Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-10-14 / 42. szám
Nem hiábavaló fáradozás! Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Illést tartott az Egyházközi Békebizottság Ügyvezető Elnöksége 40 TEOLÓGIAI HALLGATÓ, KÖZÖTTÜK 11 ELSŐÉVES — 8 fiú és 3 leány —, valamint Juha Lassila ösztöndíjas finn lelkész, a negyven évvel ezelőtt végzettek, az Akadémia tanári kara, egyházunk vezetői, gyülekezeteink tagjai és a testvéregyházak teológiai akadémiáinak képviselői hallgathatták szeptember 17-én a zuglói templomban Urunk reménységet ébreszd bíztatását, amelyet dr. Káldy Zoltán püspök-elnök — aki ebben a tanévben egyúttal Akadémiánk, felügyelő-püspöke is — tolmácsolt 1 Kor 15,57—58 alapján: Olyan munkára készülünk fel, illetve olyan munkában állunk, többen közülünk éppen negyven éve, amikor az evangélium hirdetésében és a szeretet sokrétű feladataiban fáradozunk, amely nem hiábavaló, mért megtermi gyümölcsét. Az ige nem csinál titkot abból, hogy fárasztó, nehéz munka ez. Gyakran kell átélnünk kudarcokat is. Mégis az az Isten áll mögötte, aki győzelmet ad Jézus Krisztus által (27. v.!). A Benne való hit tehet minket kitartóvá, sőt mindvégig lendületessé ebben a nehéz szolgálatban. A MSZÖG AZQAS AGB AN. DOLGOZÓK JÓL TUDJÁK, hogy a következő évi termés szeríípóntjából milyen döntő fontossága van a jó talaielőkészités- nek. Most elmondhatjuk: alapos talajelőkészítés után foghatunk hozzá a reánk váró tanév vetéséhez és reménységünk szerint majd az aratáshoz is. Nemcsak a megnyitó igehirdetésre gondolok, amelynek \ „ekéje” valóban mély barázdát szántott a jelenlevők lelkében. Nem is csupán arra a három fóti napra, amikor tanár és diák együtt csendesedhetett el és beszélgethetett el egymással Isten színe előtt, hogy így induljon neki az új tanévnek. Az elmúlt nyáron résztvevői, sőt különböző megbízatásokkal mind a tanárok, mind pedig a hallgatók aktív közreműködői lehettünk egy egyházunk számára történelmi jelentőségű eseménynek, a Lutheránus Világ- szövetség budapesti nagygyűlésének. EZÉRT FOGLALKOZOTT DR. VÁMOS JÓZSEF. Akadémiánk dékánja ebben a tanévben, székfoglaló beszédében főként a nagygyűlés jelentőségével és hatásával, különös tekintettel a teológiai kutatásra és oktatásra. Nyomasztó világproblémák súlya alatt, feszült nemzetközi légkörben találkozott egymással a világ evangálikusságának képviselete a mi evangélikus egyházunkkal. Ez a körülmény mindkét felet nehéz vizsga elé állította. A nagv- gyűlés igetanulmányai, vitái és határozatai egyszerre tükrözték a vágyat - Isten akaratának jobb megértése iránt és a felelősséget az evész emberiségért. Isten teremtett lüiágáért. így válhatott a nagvgyűlés a mi egyházunk számára a megerősödés alkalmává, hiszen minket is ez a kettős törekvés vezérel. Ugyanakkor a nagygyűlés résztvevőinek i.s alkalma volt beletekinteni egv olyan egyház életébe, amely új társadalmi viszonyok között járja életének és szolgálatának útját. Ez a találkozás azonban azt is nyilvánvalóvá tette, hogv a kölcsönös megértés érdekében még mélyebben és átfogóbban kell megragadnunk és kifejtenünk a mi sajátos utunkat megvilágító teológiai felismeréseket. Erre a számvetésre és mérlegelésre ösztönöz minket hazánk gyökeres társadalmi változásokat előidéző felszabadulásának közelgő negyvenéves éfordulója is. A diakóniai teológiánk elmélyítését tekinti tehát a dékáni székfoglaló az Akadémián folyó munka legfontosabb feladatának. VÉGÜL HADD EMLÍTSEM MEG azokat a mozzanatokat, amelyek az évről évre visszatérő programpontokon (elsőévesek felvétele, fogadalomtétele, a teológus énekkar szolgálata stb.) túlmenően ez évi évnyitónkat rendkívülivé tették: Dr. Vámos József dékán a tanári kar, Vető István IV. éves hallgató pedig az ifjúság nevében köszöntötte örömmel dr. Káldy Zoltán püspök-elnökünket abból az alkalomból, hogy a Lutheránus Világszövetség a következő hét évre elnökévé választotta. Nemcsak az ő számára, hanem egész egyházunk számára is megtiszteltetés ez a magas egyházi tisztség. A megnövekedett felelősséghez és feladatokhoz elegendő erőt és bölcsességet kívántak neki. és Isten