Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-05 / 6. szám

Á készülünk a nagygyűlésre Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait A Lutheránus egyházak az NSZK-ban NEKÜNK MAGYAROKNAK több német egyházi jellegzetes­ség nehezen értehetőnek vagy idegenszerűnek tűnik, mert el­térőek voltak a történelmi fel­tételek. Ilyen jellegzetesség a tartományi egyház (Landeskir­che) fogalma is. Ez a német történelem felől érthető meg. Az első világháború végéig (1918) fennálltak a különböző király­ságok, fejedelemségek, nagyher­cegségek, tehát tartományi fel- sőbbségek a német császári fennhatóság alatt. A fejedelmi egyházkormányzat (Landesherr­liches Kirchenregiment) azt je­lentette, hogy a tartományi ural­kodó volt az egyház világi kor­mányzója, míg a belső egyházi ügyeket az egyházi vezetők in­tézték. Az egyes tartományok­nak külön' egyházszervezete volt. A püspököt szerteágazó felada­taiban az egyházfőtanács és a keretében működő egyházfőta­nácsosok (Oberkirchenrat) segí­ti. Az LVSZ budapesti nagy­gyűlésére egyházfőtanácsosok is jönnek, ők tehát azok. akik az egyes egyházi központokban az egyházvezetés egy-egy munka­ágát irányítják, a püspökök se­gítésére. A TARTOMÁNYI RENDSZER ALAPVETŐ FONTOSSÁGÚ az NSZK életében, mert maga az állam is a szövetségi tartomá­nyok összefüggéséből áll. Az egyes tartományoknak van mi­niszterelnöke, kormánya. Ez a németeknek nem szokatlan, mert a történelem folyamán is- - veit- például bajor király, most. pe­dig van bajor „részállam”. Ezek­nek a részállamoknak a szövet­ségéből áll a Német Szövetségi Köztársaság. Ennek az államfor­mának a neve: szövetségi állam (Bundesstaat). Az egyházi szer­vezet is nagyjából megfelel a tartományi rendszernek, például a bajor részállam területén van a bajor tartományi egyház. A NAGY TARTOMÁNYI EGYHÁZAKBAN több milliós taglétszám is van. Ilyen arányok mellett a püspöki feladatok is megosztásra kerülnek. Például Württembergben négy országos esperes (Landessuperintendent) is van, rajtuk kívül pedig 51 esperes is működik. Az esperes- ségekben 20—30 gyülekezet van, ugyanúgy, mint nálunk. A nagy méretek teszik indokolttá az egyházszervezet több fokozatú berendezését. A „tömegegyház” jellege meglátszik a gyülekeze­tek életén is, ahol a mi fogal­mainkhoz képest óriás gyüleke­zetek vannak, több lelkésszel és sok más egyházi alkalmazottal. A BAJOR tartományi egyház püspöke Hanselmann, aki az LVSZ egyik alelnöke, néhány évvel ezelőtt egyházunk vendé­ge volt. Egyházunk vezetői _ is többször látogattak Bajoroszág- ba. Jó kapcsolatunk van a ba­jor diakóniával is. A lakosság 27 százaléka tartozik a lutherá­nus egyházhoz, amelynek csak­nem 3 millió tagja van. A hit­vallásos lutheri kegyesség a jel­lemző a bajor egyházra, ebben nagy szerepe volt és van az Erlangenben működő teológiai fakultásnak, , ahol a liberális teológia térhódítása idején is a lutheri hitvallások szellemében tanították a jövendő lelkészeket. A hívek templomba járása lé­nyegesen jobb, mint más né­met vidéken. Neuendettelsau- ban kiemelkedő diakóniai és missziói kiképzés folyik. Tut- zingban akadémiai fokon folyik a világiak egyházi kiképzése, Pullach pedig a lelkésztovább­képzés központja. BRAUNSCHWEIG