Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-09 / 50. szám
Átfvésni — úfstnaatafás Emeliéftek fel f egeteket ••• Lk 21,28 TOVÁBB A MEGELEVENEDÉS ÚTJÁN Ülésezett a Déli Egyházkerület Tanácsa ISTEN IGÉJE GYÓGYÍTÓ IGAZSÁG. Velem együtt sokan tanúskodhatnak erről hálás szívvel. Mégsem tekinthetjük valamiféle „panaceának”, általános gyógyszernek, amelyet a betegség természetétől, a beteg állapotától függetlenül válogatás nélkül alkalmazhatnánk. A Szentírás valóban valóságos tára a különféle hatású „gyógyszereknek", de amelyből mindig a megfelelőt kell kiemelnünk. Különben csak növeljük a bajt. Hogy egy-egy kiragadott ige ártalmas lehet, sőt egyenesen az ördög eszköze, arról Jézus megkísérlésének története tanúskodik (lásd: Mt 4,6). Mert lám Jézusnak a közelgő, végső megváltásról mondott biztató szavaival is elkövethetünk ilyen végzetes műhibát. Mert Jézus nem azok alá akar lovat adni, akik a földi lét küzdőteréről gyáván megfutamodva, embereket és a világot cserben hagyva a túlvilág békés tájai után kívánkoznak. Mégis az egyház történelme során rengeteget ártott azzal, hogy az üdvösség drága ígéretét rosszul alkalmazta. Kárpótlásul kínálta a földön elszenvedett igazságtalanságokért, s ezzel bénítólag hatott az emberibb életért folytatott küzdelemre. De ma is felelőtlenségre csábíthat keresztyéneket, ha azt hallják ki belőle: Ne nyugtalankodj! Neked előre biztosított helyed van „a bárkában’’, s utánad jöhet akár az özönvíz! Pedig ilyenkor arra az angyali üzenetre kellene figyelnünk, amely a tanítványokat is észhez térítette Krisztus mennybemenetele napján: „Miért álltok itt az ég felé nézve?” Értsd: Ti „mennybenézők” fordítsátok fejeteket a föld felé s a Krisztustól kapott erővel hirdessétek Isten szeretetének örömhírét, s gyógyítsatok minden emberi nyomorúságot. Sőt ezen felül fejünket még a bűnbánat és a megtérés jeleként is mélyen meg kell hajtanunk, hiszen Jézus az ítélet közeledésére is figyelmeztet, amikor majd arról kell számot adnunk, hogy a Tőle kapott javakat miként használtuk fel embertársaink javára. AKKOR HÁT KINEK A FEJÉT EMELI FEL biztató szavával a mi Urunk, hogy a közelgő váltságra irányítsa tekintetüket? Kétség nélkül az ö követőiét, vagyis azokét, akik hisznek őbenne, akik szembefordultak bűneikkel, s akik elkötelezték magukat minden jóra, szépre és igazra, szerétéiből fakadó önfeláldozó szolgálatra. Mert őket is elfoghatja a csüggedés, ha erőfeszítéseik hiábavalóknak tűnnek, s ha bűn és halál romboló erői erősebbeknek bizonyulnak náluk. Kölönösen 1984. ádventjén kell fogékonyaknak lennünk Urunk biztatására. Az enyhülés reményt ébresztő rövid korszaka után hidegzuhanyként szakadtak ránk a feszültség és velük együtt a gondok növekedésének évei, s ez a csalódás sok keresztyénben is azt az érzést erősítheti, hogy hiábavaló bármit is tenni a dolgok jobbrafordulásáért. A csüggedés viszont mindig kedvező táptalaja az önző, befelé forduló, a szűk körre korlátozódó életstílusnak, másfelől a világ közeli végére vonatakozó jóslatoknak, spekulációknak. Jézus nem csinált titkot abból, hogy megváltói működésével nem szűnt meg a történelem hullámverése, sőt az erősödését helyezi kilátásba. De a csüggesztő horizont fölé emeli tanítványainak tekintetét, és eljövetelének ígéretével bátorítja őket. övé nemcsak a múlt, hanem a jövő is. Ö szerzett váltságot a keresztfán a világnak, és ö hozza el a megváltás teljességét