Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-29 / 18. szám

Szolgálatban égve MUNCZ FRIGYESRŐL KELL SZÓLNUNK: őt köszöntötte 1984. április 5-én 65. születésnapján, a Budai Szeretetotthon kápolnájá­ban tartott áhítat keretében dr. Nagy Gyula, diakóniai szolgála- - tunk felelős püspöke. Igehirdeté­sében a 100. Zsoltárt — a hála­adó zsoltárt — helyezte a jelen­levők szívére: az ujjongás, a há­laadás és a szolgálat örömét, az előretekintő reményt, amelyek az Isten szeretetéből fakadnak és amelyeknek Muncz Frigyes is részese. Az áhítat után Kutas Elek ny. lelkész az otthon munkatársai és lakói nevében fordult az ünne­pelt felé, és köszöntésében ki­emelte, hogy szereti, elhivatott­ságának tekinti itteni szolgálatát, . érti a teendőit, teszi mindig épp azt, / ami az otthonnak a javát szolgálja. Reménnyel teli, előre­néző látásával biztosítja a gond­jaira bízottak jelenét és jövőjét. A gondozott kis betegek, a gye­rekek hangszereiken kísért, saját, szövegezésű éneke megrendítő volt: „Frici bácsit köszönniük, sok ' esztendőt érjen, Védje, óvja Istenünk egész életében. Fáradságos munkáért sok örömet, kapjon, Szívében a békesség mindig megmarad ion.” BIZONY CSAK ILYEN LÉ­LEKKEL és békességgel lehet, és csak ilyennel szabad itt — eb­ben az intézményben — dolgoz­ni. Muncz Frigyes erre tette rá életét 27 évvel ezelőtt: ebben Ura naponta megerősítette. Kari Károly, az Igazgatótanács elnöke köszöntötte ezután a jubi­lánst. Az otthon egyik vezető tnunka- társának szárnyaló szóló éneke Istent dicsérve az emberi hűség­ről szólt: ..Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítőnk.” Majd az otthon dolgozói, a gon­dozott öregek, a gyerekek, Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkész köszöntötték és adták át ajándé­kaikat, és ölelték szívükre az igazgatót, akinek szeme egyre fátyolosabb lett. KÜLÖN KEDVES FIGYELEM VOLT a külföldi diakóniai szol­gálatosok részéről, hogy az NDK- beli Diakóniai Központ Igazga­tója — dr. E. Petzold — közvet­len munkatársával, E. Petri fő­osztályvezetővel erre az alka­lomra Berlinből eljöttek. Köszön­tésüket és ajándékukat adták át kedves melegséggel, de ezenkívül E. Petzold magával hozta nem­csak dr. T. Schober diakóniai igazgató személyes üdvözletét, hanem az evangélikus diakóniai szolgálat^ legmagasabb kitünteté­sét is: a Diakóniai Szolgálat Arany Keresztjét tűzte ki Muncz igazgató mellére, annak legna­gyobb csodálkozására, de nagy örömére (Kronekreuz in Gold). — K. Scherer lelkész az NSZK dia­kóniai intézményeinek üdvözle­tét és szeretetét hozta el. Kötetlen együttlét, majd csa­ládias ebéd zárta le a- délelőttöt, hogy azután Muncz Frigyes szá­mára is'folytatódjanak a hétköz­napok, a maguk gondjaival, de sok-sok örömmel, betöltve a 100. Zsoltár nagy üzenetét: „Szolgálja­tok az Ürnagy nagy örömmel.” Ó. I. Lelkésziktatás a csorna-kapuvári gyülekezetben EGYHÁZUNKNAK SOK KIS ŐRHELYE VAN. A Rábaköz mintegy tíz nagyobb evangélikus gyülekezetének tanulói, dolgozói körében az 'utóbbi évtizedekben növekszik a Csorna felé orientá­lódók száma. A városiasodás, az ipari-kereskedelmi, vasúti-köz­igazgatási gócpont vonzó jövőt ajánl a környék lakóinak. Még nem lehet tudni, mit hoz a jö­vő a helyben kislétszámú gyüle­kezet központi jellegének erősí­tése szempontjából. Egyelőre Rábcakapi és Tárnokréti anya­gyülekezeteivel együtt jelent erős együttest, a szórványokkal pedig bőséges munkaterületet a csor­nai gyülekezeti szolgálat. Ifj. Magassy Sándor lelkész beiktatásakor közel 20 lelkész, a kiterjedt ároni papcsalád széles rokonsága, a környező gyüleke­zetek küldöttei voltak jelen az ünneplő gyülekezet istentisztele­tén. JEREMIÁS ELHÍVÁSÁNAK IGÉJE és Jézus Krisztus küldő parancsa szólalt meg Bárány Gyula esperes és az új lelkész igehirdetésében. Fiatal szolgatár­sak munkájára nézve akkor le­het jó reménységünk, ha hivő ősök nyomában alázattal és Is­tentől megragadottan lépnek. Az elhívott szolga nem önerejének, tehetségének, saját akaratának és terveinek megvalósítására törek- siik. így alkalmatlan lenne. De belső félelemmel és megrendü­léssel. ,hallgatásra és továbbadás­ra készen az Ür akaratát telje­síti. Mert Néki kell növekednie, nekünk kisebbednünk, — mon­dotta az üdvözlők között a csor­nai gyülekezet több évtizeden át hűségesen szolgált ny. lelkésze, Hubert István. — Isten nem von­ja meg Lelkének 'erejét, vezeté­sét. hogy élő hittel, engedelme­sen. meg nem fáradva végezzük szolgálatunkat. A SZÓRVÁNYMUNKA új. friss lendületét várja a gyüleke­zet. fiatal lelkészétől. Ez a re­ménység csendült ki Horváth Dé­nes felügyelő szavaiból. Bödecs Barnabás Istentiszteleti rend Budapesten 1984. április 29-én Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv). Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovács­házi Zelma. Fasor de. 11. (konf.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Ala­dár. üllői út 24. de. fél 11. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9, Ruttkay Levente Rá­kóczi út 57/b. de. (szlovák) Cselovsz- ky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Lekente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfal­va de, 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna, Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Pintérnél Nagy Erzsébet Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Scjireiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá kos szint mi- hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sas­halom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákos­csaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fereczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 10. (német), de. 11. (úrv.) Madocsay Miklós, du. 6. Széchey Bé­la. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsay Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. (konf.) Csengődy László, du. fél 7. Csengődy László. Modori u. de. fél 10. Pesthi- degkút dé*. fél 11. Kelenföld de. 8. Misura Tibor, de. 11. (úrv.) Missu­ra Tibor, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Ro­zsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Me­zősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László ' Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: 84.2315 18 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magassyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató — Húsvét után az első vasár- pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Jn 5, 4—10: az igehirdetés alap­igéje: Jn 5, 24—25. — DUNAEGYHÁZÁN a böjti időben igehirdetéssel szolgáltak: Sárkány Tiborné csengődi. Sár­kány Tibor hartai és Nagybocs- kai Vilmos kiskőrösi lelkészek. MEGVÉTELRE vagy kölcsönbe ke­resem : Ottlyk — Luther élete, Mász- nyik — Luther müvei 1—6-ig, Egyes«- ség könyve (Masznyik, 1980), Mász- nyik — Dogmatika című műveket. Luther jeligére a kiadóba. DEÁK TÉRI TEMPLOMNÁL levő garzon lakásom heti egyszeri rendbe tételére nyugdíjas nő segítségét ke- resem. Tel.: 173-950. VENDÉGSZOLGALAT POZSONYBAN Fénytelen napok Akad ilyen sok, különösen tél­időben. Az eget sötétszürke fel-* hők takarják el szemünk elől. Vaskosak, mozdulatlanok, egybe­olvadok. Komorságukon nem ha­tol át a távol mögöttük izzó nap­nak egyetlen halvány fénysugara sem. Lent a földön kietlen, szín­telen, nyirkos szőnyeg bont be mindent, de mindent . . . Vannak másmilyen fénytelen napok is — függetlenül az idő­járástól. Amikor körültekintve semmi biztató fényszikrát nem tudunk felfedezni, csak a vigasz­talan, reménytelen, kétségbeejtő sivárságot látjuk Tél végén — kettősen is fény­telen vjj,pon — előszedtem, kerék­páromat és elkerekeztem, a Álar­cai párszáz méterre húzódó töl­tésére. A téli időszak kivételével gyakran (naponta) kijövök ide. Bibliát, olvasok meditálok, imád­kozom lassú ballagásom közben — és felszabadulok a Teremtő tágas templomában. Verseket mondogatok — magamban, vagy félhangosan — olyanokon is, amelyek végére nyugodtan rá tu­dom mondani ap áment. Keréppáromat a töltést elzáró fekete-fehér sorompóhoz támasz­tom, magam gyalogszerrel meg­kerülöm a sorompót s közben Juhász Gyula szavait diinhyö- göm. — És minden bánat lassan • béke lesz, És mmdenik gyötrődés győzelem, S a kínok kínja, me\y vérig i sebez, Segít túllátni a szűk életen J. Gy : Béke) Fölemelem lehorgasztott fe­jem. Előttem a töltés vonala ka­nyarogva fúr Rdbaszentmiklós fe­lé Balra, Árpás irányában az öreg erdő (ma már csak dűlő­név), Jobbra, túl a folyón a mik­lósi út; szalagját nem lehet lát­ni. csak az úton időnkint elha­ladó nagyobb járműveket. Ballgava birkózom a szivemet tépő keserűséggel. Igyekszem magam számára megbízonyilani Juhász Gyula igazát: És minden bánat lassan béke lesz. — Siker­telen próbálkozás. Legfeljebb annyira jutok, hogy a bánat bé­kévé változásának rendkívüli las­súságát látom be Inkább Remé- nyik Sándor érzése uralkodik el rajtam. — Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A. bún. a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlőséből nincsen, nincsen menekvés! (R. S.: Kegyelem) Hiába minden. Hiába tágul ki horizontom a szabadban. Talán a fénytelen, vigasztalan téli táj az oka. Vagy elmozdíthatatlanul súlyos a lelkemre nehezedő bá- nattehe/r? Télidöben levágok egy-egy kö­kénygallyat, vízzel teli vázába helyezem és tiz-tizennégy nap múltán, amikor kirügyezik, vi­rágba borul, odahelyezem téli templomunk (gyülekezeti ter­münk) oltárasztalára. — Leeresz­kedem hát az ártérbe, előveszem zsebkésemet és szemlét tartok a kökénybokrok felett, hogy meg­felelő gallyat vágjak most is. Megfelelő? Száradt, színtelen, ha­lott valamennyi ág. Kiválasztok mégis egy sudarast. éles pengé­vel lemetszem., szárát, ami majd a váza vízébe merülj megtisztí­tom hatalmas tüskéitől. Kezem­ben forgatom, nézegetem. Az elet semmi jelét nem látom rajta. Kopott, fakó, élettelen . . . Két hét múlva — vasárnap délelőtt lévén — magamra öltöt­tem Luther kabátom és a haran­gok elnémultával beléptem gyü­lekezeti termünkbe, istentiszteleti szolgálatom megkezdésére. Már a nyitott ajtóból elém tárult az ol­tár, rajta két cserép aszparágusz zöldjétől közrefogva, magas, kar­csú vázában a kökényág. Az is­merős gally, mondanám, de nem mondhatom, hiszen ez a hófe­hér 'menyasszonyi ruhába öltö­zött. szemet-szívet gyönyörköd­tető. sugárzó csoda semmit nem emlékeztet a sivár, csúnya faág­ra, amit ott az ártérben vágtám. Megrendülve láthattam: fény­telen napokon nem a fény hiány­zik', hanem a hit „Vak”, feltét­len hit a szerető, szabadító Is­tenben, aki a hívőt előbb vagy utóbb — de egészen bizonyosan — hitből látásra viszi . . Sághy Jenő „Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjásziilt min­ket Jézus Krisztusnak a halál­ból való feltámadása által az élő reménységre.” 1 Pt 1,3 VASÁRNAP. — „Míg hallgat­tam,’ kiszáradtak csontjaim. Mert éjjel-nappal rám nehezedett ke­zed. Megvallottam neked vétke­met.” Zsolt 32,3—5 (2 Kor 5,10 — Jn 20,19—29 — Zsolt 134) Vét­keivel az ember sokmindent te­het: letagadhatja, szépítgetheti, másra háríthatja. De megoldást mindez nem jelent, mert a bűn egyszercsak váratlanul vádolóan bukkan föl az emlékezet süly- lyesztőjéből. Ha -előbb nem, az Ítéletkor. De az irgalmas Isten ma szabadulást kínál. Azért nyugtalanít; hogy őelőtte öntsük ki szívünket bűnbánattal és tőle fogadjuk el Jézusért a bocsána­tot. „Egy menekvés van: hozzád térni, szívem kitárni, irgalmat kérni.” (431. ének 1) HÉTFŐ. —, „Nemzedékről nem­zedékre dicsérik műveidet, hirde­tik hatalmas tetteidet.” — Zsolt 145,4 (2 Kor 4,15 — Kol 2,12—15 — 1 Pt 2,11—17) Ősidők óta hangzik a hatalmas Isten ma- gasztalása. Amióta Jézust adta s őt a halálból föltáfrnaeztotta, még erőteljesebben zeng a hálaadó di­cséret. Csak a hitetlen reményte­lenség mondhatja, hogy a mi nemzedékünkkel kihal a hit és elnémul Isten dicsőítése. Ha van élő reménységünk, Isten éppen minket használ föl arra, hogy megismertesse önmagát és tetteit a következő nemzedékkel is. „If­jak és leányok, zengjetek az Úr­istennek! Áldja nagy jóságát minden szülő, minden gyermek!” (50. ének 4) KEDD. — „Ne félj, te kedvelt férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” Dán 10,19 (2 Tim 1,9 — Rm 13,12—14 — 1 Pt 2,18—25) A remegő Dánielt meny- nyei hírnök biztatta így. Szava éppen olyan csodálatos és valósá­gos megerősítést jelentett neki, mint a riadt tanítványoknak Jé­zus szava, amikor húsvét este nekik hirdetett békességet. Igazi megerősítést, igazi konfirmációt most is végez az Ür'. Félre hát minden bénító félelemmel, ta­nácstalansággal, tehetetlenséggel! Végezzük munkánkat, szolgála­tunkat a föle kapott erővel! „Mért félne szívem? Él az én Uram, békesség Királya, benne nyugta van.” (388. ének 3.) SZERDA. — „Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hir­dessétek dicséretét! ő tartott életben bennünket, és nem en­gedte, hogy lábunk inogjon.” Zsolt 66,8—9 (2 Kor 2,14 — 1 Jn 2,12—17 — 1 Pt 3,1—7) .Miért olyan bátortalan ajkunkon az Isten dicsérete? Mert meg­igéznek bajaink, sikertelen­ségeink. De vegyük csak számba, hogyan hordozott bennünket ő: hogyan mentett meg életveszély­ből, gyógyított meg betegségből, vitt át nehéz próbákon, hogyan tanácsolt és erősített, hogyan adott Krisztus által bűnbocsána­tot, békességet! Ugye, kedvet ka­punk Isten hálás magasztalásá- ra? „Áldjad őt, mert az Ür min­dent oly bölcsen intézett: sas­szárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett” (57. ének 2) CSÜTÖRTÖK. — „Az elő Is­ten megment, megszabadít.” Dán 6,28 (2 Tim 1,8 — Jel 7,9—17 — 1 íPt 3,8—12) Isten kiszabadította Dánielt az oroszlánok verméből, ahová Istenhez való ragaszkodá­sa miatt jutott. A holt bálvá­nyokhoz vagy magunkf orrnál ta istenhez nem érdemes ragaszkod ni, csak az élő Istenhez, mint ahogyan csakis az élő Isten ad­hat szabadulást is az értünk megfeszített és feltámadott Jézus által Az élő Isten szabadító ha­talmának élő példáiként szolgál­hatjuk mi is az életet a halál fe­nyegetettségében élő világban. „Az élő Isten járt velem, ő ál­dott, védett engem.” (349. ének 1.) PÉNTEK. — „Jertek,, menjünk el, könyörögjünk az Űrhöz, fo­lyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek!” Zak 8,21 (Mk 1, 36—37 — 1 Jn 5.4— 10a — 1 Pt 3,13—17) Imádkoznunk nem kell, hanem szabad. Szabad Jézus ne­vében így is közösséget talál­nunk Istennel. Amikor mégis kö- telességszerüvé és kényszeredetté válik imádkozásunk, gondoljuk meg, hogy nem neki van szüksé­ge imádságunkra, hanem ne­künk. Ha pedig önzővé válnak imádságaink, keressük az imád- ságos testvéri közösséget, ahol az egymásért való szolgláatra buz- dulhatunk. „Jöjjön, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szív­vel, szájjal áldjuk Megváltón­kat!” (272, ének 1.) SZOMBAT. — „Uram. te meg­vizsgálsz, és ismersz engem. Tu­dod, ha leülök, vagy ha felál­lók, messziről is észreveszed szándékomat.” — Zsolt 139.1—2 (1 Kor 13,12 — 1 Móz 32,22b—32 — 1 Pt 3,18—2*2) Gyakran elő­fordul, hogy mi emberek felüle­tesen ismerjük egymást, sőt fél­reismerjük egymást. Ezzel bizo­nyos mértékig vissza is lehet él­ni: kedvezőbb színben tüntetjük fel magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Embereket félrevezethetünk. még magun­kat is becsaphatjuk, de Istent nem téveszthetjük meg. Ö töké­letesen belénk lát. Az a csoda, hogy mégis szeret! „Jó Anyánk, te minket nézel, vizsgálsz várón, csöndesen.” (462. ének 1.) Marschalkó Gyula professzorként előadásokat tartott Pozsonyban (Bratislava). Ütjára felesége is elkísérte, r A Szlovákiai Evangélikus Egy­ház Teológiai Akadémiájának meghívására dr. Fabiny Tibor dé­kán április\ 3—5. között vendég-

Next

/
Thumbnails
Contents