Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-30 / 5. szám
Evei tehát már elfogadtátok a Krisztus Jézust... Gyülekezeti ház szentelés Csömörön Ázsiai kcresztyéRek között KBK konferencia Indiában MILYEN MESSZE VAN CSÖMÖR? — kérdezte Gottfried Mie- rau szerkesztő barátom, amikor a gyülekezet lelkésze nevében az ünnepi eseményre invitáltam. Nem messzebb, mintha hozzánk Csepelre jössz, vagy forgalmasabb időben a főváros egyik végéből a másikra akarsz elérni — válaszoltam. Valóban közel van. Az egyre inkább szétterülő főváros már magába nyelte a közelebbi egykori falvakat, Rákosszentmihályt és Cinkotát és elérte Csömör határát is. A mindennapi élet pedig különösen az utóbbi évek során még jobban a főváros felé húzta a nemrég még évszázados hagyományokat őrző és falusi életformát élő települést. Kijár idáig a HÉV és viszi-hozza a földművelő családok gyári munkássá, tisztviselővé lett fiait, leányai százait. Főleg tavasztól őszig személykocsikon, teherautókon vagy éppen a HÉV szerelvényein mázsaszámra érkezik a friss gyümölcs, zöldség Csömörről is a főváros piacaira. Ezzel jelentős szerepet vállal a nagyétvágyú metropolis ellátásában. De nemcsak „exportál” a falu, hanem „importál” is. A kemény, szorgalmas munkával szerzett pénz javarésze a fővárosban átváltozik ruhává, bútorrá, építőanyaggá, gépkocsivá. Joggal jegyezte meg az ünnepi igehirdető dr. Káldy Zoltán püspök még igehirdetésében is, hogy mennyit városiasodott külső képében is néhány év alatt a falu. De nem annyira, hogy mindent levetett és elvetett volna, amit az elődök hagytak a ma élőkre. Ünnepeken előkerülnek a ma már féltve őrzött kincsek, a népviselet csodaszép és alkalomra szabott darabjai. Most is láttunk belőlük szép számmal a templomban és az újonnan felszentelt gyülekezeti teremben. Talán némelyest hozzájárult ehhez az is, hogy Csömört vendégfogadó gyülekezetként tartjuk számon, amiben szerepet játszhat közelsége a fővároshoz, a hagyományok őrzése, a gyülekezet lelkészének, Solymár Péternek közegyházi munkája, de mindenképpen a szívet és ajtót mindig nyitni kész testvéri szeretet. A NAGYARÁNYÚ ÉPÍTÉS FOLYAMATÁBÓL nem maradt ki a Csömörön élő evangélikus gyülekezet sem — állapította meg az ünnepi szolgálatot végző püspök. Évek óta mindig talált építeni, szépíteni valót lelkész és gyülekezet a papiakon éppen úgy, mint a templomban, amely mostanra lambériával és új oltárterítő készlettel gazdagodott Pitlik István és Bódis István családja adakozó szeretetéből. A legnagyobb munka. amelyet magukra vállaltak a csömöriek a gyülekezeti ház megépítése volt. Volt hozzá elég hitük, egyházszeretetük, jövőbe vetett reménységük, hogy tervüket keresztülvigyék. És ehhez hozzáadták bőségben azt is, amit nehezebb a pénznél odaadni, szabadidejüket és kétkezi munkájukat. A férfiak mellett az asszonyok is, hiszen egyházáért sokat fáradozó gyülekezeti felügyelőnek Gerlei Jánosnak, aki Urának a „Szolgám elég!” hazahívó szavát az „imaterem” építése közben, szinte mal- teros kanállal a kezében hallotta meg, mo6t nő az utóda: Gubek Mária, aki párnára helyezve vitte a felszentelést végző püspök kezéhez az új gyülekezeti ház kulcsát. A kulcs megfordult a zárban, elhangzott a felszentelő áldás a szolgálatot végző püspök ajkán, akinek Keveházi László a Pest megyei Egyházmegye esperese és Solymár Péter lelkész segédkezett a szolgálatokban és ezzel céljához jutott az 1979. március 30-án megkezdett építkezés, amelynek összértéke a társadalmi munkát is belefoglalva csaknem másfél millió Ft. Ennél azonban sokkal nagyobb érték a hitben való megújulásnak és továbbépítésnek a szándéka, amely áthatotta a gyülekezetei és amely mögött ott van azoknak az édesapáknak és édesanyáknak, az itt szolgáló lelkészeknek, köztük a mostani édesapjának a hite és hűsége, akik kézen fogva vezették gyermekeiket a templomba és nevelték őket evangélikus öntudatra, egyház- és hazaszeretetre — ahogy erre Káldy Zoltán püspök többször is utalt Gubek Mária gyülekezeti felügyelő atadja a gyülekezeti ház kulcsát dr. Káldy Zoltán püspöknek — balra Keveházi László esperes, jobbra Solymár Péter lelkész nek néhány kiemelt részét hallgassuk meg mindnyájunk épülésére. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK igehirdetése alapjául Kol 2, 6—7 verseit választotta. Az építkezés mindig az életnek a jele. Aki épít, az reménykedik. Most, hogy autóval bejöttünk Csömörre és körülnéztünk — megmondom őszintén, alig akartunk ráismerni a falura. Lassan inkább város benyomását kelti nagy építkezési ütemével. Örülök annak, hogy az egyház sem ma(Folytatás a 4. oldalon) Kerényi Grácia: As egyhónapos Andriskának Szőke babácskám! A pitypang virágzik. Én nem szedem le. így jöjjön a délután. Mi néked virradat, minékünk délután. Babácskám! Egyhónapos vagy, köszöntelek, pólyásfiúcska, kis virág: Szőke babácskám, éjjel születtél, a Kos jegyében, csillagos éjben, szőke hajadra nem nap vetett fényt, holdsarló csillogott: ezüstös éj hozott! Holdsarló aratja le majd a szőkeségedet, egyhónapos vagy, s a hajad máris sötétebb, kis virág: De ha megbámulsz, miként apád: a virradat, amit te hoztál, kis virág, megmarad, ezüstös éjeket virradó nap követ! A barátság kíséri majd szép szőke életed, amivel vártalak, kisbabám. Szőke délután a pitypang szőke csillag. És egykor majd, ha kigyullad a csipkebokor, őrizze szíved, szőke szíved, gyerekszíved a barna férfikor. A pitypang ősz angyalhaja ha szerterepül, szőke fiúcska, sose sírj a csillagos ég alatt egyedül: A barátság, a szeretet őrizze, óvja életed, pólyásgyerek! Soha el ne feledd, milyen volt szőkeséged, — egyhónapos kicsiny babám, ezt kívánja néked szőke barátnőd pitypangos délután szép szőke kert alatt, babám, egyhónapos, szép szőke virradat! Dobogókő, 1981. május 10. (Megjelent a költő DALOK KÖNYVE című kötetében, 1982-ben) ÜJ DELHI REPÜLŐTERÉN színes, illatos virágfüzérekkel fogadták az indiai vendéglátók a Keresztyén Békekonferencia kibővített elnökségi ülésére érkezett külföldi vendégeket. A résztvevők többsége Moszkván keresztül utazott, ahova már beköszöntött a hideg, havas decemberi tél. Igen kellemes volt ezek után kiszállni a repülőgépből a 20-25 fokos indiai „télbe”. Már a repülőtéren megismerkedtünk India ellentmondásaival. Londonból és más nyugat-európai nagyvárosokból óriási csomagokkal megrakodva érkeztek haza a gazdag indiai kereskedők és üzletemberek, a repülőtér bejárata előtt pedig rongyos, csontig lesoványodott, éhező gyerekek könyörögtek alamizsnáért. A városba vezető autóút mentén gyönyörű ,minden igényt kilégítő épületkölteményeket láttunk, nem sokkal később pedig botokból és rongyokból összetákolt viskókat pillanthattunk meg a főváros nyomornegyedeiben. Az indiai kormány minden igyekezete ellenére sem tud úrrá lenni a szegénységen és éhínségen. Még mindig kisért a gyarmati múlt, a mérhetetlen elmaradottság. A külföldről érkezett segélyek nem tudnak lépést tartani az óriási népszaporulattal. E hatalmas ország lakosainak száma ma már meghaladja Európa összlakosságának számát, Delhi lakosainak száma megközelíti, Calcutta és Bombay népessége pedig külön-külön is meghaladja Magyarország egész lakosságának számát. MINDEZEK A TÉNYEK HATÁSSAL VOLTAK a Keresztyén Békekonferencia kibővített elnökségi ülésének tanácskozásaira 's, amelyre 1982. december K— 11-ig India fővárosában került sor. A tanácskozás jelentőségét emelte, hogy a 22 országból érkezett 55 résztvevő között számos ázsiai ország, így Malaysia, Fülöp-szigetek, Bangia Desh, Japán, Vietnam és Kambodzsa is képviseltette magát. A megnyitó ülésen megjelentek és köszöntötték a tanácskozást az indiai evangélikus, katolikus, baptista és ortodox egyházak vezetői. Indiában a keresztyének elenyésző kisebbségben vannak, ezért az ún. „kisebbségek ügyeivel foglalkozó minisztérium” hatáskörébe tartoznak, melynek vezetője dr. Gopal Singh szintén üdvözölte a KBK képviselőit. AZ ELNÖKSÉGI ÜLÉST dr. Tóth Károly református püspök, a KBK elnöke vezette, aki elnöki beszédében elemezte a nemzetközi kapcsolatok megromlásának okait és elítélte az olyan veszélyes katonai elméleteket, amelyek szerint az atomháború korlátozható és megnyerhető. C. M. Stephen az indiai kormány közlekedési és hajózási minisztere nagy figyelemmel kísért előadást tartott, amelyben rámutatott arra, hogy a fegyverkezésre kiadott dollármillárdokból megoldható lenne a fejlődő országok legtöbb problémája, le lehetne győzni oz éhínséget és a szegénységet világszerte. A KBK elnöksége felmérte a szervezet elmúlt félévi tevékenységét és kidolgozta az 1983. évre szóló akciótervet. Ezek közül kiemelkedik a Budapesten 1983. május 24—28-ig megrendezésre kerülő nagyszabású leszerelési konferencia, amely az európai biztonság és együttműködés ügyével, valamint a fegyverkezési verseny megszüntetésének szükségességével foglalkozik majd. Ezen kívül a KBK konferenciákat tervez még 1983-ban Japánban, Franciaországban, a Szovjetunióban, Nicaraguában, Csehszlovákiában, Zambiában, Nvugat-Berlin- ben, Kubában és az NSZK-ban. Az Egyházak Világtanácsa Vancouverben megrendezésre kerülő VI. nagygyűlésére á KBK tanulmányi hozzájárulást készített, amelyet az elnökség kisebb változtatásokkal jóváhagyott. A konferencián elfogadott záródokumentumok az ázsiai kérdésekről szólva méltatják Indiának a térség békéje megerősítése érdekében kifejtett erőfeszítéseit és szorgalmazzák az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánítását. Mivel Ázsia népességének több mint fele alultáplált és embertelen körülmények között él, a KBK elnöksége felhívta a kormányokat, hogy a fegyverkezés helyett többet fordítsanak a fejlődő országok megsegítésére és segítsék elő az igazságosabb társadalmi berendezkedések kialakulását. A KBK ELNÖKSÉGÉNEK TAGJAIT FOGADTA Indira Gandhi miniszterelnök, aki kijelentette, hogy a béke minden emberi lény alapvető létszükséglete és kifejezte reményét, hogy a politikai és ideológiai különbségek ellenére az emberiség legalább egy kérdésben, a béke és a leszerelés kérdésében egyetértésre jut. A konferencia résztvevőit az elnöki palotában fogadta Zaíl Slngh, az Indiai Köztársaság elnöke. A KBK vezetői koszorút helyeztek el Mahatma Gandhi sírjánál és kegyelettel emlékeztek meg India nagy vezetőjéről, aki fáradhatatlanul küzdött népe felemeléséért és az erőszakmentesség nemes eszméjéért. Az emberiség lelkiismerete nem maradhat nyugodt, addig, amíg Indiában és más fejlődő országokban emberek százezrei halnak éhen és milliók sohasem laktak még jól életükben. Amikor felemeljük szavunkat a békéért és az esztelen fegyverkezési verseny megszüntetéséért, rájuk is gondoljunk abban reménykedve, hogy a milliárdokat végre nem az élet kioltására, hanem az élet megóvására fogják fordítani. ifj. Görög Tibor Elhunyt Mag Béla Mag Béla apátplébános, a római katolikus békemozgalom alapító tagja, az Országos Béketanács tagja, az Opus Pacis, a római katolikus egyház béketestületének az igazgatója hosszan tartó súlyos betegség után. elhunyt. Neve a második világháború utáni nehéz időszakban vált ismertté nemcsak egyházában, hanem annak határain túl egész társadalmunkban. A Békés megyei szegényparaszt család kilencedik gyermeke egyképpen érzett elkötelezést népe és egyháza iránt. Így az elsők között volt, akik keresték az új magyar állammal való párbeszédnek, a megbékélésnek és együttmunkál- kodásnak a lehetőségeit, a népünkért és az emberiségért való felelősség gyakorlásának módjait. Így lett alapító tagja és több' mint negyedszázadon át mindvégig igazgatója is az Opus Parisnak., Békemunkáját, gazdag társadalmi tevékenységét, az állam és az egyház közötti jó kapcsolatokért végzett szolgálatát egyháza és államunk több magas kitüntetéssel ismerte el. Így a közelmúltban, hetvenedik születésnapja alkalmából, az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta neki. Január 10-én a terézvárosi plébániatemplomban tartott gyász- szertartást Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek vezette. Bíró Imre kanonok, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkára emlékezett meg az elhunyt munkásságáról. Jelen voltak az OBT, az Állami Egyházügyi Hivatal, a magyar katolikus püspöki kar, a budapesti állami és társadalmi szervek képviselői is. LIBÉRIA A Libériái Evangélikus Egyház egyházalkotmányos módon lehetővé tette a nők lelkésszé avatását. A Roland Payne püspök által előterjesztett javaslatot 75 igen és 7 nem szavazattal fogadták el. (lwi) igehirdetésében, őket követni, nyo- Aki épít, az számol a jövővel. Az mukba járni szolgálatukat átvál- a gyülekezet, amelyik nem épít, az lalva a sok tekintetben megváltó- leszámolt önmagával. Inkább azt zott faluban és a mai társada- kell mondanom, hogy fölszámolta lomban hívott a megtelt templom- önmagát. Hiszen holnap úgysem' ban az ünnepi igehirdetés, amely- lesz szükség sem erre, sem arra.
