Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-01-09 / 2. szám

cd

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Róm 8 ,14).

VASÁRNAP. — Jézus így szólt: „Mit féltek, kishitűek?” (Mt 8, 26 — Zsolt 84, 12 — Mt 3, 13—17

— Zsolt 100). Mennyi félelem fogja körül életünket, szorongatja szívünket. A szülő aggódik gyermeke jövőjéért, a beteg a fájdalmaktól fél, a halál révén álló retteg a következő pillanattól. Korunk emberét nem kevéssé izgatja a fegyverkezési hajsza, az atomháború fenyegető réme. Bízhatunk Isten gondviselésében, hiszen mi „az ő népe és legelőjének nyája” vagyunk. „Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, Benne nyugta van, Ö a diadalmam, pajzsom, életem, Szívember már nincsen semmi félelem” (773. ének 3.).

HÉTFŐ. — „Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Űr” (Zsolt. 111, 4 — Mt 26, 27—28

— Józs 3, 5—11 — Rm 3, 21— 26). Izrael népe emlékezetében a pusztai vándorlás gondviselő Istenének sok csodája maradt meg. Idegen népek között különös kegyelem kísérte, óvta őket. Nem járul-e ehhez mindnyájunk mindennapos megtartásának megmagyarázhatatlan csodája? Aggódásban, betegségben, tanácstlanság- ban, kísértésben segít kegyelme. ..Dicsérjük Istent boldogan, Mert Ö a legfőbb jó. Nagy csodaműve számtalan, Karja mindenható” (711. ének 2.).

KEDD. — „Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel” (Zsolt 77, 15

— Rm 1, 19 — Mk 1, 1—8 —

Rm 3, 27—31). A legnagyobb

csoda, amikor az erőtlen lábra áll, a lelkileg gyenge ember megerősödik. Magunktól gyengék vagyunk árrá, hogy megálljunk a hitben, s elinduljunk a szeretet útján egymás felé. Isten azért adjft a fRjjnket vezérlő Szentleiket, hogy legyen erőnk szeretetét megismerve a benne való bizalomra eljutni, s az egymás iránti szere- tetben megmaradni. „Evangéliom erejét, Krisztus áldott szent igéjét, Atyaisten nagy jókedvét, Megmutató ő erejét” (721. ének 2.)

SZERDA. — Isten ezt mondta Izsáknak: „A te utódod által nyernek áldást a föld összes népei” (lMóz 26, 4 — Lk 1, 54—55

— Jn 3, 22—30 — Rm 4, 1—8). Ez az utód, aki által áldást nyernek a föld összes népei, nem más, mint Jézus. Általa nyerjük el Isten megbocsátó szeretetét. A Szentlélek által ő ma is velünk van, hogy megáldja életünket. „Lehulltál mint égi harmat, LePüspöki jelentés

éos Presbitérium ülésén

küldött a szeretet, Ami áldást a menny adhat, Te lehoztad mind led; Szívem könnyen csüggedez, Áldásodért epedez, Add malasz- tod boldogítson, Minden jóval gazdagítson” (239. ének 3.)

CSÜTÖRTÖK. — „Megmentettél engem a haláltól, szememet a könnyhullástól, lábamat az elbukástól” (Zsolt 116, 8 — Fii 2, 27 — Kol 2, 3—10 — Róm 4, 9—25). Halálos veszedelemből megszabadítani, szomorkodót megvigasztalni, tántorgót az eleséstől megóvni, a legszebb szolgálat, de egyben a legnehezebb feladat is. Jézus ilyen nehéz helyzetekben áll mellettünk segítő szeretetével. „Boldogok azok, akik sírnak, Hordván súlyos keresztjüket, Akik mély bánatba borulnak, Őszintén bánva bűnüket Megví- gasztaltatnak, Szebb napokat látnak; Isten van velük, Béke ragyog rájuk, Mennyben lesz hazájuk, Felszárad könnyük” (428. ének 3.).

az Orszá

(Folytatás az 1. oldalról)

böző módon gyakoroljuk a kritikát. És ezt el kell hinniük Nyugaton élő testvéreinknek. Mi azonban nem hisszük, hogy a „prófétai szolgálat” kimerül a negatív kritikában. Van úgy, hogy a „prófétai szolgálat” egy jó ügynek az aláhúzását, annak támogatását jelenti. Sajnálatos az is, hogy az LVSZ INFORMATION kőnyomatosa az utóbbi időben világi lapokból vesz át és emel ki olyan híreket, amelyek a kelet-európai államokat, vagy azok egyházait sokszor nagyonis tendenciózusan kritizálják. Mi

célt szolgál ezzel? Vajon nem a Keleten és Nyugaton élő egyházak megosztását célozza-e az a 21 nyugat-európai államban élő egyházak . Interlakenben (Svájc) ez- év őszén tartott konferencia is, amely az Európai Tanács 21 országában élő egyházak szolgálatát igényli az európai integráció erősítésében. Európa és a világ mad súlyos helyzetében még a Nyugat-Európában élő egyházak is a megosztást akarják előmozdítani Nyugat és Kelet között? Ez bizony egyértelmű politika.

Ezt a sort lehetne még folytatni. Mi csak azt érezzük és tapasztaljuk, hogy számos testvéri- etlen szó hangzik el napjainkban a kelet-európai egyházak felé. Félünk, hogy ezek a hangok nem egyszerűen „féltő és segítő szere- tetből”, hanem egy bizonyos politikából születnek.

Ennek ellenére mi minden erőnkkel fáradozunk az LVSZ VII. nagygyűlésének megrendezéséért és örömmel készülünk a Nyugatról és Keletről, Északról és Délről jövő testvéreink fogadására. Reméljük, hogy a nagygyűlés közvetve elő fogja mozdítani minden síkon a népek jobb megértését, a valóság jobb megismerését és a népek békéjét.

„Áldom az Irat a gyülekezetben”

PÉNTEK. — „Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt” (Zsolt 130, 6 — Fii 3, 20 — lKor 1, 26—31 — Rm 5, 1—11). Az őr azért várja a reggelt, mert akkor leteheti szolgálata felelősségét, terhét. A gyengeségének, bűnének terhét hordozó ember a lelkét terhelő súlytól szeretne szabadulni. Az értünk bűnösökért, erőtlenekért meghalt Krisztus által van bűneinktől szabadulás, megújulás. „Éjjel is, nappal is Óhajtva várlak, Folyton kereslek, míg Meg nem talállak; Jelenj meg nekem bánatomban: Bűnömre tebenned gyógyítóm van!” (770. ének 2.).

SZOMBAT. — „A meghalt, sőt, feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, esedezeik is értünk” (Róm 8, 34 — Ézs 50, 8 — Lk 10, 21—24 — Rm 5, 12—

21). Nagy szükség van arra, hogy egymásért imádkozzunk. A legnagyobb segítség számunkra mégis az, hogy Jézus képviseli ügyünket az Atyánál. Ö a mi egyetlen közbenjárónk most és majd az ítéletben. „Ne reszkess immár én lelkem, Keresd Krisztus érdemét, Mely vígasztal az életben S az ítéletben megvéd. Hiszem, érzem, én Megváltóm, Te vagy üdvöm, boldogságom, Bűnömért megfizettél” (350. ének 4.).

Vető Béla

A százéves debreceni gyülekezet

ÜNNEPELNI JÖTT ÖSSZE Debrecenben a gyülekezet november 14-én. Ünnepelni a szó igaz értelmében. Ezt fejezi ki az, hogy istentisztelettel kezdődött az ünnepség. S ezzel nem egyházi formalitásnak tett eleget, hanem valóban hálát adott Istennek az elmúlt 100 évért. Erre az alkalomra a gyülekezet dr. Nagy Gyulát, az Északi Egyház- kerület püspökét hívta meg, aki a hálaadó istentiszteleten hirdette Isten ma is hozzánk szóló üzenetét.

A Jel 11,1 és a Zsolt 26,8;12 alapján szólaltatta meg Isten igéjét a püspök.

Először arról hallottunk, hogy minden gyülekezet és minden templom Isten ítéletének mércéje alatt van. Azért kapta az apostol a mérővesszőt, hogy megmérje a templomot és a benne imádkozókat. Istennek ez az ítélete mindig igazságos és irgalmas. Igazságos volt a múltban, amikor sok mindent elyett, ami nem tartozott szorosan a gyülekezet életéhez. Megítélte például a keresztyén társadalom gondolatát, és megmutatta, hogy az egyház feladata a szolgálat. Ugyanakkor, ami, döntő és lényeges, azt megtisztulva megtartot— SZÜLETÉS. Deme Dávid ostffyasszonyfai lelkésznek és feleségének, Smidéliusz Katalin csöngei lelkésznek 1982. december 4-én harmadik gyermekük született. Neve: DÁVID.

— Pintér János rábcakapi lelkészéknek 1982. december 2-án második gyermekük született.

Neve: GABOR, JÁNOS.

ta: a Krisztus-hitet és a tanítványok szeretetét és szolgálatát. Akkor lehetünk igazán Isten népévé és igazán ünneplő gyülekezetté, ha tudjuk: szüntelenül Isten igazságos és irgalmas ítélete alatt állunk.

A következőkben a templom szolgálatának fontosságára irányította a gyülekezet figyelmét a püspök. A templomokat Isten maga választja ki, hogy különlegesen legyen ott és találkozzék övéivel. Itt nem a külsőség a fontos, hanem az, hogy Isten maga jön hozzánk igéjében és szentségeiben. Útmutatást ad, hogy emberi mivoltunknak teljesen és helyesen megfeleljünk. Természetesen a templom négy fala nem elválaszt a világtól és a hétköznapoktól, hanem küld. Az istentisztelet akkor kezdődik, amikor kilépünk a templom ajtaján: a családban, a munkahelyen. A hétköznapokban válhatunk valóban az ő követőivé. Más lenne az élet körülöttünk, ha a keresztyének valóban istentiszteletnek tekintenék a hétköznapokat is.

Végül arról hallottunk, hogy ez az istentisztelet túl mutat önmagán, előre az Isten országára, ahol majd őt dicsérhetjük.

Elfogadva Isten ítéletét, előre nézve a hétköznapok istentiszteletére, várva, hogy örök, végső otthonunkba érkezzünk, lehet teljes az ünneplésünk.

AZ ISTENTISZTELETET

GYÜLEKEZETI KÖZGYŰLÉS követte. Ezen — először — a

ünnepe

gyülekezet ifjúsága énekekben és versekben mondta el, hogy számára mit jelent a 100 éves jubileum.

haborczi Géza segédlelkész — aki Szabó Gyula esperes-lelkész betegsége miatt a megemlékezést tartotta — arról beszélt, hogy az egyház léte és fennmaradása egyedül Istenre vezethető visz- sza. így volt és van ez Debrecenben is. Az Újszövetség és hitvallása irataink segítségével az egyházról, mint nyájról és mint Krisztus testéről beszélt, kiemelve, hogy ehhez képest mennyiben hasonlít a múltjára visszatekintő gyülekezet. Végül azt hangsúlyozta, hogy az egyház sohasem vonható ki abból a közegből, ahol él és dolgozik.

VÉGÜL A KÖSZÖNTÉSEK hangoztak el. Ezek sem a formalitás jegyében szólaltak meg, hanem érezhető volt mögöttük az őszinte együttörvendezés. Ezt éreztük Nagy Gyula püspök köszöntésében, aki Isten három ajándékára, a családra, a nemzetre és a templomra helyezett hangsúlyt, Cseke Béla megyei egyházügyi titkár szavaiban, aki az eddigi gyümölcsöző gyüttmű- ködés folytatását kérte, Magyar László nyíregyházi igazgató-lelkész mondataiban, aki a szomszéd gyülekezet jókívánságait tolmácsolta, és Csizmazia Sándor espereshelyettes szavaiban, aki a Hajdú—Szabolcsi Egyházmegye nevében köszöntötte a gyülekezetét. Laborczi Géza

Két kiállításról

„AZ ELSŐ NYILVÁNOS KIÁLLÍTÁS, amelyen képek, rajzok és szoborművek is helyet kaptak, 1830. május 30-án nyílt meg Pesten, s látható volt július 18-ig” — írja Lyka Károly „A táblabíró világ művészete” c. könyvében. Itt olvashatjuk azt is, hogy a második kiállítás fővárosunkban négy évvel később, inkább csak olyan kiállításféle volt. A pesti evangélikus iskolák elöljárósága „rögtönözte”,, de csak három napra. Az intézet rajziskolája nevesebb növendékeinek rajzait mutatták be. A kiállítás érdekességének emelésére néhány művész is odaajándékozta művét. ,

Ugyan milyen lehetett ezeken a kiállításokon a műtárgyak elhelyezése? Milyen hatást váltott ki a bemutató terem a belépőkben? Hogyan tájékoztatták a látogatókat? Nem kell 150 évre visszamennünk. Az utóbbi évtizedekben óriásit változott a kiállításrendezés kultúrája. Most arra a két kiállításra gondolok, amelyet a budai várban a Történeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában tekinthetünk meg.

Az ipar művésze

Egymásba kapcsolódó helyiségek. Mintha elegáns ékszerüzletben járna az ember. Jól elhelyezett tükrök. A tárolókban csillogó, ezüst ötvösmunkák. Mégsem ékszerkereskedés. A „biedermeier kor” — vagy ahogyan a hazai vonatkozásban találóan nevezi Lyka Károly a „táblabírák korának” — atmoszférája veszi körül a látogatót. Az 1800-as évek első felének közéleti emberei, épületei, jeles eseményekről készült metszetei, újságcikkei és egyéb dokumentumainak fényképnagyításai burkolják a falat. Ebben a világban élt és dolgozott a rimaszombati fegyverkovács 1809-ben Pesten működő fia: Szentpétery József ötvösmester. Egyik parádés ezüst domborműve: Nagy Sándor átkelése a Granicu- son — mint a hét műtárgya — májusban a képernyőn is megjelent. A bécsi császári kincstár 2500 Ft-t fizetett érte, de ezt az összeget utolsó fillérig ráfizette, hogy következő sokalakos domborművét — Nagy Sándor győzelme Dariuson — elkészíthesse. Ugyanilyen bravúros technikával készítette el a híres „vitam et sanguinem” jelenetet. Ez is látható a serlegek, gyertyatartók, ezüst vázák, asztali készletek, burnótszelencék, pipadíszek, s főleg református és evangélikus gyülekezetek részére készített klasszikus egyszerűségű templomi edények mellett. Kiállításra kerül a Deák téri gyülekezet keresztelési kancsója és tála, az alberti gyülekezet úrvacsorái edényei.

A kiállítás bejáratánál hosszú tároló asztal üveglapja alatt szerszámai láthatók. Egy sebész se dolgozik ennél több eszközzel. Az asztal mögött arcképe, kortársának, Hóra Jánosnak szép munkája. Mellette, két oldalt vallomása életéről. Rendszeresen olvasták otthon a Bibliát. Kicsi korában megragadta az ember teremtése történetének leírása. Megpróbált ő is anyagból alakot formálni. Rájuk lehelt. Persze nem elevenedtek meg. Ami keze alól később kikerült, mégis alkotói munka volt. Az ipar művésze lett.

Ez a kiállítás már lezárt, de a következő megtekinthető.

Oltárok új szolgálatban

Mária Terézia egykori tróntermében építészmérnök barátom lép mellém. Még láttam a háború után romos állapotában ezt a termet — mondja. Szörnyen nézett ki. Most gyönyörű. A barokk díszítések ugyan eltűntek, mégis méltóságteljes, ünnepélyes trónterem. A királynő helyett, akinek egykor Pozsonyban a lelkes nemesi felkelők életüket és vérüket ajánlották fel, a názáreti ács egyszerű jegyese jelenik meg, karján a kisgyermekkel, aki életét és vérét adta a világért, ahol nem volt fejét hol lehajtania.

Tele van oltárokkal a terem. Középkori szárnyas oltárokkal. Jó, hogy a pillérek olyan magasan tartják fejünk felett a mennyezetet, mert a trónterem végében álló legszebb oltár — az 1510 körül épült kisszebeni „angyali üdvözlet” oltára — el se férne benne. A szárnyas oltárok fa- faragású „koronája” gótikus épületek kőcsipkéihez hasonló rendkívüli karcsú oszlopokból, támpillérekből és ívekből, tornyocskákból, kúszó levelekből szerkesztett, valószínűtlenül ható, könnyed farács oromzat.

A kiállított oltárok legnagyobb része 1480—1520 között, tehát még a mohácsi vész előtt keletkezett. Legnagyobb részük a Felvidékről költözött ide, még az 1870- es években, amikor a kallódók mentése elkezdődött. Székelyföldet a csikmenasá- gi és a csiksomlyói oltárok képviselik. Voltak szép számmal szárnyasoltárok másfelé is. Elpusztultak. A keszthelyi

középkori oltárnak szuetten is gyönyörű Madonnáját láthatjuk.

MI PUSZTÍTOTTA EZEKET AZ OLTÁROKAT? Első sorban a török, mert nem tűrte az emberi alakok ábrázolását. Azután a tűz, meg a szú. A barokk korban ennek a türelmetlen stílusnak minden mást elnyomni akaró könyörtelensége. A legújabb korban pedig a műgyűjtők mohósága. Legkevésbé a reformáció ártott nekik. Legföljebb — mint a kisszebeni főoltáron — eltávolították Mária feje felől a rá koronát helyező angyalokat.

Mi a szárnyas oltár tulajdonképpen? Faépítmény, amelyet az oltárasztal lapjára helyeztek. Szilárd középső, szekrény- szerűen kialakított részét kép vagy faragott szobor tölti ki. Két szélére, mint ajtószárnyakat, akasztják a képekkel díszített szárnyakat. Mindig az ünnepi időszaknak megfelelő képek voltak láthatók a szárnyak kinyitásával vagy behajtásával.

A terem üvegajtaján felírás: ne hagyjuk nyitva, mert légkondicionálással egyenletes hőmérsékleten őrzik a sok viszontagságot megért oltárokat. „Gyógykezelésüket” 1950-ben kezdték el, 1968— 1969-ben végezték intenzíven.

MIKÉNT BACH PASSIÓI ÉS KANTÁTÁI, eredetileg ezek az oltárok is isten- tiszteleti funkciót töltöttek be. Most múzeumi műtárgyak. Kissé idegenek a mai világban. Mégis otthonra találtak. Éppen idegenségükkel szolgálnak. Figyelmeztetik loholó, eltechnizálódott korunkat: „Nemcsak kenyérrel él az ember”. Talán ezzel a szolgálatukkal vonzanak annyi látogatót. Benczúr László-