Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-25 / 52. szám

Üdvözítő született „írok nektek, i[jak.. Kell-e karácsonyi hangulat? rácsonynak hagyományos családi megünneplése olyan „szirupos”, vagy „giccses”, és nem illik hoz­zánk. Ma, a nosztalgiahullám kor­szakában különösen is van helye életünkben karácsony ilyen han­gulatos megünneplésének. Nem is szólva arról, hogy a nosztalgia­hullám és, karácsony hangulatos megünneplése is valami olyasmit akar pótolni az életünkben, ami manapság nagy hiánycikk: az ér­zelmet, a hangulatot. Hányszor panaszkodnak pszichológusok és pedagógusit, hogy milyen nagy kár, hogy a mai fiatalok érzelem­szegények. Karácsony jó alkalom arra, hogy színvonalasan gazda­gítsuk érzelmi életünket. A teo­lógiai hallgatók egy kis csoport­ja egy erdélyi betlehemes játékot tanult meg, és ennek hangulatos előadásával járt . végig jó pár gyülekezetei, hogy ezáltal is gaz-, dagítsa gyülekezeti tagjaink, el­sősorban a fiatalok érzelmi éle­tét. Réméljük, nem eredmény nélkül. PERSZE TUDJUK, HOGY KA­RÁCSONY TÖBB ENNÉL. Több a betlehemes játéknál, a hangu­latos családi karácsonynál. De á karácsonyi hangulat számára is, segítség lehet karácsony igazi lé­nyegének megértéséhez. Kará­csony hangulatos ünneplése mel­lett meg kell hallgatnunk a ka­rácsonyi igehirdetéseket, végig kell gondolnunk, hogy Jézus ma is azért jön, hogy a tehetetlen­ségben vergődő világnak, a he­lyüket lázasan kereső fiataloknak,, a válságba került családoknak, a feszültségek és félelmek között élő egész emberiségnek igazi meg­oldást, örömet, békét, üdvösségét hozzon. S ha ezt megértjük, ak-. kor őszintén tudunk részt veinni. a karácsonyi ünneplésben és bol­dogan tudjuk ajkunkra venni a hangulatos karácsonyi énekeket. Selmeczi János Az Ige testté lett r, A szent este tehenek kedvéért jött a Krisztus? Nézz rá! Ha valami ;más teremt­ményen akart volna segíteni, akkor annak képében jött volna eL O azonban ember Fia lett „És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert imé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: mert született nék­tek ma a Megtartó, lei az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2,10-11.) Ezen a kis „néktek” szócskán ujjongnunk kellene. Mert nem holmi fatuskónak, vagy a köveknek mondja ezt az angyal, hanem az embereknek. Nem is csupán egy-kettőnek, hanem az egész nép­nek. Mit kezdjünk hát vele? Kételkedjünk továbbra is az Isten kegyelmében? Mondogassuk, hogy Péter és Pál örülhet a Megtar­tónak, de nékem szegény bűnösnek e drága kincshez nincs jogom?! De ha nem a tied, akkor hát kié? Tán bizony a ludak, récék és Kié legyen hát ez a gyermek, ha nem a miénk, embereké?! Az angyalok néni szorulnak rá, az ördögöknek nem kell. Mi azonban rászorulunk, aminthogy értünk lett emberré. Ügy illik hát, hogy örömmel vegyük, ahogy az angyal mondja: „Született néktek a Megtartó.” Nem nagyszerű és dicső, hogy ilyen örömhírt hoz em­bernek angyal az égből? S ujjongó angyalezrek biztatnak, hogy mi is örvendezzünk s hálával vegyük e nagy kegyelmet?! írjuk hát a „néktek” szócskát lángbetűkkel a szívünkbe s Megtartónk szü­letését fogadjuk örömmel. („Jer örvendjünk keresztyének!” Luther írásaiból összeállította: Karl Witte. Fordította: Szabó József, 1938) A FÉLELEM EGYIDŐS AZ EMBERISÉGGEL. Az emberi élet feltétele, hasonlóan minden más élőlény létéhez, a környezethez való alkalmazkodás képessége. A félelem valós alapja a kétség, va­jon tudok-e majd jól válaszolni a környezet váltzásaira, időben ész- reveszem-e a jelzéseket. A féle­lemérzés biológiai gyökere tehát feltétlenül tartalmaz pozitív elemet. Egyrészt a tapaszta­laton is alapuló szerénységet, nem vagyok olvgn kiváló, hogy bizonyosan megfelelő lesz alkal­mazkodásom, másrészt ezzel is összefüggésben az óvatosságot. A félelemérzés figyelmeztetést je­lent, vigyázz, legyél éber, hogy gyorsan és jól tudjál válaszolni a környezet kihívásaira. A félelemérzés biológiai tartal­mában nem nehéz felismerni az örökletes meghatározottság sze­repét. —• Jegyezzük meg rögtön, mielőtt valaki túlzott hangsúlyt tulajdonítana ennek, ’. ogy csak résztényező, ha lebecsülése hiba is lenne. — Azonos családi hát­térrel rendelkező, azonos körül­mények között nevelkedő gyer­mekek és -felnőttek eltérő féle­lemreakcióiban nem vitatható az öröklés jelentőséege. A TÖRTÉNELEM SORÁN AZ EMBER a természeti környezet­tel vívott csatában egyre inkább mesterséges környezetet teremt magának. E folyamat századunk­ban hihetetlenül felgyorsult. Az emberiség egvre nagvobb hánya­da él városokban, illetve nagy­városokban, legjellemzőbbek e Mindennapi félelmeink tendenciára a szintén növekvő számú sokmilliós metropolisok. A mesterséges környezet rend­kívül erőteljesen megvilágítja az emberi élet alapvető változásai­val kapcsolatban félelmeink vál­tozását, illetve a hangsúlyok el­tolódását. Röviden úgy fogal­mazhatunk, ha nem is küszöbö- lődött ki félelmeink biológiai háttere, hiszen realitás a beteg­ségektől, a haláltól való félelem, de a mesterséges környezet olyan védettséget nyújt a természettel, természeti csapásokkal, élett .len és élő kóroki tényezőkkel szem­ben, ami korábban elképzelhe­tetlen volt. Mai félelmeinkkel kapcsolatban szomorúan keli felismernünk, hogy gyökerük többségében magunkban, illetve humán értelemben, vett környe­zetünkben rejlik. 1 Súlyos bizo­nyíték erre a mai orvostudo­mányban egyre inkább uralko­dóvá váló pszichoszomatikus be­tegségszemlélet. Érthető ma is az egészségért, a testi és lelki egész­ségért való aggodalom, de reali­tás, hogy a mai ember egészsé­gét fenyegető ártalmak többsége lelki működési zavar talaján fej­lődik ki, vagy legalábbis pszic­hikai tényező is szerepel a szer­vi elváltozás létrejöttében. Szinte megfordult a helyzet a történelem korábbi szakaszaihoz képest. Egyre többen tanácsol^ ják a természettől védett kör­nyezetében félelemben élő em­bernek, hogy menjen vissza a természetbe, vagy legalább kö­zelítsen a természethez, növelje ilymódon testi és lelki állóké­pességét, edzettségét. MINÉL VÉDETTEBB BIOLÓ­GIAILAG AZ EMBER, annál nyilvánvalóbb, hogy biopszicho- szociális lény, azaz a természet­től való védettség nem jelent pszichikai és szociális értelem­ben védettséget, sőt a társadalmi ember félelmei a biológiai vé­dettségben, főként hajlamosító örökletes háttérrel, fel is erő­södhetnek. Erre az állapotra már inkább illik a szorongás ki­fejezés. És a szorongás, az átme­neti is, de a tartós szorongás kü­lönösen, szinte elviselhetetlenné teszi az életet. Leküzdésében, még inkább megelőzésében nem hangsúlyozható eléggé a család szerepe. Az első életévek érzel­mi tartalma meghatározó egész életünkre. Ezért sem döntő az öröklés. Labilisabb idegrendszerű, de érzelemgazdag elfogadó csa­ládban növekvő gyermek nehéz körülmények között is kiegyen- súlyozattabb maradhat, mint erős idegzetű, de érzelemszegénv környezetben felnövő ember, akit a megterhelések, az ezekkel összefüggő félelem könnyen so­dor deviáns magatartásba. A la­bilisabb idegzetű embert, a tá­mogató, szerető közöség hiánva neurózisokra hajlhmosítjá, az erő­sebb idegzetűek reakciója in­kább az - antiszociális magatartás. Mai félelmeinkben szinte egyenrangúan erős a magánytól való félelem és a másik ember­től, emberektől való félelem. Sokak számára olykor konflik­tusként is jelentkezik ez a hely­zet. Mi a kevésbé rossz? Az egyedüllét, amely ugyan kínzó lehét, de másoktól nem kell fél­ni, vagy a megkeseredett kap­csolatban élés, melyben rutinsze­rűvé válik a másik gyötrése. ÉLETÜNK NAGY RÉSZE KÉT SZÍNTÉREN ZAJLIK. Család­ban és munkahelyen. Ez utóbbi is számos félelem, szorongás for­rása. Kezdve a még pozitívnak tekinthetőn, amelynek felfokozá­sa azonban súlyos neurózisok eredője lehet: meg tudok-e fe­lelni feladataimnak, lépést tu­dok-e tartani a fejlődéssel. — Nem jó a torkunkban szorító ér­zéssel bemenni a munkahelyre, félve főnöktől, kollégától. Sok vezető véli tévesen úgy, hozzá­tartozik a munkafegyelemhez a beosztottak szorongása. (A fe­gyelemhez sem, de a teljesít­ményhez mégkevésbé.) Félelmeink sajátos összefüg­gést mutatnak életkorunkkal. A gyermekkori félelmek fő motí­vuma az ismeretlentől, a bizony­talanságtól való félelem. Ezért is meghatározó a szülők személyi­sége. — Felnőttkorban a munka és a magánélet kudarcai, esek lehetősége váltanak ki szoron­gást. — Ahogy túljutunk életünk delén az idős korban a magány­tól, nélkülözéstől és a haláltól való félelem fenyeget. NEHÉZ MEGHATÁROZNI MEDDIG SZOLGÁLJA biológiai és társadalmi alkalmazkodásun­kat a félelemérzés — meddig''* J) életösztön — és mikor válik * olyan mérvű szorongássá, amely megkeseríti az életet és szervi elváltozások, betegségek kiindu­lópontja is lehet. A félelemérzés teljes hiánya gátlástalanságot szül. — A szorongástól való / szabadulni akarás önpusztító formái, melyek a környezetet is, súlyosan terhelik, az alkoholiz­mus és a drogfogyasztás. — Fel­fedezhető a félelemérzés elutasí­tásának a motívuma a terroriz­musban, közvetlenül az öngyil­kos kamikaze akciókban. A kör bezárul. Egyéni szoron­gásaink kozmikus félelemmel párosulnak. Az emberiség egyre inkább rendelkezik az életet megkönnyítő, megszépítő, meg­hosszabbító eszközökkel. De az emberiség elpusztítására alkal­mas eszközökkel is. Mindennapi szorongásaink az emberiség jö­vőjével kapcsolatos egyetemes szorongással ötvöződnek. Hiszen ^ egy-egy család, vagy munkahely B sorsát, illetve népek, földrészek sorsát meghatározó kérdésekben egyaránt emberek, érzelmekkel, indulatokkal, félelmekkel... ren­delkező emberek döntenek. Dr. FrenkI Róbert Lk 2,10 AZ ELSŐ KARÁCSONYKOR, A BETLEHEMI MEZÖN Isten angyala így adta hírül a pászto­roknak a kis Jézus megszületé­sét: „Ne féljetek, mert íme hirr detek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz: Üd­vözítő született ma nektek, az Ür Krisztus, a Dávid városában.” Mit jelent ez a furcsa kifejezés: Üdvözítő született? Miért kell örülni ezen a pásztoroknak és az embereknek ? Isten azt akarja, hogy az em­berek szeretetben, békességben és boldogságban éljenek. Már itt e földön boldogok legyenek és egykor reszesei lehessenek az örök boldogságnak a mennyor­szágban. Isten erre a boldogság­ra, üdvösségre vezető utat is megmutatta. A Tízparancsolat­ban kinyilatkoztatta akaratát és megígérte, hogy azok. akik ezek szerint a parancsolatok szerint élnek, boldogok lesznek. Hogy még könnyebb dolguk legyen az embereknek, a Tízparancsolatot egyetlen parancsolatban foglalta össze: Szeresd Istent és szeresd az embereket! AZ EMBEREK MEG IS PRÓ­BÁLTÁK MEGTARTANI ezeket a parancsolatokat. Azonban rá­jöttek arra, hogy képtelenek be­tölteni Isten törvényeit. Ha egy- egy parancsolatot néha meg is tudnak tartani, Isten minden pa­rancsolatának megtartására gyen­gének bizonyulnak. A Szentírás nagyon szemléletesen írja le, ho­gyan szenvedtek kudarcot az em­beri próbálkozások a törvény megtartására, az üdvösség eléré­sére. Már az első emberpár,en­gedetlen volt Isten parancsának, és minél jobban elszaporodott az emberiség, annál jobban elsza­porodott az engedetlenség, a bűn is. Hiába büntette Isten özönvíz­zel az emberiséget, hiába próbál­ta sokféle módon nevelni az em­bereket, még Isten kiválasztott népe is képtelen vol^rja^figy Isten akarata,i^zerint. Isten azonban megkönyörült a. bőn rabságában vergődő emberi­ségen. Már az első emberpár bűn- besése után megígérte, hogy fog küldeni valakit, aki legyőzi a Kí- sértőt és képessé teszi az embe­reket Isten parancsolatainak be­töltésére. Ezt az ígéretét Isten a történelem folyamán többször is megismételte. Az emberek^tudtak Istennek erről az ígéretéről, és a szívük mélyén ott volt a vágya­kozás, hogy bár csak minél előbb beteljesedne Isten ígérete. Ezéri volt olyan nagy öröm a pászto­rok számára az angyal üzenete Üdvözítő született ma nektek. JÉZUS MEGSZÜLETÉSÉBEN TEHÁT ISTEN RÉGI ÍGÉRETŰ teljesedett be, a betlehemi istál­lóban megszületett kis Jézusbar az Üdvözítő, vagy egy másik ki­fejezéssel, a Megváltó jött el s világra, hogy az embereket bol­dogságra, üdvösségre vezesse. Ez1 a küldetését Jézus úgy töltötte be hogy szeretetével lehajolt az em­berekhez, tanította, gyógyított őket, megbocsátotta bűneiket éí még az életét is feláldozta azért hogy az emberek megszabadulja­nak a bűn hatalmából. Jézus a mi Üdvözítőnk is Egyedül ő tud bennünket is ké­pessé tenni arra, hogy megtalál­juk boldogságunkat, üdvösségün­ket. Csak az ő nagy szere tét énei az átélése, a vele való közösséf megtapasztalása által szabadul­hatunk meg mi is bűneinktől és élhetünk Istennek tetsző, boldof új életet. Ezért nemcsak a betle­hemi pásztorok számára, hanen a mi számunkra is kimondhatat­lan nagy öröm karácsony öröm üzenete: Jézusban Üdvözítőnk Megváltónk született. Szeretete szolgálata által miénk lehet a bé ke, az üdvösség. EZÉRT HÁT ŐSZINTE SZÍV VÉL VEGYÜK AJKUNKRA m is az örvendező karácsonyi éne két: Itt a karácsony, itt a Megváltó! Szálljon az égig boldog énekszó! Eljött a mennyből, emberié lett Ö hoz a földre békességet. S. J ÜNNEPEINK KÖZÜL TALÁN KARÁCSONY ÜNNEPÉHEZ kap­csolódik a legtöbb hangulati elem. Milyen hangulatos, amikor karácsony este együtt van a csa- ád a karácsonyfa körül, csillog­lak a karácsonyfagyertyák, vib- álnak á csillagszórók és kis test- éreink arca kipirul az örömtől a silíogó karácsonyfa, no meg a :arácsonyfa alá helyezett aján- lékok láttán. A legtöbb felnőtt­iek karácsonyról ez a hangula- os karácsonyi emlék jut az eszé- >e. Sokan azt mondják, hogy ez a ok karácsonyi hangulati elem ilnyomja karácsony lényegét és íarácsony fő üzenetét. Karácsony­iak ugyanis az a lényege, hogy sten megszánta a tehetetlenség­ien vergődő világot és Üdvözítő- il elküldte a földre egyszülött fiát, Jézus Krisztust. A betlehe- ni istállóban megszületett kis permekben Isten egyszülött Fia ott el közénk, hogy nekünk örö- net, békességet, üdvösséget hoz- :on. Megfér-e egymással ez a ket- ;ő: a karácsonyi hangiüat és ka- -ácsony igazi öröm üzenete? ÉRDEKES, HOGY A KARÁ­CSONYI ESEMÉNYNEK ez a tétféle értékelése, karácsony íangulatos leírása és karácsony eológiai értékelése már az első ceresztyének idejében megvolt, ámikor Lukács evangélista leírja i karácsonyi eseményt, nem tud szabadulni a karácsonyi hangu- ati elemektől. Ezért ír a szállást teresé házaspárról, a betlehemi istállóról, a jászolbölcsőről, a me­nőn virrasztó pásztorokról, az an­gyalok énekéről, a pásztorok és a napkeleti bölcsek hódolatáról. Olvassuk el Lukács evangéliu­mának második részét ilyen szempontból, és meglátjuk, meny­nyi karácsonyi hangulati elemet találunk a leírásban! Ezzel szemben János evangé­lista szinte tudatosan kerüli a hangulati elemeket, amikor a ka­rácsonyi eseményről tudósít. Ilye­neket mond: Kezdetben volt az Ige és az Ige Istennél volt és Is­ten volt az Ige. Az Ige testté lett, és élt közöttünk és láttuk az ő dicsőségét. A saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Olvassuk csak el János evangé­liumának első fejezetét és figyel­jük meg, mennyire teológiai mó­don és lényegre törően fogalmaz János, amikor a karácsonyi ese­ményt akarja továbbadni olva­sóinak! MELYIK FELFOGÁSNAK VAN IGAZA? Lukácsnak, aki a kará­csonyi történés hangulatos leírá­sával adja tovább a karácsonyi örömhírt, vagy Jánosnak, aki lé­nyegre törően, teológus módon cselekszi mindezt? Az a tény, hogy mind a két tudósítás bele került az újszövetségi kánonba, arról beszél, hogy az egyház ítélete szerint karácsony ünnepéhez mind a kettő szorosan hozzá tar­tozik. -Erről tanúskodik az egy­ház története is. Karácsony meg­ünnepléséhez éppen úgy hozzá tartoznak a betlehemes játékok, a hangulatos karácsonyesti éjféli istentiszteletek, mint a karácsony­kor elhangzó prédikációk. Az egyik kiegészíti a. másikat. Az igaz, hogy a karácsonyi hangulat önmagában mit sem ér, de az is igaz, hogy a karácsonyi örömüze­net lényegét segíthet megérteni és elfogadni a karácsonyi han­gulat. Ne szégyelljük hát a karácso­nyi hangulatot! Ne szégyelljük azt, hogy már jóval karácsony előtt elkezdjük törni a fejünket, hogy mivel szerezzünk karácso­nyi meglepetést és örömöt azok­nak, akik közel állnak hozzánk. Ne gondoljunk arra, hogy a ka­

Next

/
Thumbnails
Contents