Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-24 / 26. szám

„...hogy mellénk lépjen Jézus.”

Presbiteri konferencia a Pest megyei Egyházmegyében

Rendkívüli konfirmáció

Közel egy évtizede rendszeres alkalmai a Pest megyei Egyházmegye gyülekezeteinek presbiteri konferenciái. A találkozó híre nemcsak a vendéglátó gyülekezetét tölti el boldog várakozással és őszinte nyitottsággal, de megmozgatja a legkisebb szórványgyülekezetben élőket is. Ennek a lelkesedésnek következménye, hogy nem is lehet valamennyi gyülekezet részvételével egy napra sűríteni ezt az alkalmat —, legalább két találkozót kell szerveznie az egyházmegye vezetőségének.

Május 13-án délután a megye északi területéről 12 anyagyülekezetből és hozzátartartozó mintegy 20 iüiából és szórványból több, mint 400 presbiter és gyülekezeti tag jött össze a látványosan. fejlődő és szépülő ikladi gyülekezetbe. Nem egyszerűen hagyományőrzésből, sokkal inkább az újra találkozás öröméből, erőgyűjtésre, gazdagodásra, a közösségi tudat elmélyítésére, mai szolgálatunk felelős hordozására és végzésére. Főleg pedig azért, hogy ebben a nagyon sokszínű testvéri közösségben is átéljük, hogy mellénk lép Jézus, biztat, bátorít, tanácsol, hűséges szolgálatra alkalmassá tesz.

Baranyai Tamás domonyi lelkész Presbiter az Újszövetségben címen tartott előadása a forrásra mutatott. Miközben teljesen megváltozott körülöttünk az élet, egyház és világ, tudomány és technika, társadalmi berendezkedés és gyülekezeti szervezet —, aközben semmit nem változott és semmit sem csökkent a presbiteri tisztség felelőssége, Krisztustól küldetése, szolgálatának iránya. A presbitérium ma is a gyülkezet talapzata, tartóoszlopa, amelynek tagjai kezükkel, szívükkel és eszükkel szolgálják a gyülkezetet, egyházat, társadalmat. E sorok írója Presbiter a mában címmel együttgondolkodásra hívott. Ma a gyülekezet vár valamit minden presbitertől. Várja, hogy közösségi életén, embertársi kapcsolatán, Jézushoz kötődésén tükröződjék az egész gyülekezet szolgálata, hite és reménysége. Tágabb öle- lésű munkájában helyet kell, hogy kapjon a gyülekezeti tagokra felelős vigyázás épp úgy, mint a lelkészi szolgálat gyakorlati segítése. A ma tájékozódási pont is a közegyházért, társadalmi fejlődésért, a béke őrzéséért végzett építő munkájában, szavában és tettében. •

— Keveházi László esperes részletekbe menően informált az LVSZ VII. budapesti nagygyűléséről. Tájékoztatásával bíztatni akart valamennyi presbitériumot és gyülekezetét: őszinte imádságával, felelős gondolkodásával, aktív szolgálatával segítse a felkészülést, a nagygyűlés munkáját, vendégek és vendéglátók együttes örömét. A befejező áhítatában arról a Máté evangéliumi utolsó csúcsról prédikált, ahonnan Jézus bizonyságtevő. embereket felkaroló, életet munkáló és megtartó szolgálatra küldi övéit. Azzal a képességgel, erővel és hűséggel, amelyet Ö ajándékoz mindazoknak. akik Reá hagyatkoznak. Belőle épülnek és Vele szeretnek.

Az ikladi gyülekezet áldozat- készségét. vendéglátói .szeretetét magunkkal vittük gyülekezeteinkbe, otthonainkba csakúgy, mint a konferencia légkörét, testvéri melegségét, elindító gazdagMÉLTÁN KÉRDEZHETI A KEDVES OLVASÖ: mi lehet rendkívüli a konfirmációi ünnepen? Minden gyülekezet örül, amikor esztendőként —, esetleg két évenként — ünnepi külsőt jelző fehér ruhás lányokat és sötét öltönybe öltözött 12—14 éves fiúkat lát az oltár előtt. Örülünk hitvallástételüknek, boldog bizonyságtevő éneküknek és a felnőtt gyülekezet átéli Isten megtartó szeretetét, ahogy nem- zedékről-nemzedékre elindít ifjú lányokat és fiatal fiúkat a Krisztus követés útján.

Mégis Vendkívüli volt ez a konfirmáció vizsga és istentiszr telet miskolci gyülekezetünkben, mert kedves vendégként köszönthettük közöttünk dr. Nagy Gyula püspököt, mint egyik ifjú leánykonfirmandusunk boldog nagyapját.

A 200 éves, nagy múltú gyülekezet presbitériuma élén Szebik Imre esperes-lelkész köszöntötte a püspököt, kiemelve a gyülekezet örömét: sokrétű elfoglaltsága és az LVSZ nagygyűlés előkészületeinek dandárjában is eljött a szép ünnepre. A templom előterében Podhorányi Dórika és Zsebesi Szilvia virággal köszöntötték a főpásztort.

DR. NAGY GYULA PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉBEN Mt 7.13— 14 alapján arról szólt, hogy minden fiatal előtt két út áll: a széles út és a keskeny út. Sokan

A kelenföldi gyülekezet Cantate vasárnapján vette használatba az orgona most elkészült „rück-positiv”-művét, a harmadik manuálon megszólaló kis, hatregiszteres orgonát. Éppen egy évtized várakozása teljesedett be ezen az örömünnepen, mert az ehhez vezető út első köveit 1974-ben tették le. A gyülekezet öröméből fakadva zengett a hívek kánon-éneklése; Praetorius: „Jó Atyánknak örvendezzünk víg szívvel, szép, zengő dallal!” (Ékv. 583.)

Ugyanezen a vasárnapon délután a budai egyházmegye jubileumi zenés áhítatát tartotta a budavári „Schütz” kórus (Csorba István), a budahegy vidéki énekkar (Rezessy László) és a kelenföldi énekkar (Bencze Gábor) tagjainak együttes, közös éneklésével Kelenföldön. Sulyok Imre Liszt Ferencnek „In sacrum convivium” c. művét és saját szerzeményét (Könyörgés- Hálaadás) játszotta a kibővített orgonán. Koren Emil esperesnapjainkban a széles utat választják: ez a kényelem, a képmutatás, az önzés útja. Bár ideig órág boldogság-érzetet adhat az embernek, de ez az út zsákutcába vezet. Ha az ember önmaga fontosságát tartja legszükségesebbnek, magára marad, önző és egyéni érdekei fogságában nem találja élete célját. Majd a keskeny úton járás fontosságát, nagyszerűségét emelte ki a püspök: A keskeny úton járásban a konfirmáció kezdet, amelynek folytatásának kell lennie. Nem szabad megállni. A szülők, nagyszülők, keresztszülők példája, a gyülekezet imádsága döntő és biztos segítség ezen az úton. Dönteni kell minden nap! Egyházunk holnapja gyermekeink és ifjúságunk hűségén és helytállásán . múlik. Ezért a gyülekezetnek mindent meg kell tennie, hogy a következő nemzedék bátran kövesse Krisztust, örömmel járjon a keskeny úton, amely a hit és szeretet ösvénye.

A REDKlVÜLI KONFIRMÁCIÓ abban is kifejezésre jutott, hogy ezúttal három felnőtt, 19— 21 éves férfiak együtt álltak az Ür oltára elé a tizenhárom évesekkel. A vizsgán saját bizonyságtételük küzdelmet és belső vívódást is sejtető szavait szinte lélegzetvisszafojtva hallgatta a felnőtt gyülekezet. Majd énekük gitár kísérettel oldotta a pillanatnyi feszültség belső izgalmát.

püspökhelyettes János 16.5—15 versei alapján beszélt arról, hogy Isten népe külsőleg három támponton él: a szószék — igehirdetés, az oltár -— szentség és a kórus — egyházi zene hármas sarkkövén. Cantate vasárnapján a kórus kerül mindig előtérbe: az ének és zene Isten-dicsérete. Hálaadással emlékezett arra, hogy harminc éPvel ezelőtt volt az első Cantate vasárnapi zenés áhítat, ugyancsak a kelenföldi templomban.

A jubileumi örvendezésben ha- hatalmasan zengtek a nagy kórus előadásában a régi szerzők (Gumpelzhaimer, Josquin és Schütz), valamint a kortárs zeneszerzők (Gárdonyi, Kapi-Krá- lik, Kodály, Sulyok és Szokolai) művei. Most szólalt meg először Sulyok Imre: A reménység kórusművé, amelyet Scholz László szövegével az LVSZ nyári nagygyűlésével kapcsolatban készített.

B. I.

Miskolcon

A konfirmandusok együttesét a vizsgán Cserági Géza m. felügyelő, a templomban Szentkereszti Béla gyülkezeti felügyelő köszöntötte, aki üdvözlő szavaiban meleg szívvel juttatta kifejezésre a gyülekezet köszönetét, hogy kerületük püspöke közénk jött ez emlékezetes napon az igehirdetés és úrvacsoraosztás szolgálatának végzésére. Az istentiszteleten a gyülekezet énekkara Bach és Crüger műveket énekelt szép hangzással és belső átéléssel.

Majd a gyülekezet, a presbitérium, a családok tagjai egy közösséget éltek át Krisztus testében és vérében, de fiatal konfirmandusainkkal is.

DÉLUTÁN SZERETETVEN- DÉGSÉGRE hívtuk a gyülekezetei, amelyen a püspök az LVSZ budapesti nagygyűlésének előkészületeiről, a gyülekezetek részvételi lehetőségeiről, a nagygyűlés gazdag programjáról tartott színes, eleven előadást, melyet a hallgatóság nagy érdeklődéssel fogadott. Ezen az együttléten dr. Király Levente jogtanácsos-presbiter, egyházkerületi bíró köszöntötte a püspököt, aki visszaemlékezett 45 évvel ezelőtti közös szolgálatukra az egykori Luther Márton szövetség budapesti konferenciáján és saját kezűleg készített, bőrdíszmű keretbe il- lesztetten adta át az egykori meghívót — kedves emlékként — a püspöknek.

A szeretetvendégségerí ifjaink szavalata, zeneszáma tette változatossá a műsort. Zsugyelik Gábor trombita szólója pedig új ének tanulását segítette a gyülekezetben. Abaffy. Gyula amóti lelkész, esperes-helyettes záró- áhitatával fejeződött be az együttlét.

MÁJUS 27. A GYERMEKEK NAPJA VOLT hazánkban, önfeledt játékuk a közeli iskola udvaráról templomitokban is hallható volt. A gyülekezet pedig ezen a szép májusi vasárnapon a konfirmandusok kicsiny csapatáért könyörgött a főpásztorral együtt.

Szebik Imre

— SZÜLETÉS. Donáth László miskolci segédlelkészéknek Budapesten máius ll-én — DÁVID FERENC nevű második, Zaveczky József sziráki segédlelkészéknek május 17-én MÓZES nevű első,

Balicza Iván salgótarjáni lelkészéknek Salgótarjánban május 29-én GÁBOR nevű harmadik gyermekük született.

ságát.

Eszlényi László

ANGLIAI TANULMÁNYÚT

Széli Bulcsu lucfalvi'leTResz a Lutheránus Világszövetség ösztöndíjával június 6.—július á'.‘közö.tt. nyelvtanulás céljából Londonban tartózkodik.

NDK-BELI EVANGÉLIKUS EGYHAZAK ZSINATA

Az NDK-beli Egyesült Evangélikus (Lutheránus) Egyház (VELK DDR), amelynek tagjai a Szászországi, a Thüringiai és a Mecklenburgs Evangélikus Egyház, június 14—17. között tartja zsinatát Eisenachban. A zsinaton egyházunk képviseletében részt vesz Szebik Imre miskolci lelkész, borsod—hevesi esperes.

KBK NEMZETKÖZI BIZOTTSÁG

A Keresztyén Békekonferencia Nemzetközi Bizottsága június 25—30. között ülést tart Moszkvában. Az ülésen a bizottság tagjaként részt vesz D. dr. Prőhle Károly teológiai tanár, tanulmányi igazgató.

Örömből fakad az ének!

Jubileumok Kelenföldön

Gondolatok Gyóni Gézáról

AMIKOR A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT egyházunk .mind szélesebb köreiben hatott Gyóni Géza költészete, kimondatlanul támadt egy gondolat: 19. századi klasszikusunk, Petőfi az evan- gélikusságból származott; hátha most a lutheránus vidék új zsenit szült. Sok volt a külső hasonlóság: a harc és a szerelem költője, a katonaköltő, aki fiatalon és tragikusan pusztul. Az alföldi, szlovák családból eredő fiú, a magyar hazaszeretet lelkes megszólaltatója. Mindkettejük ifjúságát iskoláink és parókiáink szegélyezik, időnként jóaka- ratú teológusok segítenek rajtuk.

SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJÁN új kiadásban olvashatjuk Gyóni verseit. Z. Szalai Sándor válogatása — Az Élet szeretője — a költő hat kis kötetének valamivel kevesebb, mint a felét foglalja magába: a minőségről és Gyóni költészetének fejlődéséről . megbízható, jó képet ad. Nem rajta múlik, hogy a versek túlnyomó része ma már inkább dokumentum, mint irodalmi érték. Igaz, nem hiányzik a minőség, de inkább a korízlést tükrözik a versek. Ez pedig — versekről lévén szó — önmagáért beszél. Az ember a kötet végére jutva csak némi elfogultsággal találhatja meg azokat a fájdalmas értékeket, amiket a fülszöveg ígért.

Olcsó diadal lenne arról értekezni: mennyi az almanachlíra, mennyi az aka- démizmús, mennyi az avítt szecesszió? Semmit sem döntene el, ha idézném a bántóan rosszul sikerült sorok tucatját, amely a válogatott költeményeket szep- lősíti. Inkább a világfájdalomról szólok, ami 1914 előtt annyira jellemző Gyomra.

AZ ÉLMÉNY ŐSZINTE: gyönge idegei szinte eljegyezték ezzel a témával:

kár, hogy újra meg újra romantikus sablonok nyomán fogalmazza meg, nagyfokú modorossággal. Néhány versében (A vétkünk; Átok alatt; Don Juan végrendelete) érzésvilága — talán — protestáns, közelebbről papfiú voltával magyarázható. Vágyik egy teljesebb életörömre — amit kortársai görögnek, po- gánynak stb. neveztek —, ám ennek elérésében gátlásai mindig mégakadályozzák. Lehet, hogy a papos nevelés kísért, ami — ha nem mint teológia, de mint gyakorlat — otthon lehetett Áchi- mék parókiáján.

Saját hangját 1914 előtti lírájában nem találta meg Gyóni. Költészete fej-, lődött az idők folyamán, de sikerültebb verséi is csak ritkán haladják meg a jó utánérzés színvonalát. Ezek közül A szépség-vonat őre — ami egyik legjobb darab — erős Ady-hatás alatt közelít az egyéni hanghoz. Kerek, lezárt alkotás: hangulatának egységét a vonat elé lóbált szív rikítóbb színei sem bontják meg. Itt már képes arra, amire — sajnos — ritkán nyújt példát: hogy a világfájdalmat valóban irodalmi szinten fejezze ki.

A háború kitörése döntő fordulatot jelent Gyóni élete és költészete számára. Ekkor sem válik igazán jelentős lírikussá, de most születik meg, mint sajátos jelenség: az első világháború magyar katonaköltője. S ha verseiről általában is elmondhattam, hogy ma már inkább dokumentumnak, mint irodalmi értéknek számítanak, akkor háborús költeményeinél erre a dokumentum-jellegre külön is oda kell figyelnünk.

GYŐNI NEVÉNEK EZEK A VERSEK szereztek maradandóságot, különösen azok — Csak egy éjszakára, Levelek a Kálváriáról, — amelyeket bestsellerverseknek mondhatunk. Versek, bestseller-versek, mert sokak közös és igaz érzését nem mindig irodalmi szinten adják. Ezek híressé, sőt divatossá vált alkotások, anélkül, hogy népszerűségük irodalmi értékükkel arányban állna. Gyóni retorikája, gyakran külsőségesnek ható szentimentalizmusa most valami erkölcsi alapot nyer és személyes élménnyé válik sokak számára. A valódi vers azonban sokkal több ennél. Igaz, hogy az egész magyar líra adós maradt az első világháború frontélményének művészi visszaadásával; de a monarchia csataterein zajló pusztulást megörökítette egy nagy költészet. Elegendő az osztrák Georg Trakl Grodek- jét elolvasni, már látjuk, mi a különbség a front lírájának bestseller és művészi megszólaltatása közt.

Meg kell említeni még Gyóni háborús verseinek egyik fő sajátosságát: azt, hogy érdekesek. A lövészárokban nótázó honvédek, a kancsukás cári tisztek, az ostromolt Przemysl megmarad az ember emlékezetében, ahogy a falusi öregek első világháborús elbeszélései; de a Levelek a Kálváriáról már egy könnyebb regényt foglal magába: hősnőjéről az embernek — minden különbség ellenére — a Két fogoly Almády. Miettje jut az eszébe. Ezek a vers minőségétől független sajátosságok bizonyára hozzájárultak Gyóni népszerűségéhez. Az őrangyallá magasztosuló távoli kedves, akit

azért a féltékenység is körüllebeg, helyzetükből adódóan hatott a hadifoglyokra, de hűséges ápolónő mivoltában a konzervatív irodalom tetszését is elnyerte. ‘ .

AMIKOR HALÁLA UTÁN HATVANHÉT ÉVVEL visszatekintünk Gyóni Gézára, nem egyszerűen jól-rosszul sikerült versek alkotóját látjuk benne. Életműve nem igazán nagy nyereség a magyar irodalom számára; de életműve ránk maradt: esztétikai értékétől függetlenül a szenvedés és vigasztalás ritka emléke századunk első feléből. Nem Keverjük a műfajokat: csak meglátjuk, hogy a gyötrelem és az idő múlása ereklyét csinál egy-egy kevésbé sikerült verseskötetből, ahogy nagyapánk honvéd fényképéből is. Ez nem érzelgősség és nem kenetesség: csak az idő tisztelete és szolidaritás.

Ízlésünk lehet más: de nem mehetünk e! szó nélkül amellett a pokol mellett, ami Gyóninak osztályrészül jutott. S ha azt látjuk, hogy — talán a legkevésbé sikerült verse — pillanatnyi enyhülést szerzett egy-egy hadifogolynak, annak még így, sok évtized távolából is örülünk.

Gyóni Géza lelkész fia volt: azonban mint költő, nem nevezhető evangélikusnak. Mégis: amikor valaki jó lelkiismerettel próbálja emberek öntudatát és lelkierejét ébrentartani. rokon tevékenységet folytat a vígasztalás evangéliumának hirdetőivel. Márpedig Gyóni Krasz- nojarszkban így cselekedett. Ezért megemlékezésünk — minden ízlés- és gondolkodásbeli különbség ellenére — nem hiábavaló.

Dr. Mányoki János