Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-02 / 49. szám

A lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése határozataikót Nők és férfiak az egyházban és a társadalomban Alii VASÁRNAP IGÉJE 1. A Bők az Űjtestámentum kora óta jelentős szerepet ját­szanak az evangélium hirdetésé­ben. Ma ők alkotják az egész világra kiterjedő keresztyén kö­zösség többségét. Az egyház mégis akadályoztatva van szol­gálatában és bizonyságtételében, mivel nem minden tagjának adottságait ismerik el és érté­kelik. Az evangélium terjedése és az egyház meggazdagodása érdekében fel kell ismerni és le kell győzni a szexizmus bűnét, amely tagadja, vagy korlátozza a nők részvételét az egyházban és a társadalomban. Ezért javasoljuk, hogy 1. az LVSZ nyolcadik nagy­gyűlésén a delgeátusok 40%-a legyen nő, az utána kö­vetkező nagygyűléseken pedig legalább az 50%; 2. az LVSZ VB tagjainak 50%-a legyen nő; 3. a bizottságok tagjainak, va­lamint a kijelölt tanácsadó és vezető bizottságok tagjainak 50%-a nő legyen; 4. az LVSZ VB hivatalviselői­nek legalább a fele nő legyen, és a tisztségviselőknek leg­alább a fele a harmadik vi­lágból való legyen; 5. a VB 50%-a legyen laikus, 50%-a lelkész; 6. a VB férfi és nő tagjai kö­zött egyenlő számban legye­nek laikusok és lelkészek. 2. Az LVSZ és a tagegyházak számtalan nyilatkozatban fejez­ték ki a foglalkoztatottsággal ■kapcsolatos szándékaikat. Eze­ket a javaslatokat alkalmazni kellene a gyakorlatban. Javasoljuk, hogy a Végrehajtó Bizottság törekedjék az aláb­biak megvalósítására: a) legalább 50%-ra emelje a vezető munkatársak között a nők számát; b) a nők-szakcsoportban a kö­vetkező három éven belül az eddigi vezető munkatársnő és a kutatási munkában dolgozó asszisztense mellett létesítse­nek még egy státust egy má­sik vezető munkatársnő szá­mára; 3. A vezetőképzés a nők szá­mára továbbra is nagyon szük­séges az egész világon. a) Javasoljuk, hogy az LVSZ nők-szakcsoportjában — képezzen ki nőket (önkén­teseket és alkalmazott vezető­ket) az egyházban a nők kö­zött folyó' munka és a női szervezetek számára; — végezzenek tanácsadói szol­gálatot, hogy ezzel segítsék őket olyan vezetői programok tervezésében és végrehajtásá­ban, amelyek a nők regioná­lis és helyi szükségleteinek megfelelnek; b) Javasoljuk, hogy az LVSZ tagegyházakat bátorítsák a veze­tőképző programok lehetőségei­nek növelésére helyi viszonylat­ban, és a megfelelő anyagi tá­mogatás nyújtására; 4. Fejlesszenek ki olyan mo­delleket, amelyek elősegítik a nők és férfiak partneri kapcso­latát, amely megengedi, hogy férfiak és nők minden képessé­güket kihasználják. Ezért java­soljuk, hogy kérjük fel az LVSZ-t és minden tagegyházat az alábbiakra: a) folytassanak anthropológiad kutatásokat a nők és a férfiak identitásával kapcsolatban, be- ■levéve a kultúra és a tradíció hatását a részvételre és a partneri kapcsolatra, egy tel­jességre törekvő bibliai és teo­lógiai interpretáció értelmé­ben; b) használják ki a kutatási és munkamódszereket, együttmű­ködve olyan más tudomány­ágakkal, mint a pszichológia, szociológia, és más kutatócso­portokkal; c) foglalkozzanak a szexiz­mussal, mint az anthropoló- gia és a keresztyén etika spe­ciális kérdésével. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a kutatási feladatok mind a nőkre, mind a férfiakra irá­nyulnak. 