Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-06-17 / 25. szám
Evangélikus Bet ORSZÁGOS EVA N CELIK XLIX. ÉVFOLYAM 25. SZÄM 1984. június 17. ARA: 4,50 Ft „...hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg...” TV 66 József Attila „Hazám” c. verséből vettem meditációm , címét, amikor a „TV 66” legutóbbi műsorával kapcsolatban kívánok néhány gondolatot felvetni. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke volt a kérdezett. A kérdezők? Az a 66 személy, aki a TV adásban „szerepelt”. Egyházhoz tartozók és egyházhoz nem tartozók, vallásos és nem vallásos emberek, tehát különböző világnézetűek. Az a 66 személy valamiképpen az egész társadalmat képviselte, valahogy úgy, ahogy egy kalász az egész búzatengert jeleníti meg. Állapítsuk meg, hogy az állam és egyház 'viszonyával foglalkozó „TV 66”-ra egyértelműen szükség volt. Az utóbbi években a társadalomban — vallásos és nem vallásos emberek körében egyaránt — felgyülemlett az állam és egyház viszonyával kapcsolatban több olyan kérdés, amely nyílt feleletre várt, éspedig magas helyről. Ezeket a kérdéseket nem lehetett elintézni már a szokásos merev kijelentéssel: „az állam és egyház viszonya jó”. A társadalom tagjai tudni akarták, hogy mit jelent ez a „jó” konkréten és miben nyilvánul meg az állam és egyház viszonyának „rendezettsége”. Szükség volt a konkrét feleletekre, amelyeket Miklós Imre államtitkártól meg is kaphattak. Örülünk annak, hogy Miklós Imre államtitkár nem tért ki a feleletadás elől. Valóban konkréten adta meg a feleleteket és azok segítettek mindenkit a tisztánlátásban. Szükség volt erre az adásra azért is, mert megfigyelésünk szerint a nem vallásos emberek egy részénél az utóbbi időben bizonyos nem értés jelentkezett az egyházakkal kapcsolatos egyes jelenségek miatt. Többen úgy ítélték meg, hogy az utóbbi időben a korábbinál gyakrabban van szó a Rádióban, a TV-ben és a sajtóban az egyházak életéről. „Sűrűsödtek” az ilyen programok. Április 19-én a Honvéd moziban bemutatták a „Nyitott utak” c. filmet a magyarországi egyházak életéről. Aprilis 20-án, nagypénteken este Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szolgálatáról „Gyermek- mentő” címen egy teljes órás filmet láthattak a nézők a TV- ben. A nem vallásos emberek között voltak, akik ezt már kezdték „sokallani”. A vallásos emberek között pedig egyesek — főleg olyanok, akik az elmúlt években éppen nem vettek részt az állam és egyház jó viszonyának munkálásában — kezdték mondogatni: „Mégis csak nekünk volt igazunk, ha keményen ál- lünk, az állam »belekényszerült« az engedményekbe.” Mindezek szükségessé tették ezt a beszélgetést a TV-ben, melynek során Miklós Imre őszintén felelt a felvetődött problémákra. Önmagában, hogy az állam és az egyház viszonyáról a nagy nyilvánosság előtt — hiszen sokszázezer ember nézte az adást — ma lehet beszélni, nagyon örvendetes dolog. Még 10—20 évvel ezelőtt is nehéz lett volna ez. Ma már lehet. Miért? Mert társadalmunk felnőtt arra a szintre, amelyen ez a beszélgetés nagyobb izgalmak és félreértések nélkül lehetséges. Közel 40 év óta élnek hazánkban vallásos és nem vallásos emberek együtt. Dolgoznak együtt a munkahelyeken és együtt vannak a társadalom legkisebb közösségében, a családban is. Job-, ban megismerhették egymást jó és rossz oldalról egyaránt. Miért ne lehetne a nagy nyilvánosság előtt is beszélni arról, amiről egyébként a munkahelyeken és a családban szó esik. Társadalmunk valóban megérett erre. Ezt nagyon pozitiven kell értékelni. Afelé tártunk, amiről József Attila álmodott, amikor a „hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetéről” írt, melyben meg lehet „hányni-vetni” problémáinkat. Az igaz, hogy a „műsor” só- rán éretlen kérdések is elhangzottak. Én magam éretlennek tartom annak az asszonynak a kijelentését, aki azt állította, hogy a marxista erkölcs lényegében erkölcstelenségre vezet. De ugyanilyen éretlenkedésnek tartom annak a nemvallásos embernek a megállapítását is, aki az egyházi pénzek eltulajdonításáról és el nem számolásáról nyilatkozott. Helyes, hogy a TV- adás rendezői nem törölték ezeket a kérdéseket sem. Így lett hiteles az összkép. Ugyanakkor ezeknek a kérdéseknek a felvetése nem változtat álláspontomon, miszerint társadalmunk megérett a nehéz kérdések őszinte megtárgyalására és ennek nyomán a „közmegegyezésre”. Miklós Imre államtitkár egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy ő kommunista és nem vallásos ember. Még olyan kérdéseknél is, amelyeknél feltűnés nélkül adódott volna valamilyen konvergencia (a vallásos és nem vallásos világnézet ötvöződése), azt elkerülte. A nélkül, hogy kimondotta volna, világos volt szavaiból, hogy sem a, „marxista keresztyénséget”, sem a „keresztyén marxizmust” nem fogadja el. Ez a világos beszéd nem akadályozta meg abban, hogy pozitívan szóljon az egyházak számos tevékenységéről, elsősorban etikai és szociál- etikai összefüggésekben, vagy a nemzetközi békeszolgálat területén. Az államtitkárnak nyilvánvalóan nem volt könnyű a helyzete. El lehet képzelni, hogy számos marxista állampolgár azt várta tőle, hogy alkalomadtán idézze Marxnak és Leninnek a vallásról és az egyházról írt mondatait. A vallásos állampolgárok egy része viszont azt várta, hogy az államtitkár legalább finoman ismerje el: „A társadalom nehezen boldogul az egyház segítséget nélkül.” Az államtitkár azonban egyik kísértésnek sem engedett. Ellenben arra tette a hangsúlyt, hogy a nyilvánvaló különbségek között egymás iránti kölcsönös tolaren- ciávdl, egymás álláspontjának tiszteletben tartásával, közös erőfeszítéseket kell tennünk társadalmunk belső és külső békéjének megőrzéséért, társadalmunk erkölcsi erősítéséért, a munka becsületes elvégzéséért és a társadalomban jelentkező hibák és visszásságok kiküszöböléséért. Ezzel segítjük a nemzeti egység továbbépítését. Az is világos volt az államtitkár feleleteiből, hogy az egyház és állam viszonyának alakulása Magyarországon egy folyamat és nem egyszer s mindenkorra meghatározott statikus állapot. További fejlődés szükséges és lehetséges. Tegyük hozzá — csakúgy, mint eddig is történt —, nem egyszerűen dogmatikus tételek ismételgetésére van szükség egyik oldalon sem, hanem „elvi kötöttség” mellett nagy nyitottságra, becsületes párbeszédre és kölcsönös bizalomra. Anélkül, hogy bármelyik oldal elhagyná saját elvi, illetőleg teológiai bázisát, a nyilvánvaló különbségek ellenére a vallásos és nem vallásos emberek éppen a saját bázisuk alapján dolgozhatnak együtt népünk boldogulásáért. Mindenesetre nem segíti az állam és egyház viszonyának továbbfejlődését, ha egyes egyháztagok úgy fogadják az államtitkár kijelentését — „nincs tabu kérdés” -—, hogy most már gátlás nélkül kérdeznek és kérnek. Természetesen föl lehet vetni „nehéz” kérdéseket is az állam és egyház viszonyában, de ezeket a kérdéseket csak azoknak van joguk feltenniük, akik az elmúlt időben sok meg nem értést és kritikát vállalva fáradoztak az állam és egyház jó viszonyáért. Annyi bizonyos, hogy Miklós Imre államtitkár szavai után alig tartható tovább — ha még volna ilyen — a „fönt” és „lent” kategória. Közelebbről, az a felfogás, hogy a legfelső szinten az állam és egyház viszonya jó, de „lent”, nevezetesen a vidéken, a helyzet „egészen más”. A múltban kétségtelen lehetett erre példát találni. Egyházi és helyi politikai szervek egyaránt követtek, el hibákat. A TV 66 adás után, melyet ország-világ látott, „lent” is tudnia kell mindenkinek, vallásosoknak és nem vallásosoknak a „tudnivalót”. Nem vitás, hogy Miklós Imre államtitkár nagy és hasznos szolgálatot végzett a TV 66-ban. Ha egy szóban kellene megfogalmaznom a „műsor” irányát (skopu- sát), ezt mondanám: tolerancia. A világnézeti különbségek egyértelmű megtartása mellett vallásos és nem vallásos emberek toleranciával, türelemmel tartoznak egymásnak. Meg kell becsülniük a másik álláspontját. Ezzel együtt kinek-kinek „hinnie” kell saját „alapjaiban”, mert éppen ez teszi türelmessé az egyik embert a másik iránt. Ebben a légkörben lehet felszabadultan dolgozni népünk boldogulásáért és előrehaladásáért. Köszönjük a TV-nek, hogy a 66-ot láthattuk és hallhattuk. Elismeréssel kell szólnunk Bán János szerkesztő munkájáról. A Magyar Nemzetnek is köszönjük, hogy közölte Miklós Imre államtitkár válaszait, melyeket időhiány miatt nem mondhatott el az adás során. Káldy Zoltán AZ OSZTRÁK NAGYKÖVET LATOGATASA NAGY GYULA PÜSPÖKNÉL Dr. Arthur Agstner, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete, április 25-én látogatást tett dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspöke hivatalában. A nagykövettel történt találkozás során megbeszélésre került egyházunk mai élete, testvéri kapcsolata az Osztrák Evangélikus Egyházzal és a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése Budapesten. [Bmidkipestt A Világgyűlés nyitóistentiszteletének előkészítése a gyülekezetekben A VILÁGGYÚLÉS KÉTHETES ESEMÉNYSOROZATA a megnyitó istentisztelettel kezdődik, július 22-én 10 órakor a Sportcsarnokban, amelyen tizenegyezer résztvevő lesz. Ez már magában is rendkívüli, ugyanis a - nyitóistentiszteleteket nem szokták ilyen nagy lét-, számmal tartani. A jelenlévők nagy többségét a magyar gyülekezetekből érkezők teszik ki. Éppen ezért a rendezőség, amennyire csak lehetett, az énekek kiválasztásánál és a liturgia meghatározásánál tekintettel volt a magyar többségű részvételre. Olyan énekeket választott, amelyeket együtt tudunk énekelni a külföldi delegátusokkal. És olyan liturgiát alakított ki, amely bizonyos pontokon a mi szokásainkhoz igazodik. AZ . ISTENTISZTELETEN MINDEN JELENLÉVŐ kézbe kapja az istentisztelet teljes anyagát angol, német és magyar nyelven fognak szólni. A kézbe- gáló lelkészek is anyanyelvükön, vagy az általuk ismert világnyelven fognak szólni. A kézbeadott háromnyelvű szövegből azonban mindenki nyomon kísérheti az istentisztelet menetét, és éneklésével, együttes szöveg- mondásával aktívan kapcsolódhat be a liturgiába. Fontosnak tartjuk, hogy ezen az alkalmon a jelenlévők ne csak nézők, hallgatók legyenek, hanem aktivitásukkal egy gyülekezetét alkossanak. Erre azonban még odahaza, a gyülekezetekben fel kell készülnünk. A HÁROM NYELVEN EGYÜTT ÉNEKELT ÉNEKEK az alábbiak lesznek: 254 Erős vár a mi Istenünk 279,4. Ó, Atya, Fiú, Szentlélek ♦ 265 Kelj fel, kelj fel, fényes nap 467 Ébredj, bizonyságtevő lélek t 280 Itt az Isten köztünk 54 Mind adjon hálát Istennek 42 Áldunk téged, Istenünk 365 Paradicsomnak te szép élő fája 371 Felséges Jézus 388 Győzelmet vettél 57 Áldjad, én lelkem, a dicsőség Ezen énekek új énekeskönyv- beli dallamai azonosak a külföldi énekeskönyvekben található dallamformákkal. Ezeken kívül egy liturgikus ének is szerepel a rendben, a „Krisztus, Isten Báránya” kezdetű, amely énekeskönyvünk 78. lapján található. Amelyik gyülekezetben ezt nem ismernék, ott ezt is meg kellene tanulni. AZ ISTENTISZTELET FOLYAMÁN TÖBB EGYÜTT MONDOTT SZÖVEG IS lesz. Ilyenek a niceai hitvallás (az énekeskönyv 11. oldalán), a közösen mondott gyónó imádság (az énekeskönyv 14. oldalán) és a Mi- atyánk. A szószéki szolgálat után az „Általános könyörgést” úgy fogjuk imádkozni, ahogyan ez világszerte szokásos: a lelkész által mondott szakaszok után a gyülekezet ráfeleli a választ: „Urunk, könyörüli rajtunk!” Ehhez hasonlót találunk énekeskönyvünk 755—757. oldalain. Az itt található imádság a fenti módon gyakorolható. Különben minden imádságot a gyülekezet együtt mondott Amen-ja zár. A MI ÁLTALÁNOSAN HASZNÁLT ISTENTISZTELETI RENDÜNKTŐL az úrvacsora tér el leginkább. A rendje hasonló ahhoz, amit a mi énekeskönyvünk a 22. és 23. lapon közöl. (A lelké- szi részt az Agenda 410—413. oldalain találjuk meg.) Az eltérés csupán annyi, hogy a „Szent, szent, szent a seregek Ura” kezdetű dicsőítés helyén a 42. énekünk 1. versét énekeljük, valamint hogy a „Krisztus, Isten Bárányát” is énekelni fogjuk. Különben pz úrvacsorái rész többi válaszát együtt mondjuk. Aki az évkönyven található rend használatában járatos lesz, az a nyitóistentiszteleten sem lesz tanácstalan. KÉRJÜK A GYÜLEKEZETEKET ÉS A LELKÉSZEKET, hogy a fenti énekeket és liturgikus szövegmondásokat, válaszokat gyakorolják. Így remélhető csak, hogy a kiadott istentiszteleti rendek alapján az egységesen énekelt énekek és a fennhangon mondott szövegek —■ a többnyelvűség s a nagy tér ellenére — biztosítani fogják az istentisztelet ékes rendjét és impozáns- élményét. A Világgyűlést Előkészítő Istentiszteleti Bizottság HAJLÉKTALANOK SEGÍTÉSE IS FELADATA AZ AMERIKAI EGYHAZAKNAK Az Egyesült Álamokban a négy evangélikus egyháznak, összesen nyolcmillió egyháztaggal, nyomást kell gyakorolnia az USA kongresszusára, hogy az a hajléktalanság problémáját soron kívül tárgyalja. Követelniük kell ezen kívül, hogy legkevesebb 20 000 lakás építését kezdjék el öregek és fogyatékosok számára. Ezt Jjvasolta 1983-ban a második évi gyűlésén a kaliforniai Ana- heimben a „Lutheránus Egyesület a lakásközvetítésért” elnevezésű szervezet, amelyet 57 különböz" egyházi csoport alakított meg. Az egyesület azt is javasolta az egyházaknak, hogy a jövőben évi invesztálásuk tizedét adják egyházi vonalon lakásépítésekre. Meglévő szállásaikat is elsősorban ilyen károsultak, hajléktalanok zámára ajánlják fel. Múlt év februárjában becslések szerint az Egyesült Államokban kétmillió ember volt hajléktalan. A segélyszervek adatai szerint egyre több fiatal válik hajléktalanná, tépd)—K. U
