Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-09 / 41. szám

Magas szószékről - hiteles szót!

Sajtóm unkában szolgáló lelkészek konferenciája Gyenesdiáson

EBBEN AZ ESZTENDŐBEN EZ VOLT A NYOLCADIK KONFERENCIA egyházunk gyenesdi- ási Szeretetotthonában, a Kaper- naumban. öt országos ifjúsági konferencia mellett három országos lelkészkonferenciát hívott össze egyházunk vezetősége azért, hogy hitbeli erősödést, teológiai tisztánlátást és a sokrétű szolgálatok végzésében még több felelősségtudatot és elkötelezettséget kapjunk az egyház Urától.

A fiatal lelkészek és az egyházvezetők után a harmadik konferenciára azok kaptak meghívást, akik egyházi sajtónkban rendszeresen írnak és szívügyüknek tekintik mind lapjaink tartalmi, mind terjesztési kérdéseit. Noha egyházunkban az újságok folyóiratok cikkeit, könyveket és egyéb sajtókiadványokat többnyire nem hivatásos írók és újságírók írják, hgnem teljesállású lelkészek, ez a tény nem mentesíthet senkit az alól a felelősség alól, hogy a sajtó „magas szószékéről'’ hitből fakadó hiteles szavakat hirdessen, ismerve mind az újságírásnak, mind pedig az adott témának alapvető szakismereteit.

1983 a kommunikáció éve.- Mivel napjainknak igazi arculatához a kommunikációs eszközök rendkívüli fejlődése és hatásuknak óriási növekedése is hozzátartozik, különösképpen is aktuális volt ennek a konferenciának minden előadása és megbeszélése. Az ötven résztvevő lelkész élt is az alkalommal és minden előadás után záporoztak a kérdések és hozzászólások.

AZ ELSŐ FÖELÖADÁST dr. Pröhle Károly professzor, tanulmányi főigazgató tartotta „A hívők közössége a világban” címmel és ebben a lutheri teológia alapjairól indulva jutott el mai egyházi feladatainkig, a személyes hitrejutás. a „szentek közösségének” megélése és a hit bizonyságtételének és a tanításnak lépcsőfokain.

ban, különböző társadalmi rendszerekben. Örömmel hallottunk arról, hogy hazánk tájékoztatásának nyíltságát és korrektségét mindenütt elismerik. Szó esett a társadalmunkon belül fellelhető hibákról, kijavítandó lazaságokról, etikai gondokról is. — Vendégünket elkísérte Grnák Károly osztályvezető is, az Állami Egyházügyi Hivatal részéről.

A FŐELÖADÁSOKON KÍVÜL MÉG több rövidebb referátum is szerepelt a programban, mindegyik természetesen a sajtómunka szemszögéből elemezve: Szol- gálatunk az egyházban, társadalmunkban, mai világtávlatok tükrében. Esti fórumokon három legfontosabb egyházi lapunkat, az Evangélikus Elet című hetilapunkat. a Lelkipásztor című lelkészi szakfolyóiratunkat és a Diakonia című időszaki folyóiratunkat tettük kritikai vizsgálat tárgyává, elsősorban azért, hogy ezek a lapok a jövőben még jobban ■ teljesítsék rendeltetésüket. A reggeli és esti áhitatok lelkészeknek szóló evangélizáló igehirdetések voltak és ezek sorában a csúcspont a záró úrvacsorái istentisztelet volt, amelynek szolgálatát püspök-elnökünk látta el.

RENDKÍVÜL SZÍNES FRISS TÁJÉKOZTATÁST KAPTUNK az Egyházak Világtanácsának nemrég befejeződött Vancouver-i nagygyűléséről, szóbeli és vetített képekkel kísért élménybeszámoló segítségével; a Lutheránus Világszövetség jövő évi budapesti nagygyűlésének előkészületeiről, valamint a Luther Emlékbizottság munkájáról és a Lutherén közelgő hazai eseményeiről.

Rendkívül sűrű napok voltak a gyen esi konferencia napjai. Mégis mindenki fellelkesülve, hitében megújulva, fejében terveket és elhatározásokat forgatva, a lelkésztársakkal való testvéri közösség örömét átélve indult hazafelé. Ezen a hétvégén — és reméljük, hogy a közeli hetek-hó- napok során egyházi lapjainkban is — frissebbben, átgondoltabban hangzottak az igehirdetések, mind a templomi szószékekről. mind a „sajtó magas szószékéről”. Isten áldja meg azokat is, akik hallgatják és olvassák e bizonyságtételeket!

Szirmai Zoltán

ENEKEK ENEKE - MA

Tavasz lett! Illatot lehelitek mind a kertek, madarai? karban énekeltek, és száz virág tarkállt a fák alatt, amikor Krisztusom megtaláltál, megtaláltalak.

Az volt az első szeretet!

Minden erőt, örömöt hirdetett és életet.

És téged mindenek felett, mert minden tele volt veled: a szív. a szó,

a virág, a csendben illatozó, a dal, a fény, a szín.

Átragyogtál a nao, sugarain, beragyogtad a mindenséget.

S életem mint harmat, ragyogva tükrözött téged.

A MÁSODIK FÖELÖADÁST dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tartotta „Egyházi sajtómunkánk jövő feladatai” címen. A nagy hatású előadás sokkal többet adott, mint azt a címből sejteni lehetne. Az egyházi sajtómunkát csak belső szenvedéllyel, lüktető dinamizmussal lehet jól végezni. Azzal a vakmerő örömüzenettel kell az olvasók elé állnunk, hogy Isten közöttünk van és szeretetével vesz körül. Ennek a ténynek, amit evangéliumnak nevezünk, a rendkívüliségét soha nem szabad tompítanunk, hanem általa megtérésre kell hívnunk, etikai elkötelezettségre tanítanunk, népünk között, az öku- menizmus jól értelmezett szellemében és az egész világ égető gondjait felvéve adnunk tovább szóban és írásban, rádióban és magas fórumokon, gyülekezeti, családi vagy egyéb közösségekben. Külön szólt a püspök az anyaszentegyház megbecsüléséről, az égető élet- és sorskérdések- nek igehirdetésekbe való felvételéről. valamint arról, hogy sajtóban és egyéb kommunikációs eszközökkel való szolgálatban értékteremtő munka folyik, amelyből a mi egyházunk is kiveszi részét. Az őszinte és hű információ, a helyes állásfoglalások és minden egyes cikk megírásához szükséges felkészülés és szaktudás ránk nézve is kötelező. Előadása végén a püspök ismertette egyházi könyvkiadásunk gazdag terveit a közeli évekre vonatkozóan.

A HARMADIK FÖELÖADÁST meghívott szakértő-előadó, Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnök- helyettese tartotta, „Kommunikáció a világban” címmel. A nagy érdeklődéssel fogadott előadásban történelmi áttekintést kaptunk a kommunikáció fejlődésének korszakairól, a beszéd kialakulásától egészen napjaink elektronikai csodáiig, a műholdak rendszereinek, a videó-technika lehetőségeinek szakszerű bemutatásáig. Nyílt őszinteséggel beszélt az előadó a sajtó és egvéb kommunikációs eszközök szerepéről és hatásairól mai világunkDe aztán Krisztusom elrejtőzött.

Nem a hegyek között, nem a kertek között, nem a liliomok nyája között.

S amikor keresem, elállják utamat, és visszatartanak könnyek, jajok, sebek.

Hozzá sietnék, s nem siethetek, pedig szívem feléje hajt.

Törlőm a könnyet, csitítom a jajt, segítek az ínségesen ... s egyszerre váratlan reámtekint elveszített Szerelmesem:

„Nem ismersz? Én vagyok

minden síró és minden elhagyott!”

Szívemen boldog, tiszta láng csap át.

Megismerem Krisztusom szavát,

aki elrejtőzött

nem a hegyek között,

nem a kertek között,

nem a liliomok nyája között.

Szenvedő testvérekbe öltözött.

Öbennük mindig megtalálhatom, szerethetem, szolgálhatom.

Túrmezei Erzsébet

Imádkozzunk!

Bűneink ellen vívott csatáink kudarca roskaszt eled Urunk! Győzz meg bennünket arról, hogy Te már győztél. Üjjáteremtö hatalmad nyomán hadd vessük le megromlott régi emberünket, s öllözzük fel igazságban és szentségben teremtetett új emberünket.

Légy áldva Jézusunk, mert győztél bennünk is! Ámen.

— HÁLÁI.OZÁS. Erős László. a vasegerszegi gyülekezet volt presbitere, lapunk hűséges olvasója életének 71. esztendejében, augusztus 2ö-án elhunyt. Augusztus 30-án nagy részvét mellett kísérte utolsc földi útjára a gyászoló csalad es a kiterjedt rokonság.

— Hegyvári (Huber) Terézia gyémánt- és vasdiplomás pedagógus 92 éves korában Sopronban, a nyugdíjasok otthonában elhunyt. Temetése Kőszegen volt szeptember 21-én. „Akik sokakat igazságra vezetnek, fénylenek mint a csillagok ...” (Dániel 12,3.).

