Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-03-13 / 11. szám
Vérmező Turista az irodalomban Jézus szenvedéstörténetének egyik részletében olvasunk a Vérmezőről. Nevét azért kapta, mert vérdijból vásárolták meg temetkezési helyül. A vérdij az a harminc ezüstpénz, ami Jézus elárulásának a „bére” volt. Júdás kapta, azonban nem sokáig tellett öröme benne. Kézhez vétele után tudatára ébredt cselekedetének, s visszaadva igyekezett vad kétségbeesésén erőt venni. Sikertelenül. JÜDÁS MAGATARTÁSA ÉS. CSELEKEDETE már az őskeresz- tyénségben döbbent csodálkozást váltott ki. Hogyan lehet, hogy Jézus egyik tanítványa, legbensőbb munkatársainak egyike, ilyet tegyen? Vajon Jézus sem tudott előre arról, mire készül egyik tanítványa? S amikor rádöbbent cselekedetének a következményére az áruló tanítvány, hogyan érlelődhetett meg benne az a végzetes elhatározás, hogy ne csak az ezüstpénzeket dobja el magától, de a saját életét is. A júdási titok emberi oldalról nézve olyan megfejthetetlen, hogy egyesek szerint jobban tesszük, ha nem bolygatjuk, hanem nyugton hagyjuk. Az evangéliumok írói szerint azonban Júdás titka is része annak az isteni titoknak, hogy az Emberfiának (vagyis Jézusnak) meg kell halnia áz ember megmentéséért. Isten szeretetének a titka ez, amellyel az ember megmentését munkálja. Ebben az üdvözítő munkájában az árulás is csak eszköz. Kizárja azonban az emberi ítélkezés jogát és figyelmeztetéssé lesz az egyház tagjai számára, hogy Isten üdvösséget munkáló tervének a tanítványok is negatív szereplőivé válhatnak. Aki azonban ilyen negatív eszközzé válik, az saját maga is felelős tettéért. > MI A TRAGÉDIÁJA ennek a negatív eszközzé vált tanítványnak? Az, hogy nem ismeri fel Jézusban az ő életének a Megváltóját és nem érti meg Jézust. Magára marad problémájával, szívét gyötrő kétségeivel. Nem tud sírva fakadni bűnei miatt, mint Péter. Ahelyett, hogy Istenre nézett volna, csak önmagát és bűneit látta. Miért merevedett tekintete ilyen torz látásra? Azért, mert előtte is mindig csak önmagára, csak a saját hasznára nézett. Ezért nem tudta most sem tekintetét önmagáról másfelé fordítani. S ezért nem merte remélni, hogy Jézusnál még számára is van bocsánat, életére van megoldás. KORUNKBAN IS SOKAKAT MEGKÍSÉRT a júdási kilátástalan- ság tragédiája. És aki körül „csábosán röpköd a fekete angyal”, ahogyan egy írás az öngyilkosságot nevezi, annak életében nagy a kísértése annak, hogy maga is áldozatává válik. Jelképesen szólva: növeli a „Vérmező” áldozatainak sajnos egyre emelkedő számát. „Az öngyilkosság hazai grafikonja az utóbbi évtizedekben szinte törés nélkül meredeken megy fölfelé... Tudomásul kell, venni, hogy az öngyilkosság nem magánügy, nem csupán egyetlen'emberre tartozó személyes tragédia, hanem évente ma már négy és félezer embert (egy egész kisvárosra valót!) elpusztító s húszvalahány ezret testilelki rokanttá nyomorító társadalmi jelenség”. (Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról) BENNÜNK IS FELTOLAKSZIK A KÉRDÉS: megteszünk-e minden tőlünk telhetőt csődbe jutott embertársaink megmentéséért? Semmiképpen sem vállalhatjuk Júdás kortárs főpapjainak és véneinek a közömbös válaszát: „Mit törődünk vele? Mi közünk hozzá? A te dolgod.” Júdás emberi tragédiája éppen az, hogy magára marad zátonyra futott életével. Az irgalmas samaritánus példázata szerint nem mehetünk el közömbösen és segítségnyújtás nélkül bajba jutott embertársaink mellett. Nem ítélkezve, hanem a szeretet lelküle- tével meg kell értetnünk egyensúlyukat vesztett embertársainkkal: az öngyilkosság nem megoldás! JÉZUS TANÍTVÁNYAINAK PEDIG emlékeztetniük kell egymást, hogy az Emberfia azért jött, hogy „életét adja váltságul sokakért”. Hogy ve nekünk kelljen eldobni elrontott, kétségbeesett vagy megunt életünket, ezért adta oda Ö az életét értünk! És ebben hinni lehet még akkor is, amikor már semmiben sem tudunk hinni. Ebben meg lehet kapaszkodni még akkor is, amikor már minden értelmetlenné lett az életünkben. Sárkány Tibor Kitüntetés Az Országos Béketanács Varga Árpád szepetneki lelkészt a békemozgalomban való aktív részvételéért emléklappal tüntette ki. Olvasóink nevében is gratulálunk. bokra valamiféleképpen a nagy MEGHATÓAN ÉS LEGSZÍVE- magyar géniusz, Madách nevét és SEBBEN papi szolgálatai körül alakját sugallta. időz el. — Parasztivadék vagyok, or- AMIKOR NÖGRÁDBA KE- vos szerettem volna lenni. De RÜLT és ismerkedett e hallatla- anyám imádsága nyomán pap lett Szabó József és a Madách-gyűjtemény egy része Azt hittem már minden virágot letaroltak ennek az életnek mezejéről. Hiszen napilapok és folyóiratok sűrűn vágják a rendet benne. Már csak tarlóra számítottam. De ennek az életnek á mezeje úgy látszik kifogyhatatlan virágzásban, s így nekem is jutott csokorra való. Mert amikor beléptem Szabó József nyugalmazott püspök győri lakásába és két, igazán megelégedett, boldog ember — a püspök és felesége — fogadott, a kicsiny lakásban valóban valami különös mezőknek kife- jezhetetlen illata terjengett. Talán a dimbes-dombos, alig-hegyek Nógrád lankáinak illata, amelyből ihletet merített Madách, Mikszáth, de Szabó József is. AZT HISZEM SZABÓ JÓZSEFET, mint lelkészt, teológust, püspököt aligha kell egyházunk népe előtt bemutatni. Egyfelől sokakban emlékezetes még igehirdetése, szabatos, lénygre törő stílusa, számos teológiai publikációja, másfelől a volt Dunáninneni Egyház- kerületben végzett egyházközigazgatási tevékenysége, egyszóval egyházi szolgálata. Szabó József ezekben a napokban merőben más miatt került egyházunk és az országos érdeklődés középpontjába. A TV-néző és újságot olvasó embereknek feltűnhetett, hogy 1983. január 21-én — Madách születésének 160. és Az ember tragédiája bemutatásának 100. évfordulóján — Madách-díjjal tüntették ki Salgótarjánban. Talán az is feltűnt, hogy az ünnepeltet következetesen „irodalomtörténésznek" címezték a kommunikációk. Vajon azonos-e Szabó József nyugdíjas püspök az irodalomtörténésszel? Igen, azonos, mert személyében ötvöződik a teológus az irodalomtörténésszel. Szabó Józsefnek két szerelmét kell lelepleznie ennek az írásnak. — Igazi szerelmem mindig a teológia volt. Irodalomtörténésznek neveznek, de én utolsó szív- dobbanásomig teológus akarok maradni. A PÜSPÖK EZZEL A VALLOMÁSÁVAL lényegében arra világított rá, hogy a teológia ösztönző erő lehet sok más tevékenység elvégzésére. Ha Schweitzer orvos tudott lenni, mint teológus, és mint orvos szolgálatába tudta állítani Bach legszebb koráljait a legtemplomibb muzsikával, akkor Szabó Józsefnek, a teológusnak Isten a teológia mellett egy másik helyet is kijelölt szolgálati területül. Ez a terület az irodalom- történet volt. — A másik szerelmem Madách volt, akivel még soproni licista diákkoromban jegyeztem el1 magamat. Évek teltek el azonban, míg az ifjúkori „szerelemből” valami lett. „A házasságok a mennyben köttetnek”, s Szabó Józsefnek az útját is valahol fenn jelölték ki, mert csak 1948-ban került Balassagyarmatra, mint püspök. Nógrádija. — Arra a vidékre, melynek minden szeglete, hajlata, fája és nul változatos, színes vidék népével és történetével, a lappangó érzés felszínre tört, diákköri régi szerelme lángra lobbant, zöld utat kaptak a zsenge elhatározások. Szabó József, a dunántúli Kemenesalja, Mesteri szülötte, haza- zatalált „Madách országában”. A teológus püspök itt Nógrádban szenvedélyesen vetette magát rá Nógrád nagy szülöttjének, Madáchinak életére és munkásságára. Természetesen erről a kívülállók alig tudtak valamit. Csak a beavatottak, s baráti körének néhány tagja sejtett valamit abból, hogy töredékes szabadidejének megrögzött rabszolgája egyre mélyebben ássa magát Madách titkainak kutatásába. Elmélyülése és tudása a Madách-kutatásban rövidesen az irodalomtörténet berkeiben olyan nevet biztosított számára, hogy Magyarországon Madáchot nem lehetett megközelíteni Szabó József nélkül. A Ma- dách-szálak bogozgatója azonban mindig szerényen a háttérben maradt. A kutatás mellett mintegy kísérő jelenségként vetette rá magát a Madách-relikviák gyűjtésére. Több, mint harminc éven keresztül nagy anyagi áldozatok mellptt, több ezer Madách-tárgy gyűlt össze, melyek között kiadványok, ősnyomtatványok, kéziratok stb-k szerepelnek. Amikor a gyűjtő Szabó József neve ismert lett, itt is, ott is előbukkantak lappangó emlékek s jószándékú emberek ajánlották fel gyűjteménye számára. A gyűjtemény és az íróval történt beható foglalkozása következtében joggal nevezik a püspököt irodalomtörténésznek. Bár e téren is szerény. — Az irodalomban csak turista vagyok. belőlem. Akkor azután falusi pap akartam lenni, hogy visszakerüljek véreim közé. Különös iróniája az életnek, hogy sohase lehettem falusi lelkész. Győrbe kerültem, innen Balassagyarmatra, s azután ismét vissza Győrbe, ahol most élek. Ide kísérte gyűjteménye is, amely a győri múzeumban nyert végső elhelyezést, s amely azóta megduplázódott, a nyolcezret is meghaladja. A falusi, paraszti nosztalgia azonban újra, meg újra hatalmába keríti. — Sokat szolgálhattam ennek ellenére falun. Faluszerelmem megmaradt mindmáig. Legjobb barátaim is falusi kollégákból adódnak. S ha karácsonytájt a százával érkező leveleket bontogatom, legjobban a falusi, egyszerű emberek sorai hatnak meg. Nemrégen Ipolyszögről kaptam levelet. Ha most oda kellene mennem, nagyon elérzékenyülnék. AZ, AKI AZ „IRODALOMBAN TURISTA”, mégis kívülről tudja a Tragédiát, s sereg intimitást a költővel kapcsolatban,, s rá mégis felfigyeltek a legmagasabb fórumokon. S amíg silabizálom a kitüntető okmányt, Szabó József megszólal: — Nem ezért tettem, mégis jólesett, hogy felfigyeltek rám, ' És mi szeretnénk ehhez hozzátenni, hogy az egyház népe nem csupán „felfigyelt”, de szakadatlanul figyelte Szabó József munkásságát és éppen ezért dobog hevesebben a szíve, mert van közöttünk egy ízig-vérig teológus, aki a magyar művelődéstörténetbe már végérvényesen beírta a nevét. — És volna-e valami kívánsága ennek a munkában gazdag életnek ? — A szólamokat sohase szerettem. Isten iránti és emberszerető hálával gondolok minden szolgálati helyemre és mindazokra, akik életem során hallották igehirdetéseimet. A vágyam is egyszerű. Tűrhető egészséggel foglalkozni a jövőben is Isten igéjével és Madách Imrével. Mert az én koromban az embernek mindig készenlétben kell lennie. Ha az Úristen azt mondja, Szabó József, felkészültél? Akkor oda- állok eléje és azt fogom mondani, igen, Uram! Egy életen keresztül készültem találkozni Veled. Rédey Pál Meghívó Dr. Luther Márton születésének 500. évfordulóján emlékünnepély lesz a soprbni templomban március 19-én, szombaton délelőtt 11 órakor Műsorszámok keretében előadást tart DR. NAGY GYULA püspök Az ünnepélyre minden érdeklődőt szeretettel vár a Győr-Soproni Egyházmegye Elnöksége