a maga félmilliós egyházi taglétszámá­val a kisebb tartományi egyhá­zakhoz tartozik. Hagyományos volt a lutheri hitvallásokra épü­lő kegyesség, amelyet a göttin- geni egyetem teológiai karának szolgálata is segített a lelkész- képzésben, ez később a diakó­niai és a missziói felelősség gyakorlása irányába fejlődött. A püspöki székhelyen, Wolfenbüt- tel-ben hatalmas, híres könyvtár működik, középkori kéziratok­kal és könyvekkel, amelyeknek magyar vonatkozásaik is van­nak. HANNOVER a legnagyobb tartományi egyház az NSZK­WÜRTTEMBERG két és fél­milliós lutheránus egyháztagja a tartományi lakosság 60 száza­lékát alkotja. A gyülekezetek jó része pietista egyháziasságot kö­vet. Ma Württemberg élen jár a diakóniai szolgálatban, Stutt­gartban van az NSZK-beli lu­theránus egyház diakóniai köz­pontja. Egyházunk sok gyüle­kezete hálás a stuttgarti segély- szolgálatnak (Kirchen helfen Kirchen), lelkészeink egy része innen kapta szolgálati gépkocsi­ját. A Bad Boll-ban működő A VELKD Information térképe alapján. A jelzések a cikkben jel­zett arányokat tükrözik. ban, közel négymillió egyháztag tartozik hozzá, ez a tartományi lakosság 52 százalékát jelenti. Hannover jelentőségét még az is emeli, hogy itt van a német evangélikus egyház (EKD) kan­cellári hivatala. Lohse püspök — aki járt már hazánkban egy­házunk vendégeként —, ennek az összegyházi tömörülésnek (EKD) az elnöke. Hannoverben van a lutheránus tartományi egyházaknak (VELKD) és a Lutheránus Világszövetség né­met bizottságának is a központ­ja. Az LVSZ 1952-ben itt tar­totta világgyűlését, amelyen Lilje, akkori hannoveri püspö­köt választották meg az LVSZ elnökévé. — A jövendő lelké­szek a göttingeni egyetemen ta­nulnak. majd a négy lelkész­továbbképző szeminárium vala­melyikében sajátítják el a gya­korlati egyházi ismereteket. Loccum-ban pedig akadémiai szintű tanfolyamok vannak vi­lágiak számára. OLDENBURG ÉS SCHAUM- BURG-LIPPE a két kis tarto­mányi egyház önállóságát a ré­gi nagyhercegségek hagyomá­nyai alapján tartották meg. Ol- denburgban a lakosság 70 szá­zaléka tartozik a lutheránus egy­házhoz, a másik tartományi egy­házban pedig 85 százalék. Mind­kettőben hagyományos lutheri kegyességben élnek a gyüleke­zetek. Nagyobb ünnepeken a ré­gi bückeburgi népviseletben jönnek az asszonyok a temp­lomba. akadémia a modern egyházi élet számos problémáját dolgozta fel. A württembergieket a köznapi szóhasználat sváboknak nevezi. A magyarországi svábok is in­nen jöttek be hazánkba. A mai napig is fennáll számos családi és személyes kapcsolat. AZ ÉSZAK-ELBAI lutheránus tömörülés 1977. óta áll fenn. A korábbi püspökségek ezen a te­rületen úgy alkotnak egységes szervezetet, hogy ide tartozik Hamburg, Holstein-Lübeck és Schleswig. Minden területnek külön püspöke van, az egyházi központi hivatal székhelye Kiel. összesen 3 millió kétszázezer tagja van az észak-elbai tarto­mányi egyháznak, ahol a lakos­ság 87 százalékban lutheránus. Hamburg, Holstein-Lübeck és városa. Régebben az Amerikába kivándorlók központja volt, de ma is jelentős a tengeren túli kapcsolata, egyben a missziók kiinduló bázisa is. Az NSZK északi területei Dánia és Skan­dinávia felé jelentenek kisugár­zó kapcsolatokat. A LUTHERÁNUS TARTO­MÁNYI EGYHAZAK most azért álltak központban, mert ezek képviselőivel fogunk találkozni az LVSZ budapesti nagygyűlé­sén. De természetesen uniált és református tartományi egyházak is vannak. Ottlyk Ernő ' mm A H] VASÁRNA P Ki ÉJI E' A felülről való tanúság Jn 3,31—34 Magasba vágyik az embér: felemelkedni, szárnyalni, repülni fi­zikai és szellemi értelemben egyaránt. Jól van ez így. Nem marad­hatunk földhöz tapadtak, röghöz kötöttek. Gondolataink elsekélye- sednek, ha nem kapnak szárnyra, látókörünk beszűkül, ha nem emelkedünk feljebb, s ha nem nézzük magasabb szempontból az életet, a világot és feladatainkat. A magasba törő íme elhagyja már a Glóbust és meghódítja az űrt is. A SZENTÍRÁS SZERINT AZ EMBER IGAZI MÉLTÓSÁGÁT mégsem szárnyalása és felemelkedése jelenti, hanem éppen az, hogy Isten hajol le hozzá Jézus Krisztusban, az emberré lett Megváltó­ban. Keresztelő János ráébredt erre: „Aki felülről jön, az felette van mindenkinek, s aki a földről jön, az a földről származik és a földiekről szól.” Bármilyen magasba szállunk, bármily fenköltek is vagyunk, „por és hamu” maradunk, alávetve az elmúlás törvényé­nek. S közülünk a legnagyobb tehetség, a legjobban ívelő pályán előrejutó is egyszer lehull, pórba tér vissza. Amit tud és amit mond, az is mind földi, evilági, emberi, múlandó. Az ember kiváltsága azonban az, hogy a „Mindenekfelett való” megszánta, mellé állott, nem hagyta magára, s nem hagyja elvesz­ni sem. Istent Jézus jelentette ki, aki a „mennyből jött”. Vagyis otthon volt Istennél. Szem- és fültanúja mindannak, amit az Atya szólt és tett. O az illetékes egyedül, hogy tájékoztasson a meny­nyiekről: Isten dolgairól, tervéről, szándékáról, akaratáról. Isten ügyének Ö az egyetlen „szakértője”. Tőle hiteles adatokat kapunk. Ezért Isten szavának ö az egyetlen igaz, megbízható tolmácsolója. Az igehirdetés gazdája tehát Jézus. Ahol Ő szólal meg, ott az evangélium hangzik. AZ EMBERRÉ LETT JÉZUS AZ — minden botránkoztatása elle­nére —, aki Isten teljes valóságát feltárja. Nem hiába mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyá­hoz, csakis énáltalam!” (Jn 14,6) Istennel nem kerülhetünk tehát másképp kapcsolatba, csak Jézus által, de Jézus által minden kö­rülmények között! Az az „Isten”, akit mi „fenkölt gondolatainkban" elképzelünk, megfestünk, ez a házi használatra való istenke, aki annyira meg­felel nekünk: ez egyáltalán nem az Élő Isten! Mert Isten nem a mi ábrándjaink és vágyálmaink szerint cselekszik. Hiába akarnák elő­írni neki, hogy miként bánjon velünk, hogyan szeressen minket, s miként mutassa meg jóindulatát irántunk — ez mind a mi gondo­latunk marad, mert tőlünk, földiektől származik. AZ EMBER VESZEDELMESEN SZABAD. Isten még Jézussal sem kötötte meg kezünket. Vagyis: ha úgy tetszik, nem fogadjuk be a bizonyságtételét. Nem hiszünk neki. Az ember nem báb, nem játékszer az Isten kezében. Hanem szabad teremtménye. A tékozló fiút is útnak engedte az apja. Nem bilincselte magához. Szabadjára hagyta. Szabad áz ember a bűnre, a tagadásra, arra is, hogy Krisz­tust hitetlenül elvesse, megfeszítse. A szerető Isten nem láncol meg, inkább vár és vár, mint türelmes apa a tékozló fiú hazatérésére. Ez az igehirdetés Isten-vállalta nagy rizikója. Hangzik az ige, az evangélium, s elszállhat a fejek fölött, fü^ék mellett, szívek között. Falra hányt borséi Pusztába hangzó szó. Útfélre esett mag. De a pazarló Isten csak veti, veti, mégis szólja, mégis hirdetteti. ÁM VAN, A fii BEFOGADJA! Az ilyen igazat ad Istennek. Az ilyen aztán tapasztalja és tudja, hogy a Krisztussal való közös­ségben örök élete van. Tudja, hogy Isten nem mond valótlant. Az ö ígérete és szava mind igaz. De a befogadás nem módszer, nem alkat, s nem is szerencsés vé­letlen dolga — hanem az. isteni kegyelemé. Mert Isten mérték nél­kül adja a Lelkét. S a Szentlélek által születik a hit, az engedel­messég. Luther nagyon alázatosan vallotta Kis Kátéjában az Apos­toli Hitvallás harmadik ágazatával kapcsolatban: .......saját értel­me mmel, vagy erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott en­gem az evangélium által.” Bizony a Szentlélek hívott! Isten maga cselekedett! A Szentiélektől megajándékozottan lesz hitelessé az emberi bi­zonyságtevés is. Észre lehet venni azt, amikor a Lélek fű, amikor a Lélek jelen van. Akkor elevenné válik a betű, nekemszólóvá lesz a beszéd. Akkor a szív mélyéig megrendül az ember: Istennel áll szemközt. A földi — a fölülről valóval! Az igehirdetésben Jézust keressük — egyedül ö a hiteles tanú! Bencze Imre Imádkozzunk! Istenem, bocsásd meg, hogy a magam gondolatai körül keringek, pedig Jézusra kellene figyelnem, egyedül öreá. Add Szentlelked bátorítását, hogy merjem vállalni a krisztusi életet embertársaimért és közös jövőnkért. Tudjak figyelni a felülrőlvalóra, s eszközöd lenni ahhoz, hogy tisztuljon az erkölcs, igazabb legyen a szeretet és megvalósulhasson a béke kis közösségekben és a nagy világban egyaránt. Köszönöm, hogy Jézus példát mutatott ebben és én a nyomába szegődhetek. Ámen. — KÖRMEND. Ozv. Unger Györgyné, a gyülekezet buzgó tagja hatezer Ft adományából el­készült a templom világításának korszerűsítése. Az új berende­zést karácsony első ünnepén vet­te használatba a templomozó gyülekezet Isten iránti hálaadás­sal. — Csapó Dezső és Csapó Bálint tízezer Ft adományt jut­tattak a templom renoválására. — RÁKOSPALOTA. Papp Zol­tán es neje Schröder Margit Ká- kospalotán december 18-án ünne­pelték házasságkötésük 50. éves házassági évfordulójukat a zsúfo­lásig megtelt templomban. Isten igéjét az örömünnepen Bolla Ár­pád hirdette. Közreműködött énekszóval Bártfay László felü­gyelő, aki az ünnepséget követő- leg méltatta a jubiláló házaspár gyülekezeti és nevelői szolgálatát. — KELENFÖLD. A kelenföldi gyülekezet tanácstermében (XI., Bocskai út 10.) szeretetvendégség lesz február 4-én, szombaton du. fél 6 órai kezdettel. Bánffy Cyörgy kiváló művész a közép­kori irodalmi kincsekből szólal­tat meg egy csokorra valót. Fa­ragó Laura énekel. Az offertó- riumot a gyülekezet az épülő Nemzeti Színház javára ajánlja fel. — Bús Imréné sz. Ruppert Gi­zella, a tamási gyülekezet tagja életének 81. évében, hosszú, tü­relemmel és hittel viselt beteg­ség után november 3-án elhunyt. Temetése november 5-én volt Ta­másiban. Az elhunytban Stovi- csek Gusztávné lelkészözvegy édesanyját gyászolja. „Tudom, Kinek hittem.”

Next

/
Thumbnails
Contents