Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-01-15 / 3. szám
„Írok nektek, ifjak GYERMEKEKNEK, A vízből kimentett 99 Találkozás az elszáradt 2 Móz 2,1—10 EZEN A HÉTEN OLYAN BIBLIAI TÖRTÉNETTEL ismerkedünk meg, amelyben Isten jósága és emberek gonoszsága ütközik össze egymással. Emberek hoznak létre egy kegyetlen, pusztító törvényt. Istenről pedig tudjuk, hogy az élet Ura. Munkatársakat keres magának. Talál is egy bátor édesanyát és egy jólelkű, fiatal nőt, az egyiptomi fáraó leányát. Fel is használja őket egy kisfiú életének a megmentésére. A történettel Egyiptomnak abba a korszakába látogatunk, amikor Izrael népe ott élt g Nílus deltájának környékén. Jól ment a soruk mindaddig, amíg új király nem került Egyiptom élére. Ez az új király látta, hogy az izraeliek igen megerősödtek és megszaporodtak. Ügy vélte, még idejében kell óvintézkedéseket hoznia ellenük, különben még fel is lázadhatnak és alkalomadtán szembefordulhatnak az egyiptomiakkal. Több szigorú parancsot is kiadott ellenük a fáraó. Ezeknek a rendelkezéseknek a sorába találunk egy hátborzongatóan kegyetlen parancsot. Minden újszülött héber kisfiút a Nílusba kell fojtani. A lányok élhetnek, ők nem veszélyeztetik Egyiptomot, de a fiúknak meg kell halniuk! TÖRTÉNT EGYSZER. HOGY EGY HÉBER ASSZONYNAK gyermeke született.' Egy szép, egészséges kisfiú. Nagyon örült neki, nagyon szerette. Ismérte ugyan a királyi parancsot, de úgy érezte, nem élné túl, ha teljesítené. Töprengett, gondolkodott, végül elrejtette a kisfiút a házban. Nagy volt az izgalom, nehogy olyankor sírjon, amikor nem szabad! El ne árulja hangjával, hogy anyja ellene sj^gjjlt a királyi rendeletnek! Nagyon izgalmas, mégis szép hetek teltek így. Az édesanya minden napnak örült, amit kisfiával tölt- hetett. Három hónap után azonban tudomásul kellett vennie, hogy tovább nem rejtegetheti a gyermeket. Mindenféle megoldásokon törte a fejét, végül font egy gyékénykosarat. Bekente olyan anyagokkal, hogy a víz ne tudjon átszivárogni rajta. Belefektette a kisfiút és kitette a Ní- lus-parti sás közé. Nem akarta egészen sorsára hagyni, ezért a ' testvérét amolyan őrségbe állította, tartsa szemmel, mi történik a kis Mózes-kosárral. HAMAROSAN VIDÁM ÉS ROPPANT ELŐKELŐ TÁRSASÁG érkezett. A fáraó leánya jött fürödni kíséretével. Talán már minden olvasó tudja a folytatást: rábukkant a kosárra, azonnal megsejtette, hogy héber lehet a kisfiú. De megtetszett neki, meg is sajnálta, magához vette hát. Még dajkát is fogadott mellé. Olyan dajkát, akit az „őrszem” ajánlott. Gondolhatjuk, hogy a kisfiú édesanyja volt az. így nevelte fel dajkaként a saját gyermekét. Árpikor felnőtt, a fáraó leánya fiává fogadta és elnevezte Mózesnek. EZT A TÖRTÉNETET OLVASVA nemcsak a fordulatos és izgalmas eseményekre figyelhetünk fel. Megláthatjuk mögötte Istent, aki mindig az életet, a szabadulást és a jót munkálja. Észrevehetünk embereket, akik mpnkatársaiul szegődnek. Mindennek örülhetünk és megköszönhetjük. Bízhatunk abban, hogy nemcsak Mózes, hanem valamennyiünk életében így van ez. Felnőtt korunkban pedig beállhatunk azok sorába, akik Isten munkatársai, s ezért nem a gonoszságot és pusztulást, hanem az életet és a szabadulást munkálják. Szabóné Mátrai Marianna — VANYARC. A vanyarci evangélikus templom renoválására Pavkó András nyugdíjas és felesége ötvenéves házassági évfordulójuk alkalmával 10 ezer Ft-ot adományozott. „Áldjad, én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét”. A környék lakosai „megszokták”, hogy az utóbbi időben emberek tucatjai szorgoskodnak a veszprémvarsányi evangélikus templom körül. A különbség csak annyi volt, hogy a korábban látott munkaruhás, malte- rosvödröt cipelő emberek helyett, most ünneplőbe öltözött, kezükben az új énekesljönyvet szorongató emberek vették körül templomukat. Valamennyiük szívében öröm volt. mely kirajzolódott arcukra is, ahogy a templomra néztek. Nagy munka fejeződött be. s a hálaadó istentiszteletre gyülekeztek. Ez a maroknyi evangélikus- ság Szabó Vilmos Béla bakony- tamási lelkész vezetésével — aki 1982. december 15-től helyettesített a sikátori—veszprémvarsányi gyülekezetben — ez év januárjában nehéz feladatra vállalkozott. Templomuk renoválása már évek óta foglalkoztatta őket. A gyülekezet lelkesen készült a munkára. Folyamatosan Mt 21,18—22 Hétköznapi beszédünkben gyakran előfordul a kifejezés „nem nagy ügy!” Akkor használjuk, ha egy eseményt arra sem tartunk érdemesnek, hogy beszéljünk róla Kár róla sokat dis- kurálni, kár töprengeni. Nyugodtan tovább lehet lépni. Ilyennek láfszik mai témánk, Jézus kora reggel . megtett útja is. Hányszor jártak hasonló utakat Jézus és tanítványai! Most Jeruzsálem felé haladnak. Útközben semmi említésre méltó nem történik kivéve azt, hogy Jézus beszéde alatt egy fügefa kiszárad. A tanítványok ekkor kezdenek odafigyelni az eseményre. Csak egyetlen kérdésre futja az erejükből: hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen? Számukra ez volt a legfontosabb kérdés abban a pillanatban. Jézus számára pedig ez csak egyszerű eszköz volt, jel volt a tanítványok ébresztésére. Olyan pillanat ez, amelynek mégis komoly jelentősége van. Jézussal jártak már régóta. Sok mindent hallottak és láttak tőle de igazán ebben a pillanatban ébrednek rá arra, ki is az, aki ott áll előttük. Különleges jelzés számukra, hogy egyetlen elhangzott mondatnak — „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” — szó szerinti következménye azonnal látható. JÉZUS ÉS AZ ÖNCÉLÚ CSODATETTEK nagyon távol állnak egyráástól. Még a látványos érkeztek az adományok, társa- dalmimunka-felajánlások. Németh Gyula gondnok — aki a munkák szervezésében, irányításában fáradhatatlan volt — örömtől sugárzó tekintettel újságolta mindenkinek: „sokszor nagy gond volt, hogy miből fizessünk, de mire kellett, mindig minden szükséges meglett.” A közel kétszázezer forint értékű munkát saját erőből el tudták végezni. Nagy áldozatot vállalt szinte valamennyi evangélikus, asszonyok és férfiak egyaránt. Volt, aki több napon át dolgozott társadalmi munkában, nem sajnálva a szabadságát is erre áldozni. A hálaadó istentisztelet szolgálatát, az ünnepélyes felszentelést Síkos Lajos, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye esperese végezte. János evangéliuma első fejezetének közismert versei alapján szólt arról, hogy a testté lett Ige, az emberré lett Krisztus Jézus, akar itt ebben sikert is minden esetben elutasította magától. Egy életen át megtagadta a környezetnek azokat a kihívásait, amelyek arra provokálták volna, hogy erejét, hatalmát és nagyságát megmutassa. Ez nem az ő útja. Most a fügefánál mégis valóságos és szokatlan csoda történik. Célja azonban korántsem Jézus sikere, sokkal inkább a tanítványok megtérése. Olyan találkozás történt itt a fügefa alatt, amelyben egyetlen mondat erejére minden átértékelődik. A tanítványok eddig csak azt tudták, hogy Jézus rendkívül sokra képes erőben, szellemben, tanításban és szolgálatban. Most azt fedezhetik fel, hogy ez az út számukra is járható. A kérdés, amit Jézusnak föltettek, alapjaiban hibás., Nekik tudniuk kellett volna, hogy Jézus számára egy fügefa nem „nagy ügy”, ők mégis az esemény leglátványosabb részére kérdeznek rá: hogyan történhetett ez ilyen hirtelen? Jézus felelete mindent átalakít náluk: ha nem kételkednétek, nemcsak ennyit, de még többet is megtehetnétek. MOST NEM TÁVOLI ÜTRÓL ÉRKEZTEK EMBEREK JÉZUSHOZ, ahogyan azt sorozatunk sok cikkében olvashattuk. Most Jézus érkezik még közelebb a hozzá egészen közelállókhoz. A „nem nagy ügy” átalakult „mégis üggyé”, végül „döntő üggyé”vált a fügefával történt csoda a tanítványok életében. Tanulságos ez az átértékelődés a megújult templomban megforduló embereknek szolgálni, hogy elfogadva Krisztus szolgálatát, szolgáló életük lehessen. Az ünnepi közgyűlésen köszöntötték a gyülekezetét az egyházmegye esperese, a megjelent evangélikus lelkészek, György Károly református lelkész és Szepes Alfréd plébános. A felekezetek közötti jó kapcsolatot mutatta az, hogy sokan részt vettek a hálaadó istentiszteleten a református testvérek közül is, valamint, hogy a nagy szeretettel megrendezett vendéglátás helyéül a református gyülekezeti ház szolgált. Mind a hálaadó istentiszteleten, mind az ünnepi közgyűlésen jelen volt Köves Árpád tanácselnök, kinek segítségét sokszor megtapasztalták. Befejező szavaiban a helyettes lelkész, Szabó Vilmos Béla köszönetét fejezte ki az egyházmegyének a Gyülekezeti Segély 10 000,— Ft-os támogatásáért, és örömét fejezte ki a gyülekezetnek a tatarozás alatt tapasztalt megújulásáért. Bálint László fügefánál a mi számunkra, ma, amikor egyre többször futunk át kicsinek ítélt események fölött és csak a nagy jelentőségűekre akarunk odafigyelni. Jézus közeledése, megszólítása apró eseményeken keresztül is elérheti nálunk a legnagyobb fordulatokat. Ha egy barátság felborul, elgondolkodunk-e azon, hogy mit kíván ez a fordulat tőlünk? Ha kapcsolatunk szüléinkkel lazul vagy rosszabbá válik, keressük-e az okot és megleljük-e a ránk vonatkozó tanulságot? A terméketlen fügefa arra figyelmeztet, hogy még egy növény, fü, fa, virág sem terméktelenségre teremtetett Isten keze által, hanem életre, szolgálatra, a világban való gyümölcsöző jelenlétre. Mennyivel inkább érvényes ez az igazság tanítványi életünkre! JÉZUS KÖZELEDÉSÉBEN MINDIG EGYÜTT VAN az elítélő szó mint az ébresztés eszköze és a gyógyító erő. A hajdani tanítványokat biztatta: nincs okuk a csüggedésre, mert sokkal többet . tehetnek annál, mint amit kishitűségükkel elképzelnek. Lehetséges, hogy ma sokan úgy érzik, képtelenség békét, megértést, nyugalmat elérni a lakott földön, mert hihetetlenül nagy feladat ez és nem képes rá az emberiség. Jézus tanítványai ma is ugyanazt hallják, amit a régiek: ennél többet és nagyobbat is elérhettek, ha valóban hisztek és nem kételkedtek. INDULJUNK BÁTRABBAN KIS FELADATOK FELÉ! Több lelkesedéssel figyeljük életünk kis ügyeit, mert ezeken keresztül érkezik hozzánk az igazi nagy ügy, megtérésünk alkalma. Jézusnál akkor sem, ma sem a fügefa feletti ítélet volt a célpont, hanem a körülötte álló, hitben gyengélkedő, szolgálatban enervált tanítványok újjászületése. Ma is így érkezik hozzánk, szabad tehát még több erővel, nagyobb kedvvel indulni és gyümölcsöt teremni. Mert az igazi döntő ügy mégis ez. Tegyük fel a tanítványok helyes kérdését: miért száradt el ilyen hirtelen ez a fügefa? Hallgassuk Jézus feleletét: mert éppen csak az hiányzott belőle, ami a létének és rendeltetésének álapja. Fiatalok számára a legkényesebb, egyben a legaktuálisabb kérdés Istent arra kérni, hogy úgy és olyan tartalommal teljenek napjaink, hogy túl korán ki ne száradjon életünk fája, hanem legyen lehetősége valóban zöldell- ni, életet adni, gyümölcsöt teremni. Szabó Lajos A veszprémvarsányiak öröme SOPRONBAN 1983. március 18-án került sor a Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából rendezett első hazai megemlékezésre (Evangélikus Élet, 1983. április 17-i sz.) Luther-portré a kiállításon A jubileumi év, a reformáció ünnepi hete sorozatának első rendezvényeként a soproni gyülekezetben érdekes, sok értékes korabeli anyagot bemutató kiállítás nyílt. A Luther Mártonra, nagy reformátorunkra emlékező kiállítás anyagát a gyülekezet rendkíLuther-kiállítás a soproni gyülekezetben vül gazdag, értékes könyvtárából, az NDK Luther-városait csoportosan meglátogató gyülekezeti tagok által hozott képanyagból, valamint néhány segítőkész felajánlásból merítettük. A GYÜLEKEZETI TEREMBEN MEGRENDEZETT KIÁLLÍTÁSON 20 fali tablón, művészi képen, rajzon, valamint 7 tárlóban elhelyezett történeti könyv-, írás-, képanyagon mutatjuk be Luther Márton gazdag életének színhelyeit (Eisleben, Wittenberg, Wartburg, Worms, Augsburg, Coburg, stb.), az egyház reformációját szolgáló, fáradhatatlan, rendkívül termékeny szerteágazó munkásságát. Az érdeklődő — ha vázlatosan is — megismerkedhet Luther halhatatlan életművével, sokoldalú tevékenységével, fejedelmi és tudós barátaival. A tárlókban helyet kapott a 95 tétel másolata és fordítása, a három 1520-ban megjelent neves vitairat (A német nemzet keresztyén nemességéhez; A keresztyén ember szabadságáról; Az egyház babiloni fogásgáról) korabeli kiadásban (1564). illetve az egyiknek címlapfotója, Luther Kis Kátéja 1536-i kiadásának betűhű másolata magyar nyelven és egy régi német kiadás; a Nagy Káté 1554-es kicw OOLLOaviA DOC 1 • j ^óceílWtflcu ' MäittneUKtaiY*,n c c-ts CtWJtoí fdkKBWR l Az asztali beszélgetések 1566-os kiadása adása (első kiadás 1529-ben). Nagy érdeklődésre tarthat számot az Ószövetség Luther-féle fordításának gyönyörű metszetekkel ékes wormsi kiadása (1529), valamint Luther teljes bibliafordítása első kiadásának (1534) címlapja hű másolatban, a teljes bibliafordítás 1566. évi, rövid tartalmi összefoglalásokkal ellátott és az 1584. évi, gazdagon illusztrált kiadása. Mindkettő Wittenbergben jelent meg. Bemutatásra került Luther Asztali Beszélgetéseinek 1566-i (Eisleben) kiadása, mellette a közelmúltban megjelent szép magyar Helikon kiadás. Érdekes Luther vasárnapi és ünnepnapi prédikációinak gyűjteménye (Hauspostilla über die Evangelien. Frankfurt, 1564), a kiállítás megnyitási napjára: Szentháromság ünnepe utáni 21. vasárnapra kitűzött prédikációnál kinyitva. Luthert, mint a Szentírás doktorát példaként két egyetemi előadássorozata képviseli: Péter apostol leveleiről tartott írásmagyarázata (Wittenberg, 1532.) és Pál apostolnak a galatákhoz írt levelének magyarázata (Wittenberg), 1538.). A zeneértő, énekszerző Luthert idézi az első evangélikus énekeskönyv címlapjának másolata (Wittenberg, 1524.), melyben már 24 Luther ének található, valamint egy nürnbergi énekeskönyv (1642), melyben szintén Luthernek és énekszerző társainak gazdag énekanyagával találkozunk. G. König, neves rajzművész műve a kiállított „Luther családi, baráti körben gyakorolta az éneklést” c. metszet, melyen Luther hű szerzőtársa, a fejedelmi udvar karmestere, Johann Walter is szerepel. E sort Hans Sachs, 16. századi „mesterdalnok” költő arcképe egészíti ki', aki Luthert „wittenbergi fülemülének” nevezte. A KIÁLLÍTÁS GAZDAG ANYAGA, annak formás, levegős elrendezése minden bizonynyal még közelebb hozza a látogatókat Lutherhez és életművéhez. Néhány képpel, írással Luthernek Bora Katalinnal kötött házasságára is felhívjuk a látogatók figyelmét (egy 19. századi festmény az esküvőről, Bora Katalin arcképe, szemelvények Luthernek feleségéhez írt közvetlen hangú, szeretetet, nagyrabecsülést tükröző leveleiből.). A kiállítást Luthernek az utolsó tárlóban elhelyezett végrendelete — a róla szóló megjelent gyönyörű könyvben közölt hasonmás zárja. Dr. Friedrich Károly — SZÜGY — CSESZTVE. 1983. december 4-én az anyagyülekezetben és filiájában Reuss András külügyi titkár hirdette az igét. Az istentisztelet után tájékoztatást adott a Lutheránus Világszövetségről és az 1984. évi nagygyűlés előkészületeiről.
