Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-15 / 29. szám

f i GYERMEKEKNEK. Szerencse, Í Z VOLT AZ ELSŐ IGAZI ARI HÉTVEGE. Éva és Zsu^ zsi régóta tervezték a kirándulást a közeli erdőbe, most' végre sike­rül! Rögtön ebéd után kitolták a kerékpárokat az udvarba, átnéz­ték, felpumpálták őket és a cso- mogtartóra felerősítették az uzsonnáscsomagot, meg a mele- gítőfelsöt. Az első és a második emeleti lakás ablakából egy-egy anyuka integetett a két kis ba­rátnőnek: jó utat és vigyázzatok! Éva volt a bátrabb, ő kereke­zett elöl. és diktálta a tempót. A várost maguk mögött hagyva rit­kult a forgalom, ezen a mellék- útón nem közlekedtek a nagy autóbuszok, meg a félelmetes ka­mionok. Vidáman beszélgetve ha­ladtak a kanyargós domboldalon. A kaira szkodé egyre meredekeb­bé vált. a tempó lassult, kezdtek kifáradni. Végül lihegve leszáll­tak, gyalog folytatták az utat, kézben biztatták egymást, hogv nem tart már soká az emelkedő, A dombtetőn egy kis pihenőt tartottak. Élvezték az eléjük tá­ruló tál szépségét. Oda nézz — mutatott Éva lelkesen balra — ott lenn már kezdődik az erdő. most aztán hajrá, lefelé könnyű lesz, szeretnék hamar odaérni! Feinsttant a keréknárrn és máris indult. 7«uzsj alig svőzte követni rcODÁLATrts. FF A SZÁGUL­DÁS — gondolta Éva. miközben telies sebességgel röpült lefelé a domboldalon — ez az igazi élve­zet.! — Most ión a kanyar, aztán kell balra fordulnunk az erdei útra :— volt a következő gondo­lata. Egvszer csak ijedt kiál+ás jutott el a füléhez: vigyázz, autó ion! Próbált fékezni, de ez csak azt, eredményezte, hogy a kanvarodó kerékpár a kislánnyal együtt nagy ívben átrepült az út­menti árkon és a fűben kötött ki. vagy több? Az autó csikorogva fékezett, s a vezető sápadtan ugrott ki és odaszaladt a fűben fekvő kis­lányhoz: mi történt, hol sérültél meg? — hajolt le hozzá — majd­nem a kerekek alá kerültél! Éva keze-lába remegett, ahogy föltá- pászkodott. Az autós megnyugod­va látta, hogy az ijedtségen kívül semmi baja nem esett. Elnézést kérek — szepegte Éva, miközben a bickli elgörbült kormányát pró­bálta helyreigazítani —, én vol­tam a hibás, nem vettem észre az autót! Hát ez kész csoda, hogy’ így megúsztad — mondta a fér­fi megkönnyebbülten — óriási szerencséd volt! De máskor légy sokkal óvatosabb! ELBŰCSÜZTAK, AZ AUTÖ TOVÁBB INDULT, a két kislány meg összeszedte a szanaszét gu­rult holmikat, felpakolták a cso­magtartóra és ők is folytatták Útjukat az erdő felé. A kis tisztáson, miközben ké­nyelmesen elhelyezkedtek, és elővették az uzsonnacsomagot, Zsuzsi megjegyezte: hát hállod, neked tényleg nagy szerencséd volt, hogy semmi bajod nem lett! Szerencse? . — fordult felé Éva elgondolkozva — én azt hiszem több annál! Isten őrzött meg a bajban! Tanultunk a konfirmá­ciói órán egy ilyen mondatot Is­ten gondviseléséről: .Megoltalmaz minden veszedelem ellen. Megvéd és megőriz minden gonosztól.” Azt hiszem, most ezt a gondvi­selést éltem át! Eddig nem sokat jelentett számomra ez a szó: gondviselés, de ma megtanultam és nem , is fogom soha elfelej­teni! (Der Jugenfreund után) Keveházlné Czegcnyi Klára A nagygyűlés záróisteníiszteleíe és nyilvános alkalmai (Folytatás az 1. oldalról) Július 24-én 10 óra: Remény­ség a teremtettségnek (főelő­adás, kedd); Július 25-én 10 óra: Remény­ség az emberiségnek (fóelőadás, szerda); Július 26-án 10 óra: Remény­ség az egyháznak (főelőadás, csü­törtök) ; Július 26-án 14 30 óra: Római katolikus és református hozzá­szólás a főelöadásokhoz. A Budapesti Sportcsarnok megközelítése Részletes útvonalleírásokat nincs módunkban adni. Megszív­lelendő tanács: akik személy- gépkocsijukkal ritkán közleked­nek Budapesten, a Sportcsarno­kot legjobban a METRÓ-val/ (2-es vonal) közelíthetik meg, két végállomása: Déli pu.—Örs vezér tere (mindkét végállomás­nál van parkolási lehetőség). Ki­szállás: NÉPSTADION megálló­nál! A Budapest Sportcsarnok csak az újabb kiadású térképe­ken szerepel, a Kerepesi út. Hungária körút. Népstadion út és a Népstadion által határolt területen fekszik. Előreláthatólag az autóbuszok részére sem lesz a Sportcsarnok parkolójában elegendő hely. A visszalndulás idejét és helyét célszerű időben az autóbusz Ve­zetőjével megbeszélni. Tájékoztatóink végére értünk. Amikor a gyülekezeti tagok eze­ket a sorokat, olvassák, már csak egy hét választ el bennünket a Nagygyűlés megnyitásától. Az utolsó napokban fokozottan kér­jük a gyülekezetek és minden hivő imádságát. A Nagygyűlés munkájának eredményességéért is, a még hátralevő feladatok jó megoldásáért is. erőért és egész­ségért, hogy mindnyájan elvé­gezhessük a ránk váró munkát. Ehhez kérjük Urunk segítségét. Tnotay Lehel az Előkészítő Bizottság tagja EGYHÁZI VEZETŐK A DEPORTÁLÁSOK ELLEN Húsz egyházi vezető közös levelet intézett az amerikai kongresz- szus tagjaihoz, kérve, hogy a kongresszus függessze fel a Salvadort menekültek deportálását az Egyesült Államokban. „Kózép-ameri- kában nagy a nyugtalanság és bántalmazzák az embereket” — írják többek között —, ..s ez a tény több megérteid igényel”. Ezért ké­rik a kongresszus tagjait, lépjenek közbe, hogy a bevándorlási hi­vatal tisztviselői szüntessék meg. a deportálás! eljárásokat a Salva­dort menekültekkel szemben. A levelet R. Cousin birminghami me­todista püspök, az Egyházak Nemzeti Bizottságának elnöke küldte el és húsz protestáns, katolikus és izraelita vezető írta alá. Dale de Haan, az Egyházak nemzeti Bizottságának igazgatója, akit az Egyházak Viiágtanácsa világsegély-szolgálata bízott meg a menekültekkel és a bevándorlókkal való foglalkozással, kijelentet­te, hogy az egyházak nem szűnnek meg az Egyesült Államok kor­mányának felelősségét felhívni .a Salvadort menekültekkel szemben (300-—400 személy havonként), akik a hadviselés és az üldözés elől menekülnek. Az egyházi vezető 300 ezerre becsüli az Egyesült Ál­lamokba illegálisan menekülteknek a számát, A hivatalos adatok szerint 1983-ban közel ötezer menekült jött az Egyesült Államok­ba Salvadorból. Az 1984. évi első négy hónapjának az adatai sze­rint az idén ez a szám növekedni fog. (EPS)—S. „Írok nektek, ifjak.. Egymás kesét fogva as oltár körül Országos Ifjúsági konferenciák'Gyenesdiáson KÖZVETLENÜL A LUTHE­RÁNUS . VILÁGSZÖVETSÉG BUDAPESTI NAGYGYŰLÉSE és az Ifjúsági Találkozó előtt is­mét benépesült egyházunk kon­ferencia-központja, a gyenes- diási Kapernaum. Közel hatvan gyülekezetből jöttek el a fia­talok az Országos Ifjúsági Kon­ferenciákra, hogy hitükben meg­erősödve, ismeretekben meggaz­dagodva fogadják majd, ki ki a .ínaga gyülekezetében a világ minden részéből érkező kedves vendégeket, a két evangélikus világgyűlés küldötteit. Messze hangzik a fiatalok örömteli éne­ke, benépesül a Kapernaum nagy kertje a bibliaköti csoportokkal, nagy figyelem kíséri a zsúfo­lásig megtelt előadóteremben az előadásokat, vetítéseket, fórum­beszélgetéseket. A „kérdések per­selye” , kis papírlapokkal telik meg. amelyek azt mutatják, hogy a fiataloknak sok-sok kérdése van, mind személyes hitéletük­kel, mind családi-, társadalmi- és világkérdésekkel kapcsolatban csakúgy, mint a lelkészi szol­gálatra való felkészüléssel és a nyári vjlággy üléssel kapcsolat­ban. AZ IDEI KONFERENCIÁK VEZÉRGONDOLATA Jézus imádságra buzdító szava: „Az aratnivaló sok, de a munkás ke­vés: kérjétek tehát az aratás Urát. hogy küldjön munkásokat a ratásába.” (Mt 9.37—38) Az elő­adások és megbeszélések a „kül­detés” fogalmával foglalkoznak és az a legfontosabb célunk, hogy a fiatalok jelenlegi életé­ben és jövőjükben felismerjék ás elfogadják Jézus Krisztus hívó és szolgálatba küldő szavát. A reggeli áhitatok Péter életé­ből kiragadott jelenetekkel vilá­gítanak rá arra, hogy hogyan, milyen buktatókon keresztül ju­tott el az apóstól az elhívástól a küldetés vállalásáig. Az esti áhítatokon Pál apostol életének részletei elevenednek meg. „a betöltött küldetés” összefoglaló címmel. A délelőtti előadások a keresztyén életszükségletekről, a mindennapi élet vizsgáiról, az imádság, a Szentírás és az úr­vacsora szerepéről hangzanak, élénk megbeszélésekkel kísérve. Délutánonként fórum-megbeszé­léseken beszéljük meg a gyüle­kezeti ifjúsági munka módsze­reit és azt, hogy a fiatalok ho­gyan vehetnek részt aktívan a felnőtt gyülekezet életében. 'Örömmel hallgatjuk az élmény- beszámolókat és gyűjtögetjük a jó javaslatokat. Az a reménysé­günk, hogy a Gyenesdiásról ha­zatérő fiatalok mozgatói lesznek majd az ifjúsági közössé­güknek és jó segítői lelkészük­nek. Az esti fórumokon pedig a mindig izgalmas bibliaismereti vetélkedő és a sok tehetséges fiatal színes szolgálatával gaz­dag műsoros est és tábortűz mellett eg.y teljes estén beszé­lünk az LVSZ Nagygyűléséről és az Ifjúsági Találkozóról, felké­szíteni igyekszünk azokat, akik jelen lesznek majd az egyes nyil­vános alkalmakon, vagy ste- wardként állnak majd szolgálat­ban. Egy'másik estén a buda­pesti Evangélikus Teológiai Aka­démia életéről hangzik el dia­képekkel kísért beszámoló. Év- ről-évre nagy örömünkre vannak •olyan fiúk és leányok, akik a lelkészi pályát készülnek élethi­vatásul választani. Amióta foly­nak az ifjúsági konferenciák, több teológus is van, aki itt, Gyenesen hallotta meg Isten el­hívását. Az idei konferencián még az eddigieknél is többen mondták el csendes négyszem­közti beszélgetésben, vagy az egész közösség előtt ezt a szán­dékukat. A közös imádság alkal­main sokat imádkozunk ezekért is és mindazokért a fiatalokért, akik Gyenesdiáson indulnak el a keresztyén élet útján és akik­nek maid ők tesznek először bi­zonyságot Jézus Krisztus szere- tetéről. a krisztusi élet szépségé­ről és felelősségéről. IDÉN ELŐSZÖR SZERVEZ­TÜK A KONFERENCIÁKAT ÜGY, hogy az első két afkalo.m- 'mal zömében Gyenesen már ko­rábban is .jártak vegyenek részt, így az ő számukra ez továbbkép­zést jelenthet a gyülekezeti if­júsági munka szervezésében. Ta­nulságos, olykor megrázó volt _a fiatalok bizonyságtétele arról, hogy mi történt velük az előző konferenciák óta. Volt, aki élete keserves vargabetűjéről számolt be: rossz társaság csaknem kiol­totta az egykor megg.vújtott ki­csiny lángot. Ám ifjúsági közös­sége visszavárta cs megkereste őt. De együtt tudunk: őrülni azokkal is, akik folyamatos lel- | ki fejlődéssel .mind inkább be J tudnak kapcsolódni gyülekeze- ( tűk életébe. Alkalmanként valóságos ötlet­börzét rendeztünk arrói. hogy j’% hol nyílhatnak még kapuk az ifjúság szolgálata előtt. Az idő­sek és betegek látogatásától kezdve az istentiszteleten való éneklésig sok életrevaló javaslat hangzott el. A résztvevők ezeket mind hazaviszik .jegyzetfüzeteik- ben, amelyek lapjai mind sű­rűbben teltek be a konferencia során. Lelkesítő élmény volt az előadók számára, hogy igehirde- , tésben. előadásban vagy máshol elhangzott szavaikat hűségesen jegyzetelték. Hisszük, hogy _ ugyanígy a fiatal szivek lapjai_ is teieiródtak. a konferenciák vége fe­lé RENDSZERINT ÜGY ÉREZ­ZÜK, hogy az utolsé este után a hangulatot tovább fokozni nem lehet. Azután a másnap reggeli záróistentiszteleten sorra bebizo­nyosodik. hogy ami ott történik, az minden eddigit felülmúl. Igen, „történik”! Könnyek nem csupán a kényszerű búcsú miatt fakad­nak, hanem Istennek a legki­sebbhez. a legifjabbhoz is hajló szeretőiének mély átéléséből. Eb­ben az évben öt lelkész állt a Kapernaum öreg diófája alatt elhelyezett alkalmi oltárnál. Jelképnek is tekinthető, hogy az igehirdetést közösen tartották, egymás gondolatait fűzték to­vább Isten igéjéről. A közös úr­vacsoravétel után a fnintegy hat­van résztvevő nagy kört formált az oltár körül, s kéz a kézben búcsúztak egymástól és Kuper- naumtól. De aligha búcsúztak át­tol az élménytől, amelyben itt részesültek, hiszen azt maguk­kal viszik gyülekezetükbe, csa­ládjukba. hétköznapjaikba. A napi áhítatokon és az úrva­csorái istentiszteleten a Szeretet­otthon lakói is rendszeresen részt vesznek. Egyikük az általa kagy­lókra és kavicsokra írt igékkel ajándékozta meg az összes részt­vevőt, ezzel is kifejezve a nem­zedékeket összetartó közös hitet. Egyházunk jelenének és jövőjé­nek reménysége sűrűsödik ezek­ben az ifjúsági konferenciákban. Istennek adunk hálát érte. Szirmai Zoltán és Fabiny Tamás eg Jelent a Itiakóiiia iii száma A félévenként megjelenő Evangélikus Szemle tavaszi szá­ma nemrég hagyta e! a sajtót. A folyóirat első oldalain Luther Márton írását olvashatjuk Isten jelenvalóságáról. A három mű­véből vett hosszabb idézetet Veöreös Imre szerkesztő vilá­gítja meg. Káldy Zoltán püspök A rakéták árnyékában címen foglalkozik a mai legsúlyosabb nemzetközi kérdéssel, és a ra­kétatelepítés mellett felhozott „nemzeti biztonság” érvvel szembeállítja az emberiség biz­tonságának az érdekét. A Lu­theránus Világszövetség genfi központjának, a Világszövetség négy osztályának széles kiterje­désű működését mutatja be a jelenleg ott dolgozó Harmati Bé­la lelkész. Ezt a cikket, a szer­kesztői terv a nyári budapesti Evangélikus Világsvűlésre tekin­tette! iktatta a szám anyagába. A 80 évvel ezelőtt született Só­lyom Jenéi teológiai tanárnak ál­lít emléket Ritoókné Szalag Ag- nes irodalomtörténész a tanul­mányával. amelyben továbbviszi az elhunyt professzor kutatási eredményeit e«v Melanchthonhoz szóló levél ismeretlen magyar szerzőjéről. A British Múzeum­ban őrzött levelet feltehetően Dévai Mátyás magyar reformá­torunk írta. A levél tanúskodik arról, hogyan segítette öt Wit­tenberg a lelki válságból az apostoli küldetéstudat újjáéle­désére. H H. Schmid zürichi professzor a folyóiratnak küldött cikkében érdekesen és tanulsá­gosan mutatja meg a bibliai te­remtéstörténet mai jelentőségét. Ifj. Fabiny Tibor egyetemi ta­nársegéd Hamletet mint poétát és prófétát jellemzi tanulmányá­ban. A Shakespeare-drámában Hamlet wittenbergi diák volt, aki azután több cselekedetével példázza az egyetemes papság protestáns elvét. A tanulmány második része a darabban az emberi létezés metafizikai ere­detű válságára mutat rá. A természet nem olyan című cikkében a folyóirat biológiai munkatársa arra figyelmeztet, hogy a természet nem szenti­mentális, de a természeti tör­vények mögött isteni vonások fénylenek fel, Frenkl Róbert or­vos, egyetemi tanár az egyhá­zon kívüli keresztyén életet ve­szi szemügyre, és megállapítja, hogy az egyházon kívül maradó hivő értelmiségiek léte az egy­házat önvizsgálatra és megúju­lásra késztetheti. Jánosy István író a 95 éves Kutas Kálmán nv. lelkész líráját, méltatja a tavaly megjelent Naplemente—Jónás című kötete alapján. Fabiny Ta­más segédlelkész a kommuni­káció évében arról szól. hogy Isten kommunikál a világgal — a prófétákon. Jézus Krisztuson, az egyházon keresztül. Folyta­tódnak „a keresztyén életvitel ma” kérdésre adott válaszok: ebben a számban egy fiatalasz- szonv. biológus és esv művész- házaspár tesz vallomást. A lap szépirodalmi anyagában Keresztury Dezső új versét ol­vashatjuk. Egy kötetben nem sze­replő Reményik-vers hátterét Im­re Mária világítja meg. Közli a lap Dér Endre novelláját, Hars Ernő versét Luther Márton szü­letésének 500. évfordulójára a Szépművészeti Múzeumban ren­dezett kiállításról közel húsz fel­vételt láthatunk a számban. A folyóirat rendkívüli jelentőségű kiállításról Péter Márta és Ur­bach Zsuzsa művészettörténész, Fabiny Tibor egyháztörténész be­számolójával emlékezik meg. A Kulturális Figyelő a továbbiak­ban Prőhle Károly könyvéről ír: Luther Márton négy hitvallása (Szabó Lajos lelkész recenziója). Isten kémje címen Komjáthy Miklós történész egy francia könyvet ismertet a hitleri uralom egyik tragikus végű ellenállójá­ról, aki közvetlen tanúja volt a gázkamrák szörnyűségeinek. Id Fasang Árpád a 75 éves Weiter Jenőről emlékezik meg. A Fény s2óró-ban Eozóky Éva Jánosy István Útjelző fények c. verses­kötetét és Hárs Ernő Árnyak a barlang falán c. műfordításait is- t merteti, ifj. Fabiny Tibor pedig Hamvas Béla most közel 50 év után Világválság címen kiadott néhány írásával foglalkozik. Renss András lelkész, külügyi titkár a tavalyi Vancouvert öku­menikus világgyűlést értékeli a külföldi sajtó tükrében. A volt orosházi evangélikus gimnázium évkönyvéből (1943) olvashatunk emléksorokat/ a nevelésről, az igazi hitről, á. tanári hivatásról. Ez a szám is reprezentálja a folyóirat törekvését, hogy sajátos értékeinkkel belekapcsolódjon a mai hazái kulturális és társadal­mi életbe, s formálja belülről olvasóin át egyházunk arcát, lel­kiségét és szolgálatát. V. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents