Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-02-13 / 7. szám

A Deák téri templom és az Anker-palota Részletek Bernáth Aurél „Feljegyzések éjfél körül” című könyvéből A Deák téri evangélikus temp­lom Pest egyik szép épülete. Egy életen keresztül arra men­temben mindig elkapott valami megmagyarázhatatlan közérzet, amit talán úgy írhatnék körül, hogy noha elmentem a templom mellett, de nem vettem észre. Tehát a felállítása, a helye rossz. Sajnos. Egy hatalmas mére­tű, széles körűt halad el az olda­la mellett, s ez szemünket forgal­mával, fényével magára rántja, és csak akkor eszmélünk rá, hogy hisz e templom mellett mentünk el, amikor már túl vagyunk a frontján. Micsoda aranyos tér lehetne az, ahol ezt az épületet a közvetlen környezete nem nyomná agyon, hanem a mértéket a jobb oldalán álló kétemeletes házak adnák egy zárt tér formájában. Ha pedig netán szemben állunk is a templommal, bal szemünk sarkát az Anker palota szúrja. A századforduló körül épült, és ha jól tudom, egy biztosító társa­ság székháza, bérháza volt. A mai világunknak nincs sej­telme sem arról, hogy rejtett rek­lámcélokból mire kapatták ma­gukat a vállalatok. Mert hogy az Anker „palota” teteje reklámcé­lokból tornypsodott föl — ehhez nem férhet kétség. Ez a bádog­piramis volt hivatva arra, hogy az Anker Biztosító Társaság nevét és erejét ne felejtse az, aki egy­szer ezt az épületet látta. Magamról tudom ezt. Máig nem felejtettem el az „Anker” nevet. Csupán a tisztesség mondatja velünk, hogy ne nyúljunk semmi­hez, ami valamikor — bármikor — bármiféle művészetnek kínálta magát. De Napóleon lehordatta volna ezt a tetőt egy megnyert ütközet után, hogy kedvébe járjon a le­győzött város lakóinak. Sőt talán öncélúan is intézkedett volna ágyúval. Reformációi ABC A tanítók Az iskola fontossága mellett nagy hangsúly esett a reformációban a tanítók, tanárok munkájának megbecsülésére. Luther, aki az ige- hirdetői szolgálatot mindennél naggyobbnak tartotta, 1530-ban ilye­neket írt: „Ha abba kellene hagynom az igehirdetést, semmi más szolgálatot nem vállalnék szívesebben, mint hogy iskolamester, gyer­mekek tanítója legyek. Mert tudom, hogy ez a munka az igehirdetői szolgálat mellett a legszükségesebb, legnagyobb és legjobb, nem is tudom, melyik a jobb a kettő közül . . . egy szorgalmas iskolamester­nek, tanárnak, vagy akárkinek, aki a gyermekeket hűségesen neveli és tanítja, soha nem tudunk elég jutalmat adni, semmi pénzzel nem tudjuk megfizetni.” Másutt arról ír, hogy nem is lehetne senkit pré- diktálni engedi addig, amíg előbb nem volt tanító ilyen és hasonió kijelentések mutatják, hogy a reformációban sok minden hivatás mellett a nevelői, tanítói hivatás is a helyére került, nagy megbecsü­lésben részesült. Ha voltak is hanyag és kegyetlen tanítók abban az időben, Luther mégis nagy hálával emlegette az eisenachi György-iskola rektorát, Trebpaius Jánost, aki mindig levett föveggel lépett a tanterembe, mert arra gondolt, hogy tanítványai közül polgármesterek, kancellá­rok, tudósok, vagy akár uralkodók is kikerülhetnek. Ezt a magatar­tást és szemléletet megkövetelte az iskola minden tanárától. A reformáció mai örökösei is így néznek a pedagógusok nagy szol­gálatára, amellyel a jövő nemzedékét nevelik. A VILÁG BAPTISTÁINAK STATISZTIKAI ADATAI Kodály Zoltánra emlékezett szülővárosa 1882. DECEMBER 16-ÁN a kecskeméti vasúti állomás egyik szolgálati lakásában adott életet fiúgyermekének egy vasúti tiszt­viselő felesége. Ma, — száz évvel később — az államépület falán márvány emléktábla aranyozott betűi hirdetik Kodály Zoltán ne­vét és hírét. Amikor szerte Euró­pában, a tengeren túl, szinte min­den földrészen az egész világ megemlékezett Kodály Zoltánról, magyarságunk és európaiságunk lelkes apostoláról; amikor ha­zánkban is mindenféle rangos ze­nei rendezvények, tudományos ta­nácskozások követték egymást —, talán nem érdektelen felfigyelni arra, miként emlékezett a szülő­város nagy szülöttéről. Egész évben folytak az előké­születek. Ide tartozik az is, hogy a jubileum évére elkészült az Új- kollégium épületének felújítása és beköltözött abba a Kodály nevét viselő általános iskola, gimnázium és művészeti szakközépiskola. En­nek gyönyörű dísztermében az év folyamán számos bemutató, házi hangverseny, ünnepi alkalom zaj­lott le, bizonyítván azt, hogy a vá­ros zenei intézménye hivatásá­nak érzi a Kodály-hagyományok ápolását. (A díszteremben most építik az új hangversenyorgonát, melyet ez év tavaszán fognak át­adni.) Itt adott december 10-én ünnepi hangversenyt a városi ta­nács, melyen az Ipari Szövetkeze­tek Kodály-kórusa, a Pedagógus Énekkar és a Kisiparosok Kecs­keméti kamarakórusa szerepelt kórusművekkel és a Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar idéz' te Kodály zenei munkásságát. Már a fenti három kórus is mu­tatja, hogy milyen széles társa­dalmi alapokon fejlődik a város­ban a kóruskultúra, de rajtuk ki vül még legalább 4-5 hasonló jó kórusa van Kecskemétnek. KÖZVETLENÜL A SZÜLE­TÉSNAPOT MEGELŐZŐ NAPON látogatta meg' Köpeczi Béla mű­velődési miniszter városunkat. Több művelődési intézmény meg­tekintése után a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetbe vezetett útja. Ez az az intézet, ahol évente 30-35 külföldi zenetanár, zenepe­dagógus fordul meg és két féléven át sajátítja el a Kodály-módszer alapjait, hogy azután saját hazá­jában használja fel és terjessze tovább az itt tanultakat. Kiemelkedő esemény volt a szü­letésnap előestéjén a Megyei Mű­velődési Központban rendezett díszhangverseny. Ezen a Magyar Állami Hangversenyzenekar Fe- rencsik János vezényletével a „pávavariáció”-kat játszotta. Az est fénypontja pedig a Magyar Rádió Kórusának a zenekarral együtt előadott Psalmus Hunga- ricus-a volt, melyen a szólót Gu­lyás Dénes énekelte. Ez a Kecske­méti Vág Mihály zsoltárszövegére írt monumentális kórusmű most hangzott el negyedszer élő elő­adásban Kecskeméten. A termet zsúfolásig megtöltő közönség hosszú percekig ünnepelte az elő­adókat a remekül kidolgozott, a jubileumi ünnepléshez méltón hozzájáruló előadásért. A KÉT PROTESTÁNS GYÜ­LEKEZET IS megemlékezett a maga körében a jubileumról. A havonta tartott szokásos közös esték sorában a decemberi hétfő estét Kodály emlékének szentel­ték. Ezen dr. Erdei Péter a Zene- pedagógiai Intézet igazgatója tar­tott előadást: „Kodály viszonya a protestáns kórusművészethez” — címmel. A mester életének egyik fontos célja volt, hogy ősi értéke­ket őrizzen meg az utókornak, ezért fordult a régi magyar zsol­tárfordításokhoz. Közösségi gon­TANZANIA: MEGHALT A VILÁG LEGIDŐSEBB EVANGÉLIKUS LELKÉSZE Az elmúlt év novemberében, 105 éves korában meghalt a Tan­zániai Evangélikus Egyház leg­idősebb és egyben alapító lelké­sze, Andrea Kajarereo. Ö volt — tudomásunk szerint — a világ legidősebb evangélikus lelkésze. Az elhunyt legfontosabb tevé­kenységéhez tartozik az Üjtesta- mentum nemzeti nyelvre való for- dításábani részvétel, és a Tanzá­niai Evangélikus Egyház Észak- nyugati Egyházkerületének meg­alapítása. (ena-v) dolkodása pedig egyre jobban vit­te a kóruskultúra felvirágoztatása felé s mivel akkor nagyrészt egy­házi kórusok voltak, hát ezek számára írt műveket. Az előadást élményszerűbbé tette a magnós bemutatás is. A Budapesten rendezett Nem­zetközi Kodály Konferencia is Kecskeméten töltötte egy napját. Ezen a napon meglátogatták a Kodály ének-zenei iskolát, a Ze­nepedagógiai Intézetet, de ami en­nél többet jelentett — együtt vol­tak zenepedagógusok, népzené­szek, kutatók és nótafák, külföldi énektanárok és diákok és együtt énekeltek —, talán ez felelt meg legjobban Kodály elgondolásá­nak, hogy a zene mindenkié le­gyen és összekössön embereket. Felsorolni is nehéz volna azokat a rendezvényeket^ melyek az el­múlt évben a nagy mesterre em­lékeztettek. Csak néhányról szó­lok még. Ilyen volt a „Kodály útján” hangversenysorozat. Eze­ken folklór -zenészek, -énekesek és -együttesek szólaltatták meg Kodály kompozícióit. Korábban (1947—62 között) szokásban volt úgy a születésnap táján iskolai kórustalálkozók tartása, melyeken Kodály mindig személyesen is megjelent. Most néhány iskola is­mét összefogott, hogy felújítsa ezt a szép hagyományt, melynek reméljük folytatása is lesz a jö­vőben. Minden nyár végén tarta­nak népzenei találkozót Kecske­méten, ahol hivatásos kutatók és aktív tolmácsolok, folklór -éneke­sek és zenészek számolnak be ku­tatásaik eredményéről, művésze­tük továbbadásáról. Ezeknek a találkozóknak a szervezésében, de a kutásban és a továbbadásban is lelkes munkát végez dr. Kál­mán Lajos az Óvónőképző Intézet tanszékvezető tanára, aki 1947. óta kutatja a Kecskemét környéki népdalokat, közreadja kutatásai­nak eredményét vagy az intézeti énekkar vagy valamelyik általa patronált énekkar közreműködé­sével. A SZÜLŐVÁROS. ILYEN IRÁ­NYÚ TEVÉKENYSÉGÉNEK jó­tékony hatása érződik az egész megye területén. Decemberben Baján, Kalocsán, Kiskőrösön, Kis­kunhalason, Kiskunfélegyházán voltak emlékhangversenyek. Du- napatajon pedig a Kodály által felavatott és nevét viselő zenei iskolában gyermekkarok találko­zója zajlott le. Szép volt a jubileumi ünnepség, tarka kép bontakozott ki a külön­böző énekes és zenei előadások színes kavalkádjában. De látszik még a feladat is: sokat kell tenni azért, hogy Kodály „hitvallása” valósuljon és a „zene mindenkié” legyen. Tóth-SzöIIős Mihály 99És láttanu999 Fametszetsorozat A jelenések könyvéről A VILÁGHÍRŰ ERDÉLYI FAMET­SZŐMŰVÉSZ, Gy. Szabó Béla kiállítását csodálhattuk meg az elmúlt hónapokban a Petőfi Irodalmi Múzeumban és a Rá­day Könyvtárban. A jelenések könyve huszonkét fametszetlapja tökéletes művé­szi átélése János apostol látomásainak. Régtől fogva foglalkoztatja Gy. Szabót A jelenségek könyvének ábrázolása. Több alkalommal nyúl bibliai témához. Jelen­tősebb bibliai kompozíciója: Cirénei Si­mon, Táborhegy felé, Krisztus és az ör- döngősök, Krisztus a vakokat gyógyítja, amelyek az ismert evangélikus költő, Re­ménybe Sándor bíztatására készültek el. Éveken át kísérletezik a „középkor lexi- konának”, Dante Isteni színjátékának fá- bametszésével is. Megragadta Dante mű­vének gondolatgazdagsága, teológiaUfilo- zófiai mélysége, sokrétű szimbólumvilá­ga, elsősorban is a Pokolnak és a Para­dicsomnak kötői kifejezése. Ami eddig csak kísértette gondolatként, amihez nem volt eddig — vallomása szerint — bátor­sága, hozzáfogott János apostol látomá­sainak ábrázolásához. Vázlatokat készít, metszetlapokon is próbálkozik a feladat nagyságával. 1977 májusában kezd hozzá a metszetsorozat elkészítéséhez, és más­fél év után, 1978 októberében készül el vele. NEM VOLT KÖNNYŰ A FELADATA: Isten igéjének mondanivalóját kellett megértenie, a szóval, képpel alig kife- jezhetőt kellett fába metszenie. „Hóna­pokig semmi mást nem olvastam, csak ezt a könyvet. Legalább százszor. Minden fellelhetöt, mely a művészetben arról tudósított, hogy másokat is megfogott, előkerestem. Belém döbbent Dürer hatal­mas alkotása (a 15 fametszetből álló Apo­kalipszis), az első igazi fametszetsorozat”. Hosszú heteken át problémázgatott azon, hogy a fekete-fehér metszéstechnikának kétszólamuságával kifejezhető-e János látomásainak sokszínűsége. Gondoljunk csak a 21. részre, az új Jeruzsálem színes leírására! Tizenkét csillogó drágakőnek, valamint az aranynak és a gyöngynek színpompáját kellett érzékeltetnie. Több mint ezer pasztellképe és számos olaj- festménye tanúskodik arról, hogy művé­sze volt a színek ereje kifejezésének is. Végül is vállalta a megoldhatatlannak látszó feladatot. Úgy látta, hogy a puri­tánnak ható fekete-fehér metszésmód kontraszt-hatásánál fogva a legmegfele­lőbb a lényeg kiemelésére, a drámaiság éreztetésére, a sötétség mélységeinek és a világasság fényességének érzékeltetésé­re. Hosszas kísérletezés után jutott el a fény érzékeltetéséhez, hisz metszetképein a fénynek meghatározó szerepet kellett juttatnia. A metszetsorozat első és utolsó lapja János apostol első és utolsó látomá­sát mutatja be: a diadalmas Krisztust. A megdicsőült Krisztus ábrázolása pró­bára teszi erejét, „Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú — olvassuk A je­lenések könyvében —, szeme, mint a tűz lángja, tekintete olyan volt, amikor a nap teljes erejével fénylik” (Jel 1, 12— 16.). „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” (Jel 22, 13.). Az első metszetlapnak Krisz­tus arcára fentröl dicsfény hull. Fehér vonalak fénynyalábjai ölelik körül. Fo­kozzák a fényességet a haj hófehér folt­jai. A fénylő napkorongra emlékeztető tágra nyílt szempár sugárzását egymásra eső fehér vonalak jelzik. Az arcon föl­döntúli fényözön tündöklik. Az utolsó lap királyi székén ülő Krisztus-alakját az Isten szeretetét jelképező két kéz fehér foltjainak fénye veszi körül. Krisztus és az élet vize, fája fölött „az Úr Isten fény­lik”. Isten dicsőségének fénysugarai ra­gyognak be mindent. Számtalan vonal fehére ontja a fényt. A megoldás remek­be sikerült. A NÉGY LOVAS METSZETLAPJA kifejező képet tár elénk. Gy. Szabó nem illusztrálja A jelenések könyvét. Metszet­lapjai nem szemléltető képek. Az egyes részeknek az ábrázolásra szánt mozzana-' fait emeli ki csupán, és formálja — az Ő- és Űjtestamentum apokaliptikus és esz- katoligikus látásainak ismeretében — ké­pekké. Értékeinket tekintve autonóm mű­vészi képeket alko . Nem szemlélteti a jelenések könyve 6. részét: a négy lovast ábrázolja csak és a hatodik pecsét fel­nyitását követő földégést. Képzelete sa­játos, modern vonatkozású szerkesztés­móddal él. Az apokalipszis vágtató íté­lethozóit atomfelhöböl bontja ki. Az első lovast övezi a legtöbb fény: a felfelé vág­tató fehér lovon ülő lovas nyílt tekintete, magasba emelt győzelmes íja, a fején fénylő korona az evangélium diadalmene­tét Mt 24, 14.) jelképezi. A másik három lovasra alig bocsát fényt a vékony, ritka, fehér vonalak játéka. A lovasok nyomá­ban — mély, fekete foltok érzékeltetik — békétlenség, éhség, háború, halál és po­kol jár. A borzalmaktól vonagló testű, sötét színű lovak és eltorzult arcú lova­suk képe ijesztő. Megolvadt földkéregből csavarodik magasba a gyilkos gombafel­hő: vékony, tört, vibráló fehér vonalak­ból a felhő közepén a művész keze halál­fejet formál, mellette jobbról és balról a nagy fizikusok, atomtudósok arca sej­lik fel, figyelmeztetve a pusztulás veszé­lyére. A 22 RÉSZT MEGJELENÍTŐ 22 MET­SZETLAP mind áhítatra késztető „biblia­magyarázat”. Tartalmi, formai értékeinél fogva kiemelkedik az említetteken felül az Intő kéz, A négy lelkes állat, A hét­pecsétes tekercs, A kiválasztottak, Aratás és szüret, Hárfások és A tüzes tó című kép. Képzőművészeti remeklés a fametszet­sorozat, mint Gy. Szabó egyéb metszet­albuma. Négy világrész nagyvárosainak képtárai és múzeumai őrzik Gy. Szabó fametszeteit Helsinkitől Kairóig, Peking­iül New Yorkig. Bibliai és művészeti élményt adott egy­szerre a felejthetetlen kiállítás. Vajda Aurél- világrészek szerint: Afrika: 900- ezer fölött, Közép-Amerika és a > karib-tengeri szigetvilág: 166 ezer, Európa: 1 millió 111 ezer, özép-Kelet: 1 ezer fölött. . Észak-Amerika: 26 millió fölött, 3 Óceánia: 91 ezer. A Baptista World című kő­nyomatos részletes adatokat kö­zölt a Baptista Világszövetség illetve tagegyházainak létszámá­ról. A közölt adatok szerint a vi­lágszövetségnek 30 millió hat százezer tagja van. Az egye: DR. JOHANNES HEMPEL PÜSPÖK AZ NDK-BELI PROTESTÁNS EGYHAZAK VEZETŐSÉGE KONFERENCIÁJÁNAK ÚJ ELNÖKE ciájának elnökévé. Az új alelnö- kök: dr. Horst denke püspök és Manfred Stolpe konzisztoriális elnök, (ena) Dr. Johannes Hempel püspököt választotta meg a 65. életévét be­töltő dr. Werner Krusche püspök helyébe az NDK-beli Protestáns Egyházak vezetősége Konferen-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents