Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-23 / 52-53. szám

tíuráesony 2. napjának i&éje

»Tenyerembe vi^íclek be"

Ezs »9,1.3—16a

VAN MIÉRT ÖRÜLNÜNK! — Idén is ott állhat a karácsonyfa az otthonunkban, hozzá seregük a család' szeretetten; körötte csillogó ajándékok és szemek. Ez nem természetes. Volt, miből és volt kinek szeretetünket kifejezni. Ez sem természetes. Népünk, gyülekezetünk, családunk békében élhet a Föld e pontján — ez egyáltalában nem természetes Mindez mégis a miénk, a miénk lehetett most is. Meggyőződésem, hogy mindezt nem csupán a „sorsnak”. a „véletlennek”, okos emberek ügyes munkájának köszönhetjük, hanem szerető Istenünknek. Annak az élő Istennek, aki nem feledkezett meg rólunk, akinek a tenyerén játszódik az életünk, aki erőt, egészséget, békességet adott nekünk, s aki együtt sir a sírókkal és együtt örül a boldogokkal ezekben az ünnepekben is. Az ő ajándéka az otthonunk melege, a meglepetések öröme, a szeretet harmóniája, a jóság csöndes derűje a karácsonyozásunkban: VAN MIÉRT ÖRÜLNÜNK. — Pedig mindaz amit átélünk most, aminek ez ünnepekben örülünk — „csak ráadás”. Istennek az a jelenkori, nekünk szóló, figyelmes szeretete, mellyel bennünket, ma és itt élőket vesz körül és ajándékoz meg. Ám mindez a valódi fényét ama közel kétezer esztendős legnagyobb ajándéktól kapja, kit egy betlehemi jászolba helyezve adott. Istenünk, hogy új lehetőségeink, új jövőnk, új életünk lehessen. A legragyogóbb örömforrásunk ina 'is ez. mert nem vesztette érvényét, nem évült el. nem homályosult meg Jézusban Istennek az a szeretete. melynek programját a betlehemi éjszaka hírnökei így énekeltek világgá: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2.14)

Igen, van miért örülnünk, sőt az ézsaiási felszólítás szerint uj- jonganunk, vigadoznunk. Valóban „megszánta népét, az Űr, és könyörül a nyomorultakon”. Valóban tenyerébe vett, kiemelt a bűn, a halál mélységéből, nem feledkezett meg rólunk!

IGÉNKRE FIGYELVE A MEGLEPŐ AZONBAN AZ. hogy a szentíró nem Isten népét, nem bennünket bíztat a kapott és felismert ajándékok fölötti u.ijongásra. hanem az eget., földet, hegyeket; egyszóval a teremtettséget. Mi köze a mi örömünknek a teremtettséghez? Egyszerű áz ige válasza: amit kaptunk Istentől, azt nem csupán önmagunkért kaptuk. A betlehemi jászolba érkezett Jézus, benne Isten jóakarata, általa a megváltásunk a világ egészének adott ajándék. Másszóval; Isten bennünk és általunk akarja megáldani a teremtettséget, azt a világot, amiben élünk. Nem feledkezett meg rólunk, de ez a figyelmessége egyben átöleli az egész világegyetemet. Mindezt azért, hogy a Krisztus által megragadott.. hitre jutott, megváltott új ember új világot, úi létet teremtsen. formáljon ott, ahová helyeztetett. A karácsony nem csak nekünk szól és szólt. A békesség és jóakarat nem csupán a kiválasztott kevesek titkos kiváltsága, melyet összebújva, egymást melegítve kell és lehet csak élvezni, megélni. Jézussal egv teljesen új kibontakozás adatott mindnyájunknak, ami annyit jelent, hogy a bűnnel szemben a jóság, a halállal szemben az élet., a kiúttalan levertséggel szemben reménység emberei és hírnökei lehetünk. O'van hírnökök, akik minderről nem csak tudnak és beszélnek. H

it’s! Jézussal meg is valósítják azt a családjukból, gyülekezetükből mfu'h-i az emberi élet minden területén az igazság, az er- kö’cs a hű/:* a szeretet, a jóság oldalán, állva, Hogv az a világ, me''* rvn-’;.,,:.-. -aria' az1 Isten fiainak a megjelenését” minél

h >1r?f ~ jhb űz 'U euitfjb 'lehessen.

MINDEZ NEM CSAK A KARÁCSONY, a szeretet ünnepe rózso- s/.rra hangulatának gyorsan szétfoszló illúziója, melyről jó hallani. melyben jó hinni' pár órára, pár napra. Olyan valóság, mely Isten bennünket hordozó tenyerének lüktetéséből él. Mert nem csupán Betlehemről tudunk, hanem a Golgotáról is. ahol a szenteste anyja felé nyúló kis gyermekkezet a halálig menő szeretet a keresztre szögezte. Így és ennyire „vésett tenyerébe” mindannyiunkat Isten. Ettől1 a szeretettől áthatva sugározhat belőlünk is meg- fáradás nélkül a békesség és a jóakarat, boldog reménységben, úi emberként munkálkodva a teremtettség örömén, uj.iongásán hogy az ézsaiási ének igazsága mielőbb átjárja az egész világot a vegetációtól a népek millióiig.

ifj. Foltul Bruno

IMÁDKOZZUNK!

Urunk. Istenünk! — Köszönjük, hogy tenyeredre, emeltél minket, és tenyereden hordozol bennünket. Azon a tenyéren, melyen a szeretet ütött sehet. Köszönjük, hogy ez a Te kezed akkora, hogy arról lemenni, se leesni nem lehet. Köszönjük, hogy ennyire figyelsz ránk, a szemed előtt vagyunk. — Kérünk áldd meg szolgálatunkat, hogy evangéliumodat hirdetve terjedjen a jóság, szeretet, boldogság szerte a világon, hogy mind többen örüljenek, ujjongjanak szereteted által, hiszen mindannyiunkért született és halt meg Fiad, Jézus Krisztus. Amen.

MEGJELENT:

TURMEZE1 ERZSÉBET

Most élni — küldetés

c. gyűjteményes verseskötete

Ara: 64,— Ft

Kapható:

Evangélikus Sajtóosztály 1088 Bp., Puskin u. 12.

MEGJELENT

Sajtóosztályunk

kiadásában

REDEY PÁL:

MIÉRT RESZKETNEK A CSILLAGOK?

Ara: 83,— Ft

HIBAIGAZÍTÁS! — Az ..Evangélikus Élet” 1984. december 9-i száma 3. oldalán az „Ütinapló az. NSZK-bői” (1) cikkünk első képaláírása helyesen: dr. Nagy Gyula püspök és dr. Jlducírd IjOhsp, az NSZK Evangélikus Egyháza vezető-püspöke.

ifcsrcscsenyi népénekei*

A NÉP DALKHÍCSÉNEK jelentős része minden nemzetnél, így a magyarnál is, valamilyen módon különböző ünnepekhez, az élet nagy eseményeihez kapcsolódik. A „jeles napok”, a népszokások között megkülönböztetett helyet foglal el a karácsonyi ünnepkör. Dalai —akár népszokások betétei, szerves részei, akár önállóak legyenek — szorosabban vagy lazábban kapcsolódva megőrzik a karácsony központi gondolatát, Jézus születésének örömünnep-hangula- t,át. Ezen túl azonban az emberi élet gazdag képe is megjelenik bennük, az egyszerű néo mélyen átérzett naiv hitétől a tréfás pásztorjátékok földhözragadt humoráig. Kitetszik a bet- lehemesek szövegéből, dalaiból, hogy évszázadok során milyen sajátos módon akarták a falvak kétkezi munkából élő lakói birtokba venni, átélni, sajátjukká tenni a szent történetet. Életük szépsége, de nyomorúsága is megfogalmazódott közvetve vagy közvetlenül e népdalokban. Ke- rényi György írja Magyar énekes népszokások című könyvében: „Mindaz az érdeklődés, melegség, szeretet, ami a gyermek születésével eltölti a lelket, a nép költészetében karácsonyra. Jézus születésére sűrűsödött ösz- sze. A karácsonyi énekek roppant gazdagságát, táplálta a Biblia nagyon vonzó elbeszélése is. Mária nem otthon szült, hanem idegenben, mostoha körülmények közt. Erre épült a népi legenda a bő kovácsról, aki megtagadta a szállást, valamint a felkínálkozás: bárcsak Magyar- országon született volna Jézus! Énekeink végigkísérik a bibliai történetet, a gyermek nagy szegénységben, istállóban születik, barmok párája melegíti, angyalok viszik a hírt a pásztoroknak. a pásztorok útja. Csillag tűnik fel az égen. odavezeti a három királyt; Heródes miatt menekülniük kelt Egyiptomba . . Egv-egy szokás-változat, ének kiemeli a karácspnvi történet egy-egy vonását, részletét, de több elemét is wr»gtpHálhatunk némelyikben. S közben kifejezője lesz a nép szegénységének, ugyanakkor együttérző keresztyéni segít on takarásának, a szebb, jobb ' földi életbe és az üdvösségbe vetett Iliiének. Sok éneknek fontos része vagy pró-* zai függeléke a jókívánság, melynek ősibb szokások. Kitek alapján bűvös erőt tulajdonítottak.

A Magyar Népzene Tára monumentális gyűjteményének második kötete gazdag példatárát nyújtja a betlehemeseknek, a karácsonyi kánt.álóknak; s ma már szép példáit élvezhetjük néprajzi hitelességű hangfelvételeken is. A Rajeczky Benjamin szerkesztette Magyar népzene című három lemezalbum mindegyike tartalmaz néhány idevágó részletet, sőt egyikben teljes székely, betlehemes hallható.

AZ EVANGÉLIKUS ÉNEKESKÖNYV KARÁCSONYI ÉNEKEI között is találhatunk a magyar néphagyományból vett példákat, melyek ezen egyetemes dalkincs szépségét és gazdagságát kínálják az éneklőknek. Első helyen kell említeni a Csorda pásztorok kezdetű éneket, melyet már az 1651-ben megjelent Cantus Catholici is „régi ének” címen közölt. Térben és időben egyaránt igen elterjedt, egyszerűségében is megkapó dal. A Népzene Tára II. kötete mintegy két tucat szövegi és daliami változatát mutatja be.

Ugyancsak széles körben ismertté vált a Szeged környéki gyűjtésekből való Kirje, kirje, kisdedecske (énekeskönyvünkben Áldott légy. te kisdedecske, 346. sz.) kezdetű karácsonyi ének. Szövegváltozatai szépen példázzák az anyai szeretetnek. ;; gyermek iránti szeretetnek azt a kifejeződését, amelyet Herényi György is kiemelt, amikor arról írt, hogy „sorsunk valamennyi fordulója közül a születés ihlette meg legkevésbé népünk költői képzeletét. Mindaz 1. . .1 ami a gyermek születésével el töli a lelket., a nép költészetében karácsonyra [. . .] sűrűsödött ösz- sze.” Az enyhe élelmességgel

keveredett népéleti realizmus példáját az egyik tápéi változatból idézzük:

(2.)

A kis Jézus, aranyalma, Boldogságos Szűz az anyja, lábaival ringázgat.ja, két kezével ápolgatja.

(3.)

Aludj, aludj én kisdedem, aludj, aludj én kisdedem, nem királyné a te dajkád, szolgálóból lettem anyád!

(4.) ä

Nincs a Jézus ágyán paplan, jaj, de fázik az ártatlan! Takargatja édesanyja, dirib-darab posztócskába.

A NÉPZENEI GYAKORLATBAN sokszor új életre kelnek műzenei dallamok, idegenből átvett melódiák. Luther Márton szép éneke, a Mennyből jövök most hozzátok (150. sz.) több változatban is él a magyar nőn között mint karácsonyi kántáló. (Lásd; MNT, II. 548. és 549. sz.

és halld: Magyar népzene, 3. sorozat IV/B/2. sz. dalok. A népzenénkben nem túl ritka „sán- tikáló. aszimetrikus ütemű változat szövege költői képekben fogalmazza meg a karácsonyi es nagypénteki történetei: (1.)

Paradicsom mezeibe Aranyszínűiéi leterítve,

Azon vagyon rengő bölcső. Abba fekszik az Ür Jézus.

(2.)

■Jobb kézibe aranyvessző.

Bal kezibe aranyalma. Megsuhintó a vesszejét,

Zúg az erdő, cseng a mező. (3.)

Sose láttam szebb keresztfát, Mint. Ür Jézus keresztfáját, Mert az vérrel virágozik. Szentlélekkel gyümölcsözik.

Az ének után prózában mondják: „Áldja meg az Isten ez háznak gazdáját, vígan várhassák szállásíkra a kisded Jézuskát !” Ittzcs Mihály----------------------------------------------------------------------------------!——----------------------------------------------------NE

GYVEN ÉVVEL EZELŐTT

1944. KARÁCSONY MÁSNAPJA

Keveset és nyugtalanul aludtam. Megint hangos volt az éjszaka. A községünkben elhelyezett üteg még tegnap déltájban elkezdte lőni a Balaton túlsó partját s éjjel is lőtte — egész hajnalig.

Reggeli igeolvasásom alkalmával Isten megértette velem, semmi okom a nyugtalanságra: az ö hozzánkvaló szeretete és jóvolta már megjelent (TU 3,4).

Félsötét volt még, mikor kimentem az utcára, hogy valaki, Szóládra igyekvő emberrel találkozzam. Üzenetet akartam küldeni szóládi híveinknek, hogy a mai napra hirdetett isten tisztelet és úrvacsoraosztás elmarad. Tegnap este kidobolták, hogy a falut, annak a Balaton és a műút között fekvő nagyobb részét ki leéli üríteni. Az én lakásom ugyan — Isten nagy jóvoltából — a műút déli oldalán van, tehát nem. kellett, elhagynom, de világosan láttam: most, ezen a napon, itt, Szárszón a helyem. Isten azt akarja, akit lehet befogadjak, akin lehet másképp segítsek, erömhöz és adott alkalmakhoz képest.

Az utcán járva már azt is fi- gyélgettem, ki $zórul segítségre, kicsodán segíthetnék *

A Hangya-üzlet előtt sírva jött felém egy idős tanító. Nyugdíjas.

— Jaj, jaj! Mi lesz velünk!

— Mi a baj?

— Jaj, hová menjek beteg feleségemmel?! Jaj, Istenem!

Zokogott az ember — csnukló, nehéz sirassál.

Mondtam, hozzám ígérkeztek jó néhányan, de egy ismerősöm elhagyott lakásának kulcsa nálam van. Az a ház is a müút déli oldalán fekszik. Abba bemehetnek.

O, hogyan örült és milyen hálás volt az az ember! Elsősorban Isten iránt. Hangos szóval dicsőítette, magasztalta ott az utcán... Most már örömében sírt.

Én is nagyon örültem. Nem a nyomorúságnak, hanem annak, hogy segíthettem egy bajba jutott embertestvéremen. Mindjárt, megláttam ebből azt is: valóban Isten akarata szerint döntöttem, amikor a szóládhegyi istentisztelet helyett Idehaza maradtam segíteni. Nincs nagyobb és tisztább öröm annál, mint érezni, hogy az Űr vezet és felhasznál bennünket. Olyan jó. Istentől vezettetni. akaratához hozzásimulni.

Jöttek hozzám sokan. Egyik ember a másiknak adta a kilincset. Jöttek ismerősök, ismeretlenek segítségért, helyért holmi juk, sajátmaguk számára. Én is adtam helyet, másokat meg eligazítottam., hol kaphatnak. Ajtóm tárva-nyitva. Folyt a hozzám való hurcolkodás. Egyik szekéren hor- dozóskodott, a másik targoncán, a harmadik hátán cipelte, amit menthetett. Munkában voltam én is. Segítettem a Cipekedésben.

A falti olyan, mnt. a megbolygatott méhkas. Sokan kétségbeesetten lótvak-f útnak, roskadoznak rettentő terhek, batyuk alatt. Sietnek, mert. közelek edik a déli tizenkét óra, amit. a. kiürítés határidejéül jelölt meg a katonai

parancsnokság. A falu még meglévő összes igásállatai — lovak, ökrök, tehenek, bivalyok — befogva. Szóládi, kötéséi fogatok is jönnek segíteni. Sokan egyenest Szóládra, vagy Kötésáré hurcol- kodnak. Mások — ha ideiglenesen is / a műúttól délre eső falurcszbe költözködnek s innen mennek majd holnap, holnapután tovább, a mögöttük lévő községekbe.

Kinézek az ablakon. Látom, hogy egy megrakott szekér, amelyet igaerö híján két asszony és egy férfi húzott, elakad a műútra vezető emelkedőn. Kirohanok és én is nekivetem váltamat a lőcsnek. Egyesült erővel sikerült a szekeret áttolni a műúton.

Délben nem ért véget a hurcol- kodas, mert a kiürítés időtartamát meghosszabbították. Folyt a cipekedés estig, sötétedésig.

. Lakásom megtelitödött. Holmival is, emberrel is. Csodálatos, hogy mindenkinek jutott fekvőhely, jóllehet eredetileg korántsem volt belőle elegendő számú a lakásomban. Isten, aki hozzám irányította ezeket az embereket, gondoskodott arról is, hogy a nap tömérdek izgalma, hajszája után meg legyen testüknek a pihenése. Kirendelte nékik a fekvőhelyeket, pontosan az emberek száma szerint, pedig jó néhányan arra készültek, hogy ülve bólogatják át az éjszakát. — Ilyen az Isten. Reá lehet bízni mindent. Nemcsak a nagy. hanem az egészen kicsiny dolgokat is. Bizony, vétek minden aggodalmaskodás.

Karácsony ünnepének ez a második napja sem telt el igével való szolgálat nélkül. Nem kellett keresnem: Isten kezembe adta a. lehetőséget. Egyik nálam szállásolt asszony megkért, hogy mondjak nékik esti imát. Összegyülekeztünk az ebédlőben, leültünk a két pislogó viharlámpától homályosan világított helyiségben, bútorok, csomagok, batyuk tömkelegé közé és megtartottuk az esti áhitatott.

Három vallásfelekezethez tartozóan. de egy szívvel énekeltük:

— Bár harsogjon, bár csattogjon E földnek kereksége,

Bár bomoljon s leomoljon: Avagy megmozdulnék-e?

Ha Jézus erősségem,

Mi árthatna énnekem? .

Győzök ezer bűnön, bajon.

Ha te fogod az én karom.

Aztán meghallgattuk Isten karácsonyi üzenetét Ezsaiás próféta könyvéből. Azt, hogy a nép, amely sötétségben jár, lát nagy világosságot: akik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttük... S ez azért történhetik meg. „mert egy gyermek születik nekünk, fiú adataik nekünk". . . .

Soha még ilyen alkalmas időben nem hirdettem karácsonyi örömhírt.:

— Az a gyermek megszületett! .. .

(Ez írásom „Egy éve ilyenkor” címmel jelent meg az Űj Harangszó 19)5 december 23-i szarná- ban. S. J.)

Ságh.y Jenő