Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-13 / 20. szám

Tele vagyok elektromossággal A MINAP AZON KAPTAM MAGAM, hogy valóságos, élő akku­mulátor vagyok. Családi televíziónk fehér-fekete képernyős. Másfél évtizedes múlt­ra tekint vissza. Cseréltettük már képernyőjét s időnként kisebb- nagyobb javításra szorul. A sugárzott műsor ugyan elmosódott kissé, de mi így szoktuk meg. Rádiónk valamivel modernebb. Hangfalas, öt évvel ezelőtt vettük OTP-hitelre. Még nem szorult szervizre, noha ez sem tökéletes. (Iparcikkeinkről az általános panasz áradatában nem kívánok belesodródni.) Amikor vettük, valami „bigyó” éppen nem volt készleten — azóta sem beszerezhető —, én erre magyará­zom, hogy az egyik hangfal süket. Tehát mégsem sztereó a drága készülék, mint amilyennek vásároltuk. A Gelkát mindig szorongva hívom fel. Mert amikor visszakérdeznek, hogy mi baja a „kicsi­kének”, én dadogni kezdek. Hadilábon állok az elektronikai kifeje­zésekkel. képtelen vagyok szabályos diagnózist adni, ha lerobbannak a készülékek. így aztán a vonal túlsó végén a kisasszony levágja a kagylót, miközben motyog valamit arról, hogy majd küldi a szere­lőt. Ezekkel az apróbb hibákkal megalkudva élünk s már régóta nem bosszankodunk. A MÚLTKOR AZONBAN különös jelenségre figyeltem fel. Amint közeledtem a televízióhoz, élesedni kezdett a kép. Hangja is tisz­tább ércesebb lett. Távolodtam, visszanyerte megszokott elmosódott, szürke képét. Mentem a rádióhoz, ugyanaz. Közeledtem hozzá, fel-* erősödött a hangja, tiszta érthető lett. Néhány lépést tettem vissza­felé. elhalkult. Itt valami nincsen rendjén. Nem mertem bevallani, de különös érzés lett úrrá rajtam. Kezdtem titokban kísérletezni. Nem figyelt senki, én ide-oda sétáltam, közeledtem és távolodtam a készülékekhez. Akár hiszik, akár nem a kedves olvasók, az ered­mény mindig ugyanaz lett. Ennek fele se tréfa, s kezdtem tapogatni tagjaimat, nem ráznak-e, belenéztem a tükörbe, nem világítok-e véletlenül. Mert az nyilvánvalóvá vált előttem, hogy elektromosság­gal van dolgom, mégpedig olymódon, hogy én vagyok telített elekt­romossággal. Egyelőre nem szóltam senkinek. Csak magamban mosolyogtam: élő antenna lettem vagy eleven relé. Viszont firtattam a különös je­lenséget. Azt eddig is tudtam, hogy a fejem búbjáig tele vagyok a környezet ártalmaival. Nap mint nap eszem a mérget kenyérben, hús­ban, tojásban, zöldségben, a vegyszerezéssel tisztított és tartósított élelmiszerekben. Szívom a benzingőzt, a kénes, ólmos gázkeveréket a főváros utcáin. Szinte csodaszámba megy, hogy szervezetein eny- nyire alkalmazkodott a környezeti ártalmakhoz. Viszont azt eddig nem tapasztaltam, hogy elektromossággal is telített vagyok. DE HOGYAN KÉPZŐDÖTT, tartalékolódott bennem a villany­áram? Pozitív vagy negatív töltetű vagyok? Egyen- vagy váltóáram­mal rendelkezem? Kémiai reakció révén jött létre vagy szívem mo­torja termelte az áramot? E pillanatban még nem tudok, választ adni a kérdésekre. Egyelőre tudomásul veszem, hogy elektromos energia- hordozó vagyok. Ez a különös jelenség gondolkodásra késztetett. Korunk hasznos­sági, gazdaságossági elve azután szüntelen bokán rúgott: ha áram­termelő vagyok, ebből valamit profitálhat a társadalom. A társada­lom egyébként is csak olyan egyénekre tart igényt, akik hasznot hajtanak. És talán akad más is. akinek ilyen .,képességei” vannak, s ha csatárláncba állunk, ha egybe-kötnek bennünket, mint az akku­mulátor celláit, a „voltok” százai jöhetnek létre. S ez már haszno­sítható. ÍGY MEDITÁLÓ ATTAM, miközben eszembe jutott, hogy Eric Krightnek volt egy Repülő yorkshirei-je, Richard Nash-nek egy Erő- esinúlója, akik nagyobb horderejű képességekkel rendelkeztek, még­sem húzott belőlük hasznot a társadalom. Akkor pedig az én elekt­romosságom, ez a nem tudom, honnan támadt valami, mégsem vál­hat a társadalom ügyévé. A közösségnek nyilvánvalóan valami más­ra van szüksége. S fűztem tovább a gondolataimat. Van egy néhány rejtély, amit nehezen tudok megfejteni. Pl. hogyan képződik bennünk a jóindulat, a szeretet, a türelem, a megértés, a szelídség stb.,’egyszóval azok az erények, amelyek a közösségi életet elviselhetővé, sőt gazdaggá te­szik. Milyen ideapályákon siklónak végig és hol termelődnek az ér­zelmek. indulatok, míg azok cselekvésre váltódnak? A mi keresztyén kódrendszerünkben ezek Isten ajándékai. Alig tudjuk elképzelni, hogy másként is létrejöhetnek ilyen „rendkívüli” jelenségek. S MILYEN KÜLÖNÖS! Még sohasem hallottam senkit panaszkod­ni. hogy ..telített vagyok szeretettel, jóindulattal, szelídséggel, megér­téssel. türelemmel”. Magamat se. Rédey Pál — BELED-SZILSÁRKÁNY. — Március 24-én és 25-én teológus- napi szolgálat volt a két gyüle­kezetben. Szilsárkányban dr. Selmeczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója, Sopronnémetiben Piri Magdolna V. évf., Beleden Lackner Pál I. évf.. Edván Tóth Márta III. évf. és Vásárosfalun Mitykó András III. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A teológu­sok szombat este találkoztak a gyülekezet szenior ifjúságával és a lelkészképzés problémáiról be­szélgettek. A vasárnap esti sze- retetvendégségen Beleden „Jézus Krisztus keresztútja” összefog­laló címén tartottak igehirdetési sorozatot énekek és szavalatok kíséretében. A két gyülekezet a teológusnap alkalmából 16 510 Ft készpénz és természetbeni ado­mányokkal támogatta lelkészkép­zésünket. A gyülekezetek vendég­szeretetéért és áldozatkészsé­géért hálás köszönetét mondunk. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. május 13-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Keveházi László, du. 5. Pintér Károly, du. 6. Szeret et vendégség, Taikácsné Kovács­házi Zelma. Fasor de. 11. Muntag Andorné, du. 6. Muntag Andorné 9. (úrv.) Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10.. du. 5. Szere- tetvendégség. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos, du. 4. Szeretetvendégség. Rá­kosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyar­mat u. 14. de fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pest­lőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Nagytemp­lom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11 . Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Ta­más. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoscsaba de. 8. Kosa László. Rá­kosliget de. 11. Kosa László. Rákos­keresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, fél 11. (német) de. 11. (úrv.) Madocsay Miklós, du. 6. Ko­ren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Koren Emil. Öbuda de. 10. XIX., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Ti­bor. de. 11. (úrv.) Missura Tibor. du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rőzse István. Kelenvölgy de. 9 Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György — Hús vét 3. vasárnapon az ol­tárterítő színe fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 16—23 a: az igehirdetés alapigé­je: 1 Ts 5,16—24. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: má­jus 20-án. vasárnap reggel 7 órá­kor az evangélikus egyház fél­óráját közvetíti a. Petőfi rádió. Igét hirdet: MADOCSAY MIK­LÓS budavári lelkész. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/20 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi el­múlt, és íme: új jött létre.” 2 Kor 5, 17 VASÁRNAP. —; „Annak nagy tetteit hirdessétek, aki a sötét­ségből az ő csodálatos világos­ságára hívott el titeket.” — 1 Pt 2,. 9 (Ézs 9,1 — Jn 15,1—8 — Zsolt 148). Egész életünket jó irányba mozgató erővé kell lennie annak a valóságnak, hogy család, egyház, nép és emberiség közösségébe tarto­zunk. Egész életünket meghatá­rozó szolgálattá kell lennie an­nak az örömnek, hogy már most Isten országának tagjai lehetünk. Aki így éli Krisztus­hitét, az meg fogja tapasztalni, hogy körülötte újul az élet, gazdagodik az öröm, erősödik a reménység. „Tudja ő a neve­det, Más helyetted nem mehet, Indulj bátran, terve van ve­led!” (172. ének 4.). HÉTFŐ. — „Isten pedig, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszi­lárdítani, megerősíteni és meg­alapozni.” 1 Pt 5,10 (Zak 1, 17 — Ef 4,17—24 — 1 Kor 1,18—25). Istennél minden le­hetséges! A Vele való találko­zásból meghidegült szívek át­melegszenek, kallódó családta­gok otthonra lelnek, szétsza­kadt emberi kapcsolatok ren­deződnek, népek között össze­dőlt hidak újra épülnek. Csak engedjük, hogy az ő akarata legyen az erősebb és a fonto­sabb! „Jöjj, várva várlak té­ged! Te tölts meg erőddel! Mert szennyet, vádat, vétket Szent erőd söpör el!” (299. ének 4.). KEDD. — „Nem késlekedik az Űr, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy né­melyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” — 2 Pt 3,9 (Náh 1.3 — Róm 1. 18—25 — 1 Kor 1,26—31). A legtöbb és a legnagyobb, amit Istenről hittel tudunk val­lani: Ő az élet Istene! Nem­csak megteremtette a világot és benne az embert, de Krisz­tus által mindent meg is tett értünk. Az élet Ura hív meg­térésre Magához, teremtett vi­lágához, embertárshoz, — nem kevesebbre, mint az igazi élet szolgálatára! „Életfádon akkor bőven Szeretet és jóság így te­rem. Más javára így lehet, Amit az Űr rajtad végezett,” (303. ének 6.) ségünket, gúzsba kötheti békés jövőjéért igyekezetünket. Az is­tenfélelem más. Fenntartás nél­kül állít az elé, Aki mindent újjá tehet. Megvan-e bennünk ez az istenfélelem? „Adj iste­ni félelmet És világos értelmet; Igéddel taníts minket, Gyújtsd lángra mi szívünket!” (230. ének 3.) CSÜTÖRTÖK. — „Nekünk pe­dig kinyilatkoztatta az Isten a Lélek által, mert a Lélek min­dent megvizsgál, még az Isten mélységeit is.” — 1 Kor 2,10 (Zsolt 139,17 — Kol 1,15—18 — 1 Kor 2,6—11). A keresz­tyén ember más, mint a többi ember. Nem több, — más'! Más, mert a Szentlélek vezetése alatt él. Észreveszik-e mások, hogy minket a Lélek vezet, — és ezért más a szeretetünk, csa­ládi életünk, munkánk, társa­dalmi felelősségünk, békére el- kötelezésünk?! „Irányíts, mig itt élünk, Szent szándékod sze­rint, Mígnem eljő végünk, S a halál órája int.” (466. ének 4.) PÉNTEK. — „De számot fognak adni annak, aki késiül ítélni élőket és holtakat.” — 1 Pt 4,5 (Ézs 5,20 — Gál 5,1—6 — 1 Kor 2,12—16). Keserű pil­lanata az életünknek, amikor arról kell számot adnunk, amit nem tettünk meg, vagy amit rosszul végeztünk el. Gyerme­kek szipogása, hitvestársak za­vart mosolya, öregek csüggedt tekintete, koporsó mellett ál­lók vádoló lelkiismerete mind­mind földi számadásaink gya­kori ismertető jelei. Nehogy el­altassuk magunkban: Isten is számon kéri azokat, amiket és akiket ránk bízott! „Örök Fel­ség, szent Istenünk. Könyör- günk, irgalmazz nékünk! Ha vár minket az ítélet, Légy ke­gyelmes, kérünk téged.” (524. ének 1.) SZOMBAT. — „De tiköztetek nem ez a rend, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok.” — Mk 10,43 (Mik 2,1 — Gál 6,14— 18 — 1 Kor 3,1—9). Jézusnál nem a mennyiségen, hanem a minőségen van a hangsúly. A tanitványi életformát ö minő­sítheti igazán, mert nemcsak prédikált róla, de példát is mutatott a szolgálatban. Mi sem tehetünk másként, hiszen övéi vagyunk! „Akik közé küldöt­téi, Kikkel testvérré tettél, Ne­kik híven szolgáljak, Jutalmat mégse várjak!” (463. ének 5.) SZERDA. — „Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítsé­gül, aki személy-válogatás nél­kül ítél meg mindenkit csele­kedete szerint, félelemmel tölt­sétek el jövevénységetek ide­jét.” — 1 Pt 1,17 (5 Móz 32, 3 — Lk 20,27—39 — 1 Kor 2, 1—5). A félelem nagy úr lehet az életünkben. Leterhel- teti gondolkodásmódunkat és érzelemvilágunkat, béníthatja szeretetünket és cselekvőképes­Eszlényi László — HARANGOK, toronyórák villa- nosltását, javítását vállalom. 15 év jaranclával. Balogh Áriám Budapest, äarkadi u. 8. 1039. T.: 872-499. — SOPRONI üdüléshez szállást íyújt Zerge utcai egyházi üdülőnk i Lővérekben, erdőszélen, jó levegő­vel, szép kilátással. Szállásdíj napi •0 Ft. Jelentkezés helybiztosításért Vemeth Margit ottbonvezető címén: Sopron, Zerge u. 26. 9400. „Vörös Ökör” fogadó Jóllehet autóbuszunk másfél­óra hosszat barangolt a Sziget­közben, mégis korán — elsők­ként — érkeztünk rábaszent- andrási lelkésztestvéremmel márciusi LMK-ülésünk színhe­lyére, Mosonmagyaróvárra. Ha­marosan felleltük az emeletes paplakot, melynek közyetlenül ablakai alatt — horgászemberek számára szívdobogtató látvány — folydogált, a Lajta vize. Itt akár ablakból is lehetne hor­gászni !... Beléptünk a földszinti tanács­terembe, ^endő gyűlésünk szín­helyére s máris megjelent foga­dásunkra a lelkész és felügye­lője — mindketten pápai diák­társaim. Űtitáskámmal lefog­laltam egy széket és inú'iltám kifelé, hogy szétnézzek kissé eb­ben a történelmi múltú, patinás, romantikus városkában, ötéves koromban jártam itt először. Lé- bényből hozott be édesapám, könnyű, egylovas csézáján. Ak­kori „városnézésemből” nem em­lékszem semmi másra, mint ar­ra, hogy a város maaskaköves A útjain dübörgéssé vált hintónk csendes robogása, felerősödött lovacskánk patkóinak csattogá­sa. A gyülekezeti felügyelő (egy­házmegyei felügyelőnk is egy­ben), mikor városnézési szándé­komnak kifejezést adtam, azon­nal karon ragadott, magával hurcolt és eleven bédekkerként információk özönével árasztott el lélegzetvételnyi szünet nélkül. Jó volt, hogy ezt cselekedte. Mindenekelőtt helyreállította lelkem egyensúlyát, amely akkor ingott meg, amikor a papiak tövén folydogáló Lajta kicsiny­ségét láttam. Mit kellett ezen átúsztatni a Bécs felé nyargaló Béri Balogh Ádám kuruc briga- dérosainak és lovasainak, hiszen könnyűszerrel átugrathatták volna?! — Nagy hídon haladtunk át és Zoltán barátom rámutatott a híd alól előhömpölygó folyó szé­les szalagjára. — Ez a Lajta. — Ez? És ami a papiak mel­lett folyik? — Az is Lajta. A Lajta egyik mellékága. Ez a főága. Tizen­hét Lajta-híd van a város­ban ... — Itt a vár, szépen felújítva. A római castrum helyén épült... — Amott, abban a zöldes va- kolatú házban Lenau Miklós költő lakott egy évig ... — A fe­lettünk levő erkélyről lelkesí­tett negyvennyolcban Kossuth Lajos a haza védelmére. Négyez­ren csaptak föl Kossuth katoná­jának ... Visszakanyarodva — templo­munk elé értünk és megálltunk. Barátom kinyújtotta kezét a tér felé. — Látod ott átellenben balra azt az emeletes sarokházat? Mellette földszintes épület, fel­irata: Espresso. Annak a presz- szónak a helyén régen is „ven­déglátóipari intézmény” állott: a híres Vörös ökör fogadó. Ott volt a bécs-budai delizsánsz-já­ratok első állomása, Bécstől 90 kilométernyire... A templomban úrvacsorát vet­tünk: testét és vérét irgalmas Jézusunknak, aki a megrepedt nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. — Mielőtt elhagytam volna a temp­lomot, szemügyre vettem a bel­ső falon elhelyezett aranybetűs márványtáblát: Huszár Gál egy­kori „óvári szolga” emlékét őriz­te ... Visszatérve a parókiára, dú­san megterített asztalok tettek bizonyságot a mosonmagyaróvári gyülekezet vendégszeretetéről, majd kezdetét vette munkaülé­sünk a tanácsteremben. Hazaindulásom előtt mégegy- szer felkerestem a hajdani Vörös ökör fogadót. Előtte derékszög­ben kanyarodik a becs—buda­pesti főútvonal. A delizsánszok számára első stáció volt vala­mikor. Majd nyáron, a Lutherá­nus Világszövetség budapesti VII. Nagygyűlésére érkező dele­gátusok nem igen fognak itt megállni, hiszen a csillogó-vil- logó autócsodák számára nem kell lovakat váltaniok. Ha nem állnak is meg, a térre betor­kolló utak s a nagy forgalom miatt körültekinteni kénytelenek lesznek a kanyarban. Akkor rá­esik tekintetük az énekeskönyvet is szerző Huszár Gál magyar reformátor gyülekezetének mai templomára: a bejáratra, hom­lokzatra és a fölötte magasodó toronyra. Süt a nap. de — kora tavasz lévén — hideg fény ragyog a templom homlokzatán. Július­ban több lesz a fény és forró a napsütés. Az óvári templom me­leg fénybe öltözve fogadja majd a hazánkba érkezőket — kife­jezve a módot, ahogy magyar evangélikus népünk lutheránus testvéreinket várja: Fénylő örömmel és meleg szív­vel. Sághy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents