Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-16 / 42. szám

Krisztusban nincs férfi sem nő - az asszony hallgasson a gyülekezetben! Ha ezt a címnek szánt mon- dalpárt figyelmesen elolvassuk, azonnal érezzük, hogy a kije­lentés és utasítás között ellent­mondás van. Pedig mindkét mondatot az Üjszövetségböl idéz­tem, sőt mindkettőt Pál apostol írta, az egyiket a galáciai, a má­sikat a korinthusi gyülekezethez intézett levelében. Szándékosan került egymás mellé a két ige­vers, mert Pál apostol tanítását a női hivatásról és szolgálatról csak a két kijelentés feszültsé­gében érthetjük meg. KRISZTUSBAN NINCS FÉRFI SEM NÖ. Az apostol boldogan vallja, hogy Krisztusban minden korlát, válaszfal ledől, ami az embereket egymástól elszakítja. Ledőlnek a faji válaszfalak: nincs zsidó sem görög. A választott nép gyermekei nem élveznek előjogokat Isten országában más fajú, sőt más színű erh’oertest- vereikkel szemben. így lett ő a fanatikus zsidó farizeus Krisztus küldő szavára a pogányok apos­tola. Nincs szolga sem szabad: megszűnnek a társadalmi ellen­tétek is. A gyülekezet szeretet- közüsségében megvalósul a cso­da: úr és szolga egymás test­véreivé válnak. A harmadik vá­laszfal a nemek között húzódott, de Krisztusban ez is megszűnik: nincs férfi sem nő. A férfinek k-szolgáltatott, . neki. alárendelt nő, akit a vallási életből is ki­rekesztettek, a teremtési rend alapján újra megbecsült.-társa a férfinek a házasságban, aktív résztvevő az istentiszteleti élet­ben, Pálnak missziói munkájá­ban nélkülözhetetlen segítőtársai az asszonyok. Értékeli szolgála­tukat, leveleiben szívélyes, me­leg hangon emlegeti őket: Lídiái és Priscát, Fébét, Loist és Euni- kát. Ügy említi leveleiben a nők gyülekezetben történő imádkozá­sát és prófétálását, mint ami gyakorolt és általa is elfogadott szokás volt. A Lélek adományát sem vitatja el tőlük, csupán a kor szokásaira hivatkozva kéri, hogy az asszonyok befedett fej­jel szolgáljanak az istentisztele­ten. MÉG MIELŐTT A SOKAT VI­TATOTT „hallgatási parancsra” •figyelnénk, vizsgáljuk meg, mit tanít az apostol a keresztyén há­zasságról és hogyan látja az asz- szonyrk helyé1: és feladatát fér­jük n.ellett? őszintén meg kell mond; ni, hogy Pál nem házas­ságpárti. Neki sem volt felesége. De nem tartja a nőtlenséget ma­gasabb értékűnek, Isteniek tet- szőbb életformának. A házasság­gal kapcsolatban mind íét félhez van szava. Hangsúlyozza, hogy a házasság Isten teremtési rendje és akarata, amit a Krisztusban való új teremtettség nem old fel, sőt megerősít. (Ef. 5., I. Kor. 11, 8—11.) Két kifejezést használ Pál az említett helyeken: a férj feje a feleségnek, a másik: az asz- szonynak engedelmeskednie kell férjének. Sokan ezeket a kifeje­zéseket egyoldalúan az asszo­nyokra vonatkoztatják, pedig mindig a kölcsönösségen van a hangsúly. Férj és feleség kölcsö­nösen egymásra vannak utalva és mindketten Istentől függnek. Ket­tőjük kapcsolatát Krisztus és a gyülekezet kapcsolatához hason­lítja: Krisztus úgy feje az egy­háznak, hogy szolgál, neki és ön­magát áldozta érte. Ez az áldo­zatos szeretet kötelezi a férfit is feleségével szemben szeretetre és szolgálatra. Az Ef 5, 24.—33. te­hát nem egyszerűen az asszo­nyoknak szól. hanem a gyüle­kezetnek, benne férfiaknak és nőknek: engedelmeskedjenek' egymásnak az Ür félelmében és szereidében. A maga korában, amikor férj és feleség kapcso­latát a feltétlen függés és tel­jes kiszolgáltatottság jellemezte, Pál ezzel a tanítással korszak- alkotóan újat hozott. AZ ASSZONYOK HALLGAS­SANAK A GYÜLEKEZETEK­BEN! — utasítja Pál a korint- husi. gyülekezetei. Nem ellent- *mondás-e ez, ha arra gondolunk, amit fentebb Pál munkatársnői­ről elmondtunk? Mások is érzik ezt az ellentmondást. Vannak írásmagyarázók, akiknek egyene­sen az a véleménye, hogy a két igét nem írhatta ugyanaz a Pál, a második később kerülhetett le­velébe. Ha ezt így nem is fo­gadhatjuk el, ázt kell monda­nunk, hogy az intelemnek kor- történeti jelentősége van. Tudat­lan, tanulatlan asszonyok — fi­gyelmeztet az apostol, ne zavar­ják kerdezősködésükkel, fecsegé­sükkel (ez a kifejezés van az eredeti szövegben) az istentiszte­let jó rendjét. Ha valamit nem értenek az asszonyok, ha tanul­ni akarnak, kérdezzék meg ott/ hőn férjükét. 'Ebből a kijelentés­ből semmiképpen sem szabad­olyan messzemenő következte­tést levonni, hogy Pál a nők szolgálatát mindenestől elveti, el­lenzi. Tehát nem törvényt ad le­velében a nőkérdésben, hanema gyülekezet életének rendje felől intézkedik. A KÉRDÉSEK NAPJAINK­BAN MÁR NEM ÍGY VETŐD­NEK FEL: feltétlen engedelmes­ség és kiszolgáltatottság a csa­ládi életben, vagy egyenlő érté­kű segítőtársai egymásnak férj és feleség? Sem így: szolgáljon, tanítson, prédikáljon-e a gyüle­kezetben a nő, vagy sem? Hi­szen a nők szolgálata a maga sokszínűségében szerves része az egyház életének mindenütt a vi­lágon. Hanem: felismertük-e Krisztusnak válaszfalakat ledön­tő, egységet munkáló szeretetét a magunk életében? És: vállal­juk-e azt a szolgálatot, melyet Ö jelöl ki számunkra családban és gyülekezetben: a másokért va­ló imádkozást, a szeretetmunkát, vagy éppen az igehirdetés szol­gálatát? Keveháziné Czégényi Klára Orgonáink * Szarvas—Otemplom A SZÁSZ TARTOMÁNYI EGYHÁZ ÜJ PÜSPÖKE A Szász Tartományi Egyház (Kircbenprovinz Sachsen új püs­pökét, a 48 éves Christoph Demkét szeptember 10-én a r&agdeburgi dómban iktatta be előd e, Werner Krusche püspök. Demkn eddig az NDK-beli EgvházszöveUég (Kirc­henbund) titkárságának vezetője volt. A beiktatási ünnepségen resztvettek az NDK-beli egyházak vezetői, számos kelet- és nyugat- európai evangélikus egyház kép­viselője, Klaus Gysi, az NDK egy­házügyi államtitkára, valamint az érintett hat megye képviselői. — Püspöki megbízatása tíz évre szól. Az új püspök Sziléziából, lel­készcsaládból származik. 1953-58 között Berlinben, a Humboldt Egyetemen tanult teológiát. Utána a berlini egyházi főiskolán (Sprac- henkovikt) volt korrepetitor. 1983- ban Hans-Joachim Franké akko­ri görlitzi püspök avatta lelkésszé Rövid gyülekezeti szolgálat után 1964-ben a berlini teológiai főisko­la docense lett, újszövetségi sza­kon, 1975-től mellékállásban 1977- től főállásban az Egyházszövetség teológiai bizottságának előadó­ja lett, és a titkárság vezetőjének helyettese. A titkárság vezetését 1982 elején vette át. (epd) AZ 1783-BAN — TESSEDIK SAMUEL LELKÉSZKEDÉSE IDEJÉN felépült templomban egy 12 regiszteres kis orgonát állí­tottak fel. Ez kicsinek bizonyult a nagytemplom számára, ezért ezt az orgonát a gyülekezet a nagylaki gyülekezetnek ajándé­kozta, amint azt a regi jegyző­könyvek bizonyítják. A második orgonát, amely ez ősi templomban szólt, 1804-ben teljesítettek szolgálatot kántora­inknak, mint diktálok, vagy fúj­tatok, még most is szeretettel emlékeznek erre az orgonára. Sípjait javarészt felhasználták az új orgonához. MEGHATÓ ARRA GONDOLNI, hogy vannak sípjaink, amik már 1804 óta szolgálják az Isten di- ' csőségét és gyönyörködtetnek minket csodálatos hangjukkal; kezdte építeni Herothek József oi'gonaépítő. Két manuálos, pe- dálos, 30 regiszteres, 2066 sípos mechanikus, csúszkatáda rendsze­rű orgona volt. 2 fő és egy po­zitív corpuszban elhelyezve. Vég­legesen J811-ben készült el, ami­kor is a corpuszok külső dísz­aranyozásának rögzítéséhez 300 icce, azaz 265 liter pálinkát hasz­náltak fél. Ezt az aranyozott cor- puszt eredeti állapotában hasz­nálták fel az 19:>8-ban történt átépítéskor. Ma is ebben az ál­lapotában áll. Az ezernvolcszázas években ez az orgona az ország második leg­nagyobb orgonája volt. Egyedül az esztergomi bazilika orgonája volt nagyobb, már harmadikként mögéje szorult a budapesti Má­tyás témplom .orgonája ' is, 1897- beri a Riegér' or'gónagyár két lggy, halk változatot, épített be az orgonába. Szép sípjai ma is szólnak. Nagyon kellemes, lágy hangja volt ennek az orgonának. Temp­lomba járó híveink, akik kis is­kolásokként az orgona mellett sírnak, zokognak, vígasztalnak, ujjonganak, imádkoznak vélünk. Háborúkat éltek át és tűiéinek minket is! Az ezerkiléncszázhuszas évek­ben a kétkarzatos nagy templo­munk tele volt istentiszteletein­ken. A földszinti padokban a fel­nőttek, öregek, a karzatokon az ifjúság, diákság fogiáit helyet. Még a téli nagy hidegekben is az egymást követő szlovák és magyar istentiszteleteket vasár­nap délelőttönként végigülték su­báikba burkolózva öreg híveink. Nem fáztak és nem volt szá­mukra hosszú az istentisztelet sem, pedig a régi szertartásaink hosszabbra nyúltak. Éneklő gyü­lekezet volt a gyülekezet, híve­ink közül nem egy kívülről éne­kelte legtöbb értekünkét: (Pedig a szlovák 'nyelvű Tr'anosciüs éne­kei 10—20 'Véáászakósak voltak.) ENNEK ISMERETÉBEN ÉRT­HETŐ. hogy az a lágy, szép hangú orgona kicsinek bizonyult. Nem egyszer előfordult, hogy a zengő gyülekezeti ének elnyomta az orgona hangját. így került sor 1938-ban az orgona bővítésére, állami támogatással. Borgulya Endre kántortanító szorgalmazá­sára és tervei alapján, Peskó Zoltán orgonaművész kisebb kor­rekcióival és jóváhagyásával, az Angster gyár készítette el. Pneu­matikus rendszerű, 36 regiszte­res (5 nyelvsíp regiszter) 3 ma­nuálos, 2484 sípszámmal. Azóta is különösebb meghibásodás nél­kül végzi szolgálatát Isten di­csőségére. Csodálatos konstruk­ció! Ma: 1 u ä Ion ken ti igen szeren­csés regiszterelosztással, 2 önál­ló kombinációval. s Szinte kime­ríthetetlen variációs regisztrálási lehetőséggel. Ügy érzem, orgo­nánk sajnos még orgonaművész körökben sem eléggé ismert, de méltán sorolhatjuk evangélikus orgonáink legjobbjai közé. Templomunk nagyon jó akuszti­kája hangját kiemelve, tömörít­ve adja vissza, amivel nem le­het betelni. Az újjáépített orgona 1938. szeptember 24-én szólalt meg először, a Szentháromság utáni 15. vasárnapon. Nálunk az ara­tási hálaünnepen. Aztán egyet­len egyszer a rádióban is hall­hattuk. 1938. október 9-én, a 150 éves jubileumi ünnepségünkön. MÉG A HÁBORÚ ELŐTT mű­emlékké nyilvánították, így. sze­rencsésen -megmaradhattak tiszta ón sípjai orgonánknak, amik #la felbecsülhetetlen értéket képvi­selnek. Fő corpusza első sorá­ban van elhelyezve az I. ma­nuál principal 8-regiszter. Ennek Cisz sípján a következő bevésést olvashatjuk: Josephus Herothek anno 1804. (orgonaépítő) Chovan Zigismundus 1838 (kántortgnitó). S moát új énekeink szólalnak meg ősi hangszerünkön. Énekel- tetősükben és az ének vezetésé­ben nagy' segítségére szolgál gyü­lekezetünknek. Borgulya Endre kántortanüó a* tőle megszokott precizitással és hozzáértéssel leírta az orgona szerkezetét és történetét, kortloly rajzok Js,í§éfeté,bept Pótolhatatlan végrendelete ez az utána követ­kező kántorok számára. Az itt leírt adatok java része is ebből a leírásból származik. Végül hadd idézzem eme tes­tamentumából hozzánk intézett szavait: „És ti utódok, kik ezt az írást olvassátok, szeressétek ezt az orgonát, ápoljátok, gon­dozzátok, óvjátok és becsüljétek meg azzal a szeretettel, amellyel azt első és további alkotói sze­rették. Úgy legyen!” dr. Tamási Mátyásné Kalavszky Olga A csodálatos orgona Sok-sok évvel ezelőtt élt egy ügyes fiatal orgonaépítő. Már sok orgonát épített, és a legutolsó mindig fölülmúlta az előzőt. Vé­gül pedig egy egészen csodálatos orgonát épített, amely magától játszani kezdett, ha egy olyan je­gyespár lépett a templomba, ajcík Isten tetszésére voltak. Amikor ezt az orgonát is befe­jezte, szétnézett a környékbeli lá­nyok között és kiválasztotta a leg- istenfélőbbet és legszebbet és fe­leségül kérte. Mikor azonban a menyasszonnyal a templomlép­csőhöz ért —. miközben barátok és rokonok serege követte őket —, és mindegyiknek kezében és gomblukában virág volt. az orgo- naépitö szive tele volt büszkeség­gel és dicsőségvággyal. Bizony nem gondolt sem jegyesére, sem Istenre, hanem csak arra, hogy ö milyen kiváló mester, akit senki meg nem közelíthet, és hogy min­denki bámulni fogja őt, ha majd az orgona magától megszólal Így lépett szép Jegyesével a templomba —, de az orgona né­ma maradt. Ezt. - nagyon szívére vette az orgonaépítq, mert öntelt­ségében azt gondolta: a hibás csak menyasszonya lehet, és arra gon­dolt. hogy biztos hűtlen lett őhoz­zá. Egész nap egy szót sem szólt hozzá, majd éjjel titokban össze­csomagolta holmiját és elhagyta őt. Miután sok száz mérföldet megtett, végül egy idegen ország­ban telepedett le, ahol senki nem ismerte őt és senki nem kérdezős­ködött felőle. Ott élt csendben és egyedül tíz évig, de akkor vala­mi furcsa vágy kezdte gyötörni hazája és elhagyott félesége után. Mindig arra kellett gondolnia, milyen szép és istenfélő volt a lány és ő milyen gonoszul hagyta el őt. Hiába követett el mindent, hogy vágyakozását legyőzze. így végre elhatározta, hogy hazatér és bo­csánatot kér tőle. Éjjel és nappal vándorolt, míg lábai kisebesedtek. Minél közelebb jutott hazájához annál nagyobb lett vágya és fé­lelme is —, vájjon most is olyan jó és kedves lesz hozzá a lány, mint annak idején. Végre felcsil­lantak a távolból városának tor­nyai a napfényben. Ekkor futni kezdett, ahogy tudott, úgy hogy az emberek a háta mögött fejcsó­válva összesúgtak: „Ez.vagy bo­lond, vagy lopott.” Amikor belépett a város kapu­jába, hosszú halottasmenettel ta­lálkozott. A koporsó mögött nagy sereg ember ment sírva. —*Kit temettek, hogy így sír­tok? — ő volt az orgonamester szép felesége, akit gonosz férje elha­gyott. Mivel annyi jót tett velünk, a templomba fogjuk eltemetni. Mikor ezt hallotta, nem felelt semmit, csak csendben, lehajtott fejjel ment a koporsó mellett és segített vinni. Senki nem ismerte fel öt, de mivel hallották, hogy folyton sóhajtozik és sír, nem kér­dezősködtek, mert úgy vélték: ő is egyike a sok szegénynek, akik­kel az elhunyt annyi jót tett. Így érkezett a menet a templomhoz. Mikor a koporsóvivők a küszöböt átlépték, magától játszani kezdett az orgona, olyan csodálatosan, mint még soha egyetlen orgona sem. Letették a koporsót az oltár elé. Az orgonaépíiö csendesen egy oszlophoz támaszkodott és hall­gatta a hangokat, amelyek egyre hatalmasabban áradtak annyira, hogy a templom pillérei megre­megtek. Szemei lecsukódtak, mert nagyon fáradt volt a hasz- szú úttól, de szive boldog mit, mert tudta, hogy Isten megbocsá­tott neki, és amikor az orgona utolsó hangja elnémult, holtan esett össze a kövezeten. Az emberek felemelték a holt­testet és amikor felismerték, hogy kicsoda, ki nyitották a koporsót újra lezárták, az orgona mégegy- szer, egész halkan játszani kez­dett. Majd elhallgatott és azóta magától soha újra meg nem szó­lalt. Fordította: Gáncs Aladár TIZENHATEZER LELKÉSZ AZ EKD-BAN aránya tovább növekedett, 1302 volt, nyolc százalék. 1982 decem­ber 31-én a lelkészi állások 12 szá­zaléka nem volt betöltve, (epdöj A Németországi V Evangélikus Egyház (EKD) tagegyházaiban 1982 végén 16118 lelkész teljesí­tett szolgálatot, két százalékkal több. mint 1981-ben. A lelkésznők- ülést. Egyházunkat Mezősi György r lelkész, az Evangélikus Élet szer- t kesztője képviselte. Áz Európai Ökumenikus Infoi mációs Munkaközösség októbí 3-—7. között Moszkvában tartol AZ EURÓPAI ÖKUMENIKUS INFORMÁCIÓS MUNKAKÖZÖSSÉG ÜLÉSE

Next

/
Thumbnails
Contents