áldását kérték munkájára. A tanári kar és a hallgatóság nehéz szívvel búcsúzott a nyugalomba vonuló Kesztler Lászlónktól, aki 1951 óta volt a dékáni hivatalnak mindig megbízható és derűs irodavezetőié, teológus nemzedékek Erzsi nénije'. Kívánjuk, hogy zavartalanul élvezhesse jól megérdemelt pihenőjét. „Becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek” — int minket az apostol (1 Thess 5,12). A negyven évvel ezelőtt végzett „öregdiákok” nevében Szabó Gyula esperes kért szót. Nehéz, sorsfordító időben léptek szolgálatba, s azóta sem volt könnyű számukra az út, de hálával tartoznak Istennek hűséges megtartó szeretetéért, s bűnbánattal az elkövetett bűnökért és tévedésekért. A személyes tapasztalat hitelével kérte a hallgatókat, hogy a szolgálatba kikerülve se hagyják abba a tanulást. a teológia művelését. AZ ELNÖKLŐ DÉKÁN FELOLVASTA annak a 11 hallgatónak a táviratát, akik katonai szolgálatukat teljesítik, s onnan a , távolból kérik Isten áldását az új tanévbe. Midnyáiunknak nagyon jólesett az esyüvétarto- zásnak ez a szép megnyilatkozása. De fordítsuk még a szót azokra a testvéreinkre, akik a munkanap ellenére is megtöltötték a zuglói templom padjait. Az ő érdeklődő, felelős részvételük és imádságaik nélkül nagvon nehéz szívvel vásnánk neki az új tanév feladatainak. Ezt. a támogató szolgálatot kérjük minden, olvasónktól is! Cserháti Sándor A bizalom jele volt A Győr-Soproni Egyházközi Békebizottság ülése Az LVSZ nagygyűlésünknek szentelte a megyei Egyházközi Béke bizottság szeptember 21-i ülését. Két előadás vázolta testvéregyházak és társadalmunk képviselőinek a világgyűlés jelentőségét. — Horváth László a HNF megyei bizottságának h. titkára üdvözölte a megjelenteket. Jelen volt Horváth Antal egyházügyi titkár és Klein Péter, az egyházügyi hivatal főelőadója. „A bizalom jele volt az evangélikus világgyűlés Budapesten történt megrendezése” — mondotta Sümeghy József espereshelyettes bevezetőjében. Egyfelől az evangélikus tagegyházak népének és vezetőinek Istentől kapott bizalma abban, hogy a szocialista országok területén is élő egyház van, amely adhat szere- tetéből és szolgálatából a többieknek. Másfelől hazánk felelős vezetőinek bizalma nyilvánult meg egész egyházunk iránt, amikor lehetőséget adtak és minden külső feltételt messzemenően biztosítottak a találkozónak. Végül „a nagygyűlés nem egyéni ügyet képviselt, hanem az üdvösség dolgán kívül válaszolnia kellett világunk szorító gondjainak kihívására”. Mindnyájunk ügye, hogy gz emberiség nagy része ne sötétségben, nyomorban, tudatlanságban és a jövő iránti reménytelenségben éljen. Az egyház Istentől kapott bizalmát hirdesse, ébressze és szolgálja. Munkacsoportok témáiról, társadalmi és ökumenikus vendégek nyilatkozataiból adott ízelítőt az előadó. — A legnagyobb energiagond a világban a reménység. Emberfeletti erőre van szükség. Krisztustól kapjuk i ezt. így lehet a gyülekezet mindennapi és istentiszteleti élete, közössége kisugárzó centrum. Így lehet férfiak és nők teremtés rendjében való egyenrangúsága alap a szolgálat és képviselet vonalán is mindjobban valóság. Ezzel az indulattal várható, hogy a hírközlés jót, segítőt, fölemelőt, előbbre vivőt sugározzák mindenütt. Tudatfejlesztés és tudományos-technikai segítség többet ér a fejletlen országoknak, mint csöppnyi segélyakciók. „Aki itt • szól, az a kiengesztelést szolgálja, nem az ítélkezés kiéleződését” — idézte Hertzsch professzor megragadó szavait Böröcz Enikő kisbaboti lelkész a második nagy összefoglaló előadásban. Ez nem azt jelenti, hogy a nagygyűlés napirendre tért volna a rasszizmus, az egyes egyházakon belül is megnyilatkozó megkülönböztetésekkel szemben. Ezért függesztette föl két tagegyház tagságát (dél-afrikai és namíbiai), míg meg nem valósul náluk a teljes istentiszteleti, úrvacsorái és szolgáló közösség. „Minden igazi teológiai kérdés világi, — minden világi kérdés teológiai is.” Ezért kell az egyháznak élő lelkiismeretnek lennie a világ békéje ügyében. Krisztus vállára vette a világ terhét, kell, hogy mi is fölvegyük gondjait. Az egyház és világtörténelem így juthat