Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-09-16 / 38. szám
XLIX. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1984. szeptember 16. Ára: 4,50 Ft. Káldy Zoltán: Ti én örömöm és én koronám 99 EZT A GYÖNYÖRŰ MONDATOT Pál apostol mondotta a fi- lippi gyülekezetnek (Fii 4, 1). Megelőzőleg „szerelmes atyám- fiai”-nak szólította őket. Az a Pál apostol írt így, aki tudott rendkívül kemény lenni a gyülekezetekkel és annak tagjaival szemben, ha az egyház és az evangélium ügyét veszélyeztetve látta. Ezért igen magas minősítése a filippi gyülekezetnek, ha azt mondja az apostol: „ti én örömöm és én koronám”. Még csak fokozza Pál dicséretét az, hogy a magyarra „korona”-val fordított szó helyén az eredeti görög szövegben a „sztephanosz” szó áll, amely a győztesnek kijáró díjat jelölte meg az ókori sportversenyeken. És most Pál apostolnak a filippi gyülekezetre vonatkoztatott megállapításait teljes meggyőződéssel hadd. vonatkoztassam a magyarországi evangélikus egyház gyülekezeteire. Ezek a gyülekezetek a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlésének előkészítésében, azon való részvételben, azért való áldozatban és fegyelemben „én örömömnek és én koronámnak” bizonyultak. Igen nagy megtiszteltetés számomra a Lutheránus Világszövetség elnöki posztja, mégis ki merem mondani: a „győzelmi díj” számomra nem az elnöki tiszt, hanem maguk a gyülekezetek. Boldog vagyok, hogy ennek a magyarországi evangélikus egyháznak lehetek a püspöke. Miközben egy szemérmetlen és áruló magyar pap. azzal etette a világot, hogy gyülekezeteink el- szektásodnak, szétesnek, úgy jelentek meg ezek a gyülekezetek „ország-világ” előtt, mint amelyekben Krisztus evangéliuma által ébresztett élet. szeretet, egvséa és reménység él. Nemcsak a magam hanem a magyarországi evangélikus egyház országos elnöksége nevében is. hálás szívvel és megindultan mondok köszönetét gyülekezeteinknek helytállásukért. ELSŐSORBAN AZT KÖSZÖNÖM MEG, hogy a gyülekezetek Krisztus gyülekezeteinek bizonyultak, akik szeretik Isten igéjét, élnek a szentségekkel és gyakorolják a közösséget, csakúgy mint az első keresztyének tették és a reformáció óta, 450 éven keresztül evangélikus atyáink is így cselekedtek. Külföldről érkezett vendégeink egy része pontosan tudta, hogy ez így igaz. Viszont nagyon sokan jöttek ide úgy, hogy a külföldi ellenséges propaganda bekötötte a szemüket, előítéletekkel és rágalmakkal tömte meg a fejüket népünk és egyházunk életével kapcsolatban. A nagygyűlés előtt erre a gyűlölködő és gátlástalan külföldi elemek felhasználták a kommunikáció szinte minden eszközét: újságok, rádió, televízió, központi világi és egyházi lapok, vidéki és gyülekezeti „helyi érdekű” lapok, körlevelek. A szédítés sokszor „profi” szinten folyt. És aztán mi következett? A vendégek a saját szemükkel győződhettek meg mind annak az ellenkezőjéről, amit „álnoksággal. hamissággal, gonoszsággal. rosszindulattal, sugdolózás- sal, rágalmakkal, a rosszban való találékonysággal, szeretetlen- séggel és irgalmatlansággal” terjesztettek rólunk. Volt olyan külföldi. aki a gyülekezet előtt sírva vallotta meg, hogy őt is mennyire félrevezették és becsapták. KÖSZÖNJÜK GYÜLEKEZETEINKNEK. hogy az egész nagygyűlést a magukénak vallották és a sajátjuknak tekintették. A gyülekezetek és a gyülekezeti tagok tudatosan tudták, hogy ez a nagygyűlés nem egyszerűen egyik vagy másik magyar püspök ügye. nem az Országos Egyházi Elnökség ügye. hanem egész egyházunk és minden gyülekezetünk ügye. Átérezték, hogy ez a „mi ügyünk”. Itt minden hazai evangélikus embernek a „fedélzeten” a helye. A gyülekezetek becsületbeli ügyüknek tekintették, hogy a nagygyűlés jól folyjék le, jó eredményeket hozzon a Lutheránus Világszövetség, a Magyarországi Evangélikus Egyház és gyülekezeteink számára. Gyülekezeteink az elmúlt évtizedekben is sokszor össze tudtak fogni egy-egy jó ügy érdekében, de a magam részéről szolgálatom ideje alatt ilyen méretű és ilyen erejű összefogásra még nem volt példa. Nem tudta őket „fellazítani” az áruló lelkész hazudozá- sa és rágalma — melyet a „Szabad” Európa Rádió a nagygyűlés előtt és alatt az unalomig ismé- télgetett. — Ezek a gyülekezetek tudják a dolgokat helyükre tenni. Köszönjük gyülekezeteinknek, hogy a Lutheránus Világszövetséget. annak 99 tagegyházát a szívükre szorították és ezt mondták: „A mi Lutheránus Világszövetségünk” és ebben a ragaszkodásban nem tudta megzavarni gyülekezeteinket az sem, hogy egyik-másik tagegyház képviselője (hála Istennek nagyon kevés!) nem testvérként viselkedett Budapesten. KÖSZÖNJÜK GYÜLEKEZETEINKNEK, hogy a megnyitó és záró istentiszteleteken olyan najjy. számban és olyan lelkesen voltak jelen. Ismert, hogy a két alkalmon összesen több mint 20 000 gyülékezeti tagunk vett részt. Ez óriási szám! De tegyük mindjárt hozzá: legalább kétszer ennyi jött volna el, ha lett volna hely. Sajnos százakat és százakat le kellett beszélni a részvételről) és ez nagy fájdalom volt számunkra) mert a Budapest Sportcsarnok nem tudott többet befogadni. Jöttek gyalog, vonaton, autóbuszokkal, gépkocsikkal. Szinte ömlöttek a gyülekezeti tagok a Sportcsarnok felé! Milyen pontosan megérkeztek! Milyen gyorsan elfoglalták helyeiket! Milyen fegyelmezetten viselkedtek! Milyen rendben járultak ezrek és ezrek az úrvacsorához! Milyen szépén és bátran énekeltek! Milyen figyelemmel hallgatták az igehirdetést! Hogy csillogott a szemük! Milyen boldogok voltak! Milyen büszkén viselték a nagygyűlés emblémáját! Köszönöm mindezt néktek falusi parasztok, parasztasszonyok, városi és fővárosi értelmiségiek, fiatalok és idősebbek! Nem csalódtunk bennetek! KÖSZÖNJÜK GYÜLEKEZETEINKNEK, hogy közel 900 külföldi vendéget fogadtak július 29-én. Volt hely ahol csak 2 vendég volt, másutt 15—20. Milyen sok szeretettel fogadták őket, és mennyire elhalmozták őket a szeretet mindenféle formájával! Tele voltak a templomok. Szolgáltak az énekkarok. A gyülekezetek lelkészei ismertették gyülekezetük történetét és életét. A fehér asztalok mellett folyt az élénk beszélgetés. A legtöbb helyen kitűnően szolgáltak a helyi vpgy vendégtolmácsok. Több helyen a községi vagy városi tanács is fogadást adott. A vendégek számos ajándékot kaptak. Igen sok külföldi vendég azt mondotta, hogy ezek a fővárosi és vidéki istentiszteletek és közösségi alkalmak voltak a „legnagyobb élményeik” az egész nagygyűlés során. Nem is fogják ezeket elfelejteni. KÖSZÖNJÜK GYÜLEKEZETEINKNEK, hogy több gyülekezeti énekkar nagyszerűen szolgált a Budapest Sportcsarnokban a megnyitó és záróistentiszteleteken, az esti áhítatokon, úrvacsoraosztás alkalmából. Kiemelkedő volt a Lutheráriia szolgálata az „egyházunk bemutatkozik” programban, de máskor is. Lehet, hogy emlékezetből nem tudom valamennyi énekkart felsorolni, mégis kísérletet teszek erre: budavári Schütz Kórus, Kelenföldi énekkar, Fasor, Nagytarcsa, Sopron, Nyíregyháza, Kiskőrös, Alberti. Miskolc, Pécs, Oroszlány, ösagárd. Gazdagították, színesítették az istentiszteleteket. Külön öröm volt látni, hogy külsőben is milyen szép ruhákban jelentek meg az énekkarok tagjai. A kórusok vezetői mély benyomást keltettek felkészültségükkel. Bizonyára az énekkarok tagjainak is egy életre szóló élményt fos jelenteni, hogy a Lutheráhus Világszövetség budapesti nagy- gvűlésén énekeltek a Budapest Sportcsarnokban az öt világrész evangélikusai előtt. Köszönjük, hogy a gyülekezetekben is július 29-én sok énekkar szolgált. KÖSZÖNJÜK GYÜLEKEZETEINK anyagi áldozatait. Gyülekezeteink 4 esztendő óta önként adakoztak a nagygyűlés céljaira. Hangsúlyozzuk az önkéntességet. Már eddig befolyt, több mint 4 millió forint. Ez igen nagy ösz- szeg! Mögötte ott van a gyülekezetek hite és szeretete. Ezen felül a gyülekezetek vállalták július 29-én a vendégek el- és visszaszállítását, a szállodai költségeket és megvendégelést, az ajándékozást. A gyülekezeti tagok maguk fizették az útiköltséget a megnyitó és záróistentiszteletek alkalmával. Az énekkari „verseny” útiköltségét — mely megelőzte a Sportcsarnokban végzett szolgálatot, szintén a gyülekezetek fedezték. Hálás szívvel köszönjük! KÖSZÖNJÜK LELKÉSZEINK- TEINKNEK a csodálatosan szép kézimunkákat. Ezekbe a kézimunkákba, a gyülekezetek asz- szonyai beleadták szívüket-lel- küket, magas művészi tudásukat. A gyönyörű színek jelezték népünk magas kultúráját, szépérzékét és meleg szívét. Nagyon boldogok voltak vendégeink ezekkel az ajándékokkal. Bizonyára eszükbe jut majd sokszor Budapest, egyházunk, amikor a kézimunkára esik tekintetük otthonaikban. KÖSZNÖJÜK LELKÉSZEINKNEK IS sok-sok fáradozását, sze- retetét, áldozatát. Köszönjük, hogy számíthattunk rájuk és nem csalódtunk bennük. (Ez akkor is így van 99,9 százalékban, ha 1 vagy 2 lelkészben csalódtunk.) . Még egyszer hadd mondjam: Köszönöm, „én örömöm és én* koronám”. * MEGHÍVÓ az Evangélikus Teológiai Akadémia ORGONÁJÁNAK SZENTELÉSÉRE a zuglói evangélikus templomba (Bpest XIV., Lőcsei út 32.) Szeptember 16-án, vasárnap de. 11 órakor ORGONASZENTELÖ ISTENTISZTELET Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök Orgonái: ARNO SCHÖNSTEDT Közreműködik: a Teológiai Akadémia énekkara Szeptember 16-án, vasárnap du. 6 órakor zenés Áhítat Műsoron: Buxtehude, Böhm. Schutz. Brunns, Stockmeier és J. S. Bach művei Orgonái: ARNO SCHÖNSTE DT Közreműködik: a Lutheránia Ének- és Zenekar Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: DR. HEINRICH REISS, az orgonát adományozó Vesztfáliai Evangélikus Tartományi Egyház elnöke Belépés díjtalan MEGHÍVÓ ÁZ EVANCÉLIKŰS TEOLÓGIAI AKADÉMIA 1984. szeptember 17-én, hétfőn délután 4 órai kezdettel a Zuglói Egyházközség templomában (XIV., Lőcsei út 32.) tartja TANÉVNYITÓ ISTENTISZTELETÉT Az igehirdetés szolgálatát DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök, az LVSZ elnöke végzi. Ezt követően fél 5 órai kezdette] a Teológiai Akadémia TANÉVNYITÓ ÜNNEPI ÜLÉST tart a következő tárgysorozattal: 1. Dicsérjük Istent 51. ének 1—4. v. 2. Dékáni székfoglaló: Dr. Vámos József dékán. 3. Teológusok karéneke. 4. A 40 éve végzett lelkészek köszöntése. 5. Az Akadémia új hallgatóinak fogadalomtétele és felvétele. 6. Teológusok karéneke. 7. Zárószó. 8. Himnusz. _A Teológiai Akadémia tanári kara nevében minden érdeklődőt mindkét alkalomra szeretettel hívunk. Mennyei közösség előíze volt! „Előíze ez annak a közösségnek, amelyre örömmel készülünk a mennyben” Josiah Kibira Együtt annyiféléi, sokfélék, mégis egyek, Krisztusban édestestvérek, kik előtt utat ö maga jelöl, kiket Leikével ö maga vezet, így találkoztunk, így fogtunk kezet ezren és ezren egyszeretetben, és a szívünkben reménység dalolt. Igen, ez már a mennyei közösség csodálatos előíze volt! Túrmezei Erzsébet
