Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-05-06 / 19. szám

„Írok nektek, ifjak... GYERMEKEKNEK. „Én Uram és JÉZUS „CSAPATÁBAN", a ta­nítványok közösségében minden­kinek sajátos feladta, küldetése van. Tamás posztja, „szerepe” igen közel állhat hozzánk. Tamás az őszintén, bátran kérdező ta­nítvány. Ez már akkor kitűnik, amikor Jézus búcsúbeszédében így szól tanítványaihoz: „Ahová pedig én megyek, oda tudjátok az utat.’’ Tamás azonban ahelyett, hogy „illedelmesen’’ bólintana, őszintén visszakérdez: „Uram, nem tudjuk, hová mégy: honnan tudnánk akkor az utat?” Hálásak lehetünk Tamásnak ezért a bá­tor kérdéséért, mert erre vála­szolva kapjuk meg Urunk egyik legnagyszerűbb „bemutatkozá­sát”: „Én vagyok az út, az igaz­ság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN JUTUNK EL Krisztus feltámadá­sának csodájáig. Mivel a tanít­ványok maguk sem hiszik, hogy ez a csoda bekövetkezhet, Jézus­nak személyes megjelenésével kell meggyőznie reményvesztett, csüggedt, kicsinyhitű csapatát. De a. csapatból, ki tudja, miért, Jé­zus megjelenésekor hiányzik Ta­más. Így ő kimarad a Feltárna­én Istenem” dottal való találkozás élményé­ből. Igaz, tamtványtársai később örömmel újságolják neki, hogy „láttuk az Urat”. De ez kevés Tamásnak. O mások élményéből nem tud megélni, személyesen akar találkozni a feltámadott Ür- ral: „Ha nem látom a kezén a szegek, helyét és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” Ezért a mondatáért sokan mind a mai napig a „hi­tetlen” jelzővel bélyegzik meg Tamást. DE EGY VALAKI, NEM BOT- RÁNKOZIK MEG Tamás igé­nyén, és ez maga a feltámadott Jézus. Újra megjelenik tanítvá­nyai között első sorban azért, hogy Tamást is elvezesse a fel­támadáshitre. Jézus számára nemcsak a csapat egésze fontos, hanem külön-külön foglalkozik az egyes tagok egyéni gondjaival is. Ezért foglalkozik külön Péter­rel, az emmausi tanítványokkal és Tamással is, akit így szólít meg: „Nyújtsd ide az ujjadat, és pézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hivő.” Jézus szeretné meggyőzni Tamást, hogy Ő ugyanaz a Jézus, aki az út, az igazság és az élet, tehát feltámadása azt jelenti, hogy új­ra van út az Atyához, újra meg­ismerhetjük az igazságot, újra miénk lehet a teljes, örök élet. A BECSÜLETESEN KÉRDEZŐ, ŐSZINTÉN KERESŐ Tamás nemcsak kérdezni mer, de elég bátor ahhoz is, hogy Jézus vála­szából levonja a megfelelő követ­keztetést. Ezért borul le a feltá­madott Jézus előtt tömör, lényeg- retörő hitvallással: „Én Uram, és én Istenem!” Tamás minket is bátorít az őszinte kérdezésre és keresésre, de Jézus válaszának komoly el­fogadására is, és az ebből követ­kező hitvallásra! . ____ Gá ncs Péter ADOMÁNY A LELKÉSZKÉP- ZÉSRE. — Ferenczy Mária, a Gyenesdiási Szeretetotthon lakója 2000 Ft adományt küldött a lel­készképzés támogatására. Hittest- vérünk áldozatkész szeretetét ez­úton is köszönjük. Anyák napi parancsolat AZT HISZEM, NEM KELL KÜLÖNÖSEBBEN BIZONYGAT­NI, milyen Óriási jelentősége van egy ember életében az édesanya szerepének. Mennyi gond, fá­radság, öröm és bánat kíséri