5. Mivel a szexizmus, éppúgy mint a faji megkülönböztetés, az emberiség elleni erőszaknak egyik formája, és mivel ez az erőszak növekszik a családban és a társadalomban, javasoljuk, hogy az LVSZ-t és a tagegyházakat biztassák tamul- mányok és nevelési folyamatok folytatására, a) hogy felismerjék azt az erő- . szakot, amely a nőket struk­túrák, teológiai tanítások, nyelvi szokások és sokszor az egyház hallgatása által éri; b) hogy a keresztyén közösség megtanulja a harag, a féle­lem, a depresszió érzését más­képpen kifejezni, nem erő­szakkal, az egyének emberi méltóságára és emberi jogai­ra gondolva a személyes kap­csolatokban ; c) hogy készítsék fel a teoló­giai tanárokat és hallgatókat, az egyházi vezetőket, laikuso­kat és lelkészeket ezzel a té­mával, a nőket érő sérelem ügyével való foglalkozásra; d) hogy felhívják az emberek figyelmét arra a befolyásra, amelyet a tömegkommuniká­ciós eszközök gyakorolnak bi­zonyos szerepek modelljeinek közvetítésével, az erőszak használatának tendenciájával a mások fölötti uralom gya­korlása céljából, és a konflik­tusok megoldásának példáival; e) hogy a személyi és családi erőszak áldozatainak védelme­zőivé legyenek, nekik me­nedéket, törvényes védelmet nyújtsanak, tanácsolják őket és gazdasági segítséget nyújt­sanak nekik; f) hogy aktívan fáradozzanak igazságos törvényekért a sze­mélyes és családi erőszak áldo­zatainak érdekében. 6. Mivel a küldetésünk szol­gálat, amelyre Isten egész népe elhivatott,, és mivel a Szentlé­lek ajándékai egyaránt adottak férfiaknak és nőknek, sürgősen figyelmet kell fordítanunk a nők ordinált, felavatott szolgálatára, amely gazdagítja az egyházat. Javasoljuk, hogy a) azok az LVSZ-tagegyházak, amelyek nem ordinálják a nőket, sürgősen tegyenek lépé­seket a pozitív megoldás felé; b) azok az LVSZ-tagegyházak, amelyek felavatják a nőket lelkészi szolgálatra, fejlesszék tovább politikájukat, amellyel biztosítják az egyenlőséget mind a szolgálat lehetőségei­ben, mind a juttatásokban. Fordította Muntag Andor BÍUenzssásan mz ország gyülekezeteiben LÉBÉNYBEN ÉS BEZIN Kedves vendégeket köszönthet­tünk a győri pályaudvaron jú­lius 28-án szombaton, dr. Niels Hasselmann lübecki főesperes (NSZK), dr. Paul Darmann ka­meruni püspök és dr. Martin Schwintek szász egyházfőtaná­csos (NDK) személyében, akit teológus leánya is elkísért, mint az ifjúsági világgyűlés résztve­vője. Rövid győri műemléki séta után érkeztünk Lébénybe, ahol rövid pihenés után látogatást tet­tünk a kertészeti vállalat hatal­mas szekfűtelepén a főkönyvelő vezetésével. Nagy hatással volt mindenkire a céltudatos vezetés megismerése és jólesett a szívé­lyes vendéglátás és a kapott ked­ves ajándék is. Utunkat innen a tsz jól sikerült üzemi múzeumá­hoz folytattuk, ahol Busa Géza főagronómus mutatta be a han­sági gazdálkodás történetét. A szombati program a híres román stílusú római katolikus műem­lék templom megtekintésével fe­jeződött be a másnapi búcsú miatt összegyülekezett plébáno­sok társaságában. A vasárnap délelőtti istentisz­teleten zsúfolt templomban N. Hasselmann főesperes hirdette az igét 1 Pt 2,1—6 alapján buzdít­va a gyülekezetei a lelki épü­lésre. Ezután a küldöttek átad­ták egyházaik üdvözletét. Nagy hatással volt a jelenlevőkre M. Schwintek egyházfőtanácsos, LVSZ VB-tag beszámolója, aki elmondta: ők hárman már a leg­utóbbi világgyűlésen is ott vol­tak s milyen kár, hogy akkor nem ismerkedhettek meg köze­lebbről egymással, Meghatódva hallgatta a gyülekezet P. Dar­mann kameruni püspök szavait, aki az afrikai keresztyének ele­ven, másokat is magával ragadó hitéről beszélt, s maga is bizony­ságot tett. Ebéd után Bezin folytatódott a látogatás, ahol a templom előtt Kovács János felügyelő köszön­tötte a vendégeket. A konfir­mandus leányok pedig virággal kedveskedtek nekik. Az igehirdetés és az elhang­zott köszöntések a gyülekezet minden tagjának szívét-lelkét megmozgatta. Szép jele volt az ökumenizmusnak, hogy helybeli hívei kíséretében ott volt Zám- bó Imre fehértói római katolikus plébános is, aki a misét korábbi időpontra helyezte, hogy meg tudjanak jelenni az ünnepségen. Ritka pillanat volt, amikor az istentisztelet végeztével ékes la­tin nyelven mondott köszöntés­sel viszonozta az igehirdető fő­esperes jókívánságait. Ez a szép nyári vasárnap a gyülekezeti felügyelő vendégsze­rető házában elköltött bőséges uzsonnával zárult. Koháry Ferenc ÜJ MŰHELY A FOGYATÉKOSOK RÉSZÉRE GALLNEUKIRCHENBEN Ausztria államfője, dr. Rudolf Kirchschläger szövetségi elnök is résztvett azon az ünnepségen, melyen a gallneukircheni evangé­likus diakóniai intézmények fogyatékosok részére épített műhe­lyét adták át szeptember végén. Az új épületet Dieter Knall püs­pök áldotta meg. A műhely 200 fogyatékos számára nyújt munka- és foglalkoztatási lehetőséget. Tizenkétfős csoportokban két-két szakember felügyelete mellett dolgozhatnak itt a fogyatékosok. Többek között bőrárukat, játékszereket, szőnyegeket, hímzéseket, hulladékpapírból készített iskolai füzeteket állítanak elő. Termé­keiket az intézmény boltjában árusítják. A műhely azonban nem­csak az intézményben lakó, hanem az otthon élő fogyatékosoknak is rendelkezésére áll. A közel 60 millió osztrák schilling építési költség legnagyobb ré­szét Felső-Ausztria tartomány fedezte. (IDL — RA). Tisztítsátok meg telketeket! 1 Pt 1,22—25 Néhány héttel ezelőtt még nyíltak a kerti virágok. De november közepén, egy éjszakán megérkezett a minden virágot letaroló fagy. Beteljesedett az ige: „megszárad a fű, és virága elhull.” Halottak napja körül arról is elgondolkodhattunk, hogy „minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága”. Jártuk a teme­tőket, és felidéztük szeretteinket, ismerőseinket, akiknek virágzó éle­tét már letarolta a halál. A földi élet elmúlására emlékeztet bennün­ket az egyházi esztendő fordulója is. ÜJ EGYHÁZI ESZTENDŐT KEZDHETÜNK Isten kegyelméből. Megérkezett hozzánk a szép ádventi idő, és mi tovább indulhatunk abban. Isten elküldte hozzánk az ő egyszülött Fiát, aki megérkezésé­vel új lehetőséget adott az ember számára. A száradó fű és hervadó virágsorsból kihívott Isten és a maradandó élet új lehetőségét adta nekünk. Isten romolhatatlan magot küldött a testté lett Igében a romlandó’ magból született múlandó élet világába. Ez a romolhatatlan mag Isten igéje, a Krisztus evangéliuma, amelyről Jézus ezt mondja: „Azok a beszédek, amelyeket én szóltam nektek. Lélek és élet” (Jn 6,63). A nagy Magvető ezt a magot szórta, hirdettette közöttünk az elmúlt egyházi esztendőben is. Vajon jó talajra talált-e a mi szí­vünkben ez a romolhatatlan mag? AZ ÜJJÁSZÜLETÉS AJÁNDÉKÁT ADJA Isten a romolhatatlan mag. az ige által. Aki elfogadja Isten szavát, az abban a csodában részesül, hogy a halál birodalmának a vonzásköréből Isten országa erőterébe kerül át. Űj életet kap. Ez az újjászületés Isten új terem­tése. Aki hittel elfogadja az igét, abban megy végbe ez az új terem­tés. Isten már a keresztségünk alkalmával, majd a konfirmációnk­ban a látható igével, a szentségekkel, továbbá minden egyes igehir­detéssel, amelyet elfogadtunk, újjászületésünket munkálta. Az igét, a romolhatatlan magot elfogadó ember az újjászületettség állapotá­ban van. Isten mennyei világához tartozik lényegét illetően az újjászületett ember, de testi léte alapján benne él ebben a múlandó világban. Ahogyan az újszülött életét a környezeti ártalmak körülveszik és veszélyeztetik, úgy a mi új életünket is beszennyezéssel fenyegeti a világban meglevő rossz, a bűn. Isten azért figyelmeztet az igében: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel”, az Isten valóságot feltáró szavával. Jézus mondja: „Ti már tiszták vagy­tok áz ige által, amelyet szóltam nektek” (Jn 15,3). Urunk szavát, igéjét azért kell folyamatosan hallgatnunk és befogadnunk, hogy "mi­után újjá teremtette, tisztán is tartsa életünket. Csak az ilyen tiszta, egészséges új élet töltheti be hivatását. AZ ÜJ ÉLET LEGFŐBB FUNKCIÓJA AZ, hogy szeret. Szereti a testvért, szereti a felebarátot. Az újjászületett embernek a szeretet azonban nemcsak egy belső érzése, hanem külső tettekben meg­nyilvánuló munkája, szolgálata. Az újjászületett -ember tehát kép­mutatás nélkül, igazán szeret, kitartóan; türelmesért fáradozik, szol­gál abban a világban, amely őt körülveszi. Az a világ, amelyért Krisztus életét adta a kereszten, számára sem közömbös. Felelős­séget érez a világért, és ebből a felelősségből fakadóan mindent meg is tesz azért, hogy az emberek között egyetértés legyen a szeretet­len ség és ellenségeskedés helyett. A testvérszeretetből következően béke és igazságosság együttesen érvényesüljenek a világban, aho­gyan ezt az LVSZ VII. nagygyűlésén is hangsúlyozták. Az újjászületett embert az a reménység tölti el, hogy az a romol­hatatlan mag, amelyből fakad az új élete, örökké megmarad (25. v.). Ha pedig a mag örök, akkor az is, ami belőle származik. Aki az örök igéből született újjá. az örök életet nyert! Ezért az egyházi esztendő fordulója bennünket nemcsak a földi élet elmúlására, hanem az örök élet áldott lehetőségére is figyelmeztet. Pintér János Imádkozzunk! Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked ádventért, az új egyházi esztendőért. Köszönjük, hogy örök igéd által újjá teremtettél ben­nünket. Kérünk, továbbra is hirdettesd igédet, add szentségeidet, hogy általuk újuljon és tisztuljon életünk. Add hogy megtisztított életünkkel hadd szolgáljunk szeretetben teremtményeid javára és és nagy neved dicsőségére. Amen MISSZIÓ ÜJ HELYZETBEN „Üj missziói területté válik-e Svédország?” — teszi fel a kérdést Tyko Holgersson a „Kyrkans Tidning” című svéd egyházi lapban. Hosszú ideig különbséget tettek belmisszió és külmisszió között.' Az előbbin az evangélizációs munkát értették, melyet svédek végez­tek svédek között Svédországban. Az utóbbin pedig az Afrikában és Ázsiában végzett igehirdetést értették. Most azonban megválto­zott a helyzet. Nem úgy van már, mint abban az időben, amikor az első misszionáriusok Svédországból vagy máshonnan hosszú és ve­szélyes utazás után a kijelölt területre értek. Ma több keresztyén él Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, mint a nyugati világ­ban. A világegyházban az európai és a fehér bőrű keresztyének száma csekély kisebbség lett, legalábbis a lélekszámot tekintve. A helyzet nemcsak annyiban változott, hogy a korábbi missziói területeken az egyházaknak most már saját hazájukból származó vezetőik vannak, hanem abban is, hogy olyan szabadságban és át­élésben, örömben és eleven erőben gyakorolják keresztyénségüket, mely ismeretlen a nyugati egyházi életben. „Tanulhatunk talán valamit a távoli egyházaktól, a missziói terü­letek egyházaitól? A keresztyén és a nem keresztyén ember közötti párbeszéd a mindennapi élet része a lelkész vagy a misszionárius számára sok távoli országban. Talán a svéd keresztyéneknek beszél­getniük kellene azokkal az emberekkel, akik keveset tudnak az egy­házról? Talán tanulhatunk azoktól, akiket régen mi segítettünk ta­nítani?” Holgersson szerint ezért a svéd evangélikus egyháznak elő kellene^ mozdítania, hogy azok képviselői Svédországba jöjjenek és ott tanítsanak. Így valósulhatna meg az új hívás: ..Misszió öt kon­tinensen.” (News from the Church of Sweden — RA)

Next

/
Thumbnails
Contents