Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-03 / 23. szám

MÚZEUMI HÍRADÓ A Szépművészeti Múzeumban íhúlt év december közepén meg­nyílt Luther-kiállítást három hó­napon át nagyon sok hazai és külföldi látogató tekintette meg. A változatos, értékes és' gazdag anyag, nemkülönben a bemuta­tott tárgyakat történeti össze­függésben is megvilágító kísérő szöveg, kölcsönösen felhívta a látogatók figyelmét a hazai re­formáció első századainak egész népi kultúránkat meggazdagító jelentőségére. Az elmúlt negyedévben Deák­téri Múzeumunk több tárlója „foghíjas” volt. Jó néhány, érté­kes tárgyunknak kölcsönadásá­val ugyanis, mi is gazdagítottuk a nagy Luther-kiállítés anyagát. A kikölcsönzött tárgyak vissza­kerülésével nemrég újra teljes­sé vált állandó kiállításunk. Sőt még gazdagodott is. mivel a ke- resztséggel kapcsolatos „idősza­ki” tárlóban évekkel ezelőtt már bemutatott, páratlan értékű, soproni ún. Gálffy-féle nagy ke- resztelőtál újra nálunk látható. Múzeumunk anyaga egyéb­ként, különféle ajándéktárgyak révén, tovább gyarapodott. Ezek között kiemelkedő értékű a be­járati ajtóhoz közel már fel is állított, több mint fél méter ma­gas bronz szobor, mely az újra felfedezett evangélium üzeneté­vel lendületesen induló ifjú Re­formátort ábrázolja. Készítője Knud Knudsen német szobrász. Az eredeti alkotás Genfben az LVSZ főtitkári irodájában ka­pott helyet. A nálunk látható a mester ellenőrzése mellett ké­szített negyedik másolat, mely­nek elkészítéséhez a Princeton- ban (New Jersey) élő prof. Theodor Bachmann és felesége alaoítvánva adott, anyagi lehe­tőséget. A szobrot különben Ma­gyar Evangélikus Egyházunk, •mint a Lutheránus Világszövet­ség ezévi nagygyűlésének házi­gazdája kapta ajándékul. Hermann Ottónak több autó- gráf feljegyzése és levele Sebei­ken Pálma adománya révén ke­rült múzeumunk birtokába. Suchovszky Lujza égy kl3 fné­— És hogyan teltek az ün­nepek? — kérdeztem egyik mun­katársamtól. — Egész nap ettünk — mond­ta lakonikus egyszerűséggel. — És ti? — fordultam a má­sikhoz. — Leutaztunk a nagymamá­hoz! Ügy megörült a jövete­lünknek, hogy két napig csak főzött. Gondolhatod, hogy jót és jól ettünk. A gyerekek is any- nyira elteltek, hogy játékra sem maradt energiájuk. Ha nem tudnánk, hogy ünnep lesz, akkor is bárki könnyen ki­találhatja. Elsősorban a vásár­lások mennyiségéről. Mert ün­nep előtt a szokásos dupláját, ha nem tripláját veszik az embe­rek. A nők karja belefájdul a túlsúlyos szatyrok, kosarak ci- pelésébe, a piacon az árak fel­szöknek, az utcán a szokásosnál is több a szemét. Eldobott papí­rok, zacskók; üres üvegek a fa­törzseknek. a kerítésnek tá­masztva éktelenkednek, az utób­biakat az ünnepi előivók hagy­hatták ott. Mindenkin ideges hangulat uralkodik el. Mert mindenki pluszmunkát csinál magának ilyenkor. Csak egy szó kell és az üzletben máris kirob­ban a véget nem érő vita, a sor- banállók, a fizetők a kosarakat keresők között. Az emberek nem tudják követni az áruk árát. fél­ve nézik a villámgyors blokko­lót és a végül kidobott végösz- szeget. Az öregek csoszogva téb- lábolnak, kosarat, árut keresve és amíg erszényükből kiszedik a pénzüket, többen is rájuk kiáltanak. — Mi van ott elől, trafiká­lunk, fontoskodunk, a többi meg csak várjon? Miért vitatkozunk a többiek rovására? És senki sem veszi védelmébe a remegő kezű öreoet. mindenki versenyt fut az idővel. — Miért nem reg­gel vásárol mamuska — kérdik — miért rontja ilyenkor a le­vegőt? Készülődés az ünnepre? így? Mondjuk Karác&myra, Húsvét- ra, május 1-re? retű wittenbergi emlékvázával, özv. Bernáth Ferencné Haan Antal festőművész imádkozó szerzeteseket ábrázoló képével, dr. Kemény Pál és felesége pe­dig 2 db ezüstözött amforával gazdagította anyagunkat. Dr. Lőrinczy Ervinné adománya ré­vén, több, kiegyezés-kori Kos- suthtól és Deák Ferenctől szár­mazó írásos dokumentum vált múzeumunk tulajdonává. Széchenyi tömör mondása: „Csak a múltnak megbecsülé­sere épül fel a jelen”, minden­kor szemünk előtt lebeg, vala­hányszor újabb látogatókat fo­gadunk. Örömünkre az egyéni látogatók mellett fol-yamatosan érkeznek különféle, konfirman­dusokból vagy felnőtt egyházta­gokból álló gyülekezeti csopor­tok is. A legutóbbi híradás óta: Dunabogdány. Györ-Ménfőcsa- nak. Tatabánya, Miskolc. Iklad- Váckisújfalu, Aszód. Nyáregyhá­za. Fót-Moqyoród. Dunaegyháza, Nyíregyháza, majd legutóbb Kiskőrös gyülekezetének külö­nösen néoes csoportja tekintette meg kiállításunkat. A látogatások nyomán tovább sokasodnak a különféle vendé?- könvvi bejegyzések is. Nemcsak különböző nyelvű, de többféle írásmódú beírás is feltűnik ven­dégkönyveink laoiai.n. Ezek kö­zül Yasuo Takai tokiói profesz- szor bejegyzése így hangzik: „Nagy benyomást gyakorolt rám ez a sok pontos adat a Magyar­országi Lutheránus Eevb-Szra vo­natkozóan. Naavon örülök. ho°v itt lehetek, mert esvike vawok a japán protestánsoknak. Na­gyon köszönöm.” A teljessé vált. sőt mesnazda- godott anya mi múzeumunk ma­gyar evangélikus egyházunk be­szédes múltjának ©dotáugcávai. jelent építően és a jövőbe mn- tatéan, szolgáln+készen varia, az úiabb látogatókat. Számuk a közeli vi'ágffvűléssel kmwsoio- fosan sok hazai és külföldi résztvevő révén, bizonnyal erő­sen megszaporodik. — Csak sohase lenne ünnep — sóhajt a háziasszony miközben megy fel csomagjaival az eme­letre. — Mindig a többlet mun­ka, főzés-mosogatás, mosogatás­főzés. Miért kell ünnepeken foly­ton és többet enni? Megromlott az ünnepi légkör! A családok nem tudnak egy­másnak örülni, egymással mit kezdeni, a nők dolgoznak, a fér­fiak isznak, iszogatnak, kártyáz­nak, hangoskodnak. Mi ebben az ünnep? Karácsonykor már el­ső helyet foglal el az ajándéko­zás, már-már a húsvéti piros tojást is valami nagyobb aján­dék helyettesíti és hányán men­nek május elsején a természet­be megújhodni, tavaszt köszön­teni. a szabadságot élvezni? Mi­vé lettek az ünnepek? Hová lett igazi értelmük, tartalmuk? Miért fárasztanak, ahelyett, hogy üdí­tenének. Sokan munkával ünnepelnek. Haza helyett házat építenek, sze­retet helyett ajándékot várva ajándékoznak, és piros tojás he­lyett likőrrel, borral kínálják az éretlen locsolókat. Ünnepek után olyan az utca mint karnevál után. Szemét bo­rítja a járdát, üvegszilánkok, to­jáshéj, eldobott fenyőágak, elté­pett papírzászló . .. Sikolt a men­tőautó. szirénáz a rendőrségi ko­csi. Seprés, mentés, rendfenntar­tás. Ez maradt meg az ünnepek­ből. amelyeket úgy vártunk, amelyekre annyira készülőd­tünk ... és amelyet úgy foglal­tak össze: egész nap ettünk? Sohasem voltam borúlátó, nem hiszem, hogy valaha is az leszek. Bízom abban, hogy egy­re többen ismerik fel ünnepeink igazi jellegét, jelentőségét és le­gyen az egyházi vagy nemzeti ünnep, egyformán ünnepelnek minden családban, hogy jobban elmélyüljön az eovmás iránti szeretet, és mélyebbé gyökere­sedjék mindenkiben a haza sze- retete. Gyarmathy Irén Isten iiszteleti rend Budapesten 1984. június 3-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fa­sor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag Andor. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57 ,/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.), du. 5. Szeretetvendégség, Tur- mezei Erzsébet. Vajda Péter u. 33. de fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfal­va de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet dg. 10. Pintérné Nagy Erzsé­bet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere-telep de. há­romnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10 Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV-telep de. 3. Schreiner Vilmos Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákos- hegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákos­csaba de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11.. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német) de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Korén Emil.) Toroczkó tér de. fél .9. (úrv.) Koren Emil. Óbu- tla de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengő- dy László, du. fél 7. Kőszeghy Ta­más. Modor! u. de. fél 10. Pesthideg- kút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Ke­lenföld de. 8. Missura Tibor, de. 10. (családi) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Lackner Aladár, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út. 138. de. 9. Lackner Aladár. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György, du. 5. szeretetvendégség. — Húsvét után a 6. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 15,26—16,4.; az igehir­detés alapigéje: Km 14, 13—19. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: jú­nius 3-án, vasárnap reggel 7 óra­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet: RIBÁR JÁNOS sze­gedi lelkész. — PESTÚJHELY. Június 3-án du. 5 órakor szeretetvendégség lesz a Rákospalota-MÁV-telepi református templomban (Bp. XV., Széchenyi u. 16. sz.). — KELENFÖLD. Szeretetven­dégség lesz a kelenföldi gyüle­kezet tanácstermében (Bp. XI., Bocskai út 10.) június 2-án, szombaton du. fél 6 órakor. Lackner Aladár gyón ki lelkész — ismert néprajzi gyűjtő — tart előadást a tolna — baranyai evangélikusokról. — BUDAVÁR. A fiatalok havi összejövetelén Varga Domokos író tartott vitabevezetőt „A bol­dog családi élet titkai” címen. Majd Fekete Gyula író tartott előadást „Szerelem és romantika” címen szeretetvendégség kereté­ben május 27-én,^ vasárnap du. 5 órai kezdettel. — DR. BODROG MIKLÓS, egyházunk tudományos munka­társa előadást tartott a Magyar Pszichiátriai Társaság Pszichote­rápiás Szekciója Relaxációs, il­letve Komplex Pszichoterápiás Munkacsoportjának konferenciá­ján a Magyar Tudományos Aka­démián. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felet: Mezőst György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VILI.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VTTI Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-23 — Zrínyi Nyomda Felelő? vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vézérigazgatő Garam Zoltán Ünnepek „En pedig, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonok.” Jn 12,32. — VASÁRNAP. — „Senki sem mondhatja: „Jézus Űr”, csakis a Szentlélek által.” — 1 Kor 12,3 (Ézs 54,5 — Jn 15,26—16.4 — Zsolt 131). Jézusról sokszor sok­féleképpen vélekedtek. Lehet Öt példaképnek tekinteni, csodálatos tanítónak, prófétának. Ö több akar lenni. Életünk Ura. Bűnből Megváltónk, haláltól megmen­tünk. Olyan emberekké akik Uruknak vallják Jézust, ben­nünket is csak a Szentlélek for­málhat, aki ott munkálkodik, ahol Jézus Krisztusról hangzik az örömüzenet. „Irgalmazz meg én lelkemnek. Ki vagy Ura mennynek, földnek! Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.” (379. ének 4.) — HÉTFŐ. — „A Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.” — 1 Kor 1,6 (Móz 33,3 — Ézs 41,8—14 — 1 Kor 7.17—24). Akit Isten Szentlelke által meggyőzött, aki megtapasz­talta a bűnbocsánat örömét, nem rejtheti el ezt a kincsét. Vajon életünk, magatartásunk, szavaink bizonyságtétel-e Krisztusról aki értünk s e világért munkálkodik? Ügy éljünk, hogy ne gyalázzák miattunk az Isten nevét, hanem szeretetünkről felismerjék, hogy Jézushoz tartozunk. „Adj erőt hát, Istenem, Hogy hitben végig megállják. S úgy. mint égi Mes­terem, Jót művelve szerte jár­jak. Hűséggel keresve itt. Az új élet útjait!” (453. ének 3). — KEDD. — ..Tietek tehát a tisztesség, akik hisztek; a hitet­leneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, szegletkő­vé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává.” 1 Pt 2,7—8 (Ézs 28,16 — Lk 12/ 8—12 — 1 Kor 7, 25—40). Jézus ke­resztjéről szóló beszéd ma is bo­londság is, botránkozás is és megtartó erő is! Öt megközelí­teni, Vele kapcsolatba kerülni csak hit által lehet. Így lesz éle­tünk alapja és megtartója. Meg­tapasztalt erő kísértések között küzdelmeinkben, megújuló re­ménység kétségeinkben. „Mint drágakő, úgy ragyogjon. Szívem­ben fénylőn lobogjon Szerelmed égi lángja! Tetőled el ne szakad­jak, Szent tested tagja marad­jak, Törzsednek élő ága! Áldlak mert nagy jóságodat, irgalmadat nékem adtad. Szívem lángra te gyújtottad.” (361, ének 2.) — SZERDA. — „Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító fény­forrásra figyeltek.” — 2 Pt 1,19 (Zsolt 50.2—3 — Rm 8 26—30 — 1 Kor 8,1—6). A prófétai beszéd Jézusban teljesedett be. Ö a vi­lág világossága. A Vele való kö­zösségben átértékelődnek dol­gaink, megnyílik a szemünk az igazi értékek látására, és meg­nyílik a szívünk Istentől kapott küldetésünk elfogadására és tel­jesítésére. Jézusra tekintve tu­dunk többé nem önmagunknak érni.” Nem hagyom el Jézusom, Mivel magát adta értem. Nagy hálával Öt áldom, Legyen övé teljes éltem, Ö én világosságom, Nem hagyom el Jézusom.” (367. ének 1.) — CSÜTÖRTÖK. — „Minde­nütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeske- dünk, de nem esünk kétségbe.” 2 Kor 4,8 (Zsolt 91,9—10 — 4 Móz 20, 2—12 — 1 Kor 8, 7—13). Az aggodalmaskodás, a félelem és a kétkedés nagy úr. Észre­vétlenül keríti hatalmába gon­dolatainkat. Elcsüggeszt és lebé­nít. A hit talaján állók sem mentesek ettől a bénító erőtől. De a félelemnél sokkal nagyobb erő az Isten szeretete amely hor­doz, felsegít és megvéd. Ezért vallhatjuk bizonyossággal ( nem esünk kétségbe. Ö vezet próbá­kon, harcokon át az üdvösség győzelmébe. „Hű szíve csupa ir­galom és érző meleg részvét. Ha ínséget lát valahol, Szent szeme szánva néz szét. Ki mennynek — földnek parancsol, A legkisebb­hez úgy hajol, Mint édes testvé­réhez.” (384 ének 3.) — PÉNTEK. — „Áron vétet­tetek meg: dicsőítsétek tehát az Istent testetekben.” 1 Kor 6,20 (2 Móz 20,14 — Zsid 11,32—40 — 1 Kor 9,1—12). Mindennek ára van — mondjuk és tudjuk jól. Ahhoz, hogy életünk meg­újuljon, naponta megtisztuljon, hogy békességünk legyen Isten­nel és embertársainkkal Jézus fizette ki az árat a Golgota ke­resztjén. Ezért a szeretetért ál­dozatért sokkal „tartozunk” Ne­ki. Tagadjuk meg a bűn minden formáját és állítsuk tagjainkat készségesen szolgálatába, neve dicsőségére.” Jézus e világ bűné­ért, Ki meghalni eljöttél, S té­velygő nyájad üdvéért, önként áldozat lettél; Ki kész voltál on­tani vért, Ádám romlott fiaiért; Kérlek halálod ára. rajtam ne vesszen kárba!” (203. ének 1.) — SZOMBAT. — Pál írja: „Arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert ül­döztem az Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló”. 1 Kor 15,9 —10 (Zsolt 25.7 — Ézs 41,17—20 — 1 Kor 9, 13—18). Büszkék le­hetünk képességeinkre, szorgal­munkra, elért eredményeinkre. Isten előtt azonban nincs mivel dicsekednünk. Mert ha sokra ju­tottunk. ha életünk só és világos­ság, akkor az egyedül az Ö ke­gyelméből van. Ez az irgalom bármilyen mélyre le tud hajol­ni, nem irtózik a bűnöstől. Ke­gyelme elvégezhette bennünk és rajtunk keresztül azt amit Ö akart? „Jézus Krisztus, Meste­rünk. Mint ígérted léngy velünk! Bárhova hív a munka. Adj ál­dást, áldást utunkra!” (398. ének 1.) Bálint László CSOMAD. — Április 8-án teo­lógusnap volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben dr. Sel- meczi János, a Teológus Otthon igazgatója, örbottyánban Matti Salminen finn ösztöndíjas. Alsó- gödön Brebovszky János III. évf„ Felsőgödön Herdliczka Éva I. évf. hallgató hirdette Isten igé­jét. A gyülekezeti délutánon az otthonigazgató1 „Böjt és gyüleke­zeteink”, Matti Salminen pedig „Böjt Finnországban” címen tar­tott előadást, illetve beszámolót. Szabó Erzsébet I. évf. hallgató pedig áhítatot tartott. A gyüle­kezeti délután szolgálatát a hall­gatók énekléssel és versmondás­sal tették színessé. A gyülekezet a teológusnap alkalmából 10 000 Ft adománnyal támogatta lel­készképzésünket. A gyülekezet áldozatkészségét és vendégszere­tetét köszönjük. — TÓTKOMLÓS. A gyüleke­zet nyugdíjazás folytán megüre­sedett lelkészi állására Gyekiczky János volt Bönvrétalap-Győrság-i lelkészt választották meg. A METRÓHOZ közel lakó idós, Iá- róképes néni gondozását heti 20 órá­ban hivő asszony szeretettel vállal­ja. Jelige: Lelkiismeretes, megbízha­tó. — LUTHER MARTON: A jó csele­kedetekről c. könyvét megvenném, magas áron. Takács János, Hómező- vásárhely, Márton u. 1. — HARANGOK, toronyórák villa­mosítását, javítását vállalom (5 év garanciával.) Balogh Adám, Buda­pest, Sarkadi u. 8. 1039. Tel.: 872-499. — ELCSERÉLNEM zuglói 1 szoba komfortos földszintes tanácsi lakáso­mat (42 nm) egy és két félszobás, vagy 2 szobás lakásra ráfizetéssel. XTV. és XVT. kerület előnyben. „Cserére” jel­igére a kiadóba kérem a válaszokat. — SOPRONI ÜDÜLÉSHEZ szállást nyújt Zerge utcai egyházi üdülőnk a Lővérekben. erdőszélen, jó levegővel, szép kilátással. Szállásdíj napi 50 Ft. Jelentkezés helybiztosításért Németh Margit otthonvezető címén: Sopron Zerge u. 26. 9400.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents