Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-12-11 / 50. szám
Huszonöt (Folytatás az 1. oldalról) sa műemlék-épületeink karbantartásához és a külföldi testvéregyházak anyagi segítségének biztosítása. A tizenegyedik: végül nyugdíjas lelkészeink sorsának államunk segítségével történt rendezése, amiért annyi szolgálatban megfáradt szolgatárs szíve fordul feléje hálával. Ha az elmúlt huszonöt évnek ezekre a gazdag ajándékaira gondolunk egyházunk életében, arra, hogy honnan jöttünk és hol vagyunk most, akkor kezdjük megérteni, mennyi a hálát adni valónk Istennek. Azért, hogy a terhek alatt sokszor csaknem összeroppanva is megőrizte bízó hitében, szinte végtelen munkabírású szeretetében és jókedvű, mindig bátorítani tudó reménységében. De köszönetünk és szeretetünk természetesen feléje. is fordul, Feleségével, szeretett segítőtársával, gondjai és örömei hűséges együtthordozójával, együtt mindkettőjüket hordozzuk imádságainkban. Kérjük az Élet Urát, ajándékozza meg őt és egyházunkat még sok gazdag és munkás életévvel, hogy egyre teljesebben folytathassa közöttünk szolgálatát — Isten dicsőségére, egy- zunk, magyar népünk, a hazai egyházak és a világ-ökumené javára a diakóma útján! Dr. Fabiny Tibor dékán köszöntése Főtisztelendő Püspök Űr! Egyházunk tudományos intézményeinek, első renden az Evangélikus Teológiai Akadémiának a nevében hozom köszöntésemet és éldáskívánatomat püspöki szolgálatának negyedszázados jubileumán. Egyháztörténeti, kegyességtörténeti és teológiatörténeti szem. Dr. Fabiny Tibor dékán pontból szeretném ma értékelni azt az egyházkormányzói munkát, amelyet Püspök Űr a magyar evangélikusság történetében végez. Egyháztörténészként rövid leszek. Még fiatal lelkész voltam, amikor 1958-ban, kuriózumképpen összeállítottam egyházunk csaknem 450 éves történetének eddig még senki által fel nem vázolt családfáját; püspökeink időrendi táblázatát az első zsinatoktól napjainkig. Amikor most e jeles jubileum előtt ismét elővettem ennek az episzkopális suc- cessiónak lapját, rajta 110 magyarországi evangélikus püspököt számláltam össze. Ezek között azonban mindössze 11, vagyis pontosan csak minden tizedik ígyházkormányzónak adatott meg, hogy megérje püspöki szolgálatának 25 éves jubileumát. Püspök Ürnak kívánok tanári karunk és hallgatóink nevében még sok ünunkás, eredményekben gazdag ós jó egészséggel megáldott esztendőt ! Kegyességtörténeti szempontból az elmondott statisztikai adatnál érdekesebb és kozérdekűbb az a fényes pálya, amelynek ívelésében a jövő történészei egyik olév a diakónia útján dalon a háború utáni évek népszerű evangelizátorának, s a másik oldalon a szocialista társadalomban élő egyház nagy közéleti férfiújának a portréját fogják megfesteni. Századunk evangélikus kegyességének ui. az ún. lelki ébredés korában egyik legfőbb sajátossága a lelkekért égő felelősség volt. Emberek megtérése és megszentelődése, tehát új életben való járása, az üdvösség keskeny útja volt a kijelölt cél. Püspök Űr akkori írásai — már akkor sajátos, klasszikus megfogalmazásban — jól tükröztették a dunántúli gyökerű, egyház- és hazaszeretet koordinátarendszerébe integrált evangélizációs eszményt: az élő Krisztushit mély elkötelezettségét. A kegyességtörténet ismerői jól tudják, hogy az ilyen mély gyökerű fák koronái lesznek a legszélesebbek és hozzák a legízlete- sebb gyümölcsöket. A testvéri református egyház közelmúltjának egyik legfényesebb üstököse, ße- reczky Albert élete és szolgálata is ezt példázza. Hálát adunk az egyház Urának, hogy az üdvösség keskeny útjának elkötelezettjeit, így Káldy püspök urat is felhasználta arra, hogy a földi élet széles (annyi veszedelemtől terhes) ösvényén a Szentlélek által megvilágosított értelem meggyőző erejével ki tudta szélesíteni az egyház lelkészeinek és híveinek lelki és szellemi horizontját, hogy ezzel a társadalmi felelősséget is felébressze a lelkűkben. Ennek a kérdésnek az érintésével máris elérkeztem köszöntésem harmadik témájához. A negyed- százados püspöki életmű legszebb fejezete a magyar teológiatörténet lapjain íródott. Mert, ha evangélikus múltunk 110 hazai püspöke közül 11-nek meg is adatott, hogy megérje a maihoz hasonló szép jubileumot, az meggyőződésem szerint egynek sem jutott osztályrészül, hogy széles körben elimert, önálló magyar teológiai irányzatnak lett volna a kezdeményezője. A hatvanas évek elejétől ugyanis nemcsak külső kereteiben újult meg egyházunk, hanem tartalmában is új korszak nyílt a magyar evangélikusság életében. Püspök Űr éles szeme hamar meglátta és felismerte, hogy jó egyházpolitika csak jó teológiából születhe- tik. A politikai ellenállás, az uralkodó egyház, sőt akár a gettóba vonulás, vagy a konformizmus sokoldalú kísértéseinek elhárítására egyedül a diakónia teológiának a felismerése vezetett, hogy az Űr Krisztus nem másért, hanem szolgálatért jött erre a világra. „Az Embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja életét válságul sokakért.” (Mt 20, 28). Az egykori ébresztő igehirdető karizmatikus prédikációi mellett konferenciai előadásokon, lelkészi munkaközösségekben, Teológiai Akadémián, sajtóban és külföldi küldetései során is egyre meggyőzőbb erővel hirdette, hogy a küldetésünk a világban, hogy annak minden jó ügyében szolgálatára legyünk. Tiszta és világos krisztológiai alapokon akarta minden eszközzel felépíteni a társadalomban szolgáló egyháznak az új, diakóniai életformáját. Kortársait megtanította, hogy amint Jézusnak, a Diakonosnak magatartásához éppen az tartozott oly szorosan, hogy az embereknek nemcsak a lelki szükségleteit tartotta szem előtt, hanem a földieket is, úgy (Folytatása a 4. oldalon) Aprily Lajos: BARTIMEUS Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen. Koldus-kövem felett a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak, ki jött, megállt, meggyógyított. Szép volt, anyám, szememmel simogatni virág selymét, gyümölcsök bársonyát, vagy messze-húzó út ívét követni a dús vetésű Jordán-tájon át. Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel, a nyári éj, mely csóvákat hajít, a virfadat, mely kútvízhet kicsalja a város nőit és galambjait Jerikó minden színe birtokom lett. Egész világ. De meddig lesz enyém? Ha börtönömbe holnap visszahullnék, tán elhullatnám s elfelejteném. A pálma zöldjét, esti domb liláját, barna leányrajt. bíbor rózsatőt. De lelkem mélyén hordozom halálig, hogy láttam öt, anyám, hogy láttam öt! (Megjelent a költő MEGNŐTT A CSEND című kötetében, 1972- ben) A reformáció élő öröksége A gyülekezet ádvent je Ahogy egy csöpp tengervíz magába sűríti az egész óceán legfontosabb alkotóelemeit, úgy lehet felfedezni egy-egy gyülekezet életé- 'ben is az ádvent leglényegesebb összetevőit. Ilyen szempontból teszem most nagyító alá gyülekezetem ádventi életét. ' > Advent a befelé fordulás ideje! Amikor első ádventünket éltük át a nagytarcsai gyülekezetben, nem kis meglepetéssel fedeztük fel, hogy a gyülekezetnek még népviselet szerint járó része fekete ruhában köszönti az új egyházi esztendőt. Vajon kit, vagy mit „gyászolnak”? — tört föl belőlem az őszinte kérdés. Egyszerű gyülekezeti tagok magyarázták el, tanítottak meg arra, amit bizony a legtöbben már elfelejtettünk: ádvent amolyan „kis böjt”, a bűnbánat ideje, saját bűneink miatt gyászolunk a fekete népviselettel. A böjthöz hasonlóan lila oltárterítő liturgikus színe is erre figyelmeztet, s a feketébe öltözött gyülekezet pedig komor felkiáltójelként szinte felerősíti Keresztelő János drámai felhívását, igazi ádventi sürgetését: „Térjetek meg!” Talán sokak számára ünneprontásnak tűnik az ádventi hangulat megtörése a bűnbánatra, megtérésre szóló felhívás hangsúlyozásával. De valójában csak úgy lesz igazán tartós ádventi és karácsonyi örömünk, ha többet akarunk múló hangulatnál, hamis illúzióknál. Reálisan kell számolnunk és leszámolnunk konkrét bűneinkkel, mulasztásainkkal, hogy őszintén bűnbánó szívvel, kegyelemre szomjasan fogadhassuk el az ádventi vasárnapokon minden alkalommal felkínált úrvacsora felszabadító ajándékát. Az igazi ádventi evangélium nem csupán annyi, hogy „Jézus jön”, mintha ez természetes és magától értődő „kötelessége" lenne. Az örömhír inkább így summázható: Jézus mégis jön! Bűneink, gyengeségünk ellenére is jön, sőt éppen azért jön, hogy ezekből kiemeljen és kigyógyítson. Advent az Isten felé fordulás ideje! A bűnei sötétségét felismerő ember ösztönösen keresi a világosság forrását, mint ahogy egy sötét szobában botorkáló ember is lázas tekintettel keresi a kijárat derengő fényét. S ahogy haladunk az ádventi időben előre, ahogy egymás után gyúlnak ki a gyertyák az ádventi koszorún, úgy nő az érkező Űr világossága szívünkben. S az isteni fény visszatükröződéseként egyre erősödik a gyülekezet ajkán az Isten felé forduló ének hangja. Az első ádventi vasárnapon talán még kicsit visszafogottan hangzik föl az ősi latin himnusz áhitatos dallama: „Jöjj, népek Megváltója!” De később már egyre határozottabban bátorítják egymást is: „Jer, tárjunk ajtót még ma mind!” Míg. végül karácsony ünnepén szíveket és templomfalakat egyaránt megremegtetően „Hadd zengjen énekszó, Fel, égig újon- gó!J!” f Űj énekeskönyvünkben a bibliaórai énekek között található karácsonyi gyermekénekekkel együtt csaknem ötven ádventi és karácsonyi ének található. Tehát énekeink mintegy tíz százaléka az ádventi, karácsonyi időre íródott. Ez a tény is jelzi, hogy az egyházi esztendőnek ez a pár hete énekre kell. hogy indítsa a gyülekezetek apraját, nagyfát. S nem is nagyon kell biztatni ilyenkor a gyülekezetei az éneklésre. Még a hétközi istentiszteleteken is énekes liturgiát használunk, s minden ádventben felcsendül a „Magnificat” magasztaló éneke is. Ilyenkor szinte lehetetlen némán ellenállni az ádventi ének sodró felhívásának: „Ezrek ‘ajkán egy szívvel Zendül- jön az ének!" Ezért indul el szentesié a gyülekezet ifjúsága a faluba, hogy az egykori betlehemi pásztorok utódaiként vigyék el minél több házhoz énekszóval is a karácsonyi örömhírt: „A Megtartó ma született...” Ádvent az égymás felé fordulás ideje! Ilyenkor a gyülekezet különböző nemzedékei jobban észreveszik, szinte felfedezik egymást. A gyermekek karácsonyi jelenetekkel szeretnék visszaadni a felnőttek számára a sokszor már elveszettnek hitt karácsonyi csodát. Ezekkel a kis színdarabokkal jelzik a fiatalok, hogy a karácsonyi történetet nem lehet csak kívülről nézni, abban mindenkinek van helye, ha úgy tetszik, szerepe. A felnőtt gyülekezet kis ajándékcsomaggal akar örömet szerezni a kicsiknek. Az ifjúság a magányosan karácsonyozó idős testvéreket keresi föl, sajátkezűleg készített apró kis ajándékkal. Ezekben a napokban valóban nagy családdá válik az egész gyülekezet, ahol mindenkit szeretnénk örülni látni. De karácsony táján, hogy a gyülekezet szeretetéből kifelé is valami sugározzék. így jut rendszeresen a gyülekezet ajándékozó szeretetéből a budai és a kerepestarcsai szeretetotthon lakóinak is. S ide sorolható az a nagytarcsai hagyomány is, hogy ádventben mindig van teológus nap a gyülekezetben, hiszen ebben az időszakban különösen is kell gondolni az egész egyház emberi jövőjére, az új lelkésznemzedékre. Igaz, hogy a cseppben itt a tenger, de a csepp önmagában nem sokat ér, könnyen eltűnhet, „elpárologhat”. Igazán ott a helye a tenger egészében, a mi gyülekezeti ádventünknek bele kell épülnie egész egyházunk ádventiébe. Gáncs Péter Dr. Nagy Gyula püspök látogatása a Békés megyei Tanácsnál A Gorkij-Fasori református gyülekezet nemrégen megújított gyönyörű temploma adott otthont ebben az esztendőben Budapesten a közös protestáns reformációi ünneplésre.'Teljesen megtelt a hatalmas templom és a három kiváló, magas színvonalon éneklő énekkar, a Kálvin kórus, a Baptista Egyház Központi Énekkara és a mi Lutherániánk szép szolgálata mellett a negyedik „énekkar” maga a gyülekezet volt, amely szívből fakadó erővel énekelte a reformáció énekeit. Az igehirdetés szolgálatát dr. Kocsis Elemér református teológiai professzor végezte a Római levélből vett textus alapján. Kiemelte a Római levél jelentőségét és szerepét az egyház története folyamán, többek között Augustinus, Luther Márton és Barth Károly korában és magyarázatai nyomán. A reformációra a ma egyházainak is szükségük van, korunkban különös hangsúly esik az idézett vers szavaira: igazság, béke és Szent Lélek által való öröm. Keveházi László pilisi esperes tartotta az ünnepi előadást, annak témáját Luther Márton születésének ötszázadik évfordulójára tekintettel a nagy reformátor életének néhány jellemző vonásának felelevenítésében foglalta össze. Luther a belső szobájában, imádságos életében, azután íróasztalánál, ahol a bibliafordítás nagy munkája mellett iratait, énekeit is megfogalmazta. Luther a szószéken és katedrán, mint nagyszerű igehirdető és tanár. Luther a családi életben és a társadalomban, kora felelős embereként, aki tudja, hogy szavára sokan figyelnek. Hecker Frigyes metodista szuperintendens, Laczkovszki János baptista egyházelnök, Szaniszló Tibor baptista elöljáró és a házigazda, Adorján József református esperes szolgáltak még igeolvasással, imádsággal, versmondással. Szirmai Zoltán A békéscsabai Luther-ünnpség szolgálatait követően az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke november 14-én látogatást tett Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnöke hivatalában, aki Gregor György megyei egyházügyi titkár kíséretében fogadta. A püspököt elkísérte Táborszky László, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese is: A látogatás során az egyházak, köztük hazai egyházunk, mai nemzetközi és társadalmi feladatai kerültek megbeszélésre. Ezt megelőzően, november 13-án délután a püspök és felesége Gregor György mgyei egyházügyi titkár kíséretében a Megyei Tanács vendégeiként megtekintették az újonnan épült békéscsabai városrészeket, majd Gyula város nevezetességeit, és rövid látogatást tettek a gyulai evangélikus gyülekezetben is. Dr. Rédey Pál köszöntése Dr. Rédey Pál, a budapest-ferencvárosi gyülekezet lelkésze, az Evangélikus Élet rovatvezetője november 24-én töltötte be 60. életévét. Ebből az alkalomból dr. Káldy Zoltán püspök köszöntötte őt az Evangélikus' Élet rovatvezetőinek ülésén. Kiemelte Rédey Pál szolgálatát az egyházi sajtóban, különösen is az Evangélikus Életben. Az Állami Egyházügyi Hivatalban Bai László főosztályvezető üdvözölte a jubilánst. A fogadáson ott volt Lóránt Vilmos tanácsos és dr. Káldy Zoltán püspök. Lapunk olvasói nevében Isten áldását kérjük dr. Rédey Pálra jubileuma alkalmából. <
