Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-03 / 14. szám

Luthertől tanultam Afflil VASAR.NAP IGEJE Urunk él! Márk 16, 1—8 HÜSVÉT TÖRTÉNETÉNEK UJJONGÓ, NAGY ÖRÖMÜZENETE: Jézus él! A tanítványok számára felmérhetetlen jelentőségű esemény volt az ő feltámadása. Számukra ez annak bizonysága lett, hogy va­lóban ő a Megváltó Krisztus. Uruk él! Ez a bizonyosság döntő for­dulópont életükben. Nem azt kérdezték, hogyan történt ez. Figyelmü­ket nem az esemény csodás volta kötötte le, hanem az, amit jelentett számukra. Emberi kíváncsiságunk talán szeretp^ a természetfeletti eseményre ráfeledkezni, talán szeretné látni a csodát, de számunkra sem ez a fontos, hanem az a tény, hogy élő Urunk van. Elgondolkodtató, hogy az evangéliumok valójában nem feltámadásának történetét írják le. Hem azt, miként jött ki a sírból. Ezt valójában nem látta senki. Az asszonyok sem a belőle kilépő Jézust látják, hanem elsőként tapasz­talják, hogy üres a sír. Ez az üres sír bizonyítéka annak, hogy ő nem maradt a halálban, hanem él. A vele való találkozásukat nem a tanít­ványok képzelete szülte, nem is valamiféle lelki, szellemi jelenség ál­dozatai. hanem őt valóságosan feltámasztotta Isten a halálból. Ezért kell nekünk az élő Krisztusra figyelnünk és nem egyszerűen a nyi­tóit, üres sírboltra. AZ ÉLŐ KRISZTUSRÓL BIZONYSÁGTEVÖK szaván keresztül kapjuk a híradást. Még az asszonyok is angyali követ, hírnök szavá­ból értesülnek először arról, hogy ő feltámadott és él. Rá vagyunk utálva a róla szóló bizonyságtételre. Azoknak viszonylag kis csoport­ján túl. akiket a Szentírás felsorol (1. Kor 15.) nem találkozhattunk vele testi értelemben, de a róla szóló tanúságtételben, követeinek sza­ván keresztül újra és újra maga bizonyítja, hogy ő él. Ezért nem a csodavárás és keresés, hanem a bizonyságtevök. igehirdetők szavára való hallgatás és figyelés az. ami megnyitja hozzá az utat. Másként szólva: a2 élő Krisztussal igéjében találkozhatunk. Ezért van az ige­hirdetésnek olyan egyedülállóan fontos jelentősége az egyházban. AZ ÉLŐ KRISZTUS AZONOS A MEGFESZÍTETTEL. Nem vélet­lenül kérdezi, szinte hangsúlyozva az angyal: ......Jézust keresitek. ak it megfeszítettek?” Kereszthalála és feltámadása elválaszthatat­lanul tartozik egy egészbe. Vele nemcsak maga Isten teszi fel a ko­ronát az ő önként vállalt megváltó életére és halálára, mintegy bizo­nyítva ezzel, hogy ez felelt meg az ő üdvözítő akaratának, hanem az általa előre elhatározott üdvtörténet egy eseménye, amely bele tarto­zik szervesen Jézus egész életébe az örökkévalóságtól testetölté'sén és visszatérésén keresztül az örökkévalóságig. Ennek a világ üdvét munkáló végtelen távlatú isteni szeretetnek mélységesen nagy voltát mutatja az ő kereszthalála. Jó tudni, hogy a feltámadott és élő Ur ugyanaz a bennünk végtelenül szerető1 Krisztus, aki odaadta, kiszol­gáltatta magát értünk. AZ ÉLŐ KRISZTUS ELŐTTÜNK MEGY. Az angyal ajkán a tanít­ványoknak szóló üzenetként hangzik az ő összegyűjtő, gondoskodó szervétéről szőlő hír.1 Gondol a megbotránkozott; szétfutott és rétteg- v^Mő tanítványaira;'"törődik völtfk. újra egybegyűjti, tanítja, vezeti őket. Még az őt Háromször megtagadó Péterre is gondja van. Külön is, hiszen ezért emeli ki név szerint is. Számára ő sem elveszett. Amint halála előtt imádkozott érte. hogy ne fogyatkozzon el hite. úg'y most is külön, személy szerint is törődik vele. Nagy vigasztalás ez. Ő mindig előttünk megy. Pásztori szeretetével megelőz bennünk. Így vezeti az Élő Ür nyáját, egyházát, de benne övéit személyesen is, bár sokszor méltatlanok, megbotránkozók, elbukók és értetlenek va­gyunk is. „NE FÉLJETEK!" — hangzik az angyal ajkán. És ez nemcsak a megdöbbent és természetes rémületbe esett, megrettent asszonyok felé felhangzó megnyugtatás, hanem az élő Krisztusról szóló húsvé: ti örömhír nagy végkicsengése is. Nem. mintha nem volna emberileg sokszor ok-unk rá. Nem. mintha gond, gonoszság. ínség, nyomorúság, bűn és halál már nem is léteznének a világon, hanem azért, mert Jézus győzött a halál felett is. Ö él. Reménytelenség helyett ez re­ményt. aggodalom helyett bizodalmát, félelem helyett erőt jelent. Az ö élétre kelésében megkezdődött már valamiképpen a végtörténet nagy eseménye a holtak feltámadása. Bánfi Béla Imádkozzunk Mennyei Atyánk, áldunk és dicsőítünk Téged, mert Üdvözítő Urun­kat nem hagytad a halálban, hanem újra életre keltetted. Kérünk követeid szava által vezess minket az élő Úrban való kételkedés nél­küli bitre. Engedd, hogy gondoskodó örök pásztori szerctetét mind­nyájan erezzük és háláljuk. Halál feletti győzelmének ereje legyen reménységünk, bizodalmunk és erőnk az életben, hogy az utolsó na­pon általa és vele mi is új életre támadjunk fel. Ámen. A Niceai Hitvallás Hiszek az egy Istenben, a mindenható Atyában, aki alkotója mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak. Hiszek az egy Űr Jézus Krisztusban. Isten egyszülött Fiában, az Istentől született Istenben, a Világosságtól született Világosságban, a valóságos Istentöl/született valóságos Istenben, aki az Atyától szüle­tett minden idő előtt, született, nem teremtetett, egylényegű az Atyá­val. és általa lett minden, aki értünk emberekért és üdvösségünkért eljött a mennyből, testet öltött Szűz Máriában a Szentiélektől, és em­berré lett. értünk keresztre is feszíttetett Poncius Pilátus alatt, szen­vedett és eltemettetett. harmadnapon feltámadt az írások szerint, fölment a mennybe, és ül az Atya jobbján: de ismét eljön dicsőség­ben. ítélni élőket és holtakat, és uralkodásának nem lesz vége. Hiszek a Szentiélekben, az Űrban és Megelevenítöben. aki az Atyá­tól és a Fiútól jön. akit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk, és aki a próféták által szólt. Hiszek az egy. szent, egyetemes-keresztyén és apostoli egyházban. Vallom az egykeresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen. A / / »i i« A BIBLIA SZERETETÉT. Lut­her reíormátori művét sokféle­képpen meg lehet határozni, fo­galmazni, Egyik legtalálóbb két­ségkívül azonban ez: újra a nép kezébe adta a Bibliát! Ma már evangélikusok és más felekeze­tekhez tartozók, hívők és nemhi- vők egyértelműen vallják: Lut­her páratlan művelődéstörténeti tette volt a Biblia német nyelvre fordítása. S nemcsak a német nemzet s nyelv számára! Megte­remtette a pallérozott, egységes és szép német irodalmi nyelvet. „Ugyanakkor elindította a Biblia nemzeti nyelvekre fordítá­sának megállíthatatlan s belát­hatatlan jelentőségű folyamatát. Nyelvtudósok, irodalomtörténé­szek éppen korunkban vallják hálás örömmel, mit jelentett s jelent mai napig a magyar nyelv, irodalom, művelődés számára a reformáció nyomán keletkezett magyar bibliafordítás, Károly, Sylveszter és Káldy műve. Szép­séges, gyönyörű és végtelenül ér­dekes, izgalmas könyv a Biblia. Belőle táplálkoztak Aranytól, Adyn keresztül, József Attila j Radnóti s mind irodalmunk nagy­jai. Mindezen túl azonban nekünk a Biblia az élet könyve. Lehet és csodálatos dolog a Bibliával és a Bibliából élni. Mert a valóságos életről szól s életre vezet, már itt és most, s elvezet az örök élet­re is. A Zsoltárok könyvéhez írt előszavában Luther így ír: „Már csak azért is szeretned kellene a Zsoltárt, mert az Ür Jézus hala- Iáról, feltámadásáról és országá­ról oly világosan jövendöl, hogy kis bibliának nevezhetnék, mely­ben az egész biblia veleje rövi­den össze van foglalva. Ha a ke­resztyén egyházat egy kis kép­ben lefestve akarod látni vedd elő a zsoltárt s ebben, mint tisz­ta tükörben megláthatod azt. Sőt magadra is reá ismersz”. Amit Luther a zsoltárokról ír, az egész Bibliára is vonatkozik. A Biblia yalóban kimeríthetetlen .kincses“'1' bányája az élet* és emberismeu retnek. Valóban igaz, hogy a Bib­liában minden lényeges megtalál­ható. ami az emberre és az életre vonatkozik. Valóságos emberek­ről szól a Biblia, nem „hithősök- ről'\ hanem hozzánk hasonló esendő és gyakran elbukó embe­rekről. Történeteik gyakran ép­pen nem ..épületesek”, inkább megbotránkoztatok. Hogy buká­saikból felkelnek-e s tovább jut­hatnak-e, az azon múlik: elég erősen belefogóznak-e Isten felé­jük kinyújtott irgalmas kezébe. Elég, ha csak Saul és Dávid, Ju- dás és Péter esetére gondolunk! Mert a Biblia az Istennek az emberrel, népével Izraellel s az­után az Űjtestamentomban Jézus­nak minden népből összegyűjtött tanítványi seregével, a keresztyén gyülekezettel, — sőt az egész em­beriséggel, — való útjáról szól. S így arról is, hogy Isten ma is velünk van, Jézus ígérete szerint, minden napon a világ végezeté­ig. A Biblia történetei éppen azt mutatják, hogy nincsen az embe­ri életnek olyan mélysége és ma­gassága, ahol Isten nélkül kellene lennünk. Ruth és Jónás, a Samá- riai asszony és az etióp főember (Ap Csel 8.) s mind a többiek története azt mutatja, hogy Isten szerető szíve nyitva áll mindanv- nyiunk számára. S ez az út, ez az együttlét Istennel nem szakad meg a földi lét végével sem. Sem élet sem halál, sem semmi hatal­masság el nem szakíthat minket Istennek Jézus Krisztusban kö­zénk jött szeretetétol (Róma 8, 38—39). Ezt a szeretetet sugározza -f- a Biblia. A BIBLIA MEGÉRTÉSÉT. A Biblia valóban könyvek serege, egész kis könyvtár s ezt is Ó- és Űjtestamentomra szoktuk felosz­tani. Igazában azonban teljes egész és felbonthatatlan egység. ..Kevésre becsülik némelyek az ószövetséget: azt mondják, hogy az csak a zsidó népnek adatott s szerepe immár leiárt, hiszen csak régrhúlt idők történeteiről szól . . . Pedig az ószövetség az újnak az alapia és bizonysága ... mert az újszövetség nem egy^b, mint. a KrisfcPnsTól szóló prédMráérő az ó- szövetséa szavaival, amelyek ró­la íövendőlnek s benne teljesed­nek be". (Luther, az Ószövetség­hez irt előszavában). A Biblia: prédikáció. Nem régmúlt ese­ményekről akar tudósítani bennünket, történelemkönyv, vagy régiségtani tájékozódás módjára, hanem hitre hív. „Mert az evangélium nem akar más len­ni, mint a Krisztusról, Isten és Dávid Fiáról szóló prédikáció, aki halálával és feltámadásával le­győzte a bűnt és halált” (Luther, az evangéliumokhoz írt előszavá- Azt szoktuk — Luther nyomán mondani: a Biblia hitünk és életünk egyetlen forrása és zsi­nórmértéke. „Sola scriptura”, — egyedül a Szentírás, vallották őseink. Eligazít, utat mutat, éle­tünk értelmét adja, értékrendet es rangsort cövekel ki. A Bibliá­nak azonban van egy közepe s ez nem egy tanítás, hanem egy személy: Jézus Krisztus. „Solus Christus”, egyedül Krisztus, val­lotta reformátorunk. Azt kell fi­gyelnünk, keresnünk az Írások­ban, ami Krisztusra mutat. Felőle és általa értjük meg az egészet. Ezért Luther, bár tud Isten elíté­lő és követelő akaratáról, a tör­vényről is, a bibliában a hang­súlyt az evangéliumra, Isten sze- retetének Jézusban megjelent örömhírére teszi. Végül, Luther számára minden a hiten fordul meg. „Glab'st du, so hast du, —• ha hited van, min­den a tiéd. „Ez a hit azonban nem emberi vélekedés, vagy áb­rándozás, vagy erőlködés, hanem az Isten munkálja bennünk, úgy. hogy újjászül és megváltoztat bennünket . . . élő, szorgos, tevé­keny és hatalmas dolog a hit s ezért lehetetlen, hogy ne lenne szüntelen elfoglalva a jó cselek­vésében”. (Luther, a Római le­vélhez írt előszavában). Ez a hit az az iránytű, ami — Krisztusra „betájolva” — eligazíthat ben­nünket a Riblia hatalmas és cso­dálatos birodalmában, hogy azt megérthessük s jól érthessük: J. A. Bengel. Luther hűséges tanítványa, a Biblia nagy tudósa (18. sz.).így i-mádkozott: „Óh Is­iért, a te éváhgéliumod tiszta igazság. Hiszem ezt, tarts meg eb­ben a hitben mindvégig.” Groó Gyula Mikes Kelemen: Rákóczi halála Rodostó, 25. Marti, 1735 Édes néném, ha nyughatatlan elmével írtam az előbbeni leve­lemet, ezt szomorúsággal írom, mert az urunkat éppen nem jó állapotban látom. Ki is nyilat­koztatta már magát a betegsége. Tegnapelőtt a szokás szerént nyolc órákkor estve le akarván vetköződni a hideg borzongatta. Én jelen lévén, kérdé tőlem, ha én nem fázom-é? Felelem, hogy az idő elég meleg és nem fázom — erre feleié: hogy igen fázik. Ezen mindjárt megijedek; de meg azután gondolám, hogy ta­vasz felé valami változás esik az egészségben. Az urunk levetke­zik és lefekszik én is a szállá­somra ' megyek. Egy kevés idő múlva hozzám jőnek, és mond­ják. hogy hánt volna. Én arra mondanám, hogy talán valami olyat ett, amit a gyomor nem szenvedhetett. Másnap hat órakor, amikor fel szokott öltözni, a há­zába megyek: de micsoda ijedt­ségben nem esem, mihent meg- látám az az ábrázatját. Aki is természet szerént mindenkor pi­ros lévén, úgy elfárgult, valamint- ha sáfránnyal megkenték volna. Már két naptól fogvást nagy gyengeséget erez — szüntelen való hideglelés van rajta — és, mintha az egész vére sárrá vál­tozott volna, úgy elsárgult az egész teste. Ma innep lévén, fel­öltözött és a nagy misét meghall­gatta. De nem kell csudálni, ha igen keveset ehetett. Legkisebb fájdalmat nem érez, de nagy bá- gyadtságot. Édes néném, kérjük az Istent, hogy tartsa meg ezt a nagy embert, akit az ellenségi is nagynak tartanak. 8. April. 1735 Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árva­ságra teve bennüket és kivévé ma közülünk a mi édes urunkat és atyánkat, három óra után reg­gel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyá­inknak halálokot kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halá­lát urunknak azért, hogy meg­szentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma meg­holt érettünk. Amicsoda életet élt és amicsoda halála volt, hi­szen, hogy megmondották néki: „Ma velem lesz a Paradicsom­ban!”. Hullassuk bőséggel köny- nyeinket, mert a keserűségnek ködje valóságosan reánk szállóit. De ne azt a jó atyánkat sirassuk, mert ötét az Isten annyi szenve- dési után a mennyei lakodalom­ba vitte, ahol a gyönyörűségnek és az örömnek poharából itatja, hanem mimagunkat sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk. Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sírás és keserűség vagyon itt miközöttünk, még csak a leg- alábbvalón is. ítéld el, ha lehet, micsoda állapotban írom ezt a le­velet. De mivel tudom, hogy örömest kívánnád tudni, mint esett szegénynek halála, mind téntával, mind könny hullatása- immal leírom, ha szinte azáltal megszaporítom is keserűségemet. Ügy tetszik, hogy az utolsó le­velemet az elmúlt hónapnak 25-ik napján írtam vala. Azután szegény mind nagy bágyadtságo- kat érzett. Igen keveset, de más­ként mindent a szokás szerint vitt végbe. Abban a gyengeségei­ben is az esztergában dolgozott első áprilisig. Aznap pedig a hi­deg erősen jött reá. és annál in­kább meggyengítette. Másnap jobbacskán volt. Virágvasárnap a gyengeség miatt nem mehetett a templomba, hanem. a közel való hátból hallgatta a misét. A mise után, amely pap odavitte neki a szentelt ágat, térden állva vette el kezéből mondván, hogy talán több ágat nem fog venni. Hétfőn jobbacskán volt, kedden hasonló­képpen, még a dohányt megkí­vánta és dohányzott. De azt csu- dálta mindenikünk benne, hogy ő semmit halála órájáig a háznál való rendben el nem múlatott, se meg nem engedte, hogy őérette valamit elmulassunk. Mindennap szokott órában felöltözött, ebédelt és lefeküdt. Noha alig volt el, de mégis úgy megtartotta a rendet; mint egészséges korában. Szer­dán délután nagyon gyengeségbe esett és csak mindenkor aludt. Egynéhányszor kérdeztem, hogy mint vagyon? Csak azt felelte: „Én jól vagyok, semmi fájdalmat nem érzek.” Csütörtökön, igen közel lévén utolsó végihez, elne­hezedik és az Urat magához vet­te nagy buzgósággal. Estve a le­fekvésnek ideje lévén, kétfelöl a karját tartották: de maga ment a hálóházába. A szavát igen nehéz volt már megérteni. Tizenkét óra felé étszaka mindnyájan mellet­te voltunk. A pap kérdette tőle. hogy akarja-é felvenni az utolsó kenetet? Intett szegény, hogy akarja. Annak vége lévén, a pap szép intéseket és vigasztalásokat mondván neki, nem felelhetett reá ja: noha vettük észre, hogy eszin van — azt is láttuk, hogy az intéskor a szemeiből könny- hullatások folytának. Végtire szegény ma három óra után reg­gel, az Istennek adván lelkét, el- aluvék — mivel úgy holt meg, mint egy gyermek.- Szüntelen reá néztünk: de mégis csak, azon vet­tük észre általmenetelit. amidőn a szemei felnyíltak. Ö szegény árvaságra hagya bennünket, ezen az idegen földön. Itt irtózó sí­ró,s-rívás vagyon közöttünk. Az Isten vigasztaljon meg minket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents