Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-02-06 / 6. szám
GYERMEKEKNEK. Bűnök bocsánata Ap Csel 16, 16—40 Pál apostol az evangélium hirdetése során Szilász nevű munkatársával egyszer Filippi városába érkezett. Együtt hirdették az embereknek a Jézusról szóló örömhírt. A városban lakó emberek azonban nagyon gonoszak voltak. Nem tűrték, hogy Jézusról prédikáljanak a városban. Elfogták Pált és Szilászt, megverték és börtönbe vetették őket a tolvajok és a gonosztevők közé. A börtön őrének pedig a lelkére kötötték, hogy jól vigyázzon erre a két fogolyra, mert ha megszöknek, akkor ő kerül börtönbe. A börtön felügyelője ekkor a két fogolyt a legsötétebb zárgába dugta, a lábukat pedig kalodába zárta. Ezután elégedetten ment a dolgára. Biztos volt benne, hogy foglyai nem tudnak megszökni. PÁL ÉS SZILÁSZ nagyon szomorú helyzetben voltak. A hátuk sajgott a verés ütlegeitől, lábukat szorította a nehéz kaloda. Körülöttük nyirkos, penészes volt a levegő. Ók azonban mindennek ellenére nem veszítették el reménységüket. Biztosak voltak benne, hogy Isten gondoskodik róluk. Arra gondoltak, hogy Jézus még nagyobb kínokat szenvedett el értük a kereszten, örültek, hogy most ők is szenvedhetnek Jézusért. Örömükben Zsoltárokat kezdtek énekelni, a rabok pedig ámulva hallgatták őket. Éjfél tájban hirtelen nagy földrengés remegtette meg a börtön épületét. A falak megrepedtek, az ajtók kifordultak. Pál és Szilász lábáról a kaloda is szétesett. Szaladhattak amerre láttak. A nagy dübörgésre a börtön felügyelője is felébredt. A börtönajtókat tárva-nyitva találta. Ijedten gondolt arra, hogy a rabok megszöktek és most majd ő kerül börtönbe. Ami- -fttaz kor Pál apostol meglátta a két- '; "fruségbeesett börtönőrt, odakiáltott tabu-neki: „Ne félj! Mindnyájan itt vagyunk.” Amikor a börtönőr lámpást gyújtott, meglepetten látta, hogy Pál és Szilász bár megszökhetett volna, mégsem szökött meg. De hiszen, akkor nem is gonosztevők — villant fel benne a felismerés. Mégiscsak igaz lehet, hogy Isten szolgái, akik azért jöttek, hogy az embereknek üdvösséget hozzanak! A börtönőr hirtelen Pálék lába elé vetette magát és kétségbeesetten kérdezte: „Uraim, mit kell tennem, hogy üdvözöljek?” Pál és Szilász így válaszolt: „Higgy az Ür Jézus Krisztusban, és boldog leszel házadnépével együtt!” Ekkor Pál és Szilász elkezdtek Jézusról prédikálni. Elmondták, hogy Jézus azért jött erre a világra, hogy megbocsássa az em- merek bűneit és így boldoggá tegye őket. A rabok is hallgatták ezt a prédikációt. Ök is hitre jutottak és együtt keresztelkedtek meg a börtönőrrel. AHOL A SZENTLÉLEK MEGNYITJA A SZIVEKET a Jézusról szóló prédikáció előtt, mindenütt ez történik. Az emberek hisznek abban, hogy Isten Jézus Krisztusért megbocsátja bűneiket és ezáltal új életet nyernek. A bűnök terhétől, a lelkiismeret szorongásától nem is lehet más úton megszabadulni. Minden igehirdetésnek az a célja, hogy az embereket Isten kegyelmes szeretetének megmutatásával eljuttassa a bűnbocsánatban való hitre. Erre a hitre is egyedül a Szentlélek tud eljuttatni bennünket. LUTHER MÁRTON az Apostoli Hitvallás magyarázatában a Szentiéleknek erről a munkájáról ezt írja: „Hiszem, hogy a Szentlélek az anyaszentegyházban nekem és minden hívőnek naponként minden bűnt bőségesen megbocsát.” Könyörögjünk Szentlélekért, hogy ez a csoda velünk is minden nap megtörténjen. Selmeczi János EGYSÉGTÖREKVÉSEK AZ INDIAI EVANGÉLIKUSOK KÖRÉBEN A kilenc indiai evangélikus egyház vezetői egy olyan alapszabály módosító javaslatot fogalmaztak meg. amely erősíteni fogja az Indiai Evangélikus— Lutheránus Egyházak Szövetségének egységét. Az új alapszabály a szövetség elnevezéséből elhagyta az „egyházak” kifejezést és helyébe az „egyház” szót alkalmazta. Az új egyházszervezet vezetői a legutóbbi tanácskozáson elhatározták azt, hogy — a többi között — az egyházi alkotmányt végleges formába önti, kidolgozza a közös istentiszteleti rendet, egy új, közös énekeskönyvet ad ki angol és a helyi nemzetiségek nyelvén. Az egyházszövetség főtitkára, dr. Kunchala Rajaratman, egy nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy „az egyházi vezetők most kifejezettén és egyértelműen azon fáradoznak, hogy az eddigi ’több’ egyházból egy ’egy’ evangélikus egyházat hozzanak létre”. Ennek a jövőbeli útja az lehet, hpgy az eddigi kilenc tagegyház 1— ennek egyházai alkotmányos rögzítése után — az egységes Indiai Evangélikus Egyház egyházkerületeként tevékenykedjék, (lwi) „írok nektek, ifjak...” Félelmet és tiszteletet igényel tőlünk Zsid. 11, 7 NOÉ TÖRTÉNETE mindenki számára jól ismert, hiszen azok közül a történetek közül való, amelyeket már a kezdet kezdetén megtanulhattunk gyermekbiblia- órákon. Igénk jó megértéséhez azonban azt hiszem, nem árt, ha mégegyszer végig gondoljuk mit is olvasunk Mózes első könyvének hatodik fejezetében. Noét igaz, feddhetetlen embernek mutatja be,’ szemben a föld lakosságával. A föld megromlott, és megtelt erőszakossággal. Isten elhatározta, hogy özönvízzel pusztítja el a világot, de Noéval szövetségre lép és megkegyelmez neki. Noé egész életét ebben az egy mondatban summázza ez a tudósítás: Az Istennel járt Noé. így is mondhatnánk: hívő ember volt. Ez a hit az, ami Istent arra készteti, hogy szövetséget kössön vele. A világ ment a maga kerékvágásában és senki sem számított arra, hogy vége lesz. Noé azonban nem ezen tájékozódott, hanem a világra is az Istenbe vetett hittel tekintett. AMIKOR MINDEZT VÉGIGGONDOLJA a Zsidókhoz írt levél írója, akkor állapítja meg: „Noé Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmentésére!” A levél szerzője nem csupán Isten népének kiemelkedő alakjait akarja felidézni, vagy emlegetni akkor, amikor Ábelről, Énókról, Noéról, Ábrahámról, vagy Mózesről beszél. Példaként állít olvasói elé — mi- elénk — hozzánk hasonló, húsvér embereket, akik a hit útján jártak. Azért teszi ezt; hogy tanuljunk tőlük. (Ahogyan Pál apostol is a Korinthusiaknak írt első levelében azért hoz történelmi példát, hogy okuljunk azokból.) A hit egész sor példáját nézhetjük végig az ószövetségi alakok felidézésével. MINDKÉT SZÓ, amelyet kiemel igénk, s amely benne van mostani „tananyagunkban”, keveset használt, és egyre ritkábban előforduló kifejezés. A „félelem” azért, mert nem szívesen hozzuk elő, beszélünk róla, s a .tisztelet” azért, mert sokan eljátszották e szó értékét, igazi tartalmát. különösen keveset HASZNÁLJUK ezt a két kifejezést Istennel kapcsolatban. EnC ' 1 wl ••• w • /1 / / / bzivbol jövő jókívánság SZÍVBŐL JÖTT ÉS SZIVÜNK SZERINT SZÓL az Országos Béketanács vezetőinek karácsonyi és újévi jókívánsága. A kedves, meleghangú, mindenféle politikai zsargont és kopott frázist nélkülöző üzenetből két mondatot ragadtunk ki szó szerint. „A karácsonyfa, mindenki karácsonyfája alá mi hitünket és ígéretünket tesz- szük: hiszünk abban, hogy a békét meg tudjuk védeni és ígérjük, hogy a békéért, a teljes leszerelésért, gyermekeink boldog jövőjéért továbbra is együtt harcolunk a világ minden békeszeretp emberével”. A másik mondat: „Kívánjuk, hogy az új évben koronázza siker közös erőfeszítéseinket és valósuljon meg mindannyiunk leghőbb vágya: az egyetemes béke”. OLYAN CÉLOKAT FOGALMAZ MEG e néhány mondat, amikért érdemes élni, dolgozni amik minden tiszta szándékú embert közösségbe tömörítenék és az együttműködés olyan lehetőségét kínálják, amelyet jó lelkiismerettel vállalhatnak különböző világnézetű emberek. Karácsony mondanivalóját így fogalmazta meg Isten Igéje: A földön békesség és az emberekhez jóakarat. Kivétel nélkül mindenki, aki ennek a megvalósítása érdekében szolgálatot vállal, egy hatalmas közösség tagjának tudhatja magát. Százmilliók vágya .reménye és célja is az igazságos, egyetemes béke. Együtt imádkozunk érte minden keresztyén emberrel és egységben szolgálunk érte minden békét akaró honfitársunkkal és az. egész világ összes jóakara- tú emberével. B. T. AFRIKAI BAPTISTÁK ÜJ VEZETŐJE Meghatározó esemény színhelye volt a kenyai Nairobi közelében levő Brackenhurst Nemzetközi Konferencia Központ 1982. július 10-én. Tizenhat afrikai országból, huszonhárom baptista szövetség képviseletében százötven szavazati joggal rendelkező küldött megalapította az Össz-Afrikai Baptista Közösséget (AABF). Az alapszabály megvitatása és elfogadása után az AABF megválasztotta első vezető testületét. Elnök: Joao Makondewa (Angola), alelnökök: dr. Derek A. Mpinga (Zimbabve) és Solomon Kimuyn (Kenya), főtitkár és pénztáros: dr. Samuel T. Óla Akonde (Nigéria). A résztvevők kifejezték azt az óhajukat, hogy az új szervezetet a jövőben a Baptista Világszövetség területi titkárságaként kezeljék; elhatározták azt, hogy az AABF első közgyűlését 1984 februárjában tartják meg mbabvéban. (Békehírnök) nek okát szerintem a hit egyik gyermekbetegségében kell keresni. Mi is ez a gyermekbetegség? Az, hogy az evangéliumot meghalló, megismerő keresztény ember elfeledkezik arról, hogy a sze- retetét felénk árasztó, Fiát értünk odaadó Isten, a tékozló fiút hazaváró Atya nem más, mint az egész Világ Teremtője, a Mindenható, a hatalmas Ür. Mellette mi emberek csupán parányi porszemek vagyunk. Isten szeretete, bűnbocsátó kegyelme nem szünteti meg a különbséget, nem változtatja meg az Ö nagyságát. Sőt hatalmának mérhetetlen nagy voltát bizonyítja. EZÉRT NINCS JOGUNK ARRA, hogy „pajtáskodjunk” Istennel. Még akkor sem, ha a mi Atyánknak szólíthatjuk, Isten nem azért van, hogy kiszolgáljon minket. Luther Márton arra tanít a Tízparancsolat magyarázatában, hogy Istent félnünk és szeretnünk kell. A hit Istenfélelmet is jelent! Nem olyan értelemben, ahogy sok ókori vallás értette. Nem rettegnünk kell tőle. A félelem azt jelenti, hogy tudjuk és elismerjük az ő hatalmát. És egész életünket, minden cselekedetünket akarata, hatalma alá rendeljük. Ezt kell megtanulnunk Noétól. Az ő hite nem csupán azt jelentette, hogy elhitte Isten létezését, hanem azt, hogy Istent félve engedelmeskedett parancsának. A MONDAT MÁSIK RÉSZE EZ: Istent tisztelve hajtotta végre akaratát, építette meg a bárkát. Ma sokak számára az Isten tisztelete csak azt az egy órát jelenti, amit vasárnap együtt töltünk a gyülekezet közösségével a templomban. S ezzel már „megtiszteltük” az Istent. Az istentisztelet pedig nem egy alkalom, hanem életforma. Ahogyan Noé életét is ez jellemezte: Istennel járt. Pál apostol is arról beszél a Rómaiakhoz írt levelében, hogy az okos istentisztelet az egész életünk odaszánása Istennek. Istent nem csak a templomban lehet tisztelni — hanem az iskolában, a munkahelven, otthonunkban. Munkaidőben és szabadidőben egyaránt. Sőt, templomi istentiszteleteink ' csak akkor lesznek értékesek, ha a háttérben ott van életünk istentiszteletének aranyfedezete. A HIT SOHASEM VÉGSŐ, stabil, változatlan állapot, hanem az Isten állandóan megújuló kegyelme, amit napról napra tanulnunk és befogadnunk kell. E tanulás közben kell újra meg újra elővenni ezt a két tantárgyat: tisztelet, félelem. Nem könnyű tantárgyak ezek. Akinek új — el kell kezdeni tanulni, akinek nem új, át kell ismételni! ifj. Hafenscher Károly Februári krónika 1943. február 2. A sztálingrádi csata vége A második világháború egyik legnagyobb és legjelentősebb hadművelete fejeződött be 40 évvel ezelőtt ezen a napon. A német haderő már 1942. szeptember 13-án elérte Sztálingrádot, de a hős városvédők elkeseredett harca miatt meghiúsult a német hadvezetés gyors bekebelezési terve. A szovjet hadvezetés hatalmas tartalékerőket összpontosított a város köré. Január 8-án ultimátumot intéztek a német hadsereghez. Ennek elutasítása után február 2-ig tartott a bekerített csapatok felszámolása. Ez a szovjet győzelem döntő fordulatot hozott az egész világháború kimenetelére. 1808. február 21. Wilhelm Löhe születése : A női diakóniai szolgálatot lutheri hitvallásos szellemben elmélyítve állította az evangélikus egyház szolgálatába. 1854- ben alapította meg a ma már ■"ilághírűvé nőtt intézmények magvát egy bajorországi kis faluban, Neuendettelsauban az általa létrehozott és mára már kisvárossá nőtt diakonissza anyaházban. Polgári városból (Fürth) származott, de nagyon kötődött az egyszerű falusi környezethez és emberekhez. Ahol segédlelkészként vagy lelkészként megfordult, mindenütt tanítót, igehirdetőt, lelki tanácsadót láttak benne. Teológiai érdeme a lutheri liturgia és a lutheri gyülekezeti gyakorlat őrzése, tiszta ápolása. „Mit akarok? Szolgálni akarok. Kinek akarok szolgálni? Az Úrnak az ő nyomorultjain és az ő szegényein. És mi a jutalmam ezért? Az a jutalmam, hogy szolgálhatok” — vallotta. Egy csendes falusi temetőben szürke síremlék egyszerű virágokkal hirdeti emlékét. De a faluból azóta többezer nyomorultat gondozó „emlék-sziget” lett. 1908. február 22. Albrecht Goes író születése 75 éve született a német költő. elbeszélő és esszéista Lagen- bautingenben. A második világháborúban tábori lelkészként teljesített szolgálatot. Munkásságát mindig uralta a háború borzalmas pusztításának megrázó élménye. Minden művében vall arról, hogy az emberi lét legnagyobb kísértése a háború. Lírája is vigasztalás a modern kor szenvedő emberének. Híres elbeszélése, az „Égő áldozat" a zsidóüldözések idejét eleveníti fel megrázó és megtisztító erővel. Isten igéjére figyelmeztetve és azt szívünkbe lopva vigasztal az „Írás a kézen” című versében: „Ha sokszor fáj az élet, az éj s nap egy sírás, javadra lesz, csak bízzál, e kézírás” Egész művészetén érződik a modern kor Isten-keresése és a megtalált élményről szóló vallomás. 1883. február 23. Karl Jaspers filozófus születése A német egzisztencializmus vezéralakja, a baseli egyetem tanára volt. Nem tartozott azok közé, akik simán és kényelmesen futottak be egy sikeres tudományos karriert Rengeteg kellemetlensége volt a környezetével kapcsolatban, hiszen megnyilvánulásaiban mindig az aktuális politikai, társadalmi vagy a századunkat olyan közvetlenül érintő valóságos kérdésekről vallott, mint a háború, erőszak, tekintély-elv. diktatúra, stb. Minthogy pszichiáterként kezdte működését különösen is érzékenyen érintette őt minden belső és mély létkérdés az emberi élet területén (bűn, betegség. halál. stb. az ún. határszituációk). Egy ponton egyetértésben volt professzortársával, Kari Barth-tal a nagy viták ellenére is, ahogyan azt ő maga fogalmazta: „Hogy mi lesz az egyházból, az nem a teológusokon múlik, hanem az egyszerű lelkészeken.” Filozófiai iskoláját (filozófiaszakot sohasem végzett!), gondolkodását előbb tudjuk összhangba hozni Schleiermacher, Ritschl vagy Rudolf Otto teológiájával, mint akár Barth, akár Bultmann gondolkodásával. 1933. február 27. A Reichstag felgyújtása Ezen a napon gyújtották fel a Reichstag épületét a fasiszták, és a merénylettel a kommunista pártot vádolták. Az esményt a német fasiszták által provokált per, a „lipcsei per” tárgyalta 11933. szeptember 21. — december 23.). A per egyik fő vádlottja, Dimitrov a vádlottak padján tanúsított magatartásával a fasizmus elleni küzdelem példaképévé vált. A világszerte kibontakozó tiltakozások miatt kénytelenek voltak át felmenteni. Az irodalomnak és a művészeteknek azóta is szimbolikus alapanyaga ez a megrázó eseménysor. 1683. február 28. Réaumur francia fizikus születése 400 évvel ezelőtt ezen a napon született René Antonie Ferchault de Réaumur, francia fizikus. Felfedezése a róla elnevezett hőmérsékleti skála, amelyet 1730-ban vezettek be. Ez a skála a jég olvadáspontja és a víz forráspontja közötti távolságot 80 egyenlő részre osztja. Szabóné Mátrai Marianna
