Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-12-18 / 51. szám

Nap és pajzs az Úr! A kőszegi gyülekezet kettős ünnepe TÖBB HÓNAPOS ELŐKÉSZÜ­LET UTÁN kettős jubileumi ünnepségre várta vendégeit a kőszegi gyülekezet: Luther Már­ton születésének 500. és temploma építésének 200. évfordulóját egy­szerre ünnepelte az eredetében a 16. század második harmadáig visszanyúló kőszegi evangélikus- ság. Luther Mártonra emlékezésünk belesimult a sok ünnepi alkalom sorába, amelyet ezen az őszön egyházunkban is tartunk. A 200. templomépítési évforduló ünnep­lése azonban nyitánynak tekint­hető. Minden bizonnyal egyik első alkalma volt egy több évig tartó ünnepségsorozatnak, amely­be egyre több hazai gyülekeze­tünk kapcsolódik majd bele. A kőszegi gyülekezetnek a 16. szá­zad közepétől volt már temploma, t a 17. sz. húszas éveitől már kettő is, egy magyar és egy német, de 1671-től 1783-ig templom, lelkész, iskola és tanító nélkül éltek az ősök itt, s Nemescsó artikuláris temploma volt számukra a haj­lék, „a” templom. A II. József-féle Türelmi Rendelet után, amint le­hetett, templomépítésbe fogott a 110 éves templomnélküliség után is a város népességének közel 30 %-át kitevő evangélikusság (5030 lakosból kb. 1500 volt evan­gélikus). 1783. június 25-én volt a templom ünnepélyes alapkő-le­tétele Asbóth János Gottfried akkori lelkész szolgálatával, és 1783. november 30-án, tehát öt hónapi munka után, felszentelték a templomot! Advent első vasár­napján történt ez. ERRE AZ ESEMÉNYRE EM­LÉKEZTÜNK, s nagy ünnepün­kön együtt örült velünk városunk népe és sok, messziről, hazai gyü­lekezetekből és külföldről jött vendégünk is. A kőszegi gyülekezet ünnepe az egész város ügyévé lett. Ezt — többek között — abban is meg­tapasztalhattuk, hogy az ünnepi szolgálatra érkező Dr. Nagy Gyu­la püspököt 'ág^íeléségét Fehér1 Károly esperest és a gyülekezet lelkészét fogadta a Városi Taná­cson Preininger Ferenc tanácsel­nök, Hauer Tamásnak, a Haza­fias Népfront Városi Bizottsága titkárának társaságában. S ezek után mindketten résztvettek az emlékünnepélyen is. delet értelmében torony nélkül épült templom közeiében 1930- ban, tehát mindössze jó fél év­százada, építettek egy harangtor­nyot azzal a céllal, hogy később egy, a mostaninál nagyobb templomot is építenek oda. A to­Dr. Nagy Gyula püspök szolgálata kőszegen (Balra Fehér Károly es­peres, jobbra Ittzés János lekész) ronyban két harang is volt, de az egyik a háború áldozatául esett, pedig alig szólt 14 éven át. Az azóta árválkodó harang mellé most került fel az új „testvér”, egy 300 kg súlyú (éppen mint az elpusztult) harang. A Jn 4,19—30 alapján szóló püs­pöki igehirdetés az igazi isten- tisztelet titkáról beszélt. Istennek a Lélekben és igazságban való iimádása a“gyülekezetben ad indí­tást a hétköznapokra, szolgála­tunk hűséges betöltésére. Amikor a hararigszentelést vég­ző püspök szavára az ünnepélyes csendben megkondultak a haran­gok, értettük és éreztük a 84. Zsoltár szép mondatát: „Nap és pajzs az Ür!” Ezen az ünnepi istentiszteleten is elhangzott egy kórusmű bemu­tató előadásban. Sulyok Imre ze­neszerző a kőszegi gyülekezet ké­résére erre az alkalomra a 84. Zsoltár egyes verseire írta ezt a művet. Annak a zsoltárnak a sza­vai hangzottak fel Isten dicséreté­re, a templomért való hálaadásra az énekkar ajkán, ‘amely zsoltár alapján 1783. június 1-én a 110 éves nemescsói időszak után az ..első szabad prédikációt” tartotta Kőszegen Asbóth János Gottfried. S ennek a zsoltárnak a szavaihoz kapcsolta a közgyűlést megnyitó szép vallomásának gondolatait Szendrö János, a gyülekezet felü­gyelője is. A közgyűlésen a gyülekezet lel­késze köszöntőié a vendégeket, s közöttük azokat is, akik régi kő­szegi lelkészek leszármazottai vagy családtagjai. Így köszöntöt­tük a Schneller, a Michaelis, a Pröhle, a Balikó és a Fliegensch­nee családok velünk ünneplő le­származottad is. A lelkészi beszá­moló elmondta azt is, hogy nem­csak harangot öntetett a gyüleke­zet, hanem elektromos padfűtést is bevezettetett templomába és felújíttatta a falszínezést is. Így is bizonyságát' adta a gyülekezet, hogy a 200 éves templom drága és fontos neki. Szendrői Jánosnak, a kőszegi gyülekezet felügyelőjének mun­káját dicséri az a kiállítás, amely­nek anyagát ő állította, s részben gyűjtötte is össze. Ez a kiállítás a kőszegi gyülekezet régebbi és kö­zelmúltbeli életét mutatja be do­kumentumok segítségével. Ittzés János Tirrmesei Erzsébet: —* ----------c— --------^ SÁ TRAK A NOVEMBERI KÖDBEN Kékek, pirosak, sárgák. Zárt az ajtajuk, árvák. Körülöttük köd kavarog. Hova lettek a vidám kacagások? Hova lettek a nyári dalok? LUTHERRA VALÓ EMLÉKE­ZÉS JEGYÉBEN két előadás is elhangzott. Dr. Nagy Gyula ünne­pi előadásában rámutatott, hogy az igazi ünneplés nem merülhet ki a puszta emlékezésben, visz- szatekintésben, hanem fel kell mutatnia azt az örökséget, amely ma is gazdagítja mindazokat, akik készek így ünnepelni. Dr. Fabiny Tibor professzor, a Teológiai Aka­démia dékánja előadásában a reformáció örökségének értékeit a kőszegi gyülekezet történetében riTutatta fel. Fehér Károly esperes záróáhítata Jel 14,6 alapján arról tett bizonyságot, hogy Isten örök evangéliuma mindig embereken keresztül hangzik, de úgy, hogy az evangélium sorsát ö tartja ke­zében, és személyválogatás nélkül megajándékozza vele mindazokat, akik nyitott szívvel fogadják. Gazdagította az ünnepség prog­ramját Schmidt Tivadarnak, a müncheni operaház nyugalmazott tagjának éneke, valamint a gyü­lekezet kibővített énekkarának szolgálata is. A Mosonyi István karnagy segítségével fekészült énekkar bemutatta a szerző ve­zényletével az „In memoriam M. L.” c. kantátát, amelyet Reményi Attila énekkarra, rézfúvókra és orgonára írt. Az orgonaszólamot a gyülekezet fiatal kántora Csiz­madia Béla, a fúvós-szólamokat Németországból jött, ill. hazaláto­gató vendégeink játszották. Éne­kelte még a kórus Kapi-Payr: Mint kőszál a tengerben című, a reformáció 400. éves évfordu­lójára írt művét is. VASÁRNAP ISMÉT ZSÚFO­LÁSIG MEGTELT a kőszegi templom. Ezen az ünnepi isten­tiszteleten adott hálát a gyüleke­zet 200 éves templomáért Isten­nek. Mégsem csak emlékezés volt ez a nap, mert az ünnepi szolgá­latot végző Dr. Nagy Gyula püs­pök harangot is szentelt ezen az istentiszteleten. A Türelmi Ren­Köröttük csak emlékek járnak, mint csendes novemberi árnyak. Csak a Balaton habja beszél. .. s a sátrak hallgatag födelére sárga levelet sodor a szél. Mert közeledtével a télnek a sátorlakók hazatérnek. Emlegetik még a nyarat, de örülnek az otthon melegének, és a sátor üres marad. Sátrak novemberi ködben . .. Hirtelen szívembe döbben: ha elérnek a téli fagyok, hamarosan költözöm én is,- hiszen sátorlakó vagyok. Színesen hullnak a lombok. Üt az óra, és búcsút mondok ... mögöttem az őszi határ ... Indulok az atyai házba. Tárt kapuja vár. Hazavár. — Advent 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Fii 4, 4—7; az igehirdetés alapigéje: Jn 3, 25—30. — MISKOLC. Luther Márton születésének 500 éves évforduló­ján a Borsód—Hevesi Egyházme­gye gyülekezetei együtt hallgat­ták meg dr. Fabiny Tibor teoló­giai professzor, dékán előadását A reformátor öröksége címmel. Az előadást követően a miskolci protestáns énekkar Luther éne­keinek feldolgozásából adott elő, majd a gyülekezet az Ür oltárá­hoz járult. Igét hirdetett Szebik Imre esperes. — ÓBUDA. November 10-én, Luther születése napján a gyü­lekezeti termet zsúfolásig meg­töltötték a hálás emlékezők. „Luther üzenete a mának” cím­mel tartott értékes előadást dr. Hafenscher Károly deák-téri lelkész. Az előadást kérdések és hozzászólások követték. i — DUNAEGYHÁZA. A teoló­gus-nap alkalámból a gyülekezet 11 620 Ft-tal támogatta lelkész­képzésünket. — PESTÚJHELY. A Lelkészi hivatal és lakás új címe 1984. január 1-től: 1158 Körvasút sor 53. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ Borbás Lajos és felesége, sz. Windekker Rozália, a kiskunhala­si gyülekezet presbitere novem­ber 27-én ünnepelték házasságkö­tésük 40. évfordulóját a gyüleke­zeti közösségben és az együttes úrvacsoravételben. — özv. Szabó Jenőné. sz. Mes- terházy Piroska, a celldömölki gyülekezet tagja rövid szenvedés után 82 éves korában elhunyt. Te­metése október 7-én volt Celldö- mölkön. Isten békessége őrizte meg, mert házát kősziklára épí­tette. AÜ VASÁRNAP IGÉJE Segítsük egymást örömre! Jn 3,25—30 AZ ÖRÖM HOZZÁTARTOZIK AZ ÉLET TELJESSÉGÉHEZ. Az örömtelenség olyan teher, amely alatt lelkileg megnyomorodik az ember. Felbecsülhetetlen azoknak szolgálata, akiknek szava, közel­sége, élete örömre segít. De fsak azok tudják elvégezni ezt a szol­gálatot, akik maguk is örvendező emberek. Hogyan lehetünk örö­möt továbbsugárzó emberekké? HA MEGSZABADULUNK MINDENFAJTA FÉLTÉKENYSÉGTŐL. Keresztelő János tanítványai féltékennyé válnak arra a hírre, hogy Jézus is keresztel, és „mindenki őhozzá megy”. Bennük úgy él Jé­zus és a Keresztelő találkozásának emléke, hogy a „Jordánon túl” János volt a nagyobb. Mit félthetnek? Az embereket? Semmikép­pen sem, hiszen azok jó helyen vannak Jézusnál! A saját népsze­rűségüket, sikerüket szeretnék megtartani. A féltékenység a leg­több esetben mellékes dolgokat tesz fontossá, és a célt szem elől téveszti. Pál apostolnak volt oka szolgálata féltésére, mégis így ír: „. . . bármelyik módon is, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fo­gok” (Fii. 1,18). Karácsonyra készülve, örömöt akarunk szerezni. Sikerülhet-e ez a szándékunk, ha valaminek a féltése miatt öröm- telenek maradunk? Így készülődésünkhöz tartozzék az az imádság is, hogy Isten szabadítson meg a féltékenykedéstől! HA FELISMERJÜK ÉS EL TUDJUK FOGADNI LEHETŐSÉGE­INKET ÉS KORLÁTÁINKAT. Keresztelő Jánosról tömegek vallot­ták: „ó a Krisztus!" Kevés kell ahhoz, hogy az ember annak lássa magát, aminek mások látják. Titok, hogy a Keresztelőnek nem volt-e olyan pillanata, amikor vágyakozása összecsendült a sokaság, várakozásával. Belső küzdelmei rejtettek maradnak, de azt tudjuk, hogy amikor színt kellett vallania, nem késlekedett kimondani: „Nem én vagyok a Krisztus!” Ezzel a vallomással szolgálatainak távlatát is megfogalmazza: „...előtte küldettem el.” Korlátja, hogy ő nem a Krisztus. A lehetősége, hogy Krisztus útját készítheti. Ma­gunkat is így kell látnunk, nehogy túl sokat képzeljünk szemé­lyünkről, és emiatt túl keveset tegyünk másokért. Saját dolgaink­ban jelentkező megalapozatlan igényesség éppen úgy elveheti örö­münket, mint a mások felé tanúsított felelőtlen igénytelenség. HA MEGVILÁGOSODIK ELŐTTÜNK, HOGY ISTEN A KORLÁ­TÁINKKAL EGYÜTT HASZNÁL FEL MINKET. „Nem kaphat az ember semmit, ha nem a mennyből adatott meg neki” — olvashat­juk igénkben tovább Keresztelő, János bizonyságtételét. Isten nélkül értelmetlen a legmesszebbrevivőnek tűnő emberi lehetőség. Isten­ben pedig még a sikertelenségeink és kudarcaink is áldottak. Mi úgy gondoljuk, hogy csak a sikeres életút, a megszolgált előrehala­dás és a kiküzdött pozíció örömforrás. Ha másképpen alakul sor­sunk, letörünk, elkeseredünk, örömtelenné és szeretetlenné válunk. Emberkerülők és „szúrósak” leszünk. Mivel ennek kísértése mind­nyájunkat megkörnyékez, halljuk meg, hogy „Istentől adatik” min­den, ami életünk tartalma. Más előfeltételekre figyelve, mégis vala­mi hasonlóról vall Bonhoeffer: „S ha szenvedések -kelyhét adod tnrít; Mely színig töltött, keserű s nenézj;'.T^..segíts békén, hálával eiyétíni, Hisz áldéá nyújtja hű atyai kézf’^ (355. énekünk, 3. verse). HA EL TUDJUK VÉGEZNI A „VŐLEGÉNY BARÁTJÁNAK” KÖZVETÍTŐ SZOLGÁLATÁT. A Keresztelő örömét nagy „találko­zás” indokolja: a nép rátalált Messiására. Mi aligha készítünk elő ilyesmit, legalábbis kévésünknek adatik meg. De örömöt adhat a reménység, hogy imádságaink, Jézushoz hívó szavaink nem hiába- valóak. Lehet, hogy a „megtapasztalás” örömét nem élhetem át, de a „bizakodásét” mindenképpen! Ügy, ahogyan vagyunk, benne le­hetünk abban a kézben, amely remekműveket tud alkotni — még akkor is, ha nem a legalkalmasabb eszközöket használja. Ebben a kézben valamire jó vagyok! — Micsoda öröm! örülni és örömre segíteni! Karácsony előtti program csupán? Ha­marosan kipipálható? Egyáltalán nem: egész életünkre szóló fel­adat ez. Kérjük Istentől szüntelenül az elsőt, hogy mindig megle­hessük a másodikat. Bohus Imre Imádkozzunk! Jézus Krisztus! Bizonyára megegyezik akaratoddal, ha ebben az ádventi időben sok minden más mellett örömöt is kérünk tőled. Add, hogy ne csak ilyenkor imádkozzunk érte. Te tudod, mi pedig meg- valljuk, hogy örömben szegény életünk számtalan kísértést és buk­tatót rejt magában. Örömtelenségünkkel nemcsak mások örömét vet­tük el, hanem többeket abban is megakadályoztunk, hogy hozzád jussanak. Kapcsolj magadhoz minket és minden embert, mert te vagy a teljes és igazi öröm. Ámen. édesanyját, Schreiner Tamás kis- apostagi segédlelkész nagyanyját gyászolja. — Kovács Miklósné, sz. Szalay Vilma, a miskolci gyülekezet hű­séges tagja, hittel és türelemmel hordozott hosszú, betegségben megpróbált esztendők után el­hunyt. Hamvasztás előtti búcsúz­tatása a miskolci mindszenti evangélikus temetőben volt nagy részvét mellett. Hamvait a za­laegerszegi temetőben helyezik végső nyugalomra. „Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyere­ség.” Az elhunytban Szalay Kál­mán ny. lovászpatonai lelkész testvérét, Szalay Tamás cinkotai lelkész nagynénjét gyászolja. — Dr. Sturmann Zoltán ny. MÁV főorvos, a miskolci gyüleke­zet tagja, a város köztiszteletben álló polgára, rövid szenvedés után, váratlanul elhunyt. Temeté­sén, a miskolci evangélikus teme­tőben barátai és iskolatársai ne­vében is búcsúztatták. „Jézus mondja: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.” — HALÁLOZÁS. Dolák István, a miskolci gyülekezet 40 éven át szolgáló hűséges presbitere, la­punk olvasója 81 éves korában elhunyt. „Gondolj Uram, irgal­madra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.” — Puszta Zénóné, sz. Nagy Lídia, a miskolci gyülekezet 15 éven át odaadással szolgáló irat- terjesztője és presbitere, lapunk hűséges olvasója türelemmel és hittel viselt, hosszú szenvedés után befejezte földi vándorútját. A gyülekezet nagy részvétel mellett kísérték ki a miskolci városi köztemetőbe. „Nem a lát­hatókra nézünk, hanem a látha­tatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örök­kévalók.” — özv. Schreiner Lajosné, sz. Farnady Irén rövid szenvedés után november 26-án elhunyt. Hamvasztás utáni temetése az óbudai temetőben lesz december 20-án délelőtt 10 órakor dr. Cser­háti Sándor teológiai tanár szol­gálatával. Az elhunytban Schrei­ner Vilmos pestújhelyi lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents