Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-03-06 / 10. szám

Hajnali kakasszó

„Jézus Krisztus a világ élete”

.. . Kakas kukorékol. Már itt a hajnal.

Az ajtó dong. Sápadtas, fényes arccal A Názáreti vörös ingben lép ki:

Katona, szolga mind riadva nézi.

Ö könnyei közt mosolyogva lépdel,

Péterre néz. És nem néz vissza Péter!

(Juhász Gyula: Simon Péter)

Erre a hajnali kakasszóra emlékeztet a keresztyén templomokon a 9. század óta egyre gyakrabban látható jelkép: a kakas. Már a korai keresztyén művészet számára olyan fontos volt Péter Jézust megtagadásának az eseménye, hogy szinte minden. Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló alkotáson megtalálható. Hogyan juthatott idáig Jézus „első tanítványa”? Mi őrizhet meg a Jézus melletti hűségben? Hiszen Péter és tanítvány társai komolyan gondolták hűségnyilatkozatukat: „Ha meg kelt is halnom veled, akkor sem tagadlak meg”. Minden idők keresztyénéinek gyötrő kérdése ez. Bizonyára ezért olyan részletesek az evangéliumokban is a Péterre vonatkozó tudósítások.

JÉZUS ELÍTÉLÉSÉNEK AZ ÉJSZAKÁJA A PRÓBATÉTEL ÉJSZAKÁJA. A próbatétel idején Jézus megáll. Péter elbukik. A jószándékú. de az önmaga erejében túlzottan bízó, önhitt tanítvány megtestesítője ő. Amikor a Jézusról való vallástétel próbája elé kerül, hite csődöt mond. A tanítvány ma is elbukik, ha hite dolgában önmagában bízik és nem Arra figyel, aki őt tanítványává tette. Péternek Jézust megtagadó szava nemcsak hazugság („nem ismerem ezt az embert”), hanem sokkal több ennél. Megtagadja a közösséget Jézussal. Nem vállalja Jézust. így mondja ezt a költő: „és nem néz vissza Péter!” Jézus azonban még ott is és akkor is vállalja Pétert, amikor az már leszámolt a Vele való kapcsolattal és megtagadta Öt.

PÉTER TAGADÁSÁBAN NEM IS SEJTI, MENNYIRE IGAZAT MONDOTT: „nem ismerem ezt az embert”. Nem ismerte fel Jézusban az őérte is halálba menő, kegyelmet hozó, megbocsátó Urát. Ezért botránkozott meg Jézusban és ezért tagadta meg Öt. Bukása árán kellett megtanulnia Péternek, hogy éppen ez a kiszolgáltatott, megalázott Jézus az, aki nem tehetetlen játékszere az eseményeknek, hanem Isten emberszeretetének útjaként vállalta a szenvedést és a halált. Aki ezt nem tudja Öróla, annak tanítványsága egy sokkal jelentéktelenebb és veszélytelenebb helyzetben is csődöt mond. Belső nagy bizonytalanságának egyre lejjebb vivő állomásai: nagyhangú, magabiztos fogadkozás — meggondolatlan, hősködő kardotrántás — megtagadás. Gondolatait Isten országának és gyülekezetének az uralma tölti be , s nem a szolgálat és a szeretet. Ezen a ponton kezdődik a krisztustagadás. Saját fogadkozásaihoz kötődik és nem Jézus szavára gondol, azért egyre mélyebbre süllyed a kísértés és próbatétel idején.

AMIKOR HŰTLENSÉGE A TETŐFOKÁRA HÁG, MEGSZÓLAL A KAKAS. S ez Jézus szavaira emlékeztet. Pétert mély elbukásából Jézus emeli ki azzal, hogy rátekint. Ez a tekintet nemcsak elítél, de megbocsát és felemel. Az igazi Jézus-követés akkor kezdődik, amikor valaki önmagában bízó, hiú és öntelt nagyotmondások után sírva fakad azon, hogy nem tud igazán tanítvány lenni. A hűvös tavaszi éjszakában nem a testét melegítő tűzre volt igazán szüksége Péternek, mert a lelke jobban fázott. Jézus tekintete a lelkét perzselte, s gyújtotta meg szívében a megbánás tüzét. Bűnbánó könnyei jelezték, hogy meghalt büszke énje, s szívében Jézus elkezdett valamit. Valami gyökeresen újat amely a háromszori megtagadás után ebbe a háromszori kérdésbe torkollott: Szeretsz-e engem?

