Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-24 / 17. szám
Párját ritkító esemény színhelye lesz április 20—24. között a svédországi régi egyetemi város, a svéd evangélikus érsek székhelye: Uppsala. Olof Sundby érsek kezdeményezésére az északi evangélikus egyházak vezető-püspökei (érsekei) egy világkonferenciára hívták össze a római katolikus, az ortodox és protestáns egyházak vezetőit, képviselőit. A világkonferencia kifejezetten békekonferencia, melynek témája Élet és Béke. Ez a konferencia neve is. Sundby érsek már 1981-ben bejelentette, hogy egy olyan béke- konferenciát szeretne összehívni, amelyen jelen lennének a három nagy keresztyén egyház legfőbb képviselői. Hangsúlyozta, hogy a keresztyéneknek a feszültségekkel teljes világban együtt kellene fellépniük a háború ellen és együtt kellene munkálkodniuk a békéért. Megemlítette, hogy szeme előtt van nagy elődje Nathan Söderblom érsek, aki az első világháború idején tett igen nagy erőfeszítést az egyházak közös fellépéséért a háború ellen. Mit is akart Söderblom ? Söderblom 1914-ben lett a svéd evangélikus egyház érseke. Már folyt a háború. Még ugyanazon év novemberében néhány semleges állam egyházi vezetőivel egy felhívást tett közzé a békéért és a keresztyén egyházak közötti közösség megvalósításáért. Ugyanakkor fáradhatatlanul dolgozott a hadifoglyokért és a háború egyéb áldozataiért. Különösen is nagy erőfeszítést tett azért, hogy még a háború alatt egy nemzetközi egyházi konferenciát szervezzen meg, amely kifejezésre juttatja és erősíti a keresztyének egységét. 1917—1918-ban a dán és a norvég evangélikus érsekekkel háromszor is próbálkozott ilyen konferencia összehívásával, de az nem sikerült. A háború alatt azonban egyre inkább érlelődött benne egy olyan konferencia összehívásának gondolata, amelyen a keresztyén egyházak nem a köztük fennálló dogmatikai különbségeket beszélnék meg, hanem azt, hogy miképpen tudnának együttműködni a népekért és a szociális kérdések megvalósításáért. 1919-ben javaslatot tett egy „ökumenikus Egyháztanács” létrehozására, amelyben a keresztyének együtt beszélhetnének a világ erkölcsi kérdéseiről és tennének erőfeszítést azok megoldásáért. Ez hihetetlennek látszott akkor! Végül mégis sikerült a terv. 1925 augusztusában Stockholmban összejött a „Világkonferencia a gyakorlati keresztyénségért” (Life and Work). Ez az első keresztyén világkonferencia volt Kr. u. 325-ben Nlceában tartott ősegyházi ökumenikus zsinat után. Éppen 1600 év telt el azóta. Stockholmban 37 országból 661 hivatalos küldött volt az ortodox és protestáns egyházak részéről. A római katolikus egyház akkor nem képviseltette magát. Ez a világkonferencia a keresztyén egyházak közös szolgálatát beszélte meg a közéletben. A meghívóban azt hangsúlyozták, hogy bármennyire fontosnak tartják a dogmatikai kér- seket, ezekkel nem kívának foglalkozni, mert a „világhelyzet égető, és a közös cselekvés minden keresztyén részéről nagyon sürgős”. Nathan Söderblom az ökumenikus mozgalom elindítója lett. Jó tudnunk, hogy azt elsősorban nem a hitbeli kérdések megbeszélésére, hanem a keresztyéneknek a békéért, a szociális igazságosságért való összefogására indította el. 1930-ban méltán kapott Béke Nobel-díjat, Majdnem hat évtizeddel később És most, a stockholmi világkonferencia után, a nyugalomba menő Olof Sundby érsek sürgető szükségét érezte egy .„összkeresz- tyén béke-világkonferencia” ösz- szehívásának. Tudjuk, hogy a béke kérdésével eddig is foglalkozott a II. Vatikáni Zsinat, az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a Református Világszövetség, a Keresztyén Békekonferencia, az Európai Egyházak Konferenciája, más felekezetek szövetsége, a moszkvai Világvallások Konferenciája, de most arról Van szó, hogy csak ezért az egyért: a békéért jöjjenek össze a keresztyén egyházak és mondjanak ki közös szót a béke ügyében. Új esemény lesz, hogy míg 58 évvel ezelőtt a stockholmi Söderblom által összehívott konferencián nem volt ott a római katolikus egyház képviselője, most ott lesz. Ha maga II. János Pál pápa nem is jön el, de képviselteti magát. Így valóban „összkeresztyén béke-világgyűlés”-ről beszélhetünk. A résztvevők A három, nagy keresztyén egyház legfőbb képviselői lesznek ott. A világkonferencia rendezői ösz- szesen 150 személyt hívtak meg név szerint, köztük e sorok íróját A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG HIVATALOS STATISZTIKÁJA Life and Peace * Elet és Béke Világkonferencia Uppsalában 1983. április 20—24. A Lutheránus Világszövetség hivatalos kőnyomatosa (lwi) 1982. december 23. (54) száma részletesen közli a világ evangélikussá- gának részletes statisztikai kimutatását. A Friedrick König szerkesztő vezetése mellett, Christa Rothenbühler titkár által elkészített, mintegy tíz lapnyi terjedelmű anyagot — helyszűke miatt — képtelenek vagyunk közli. Ezért csak a fontosabb tényekről kívánjuk olvasóinkat tájékoztatni. A Lutheránus Világszövetség Információs Irodája által egybe- gyűjtött adatok szerint 70 millió evangélikus él ma Földünkön, de az ún. unióit egyházi és főleg a ..harmadik világbeli” egyházi adatok alapulvétele szerint sokkal magasabb. Ezt támasztja alá, hogy a hivatalos (1982-es) kimutatás szerint ötvenöt millió evangélikus egyháztag tartozik a Lutheránus Világszövetség kilencvenhét tagegyházához és mintegy 15 millió evangélikusság a német és az északamerikai „nem tagegyház körébe. (A „harmadik világ” egyre és sajátosan növekvő luthe- ranizmusáról még hozzávetőleges adataink sincsenek.) Éppen ezért érdekes az, hogy bizonyos afrikai és délamerikai evangélikus egyházak híveinek száma az elmúlt években növekedett és ugyanakkor az „északi” féltekén levőek száma viszont némileg csökkent — mindenekelőtt a szekularizáció és a születések csökkenése miatt. Érdekes lenne részletezni az egyes egyházak híveinek adatszámát (ahol pl. Hondurasz 198 evangélikust tart nyilván), de még érdekesebb és jelentősebb az, hogy ezt a sokszínű, soknemzetiségű — néha egymással is vitatkozó — evangélikusságot 1984-ben Budapesten látjuk vendégül. 'fjíf és dr. Tóth Károly református püspököt. Szinte valamennyien magas egyházi tisztségeket töltenek be. Római katolikus egyházból jelen lesz Paolo Arns bíboros (Brazília), a Pax Christi öttagú küldöttsége Luigi Bettazzi püspök vezetésével, Hubuatus Brandenburg svéd, Hans Martensen dán katolikus püspök. Az ortodox egyházból: Pimen moszkvai pátriárka, Filaret Minszk és Belorusszia metropoli- tája, az Orosz Ortodox Egyház Külügyi Hivatalának vezetője, Alekszej Bujevszkij helyettes vezető, Alekszij, Tallinn és Észtország metropolitája, Paolosz Mar Gregoriosz indiai metropolita. A protestáns egyházakból: Allan Boesak (Dél-Afrika), a Református Világszövetség elnöke, Edmond Perrett főtitkár, Gerhard Claas (USA) a Baptista Világszövetség főtitkára, Alekszej Bicskov, a szovjetunióbeli Evangéliumi Baptista Szövetség főtitkára, Glen Garfield Williams, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára. Az evangélikus egyházakból: Josiah Kíbira püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke, Carl Mau főtitkár, David Preus püspök, az Amerikai Lutheránus egyház elnöke, Johannes Hanselmann bajor püspök, mindketten az LVSZ alelnökei, James Crumley püspök, a Lutheránus Egyház Amerikában elnöke, Johannes Hempel drezdai püspök, az NDK- beli Egyházszövetség vezető-püspöke, Olé Bertelsen dán, Andreas Aarflot norvég vezető püspök, Janis Matulis lett érsek, John Vikström finn érsek. Ezenkívül jelen lesz 40 megfigyelő és vendég, továbbá 130 újságíró. Az előkészítő irat A világkonferencia vezetősége előkészítő iratokat adott ki. Főtéma tehát: Élet és Béke. Az iratok hangsúlyozzák, hogy a világ országai jelenleg 500 milliárd dollárt költenek fegyverkezésre. Ez húszszorosa az úgynevezett „harmadik világnak” nyújtott fejlesztési segélynek. Félnapi kiadás elég volna a malária felszámolására. A nukleáris fegyverkezés különösen is igen nagy veszélyt jelent. Meg kell vizsgálni a nukleáris fegyverek gyártásának és velük való fenyegetőzés ügyét keresztyén szempontból. Az egyházaknak a békét és igazságosságot együtt kell szolgálniuk. Nem reális békét, együttműködést követelni egy olyan világban, amelyben a gazdasági, társadalmi igazságtalanságok, a szegény és gazdag nemzetek közötti szakadék növekszik. Ugyanakkor a bizalmatlanságot, más nemzetekről alkotott ellenség-képet fel kell számolni. Az „Élet és Béke Világkonferencia” vezetősége azt a célt tűzte ki a világkonferencia elé, hogy fejezze ki a keresztyének ösz- szességének elkötelezettségét a békéért folytatott erőfeszítésekre, arra, hogy lehetőleg a legnagyobb nyomást gyakorolnak a vezető politikusokra, kormányokra: tegyenek konkrét lépéseket az enyhülés és a leszerelés érdekében. A felelős egyházi — papi és laikus — vezetők között keresztyén felhívást kívánnak megfogalmazni a béke, a leszerelés és az élet fennmaradása kérdésében, különös tekintettel a nukleáris fegyverekre. Ugyanakkor a világkonferencia vezetősége reméli, hogy a résztvevők országaikban és egyházaikban is a konferencia szellemében fognak cselekedni. Természetesen, a világkonferencia döntő próba lesz, hogy a zárónyilatkozatban a résztvevők tudnak-e közös bizonyságot tenni arról, hogy a közös keresztyén hit valóban egyesíti őket az élet és halál, béke vagy háború nagy kérdéseiben, a társadalmi, kulturális, ideológiai különbségek ellenére. És ha ezek az egyházi vezetők fontos kérdésekben megegyeznek, mit válaszolnak majd a politikusok, akik sok esetben maguk is a jelenlevők, egyházainak tagjai. Az is szóbajön majd, hogy nem kellene-e az egyházaknak egy hároméves béke-programot kidolgozniuk tekintettel az ENSZ 1986-ra meghirdetett béke-évére. A világkonferencia megnyitása A világkonferencia április 20- án kezdődik a királyi pár és a kormány tagjainak jelenlétében. Utána a megnyitó istentiszteleten Paolo Arns brazil római katolikus bíboros prédikál. Április 21-i első ülésen Pimen moszkvai pátriárka, Edward Scott kanadai anglikán érsek, az Egyházak Világtanácsa KB elnöke tart referátumot. Majd megindul a tanácskozás. (Közben istentiszteletek lesznek Uppsalában, Stockholmban és másutt. E sorok írója Stockholmban prédikál a Gustaf Vasa gyülekezetben.) Söderblom imádsága Az előkészítő irat befejező szakasza közli Nathan Söderblom imádságát a békéért; „Ö Urunk, Védelmezőnk, segíts minden békés munkát! Tekints kegyelmesen az aggodalmaskodókra, a magányosokra, a betegekre és a haldoklókra. Pártfogold a védteleneket, oltalmazd a szegényeket és elnyomottakat. Buzdíts irgalmasságra és segítőkészségre. Gyújtsd lángra az igazságért való szent igyekezetét. Oltsd el a gyűlölet tüzét. Döntsd le a válaszfalakat. Töltsd be egyházunkat és az egész keresztyénséget Szentlelkeddel és gyújts össze minket a Te örök békédbe. Ámen. Káldy Zoltán Felhívás a Luther-szobor felállítására való adakozásra Püspökeink körleveléből Keresztyén gyülekezet! Testvéreink a Jézus Krisztusban! Ebben az esztendőben ünnepeljük reformátorunk, dr. Luther Márton születésének 500. évfordulóját. A gyülekezetekben, egyházmegyékben, az Országos Egyházban jubileumi ünnepeken adunk hálát a reformáció ajándékáért. Megköszönjük Istennek Luther Mártont, aki Istennek drága eszköze volt a reformáció munkájában. A jubileum alkalmából szeretnénk felállítani — az Országos Presbitérium döntése alapján — Luther Márton szobrát, melyet Lux Elek szobrászművész nagyobb részben még 1940-ben elkészített, de a háború miatt azt felállítani nem lehetett. A szobrot Búza Barna szobrász- művész fejezi be és ez év októberében állítjuk fel Budapesten a Teológiai Akadémia előtt. Szeretettel kérjük Gyülekezeti Tagjainkat, hogy önkéntes adományaikkal segítsék a szobor felállítását. Az adományokat postautalványon küldhetik be a következő címre: Országos Egyház Pénztára, Budapest, VIII. Üllői út 24. 1085. Bízunk benne, hogy gyülekezeti tagjaink áldozatosan adakoznak erre a célra is. Isten áldja meg az adakozókat és adományaikat. Testvéri szeretettel: Budapest, 1983. április 3. Dr. Káldy Zoltán s. k. Dr. Nagy Gyula s. k. a Déli Egyházkerület püspöke az Északi Egyházkerület püspöke Luther-szoborra gyűjtünk Nem rajtuk múlott, hogy tervük füstbe ment, de rajunk múlik, hogy elődeink álma valóra váljék. Álmukat két háború rombolta szét. Az elsőnek lángjai a gondolatot perzselték fel, a második már a köveket is megolvasztotta. A LUTHER-SZOBORRÓL van szó! Az ország evangélikussága régtől fogva érezte tartozását a nagy reformátorral kapcsolatban, mégis csak egy kisebb közösség, a Pesti Magyar Egyházközség vetette fel a gondolatot: illendő lenne a reformáció négyszáz éves jubileumát úgy emlékezetessé tenni, hogy a fővárosban egy szobor tenné nevét maradandóvá. 1917-et írtak akkor, amikor a gondolat megfogant. Két évtizeddel voltunk a mille- nium után, s a millenáris Magyarország és főváros igazán boldog s boldogtalan, méltó és méltatlan nagyságok szobraival — a monarchia szellemének megfelelően — hintette tele a főváros tereit. Kinek jutott azonban akkor eszébe, hogy a magyar szellemi, társadalmi életre és történelemre olyan mély hatást gyakorló reformátor is szobrot érdemelne? A „Regnum Marianum” országának aligha. Ezért rekedt meg a gondolat a Pesti Egyházközségben hosszú időre. Csak 1937-ben vált országos üggyé, amikoris az Egyetemes Közgyűlés foglalkozott a kérdéssel és az a határozat született, hogy Luther halálának 400. évfordulóján, 1946-ban állítanak fel egy méltó emlékművet a reformátornak. Ehhez a főváros is hozzájárult és a Deák téren jelölte ki helyét. A Lux-féle szoborra százezer Pengőt gyűjtött össze egyházunk. ENNEK A SZOBORNAK A KÁLVÁRIÁJA éppen olyan lett, mint a fővárosé vagy az országé. Mert amikor a szobor már majdnem (Folytatása a 3. oldalon)
