Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-08 / 28. szám

Bemutatjuk a világ evangélikus egyházait

Ä® VASÁRNAP IGÉJE

Az irgalom „prototípusa”

1 Tim 1, 12—16

Jugoszlávia evangélikus egyházai

A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság hat tagköztársaságból tevődik össze, ezek: Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Crna Gora ((Montenegro) és Macedónia. Jugoszlávia fiatal állam, csak az első világháború után, 1918-ban alakult (először Szerb-Horvát- Szlovén Királyság néven), bár a délszláv népek a VI. századtól kezdve élnek ezen a területen. Az ország , vallási megoszlását az eltérő történelmi körülmények határozták meg: északon a szlovének (vendek) és a horvátok a római, a szerbek, macedónok és montenegróiak az ortodox ke- resztyénséget,. vették fel, az 1369- től 1878-ig tartó török hódoltság következményeképpen pedig Bosznia-Hercegovinában, valamint. Macedónia és Kószovo autonóm tartomány egyes részein mohamedánok élnek.

.ói. ti r.ads...'-s/ ..re

Történeti visszapillantás

A reformáció természetszerűleg az ország északi részén hatott. Szlovéniában 1569—96 között önálló evangélikus egyház állt fenn. Itt 1550-ben adták az első kátét és prédikációskönyvet, 1562-ben az Ágostai Hitvallást, 1584-ben pedig a Bibliát. Horvátországban is sokan csatlakoztak a reformációhoz, innen származott. Nfatthias Flacius (Illyricus (Mattja Vlacic 1520—75), a lutheri ortodoxia kiemelkedő teológusa, ő azonban elsősorban német nyelvterületen működött. Az ellenreformáció üldöztetései ellenére az evangélikusság az úgynevezett Mura-háromszögben (az osztrák—magyar határnál) megszakítás nélkül fennmaradt. A töröknek Magyarországról való kiűzése után a délvidékre, a mai Jugoszlávia északi részére is számos német, szlovák és magyar. telepes jött, közöttük sok evangélikus, elsősorban a Duna —Tisza-közén. 1918-ban, az önálló jugoszláv állam megalakulásakor 175 ezer volt az evangélikusok száma, ebből 22 ezer szlovén, 62 ezer szlovák. 85 ezer német, 6 ezer magyar és egyéb nemzetiségű. 1941-ig, az országnak a második világháborúba való belépéséig a következő két evangélikus egyház állott fenn:

1. Német Evangélikus Keresztyén Egyház, amelyhez a németeken kívül a szlovén, magyar és' egyéb nemzetiségű evangélikusok tartoztak. Nyolc egyházmegyéje, 71 gyülekezete és 110 ezer tagja volt.

2. Szlovák Evangélikus Keresztyén Egyház: három egyházmegye, 26 gyülekezet 60 ezer taggal.

Egyházak ma

A második világháború utáni Jugoszlávia új társadalmi—politikai körülményei között az egyháznak is újjá kellett szerveződniük. A ..német” evangélikus egyház megszűnt. a szlovén egyház pedig önállósodott. A mai Jugoszláviában három evangélikus egyház található;

1. Szlovák Evangélikus Egyház a Jugoszláv SZSZK-ban: A legnagyobb létszámú egyház, 27 gyülekezetben 51 ezer taggal. Központja Újvidéken (Növi Sad.) van, vezetője Andrej Beredt püspök, akit az elmúlt, év őszén iktattak be hivatalába. 1965- ben a Lutheránus Világszövetség támogatásával új egyházi központot építettek. — A gyülekezeteket. a XVIII—XIX. században szlovák telepesek alapították falvaikoan; ebben a században csak egy gyülekezet alakult. 30 lelkészük van —, akiket Pozsonyban, a Szlovákiai Evangélikus Egyház teológiai fakultásán képeznek.

2. Evangélikus Egyház a Szlovén Szocialista Köztársaságban: Mint már említettük, ez az egyetlen, amely a reformáció kora óta — ha nem is mindig önálló szervezetben — fennáll. Az 1,8 milliós szlovén népességből mindössze 20 ezren tartoznak hozzá. 13 anyagyülekezetben ’ 8 aktív *lelkész szolgál, székhelye Muraszombat (Murska Sobota), vezetője Ludvig Novak esperes Három gyülekezetben magyarul folyik a lelkészi szolgálat. 1969- ben, szintén az LVSZ támogatásával ők is új gyülekezeti központot építettek. Egyházunk képviselői az elmúlt években többször is jártak náluk, tavaly pedig Novak esperes vezetésével lelkészeik Budapesten töltöttek néhány napot

3. Evangélikus Egyház Horvátország, Bosznia-Hercegovina Szövetségi Köztársaságokban és Vajdaság Autonóm Tartományban: A legkisebb evangélikus egyház,

nagy szétszórtságban. A „német” evangélikus egyháznak azokból a tagjaiból alakult, akik a háború után nem hagyták el az országot. Körülbelül 2500 aktív tagja van, többnyire horvátok, központja Zágrábban van. Leprádon. (Legrad), a magyar határ mellett magyarul is prédikálnak', a gyülekezet eredete a reformációra vezethető vissza. Az egyház vezetője dr. Vla.dím, ir Deutsch esperes, rajta kívül még báróm lelkész és több laikus szolgál a 11 kis gyülekezetben.

Az állam szempontjából a kis létszámú evangélikus egyházakra is ugyanazok a törvények vonatkoznak, mint a nagy létszámú ..vallásos közösségekre”. Mivel az állami tömegtájékoztatási eszközök nem hozzáférhetők, annál nagyobb jelentősége van az egyházak sajtó- és irodalmi tevékenységének, ráadásul a kis létszámú evangélikus közösségnek ezt négy nyelven (szlovák, szlovén, horvát, magyar) kell végeznie. A szlovák és a szlovén egyház lapja havonta jelenik meg, és évente naptárt is kiadnak, a „horvát” egyház pedig évente néhány rövid iratot. Teo-' lógiai művek — az eszközök korlátozott volta miatt — csak ritkán jelenhetnek meg.

Mindhárom egyház 1952. óta tagja a Lutheránus Világszövetségnek, a Nemzeti Bizottság is ekkor alakult. A Bizottság évente minden jugoszláviai evangélikus lelkész részére teológiai konferenciákat szervez, a lelkészek, gyülekezeti tagok pedig . ijendszeresen .látogatják, egymást, és,mindhárom egyház tagjai komoly áldozatokat hoznak gyülekezeteikért, jövőjükért.

Ludvik Josar bodonci

(Bodóhegy, Szlovénia) lelkész beszámolója alapján i. Sz. P.

Harkányi László

1928-1984

BUDAPESTEN született. 1928. október 3-án, egyházhű családból. (Édesapja hosszú ideig volt a Budapest-Fasori gyülekezet felügyelője.) Középiskolai éveit a Fasori Evangélikus Gimnáziumban végezte el; teológiai tanulmányait Sopronban kezdte és Budapesten fejezte be, miközben egyszer a Teológus Otthon szeniori tisztét is betöltötte. 1952 júniusában avatták lelkésszé. Segédlelkészként Kecskeméten és Budapest-Józsefvárosban, lelkészként Dunaharasztiban szolgált, s majd’ egy évtizedig volt az Országos Egyház főtitkára. 1967. január 1-én az Evangélikus Sajtóosztály ügyvivő-lelkésze íett, s ebben a minőségben a Sajtóosztály tördelőszerkesztőjeként, az Evangélikus Elet felelős kiadójaként is tevékenykedett. Szolgálatában, munkájában mindig pontos, körültekintő és magát nem kimélően lelkiismeretes volt.

AZOK KÖZÉ AZ‘EMBEREK KÖZÉ TARTOZOTT, akik keveset törődnek önmagukkal, illetve egészségükkel, s ezért egyre inkább erőt vett rajta a cukorbetegsége, amiről még szűkebb környezete előtt sem beszélt. Így került kritikus állapotban, 1983 december közepén kórházba, ahol három műtétet hajtottak végre rajta. Az orvosok gondoskodása — úgy tűnt — talpra állította. De újabb válság következett. A beállott szövődmények következményeit már képtelenek voltak az orvosok elhárítani. Krisztus teste és vére vétele után, 1984 június 18-án, Istennel, embertársaival és önmagával megbékélve, meghalt.

MUNKATÁRSAI, BARÁTAI ÉS LAPUNK OLVASÖX utolsó írásával vesznek tőle búcsút.

„Legyen velünk Istenünknek, az Űrnak jóindulata!“ (Zsolt 90,17)

A mi korunk szédítő fejlődésének nagyszerű mérföldkövei voltak az első televízió, az első űrrakéta és az első szívátültetés. Mindezek jelezték az emberi tudás és teljesítőképesség nagyságát, meg azokat a távlatokat is, amik ezekre az eredményekre épülhetnek.

Pál apostol mai igénkben azt mondja: az Isten irgalmának én vagyok az első példánya — a „prototípusa”. Amit velem tett az Isten, azon le lehet mérni szeretettnek nagyságát, és azt is: mivé lehet egy ember, ha Isten irgalmas kezébe kerül!

ISTEN IRGALMÁNAK DICSÉRETE zengjen először is felénk ebből az igéből. S a „bűnösök között első” — Pál apostol — életváltozásán és gyógyulásán keresztül ragyogjon fel előttünk Isten irgalmának „káprázatos színgazdagsága”:

„Elibénkjövő irgalom”. Pálnál nagyon messzire kellett „elibe mennie” az Istennek; hiszen maga mondja: „Jóllehet, előbb őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam. . Számunkra ezek áthidalhatatlan mélységet, megközelíthetetlen idegenséget jelentettek volna. — Pál maga is tudja, ezt, de boldogan vallja: „mégis irgalmat nyertem”. — Ez a „mégis” legyen a mi számunkra is biztatás. bátorítás*

,/Túláradó irgalom”: egy folyó gátját mindig az addig tapasztalt legmagasabb vízálláshoz építik. Amikor a folyó „túlárad”, az azt jelenti, hogy minden „addigi mértéket meghalad”. — Nincs akkora bűnünk, nem lehet olyan erős megkötözöttsógünk, félelmünk, vagy lelki betegségünk, amelyik gátat jelenthetne Isten mentő szeretekének! — Soha ne adjuk fel hát a reményt — magunkra nézve, de másokra nézve se! —, hiszen Isten kegyelme „bőséges”, „túláradó kegyelem”.

„Üdvözítő irgalom”: Isten bűnbocsátó irgalma nemcsak Pál „lelki életében” hozott változást — tudniillik megtérést —, hanem amikor „bizalmat adott neki Krisztus a szolgálatra”, akkor egy új életformát is ajándékozott számára. Az üdvössóBnek azt az új életformáját, melynek célja: Krisztus szolgájaként — emberekhez elvinni az „irgalomnak ezt az evangéliumát”: a „testet-lelket”, az „egyénit és a közösségit”, a „férjet és a feleséget”, a „fehéret és a színesbőrűt” — szóval a teljes emberi életet érintő és gyógyító- Krisztus irgalmáról szóló — örömhír megszólaltatását. — Természetesen nemcsak szavakban, hanem gyógyító tettekben is — nemcsak „tanácsokkal”, hanem az új élet „példájával” is az „üdv”, a gyógyítás szolgálatába állíthat minket is Urunk.

KILÁTÁSAINK AZ „IRGALOM TENYERÉN” valóban nagyszerűek, hiszen Pál példája azt hirdeti és ígéri: az élő, feltámadott Jézus kezében „minden lehetséges”. A Benne való „hit által” nemcsak meggyógyul az ember, hanem „több lesz”, nagyobb feladatok elvégzésére hivatott, mint korábbi életében:

„Lehet mindent újrakezdeni”: A Nikodémusz féle hitetlen csodálkozás — „Hogyan születhetik újjá az ember, ha vén? — sok lelkileg sérült, vagy szenvedélyek rabságában élő ember szájából elhangzott már. Reménytelenséget, a megváltoztathatatlan ban vaió beletörődést fejez ki ez a vallomás. — Urunk. Pál példáján hirdeti: meg lehet változni!, mindent újrn, lehet kezdeni!, — mert szeretete és türelme kifogyhatatlan. „„

„A múltunk nem számít”: akik tényleg megpróbáltak már elrontott életük helyett újat kezdeni, azok a legnagyobb akadálynak ezen az úton a „múltat”, a „tegnap bűnének terhét” látták. A bizalmatlanság. ami körül veszi a „pálforduláson” átment embert, fojtogató, lehet, és lerombolhat minden őszinte kezdetet, — Jézus „bizalmat előlegez” — hogy kik voltunk ezelőtt, milyen mélyről jöttünk, semmit sem számít! Egy a döntő: Urunk bízák bennünk!

„Szolgálatba állítva”: bizony ez az igazi csoda, hogy mi — akik még „magunkra sem tudtunk vigyázni” — mások őrzésére vagyunk rendelve. Akik felelőtlenül szórtuk szét az életünket, úgy küld visz- sza Urunk a családunkba, a munkahelyünkre és a gyülekezetünkbe, hogy mások életét, békességét és üdvösségét felelősen hordozzuk ezutám így lesz az „eltévedt bárányból” „pásztor”, s a „Krisztust- kergetőből1 a legnagyobb apostol.— Urunk szeretete minket is így állít ma emberek szolgálatába.

S az előttünk, levő élet „kevés” arra, hogy mindezért az ajándékért a hálánkat megéljük és a magasztalásunkat elénekeljük!

Csizm^zia Sándor

Imádkozzunk!

Urunk Jézus Krisztus! Hálát adunk azért, hogy a bűnösöket hívod magadhoz, és szeretetedből bizalmat előlegezel a hozzád térő- nek. Köszönjük az új élet lehetőségét, meg azt is, hogy szolgálatra küldesz vissza minket családunkba, társadalmunk életébe. — Bűnbánattal valljuk meg. hogy gyakran kételkedtünk ígéreteidben, nem bíztunk bennük. — Kérünk, add Szentlclkcdet, hogy Igédben bízni tudjunk, meggyógyuljunk és üj életben járjunk. Ámen

MADAGASZKÁR: AZ EGYHÁZ AZ ÉGHAJLAT MEGVÁLTOZTATÁSÁÉRT

A madagaszkári evangélikus egyház öntözési és erdőfejlesztési programot határozott el, hogy az éghajlatot javítsa, és kereken 333 ezer embernek és több mint 1 millió állatnak Madagaszkár déli részén, a legfejletlenebb területen tisztább ivóvizet adjon. A tervet 1983 áprilisában egy egyházi gyűlésen dolgozták ki. A terv alapján a források intenzívebb és értelmes kihasználásával a vidéket át akarják alakítani, a szárazságot le akarják küzdeni és a talajt meg akarják javítani.

Legelőször „fel kell leltározni" a forrásokat, hol vannak, milyen minőségűek és erősségűek. Emberi használatra alkalmas víz nyerése céljából víztartókat kell építeni és kutakat fúrni. A felszín közelében levő forrásokat el kell zárni, és a lehetőségekhez képest mélyebbeket kell fúrni, így a víz minősége és a forrás vízbősége is jobb lesz. Most sok betegségnek és a gyermekek halandóságának az is oka, hogy nincs tiszta víz.

Az állatoknak is meghatározott helyeken sok ps viszonylag tiszta vízre volna szükségük, ezzel jelentősen fejlődhetne a marhatenyésztés. A sivatagképződés ellen is tenni kell valamit. Délen a víztartalék szinte a semmi már, ezzel a vegetáció is gyengül. Üj vegetációt kellene teremteni, ezért facsemetékre lenne szükség és ki kell képezni a lakosságot a faültetésre is.

(lwi)—K. Ú