vé­gig egy gyermek fejlődését, amíg csecsemőből — sőt: magzatból! — felnőtté válik, s végre a saját lábára állhat. Mérhetetlenül sok­mindent köszönhetünk tehát szü­léinknek, s ezen belül speciáli­san az édesanyánknak. Nem kö­zelíthetjük meg tehát a viszon­zás kérdését pusztán a tartozás oldaláról. Hiszen ha összeszámol­juk, olyan mérhetetlen az adós­ságunk, hogy visszatérítése fizi­kai képtelenség. (Bár sok eset­ben a rideg, érzelmek nélküli törlesztés is többet jelent, mint a teljes kitaszítottság, hálátlan­ság.) AMÍG ÉLNEK A SZÜLÉINK, nem szűnünk meg gyermeknek lenni. Ez a viszony azonban sokszor változik, alakul az évek során. Kezdetben inkább mi vol­tunk azok, akik édesanyánk gon­doskodására, szeretetére, megér­tésére szorultunk. Később aztán fordul a „kocka”. Mégsem „egy­ütemű” ez a változás, ahogyan sokszor képzeljük. Nem egyik pillanatról a másikra megy vég­be. Hány nagymama dolgozik késő öregkoráig gyermekei ház­tartásában: főz, mos, takarít, vi­gyáz az unokákra stb. Ki az, aki mindig kész visszafogadni a „té­kozló fiút”, és igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy az újból lábra állhasson? De ai ilyen esetektől függetlenül is egymásra vagyunk utalva, szük­ségünk van egymásra. Mégis sokszor úgy viselkedünk, mi fia­talok, mint az a bizonyos mese­beli veréb, aki mérhetetlenül büszke volt magára, mivel sike­rült magasabbra szállnia, mint a sasnak. Arról azonban hálát­lanul megfeledkezett nagy ön­hittségében, hogy ezt a teljesít­ményt éppen a sasnak köszön­heti. Hiszen az ő vállairól ru­gaszkodott el, .amikor az már nem bírta az iramot, és kiful­ladt. TUDJUK-E MINDIG A LEG­TELJESEBB SZERETETTEL és tisztelettel elfogadni édesanyán­kat, és ilyen alapállással részt- venni ebben a kétoldalú társas kapcsolatban? Mert erre figyel­meztet bennünket Isten igéje, a 4. parancsolat: „Tiszteld atyá­dat és anyádat!” Át tudjuk-e venni Luther látásmódját, aki Nagy Kátéjában a szülőket a mi legnagyobb földi kincsünknek tekinti. Ezért kell irántuk teljes tiszteletet tanúsítanunk: „szol­gáljuk, segitsük és gondozzuk őket, amikor öregek, betegek, törődöttek vagy szegények, és mindezt ne csak örömest, hanem alázattal és tisztelettel tegyük, mintha Istennek tennénk. Mert aki tudja, hogy őszinte szívvel kell becsülnie szüleit, az nem hagyja őket szűkölködni vagy éhezni, hanem maga mellé ülteti őket, és szolgál nekik azzal, ami­je van, és ami csak telik tőle”, „mert Isten általuk halmoz el bennünket minden jóval.” CSAK EZEN AZ ALAPON ÁLLVA találhatunk igazán egy­másra és önmagunkra. Be kell kategóriába sorolnak. Hogyan és milyen alapon tisztelje és be­csülje az édesanyját az, aki ta­lán éppen az ő hibájából, az ő felelőtlensége, nemtörődömsége, könnyelműsége, sőt sok esetben kegyetlensége miatt került hát­rányos helyzetbe? Valóban sok anya magatartása nem nevezhető anyainak. De bármilyen nehéz is elfogadni, mégisf igaz: Isten kijelentése, parancsa kategori­kus. Nincs alóla kibúvó, tehát semmilyen alapon nem ment­hetjük fel magunkat a tisztelet- adás kötelezettsége alól, ha Isten akaratát magunkra nézve min­den esetben kötelező érvényűnek tartjuk. „Nem az embert kell néznünk, hogy milyen az, ha­nem Isten akaratát, amely ezt parancsolj-a és így rendelkezik.” (Luther) Valójában jogosan érezhet az ember haragot, meg­vetést, gyűlöletet az iránt az anya iránt, akitől ő sem kapott soha mást. Egyvalami azonban látnunk újra és újra. hogy Isten­nek minden követelése, paran­csa a mi érdekeinket szolgálja. Hiszen amikor nem engedi meg, hogy kialakuljon az az újmódi „osztályharc”, amelyben a fiata­lok zsákmányolják ki az időseb­beket, a szüleiket, akkor tulaj­donképpen egy igazán jó és test­re szabott rendbe akar beleállí­tani minket. Mennyivel kevesebb lenne a békétlenség és több a szeretet, kevesebb a civakodás és több a harmonikus kapcsolat, ha Isten akaratához igazodva rendeznénk be az életünket. „Akkor bizony elérhetnénk azt.', hogy a szülők több örömet, sze- retetet, barátságot és egyetértést élveznének otthonukban, a gyer­mekek pedig eeészen megnyer­nék szüleik szívét.” (Luther) ÉPPEN EZÉRT NEM FEJEZ­HETJÜK KI édesanyánk iránt érzett tiszteletünket és szerete- .tünket sem csupán egy anyák napi virágcsokorban vagy dísz­táviratban. Sovány vigasz ez szá­mukra, ha az év többi napján épp ellenkező magatartást: sze- retetlenséget, önzést, hálátlansá­got, felelőtlenséget — tanúsítunk. MAGYARORSZÁGON ÉVRŐL ÉVRE Nő az állami gondozott gyerekek száma és azoké, aki­ket hivatalosan a „hátrányos helyzetű”, vagy „veszélyeztetett” megállásra kell, hogy kénysze- rítsen bennünket: Isten jósága. Vajon jogosan megillet-e minket mindaz a jó, amit Tőle kapunk? Nem, sőt éppen az ellenkezőjét érdemelnénk. Ő azonban Jézus Krisztusért bocsánattal és szere­tettel közeledik felénk. Ő a kez­deményező fél, aki békejobbot nyújt nekünk. Ha mi ezt egyszer elfogadtuk, tartogathatjuk-e, szíthatjuk-e tovább is egyébként jogos haragunkat? Isten jósága arra kötelez, hogy mi is hason­lóképpen viszonyuljunk minden­kihez. Azokhoz is, akiktől soha jót eddig nem kaptunk. Luptákné Hanvay Mária — MEZŐLAKON, Mihályhá- zán, Magyaracsádon és Nemés- görzsönyben böjti vallásos este­ket tartottak, amelyen Bödecs Barna győri, Zügn Tamás vö- höczki, Bálint László malomsoki és Bálintné Varsányi Vilma csik- vándi lelkészek szolgáltak ige­hirdetéssel és előadással. Nagyné Bárány Estilla vezetésével új énekeskönyvünk énekeiből adott elő a gyermekkórus és verset mondtak a gyermekbibliakör tagjai. Ismertetés hangzott el: Hogyan készülünk gyülekeze­tünkben a LVSZ nagygyűlésére — címen. Májusi Krónika 200 ÉVE, 1784. május 1-én rendelte el II. József az első népszámlálást Ma­gyarországon. Ennek értelmében Magyarországon és Horvátor­szágban 1784—1785-ben, Erdély­ben pedig 1785—1786-ban tartot­tak népszámlálást. Az eredmé­nyekben beálló változásokat 1787-ig tartották nyilván. A leg­teljesebb, tehát az 1787. évi ada­tok szerint Magyarország népes­sége 6 467 829, Horvátországé 647 017, Erdélyé pedig 1 440 986 fő volt. A határőrvidékeken feltéte­lezett lakossággal é"vütt ez ösz- szesen mintegy 9,5 millió lakost jelentett. 300 ÉVE, 1684 májusában halt meg SEX­TIUS JÁNOS evangélikus lelkész. Breznóbányán született. Itthoni tanulmányai után külföldi egye­temek hallgatója volt. 1654. jú­nius 16-án a wittenbergi egye­temre iratkozott be. Visszatérve hazájába, először Breznóbányán lett másodlelkész és tahár, majd Tótlipcsén lelkész, végül is Kor­portán volt gyülekezeti lelkész. A pozsonyi rendkívüli törvényszék őt is száműzetésre juttatta. Né­metországba menekült. A gyász- évtized elmúltával visszahívták Korponára. 1684 februárjában ér­kezett haza. Néhány hónap múl­va azonban, 1684 májusában meg­halt. 375 ÉVE, 1609. maius 5-én halt meg Bécs- ben ILLÉSHAZY ISTVÁN, a má­sodik protestáns nádor. 1541-ben született. Tanulmányait Pozsony­ban végezte, majd alispán (1573), királyi kamarai tanácsos (1577), Liptó megye örökös főispánja C1582). királyi tanácsos, (1584), végül udvarmester volt a rang­létra foka. 1593-ban grófi címet kapott és Trencsén megye örökös főispánja lett (1600). 1603-ban hűtlenség vádjával terhelten Len. gyelországba menekült, majd Bocskaihoz csatlakozott. Jórészt az ő érdeme volt a bécsi béke­kötés. Ezt méltányolta az ország- gyűlés (1608) azzal, hogy nádorrá választotta. Az iskolázás és az irodalom pártfogója volt. A kül­földre menő fiatalok segítésére alapítványt tett. 100 ÉVE, 1884. május 15-én született Ér- mihályfalun NAGY ZOLTÁN költő és kritikus. Debrecenben tanult. Jogot végzett. Ügyvéd­ként tevékenykedett Debrecen­ben (1911—1921 között). A Ta­nácsköztársaság alatt a debrece­ni írók tanácsának tagja, s aktí­van részt vett az irodalmi élet szervezésében. Majd Budapestre költözött (1921). ahol számos per­ben védte a haladó szellemű író­kat. A Nyugat főmunkatársa volt. Költészetének fő motívuma a csend, a magány, a romantikus szomorúság és keserű szatíra. Összegyűjtött verseit 1962-ben je­lentették meg „Ének a magas­ban” címmel. 1945. július 4-én Budapesten gyilkosság áldozata lett. 175 ÉVE. 1809. május 16-án született Aszó­don BLAZY LAJOS evangélikus lelkész. Édesapja helybeli szabó­mester volt. Iskoláit Aszódon, Sel- mecen végezte, teológiai tanul­mányokat pedig Pozsonyban foly­tatott. Külföldi tanulmányúton Bécsben és Jénában volt. 1830- ban fejezte be tanulmányait, majd Cegléden lett segédlelkész 1833-ban. 1833-ban avatta lel­késszé Jozeffy Pál püspök. A pos­tage n (1835), majd kiskörösön (1847) lett lelkész. A Pestmegyei Egyházmegyében több hivatalt viselt, 1861-től alesperes volt. Több munkája nyomtatásban is megjelent, de kéziratban is ma­radtak művei. 1871. április 23-án hunyt el. 175 ÉVE, 1809. május 21-én halt meg DANZER J ÁNOS tüzérszázados, gyorsíró, a Magyarországon meg­jelent első gyorsírási tankönyv (1802) szerzője. Freisingben szü­letett 1763. december 11-én. A magyar felkelő hadseregnél szol­gált. Gyorsíró könyvében bemu­tatta az angol—francia geometri­kus rendszert, amely nálunk 7 évtizeden át volt használatban. E szisztéma szerint levelezett gyorsírással Petőfi és Arany egy­mással. — Az asperni csatatéren esett el. 275 ÉVE, 1709. május 28-án hunyt el ZAB- LER (Zabeler) JAKAB evangéli­kus püspök. Bártfán született 1639. június 26-án. Tanulmányait Bártfán, Eperjesen. Olaszliszkán, majd újra Bártfán folytatta. Külföldön a jénai egyetemen ta­nult 1658 tavaszától 5 éven át Hazaérkezve Bártfán lett először conrector (1664)^ majd prédiká­tor (1665), később első lelkész, de 1674-ben száműzetésbe kellett tá­voznia. Németország adott ott­hont neki, ahol Grossenheimben, nagyatyja szülőhelyén 3 évet töl­tött. Papi hivatalt vállalt Mihl- berben (1677). 1682-ben térhetett vissza Bánfára, régi állásába. A szabad királyi városok egyház- kerülete 1686-ban püspökévé vá­lasztotta. De a kormány 1699- ben felfüggesztette állásából, új­ra elűzték, s évekig bujdosott Szepes és Sáros megyében. Csak 1703-ban térhetett újra vissza Bártfára, régi gyülekezetébe. Itt halt meg 1709-ben. 550 EVE, 1434 május 30-án szenvedték végső vereségüket a husziták a lipányi csatában. — Húsz János (1415) és Prágai János (1416) megégetése után az elégedetlen­ség nőttön nőtt, a huszitizmus terjedt, végül 1419. július 30-án Jan Zelivsky (Húsz tanítványa) vezetésével nyílt felkelés kezdő­dött. Az első szakasz 1422-ig tar­tott. amikor a pápa által meghir­detett kereszteshadjáratban részt­vevő keresztesek fölött először a Vitkov-hegyen Zizka (1420) győ­zött, majd Német-Brodnál teljes vereség érte a kereszteseket (1422) . Közben a kelyhesek le­számoltak a radikálisokkal, meg­gyilkolták Zelivskyt és híveit, majd a mozgalom 3 részre sza­kadt. A keresztesek felett újra győzelmet aratott még Zizka (1423) , s ezt még 3 vereség követ­te, végül ez tárgyalást eredmé­nyezett a huszitákkal. Közben a megerősödött kelyhesek tárgya­lást kezdtek Zsigmonddal és Prá­ga szakított _ taboritákkal. A döntő csata Lipany mellett a kelyhesek győzelmével végződött, s ezzel nyílt meg Prága kapuja Zsigmond előtt. Ez a csata pe­dig 1434. május 30-án a huszita mozgalom végső vereségét jelen­tette. 175 ÉVE, 1809. majus 31-én halt meg JO­SEPH HAYDN zeneszerző. 1732- ben született az alsóausztriai R ohrauban, ahol apja bognár mester volt. 8 éves korában ke­rült a Stephan-Dóm fiúkórusába és kollégiumába Bécsbe. A kó­rus legkiválóbb szólóénekesei kö­zé tartozott, de mutálása után nem volt alkalmas hangja többé az éneklésre. A kollégiumból el­bocsátották. 17 éves korában már önálló, a maga erejéből, kemény munkával sajátította el a zene­szerzés alanjait. 1761-ben az Es terházy-hercegek szolgálatába lé­pett mint udvari zeneszerző és karmester. 30 évig volt ebben a szolgálatban. Bár sok teherrel járt ez, de kitűnő művészi lehe­tőségeket jelentett számára az a tény, hogy saját udvari ze­nekara és operatársulata élén naponta tökéletesíthette ze­neszerzői stílusát. Egy ideig Kismartonban. majd 1766-t 11 Fertődön élt ! 790 ben Eszterhá- zy Miklós halálával megszűntek udvari kötelezettségei Ekkor két hosszabb hanaversenvkörutat tett Angliában. Kedvelt műfaja a szimfónia és a vonósnégyes volt. Kiemelkedőek zongoraszonátái és triói, de írt operákat, oratóriu­mokat, miséket is. Bécsben hunyt el. Detre János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents