Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-09-09 / 37. szám
11 GYERMEKEKNEK, ffézB&ssal nem félek „Írok nektek, ifjak... w (m$ahh) pflfanafieSiréiel as Ifjúsági ¥iiáglaSálkosés<ól Kisgyerekeknek ás vannak gondjai, félelmei. Még magát a szót sem értik, mi a gond és félelem, de az érzését nagyon ismerik. Bent valami szorong, remeg. Bizonytalanság fogja el, mert hiányzik valami, távol van valaki, aki azt a csodálatos örömöt adja, hogy minden olyan jó, ragyogó, vidám. Lehet önfeledten játszani, nevetni, ugrálni és aludni. Kicsi Adám csillogó, vidám tekintete is milyen hamar megváltozott. Igen, olyan hamar, ahogyan nyáron az idő is hirtelen megváltozik. Váratlanul beborul az ég, sötét felhő takarja el a napot és ... De hát ne vágjak a törtéket elé. Miért is borult el Ádi gondtalan tekintete? Édesanyja elmenni készült otthonról. Ölbe vette hároméves kisfiát és elmagyarázta, hogy egy picikét magára hagyja. Egy beteg nénit akar meglátogatni, nem viheti magával. — Zsuzsa itt marad veled — biztatta édesanyja, ő már nagylány, az első osztályt is kijárta. Ádi picit megnyugodott, Zsuzsa vidáman átölelte. — Ugye hamar hazajössz? — kérdezte. Aztán megnézték az órát, mire az a lusta kismutató ideér, édesanya hazaér. — Jézus veletek! Jók legyetek és vigyázzatok egymásra — búcsúzott édesanyjuk. Azonban nemcsak a kis tekintet borult el pár percre, hanem hirtelen a ragyogó, nyári nap is. Hatalmas vihar kerekedett, tombolt a szél, dörgött és villám- lőtt. Az édesanya bizony szorongva gondolt kicsinyeire. Biztosan félnek, Istenem vigyázz reájuk, sóhajtott magában. A gyors vihar olyan hamar elvonult, ahogyan érkezett. Persze édesanyjuk is, de nagyon iparkodott hazafelé. Kicsi Ádárri békésen aludt a heverőn. Két kis karjával egy fali táblácskát ölelt magához. A falitáblán egy név állott: Jézus: Zsuzsa elmesélte, hogy bizony féltek: Ijedten összebújva lefeküdtek. Ádika egyszercsak felállt, leemelte a falról a táblát, magához szorította és békésen elaludt. Tudta, kinek a nevét jelentik az aranyos betűk a sötétzöld táblán. Jézust szorította magához, akihez esténként így imádkoztak együtt a testvérek: „Ür Jézusom, tied vagyok, tarts meg engem, mint a te szemed fényét.” Hiányzott az édesanya biztató jelenléte, zendült az ég hangos csattanásokkal, ijesztő, szokatlan fény törte meg időnként a nyomasztó sötétséget, de egy kisgyerek szívében megszólalt egy csendes hang és a villámlásnál is fényesebben ragyogott fel egy név: Jézus. Miért is félne, ha Jézust szoríthatja magához? Roszik Mihályné EGYHÁZI TANÁCSKOZÁS AZ EMBERI JOGOKRÓL Az ökumépikus mozgalom történetében először. törfc^íitjjJjagj:. a szocialista országok- egyházi küldöttei az emberi jogókról tartottak konferenciát. Szófiában június elején Bulgária, Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió huszonöt, jórészt ortodox egyház küldötte — de volt közöttük néhány -protestáns teológus is — tanácskozott arról, hogyan lehetne biztosítani az emberi jogokat a helsinki záró dokumentum szellemében. A konferencia záró nyilatkozatában 1. utalt az emberi jogoknak az istentiszteleti életet és a hívek lelki-gondozását érintő vonatkozásaira, 2. felhívással fordult az államokhoz hogy az emberi jogok megvalósítása érdekében csökkentsék a feszültséget, amely a nemzetközi klímát jelenleg jellemzi, 3. kérte a keresztyén egyházakat, hogy imádkozzanak a nemzetközi feszültség enyhüléséért és 4. felhívta az az Egyesült Nemzeteket és más nemzetközi fórumokat, hogy támogassák az emberi jogok megvalósulását. (Iwi)—S. SVÉD EGYHÁZI LÁTOGATÁS KÍNÁBAN Olof Sundby, a svéd evangélikus egyház nyugalmazott érseke egyhónapos látogatást tett Kínában. Elkísérte őt felesége és Jonas Jonson, az uppsalai egyetem missziológia-professzora, neves Kína-szakértő. Sundby érsek hazatérve elmondta, hogy látogatása során azt tapasztalta, hogy a kínai egyházak nyitottak a széles nemzetközi ökuménikus kapcsolatok gyakorlására, de hozzá tette, hogy ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy készek lennének bármilyen nyugati befolyás átvételére. A kínai keresztyének a maguk sajátos egyházi életét kívánják élni. Kínában a protestáns keresztyének száma növekvőben van. Jelenleg három millió protestáns és ugyanennyi római katolikus hivő él Kínában. Ez a szám Kína lakosságához viszonyítva nem jelentős, mégis jóval nagyobb, mint amiről a korábbi kimutatások szóltak. (NEWS from the CHURCH of SWEDEN) — S. Elisabeth Lidell leikésznő úrvacsorát oszt a nagygyűlés nyitó isten tiszteletén (Levél egy asszonyhoz) Győri József, Pintér Márta és F ab íny Tamás az ifjúsági világgyűlés nyitó istentiszteltén tunk, vagy jó dolgunkban apro- cseprő dolgokon vitatkozgatunk. Beszélt arról a küzdelemről, amelyet hazájában folytatnak a faji megkülönböztetés ellen, beszélt az emberi méltóságról, az igazságról, a demokráciáról. Szólt arról, hogy a keresztyén élet küzdelmet, szenvedést jelent. Ha a keresztét nem vállaljuk. akkor arról majd .számot Kedves Testvérem, nem ismerjük egymást, mégis írnom kell Neked. Tudom, hogy tizen- kétezred-magaddal részt vettél a nyitó istentiszteleten. Erről tanúskodik a Rólad készült fénykép is, amely ki volt téve a Sportcsarnok sajtófolyosóján. Meg is jelent a Napról Napra című alkalmi újság utolsó számában. Egy Nobel-díjas fizikus és az LVSZ főtitkára közé kerültél ... Két szemüveget tettél egymásra, hogy jobban tudd olvasni az istentisztelet liturgiáját. Fekete ruhádon ott a nagygyűlés jelvénye, amelyet bizonyára büszkén tűztél ki. Fejeden kendő. homlokodat ráncok szabdalják. E ráncokért mi, fiatalok, végtelenül tisztelünk Téged. Arcodról figyelem és áhítat sugárzik. E kis levelet csak azért írom a fotós pillanatfelvé(Indiai étteremből jeruzsálemi bazárba) Az ifjúsági világgyűlés istentiszteletének záróaktusa Hogyan lehet percek alatt eljutni egy gőzölgő teát kínáló indiai étteremből a zsúfolt jeruzsálemi bazárba? Miként fér meg egymás mellett az afrikai dobok zaklatott világa a magyar népdalokéval? Hol látható egyszerre indonéz, libériái és izlandi népviselet? A Műegyetem aulájában, de csak egyetlen alkalommal, amikor az úgynevezett zsibvásárt rendeztük. Minden ország kapott egy területet, amelyen „portékáit” bemutathatta: plakátokkal, fényképekkel, karikatúrákkal, ételekkel. A vásár igazán, mozgalmassá akkor vált, amikor az „árusok” megmozdultak, és tánccal, dallal, színdarabbal mutatták be országuk és egyházuk jellegzetességeit. Tomboló siker fogadta a rögtönzött magyar produkciót is. A sok humor és lelemény mögött komoly cél: esv- más jobb megismerése húzódott. (BoesaE) A plenáris üléseken sokat vitatkoztunk a béke és az igazságosság összefüggéséről Olykor kell adnunk. A keresztyén szeretet mindig az igazságot keresi, s nem válami édeskés fogalom csupán. Szavai után döbbenten álltunk. Felocsúdva dübörgő tapssal köszöntünk el lelkészünktől — most csak ennyit tehettünk. Mert jól tudjuk, a lelátón tapsolni vagy fütyülni mindig a legkönnyebb. De egyA svéd televízió egyik népszerű ifjúsági programjában arról kérdezték a tinédzser fiatalokat, hogy hisznek-e Istenben. Az adás eredményeként négy év alatt növekedett azoknak a száma, akik hisznek Istenben. Amíg négy évvel ezelőtt a megkérdezetteknek csak egyharmada vallotta magát hívőnek, addig a most megkérdezetteknek a fele vallotta tele nyomán, hogy megköszönjem Neked — és Rajtad keresztül egy egyház népének — hűségedet, hitedet és szeretetedet. Megköszönöm mindazt az áldozatot, amelyet ezért a nagygyűlésért hoztál. Kívánom, hogy annak áldásaiból is részesülj. ugyanezt. A hivő fiatalok között több a leány, mint a fiú. A megkérdezettek hetvenkét százaléka kíván részt venni a konfirmációi oktatásban. tizennégy százalék még gondolkodik ezen, tizennégy százalék pedig nem kíván részt venni a konfirmációi oktatásban. (NEWS from the CHURCH of SWEDEN) — S. Fabiny Tamás TÖBB SVÉD FIATAL HISZ ISTENBEN, MINT KORÁBBAN (Egy oltárkép születése) Richard Amerikából jött. Mestersége címere — nos. ezt nehéz meghatározni. Művész. Grafikus. Látványtervező. Különös figura: jókora termetével, slampos járásával könnyen mabizony már ellaposodott a megbeszélés, nehéz volt újat mondani. De volt öt percf amely során többet tanulhattunk, mint végtelen órák vitájában. Egy délután, napirenden kívül, Allen Boesak, dél-afrikai lelkész lépett a szónoki emelvényre. Legtöbben meglepődtek, hiszen ő reggel szokta bibliatanulmányait tartani. Én tudom, miért e váratlan felszólalás, hiszen én vettem át a telexe^, amely arról értesíti, hogy országában véres események robbantak ki: a tüntető fiatalok közül egyet agyonvert a rendőrség, többet kórházban ápolnak. Boesak tudta, most otthon a helye, habozás nélkül a hazautazás mellett döntött, s most búcsúzni jött. Dehogy búcsúzni! Hitvallást tenni, s felrázni bennünket, akik bizonyságtétel helyett lapíkor talán majd többet is tehetünk. Ezért kellett, nagyon kellett ez az öt sűrű perc: lecke bátorságból és áldozatvállalásból. (Hol lehet itt jéghokizni?) Mosolyra is volt okunk. A nagygyűlés nyitó istentisztelete előtt már sorakoznak a lelkészek a közös bevonulásra. Fekete Luther-kabátok, fehér albák, színes stólák és csillogó keresztek. Legtöbbünk kezében már ott a kehely vagy a paténa az ostyával, a levegőben ünnepélyesség. Egyszercsak kócos fiatal tűnik fel a sok lelkész között, szabályos jégkorongozó öltözékben. Egyik kezében fejvédője, másikban a hokibot. A mi meghökkenésünknél alighanem csak az övé nagyobb: ilyen társaságra a Sportcsarnokban bizony nem számított. Felvilágosítjuk: itt most nem hokimeccs lesz, hanem istentisztelet. Az eszmei mondanivalót csak magamban fogalmazom meg: barátom, itt ne keress jeget, azt felolvasztották. Az LVSZ nagygyűlése azzal jár, hogy a fagyasztógépek leállnak. Ugye érted, hogy már rég nem a jégkorongról beszélek? gára irányítja a figyelmet, ötletes és látványos dekorációt készített a konferencia színhelyén, majd apró agyag-ajándékokkal lepte meg a résztvevőket., De legnagyobb teljesítménye egy hatalmas festmény készítése volt, amely napról napra, a szemünk láttára alakult. Az előadásokból és a vitákból minden nap kiragadott egy jellegzetes mozzanatot, s azt festette meg egy óriási felületre. E montázsokat egy feszület körül hozta összhangba, s az utolsó napra készen állt egy felkavaró, meditálásra késztető kompozíció. Oltárképpé a nagygyűlésnek azon az emlékezetes éjszakájára lett, amelyen a fiatalok egy része közös istentiszteletre és virrasztásra jött össze. Ahogy a képet néztük az apró gyertyák fényében, megelevenedett előttünk konferenciánk egy-egy korábbi epizódja.