— Egyed Jenő, a diósgyőr. vasgyári gyülekezet régi, hűséges tagja és presbitere 70. életévében súlyos betegség következtében rövid

szenvedés után elhunyt. Hamvasz- tás utáni temetése a Miskolc — vasgyári temetőben nagy részvét mellett szeptember 30-án volt. Gyermekein, unokáin, testvérén kívül gyászolják a Rezessy, Fest és Kuzmiter családok, sok tisztelője és barátja. Hisszük, hogy „ál- talment a halálból az életre."

— Dobri Sándorné, sz. Kutosa Rozália, lapunk évtizedeken át hűséges olvasója rövid szenvedés után Nagykanizsán elhunyt. Benne Kutas Elek ny. lelkész nővérét gyászolja. „Uram szeretem ... a te dicsőséged hajlékának helyét.” (Zsolt 26.8.).

— Csörföly Mihály ny. tanító szeptember 9-én. életének 85. évében rövid szenvedés után elhunyt. Temetése szeptember 11-én volt a zombori Rókus-temetőben.

A üt VASÁRNAP IGÉJE

Madarat tolláról — embert életéről

Ef 4,22—28

A BŰN — NEM MAGÁNÜGY. Isten tiltja, így óvja az embertárs javait — életét, becsületét, házasságát — tőlünk, s a mienkét — másoktól.

Közügyekről, embertárs nyugalmát veszélyeztető, a közrendet fenyegető bűnökről beszél Pál apostol, a hazugságról, a haragról és a tolvajlásról. Sajnos, egyik sem ment ki a divatból azóta, s megtalálható a keresztyének házatáján is,

A hazugság a zavarkeltés bűne (Pilinszky), Távol áll tőlünk, mondod, nem szoktunk hazudni, legfeljebb „előre”, olyat ígérni tehát, amit eszünk ágában sincs betartani.

A harag is sok kárt okoz, a családfő haragja terror alatt tartja a családtagokat, főnöké nehezíti a közös munkát, s egy-egy ember haragja olykor félelmes, megállíthatatlan lavinát indit el.

Időnként fény derül — „kék fény” — tolvajlásokra is, kisebb-na- gyobb szélhámosságra, társadalmi tulajdon kárára elkövetett sikkasztásra. Pedig, aki ma lop, nem az éhségét csillapítja, de öncélúan halmozza az anyagi javakat. S mielőtt büszkén kihúzzuk magunkat, gondolkodjunk el azon, hányféle is ez a bűn: az is lop, aki beosztásával visszaél, „csúszópénzért” ad jogtalan előnyöket, de az is, aki el nem végzett munkáért veszi fel a fizetését.

SÖPÖRHETÜNK HÁT A MAGUNK PORTÁJA ELŐTT! Erre késztet szigorú törvényével az Isten, de ezt akarja elérni nálunk szeretetével Jézus. Az, aki eljött a Földre, megkeresni és megváltani a bűnösöket, köztük a hazugokat, a tolvajokat és a haragtartókat is. Ma sem a bűnösökre haragszik, csak a bűneinkre. Ezzel a mentő szeretettel vonz ma is, késztet követésére. S míg követjük, egyre súlyosabbnak látjuk letagadott, elbagatelizált bűneinket. Egyre jobban érezzük: rá vagyunk szorulva.

EKKOR HALLJUK MEG AZ EVANGÉLIUMOT: „amit keresel, . megvan, amit szeretnél, már a tiéd! Amikor még magadról sem tudtál, már elvégeztem benned az újjáteremtes művét. Keresztséged — melyet parancsomra s nevemben végeztek el születésed után — újjászületésed záloga!” Akkor történt tehát, amiről Pál apostol itt így ír: „az új ember Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett!” (24. v.) Jézus véghezvitte bennünk azt, amit nélküle — apró lépésekkel, javításokkal-toldozgatásokkal — soha véghezvinni nem tudnánk. S most már következzék az, amire biztat, az újjáteremtett ember szíve kincsekamrájából hozza elő a jót, az újat! Vagy — Pál szavaival — a megromlott régi embert végérvényesen le kell vetnünk, gúnyáját el kell dobnunk, s fel kell öltöznünk az újat, a tisztát, az igazat, az egészen mást.

