igazságtalanság bármilyen formáját, rendszerét, gyakorlatát elítéli. Az egyházak is járuljanak hozzá az okok feltárásához, és ösztönözzék kormá­nyaikat a változtatásra. Kleopas Dumeni püspök, a namíbiai Owambrvkavamgo Evan­gélikus Egyház vezetője elmondotta, hogy hazájában háborús ál­lapotok uralkodnak, éjszaka kijárási tilalom van, sok utat elak­násítottak, számosán ítélet nélkül vannak börtönben, vagy eltűn­tek. Ezek azonban lelkileg nem törik meg az egyházat. A résztvevők követelték, hogy a dél-afrikai és a namíbiai „fe­hér” egyházak tagságát függesszék fel. amint ez a Református Világszövetség 1982-es ottawai naggyűlésén is megtörtént. Ezek az egyházak nem léptek fel a faji megkülönböztetés ellen, sőt maguk is például az úrvacsorában gyakorolták. A dar-es-salaami nagygyűlés ezt a kérdést „status confessionis”-nak nyilvánította, de ők nem tették meg azt, ami rójuk nézve ebből következett volna, például a ,(feketef egyházzal való,- ;egVe*iülést. Dél-Afrikában és Namíbiábán az’LVSZ-nek négy ,fekete” és két ..fehér” tageevhá- za* van 1,15 millió, illetve 19 ezer taggal. (Az LVSZ nagygyűlése a jelenlegi alkotmány szerint csak kizárhat valamelv egyházat, de ideiglenesen a tagságot nem függesztheti fel.) A Natal-Trans- vaali Evangélikus Egyház („fehér”, 13 ezer taggal) elítéli a faji megkülönböztetést, amely embertelen, és ,.az embernek Istenhez való megzavarodott viszonyából következik”, és kéri felvételét. AFRIKÁBAN 21 országban élnek evangélikusok, számuk 3.8 millió, túlnyomó többségük az LVSZ 17 afrikai tagegyházához tartozik. A reménység jelei Carl H. Mau főtitkár a Lutherische Monatshefte-nek adott in­terjújában (1984'1) többek között annak a reménynek adott han­got, hogy a budapesti nagygyűlés „konkrét javaslatokat fog ten­ni a békével kapcsolatban”. Az evangélikusok jeleket akarnak felmutatni, „a reménység jeleit, és ha a keresztyén egyház már nem tud a világban ilyen jeleket adni, akkor a világ már nagyon szomorú helyzetbe kerülne. Ezért is alkalmas a téma annyira: »Krisztusban — reménységgel a világért«, mert mindig arra a reménységre utal, amely hit által lehet a miénk.” A fokozott kelet—nyugati feszültség idején „különös jelentősé­ge _van annak, hogy egy ilyen világméretű közösség egy szocialis­ta ország földjén találkozik” — mondotta, még akkor is. ha a feszültségek minket sem kímélnek. De mégis arra kell töreked­ni, hogy „ezeket a feszültségeket legyőzzük, hogy utat is mutas­sunk, hogyan győzhetök le”, — és készek vagyunk egymásra hall­gatni. Mór maga a budapesti meghívás is Mau szerint annak az ered­ménye, hogy az LVSZ nagyon sokat fáradozott a minél szélesebb körű kapcsolatteremtésért és együttműködésért, „az ajtók meg­nyitásáért”. A Világszövetség például a következő kérdésekre vár feleletet: „Mit tanulhatunk azoktól az egyházaktól és keresztyé­nektől, akik szocialista országban élnek, ott próbálják hirdetni és élni az evangéliumot? Mi a jelentősége ennek az olyan egy­házak számára, akik másfajta szekularizált társadalomban élnek, és ott próbálják az evangéliumot hirdetni, aszerint élni?” Elhunyt dr. Bottyán János 73. évében elhunyt dr. h.c. Bottyán János református lelkész, a Magyarországi Református Zsinati Iroda munkatársa, a Budapesti Református Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktora, a „Reformá­tus Egyház” és a „Confessio” felelős szerkesztője. Az említett szolgálatai mellett sokrétű irodalmi, kutató, gyűjtő munkát is végzett, amelynek eredményeivel könyvekben, az általa rendezett kiállításokon találkozhatunk. Ez a tevékenysége több esetben hézagpótló munka volt nemcsak saját egyháza, de a hazai protestáns s egyáltalán a magyar irodalom javára. János bácsi — mert így neveztük őt mindnyájan, a hazai egyházi sajtó munkatársai — rendkívül meleg szívű barát, testvér és mun­katárs volt. akitől a szakmán belül is sokat tanulhattunk. Ebben a szolgálatában is rhindig nyitott szívű és segítőkész vojt. Távozása nemcsak egyháza, hanem mindnyájunk számára nagy veszteséget jelent. Bottyán János temetése nagy részvét mellett február 2-án volt a Farkasréti temetőben, ahol az igehirdetés szolgálatát dr. Tóth Ká­roly püspök végezte. szerint ilyenre még nem volt példa a bibliatársulatok történe­tében . (Az ország lakossága több, mint 30 millió, ebből csak 12 százalék búr, azaz az egyko­ri holland gyarmatosítók leszár- ' mazottja és 9 százalék „félvér”.) (lwj) A Dél-afrikai Köztár saságbar december elején jelent meg az új afrikaans (búr4 az ,ország hi­vatalos nyelve) bibliafordítás 250 ezer példányban, és két hét alatt majdnem mindet el is ad­ták. G. van der Menve, a dél­afrikai bibliatársulat főtitkára

Next

/
Thumbnails
Contents