Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-04-03 / 14. szám

Nagy Gyula:

Káldy Zoltán:

\

„Megtörte holla a halált...”

HÜSVETKOR fejujjong a hívők serege, hogy a nagypénteki gyász után az élet győzelmi himnuszát énekelje bűn és halál fölött:

Királyi zászló jár elöl.

Keresztfa titka tündököl.

Melyen az élet halni szállt,

S megtörte holta a halált.

„KERESZTFA TITKA TÜNDÖKÖL” - hirdeti a másfélezer éves, ősi himnusz. Ezzel világossá teszi: Húsvét nincs a Golgota és a keresztfa nélkül. Húsvét diadalához a kereszthalálon át vezet az út, Isten útja.

Miért kellett ennek így történnie? Miért kellett az Isten Fiának, az egyetlen Igaznak és Bűntelennek, végigjárnia a megaláztatás, a gyötrelem és a halál sötét mélységeit? Nagypénteken még Mária és a tanítványok sem értették ezt. Végzetes tragédiának és elbukásnak látták a keresztfát. De még két napnak sem kellett eltelnie, hogy felragyogjon előttük a „keresztfa titka”: Jézus halája nem közönséges emberi halál volt. hanem megváltó halál, engesztelő halál bűneinkért és a világ bűneiért. .

Adámtól kezdve a bűn és halál törvénye uralkodott az embervi- lágban. Jézus Krisztusban, az új Ádámban, azonban egy másfajta emberi élet. új emberi valóság vette kezdetét: az élet Vele, és szabadulás a bűn és halál rabságából.

„MEGTÖRTE HOLTA A HALÁLT” — énekli tovább Venantius Fortunatus latin himnusza a 6. századból. Krisztus halála legyőzte a mi halálunkat. Megtörte a halál minden hatalmát hitünk és életünk fölött. Az első húsvéti reggeltől kezdve már nem a „végső ellenfélé”, nem halálunké az utolsó szó, hanem az életé — itt az időben és az örökkévalóságban.

Világunkban a halál sokféle formában támad. Ezerféle arca van. Ott leselkedik ránk ez a félelmes csontarc a hirosimai atomfelhőben, éhező és szenvedő százmilliók meggyötört arcában. Gyorsan múló éveink, betegségek, szeretteink és kortársaink távozása sokasodó jelei kérlelhetetlen közeledtének. „Életünkben szüntelen halál lesi léptünk” így kezdődik Luther egyik legmegragadóbb éneke. És egyszer, kikerülhetetlenül hozzánk is odalép majd a csontarcú, „végső ellenfél”. hogy záróvonalat húzzon földi életünk évei után.

Jézus Krisztus nagypénteki és húsvéti győzelmének erejére, vigasztalására ezért van állandóan szükségünk. Diadala, a halálon aratott húsvéti győzelem, hitünk végső alapja és életünk nagy reménysége. Annak az Istennek, aki az életet teremtette és Jézust is életre hívta a halál mélységeiből, hatalma van a mi halálunk fölött is, hogy azt teljes, örök életté változtassa.

AZ ÜJ, ROMOLHATATLAN ÉLET CSIRÁI a hiten keresztül már itt a földi életben is jelen vannak. Az igében, a keresztségben, az úrvacsorában a feltámadt Krisztus vívja nagy harcát értünk, a bűn és halál erői ellen. A legnyilvánvalóbb ez a „húsvéti csoda” — a halálból élet — az úrvacsorában. Ott Jézus értünk áldozott testét és vérét, tehát halálát vesszük, hogy az hitünkön keresztül bűnbocsánattá, megújulássá, szeretetté és új életté alakuljon át a szívünkben és mindennapi életfolytatásunkban. Ezért az „élet ünnepe” az úrvacsora: valójában húsvéti örömünnep minden alkalommal, amikor magúnkhoz vesszük! Ahalálon győzelmet vett Krisztus találkozik ott az övéivel, hogy nekik is részt adjon a bűnnél és halálnál erősebb új élet diadalában! „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róm 6. 11).

REFORMÁTORUNK így prédikált a halálon aratott húsvéti győzelemről: „Ha a halál odalép egy hívő keresztyén ember mellé, akkor a keresztyén mondja neki ezt: Isten hozott, kedves Halál! Mi jót hoztál? Mit keresel itt nálam? Nem tudod, hogy ki lakik velem? Krisztus, aki az én igazságom. Kedvesem, jöjj csak és próbáld elvenni tőlem! Ha elveszed, akkor önként követlek. De te meg se próbálkozz ezzel! — Így dacolnak a halállal a keresztyének, és hirdetik Pál apostollal: .Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?’ (1 Kor 15, 55). Vagy mint egy másik igehely (Fii 1, 21) mondja: ,Nekem az élet Krisztus és a meghalás nyereség.’ Ha meghalok is, csak hasznom van abból; hiszen annál előbb jutok el az életre. Ebből láthatod, mit ér el a halál a keresztyéneknél! Nekik az csak nyereség, semmit sem veszíthetnek vele. De a halálnak végleg beléjük törik a foga.”

AZ ÉLET ISTEN LEGCSODÁLATOSABB AJÁNDÉKA. Ezért is védelmezi minden formáját a Tízparancsolatban és állít minket is az étet védelmére a halál ellenében. Ezért győzte le húsvétkor a bűn és halál hatalmát életünk fölött és hív minket is az evangélium, az új élét szolgálatába. És ezért a legnagyobb örömünk ebben a földi világban, hogy a Feltámadottal járhatjuk utunkat a halál kapuján át a Végső cél, az élet teljessége. Isten Országa felé.

A nemzetközi egyházi sajtóból

Űj protestáns egyházi folyóirat indult Hamburgban „Weltmission” címmel. A világ keresztyén egyházainak mai életéről és a keresztyén misszió munkájáról közöl színes, képes tudósításokat. Az új német egyházi folyóirat első száma vezető helyen közli dr. Nagy Gyula püspöknek a nyugat-európai egyházak konferenciáján, Interlakenben elmondott felszólalását ezen a címen: „Az európai egyházak három életbevágó feladata”, A közölt előadásrészlet a Világ egyházainak összefogására, közös szolgálatára hív három világméretű veszély ellen: az atomháború, a világ nagy részében uralkodó emberi nyomo- ' rúság és a természeti környezet pusztulása ellen. A lap felszólítja olvasóit. hogy küldjék el hozzászólásaikat ehhez a vitaindító cikkhez, s azokat szintén közzéteszik a következő számokban.

Az előadás — teljes szöveggel — előzőleg megjelent az Evangelischer Pressedienst (epd — Frankfurt-Main. NSZK) dokumentációs kötetében, amely az interlakeni konferencia- teljes; anyagát: közzéteszi.

99

A*

Iin üdvre

a kárhozat”

A húsvéti eseményről lehet teológizálni, annak jelentőségét teológiai tételekben feldolgozni. Lehet Jézus feltámadását tagadni, illúziónak mondani. Lehet Mária Magdalénának a Feltárna-’ dottal való találkozását „vízió”- ’ nak kikiáltani. De a legszebb s legigazibb „viszonyulás” hús- véthoz az ujjongó hálaadás. Ezért aki meg akarja tudni, hogy mi is történt húsvétkor és annak.' milyen következményei vannak a világra, az egyházra és az egyes ember életére nézve, legjobb, ha előveszi új énekeskönyvünket és ■ elkezdi olvasni a húsvéti énekeket. Ezekben olyan keresztyének vallanak húsvétról, akiknek szeme — „szívük szeme” — megnyjlt a látásra és akik láttak, azokkal nehéz vitatkozni. Nehéz vitatkozni Luther Mártonnal, Hermann Miklóssal, Spener Fülöppel, Gellért Keresztényei, Wesley Károllyal. Heer- mann Jánossal, Scholz Lászlóval vagy Túrmezei Erzsébettel és még másokkal, akik húsvéti énekeinkben nem filozofálnak, hanem vallanak arról, amit felismertek és „láttak”. Egy-egy vallomás , több mint teológia, de egyben teológia is.

SZÉTTÖRVE MÁR A RAB- IGA”. Nemcsak az apostolok és az ősatyák és a reformátorok beszélnek arról, hogy a bűn és halál „rabigában” tartja az embert. hanem a mi személyes tapasztalatunk is ez. A bűn olyan

hatalom, amely szétfűrészelhetet- len bilincsben tartja áldozatát. A térmészetes ember „azt cselekszi, amit nem akar és amit akar, nem tudla cselekedni”. A bűn szinte kancsukával űzi és hajtja foglyát újabb és újabb1 „cselekvés”-re és az ember képtelen a maga erejéből abból szabadulni. A bűn nerricsak hajszol, hanem kizsákmányol, kifoszt, tönkre tesz és végül kizsigerelten félredob. Nem hiába kiáltott Pál apostol: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Jézus feltámadása azt jelenti, hogy „széttörve már rabiga.” „Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus által!” — folytatja Pál, A feltámadt Jézus „széttörte”’ a bűn hatalmában vergődő és annak „parancsait” teljesítő ember „rabigáját.” Az élő Krisztus hatalma nagyobb, mint a bűn hatalma. Aki a feltámadott Krisztus erejét hit által igénybe veszi, annak többé nem kényszer a bűn. Nem „muszáj” bűnt bűnre halmoznia. Már tud ellentmondani a bűnnek, tud vele harcolni és az élő Krisztus ereje által győzni. Nem „sorsa” az elbukás, és ha mégis elesik, nem kell a „földön maradnia.”/ Fel tud állni. Újat tud kezdeni. Hiszen „széttörve már a rabiga.”

„SZABAD LETTEM, MINT A MADÁR” — vallja egy másik húsvéti énekünk szerzője. Nemcsak arról van tehát szó, hogy

Húsvét felé

Mézillatú barkát simogat a szél.

Titkot tud a barna barázda.

Körülöttem húsvét csodája zenél győzelmesen, hallelujázva.

Túriiiczei Erzsébet

„széttört a rabiga”, vagyis nem „sorsom a bűn”, hanem arról is, hogy már tudok más lenni és másképpen élni, mint eddig éltem. Krisztus valóságos erejével tudok tiszta lenni, ellenem vétkezőknek megbocsátani, szeretni, így is mondhatjuk: szabadságunk van a jó cselekvésére, a bocsánat kérésre, a bocsánat adásra. Megszabadulhatok önmagámtól is. Attól, hogy önző módon magamnak éljek, magam körül táncoljak és mindenkitől azt kívánjam, hogy az én „érdekeimet” szolgálja, az én boldogságomat mozdítsa elő. A feltámadott Krisztus szabaddá tesz a másik ember szolgálatára, szellemi, lelki, anyagi javainak munkálására, elsősorban a család, de ezen túlmenően az egyház, a társadalom, a nemzet, az emberiség nagy közösségében. Az élő Krisztus arra is felszabadít, hogy népünk és a világ békéjéért együtt dolgozzunk nás vallású és világnézetű emberekkel. Krisztus felszabadít arra a reménységre is, hogy a másokért, a világ jó rendjéért, a békéért való munkánk, továbbá az evangélium hirdetésének szolgálata, a mi mostani időnkben sem „hiábavaló”, eleve kudarcra ítélt fáradozás, hanem annak gyümölcsei, eredményei vannak és lesznek.

„UTUNK Ö ÉS ÉLETÜNK” zengi egy másik húsvéti énekünk. Az élő Krisztus út. Tehát nem pusztán elv, elmélet, mely szép ugyan, de megfoghatatlan és megvalósíthatatlan. Ö út, amelyen járni lehet. Mindenek előtt az Atyához vezető út. Mi bűnös emberek sem tudunk másképpen Istenhez jutni, csak Krisztus által. Nem járható út Istenhez a saját jó cselekedetem, „vallásos életem” és magamat Isten előtt ..rendbe hozni” akaró erőfeszítéseim. Csak az élő Krisztus az az út. De ezen az úton valóban van naponta megérkezés Istenhez és remélhetjük a végső megérkezést is a színről-színre látás világába. Addig is olyan út az élő Krisztus, amelyen itt földön találkozhatunk egymással. Egymásra találhat Benne férj és feleség, szülő és gyermek, öregek és fiatalok, különböző keresztyén egyházak tagjai anélkül, hogy saját egyházunk tradícióját és hitvallását elárulnák. Ő nemcsak az Atyához vezető út, hanem egymáshoz vezető út is. Egyben mindig kiút is. Kiút életünk zsákutcáiból, reménytelen helyzeteiből, szívrendítő gyászaiból. Kiút a halálból az életre. Üt, tehát gyakorlat is. Lehet Krisztusban élni, lehet keresztyén életet folytatni. Nem igaz, hogy ez a „krisztusi élet ” elérhetetlen és megvalósíthatatlan. Ö út az Istennek engeldelmeskedő keresztyén élethez is. Mert Ö „élet" is — énekünk szerint is. 0 tudja a maga életet belénk plántálni. Ez az élet kiszorítja a régit. Még akkor is, ha ennek a „kiszorításnak” naponta ismétlődnie kell, de ez az új élet, a Belőle való élet lehet folyamatos a mi szivünkben. Ennek az életnek valami módon nyilvánvalóvá kell lennie az emberek előtt is, hiszen az élet mindig felszínre tör.

„HÍVEIT ŐRZI” — olvasom az egyik énekben. Az élő Krisztus pásztor is éspedig jó pásztor. Nem hagyja el nyáját. Drága 1 Neki minden „bárány”, hiszen mindegyikért az életét adta a kereszten, Ö őrzi egyházát, annak igehirdetőit és a gyülekezet tagjait. A nyáj a világban is „megőrzött nyáj”. Ez azért lehetséges, mert Ö valóban él! Ezt hirdeti I-Iúsvét. ,;így lett üdvre a kárhozat.”