Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-29 / 18. szám

Szolgálatban égve

MUNCZ FRIGYESRŐL KELL SZÓLNUNK: őt köszöntötte 1984. április 5-én 65. születésnapján, a Budai Szeretetotthon kápolnájában tartott áhítat keretében dr. Nagy Gyula, diakóniai szolgála- - tunk felelős püspöke. Igehirdetésében a 100. Zsoltárt — a hálaadó zsoltárt — helyezte a jelenlevők szívére: az ujjongás, a hálaadás és a szolgálat örömét, az előretekintő reményt, amelyek az Isten szeretetéből fakadnak és amelyeknek Muncz Frigyes is részese.

Az áhítat után Kutas Elek ny. lelkész az otthon munkatársai és lakói nevében fordult az ünnepelt felé, és köszöntésében kiemelte, hogy szereti, elhivatottságának tekinti itteni szolgálatát,

. érti a teendőit, teszi mindig épp azt, / ami az otthonnak a javát szolgálja. Reménnyel teli, előrenéző látásával biztosítja a gondjaira bízottak jelenét és jövőjét.

A gondozott kis betegek, a gyerekek hangszereiken kísért, saját, szövegezésű éneke megrendítő volt:

„Frici bácsit köszönniük, sok

' esztendőt érjen, Védje, óvja Istenünk egész

életében.

Fáradságos munkáért sok örömet, kapjon,

Szívében a békesség mindig

megmarad ion.”

BIZONY CSAK ILYEN LÉLEKKEL és békességgel lehet, és csak ilyennel szabad itt — ebben az intézményben — dolgozni. Muncz Frigyes erre tette rá életét 27 évvel ezelőtt: ebben Ura naponta megerősítette.

Kari Károly, az Igazgatótanács elnöke köszöntötte ezután a jubilánst.

Az otthon egyik vezető tnunka- társának szárnyaló szóló éneke Istent dicsérve az emberi hűségről szólt: ..Légy mindhalálig hű, mint az Üdvözítőnk.”

Majd az otthon dolgozói, a gondozott öregek, a gyerekek, Blázy Lajos diakóniai ügyvivő lelkész köszöntötték és adták át ajándékaikat, és ölelték szívükre az

igazgatót, akinek szeme egyre fátyolosabb lett.

KÜLÖN KEDVES FIGYELEM VOLT a külföldi diakóniai szolgálatosok részéről, hogy az NDK- beli Diakóniai Központ Igazgatója — dr. E. Petzold — közvetlen munkatársával, E. Petri főosztályvezetővel erre az alkalomra Berlinből eljöttek. Köszöntésüket és ajándékukat adták át kedves melegséggel, de ezenkívül

E. Petzold magával hozta nemcsak dr. T. Schober diakóniai igazgató személyes üdvözletét, hanem az evangélikus diakóniai szolgálat^ legmagasabb kitüntetését is: a Diakóniai Szolgálat Arany Keresztjét tűzte ki Muncz igazgató mellére, annak legnagyobb csodálkozására, de nagy örömére (Kronekreuz in Gold). — K. Scherer lelkész az NSZK diakóniai intézményeinek üdvözletét és szeretetét hozta el.

Kötetlen együttlét, majd családias ebéd zárta le a- délelőttöt, hogy azután Muncz Frigyes számára is'folytatódjanak a hétköznapok, a maguk gondjaival, de sok-sok örömmel, betöltve a 100. Zsoltár nagy üzenetét: „Szolgáljatok az Ürnagy nagy örömmel.”

Ó. I.

Lelkésziktatás a csorna-kapuvári gyülekezetben

EGYHÁZUNKNAK SOK KIS ŐRHELYE VAN. A Rábaköz mintegy tíz nagyobb evangélikus gyülekezetének tanulói, dolgozói körében az 'utóbbi évtizedekben növekszik a Csorna felé orientálódók száma. A városiasodás, az ipari-kereskedelmi, vasúti-közigazgatási gócpont vonzó jövőt ajánl a környék lakóinak. Még nem lehet tudni, mit hoz a jövő a helyben kislétszámú gyülekezet központi jellegének erősítése szempontjából. Egyelőre Rábcakapi és Tárnokréti anyagyülekezeteivel együtt jelent erős együttest, a szórványokkal pedig bőséges munkaterületet a csornai gyülekezeti szolgálat.

Ifj. Magassy Sándor lelkész beiktatásakor közel 20 lelkész, a kiterjedt ároni papcsalád széles rokonsága, a környező gyülekezetek küldöttei voltak jelen az ünneplő gyülekezet istentiszteletén.

JEREMIÁS ELHÍVÁSÁNAK IGÉJE és Jézus Krisztus küldő parancsa szólalt meg Bárány

Gyula esperes és az új lelkész igehirdetésében. Fiatal szolgatársak munkájára nézve akkor lehet jó reménységünk, ha hivő ősök nyomában alázattal és Istentől megragadottan lépnek. Az elhívott szolga nem önerejének, tehetségének, saját akaratának és terveinek megvalósítására törek- siik. így alkalmatlan lenne. De belső félelemmel és megrendüléssel. ,hallgatásra és továbbadásra készen az Ür akaratát teljesíti. Mert Néki kell növekednie, nekünk kisebbednünk, — mondotta az üdvözlők között a csornai gyülekezet több évtizeden át hűségesen szolgált ny. lelkésze, Hubert István. — Isten nem vonja meg Lelkének 'erejét, vezetését. hogy élő hittel, engedelmesen. meg nem fáradva végezzük szolgálatunkat.

A SZÓRVÁNYMUNKA új. friss lendületét várja a gyülekezet. fiatal lelkészétől. Ez a reménység csendült ki Horváth Dénes felügyelő szavaiból.

Bödecs Barnabás

Istentiszteleti rend

Budapesten 1984. április 29-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv). Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (konf.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. üllői út 24. de. fél 11. Rutt- kay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9, Ruttkay Levente Rákóczi út 57/b. de. (szlovák) Cselovsz- ky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Lekente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de, 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna, Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérnél Nagy Erzsébet Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Scjireiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá kos szint mi- hály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fereczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 10. (német), de. 11. (úrv.) Madocsay Miklós, du. 6. Széchey Béla. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsay Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. (konf.) Csengődy László, du. fél 7. Csengődy László. Modori u. de. fél 10. Pesthi- degkút dé*. fél 11. Kelenföld de. 8. Misura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rozsé István. Budafok de. 11. Rozsé István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László

' Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133-1302

Szedés: 84.2315 18 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs magassyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

— Húsvét után az első vasár- pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Jn 5, 4—10: az igehirdetés alapigéje: Jn 5, 24—25.

— DUNAEGYHÁZÁN a böjti időben igehirdetéssel szolgáltak: Sárkány Tiborné csengődi. Sárkány Tibor hartai és Nagybocs- kai Vilmos kiskőrösi lelkészek.

MEGVÉTELRE vagy kölcsönbe keresem : Ottlyk — Luther élete, Mász- nyik — Luther müvei 1—6-ig, Egyes«- ség könyve (Masznyik, 1980), Mász- nyik — Dogmatika című műveket. Luther jeligére a kiadóba.

DEÁK TÉRI TEMPLOMNÁL levő garzon lakásom heti egyszeri rendbe tételére nyugdíjas nő segítségét ke- resem. Tel.: 173-950.

VENDÉGSZOLGALAT POZSONYBAN

Fénytelen napok

Akad ilyen sok, különösen télidőben. Az eget sötétszürke fel-* hők takarják el szemünk elől. Vaskosak, mozdulatlanok, egybeolvadok. Komorságukon nem hatol át a távol mögöttük izzó napnak egyetlen halvány fénysugara sem. Lent a földön kietlen, színtelen, nyirkos szőnyeg bont be mindent, de mindent . . .

Vannak másmilyen fénytelen napok is — függetlenül az időjárástól. Amikor körültekintve semmi biztató fényszikrát nem tudunk felfedezni, csak a vigasztalan, reménytelen, kétségbeejtő sivárságot látjuk

Tél végén — kettősen is fénytelen vjj,pon — előszedtem, kerékpáromat és elkerekeztem, a Álarcai párszáz méterre húzódó töltésére. A téli időszak kivételével gyakran (naponta) kijövök ide. Bibliát, olvasok meditálok, imádkozom lassú ballagásom közben — és felszabadulok a Teremtő tágas templomában. Verseket mondogatok — magamban, vagy

félhangosan — olyanokon is, amelyek végére nyugodtan rá tudom mondani ap áment.

Keréppáromat a töltést elzáró fekete-fehér sorompóhoz támasztom, magam gyalogszerrel megkerülöm a sorompót s közben Juhász Gyula szavait diinhyö- göm.

— És minden bánat lassan

• béke lesz,

És mmdenik gyötrődés

győzelem,

S a kínok kínja, me\y vérig

i sebez,

Segít túllátni a szűk életen

J. Gy : Béke) Fölemelem lehorgasztott fejem. Előttem a töltés vonala kanyarogva fúr Rdbaszentmiklós felé Balra, Árpás irányában az öreg erdő (ma már csak dűlőnév), Jobbra, túl a folyón a miklósi út; szalagját nem lehet látni. csak az úton időnkint elhaladó nagyobb járműveket.

Ballgava birkózom a szivemet tépő keserűséggel. Igyekszem magam számára megbízonyilani Juhász Gyula igazát: És minden bánat lassan béke lesz. — Sikertelen próbálkozás. Legfeljebb annyira jutok, hogy a bánat békévé változásának rendkívüli lassúságát látom be Inkább Remé- nyik Sándor érzése uralkodik el rajtam.

— Utoljára is tompa kábulattal, Szótlanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy,

mindhiába: A. bún. a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlőséből nincsen, nincsen

menekvés!

(R. S.: Kegyelem)

Hiába minden. Hiába tágul ki horizontom a szabadban. Talán a fénytelen, vigasztalan téli táj az oka. Vagy elmozdíthatatlanul súlyos a lelkemre nehezedő bá- nattehe/r?

Télidöben levágok egy-egy kökénygallyat, vízzel teli vázába helyezem és tiz-tizennégy nap múltán, amikor kirügyezik, virágba borul, odahelyezem téli templomunk (gyülekezeti termünk) oltárasztalára. — Leereszkedem hát az ártérbe, előveszem zsebkésemet és szemlét tartok a kökénybokrok felett, hogy megfelelő gallyat vágjak most is. Megfelelő? Száradt, színtelen, halott valamennyi ág. Kiválasztok mégis egy sudarast. éles pengével lemetszem., szárát, ami majd a váza vízébe merülj megtisztítom hatalmas tüskéitől. Kezemben forgatom, nézegetem. Az elet semmi jelét nem látom rajta. Kopott, fakó, élettelen . . .

Két hét múlva — vasárnap délelőtt lévén — magamra öltöttem Luther kabátom és a harangok elnémultával beléptem gyülekezeti termünkbe, istentiszteleti szolgálatom megkezdésére. Már a nyitott ajtóból elém tárult az oltár, rajta két cserép aszparágusz zöldjétől közrefogva, magas, karcsú vázában a kökényág. Az ismerős gally, mondanám, de nem mondhatom, hiszen ez a hófehér 'menyasszonyi ruhába öltözött. szemet-szívet gyönyörködtető. sugárzó csoda semmit nem emlékeztet a sivár, csúnya faágra, amit ott az ártérben vágtám.

Megrendülve láthattam: fénytelen napokon nem a fény hiányzik', hanem a hit „Vak”, feltétlen hit a szerető, szabadító Istenben, aki a hívőt előbb vagy utóbb — de egészen bizonyosan — hitből látásra viszi . .

Sághy Jenő

„Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjásziilt minket Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által az élő reménységre.” 1 Pt 1,3

VASÁRNAP. — „Míg hallgattam,’ kiszáradtak csontjaim. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed. Megvallottam neked vétkemet.” Zsolt 32,3—5 (2 Kor 5,10 — Jn 20,19—29 — Zsolt 134) Vétkeivel az ember sokmindent tehet: letagadhatja, szépítgetheti, másra háríthatja. De megoldást mindez nem jelent, mert a bűn egyszercsak váratlanul vádolóan bukkan föl az emlékezet süly- lyesztőjéből. Ha -előbb nem, az Ítéletkor. De az irgalmas Isten ma szabadulást kínál. Azért nyugtalanít; hogy őelőtte öntsük ki szívünket bűnbánattal és tőle fogadjuk el Jézusért a bocsánatot. „Egy menekvés van: hozzád térni, szívem kitárni, irgalmat kérni.” (431. ének 1)

HÉTFŐ. —, „Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.” — Zsolt 145,4 (2 Kor 4,15 — Kol 2,12—15 — 1 Pt 2,11—17) Ősidők óta

hangzik a hatalmas Isten ma- gasztalása. Amióta Jézust adta s őt a halálból föltáfrnaeztotta, még erőteljesebben zeng a hálaadó dicséret. Csak a hitetlen reménytelenség mondhatja, hogy a mi nemzedékünkkel kihal a hit és elnémul Isten dicsőítése. Ha van élő reménységünk, Isten éppen minket használ föl arra, hogy megismertesse önmagát és tetteit a következő nemzedékkel is. „Ifjak és leányok, zengjetek az Úristennek! Áldja nagy jóságát minden szülő, minden gyermek!” (50. ének 4)

KEDD. — „Ne félj, te kedvelt férfiú! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” Dán 10,19 (2 Tim 1,9 — Rm 13,12—14 — 1 Pt 2,18—25) A remegő Dánielt meny- nyei hírnök biztatta így. Szava éppen olyan csodálatos és valóságos megerősítést jelentett neki, mint a riadt tanítványoknak Jézus szava, amikor húsvét este nekik hirdetett békességet. Igazi megerősítést, igazi konfirmációt most is végez az Ür'. Félre hát minden bénító félelemmel, tanácstalansággal, tehetetlenséggel! Végezzük munkánkat, szolgálatunkat a föle kapott erővel! „Mért félne szívem? Él az én Uram, békesség Királya, benne nyugta van.” (388. ének 3.)

SZERDA. — „Áldjátok, népek, a mi Istenünket, hangosan hirdessétek dicséretét! ő tartott életben bennünket, és nem engedte, hogy lábunk inogjon.” Zsolt 66,8—9 (2 Kor 2,14 — 1 Jn 2,12—17 — 1 Pt 3,1—7) .Miért olyan bátortalan ajkunkon az Isten dicsérete? Mert megigéznek bajaink, sikertelenségeink. De vegyük csak számba, hogyan hordozott bennünket ő: hogyan mentett meg életveszélyből, gyógyított meg betegségből, vitt át nehéz próbákon, hogyan tanácsolt és erősített, hogyan adott Krisztus által bűnbocsánatot, békességet! Ugye, kedvet kapunk Isten hálás magasztalásá- ra? „Áldjad őt, mert az Ür mindent oly bölcsen intézett: sasszárnyon hordozott, vezérelt, sok bajban védett” (57. ének 2)

CSÜTÖRTÖK. — „Az elő Isten megment, megszabadít.” Dán 6,28 (2 Tim 1,8 — Jel 7,9—17 —

1 íPt 3,8—12) Isten kiszabadította Dánielt az oroszlánok verméből, ahová Istenhez való ragaszkodása miatt jutott. A holt bálványokhoz vagy magunkf orrnál ta istenhez nem érdemes ragaszkod ni, csak az élő Istenhez, mint ahogyan csakis az élő Isten adhat szabadulást is az értünk megfeszített és feltámadott Jézus által Az élő Isten szabadító hatalmának élő példáiként szolgálhatjuk mi is az életet a halál fenyegetettségében élő világban. „Az élő Isten járt velem, ő áldott, védett engem.” (349. ének 1.)

PÉNTEK. — „Jertek,, menjünk el, könyörögjünk az Űrhöz, folyamodjunk a Seregek Urához! Én is megyek!” Zak 8,21 (Mk 1, 36—37 — 1 Jn 5.4— 10a — 1 Pt 3,13—17) Imádkoznunk nem kell, hanem szabad. Szabad Jézus nevében így is közösséget találnunk Istennel. Amikor mégis kö- telességszerüvé és kényszeredetté válik imádkozásunk, gondoljuk meg, hogy nem neki van szüksége imádságunkra, hanem nekünk. Ha pedig önzővé válnak imádságaink, keressük az imád- ságos testvéri közösséget, ahol az egymásért való szolgláatra buz- dulhatunk. „Jöjjön, Jézus népe! Menjünk mind elébe! Egy szívvel, szájjal áldjuk Megváltónkat!” (272, ének 1.)

SZOMBAT. — „Uram. te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy ha felállók, messziről is észreveszed szándékomat.” — Zsolt 139.1—2 (1 Kor 13,12 — 1 Móz 32,22b—32 — 1 Pt 3,18—2*2) Gyakran előfordul, hogy mi emberek felületesen ismerjük egymást, sőt félreismerjük egymást. Ezzel bizonyos mértékig vissza is lehet élni: kedvezőbb színben tüntetjük fel magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Embereket félrevezethetünk. még magunkat is becsaphatjuk, de Istent nem téveszthetjük meg. Ö tökéletesen belénk lát. Az a csoda, hogy mégis szeret! „Jó Anyánk, te minket nézel, vizsgálsz várón, csöndesen.” (462. ének 1.)

Marschalkó Gyula

professzorként előadásokat tartott Pozsonyban (Bratislava). Ütjára felesége is elkísérte, r

A Szlovákiai Evangélikus Egyház Teológiai Akadémiájának meghívására dr. Fabiny Tibor dékán április\ 3—5. között vendég-