Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-10 / 24. szám

„írok nektek, ifjak GYERMEKEKNEK^ „Mit tegyünk ?" ApCsel 2,37—47 OLYAN BOLDOGAN HALL­JA AZ EMBER a húsvéti öröm­hírt, ahogy az angyal mondja a sírhoz siető asszonyoknak: ,,Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt.” Olyan jó arról hallani, hogy a feltámadt Jézus találkozik mag­dalai Máriával, a tanítványokkal, Tamással, az emmausi tanítvá­nyokkal, együtt eszik velük — él Jézus! Jó azt is tudni, hogy Ö bízza meg és küldi az apostolo­kat, hogy hirdessék az evangé­liumot minden népnek. Valahogy szomorúbb a hangu­lata annak a híradásnak, ami Jézus menybemenetelét írja le. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv arról számol be, hogy Jézus a tanítványok szeme lát­tára felemeltetett, felhő takarta el Őt a szemük elől. Feszülten és megdöbbenve néztek az éf, fe­lé, mintha ezt kérdeznék: Mi lesz most? — Mi lesz velünk? — Magunkra maradtunk! — Végleg eltűnt Jézus közülünk! VÉGLEG ELTŰNT J$ZÜS? Tényleg magukra hagyta h' ta­nítványokat? Egyáltalán nem! Sőt közelebb került hozzájuk! Eddig velük volt, ha tallákoztak, ha együtt voltak, ha követték Ót. máskor talán napokig, hete­kig nem tudtak Jézusról semmit. Most Jézus nemcsak néha velük, hanem állandóan bennük volt. Ott volt az érzéseikben, a gon­dolataikban, a szavaikban, a cse­lekedeteikben. így is szoktuk mondani: ott volt a szívükben, az életük középpontjában. — Mert éppen ez a pünkösdi cso­da! Jézus Krisztus, aki addig csak találkozott emberekkel, a Szentlélek kitöltése után él em­berekben. KIVÁLASZTOTT, KÜLÖNLE­GES EMBEREKBEN ÉL Jézus? Nem, hanem mindenkiben! Min­denkiben, akik — úgy mint Péter pünkösdi prédikációjánál — hallgatják a Jézusról szóló be­szédet: a názáreti Jézust, akit Isten küldött el, aki csodákat és jeleket tett, ti megöltétek. A ti bűneitekért halt meg, de Őt az Isten feltámasztotta. Él minden­kiben, akik nemcsak hallgatják ezt a híradást, hanem úgy mint azt a 3000 embert az első pün­kösdkor, szíven is találnak, meg­döbbentenek ezek az igék és fel­teszik a kérdést: Ezt tette Jé­zus értünk, mit kell nekünk ten­ni? Péter válasza egyszerű és vi­lágos: Térjetek meg és keresz- telkedjetek meg. Bánjátok meg bűneiteket és megkapjátok a Szentlélek ajándékát, megkapjá­tok, hogy Jézus élni fog benne- tck MÁS EMBEREK 'AZOK, AKIKBEN JÉZUS ÉL? Az jel­lemzi őket, hogy szívesen hall­gatják az igét, szívesen vannak együtt, szívesen énekelnek, imád­koznak közösen, szívesen segíte­nek a másikon, ők a gyülekezet, az egyház — akikben Jézus él. Akkor, pünkösdkor született az első gyülekezet. Tudjuk-e, hogy ez a csoda mindig megismétlő­dik, amikor egy emberben el­kezd élni, amikor valakinek az életében a Szentlélek által meg­születik Krisztus? Hogy ez ho­gyan történik, azt mondja el ez á kedves kis éhékünk: „Szívem megnyitom, Térj be Jézusom! Gyújtsd meg hitem kis gyertyá­ját, Térj be Jézusom!” (Ekv. 528) Balicza Ivánné Fiatalok as ”űér# A FIATALSÁG, IFJÜSÁG ÖRÖK MÉRCÉJE AZ AKTIVI­TÁS a mozgás, a lendület és­pedig nemcsak fizikai értelem­ben, de lelkiséget, belső tartal­mat is értve a szón. Mérce, ám egyben igény, szükséglet is: mo­zogni, tenni, cselekedni kell. Mi milyenek vagyunk? — Sokszor, és egyre többször ér az a vád minket, hogy kényelem­szeretők, elpuhultak, alacsony tűrő- és teherbíró képességűek vagyunk. Hozzászoktunk a kom­forthoz, sőt összkomforthoz. Ter­mészetesnek tartjuk, hogy sok­mindent készen kapunk. Ugyan miért olvasunk újságot vagy re­gényt, mikor a TV híradóban, vagy egy filmen megnézhetjük ugyanazt? Miért menjünk el szünidei munkára, ha a nyara­láshoz szükséges pénzt kicsalo­gathatjuk a szülőktől, nagyszü­lőktől? — Gyanítom, e vád sok fiatalt telibe talál, gondolkodásá­ra igaz. Éspedig nemcsak a sportra, munkára vonatkozóan, hanem többek közt a gyülekeze­ti életre tekintve is. MA SOK FIATAL1 VALÓBAN ÜGY VÉLI: az élet valamiféle szép, nagy „ajándékkosár”. Csak bele kell nyúlni, ami épp kívá­natos. kivenni, ami nem tetszik, azt félretolni; az egészre vonat­kozóan pedig ki kell várni — vagy követelni —, hogy valaki az ágyunkhoz hozza, udvarolva föltálalja, mint a reggeli habos­kakaót. Vasárnap időben kelni? A délelőtti, heverészve nézhető TV filmet elmulasztani? Fölöl­tözni, istentiszteletre menni? Ugyan ki kívánhatja ezt tő­lünk? — Mozduljon más. Ké­szítsen el mindent más. Mi majd megmondjuk, hogy jó-e, vagy sem. Istentisztelet? Bibliaóra? Unalmas, egyhangú. Mindig a lelkész beszél, „viselkedni” kell. nem csinálhatjuk azt, amit épp akarunk. Ha mégis egyszer-egy- szer elmegyünk, kérem érezze rpegtisztelve magát mindenki. Micsoda áldozat! Még csak gi­tározni sem tud a lelkész, tán ping-pong asztalra sem telik a gyülekezetnek: sehol disco-mu- zsika, meg fényorgona, s mi mégis időnként ott vagyunk . .. Tenni is lehétne, kellene vala­mit? Akkor miért fizetik a lel­NDK DIAKÓNIAI KÖZGYŰLÉS Az NDK-beli evangélikus egy­házak diakóniai szervezetének idei közgyűlését június 5—6-án tartották Berlinben. Egyházunkat Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze. Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazga­tója és Csizmazia Sándor úyír­egyházi igazgató-lelkész, az Élim Egészségügyi Gyermekotthon igazgatója képviseli. Ezt megelő­zően június 1—4. között a viesel- bachi (Erfurt mellett, Thüringiai Evangélikus Egyház) ^zuperin- tendenciájában tettek látoga­tást. 300 ÉVE, 1684. június 2-án született 4ván- kafalván id. BLÁZY (Blasius, Blahoszláv) JÁNOS evangélikus lelkész. Körmöcbányán (1694). Boroszlóban (1702) tanult, majd Wittenbergben volt egyetemista 1704. április 29-től 1706. február­jában tért haza. s előbb Tótlip- csére. majd Stubnyára (1708). Di- vékhegyfaluba (1710), Trencsénbe (1712). Turopolyára (1719) és vé­gül Krencsre választották meg lelkésznek. Később lemondott hi­vataláról, s 1749-től lelkészfiá­val Nagypalugyán élt haláláig, 1763. május 4-ig. Művei szlovák nyelven jelentek meg, melyek között imádságyk és énekek van­nak többségben. 100 ÉVE, 1884. június 3-án született Kis­korpádon KOZMA LAJOS épí­tész, iparművész, grafikus, mű­egyetemi tanár. 1948-ban Kos- suth-díjjal értékelték munkássá­gát. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetemen végezte, majd Franciaországban volt ta­nulmányúton (1910—1913). Ez­után szervezte meg a belsőépí­tészettel foglalkozó Budapesti Műhelyt (1913). A szecesszió egyik legeredetibb hangú képvi­selője volt. A 30-as évektől épí­tészeti és lakberendezési műkö­dése került előtérbe. Bútortervei itthon is. külföldön is nagy si­kert arattak. Stílusa volt az ún. „Kozma-barokk”, mert neoba­rokk elemek jellemezték. Szín­padi díszleteket is tervezett. Mo­dem stílusban számos villát épített, bérházai közül pedig az Átrium-ház a legismertebb. 1946- tól az Iparművészeti Főiskola ta­nára és igazgatói a volt. 1947-ben visszakapta a Tanácsköztársaság bukása után elvett műegyetemi Júniusi Krónika katedráját. Ebben az időben épí­tette a csepeli általános iskolát. -1948. november 26-án halt meg Budapesten. 125 ÉVE, 1859. június 6-án született Lo- vászpatonán BÁNKI DONÁT gé­pészmérnök. Bár 1881-ben befe­jezte egyetemi tanulmányait, gé­pészmérnöki oklevelét azonban csak 1893-ban szerezte meg. Er­re anyagi körülményei kénysze- ritették. Született mérnöki te­hetség volt. Már egyetemista ko­rában a kor új csodája, a gáz­motor keltette fel a figyelmét, s pályadíjat is nyert egy ezzel kapcsolatos tanulmányáért. Első találmánya a dinamométer volt, ami a szíjhajtással vitt energia teljesítményéről grafikont raj­zóit. 1888-ban Csonka Jánossal együtt a négyütemű motorokkal végzett munkájuk eredménye­ként sorra születtek a szabadal­mak. 1892-ben a világ első hasz­nálható porlasztóját készítették el. arhinek működési elve azóta sem változott. 1917-ben hosszú elmélti munka után elkészítet­te a Banki-féle turbinát, mely alapján tervezte meg a Vaskapu­szorosba az erőművet (ez nem valósult meg). Munkásságának elismerése volt az is, hogy az MTA tagjai közé választotta. 1922. augusztus 1-én hunyt el. 125 ÉVE, 1859. május 15-én született Pá­rizsban PIERRE CURIE francia fizikus. Az egyetem elvégzése után preparátor lett a Sor- bonne-.on, közben egy ipariskola fizika tanára volt. Ez időben vizsgálatot folytat ott az elektro­mosság és mágnesesség körében. Ismert fizikussá vált a kristályok piezoelektromosságának felfede­zésével. A világhírre azonban a feleségével együtt felfedezett rá­dium (1898) és a radioaktivitás vizsgálatai iuttatták, melyért 1903- ban Nobel-díjat kapott. 1904- ben tanszéket állítottak fel számára a Sorbonne-on, melyet 1906. április 19-ig töltött be, ami­kor halálos közlekedési baleset érte. 300 ÉVE, 1684. június 16-án halt meg Nagyszebenben SCHNITZLER JAKAB evangélikus lelkész, június 1-én. Tanulmányait ott­hon kezdte és Debrecenben fe­jezte be, majd külföldre utazott tanulmányútra. 1656 őszén Wit­tenbergben iratkozott be, ahol 1658. október 14-én magisztersé- get szerzett. Ezután belekezdett a bölcsészet tanulmányozásába (1661). Hazajött 1662-ben. Nagy­szebenben rektor, majd első pap lett 1668-ban. Művei latin és né­met nyelven jelentek meg. Nagy­szebenben érte a halál is 1684- bén. 50 ÉVE, 1934. június 18-án halt meg DERKÓVITS GYULA festő, gra­fikus. A magyar képzőművészet egyik kiemelkedő alakja. Szom­bathelyen született 1894. április 13-án. Apja műhelyében aszta­losmesterséget tanult. Korán kez­dett el rajzolni. Egy címféstő pedig festeni tanította. Az I. világháborúban bal karja meg­bénult. 1916-tól Budapested élt. 1917-ben állította ki először mű­veit a Ma szerkesztőségében. Ez­után sajátította el a festészet és a rézkarc ismeretet Kernstok Károly szabadiskolájában. Több kiállításon is szerepelt. Legis­mertebb az 1514. c. a Dózsa-fel- kelés ihlette fametszetsorozata, amit 1931 táján rézkarcba is át­vitt. A nyomor és a betegségek korán, 1934-ben véget vetett éle­tének. 1948-ban posztumusz Kos- suth-díjat kapott az utókor meg­becsülése jeleként. 175 ÉVE, 1809. június 24-én Győrnél meg­semmisítő vereség érte a fran­cia csapatok ellen kivonuló ma­gyar nemes felkelősereget. Az 1809-es hadjáratban Napóleon Bécs elfoglalása után független­ségi ígérettel fordult Magyaror­szághoz. A nemesség ezt az ígé­retet visszautasította, mert Na­póleonban a francia forradalom örökösét látta. Fegyverbe szállt a nemesség, hogy védje a magyar határokat. Napóleon seregével Győrnél ütköztek meg. Elesett a város (jún. 24.), majd 2 nap múlva Pozsony is francia meg­szállás alá került. A vesztett há­ború gazdaságilag jelentett ösz- széomlást a monarchia számára elsősorban. 125 ÉVE, 1859. június 24-én érte az oszt­rák seregeket a solferinói vere­ség. Az ellenségeskedés Ausztria és Piemont, valamint Franciaor­szág között még április 26-án kezdődtek meg. A magyar 48-as emigráció, amely az 50-es évek­ben részekre hullott, a háború lehetőségére felélénkült. Kos­suth vezetésével úgy látták, hogy a háború alkalmat ad az ország függetlenségének kivívására. De hibáztak abban, hogy nem lép­tek fel önállóan, hanem III. Na­póleon eszközeként fejtették ki tevékenységüket — annak elle­nére, hogy ismerték III. Napó­leon álláspontját. Az osztrák se­regek montebellói és Magentánál elszenvedett veresége után Geno­vában megalakult a magyar lé­gió (jún. 4). Az osztrák seregek azonban újra vereséget szenved­tek Solferinónál (jún. 24.), s III. Napóleon gyorsan fegyverszüne­tet kötött Ausztriával (júl. 11.). S ez végleg lezárta a lehetőséget az ország függetlenítésének. Bár az emigráció tervei nem valósul­tak meg, de az abszolutizmus vi­tathatatlan válságba került. Bár az új politika eredményei csekélyek voltak, mégis megkez­dődött egy új szakasz a kiegye­zés felé. 100 ÉVE, 1884. június 30-án született Húsz­ban SZÉP ERNŐ író, költő. A Nyugatban tűnt fel verseivel. A századfordulón — mintegy mene­külve a kor kérdései elől — a gyermekkor emlékvilágában ke­resett magának egy csendes szi­getet „Gyermeki értetlenséggel” gúnyolta ki a nagyvárosi tüleke­dést, mivel a kisemberek érzé­seinek akart hangot adni. Naiv kifejezésformái. finom költői nyelve némi pestiességgel páro­sulva válik szépemős hanggá. Kabaréjelenetei és színművei széles körben váltak népszerűvé. Versei, novellái, elbeszélései, színművei 1912-től kezdődően fo­lyamatosan jelentek meg nyom­tatásban. Budapesten 1953. októ­ber 2-án halt meg., Detre János készt? — Mi fogyasztók va­gyunk! ... ÜGY TŰNIK, SOK FIATAL VALÓBAN „FOGYASZTÓ” a gyülekezetekben, ugyanúgy mint másutt. Nemcsak úgy, hogy „el­fogyasztja” csak, azt amit ép­pen kap, de egyben ezzel a gon­dolkodásával létszámban, élet­erőben, lendületben is soványít- ja, fogyasztja a közösséget. Er­nyedt, savanyú, mindig sopán­kodó, már fiatalon aggastyánná öregedett, kit lelkiségében épp önmaga már rég el is teme­tett ... Sokan azonban nem ilyenek, sem sportban, sem munkában, sem az egyházban. Nyitott sze­műek, frissek, valóban fiatalok. Világosan és jól látják: család, osztály, munkahely, népünk, tár­sadalmunk és egyházunk min­dig éppen olyan, amilyenné mi formáljuk, s annyi és olyan vár­ható el tőlük, amennyit mi ad­tunk hozzá. Akkor él a gyüle­kezet, ha mi is élünk benne. — De hogyan? Űjat, mást aka­runk! Templom? Nem jó: a múltat, öregeket idézi, ósdi, meg kell benne fulladni. Istentiszte­let? Nem jó: feszes, előírt, ért­hetetlen a menetrendje, az orgo­na, éneklés túl klasszikus, az igehirdetésbe nem lehet bele­szólni. Amúgy is az egész túl ünnepélyes, mi pedig az „élet” gyermekei vagyunk! Bibliaóra? Igen, az már egy kicsit más. Ott már végre magunk között va­gyunk, mozoghatunk, szólha­tunk, feltéve persze, ha fiatal a lelkész. Ez „szentírás”! Ha nem fiatal, akkor eleve hiába az egész. Inkább magunk között csinálunk akkor valamit, ő za­var ... Még abba is beleszól, ha rá akarunk gyújtani ... Mi mo­dem keresztyének akarunk len­ni, s meg is mutatjuk!... Jé­zus lendületét akarjuk követni! Ö igazán „belevaló” volt: ha kellett, túltette magát minde­nen ... EGYHAZUNKKAL VALÓ KAPCSOLATUNKBAN, életünk­ben valóban Jézus legyen az út­mutatónk! Az a Jézus, akit „örök fiatalként” mindig úton találunk, mindig aktív cselekvő­nek látunk az evangéliumokban. Soha semmi levertség, ernyedt­ség, kiábrándultság vagy kénye­lemkeresés nem található nála. De ugyanez a Jézus a gazdag ifjú „mit tegyek?” a kérdésére így felelt: „Tartsd meg a pa­rancsolatokat.” (Mt 19,17), ön­magára nézve pedik ezt vallotta e törvényekre vonatkozóan: „Nem azért jöttem, hogy azo­kat érvénytelenné tegyem, ha­nem hogy betoltsem.” (Mt 5,17) Meggyőződésem, hogy ennek a Jézusnak pedig ez a szava igaz: „a szolga nem nagyobb az urá­nál, sem a küldött nem nagyobb annál aki elidildte” (Jn 13,16) — még ha fiatal és ifjú, akkor sem. Egyházi életünk és ren­dünk lehetőségei az istentiszte­letektől a bibliaórákon keresz­tül más alkalmakig hallatlan széles skáláját adja megélni fia­talságunk, hitünk lendületét, ten- niakarását a szolgálatban egy­házunk minden tagja, és minden embertársunk felé. Csak nyissuk ki szemünket, aztán csak győz­zük! — Istennek hála, valóban Jézust követve bőven van mit nekünk is betöltenünk! ifj. Foltin Brúnó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents