Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-30 / 44. szám

GYERMEKEKNEK

Hogyan találta meg Luther az evangéliumot?

Rm 1, 16—17

„Írok nektek, ifjak..."

A r«‘í«»B*sar;;rió biztatása fiataloknak

A VILÁG EVANGÉLIKUS- SÁGA EZEKBEN A NAPOKBAN EMLÉKEZIK ARRA, hogy ötszáz évvel ezelőtt, 1483. november 10-én született Luther Márton, egyházunk reformátora. Mi most úgy emlékezünk nagy reformátorunkra, hogy megpróbáljuk megkeresni azt a titkot, hogyan találta meg Luther az evangéliumit és hogyan lett az egyház reformátora.

Luther egyszerű bányász családban született. Édesapja azonban, szegénysége ellenére is, mindent megtett, hogy fiát felkészítse az életre. Iskolába járatta — ami abban az időben nem volt természetes. A középiskola elvégzése után beíratta őt az egyetemre, mert azt szerette volna, hogy fiából híres jogász legyen. Luther azonban nem érezte jól magát a jogászok között. A jogi tanulmányok nem tudták lekötni a figyelmét. Luthert már egyetemista korában sokkal jobban érdekelte az, hogyan lehet Istennek tetsző az élete, hogyan juthat üdvösségre. Ezért már. jogász-hallgató korában is inkább a teológiai hallgatók társaságát kereste.

MIVEL LUTHER ÜGY GONDOLTA, hogy az Istennek tetsző életet a kolostorban, a szerzetesek között tanulhatja meg a legjobban, a jogi egyetem elvégzése után belépett az Ágoston rendi kolostorba. A szerzetesek abban az időben úgy hitték, hogy akkor lesz Istennek tetsző az életük, ha sokat imádkoznak, böjtölnek, ha sokat gondolkodnak Isten dolgairól. Sokszor még a testüket is megsa- nyargatlák, hogy alázatosabbak legyenek és jobban tudj Istennek szolgálni. Luther is ezt az utat követte. A kolostori szabályokat a teljesebb mértékben igyekezett betartani, sőt a böjtölést és testének sanyargatását túlzásba is vitte. Rendfőnöke többször figyelmeztette, hogy ezt ne tegye. Azonban bármennyire is igyekezett Luther a szerzetesi előírásokat betartani, úgy érezte, hogy életével Isten mégA bukaresti magyar gyülekezet július 1—3. között ünnepelte fennállásának ötven éves évfordulóját. Az ünnepi istentiszteleteken a román ortodox egyház és a többi romániai felekezet képviselői is résztvettek. — Amikor a magyarok a húszas évek legelején Bukarestbe jöttek, evangélisem lehet megelégedve. Érezte, hogy szíve mélyén ott vannak a gonosz gondolatok, amelyek szemben állnak Isten akaratával, és amelyekért Isten büntetését érdemli.

LUTHER ÉLETÉBEN A FORDULAT AKKOR KÖVETKEZETT BE, amikor megbízták őt a wittenbergi egyetemen a Szentírás magyarázatával. Már a Zsoltárok könyvének magyarázása közben, amikor a 31. Zsoltár első versét magyarázta — „Ments meg irgalmasságoddal!” — rájött, hogy a szerzetesi szabályok megtartása helyett talán jobban kellene bízni Isten mentő szeretetében. Amikor a következő évben a Római levelet magyarázta és az első fejezet 17. verséhez ért, ahol azt olvassuk, hogy „az igaz ember hitből él”, felragyogott előtte az igazság: Saját erőnkből képtelenek vagyunk Istennek tetsző életet élni. Isten mégis szerető atyaként megbocsátja bűneinket, és igaz gyermekeinek fogad el. Ezért semmi mást nem kell tennünk, mint Isten bűnbocsátó kegyelmében hinni, és alázatosan elfogadni tőle bűneink bocsánatát.

Amikor Luther erre rájött, egyszeribe megváltozott az élete. Felszabadult a szabályok megtartásának merev görcse alól és boldog örvendezéssel tudott Istennek szolgálni. Többé nem a törvények szigorú megtartásában kereste az Istennek tetsző élet titkát, hanem Isten szeretetének elfogadásában találta meg a kiegyensúlyozott boldog életet. Így ragyogott fel előtte Isten evangéliuma.

LUTHER EZT A TITKOT MEG AKARTA OSZTANI MASOKKAL IS: a gyülekezet tagjaival, az egész egyházzal. Azt akarta, hogy mindenki olyan boldog legyen, mint ő. Mindezt csak sok harc és küzdelem árán tudta elérni, de Isten kegyelméből sikerült neki. Így lett Luther az evangélium felfedezője és az egyház reformátora. S. J.

kus istentisztelet ottt csak német nyelven folyt. Miután egy ideig alkalmilag magyarul is tartottak istentiszteletet, külön lelkész vezetésével megalakult a magyar nyelvű gyülekezet. Ugyanitt található a román nyelvű evangélikus gyülekezet is, mindkettő lelkésze Antal László, (lwi)

Ritkán gondolunk arra, mit is jelent valójában Luther Márton életének hihetetlen gyorsan pergő, nagy lendülete. Csak 29 éves, amikor a teológiai tudományok doktora. A 95 tétel ki- szögezésekor mindössze 34 esztendős. Ekkor nevével elindul az egyik legnagyobb hatású újulás, amelynek nemcsak német területen van nagy hatása pár hónap alatt, hanem Európában is hihetetlen gyorsasággal terjed. S ha napjainkra tekintünk, nem véletlenül ünnepli a világ ebben az évben olyan kiemelkedő módon születésének 500 éves jubileumát.

Amivel a neve és a munkája naggyá és híressé vált, azt egész fiatalon munkálta ki. Akik a legfőbb segítőtársai és biztatói voltak, azok is javarészt a fiatalok soraiból kerültek ki. Fiatal korától kezdve élénk baráti kör vette őt körül. Maga a reformáció kifejezés pedig — ami élete egészét jelképezi, mind a mai napig — fiatalodást, úju- lást jelent. Olyan helyreállítást, amelyben nemcsak egy szép külső kerül vissza eredeti formájába, hanem a belsőnek is lendülete és ereje lesz újra.

Luther egyik fő tételére gondolunk most ezekben a sorokban, mégpedig arra, amelyben kijelenti; hogy az egyháznak mindig újra és állandóan szüksége van a megújulásra, mert csak akkor egyház a szó eredeti értelme szerint. Amikor ma végignézünk templomokat és bibliaórákat, és kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy többségében öregek üldögélnek ott, sőt a lelkészeink közül is sokan már nagyon megfáradtak, vajon mire gondolunk? Szánalom szólal meg bennünk? „Egy fecske nem csinál nyarat” címszóval mi magunk is sarkonfor- dulunk? Vagy izgat minket és megkérdezzük egyre többször, hogy mit tehetnénk azért, hogy ez másképp legyen? A reformáció három biztatást ad most nekünk.

A felismerés a fiataloké.

Jó ezt nagyon komolyan vennünk! Ma sok esetben joggal gúnyolják a fiatal generációt, mert épp hogy áll a lábán. Alig van teherbíró képessége. Teng- leng naphosszat. Nemigen érdekli a világ folyása. Kiábrándult fiatalokkal éppúgy találAz Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács (EYCE) idei nagygyűlését október 15—21. között tartja Groesbeekben (Nijmegen mellett,

kozunk, mint kiábrándult öregekkel. Idős emberek lehetnek megfáradtak, hordhatnak sok terhet, indokolt és érthető, ha enerváltabb a hozzáállásuk. Fiatalok esetében ez alapjaiban nem egyeztethető össze természetes adottságukkal. Nem ke- rüheti el egyetlen fiatal generáció sem, egyházon belül sem, hogy értékelje az előtte élők hagyatékát és okuljon belőle. Ehhez azonban megfelelő érettség és képzettség kell. Alig tanult, alig dolgozott kis egyetemista nem szólhatja le profesz- szora kutatásait. Idővel azonban túlszárnyalhatja.

Felfedezni és igazán nagyot alkotni átütő erővel csak fiatalon lehet. A fiatalságom azt jelenti, hogy rugalmas vagyok a környezetemben és nyitott rengeteg információ számára. Ez természetesen nem megy úgy, hogy egy szociális otthon gondo- zottai szinte kivétel nélkül megnézik a tv-híradót, egy kollégium lakói jó esetben havonta kétszer. Felismerni, felfedezni valóban fiatalon lehet. Egy idős ember számára ez sohasem lehet generációs feszültség alapja, hiszen éppen az az igazi siker, ha valakinek a gyermeke vagy a tanítványa többre képes, mint ő.

Lelkesedés fiatalok szívében

Hol lehetne másutt? Ki ne emlékeznek arra, hogy amikor megtanult írni, azonnal költő akart lenni? Vagy amikor megtanult úszni, rögtön meg akarta dönteni az országos rekordot? Egy nyelvtanulás harmadik hetében úgy érezte, mindent jobban ért, mint aki tanítja.

A reformáció kezdetét a wittenbergi diákok tüze és lelkesedése tette igazán eredményessé. Luthernek és társainak előadásai nem hagyták nyugton az egyetemista ifjúságot. Valamit tenni kell ezután! Nem lehet csak végighallgatni, vizsgázni belőle, hanem lépni kell! Az igazságot nem szabad elhallgatni! Ezt nemcsak német diákok gondolták így. Sopronba, Kőszegre, Budára nem gazdag kereskedők és utazgató arisztokraták hozták áz „új tan”, az „új igazság” eszméjét, hanem külföldön tanuló magyar diákok. Anyagilag semmivel sem rendelkeztek. Egy mai egyetemi ösztöndíjas milliomosnak számít azokhoz képest, akik alkalmi

Hollandia). Témája: „Igazi részesedés felé”. Egyházunkat Balicza Iván salgótarjáni lelkész képviseli.

fuvaron vagy gyalog cipelték haza elsőkként a 95 tétel nyomtatványát, lelkesen jártak házról házra, hogy híveket toborozzanak, embereket lelkesítsenek az „új vallásnak”.

Enélkül a lelkesedés nélkül ma sem egyház az egyház. Mai magyar keresztyén fiatalok nagyon elkényelmesedtünk. .Alig lehet a nyitott templomajtón besegíteni egy-egy fiatalt, s hol van ez a szolgálathoz és áldozatvállaláshoz képest? A keresz- tyénség igazi megújulását mindig fiatalok hozták a történelem során. Ez ma sem lehet másképpen.

A mai reformáció éppúgy, mint a régi, azt jelenti, hogy nagyon korrekt módon értékeljük a múlt eredményeit és fáradozását, de elkötelezetten harcolunk a mi lelkesedésünkkel azért, ami krisztusi, ami humánus, ami igazságos és közösségi. Egyre önzőbbé váló világunkban itt az ideje annak, hogy lelkes képviselői legyenek a mások javára való lemondásnak, a kemény munka becsületéért folytatott harcnak, a gerinces hitvallásnak.

Megvalósítás a fiatalok hitével.

így történt a lutheri reformáció idején. Nagyon bíztak abban, hogy van jövője és értelme mindannak, amit Luther hirdet. Van értelme küzdeni a hamisítatlan evangéliumért és az élő egyházért. Akik ezt felismerték, nagy többségükben fiatalok voltak. Ma a legkérdésesebb a jövő. Ki lehet a legizgatottabb? Idősek, akik mögött már ott van az élet nagyobb fele? Vagy azok, akik még élni szeretnének?

örülünk, hogy elődeink kiharcolták, hogy lehet hitünk és egyházunk. Örülünk, hogy olyan társadalomban élünk, ahol hibákat beismerve, a nagyobb igazságért küzdenek azok, akik felelős vezetők. örülünk, hogy egyházunkban lehetőség van fiatalok közötti szolgálatra, hivo- gatásra és nevelésre.

Mindez hiába van, ha belőle nem születik meg egy tettrekész, áldozatot is vállaló, lendületes, új kezdet. Beleülni és benne maradni régiek eredményeiben, még nem reformáció. Értékelni a múltat, vállalni a jelent, harcolni a jövőért, ez már inkább hasonlít a szó eredeti értelméhez. A legméltóbb ünneplés az volna a reformáció napján, ha fiatalok — társadalomban és egyházban — merészebben és bátrabban vállalnák küldetésüket. Ez hozhat újulást és igazi jövőt. Erről valóban elmondható: helyettünk más nem végezheti el.

Szabó Lajos

ÖTVEN ÉVES A BUKARESTI MAGYAR GYÜLEKEZET

AZ EURÓPAI ÖKUMENIKUS IFJÚSÁGI TANÄCS NAGYGYŰLÉSE

A torzó Messiás

Három éve már annak, hogy a gyulai Várszínházban színre került Filadelfi Mihály háromfel- vonásos színműve: A torzó Messiás. A darab nemrégen nyomta- tatásban is megjelent a Békéscsabai városi Tanács VB által kiadott Űi Auróra c. irodalmi és művészeti folyóirat 1983/1. számában. Sőt a 45 oldalas színmű különlenyomatként is megjelent Fábián Zoltán, a szerkesztőség elnöke utószavával.

A DARAB A NEVES BÉKÉSCSABAI PARASZTVEZÉRRÖL és országgyűlési képviselőről. Achim L. (Lyiker) Andrásról szól. A folyóirat fedelének glosz- szalapián az Ady-idézet mintegy indokolja a címet is: „Szegény megölt Ondris nem volt messiás, s akik élnek, okvetlenül többet érnek, mint ő, aki már halott. De ha valaki nem is messiás, haló poraiban is hozzátartozik az élet- hez és az élőkhöz, és ilyen halott Achim L. András. Ki bántja, élőket bánt. aki piszkolja, bepiszko- lódik.”

Ma már messzi távlatban, a történelemben van a két. nagy név: Áchim L. András és Bajcsy- Zsilinszky Endre. Mindkettőnek megvan az értékelő irodalma. Az

utóbbinak bővebb, az előbbinek szűkebb. Mindkettő tragikus életsorsot hordozott. Az előbbi rövi- debbet, az utóbbi messzebbre tá- gulót. A történelem nem szembenállásokból hanem folyamatokból áll. amelyet persze szembenállások tarkítanak. Az idő múlása reálisabban a helyére tesz valakit, mint a forró azonidő. Tör- ténetietlen képzelődés volna felvetni a kérdést: mi lett volna, ha ... nem gördül el a gyilkos Zsilinszky-fegyver s ha nem áll bitó alá a sopronkőhidai fogoly ...

FILADELFI MIHÁLY RAGYOGÓ TÖRTÉNETI DRÁMÁJA sem

ezt teszi. Az utószóból idézünk: „A parasztvezér robosztus alakja nem merevül önmaga életművévé. hanem megelevenedik az egész korszak a századelő egész monarchiabeli magyar világa, amelyben élt és politizált.” ..Sajátos izgalmat teremt az. hogy mindenki hasonló. esetenként azonos tennivalóról beszél, szövetségesek. ellenfelek egyaránt: ne legyen tovább a város tüdőt, elmét roncsoló porfészek . . . Igen.

de mindenki más okból és más célért fogalmazza meg s ez már a történelem ítélkező fintora”.

Az Áchim halálát színre vivő, s kora történelmi palettájává váló darabban három evangélikus lelkész is szerepel, s mi lapunk arculatának megfelelően e három alakra nézünk: Szeberényi Lajos Zsigmond, Koren Pál és a sopronkőhidai fegyháznak a darabban névtelen lelkésze (Bárdosi Jenő).

Ez utóbbi a darab megrázó epilógus-szerű zárójelenetének mellékalakja. „Nem hivatalnok lelkész, olyan, aki tudja, hogy egy nemzet jobbik énjének meggyilkolásával van jelen.” Ebben a jelenetben a nem egykorú két főszereplő az egykori egymás ellen feszülésből történelem feletti egymásmellettiségbe kerül. A magyar történelemben egyformán kimagasló forradalmi ikercsillagokká nőnek. S a történelmet ismerők előtt szinte egybeolvasztó- an hat a két lutheránus főalak halál-pillanat előtti úrvacsorái „megbocsátok’ szava.

A másik két papi alak, Szeberényi és Koren oarókustársak voltak. Két merőben ellentétes természet, s tudjuk, hogy a csabai gyülekezetre is rányomta kettőjük személyi ellentéte a maga bélyegét. Szeberényi polihisztor hajlamú, tág látókörű européer volt, a bécsi telológia díszdoktora, tudományos tanulmányok írója és fordítója, a felekezeti öntudat bátorszavú harcosa, aki bizonnyal így akart — és tudott is — kiemelkedni, s híveit kiemelni a „tüdőt, elmét roncsoló porfészekből”. Ez az egyazon cél, de más fegyverekkel, emeli az ő alakját is a darabban, — bár Áchimmal ellentétben. Erősen politikus alkat, Áchim kemény ellenfele. Áchim is kemény volt vele szemben a maga dúvadságá- val. Ezt adja a darab is.

Koren is kemény ember volt. Egyházpolitikai harcoktól megkeseredve a hívek pásztorolására vonult vissza. Bár írásmagyarázati és egyháztörténelmi művei 16 kaidott kötetre rúgnak, lelkipásztori naplójának jegyzetei a hívek közötti széles járás-kelésben mutatják be őt. Áchim őt

tartotta a maga papjának. A darabban pozitív alak: intő-feddő. de politikai harcaiban is Áchim mellett álló pásztor.

ÁCHIM A „MEGBOCSÁTOK” VALLOMÁST kórházi halálos ágyán mondja el az úrvacsoravé- teíkor Korennak. Ezt drámaian kiemeli Koren templomban mondott temetési beszéde is. de a darabban nem szerepel, a fennmaradt beszédből s az Áchim- irodalombói tudjuk. Ám a két „megbocsátok” összhangját a darabban Koren más mondata emeli tovább és kapcsolja össze. Az egyházi temetes után Áchim koporsójánál szól: „Amit híveinek az egyház nyújthatott. az megtörtént. Most barátként állok itt előttetek, Áchim koporsójánál, és tudom, hogy valahol mindnyájan egy hiten vagyunk ... Az emberiség hitén, amely nélkül bűn élni. mert ez a közös emberi híd. amely mélységeinkben és múlásainkban is összeköt bennünket ... Az igazság kis fekete göröngye volt ő. Része ennek a megváltásra váró nagy göröngynek. amellyel most íme egyesül.”

Mind az Áchim-irodaJom. mind a magvar irodalom gazdagabb lett ezzel a megrázó történelmi drámával. Koren Emil