Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

EZfflsessszsszUn az ország gyui^k&zeieiben Hálaadás — szorongással KECS&ISMET: Számadás n reiBiéxység&'GS MÁR JÜLIUS 28-ÁN szom­bat DÉLUTÁN megkezdődött a vendégfek ismerkedése a Duna- Tisza közével. A Bács-Kiskun megyébe látogató 25 vendég Kecskeméten csodálkozott rá a régit és újat harmonikusan egy­ségbe összefogó városközpontra. A „pusztaromantikát” kereső külföldi szemek egy európai szinten helyét megálló, dinami­kusan fejlődő város kellős köze­pén kezdték az ismerkedést. A főtéré érkezve megszólalt a városi tanácsháza erkélyén fel­állított harangjáték, majd a vá­rosháza dísztermében dr. Mező Mihály tanácselnök fogadta szí­ves szóval és szeretettel a 15 országból érkezett vendégeket, akik a díszterem falán található Sr drely Bertalan történelmi fest­ményeit szemlélve tanulgatták történelmünket. A város vendég­könyvében örökítették meg lá­togatásuk emlékét. Rövid város­nézés követte ezt a fogadást. A főtér nevezetes épületeit, a temp­lomokat és Cifra palotát megte­kintve rövid időre a Kodály In- tézeben pihentek meg Kodály muzsikáját hallgatva, majd a körséta a most megújított, evan­gélikus Ybl-templomnál ért vé­get. Autóbusszal érkeztek meg a Szikrai Állami Gazdaságba, ahol nagy érdeklődéssel figyelték a ..homok .megszelídítéséről” szóló beszámolót, a vidék gyüfnölcs- és szőlőkultúrájának kifejlődésé­ről és mai állapotáról. Az ízle­tes vacsora után pedig az Álla­mi Gazdaság pincéiében „érzék­szerveikkel” ízlelhették meg az aranyhomok termését. A nagy melegben jól estek a különböző gyümölcsitalok, nektárok is, de megelégedéssel kóstolgatták a külföldön is híres borokat és pezsgőfajtákat is. A városba visz- szaérkezve nasv tetszést aratott a díszkivilágításban tündöklő épületek sora, különösen is az Ybi-templom. VASÁRNAP REGGEL gépko­csik sorakoztak az Aranyhomok 'szálló előtt, hogy tovább vigyék ■az egyházmegye gyülekezeteibe a szeretettel várt vendégeket. Dunaegyháza, Harta. Kiskörös és Soltvadkert felé indultak a gép­kocsik. Négyen maradtak a ven­dégek közül Kecskeméten. Őket a zsúfolásig megtelt templom gyülekezetének mutatta be- és üdvözölte Tóth-Szőllős Mihály, a gyülekezet esperes-lelkésze. Ar- mencius Munthe az Indonéz Pro­testáns Keresztyén Simalungun Egyház püspöke végezte az ige­hirdetés szolgálatát, Tóth-Szőllős Mihály tolmácsolt. A vendég igehirdető elmondta bevezetőjében azt is, hogy ő ma­ga kérte, hogy itt szolgálhasson, mert Indonéziában nagyon jól ismerik és sokat emlegetik Kecs­kemét nevét. 1972-ben egy LVSZ bizottsági konferencia volt itt, melyen résztvett hivatali elődje Lesman Purba püspök, akit itt ért a halála. Ez az esemény is összeköt bennünket. De összeköt az a reménység is. melyről sokat beszélünk ezekben a napokban a világgyűlésen. Erről a remény­ségről szólt igehirdetése 1 Pt 3,15 verse alapján. „Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek aki számadást kér tőletek a benne­tek élő reménységről.” Szólt ar­ról. hosy a Krisztusban való reménység fiataloknak és felnőt­teknek, betegeknek és kísértés­ben levőknek és a halál mesgyé- jén járóknak egyaránt ad bíz­tatást és erőt. A kereszten meg­halt Krisztus feltámadott, le­győzte a halóit és ez ad nekünk is i perspektívát az életre. Győ­zött az élet! Ezért van jövőnk! Ez a reménység él bennünk és ez 'hordoz minket. Ebben a re­ménységben vállalunk minden kockázatot és vagyunk merészek e földi életünkben. ÜDVÖZLETEKKEL SZOL­GÁLTAK a többi vendégek. Ki­ki a maga otthon használatos liturgikus öltönyében, a svéd fe­hér talárban, a dán fekete re­verendában. Erling Karlsson svéd Tibor református esperes tolmá­csolta. A köszöntések közben a református gyülekezet énekkara és gyülekezetünk ifjúsági ének­kara szolgált. DÉLUTÁN GYÜLEKEZE­TÜNK egyik kis szórványába lá­togattunk. Helvécia imaházát ép­pen 50 évvel ezelőtt építették. Most a gyülekezet tagjai áldoza­tából, társadalmi munkával meg­újították és vendégeinkkel együtt ünnepeltek. Itt Karlsson svéd lelkész szolgált. Gál 5,1. verse alapján szólt a Krisztustól ka­pott szabadságról, mely igazi fel­szabadulást jelent. Alapja az az evangélium, mely felszabadít Armencíus Munthe igét hirdet — tolmácsolja Tóth-Szöllős Mihály lelkész-adjunktus az északi evangélikusok üdvözletét meleg szavakkal tolmácsolta, Anne Brigitte Villadsen dán lelkésznő elmondta, hogy a dániai Kappel gyülekezetében szolgálnak fér­jével együtt. Ö a gyermekek és az ifjúság lelkipásztora. A gyermekek gyülekezete készített égy posztert, melyre felragasztot­ták és rajzolták templomuk ké­pét, egy-egy jellegzetes dán szél­malmot, a falu lakóinak főfog­lalkozására jellemző mezőgazda- sági gépeket, munkaeszközöket és gyülekezetük többi épületének rajzát. Kedves emlék a kis ke­zek által készített kép, mely­ből sugárzik azok szeretete, akik küldték. A negyedik vendég Tanzániából érkezett: Salome S. Nkurlu asszony, hét gyermek anyja, nem lelkészként volt egy­házának delegátusa. Egyszerű szavakkal, de forró szívvel tett bizonyságot arról, hogy hogyan ismerte meg Jézust, mit jelen­tett neki az, hogy Jézus köve­tője lett és többek között en­nek köszönheti azt is, hogy most itt lehet ebben az országban, ezen a világtalálkozón és itt eb­ben a gyülekezetben. Az angol nyelvű köszöntéseket dr. Nagy bennünket a krisztusi szeretetre és így megnyitja előttünk az egész világ, a társadalom és Is­ten, minden teremtménye felé a távlatot. A többi vendég is át­adta köszöntését e kis szórvány népének, akik boldogan kínálták vendégeiket az istentisztelet után, és boldogan hajtogatták, hogy ilyen ünnepük még nem ■ volt, hógy egyszerre ilyen sok külföldi vendéget fogadhattak, hallgathattak. Elmúlt már tíz óra, amikor visz- szaérkeztünk a Sportcsarnok par­kolójába. A Stadion szálló min­den ablaka fényesen csillogott. Itt senki nem alszik még —, ál­lapítottuk meg. Másnap tudtuk meg: sokáig ragyogtak az abla­kok iilyen fényesen. A delegátu­sok jártak egymás szobájába, cserélgették, mondogatták, élmé­nyeiket —, nem tudtak betelni a látottakkal és hallottakkal. Ezek a fényesen csillogó abla­kok is azt hirdették: a világgyű­lés küldötteinek a magyar evan­gélikus gyülekezetekkel való ta­lálkozása felejthetetlen élmény volt számukra. Mi sem fogjuk elfelejteni! Tóth-Szöllős Mihály EGYHÁZZENEI EST 1984. október 7-én, vasár­nap du. 6 órai kezdettel a DEÁK TÉRI templomban Brahms: Német requiem Előadják: FRANKFURTER KANTATENKREIS énekkara és a MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR Közreműködnek: Andor Éva — szoprán Berczelly István — bariton Vezényel: HERBERT M. HOFFMANN A belépés díjtalan Ugyanaz a dallam Bojelo Dorothy Modisane bizonyságtétele Dél-Afrika leánya. Nagyon messziről érkezett.. 1 s azt mondta el, négyéves kicsinyeknek 1 hogyan tanított otthon éneket. Amire egy kisfiú kérte, más-más nyelven énekelt nekik, de a dallam ugyanaz maradt. Ráismertek: „Ez ugyanaz az ének!” — pedig nem értették a szavakat. „Nekünk is más a külsőnk, más a nyelvünk,” — mosolygott, mintha titkot vallana, — „de Krisztusra, Megváltónkra nézünk, egy a hitünk, egy a reménységünk és ugyanaz a szívünk dallama!” Túrmezei Erzsébet ERLANGENINYELVTANFOLYAM Az NSZK-beli Luther Márton Szövetség (Martin-Luther-Bund) már harmadszor hívta meg egyházunk tíz lelkészét egyhónapos né­met nyelvtanfolyamra. Az idei tanfolyam ideje: szeptember 18.— október 18. résztvevői a következők: Bólint László malomsoki, Bár- dossy Tibor irsai., Bozorádyné Lőrincsik Judit nyíregyházi, .Foltin. Brúnó péteri, Ittzés János kőszégi, Laborcziné Szitankó Gyöngyi nyíregyházi, Madocsai Miklós budavári, Rezessy Miklós ipolyvecei. Sárkány Tibor hartai, és Szabóné Mátrai Marianna zuglói lelkész’ a Teológus Otthon igazgatóhelyettese. Érdekes megfigyelésre hívta fel a figyelmemet nemrég egy balatoni üdülőtelek-tulajdonos ismerősöm. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt — me­sélte — az új nyaralót építő, telket kialakító „honfoglalók” na y ; része díszcserjékkel, pázsittal, extra növónykülönlegesség- . ; [ vette körül az ingatlanát. Manapság egyre kevesebb a világo' rülvevő minipark, helyettük gyümölcsfákat, konyhakerteket te e ■ tenek a "telkekre. Megnőtt a becsülete minden kiló saját term- ! gyümölcsnek, zöldségnek. I MINDEN NAP KENYERET ESZÜNK — néhány évtizede dicsek . vésszámba ment egyes vidékeken ez a kijelentés, jobb időkben anv- j nyit jelentett, hogy nincs okunk panaszra. Hála Istennek, messze I vagyunk már attól, hogy a mindennapi betevő falat megléte a vá­gyak netovábbja, vagy az emberi igényeink maximuma lenne. Azt szoktuk faluhelyen mondogatni, hogy az elmúlt évben mostoha idő- . járás járt a mezőgazdaságra. Egymást követő nyári, majd a legalább olyan veszedelmes téli aszály, majd pedig a hideg tavasz és újra a száraz nyár bizony sokszor ejtette aggodalomba a földdel dolgozó­kat. Egy-két emberöltővel ezelőtt országos csapásként sújtotta volna az ilyen időjárás a mezőgazdaságot. Éreztette persze most is a ha­tását, de nem okozott katasztrófát. Messze földről jönnek tanulmá­nyozni a magyar mezőgazdaságot, tapasztalatot gyűjteni a szerve­zeti és munkamódszerekről. A sokat emlegetett „józan paraszti ész” a fejlődő kísérleti és gyakorlati agrártudományban, a vegyészeti, biológiai és technikai eredmények kidolgozásában és alkalmazásá­ban, a termelés nagyüzemi megszervezésében csillogtatja eredmé­nyeit. Hálát adunk Istennek, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is megadta a termését a föld gabonából, és minden más élelmiszerből. Minden tiszteletünk azoké, akik eszükkel, tudásukkal, fáradságos munkájukkal idén is előteremtették mindazt, ami az ország ellátá- sához szükséges. A HÁLA MELLETT MIÉRT ÉRZEK SZORONGÁST IS? Nem az aggaszt, hogy hátha mégsem lesz elég az idei termés. Attól sem félek, hogy Isten gondviselése elfordul rólunk és a jövőben nem ad termést, vagy éhínséget bocsát ránk. Isten rossz időjárás közepette is gyümölcsözteti a mezőgazdasági, kerti munkát, erről meggyőz­tek az elmúlt évek. Inkább az aggaszt, ahogyan egyesek élnek vele. ! A Falurádió reggeli műsoraiban gyakran hallottam, milyen nagy erőfeszítésébe került a szakembereknek, hogy a kedvezőtlen időjá­rási viszonyok ellenére is kihozzák a földből a jó termésátlagot. Ha ilyen nágy erőfeszítés óra, akkor azt meg kell becsülni! Aratás idején sokfelé azonnal meg tudtam állapítani, merre van a magtár, szárító vagy a malom. Kilométerhosszat vastagon piroslott a búza a kombájn aratta szátóföldtől a gyűjtőhelyekig az országúton. Le- I szórták a rosszul előkészített, hanyagul rakodó teherautók. Renge­teg kényes és gyorsan romlandó gyümölcs ment veszendőbe a bü- ! rokratikus átvételi- szabályok vagy a nemtörődömség miatt. A szer- ' vezetlen szállítás, „térítés” egyfelől, szervezett nyerészkedés más- I felől, indokolatlanul megdrágította a fazékba, asztalra valót. Horri- I bilis, több száz százalékos „árrés” az őstermelői felvásárlási és a fo­gyasztói ár között. Nem lehet mindent a mostoha időjárás rovására írni! AKI CSAK EGYETLEN FÁT ELÜLTETETT, egy lepedőny! ker­tet megművelt, az nagyon tudja szeretni a földet, tisztelni a vele való munkát és becsülni a termését. Örülök, hogy terjed a kiskert- művelés, és nemzetközileg figyelemre méltó eredményeket ér el a nagyüzemi mezőgazdaság. A régen lenézett paraszti munka végre méltó rangra emelkedik a köztudatban. Pár négyszögöles kiskertek és tízezer hektáros nagygazdaságok megadták a termésüket. Be­csüljünk meg mindent, ami termett, mert Isten' különös ajándéka ez a viszontagságos időjárási és gazdasági viszonyok között. Semmi se menjen veszendőbe! Megbecsülésünkhöz az is hozzátartozik, hogy ne csiliagászatí összegekért jussanak hozzá a föld terméséhez azok a családok, amelyek számára csak egy-két cserép virág gondozása jelenti a földművelést. Baranyai Tamás Hiúság a békéért Az Országos Béketanács Ifjúsági Bizottsága meghívására és ren­dezésében nemzetközi ifjúsági béke szeminárium volt az elmúlt nyá­ron Budapesten. Sok kelet- és nyugat-európai országból jöttek össze ti zen-huszonéves lányok, fiúk, földrészünk és az egész világ legfon­tosabb kérdéséről, a békéről eszmét cserélni. A legkülönbözőbb hát­terű, különböző szervezetek és mozgalmak ifjú tagjai voltak együtt. A nemzetközi szeminárium résztvevői szerettek volna megismer­kedni a magyarországi egyházak életével, különösen a békemunká­jával és a béke egyes kérdéseire vonatkozó állásfoglalásával. Több órás élénk megbeszélés, olykor parázs vita keretében beszámolók hangzottak el az egyházi életről, egyház és állam viszonyáról, az ifjúság békére neveléséről. Különösen a pacifizmus problémája fog­lalkoztatta a résztvevőket és egymással markánsan ellenkező véle­mények csaptak össze a fiatalok körében. Nagyon nyitott, jól érvelő társaság volt együtt, a vitatkozó felek egyöntetűen köszönték az együttlétet. Hálásak voltak a Béketanács­nak, hogy egy délutánra „egyházi fórumot” szervezett, a lelkészek­nek pedig az őszinte, szakszerű beszámolókért és válaszokért. A találkozónak a Katolikus Békebizottság székhaza volt a szín-' helye. Egyházi részről Kiss József kanonok, Szabó Géza főszerkesztő (római katolikus), dr. Aranyos Zoltán református zsinati tanácsos és Baranyai Tamás evangélikus lelkész vett részt az együttléten. B. T. — Sándor Ernőné sz. Vánkos — PESTÚJHELY. Szeptember Lídia 88 éves korában Sömjén- 30-án du. 5 órakor szeretetven- mihályfán elhunyt. A hozzátar- dégség lesz, amelyen Detrö Já- tozókon kívül a gyülekezet is nos aszódi lelkész tart előadást, nagy számmal vett részt teme­tésén, amelynek igeszolgálatót Mesterházy Sándor ny. lelkész végezte. — „Megelégítem hosz- szú élettel, gyönyörködhet szaba- dítás ómban.” — SZÜLETÉS. Jámbor Jenő­nek és feleségének, Varga Évá­nak augusztus 2-án második gyermekük született, neve: ZSOMBOR, JENŐ. A kereszte­lést a gyermek nagyapja, Varga Árpád szenetneki lelkész végez­te. — Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem.” — Jn 10,27. ORGONAEST lesz szeptember 29-én, szombaton este 7 órakor a soproni templomban. Műsor: Improvizáció régi német és régi francia stílusban Grigny: Ave maris Stella Marchand: Dialogue Bach: Korálelőjáték a-moll prelúdium és fúga Orgonái: SPÁNYI MIKLÓS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents