Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-09-02 / 36. szám
űiafeaséirsk foga: ©ff lehettem Lelkészi karunk legfiatalabb doktora A művészettörténet doktora ifj. Foltin Brúnó Igen. Ott lehettem az LVSZ nagygyűlésén, részt vehettem a felejthetetlenül fenséges megnyitó istentiszteleten, a plenáris üléseken, a filmvetítéseken és a záróistentisztéleten. Kegyelem, hogy — mint VISITOR — bepillantást kaptam a delegátusok munkájába, sok új barátot szerezhettem, ahogy legtöbbjük mondta: new sisters and brothers in Christ. Megismertem például a Föld másik feléről delegált 26 éves pápua fiatalasszonyt, Reá Dakist. Mélységes áhitata, hite minden hivatalos nyilatkozatnál jobban bizonyította előttem a reménység ajándékát, a lutheránus egyházak missziós munkájának embert- világot gazdagító értékét, szépségeit. Megismertem például amerikai „visitor”-okát. Őszinte hitük, nyíltságuk épp olyan mély benyomást tett rám, mint újguineai hittestvérünké. Gondolatokat, jelvényeket, énekeskönyveket és címeket cseréltünk. Olyan jó volt sok nyelven, de egy szívvel együtt énekelni, és kézenfogva énekelni — a LAUDAMUS 62. szerinti — hallelu- ját. Találóan írta be énekeskönyvembe az egyik californiai új barátom: „megtapasztaltam a szentek egyességét (the communion of saints)’’. Kegyelem, hogy e két hétre bejött hozzánk a világ a sport- csarnokba, s hiszem, hogy — szívünkben — kiviszik a 430 ezer magyar lutheránust a világba, sőt, közvetve a 10 millió magyart. Nem idézhetem még most sem magam elé meghatódottság nélkül azt a pillanatot, amikor az elnökválasztás befejezésekor, az újonnan megválasztott elnök, a mi püspökünk tiszteletére felcsendült a magyar himnusz. Épp ilyen reményteli percet élhetett át a záróistentisztelet több mint 12 ezer résztvevője akkor is, amikor az isentisztelet, egyszersmind a nagygyűlés befejeztekor az új elnök, a magyar elnök magyarul elmondott áldásával indulhatott útjára a hazai és külföldi hívők serege. Tudom, hogy soraim halványak, kifejezéseim erőtlenek az élmények, a nagygyűlés atmoszférájának, benyomásaimnak gyémántragyogásához képest. Mégis, szeretném, ha megjelenhetnének lajunkban. Nemcsak híradásképpen, hanem köszönetként. Köszönetként azért, hogy én, mint egy katolikusnak keresztelt, ám hite és anyai öröksége szerint lutheránus VISITOR tehettem tanúságot az evangélikus vallás és a magyar evangélikusság missziója mellett. Pataki Klára Budapest A nürnbergi pozánkórus Amikor a közelmúltban egy hatalmas ország egyik püspöke járt hazánkban és népességi adataink iránt érdeklődött, azt a tréfásnak ható megjegyzést tette, hogy egy ilyen kis országban valószínűleg mindenki jól ismer mindenkit. Amikor elgondolkodtam ezen a derűs fel- tételezésen, rájöttem, hogy inkább az ellenkezője igaz: keveset tudunk egymásról, még kisebb J' közösségekben, például evangélikus egyházunk lelkészeiről, gyülekezeteiről sem tudunk eleget. Ki mivel foglalkozik, ki milyen eredményeket ér el, kinek mire van különös tehetsége? A hibáknak, kudarcoknak hamarabb híre megy, mint annak, ha valaki kiemelkedőt alkot, elismerést • arat. AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KARÁN 1984. június 23-án kiemelkedő értékeléssel, „summa cum laude” minősítéssel a művészettörténet doktorává avatták ifj. Foltin Brúnót, a Pest megyei péteri és mendei gyülekezetek evangélikus lelkészét. Amikor most lelkészi karunk és az Evangélikus Élet olvasói nevében szívből gratulálunk ehhez neki és családjának és Isten áldását kérjük mind lelkészi szolgálatára, mind pedig az egyházművészetben való hivatott és szakavatott szolgálatához, megkíséreljük néhány gondolattal elmondani, hogyan lesz egy fiatal evangélikus lelkész bölcsész-doktorrá ? A képzőművészetek iránti érdeklődés és tehetség nála is, amint a legtöbb esetben, gyermekkorában kezdődött már. Legkedvesebb eszköze a fafaragókés volt és másodéves teológus korában már kiállításnyi anyag gyűlt össze faragványaiból. Aki nyitott szemmel jár templomokban, tudja, hogy az egyházművészet szerves része az egyetemes művészeteknek, építészeti, szobrászati, festészeti, üvegművészeti és még sok egyéb művészeti ágazatnak találhatjuk meg kiemelkedő értékeit az évszázadok vagy éppen évezredek során épített, újra és újra megújított templomokban. Az önálló alkotó tervekkel rendelkező fiatal teológus így figyelte az általa megismert templomokat és megerősödött benne az elhatározás : a lelkészi szolgálat mellett ezen a területen szeretne adni valamit egyházának. A nagyvelegi, isaszegi és nagytar- csai templomokban már a teológusévek végéig is láthatóvá váltak tervei és munkái, de tudta, hogy az ösztönös képesség nem elegendő, magasszintű képzésre van szüksége annak, aki el akarja kerülni a kpntárság és hozzánemértés csapdáit. A MAGÁNJELLEGŰ TANULMÁNYOK UTÁN 1977-ben a Kulturális és Művelődésügyi Minisztérium kezdeményezésére lehetővé vált, hogy egy olyan évfolyam tagjaként, amely a történelmi egyházak lelkészei részére indult és az egyházi műkincsek szakszerű gondozására és fejlesztésére képzett ki un. belső szakembereket, lelkészi szolgálata mellett is egyetemi hallgatóvá lehetett. Az ötven jelentkezőből négy év elteltével már csak tizenketten végeztek, de közöttük volt egyházunk képviselőjeként ifj. Foltin Brúnó is. A jeles eredménnyel elnyert művészettörténészi .diploma után azonnal hozzáfogott, az egyetem engedélye alapján, doktori disz- szertációjának megírásához. A dolgozatban Tichy Gyula, a századunk első két évtizedében alkotó-, festő- és grafikusművész életművének monografikus feldolgozását végezte el, közel négyszáz oldalas, 130 képpel illusztrált munkában. Tichy Gyula a Budapest-Fasori Evangélikus Főgimnáziumnak és a rözsnyói főgimnáziumnak volt matematikafizika tanára és a magyar szecessziós és szimbolista művészet jelentős alakja, akiről az idők során mind a művészettörténetírók, mind egyházunk művészet- történészei megfeledkeztek. Értékes vallásos tárgyú festményeiből öccsének, Tichy Kálmánnak és feleségének jóvoltából az utóbbi években több az Országos Evangélikus Múzeum tulajdonába is került. Az alapos és felfedezésszámba menő munkát a hivatalos egyetemi bírálók elismeréssel fogadták és értékelték. Ugyancsak kiválóan sikerült annak megvédése és a doktori szigorlat is. Ezek után kerülhetett sor a már említett ünnepélyes doktor-avatásra. HOGYAN HASZNOSÍTSUK EGYHAZUNKBAN a jövőben ezt a szaktudást? Amint a műkincsek tervszerű számbavételében és összegyűjtésében óriási eredményeket hozott az Evangélikus Országos Múzeum létesítése és igazgatójának, dr. Fa- biny Tibor professzornak irányítása alatt álló folyamatos működése, úgy kell a nemzeti vagyont is jelentő kincseinket a maguk helyén is szakszerűen gondozni, kiállításokat rendezni, újonnan épülő vagy rekonstrukcióra kerülő templomaink és gyülekezeti termeink berendezését, belső tereinek kialakítását megtervezni és magas színvonalon kivitelezni. Mindebben és saját alkotásainak közreadásával tud egyházunk lelkészi karának „legfiatalabb doktora” segíteni, egész egyházunknak1 is, egy-egy gyülekezetnek is. Vegyük igénybe tudását és képességeit. Tűnjön el templomainkból minden giccses és dilettantizmusról árulkodó megoldás, becsüljük meg igazi művészi értékeinket és eleven egyházi életünkben teremtsünk új, maradandó, evangélikus templomokhoz méltó értékeket. Szirmai Zoltán Köszönet nyomdászainknak! A LVSZ VII. budapesti nagygyűlése rendkívüli feladatokat jelentett lapunk szerkesztési munkájában. Ennek keretében sikerült több ízben a szokásos hosszú átfutási időt szinte napról napra rövidségűre fogni több fontos esemény és beszámoló esetében. Ez természetesen csak a lapunkat előállító három nyomda dolgozóinak segítségével valósulhatott meg. A rendkívüli feladat szép megoldásáért ezúton is köszönetét mondunk a Zrínyi Nyomda Magasnyomó Gazdasági Munkaközössége, a Szikra Nyomda kliséüzeme és az Athenaeum Nyomda termelési osztálya munkatársainak. Kőszegi Imre két regénye Kőszegi Imre múlt évben töltötte be nyolcvanadik évét. Sok könyvét írt és közülük egyikre sem mondható el, hogy ne lenne jó. Akiknek az ő nemzedékéből sikerült átvészelniük' az idők viharait, kivételes szívósságról és higgadtságról tettek tanúságot, s ami több: általában tisztességgel tudták megállni a nehéz erőpróbákat. EZ AZ ÍRÓ SZÜLŐVÁROSA NEVÉT VISELI. Fiatalon lett Budapesten neves újságíró, a Magyar Nemzet segédszerkesztői posztjáról került a háború után a parasztpártd Szabad Szóhoz, onnan pedig Supka Géza mellé, a Világhoz. E lapok közül már csupán az első van meg. Regényíróként ötvenedik éve körül tűnt fel Kőszegi Imre. Nem olymi régen még az írói és újságírói munka egy tőről fakadt Magyarországon. Talán ezért is kézenfekvő, hogy Kőszegi egy napjainkban sajnálatosan elhanyagolt hagyomány folytatója. A mikszáthi hagyományé. Rövid ideig divat volt Mik- száthról lekicsinylőén úgy vélekedni, hogy merő „anekdotízmus”. Ez persze nem ártott neki, hiszen aki ismeri, úgyis tudja, hogy utolérhetetlen. Mikszáth írói kincsesbányája az újságírás volt, példaképe az egyszerűség, mondhatnánk, a protestáns cicoma nélküliség, míg a történelmi eseményekből kivált az érdekelte, hogy mindennapi . emberek azokat hogyan élték meg. Ilyen értelemben nevezhetjük az ugyancsak evangélikus Kőszegi. Imrét a mikszáthi hagyományok őrzőjének. HÁROM TÖRTÉNELMI REGÉNYE VÁLT JÓL ISMERTTÉ. Az Ágyúdörgés Budaörsnél az utolsó Habsburg király puccskísérletéről, A lázadó trónörökös Rudolfról, s a mayerlingi tragédia előzményeiről, végül a hét esztendeje kiadott Buda pápát átkoz történelmünk egyik furcsa incidenséről. A nyolcvanadik év tiszteletére és a még mindig emelkedő tendenciát mutató írói képesség tanúságtételére Kőszegi Imre két kiváló új regénnyel ajándékozta meg magát és olvasóit. Mindkettőben visszafordul szűkebb hazája, a Dunántúl felé. A korábban megjelent könyv: A jezsuiták végnapjai Kőszeg városának immár majdnem két és fél évszázad előtti életét feltámasztva mutatja be a Jézus Társasága nevet viselő rend hatalmi túlkapásait és a lutheránus hívők évtizedeken át tartó sanyar- gattatását. A múltról vajmi keveset sejtő fiatal olvasó is njomon követheti a regény lapjain, hogy milyen volt a jezsuiták szervezete, ám ugyanakkor a lényegre sűrítetten közli az író a meglett olvasóval is mindazt, amiről könyvtárnyi anyagot írtak össze szerte a világon. A REGÉNY FŐHŐSÉNEK MODELLJE NEM MÁS, mint Kőszeg szülötte, Rájnis József, a „klasszikus triász” egyik tagja. Hiába volt eredendő természeténél fogva kozmopolita, azaz hontalan a jezsuita rend, nálunk mégis közülük lép elő a XVIII. század végén a magyar nyelv három tudós elemzője, hogy prózájukkal és verselésükkel előkészítsék a nyelvújítást. A sort Faludi Ferenc nyitotta meg. Emberi alkatának hű felidézésével szerepel is Kőszegi regényében, mint városi kollégiumának rektora. Bárod Szabó Dávid volt a második, a harmadik pedig a széles körben tevékenykedő kőszegi polgári szülött: Rájnis József, akiből élte vége felé a keszthelyi Georgikon felügyelője és stílusosan Vergilius Georgiconjának első magyar fordítója lett. Miközben Kőszegi. Imre megörökítette szülővárosa rég elporladt polgárainak hajdani életét, .szavakból kivéste egy német anyanyelvűből szervendélyes magyarrá lett író emlékplakettjét is. Szimbolikusan ezt helyezte oda a mai turizmus oly kedvelt kisvárosának ódon falaira. AZ 1984 NYARÁRA MEGJELENT Sze- relmetes Orsikám mintha folytatná az előző regény orgonahangját, mely minden dallamváltozatot végigkísér. Az orgonahang ama magyar varázslat, hogy ez a nép mindent túl tudott élni és mindenekkel szemben sikerült fennmaradnia. Az új regény névadó hősnője Kanizsai Orsika, a mohácsi halottakat elföldelő Kanizsai Dorottya nádorasszony unokahúga, a középnemesből a legmagasabb rangra emelkedett Nádasdy Tamás felesége. A történet Mohácstól egészen 154Wig, Buda várának török megszállásáig terjed. Másfél olyan sorsfordító évtized, amelynek tanulságai és eseményei kimeríthetetlen témának látszanak. Két pogány közt egy hazáért... két király között egy széthulló országért. Magyar téma, vissza-visszatérő motívum. Nádasdy Tamás történelmünk egyik érdekes alakja. Regényhősként anyai ágon egyik leszármazottja, Hunyadi Ferenc ábrázolta 1937-ben Szétesett ország című könyvében, de annak főalakja inkább Fráter György, míg Kőszegi regényében Nádasdy központi helyet foglal el. A forgandó időket bravúros fordulatossággal jeleníti meg az író, sűrűsödnek a történések, kitűnő portrék villannak fel Zápolyáról, Habsburg Ferainándról, különböző akarno- kokról, és épp eleget tudunk meg széthúzó akaratukról. Eközben Orsika általában férjétől távol él várkastélyukban, a napjainkban újra széppé tett Sárvá- rott, híres kertészetének zamatos gyümölcsei eljutnak a Burgba is, de ami fontosabb, férjével együtt létrehozza Hess András rombadőlt budai műhelye után a második magyar nyomdát. Itt készül el, sok gonddal-bajjal, Buda el- es__tének napjaiban az első magyar nyelvű Új testamentum, Sylvester János munkája. A KÖNYV ZÁRÓAKKORDJA, hogy Orsika átadja Pozsonyban férjének a magyar Újszövetséget. A Nádasdy körül toporgó főurak életükben először fognak könyvet a kezükben. Ironikus végszó? Az. De mögötte ott fényük a Nádasdy házaspár jókor felismert igazsága: ahol kö'nyvek születnek és írók alkotnak, az az ország nem veszhet el. Vámos Magda