el nagy ítéleten és krízisen át áldott módon a jövő beteljesüléséig. Mátyás Lajos református lelkész, a Bizottság titkára beszámolt az országos munkabizottság üléséről. Javasolta, hogy az október 27—28-án tartandó Országos Békekonferenciára az 1000 küldött közé delegáljuk Bárány Gyula esperesünket, az Egyházközi Békebizottság elnökét. A jelenlevők a javaslatot elfogadták. Bödecs Barnabás Dr. Bartha Tibor református püspök, az Egyházközi Békebizottság elnöke vezetésével folyó évi szeptember 17-én ülést tartott az ügyvezető elnökség. A tanácskozás középpontjában az október 27—28. napjain megrendezésre kerülő X. Országos Békekonferenciával kapcsolatos előkészületek állottak. Mint ismeretes, az előzetes tervek szerint az Országos Békekonferencia napirendjén beszámoló hangzik el az Országos Béketanácsnak a IX. Békekongresszus óta végzett munkájáról és a mozgalom előtt álló feladatokról. Sor kerül az Országos Béketanács megalakítására, az elnökség és a tisztségviselők megválasztására. Az Országos Béketanács beszámolója mellett egy állásfoglalás-tervezet is a konferencia napirendjére kerül. E dokumentum feladata a magyar békemozgalom programjának meghatározása. A Békekonferencia munkájához megfelelő hátteret biztosít az, hogy időpontja kapcsolódik hazánk felszabadulása 40. évfordulója ünnepségeihez, a szervezett békemozgalom 35. évfordulójához és az ENSZ leszerelési hete alkalmával megszervezésre kerülő világméretű akciókhoz. A konferencia munkáját plenáris és bizottsági üléseken folytatja. A tervezett hat bizottság az alábbi kérdésekkel kíván foglalkozni: — Az ifjúság békére, szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésének aktuális kérdései; — Európai biztonság, leszerelés, enyhülés; — Fejlődés, béke, szolidaritás; — Írók, művészek a békemozgalomban; — Tudósok felelőssége a békéért; — A 35 éves békemozgalom útja, a békemozgalom időszerű feladatai hazánkban, tevékenysége a munkahelyeken. A tanácskozáson mintegy 800 küldött és 200 meghívott személy vesz részt. A küldöttek többségét azokban a közösségekben választják, amelyek keretében a delegátusok -békével kapcsolatos tevékenységüket kifejtik. Az Egyházközi Békebizottság ügyvezető elnöksége döntött: kiket kér fel a maga köréből arra, hogy a X. Békekonferencián képviseljék az Egyházközi Békebizottság közösségét, valamint, hogy az újra megalakuló Országos Béketanács tagjai legyenek. Arra vonatkozóan is határozat született, hogy az Egyházközi Békebizottság helyi tagozatai részt vesznek a Békekonferenciával kapcsolatos megyei előkészületekben, valamint: az Egyházközi Békebizottság — a Békekonferencia után — még ebben az esztendőben újabb közgyűlést tart. AZ LVSZ TANULMÁNYI OSZTÁLYÁNAK ÜJ REFERENSE A 36 éves Paul Rajashekar indiai lelkész lett a közelmúltban a más vallásokkal és ideológiákkal folytatott dialógussal foglalkozó referens a Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztályán. Feladata a nagy világvallásokkal, az „új vallásokkal” és a marxizmussal való párbeszéd elősegítése, irányelvek kidolgozása az LVSZ-nél. Különösen is az iszlámmal, a hinduizmussal és a buddhizmussal szeretne behatóbban foglalkozni — mondotta. (Iwi, epd—ö — szp) KALME-ÜLÉS Az Európai Kisebbségi Evangélikus Egyházak Kommunikációs Bizottsága (KALME) szeptember 26—29. között ülést tartott Bécsben. Az ülésen a bizottság tagjaként részt vett dr. Nagy István teológiai tanár, a Lelkipásztor szerkesztője. TÜBINGENI TANULMÄNYÜT Ribár János szegedi lelkész az NSZK evangélikus egyházai diakóniai szervezetének ösztöndíjával az 1984/85. tanévben a tübingeni egyetemen folytat tanulmányokat. FOLYTATÓDIK AZ AFRIKAI EGYHÁZI KÖZPONT ÉPÍTÉSE Az Össz-Afrikai Egyházak Konferenciája (AACC) vezetősége reméli, hogy új központjuk építését Nairobiban hatévi szünet után hamarosan befejezhetik. Az új központ több konferenciateremmel, könyvtárral és természetesen kápolnával fog rendelkezni. A munkálatok befejezését a tagegyházak adományai teszik lehetővé. A mintegy száz tagegyházat tömörítő konferencia vezetői az építésben az afrikai keresztyének növekvő erejét látják, epd — szp)