is. Ezért ha nem is álmodozunk földi paradicsomról, mert a bűn és halál romboló erőivel míg a világ világ számolnunk kell, de be sem hódolunk nekik, mert tudjuk, hogy Jézuson máris megtört a hatalmuk. s végül végérvényesen meg kell adniuk magukat Neki. Emeljük hát tekintetünket a közelgő diadalmas Orra, s akkor újra lélegzethez jutunk, megint talpra állhatunk, s új erőt nyerhetünk a következő lépéshez. MILYEN REMÉNYSÉGET NYÚJT SZAMUNKRA Jézus ígérete? Emberileg nagyon érthető, hogy szeretnénk pontosabb képet kapni erről a jövőről. Mégse ragaszkodjunk makacsul elképzeléseinkhez. Hiszen még maga a Szentírás is nagyon sokféleképpen és olykor ellentmondásosan rajzolja meg a nagyszerű jövő részleteit. Bizonyára úgy fogunk járni, mint egykor Jézus kor- társai, akik az ígéretek beteljesülésekor nem pontosan azt kapták, amit elképzeltek maguknak. Ne üljünk fel például a manapság — nem is mindig tiszta szándékkal — felelevenített jóslatnak a „jók” és „gonoszak” végső armageddoni csatájáról. Isten a jövőben is minden emberi képzeletet felülmúlóan és megszégyenítően fog cselekedni. Annyit azonban bizonyosra vehetünk, hogy Istennek Krisztusban feltárt szeretete végül is diadalmaskodni fog. A Benne bízónak ennyi is elég. Egy kép villan elém: valaki fellép egy vékony kötélre, hogy átkeljen rajta. Óvatosan, tapogatódzva rakja egyik lábát a másik elé. De tekintetét felfelé, a célpontra szegezi. Krisztus útja sem szélesebb ennél a kötélnél. Ezen is vigyázva kell megtennünk minden lépést, mert minden egyes pillanaton az örökkévalóság múlhat. Mégis menthetetlenül lezuhanunk, ha lefelé mered a tekintetünk, és nem a végső célra függesztjük. Cserháti Sándor [SZENVEDÉS — AZ ÉLET ÉRTELMÉHEZ SZÜKSÉGES? Ez volt a témája annak a konferenciának, amelyet az Ausztriai Evangélikus Egyház Diakóniai Szervezete rendezett november 14— 16. között Gallneukirchenben (Linz mellett). Egyházunk képviseletében Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze és Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója vett részt az alkalmon. Egyházunk törvénye írja elő, hogy minden esztendő végén számadásra gyűljön össze az egyházkerület Tanácsa, vagy ahogy azt inkább szoktuk mondani: a presbitérium. November 9-én tartotta az évi számadását a Déli Egyházkerület Presbitériuma. Ünnepi formát adott ennek az együttlétnek az a tény, hogy a világgyűlés történelmi eseménye után először találkoztak a 'kerület presbiterei és valememnyien eljöttek, akik hivatalosak voltak. Munkaülés volt, amelyen az elhangzott püspöki jelentéshez tízen szóltak hozzá, hogy kiemeljenek fontos dolgokat és hozzátegyék azt, amit maguk szemszögéből fontosnak tartanak. KALDY ZOLTÁN, a kerület püspöke, jelentését két részre osztotta. Az elsőben a mögöttünk lévő időszak három kiemelkedő és hatásaiban, következményeiben a távoli jövőbe mutató eseményéről szólt. Az első ilyen esemény az 1983. év Luther-jubileuma volt. Egyházunk nagyon jól kihasználta ezt az évfordulót. Az országos ünnepély és a Luther-szobor avatása mellett minden egyházmegyében tartottak közös megemlékezést. melyen jelentős egyházi tisztségviselők tartottak előadásokat és nívós műsorok peregtek, melyekben a művészetek különböző ágai szólalhattak meg. Ennél is fontosabb volt azonban, hogy ezek az ünnepélyek alkalmat adtak a gyülekezeti tagoknak- egymással való találkozásra. táv közösségteremtő és közösségéoítő alkalmakká lettek. melveken úira a gyülekezeti tasok tudatába és szívébe került Luther. A második esemény az új énekeskönyv bevezetése volt. 1983. böjt első vasárnapja egvháztör- ténelmi dátum lett: ettől a vasárnaptól kezdve énekel az egész magvar .evaneélikusság egyazon éneke=könwből. A beérkezett teleülésekből kitűnik, hogy sok lelkész és kántor okosan és frissen tanítja gyülekezetét az új énekekre, énekkarok úiultak meg és találtak feladatot abban, hogy segítsenek az énektanulásban is. Sok helyütt lett frissebb, lendületesebb és örvendezőbb az éneklés A harmadik esemény az idei nvári budapesti VII. Evangélikus Világgyűlés volt. Istennek legyen hájé és dicséret azért, hogy egyházunk ezt megrendezhette. Méreteiben felülmúlta az eddigieket. vendégek, saitótudósítók és érdeklődök számában is. de a legnagyobb az volt. hogy eny- nvi gyülekezetbe Í120) és ekkora számban (990) még esvetlen országban egyetlen nagygyűlés alkalmával sem mentek el a vendégek. Feleithetetlen volt a nyitó- és záróistentisztelet is azoknak akik azokon résztvehettek. de még azoknak is. akik a televízió kénernyőjén nézhették, hallgathatták. _ Külön, kiemelten szólott a jelentés arról a hatalmas áldozatkészségről, amely a három eseményt kísérte. A Luther-szo- borra közel 800 000 Ft-ot adtak össze. Az új énekeskönyveket is meg kellett vásárolni. Négy éven keresztül jelentős megajánlással támogatták a gyülekezetek a nagygyűlés ügyét, hozzájárultak a rendezés költségeihez, de ezen túlmenően még a saját gyülekezetük vendéglátásának költségeit is fedezték. Sok gyülekezetben hozták rendbe nagy erőfeszítésekkel a templomot vagy a parókiát és közben nem borult fel a gyülekezetek háztartása sem, ugyanúgy vagy még jobban adakoztak a Gyülekezeti Segélyre, kötelező effertóriumokra, teológusok szupplikációjára, támogatták egyházi sajtónkat. E mögött a hatalmas áldozat mögött hit van! Ezt nem lehetett másként elérni. Ez hitről tanúskodik és arról, hogy gyülekezeteinkben nincs enerváltság, érdektelenség és erőtlenedés. Fokozódó gazdasági nehézségek között is ilyen áldozatkészség, ez csak a hit munkája lehet. Áldott legyen érte az Isten! A FENTI HÁROM ESEMÉNY következményeit nyomon lehet követni az egyházmegyék életén is. Az eseperesek jelentései alapján a püspök egymás mellé helyezte a szépet és jót, meg a hiányosságot és a hibát. Érdemes végigtekinteni a nyolc egyházmegye életén. Bács-Kiskunban a két- vagy több napos evangélizációk hatására történt több gyülekezetben elevenedés. Emelkedett a templomlátogatás és nőtt az úrvacso- rázók száma. Az esperes azt kéri lelkészeitől, hogy ne elégedjenek meg a gyülekezet felébresztésével., hanem legyen magasabb szintű a gyülekezet minden rétegének „evangélikus tanítása” is. Baja, Apostag, Kiskunhalas gyülekezetei viszonylag kicsinyek, eléggé el vannak szi- getelődve. Ez nagy próbatétel gyülekezetnek és lelkésznek egyaránt. Jobban kell törődni egymással! Békésben van evangélikussá- gunk zöme. Itt két egyházmegyébe tömörülnek a gyülekezetek. A békéscsabai templom renoválásának befejeződése felszabadította az erőt és energiát a még intenzívebb munkára. Itt is van előrelépés. Gyulán új orgonát avattak, Mezőberény I. gyülekezetében új harangot. Békéscsaba—Erzsébethelyen pedig új gyülekezeti ház alapjait tették le. Fiatal segédlelkész kezdte szolgálatát két megárvult gyülekezetben Csorváson és Gerendáson. A másik egyházmegyében eseperesváltozás volt. Friss erő, új lendület a jellemző. Keresik az új formákat, vagy a régi forAZ IFJÜSAG A BÉKE ELÖM mákat igyekeznek új tartalom- ‘mal megtölteni. Renoválják a Tessedik-templomot Szarvason, ugyanitt uj gyülekezeti terem épül. Tótkomlóson megkezdték az új parókia építését és új harangot húztak fel a toronyba. Két megyére: Csongrádra és Szolnokra terjed a kerület legkisebb egyházmegyéje. Itt is vannak örömök. Szeged mellé zárkózik Szentes és Mezőtúr gyülekezete. Nehéz azonban a szórványgépkocsik üzembentar- tása és nagy távolságok miatt csak vágyakoznak presbiter-konferenciák tartására. A Pesti egyházmegye gyülekezeteinek igen nagy feladatot jelent a gyülekezetek összetartása. Űj esperesük ebben akar segítséget adni a lelkészeknek. Magasszintű, tervszerű és tudatos munka folyik a Deák téren, Fasorban, Pesterzsébeten újul a gyülekezet, Cinkotán elkészült a műemlék templom, Zuglóban új orgonát avattak. Nehézség van itt. Nem könnyű a Gyülekezeti Segélyre és más közegyházi célokra való gyűjtés. Pest megyében viszont élen járnak anyagiakban, áldozat- készségben, de a közösség ápolásában is. Évente 4 presbiteri konferencia, 2—2 papné és kántorösszejövetel, 12 gyülekezetben van énekkar. Az egész ország területét nézve itt a legtöbb a hitoktatásra beírt gyermek. Somogy—Zalában a lelkészi gárda megfiatalodott, van frissesség és leleményesség a szolgálatra való készségükben. Sajnos a kis szórványok nem érzik összetartozásukat, ezt kellene tudatosítani. Tolna—Baranyában a lelkészek a szolgálatban egymást segítő közösséggé formálódtak. Mindenütt van lelkész, nem vágyakoznak el a sok munkától. Itt is teher a szórványgépkocsik fenntartása és tenni kell valamit a filiák templomainak renoválásáért. melyek a kitelepültek után maradtak itt. A PRESBITÉRIUM A JELENTÉS ALAPJÁN összegezett. Örömmel vette, hogy megfiatalodott a kerület lelkészi kara, hogy be vannak töltve a lelkészi állások. (132 lelkész szolgál.) Határozott arról, hogy fel kell mérni a filiák templomait és rangsorolni kell felújításukat. Át kell szervezni a Központi Alapot és országos szinten kell gondoskodni a szórványgépkocsik fenntartásáról. Eleven vált a tanácskozás. jól belement a délutáni órákba. Az volt az érzésem. hogy ha gyülekezetek elevenedni fognak, ezt a testületet nem fogja készületlenül találni az úiabh feladatok megoldásának felelősségé. Tóth-Szöllős Mihály RÉSZVÉTELE A három eseménv együttes, hatása az. hogy a gyülekezetek megélénkültek. felfrissültek, megelevenedtek. Kedvet kaptak ói munkaágakra, tudatosahb hitükkel többen vállaltak , különböző szolgálatokat. országos méretekben bontakozott ki a gyülekezetek asszonyainak kézimunkázó tehetsége, amikor á külfnidi vendégek számára alán- d.ólunkat hímez+ek. gyermek,<*V éc fiatalok indultak el az érdeklődd« útján és találták meg a helyüket a gyülekezet keretében. Az Orosz Ortodox Egyház a fenti témáról rendezett konferenciát november 23—29. között Szuzdalban (Moszkva mellett) a szocialista országokban élő egyházak fiatal képviselői részére. Egyházunk vezetősége erre az alkalomra Lehel László dunaharaszti lelkészt küldte ki. LELKÉSZKÉPESÍTÖ VIZSGA AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLETBEN, Az Északi Evangélikus Egyházkerület Lelkészképesítő Bizottsága előtt 1984. november 22-én Budapesten lelkészi vizsgát tettek és lelkészi oklevelet kaptak: Pintér Mihály nagyvelegi és Szabó László esztergomi segédlelkészek.