NEKÜNK, MAI „PÉTEREKNEK” IS EMLÉKEZTETÉS ÉS FIGYELMEZTETÉS a hajnali kakasszó. Nem nagy elszánások és fogadkozások, nem a magunk vallásosságában való bizakodás tartanak meg a próbatételek idején és a vallástétel órájában. Az érettünk meghalt és feltámadott, előttünk menő, élő Jézus szeretete őriz meg a teljes tanítványi csődtől és tart meg tanítványai közösségében. A kakas, mint jelkép és hajnali kukorékolása ne is Péterre, de Jézusra emlékeztessen minket. Arra. aki ma is jól látja minden vétkünket, de aki nemcsak elítél, de bocsánatot és békességet is ad. Amikor ránk tekint, nézzünk vissza Greá!

Irgalmas Jézusunk, ha mi hűtelenek leszünk is és olykor eltévesztjük utadat, Te ne hagyj el és ne engedj elveszni minket!

Sárkány Tibor

W'wlfjnak a r(inr oiii eri Mtagt/gyütiis vlökés&ihlvtvi

ökumenikus mozgalomhoz, jóllehet az utóbbi időben, — főleg a

II. Vatikáni Zsinat óta — megfigyelőket küld az Egyházak Világtanácsa különböző tanácskozásaira.

Nem értenénk azonban jól az ökumenikus mozgalom célkitűzéseit, ha azt gondolnánk, hogy tevékenysége kimerül a látványos nagygyűlésekben. Egy-egy ilyen találkozót, mint amilyenre most is készülünk, széleskörű és nagyszabású előkészületek előznek meg, és fontos utómunkálatok követnek. A nagygyűléseket a nagyító lencséjéhez hasonlíthatjuk, amely az egyik oldalon összegyűjti a keresztyén egyházak sokszínű életének fénynyalábjait, hogy azután a másik oldalon a szivárvány minden színében újra szétszórja a meggazdagított és felerősített bizonyságtétel világosságát. Ebből következik, hogy milyen mély és mennyire széleskörű a felkészülés, és hogy később milyen ösztönzéseket kapnak az egyházak a nagygyűlés tapasztalataiból saját egyházi életükre nézve. Ebben az értelemben a vancouveri nagygyűlés már megkezdődött.

OLVASÓINK ÉRTESÜLTEK ARRÓL, hogy az elmúlt év június elején (1982. június 8—11), éppen hazánk fővárosában Budapesten találkoztak a kelet-európai szocialista országok képviselői, hogy sajátos helyzetükből szóljanak hozzá a vancouveri főtémához. Európa északi területén az egyházak a svédországi Sigtu- nában találkoztak. Európa valamennyi EVT tagegyháza alig né-: hány nappal ezelőtt Becsbe küldötte el képviselőit, ahol az európai terület felkészülése zajlott le. Persze, más világrészek is renTANSZÉKCSERE ÉS TANSZÉKHELYETTESÍTÉS A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN

Dr. Nagy Gyula, az Északi Egyházkerület püspökévé történt megválasztása után lemondott a Teológiai Akadémián viselt tanári állásáról.

Dr. Nagy Gyula lemondásával megüresedett a rendszeres teológiai tanszék. Egyházunk Országos elnökségének javaslatára a Teológiai Akadémia Tanári Kara javaslatot tett az Országos Presbitériumnak, hogy a megüresedett rendszeres teológiai tanszék vezetésére dr. Prőhle Károlyt, az újszövetségi tanszék eddigi vezetőjét válassza át. Az Országos Elnökség az Országos Presbitérium döntéséig felkérte dr. Prőhle Károlyt, hogy a rendszeres teológiai tanszék vezetését vegye át és kezdje meg munkáját.

A Tanár' Kar a megüresedett újszövetségi tanszék helyettesítésévii az Országos Elnökség javaslatára dr. Cserháti Sándor szegedi lelkészt bízta meg, aki szegedi állását megtartva, 1983. február 1-vel megkezdte előadásait a Teológiai Akadémián.

KUTATÁS SZERETETBÖL

deztek ehhez hasonló területi találkozókat: Afrikában, Ázsiában, Latin-Amerikában és Ausztráliában is. A nagyarányú felkészülés másik módja, hogy a főtéma vagy annak elágaztatása folytán kialakult altémákról a tagegyházak alapos teológiai tanulmányokat készítenek. Az Egyházak Világtanácsa magyarországi tagegyházai eddig minden nagygyűlés alkalmával komoly tanulmányokkal jelentkeztek. Bizonyára így lesz ez ebben az esztendőben is.

A korábbi felkészüléshez képest az újítás most az, hogy az Egyházak Világtanácsa 5—6 főből álló nemzetközi csoportokat küldött nagyon sok országba, hogy tájékoztatást adjanak az elmúlt hét évnek, a legutóbb Nairobiban (1975. Kenya) tartott nagygyűlés óta végzett munkákról. E tájékoztatás célja, hogy így az ökumenikus mozgalom jobban tájékozódjék a tagegyházak életéről és szolgálatuk változatos formáiról. Járt egy ilyen ökumenikus csoport Magyarországon is az elmúlt év őszén, sőt magyar küldött is résztvett más országokban tett látogatásokban. Ez a nagyarányú mozgás biztosítja az ökumenikus mozgalom lelki és szellemi vérkeringését, amelyen át a Krisztus test egységének ígérete tapasztalhatóbb és érzékelhetőbb valósággá válik.

A VANCOUVERI NAGYGYŰLÉS A TERVEK SZERINT hatalmas találkozó lesz, mintegy 4000 résztvevővel. Ebből hivatalos képviselő 900, Kelet- és Nyugat- Európa küldi a legtöbb személyt: 300-at A hivatalos küldötteken kívül 300 megfigyelő, 100 vendég, nagyszámú munkatársi gárda és mintegy 1000 újságíró lesz jelen. A nagygyűlés fötémáját négy részre bontották, így: 1. Az élet Isten ajándéka. 2. A halállal viaskodó és azt legyőző élet. 3. Az élet teljessége. 4. Egységben élés. Ezenkívül nyolc témakört állapítottak meg, amelyeket megvitatnak majd a nagygyűlés résztvevői. Ezek a következők: 1. bizonyságtétel a megosztott világban; 2. előrelépés az egység felé;

3. a közösségvállalás feladata; 4. a közösségi életben való részvétel; 5. a békéért és az életbenmaradá- sért folytatott küzdelem; 6. az igazságosság és az emberi méltóság; 7. a közös tanulás feladatai;

8. a meggyőződéssel végzett ismeretközlés.

A világkeresztyénség az 1983- as esztendő legnagyobb ökumenikus eseményére készül. A kanadai Vancouverben kerül sor az Egyházak Világtanácsa VI. nagygyűlésére július 24. és augusztus

10. között. A világméretű találkozó főtémája: Jézus Krisztus a világ élete.

AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA hét évenként tart nagygyűléseket, amikor is a tagegyházak küldöttei, és valamennyi nagy kersztyén világszervezet és mozgalom megfigyelői megvitatják a keresztyénség időszerű kérdéseit és az ökumenikus mozgalom helyzetét. A nagygyűléseken való találkozás alkalmával újítják meg az egyházak tagságukat az ökumenikus mozgalomban, kicserélik tapasztalataikat, meghallgatják egymás bizonyságtételét, és így gazdagodnak, erősödnek egymás hite által. Valóban, Istennek nagy áldása az egyházakon, hogy megajándékozta őket egy ilyen rendkívüli lehetőséggel, a keresztyén testvérekkel való találkozásnak, a közös bizonyság- tételnek, a? egymás hite által való épülésnek a lehetőségével. A nagygyűlés alkalmával azt a kérdést is vizsgálat tárgyává teszik az egyházak: előbbre haladtak-e Jézus Krisztus főpapi imájában foglalt nagy kérés és ígéret megvalósulásának útján: „hogy mindnyájan egyek legyenek ..., hogy elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem” (Jn 17,21).

AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNAK MA MÁR gyakorlatilag minden keresztyén egyház tagja; jelenleg 310 tagegyháza van a földkerekség 102 országából. A római katolikus egyház azonban nem csatlakozott még az

Andhra Pradesh szegényeinek földet adott India kormánya. A föld megműveléséhez azonban vízre van szükségük az új tulajdonosoknak, mert ez a terület szárazságtól sújtott vidék. Az itt lakók viszont túl szegények ahhoz, hogy kutat ássanak, s ezért képtelenek megművelni a nekik adott szántóföldeket. Pedig a megfelelő termésre nagy szükségük lenne ahhoz, hogy életkörülményeik megjavuljanak, mert csak így fejleszthetnék közösségük jobb életfeltételeit; többek között azt, hogy gyermekeiket a jövő érdekében iskolai oktatásban nevelhessék. — Egy öntözésre használható kút legalább 15— 20 család ellátását biztosítaná.

Az indiai baptisták konferenciája elhatározta, hogy kutakat ásat az itt élő — nem keresztyén — embereknek. A Baptista Világszövetség Segélybizottsága gyors segélyt küldött erre a területekre, hogy ebből az összegből tizenegy kutat áshassanak, amely kutakból keltő emberi ivás- ra is felhasználható.

A következőkben a Baptista Világszövetség Segélybizottsága 60 ezer dollárt kíván összegyűjteni, hogy további negyven öntözőkutat és tíz ivóvízkutat ásat- hassanak, valamint vízszivattyúkat küldhessenek Indiának erre a szükségben levő területére. (Baptist World News — Békehirnök)

*

Ezt a közlést azért is ajánljuk olvasóink figyelmébe, hogy elgondolkozzanak más országok igen nyomorúságos helyzetén, hogy örülhessenek a keresztyén segítőkészség ilyen megnyilvánulásán. Közben ugyancsak örvendetesnek mondható az, hogy a különböző egyházak világszövetsége — köztük a Lutheránus Világszövetség — az anyagi lehetőségeikhez mérten segítségükre sietnek olyan embereknek is, akik nem keresztyének. „Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfia! közül, velem tettétek meg.” (Mt 25, 40)

NEMCSAK AZ EGYHÁZAK, DE AZ EGÉSZ VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE nagy érdeklődéssel tekint a vancouveri nagygyűlés elé. E nagyjelentőségű tanácskozás központi témája még tovább fokozza az elvárásokat: hiszen korunkban az emberiség életét teljes pusztulással fenyegeti az atomháború lehetősége. Az igazságosabb és emberibb életért sokszáz millió ember küzd napjainkban. A lélek életét tápláló evangéliumot hirdető egyházak szavain és tettein méri le a világ üzenetük komolyságát és hitelességét.

Jézus Krisztus csak úgy lehet a világ élete, ha előbb az egyházak életévé válik, és ha Jézus Krisztusba vetett hitünk megújul és megerősödik. Ezért a vancouveri nagygyűlés a világkeresztyénség útján nagy mérföldkővé lehet. Kérjük egyházaink tagjait, hogy imádságos szeretettel kísérjék figyelemmel az előkészületeket, és hordozzák buzgó könyörgésükben magát a nagygyűlést, hogy így a mi egyházaink és gyülekezeteink számára is életet adó forrássá váljék a krisztusi üzenet „az élet világosságáról” (János 8, 12). Tóth Károly