DRÁGA KINCS BIRTOKÁBAN VAGYUNK TEHAT, igyekezzünk ezt végérvényesen — hittel — megragadni. Ezt az igyekezetét, ennek döntő első lépését nevezi az Üjtestámentum megtérésnek. Jézus telerakta igazságával szívünk raktárát, rakjuk tele kincseivel a „kirakatot” is, a mindennapi életet. Madarat tolláról, embert életéről lehet megismerni, s az életünk — hétköznapi tetteink mutatják meg, mi lakik — ki lakik a szívünkben.

A levetkőzött hazugság helyett öltözzük fel az igazságot. Szavunk legyen mindig egyértelmű, félreérthetetlen és igaz. Am haragudha- I tunk, a harag sokszor vérmérséklet, élettempó dolga is, de tudnunk kell megengesztelődni és bocsánatot kérni is indulataink miatt. Más megkárosítása helyett pedig a becsületes munka és az abból táplálkozó irgalmasság illik az újjáteremtett emberhez. Nem is lehet másként: „A tolvaj — titokban harácsol földi javakat. Az irgalmas: titokban osztja meg sajátját másokkal...” (Pilinszky). Azonban nemcsak pénzét, de idejét és energiáját, sőt imádságát, mindazt, amire a másiknak vagy a közösségnek szüksége van.

AMIT JÉZUS A KERESZTSÉG ÁLTAL BENNÜNK ELVÉGEZETT, az egyszeri, döntő, megismételhetetlen isteni tett. Amit tőlünk vár — a bűn levetkezése és az új ember felöltözése — életünk végéig tartó, naponkénti feladat.

Aki ennek a feladatnak nekilát, megtapasztalja: miden mozdulatát segíti az Úr.

Zászkaliczky Pál

Itt van az asz!

(Folytatás a 3. oldalról)

az sok-e vagy kevés: „Mindezt pedig csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi: én arra sem érdemes, sem méltó nem vagyok. Mindezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal és engedelmességgel tartozom. Ez így igaz!” (Kis Káté, első hitágazat.)

Aki józanul méri önmagát, maga felől nem táplál hamis illúziókat, a valóságnak megfelelően ítéli meg helyzetét, amikor Isten elé áll: én semmire sem vagyok méltó, sem érdemes, annak az egész élet nagy csoda. Minden, amije van, a sok is, de a kevés is nagy csoda. Tud is, mer is megelégedéssel élni, kevesebbel is beérni, nem zúgolódni, hanem hálát adni, bátran és bizalommal élni. És nem kis mértékben hárul ránk most talán az a szolgálat, hogy mindnyájan, akik valljuk: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”, például szolgáljunk, hogy ebből élve hogyan lehet kevesebbel is beérni, a kevesebbnek is örülni, a kevesebbet is beosztani, hogy elég legyen, a kevésért is hálát adni. Ezzel nem szabad adósnak maradnunk. E tekintetben most nem kell együtt sírnunk a sírókkal, együtt panaszkodnunk a panaszkodókkal, együtt aggodalmaskodnunk az aggodalmaskodókkal, együtt lógatni a kezünket az ellankadtakkal, hanem bátran és bizalommal élni. Ha verejtékünk nem is hozta meg az áhított gyümölcsöt, Isten mégsem szűnt meg mindenható Atya lenni, aki nem tudná már, hogy mit is kezdjen a ma és holnap hozzá címzett kérésünkkel: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”

MEGHALLGATJA ÉS AD MINDENNAPI KENYERET. Lesz mindennapi kenyerünk szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. Mert mi a mindennapi kenyér? Több a kilós cipónál. „Mind az, ami a test és élet fenntartására és táplálására kell, mint például: étel, ital, ruházat, lábbeli, ház, gazdaság, szántóföld, barom, pénz, anyagi javak, derék házastárs, derék gyermekek, becsületes háznép, tisztességes és hűséges /elsőbbség, jó kormányzat, jó időjárás, béke, egészség, közrend, becsület, jó barátok, megbízható szomszédok és ezekhez hasonlók." (Kis Káté, Miatyánk 4. kérés.)

Legfeljebb itt is, ott is egy illúzióval lettünk szegényebbek, de nem lett kisebb Isten gondviselő hatalma és szeretete. Lesz mindennapi kenyerünk. Igaz, nem hullik ennek ellenére sem magától az ölünkbe. Ahogy tegnap, úgy holnap is bele kell adnunk a verejtékünket is. A tegnap részleges sikere ellenere, holnap is újra vállalhatjuk, elölről kezdve a bátran és bizalommal végzett munka kockázatát, mert Isten mindenható Atya.

Kari Béla