Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1983-10-02 / 40. szám

Dar es Saalam 1977 — Budapest 1984 Beszélgetés dr. Anza A. Lemával, az LVSZ főtitkárhelyettesével 1982. április 13-án először ta­lálkozott Budapesten a Luthe­ránus Világszövetség magas szin­tű küldöttsége és az 1984-ben Budapesten megrendezendő nagygyűlés magyar előkészítő bi­zottsága, hogy a kölcsönös tá­jékozódás után megkezdjék a nagygyűlést előkészítő közös munkát. Ezen a találkozón dr. Anza A. Lema főtitkárhelyettes, a tanzá­niai evangélikus egyház tagja azokról a tapasztalatokról be­szélt, amelyeket egyháza szer­zett, mint a Dar es Saalam-i nagy­gyűlés házigazdája. Az LVSZ nagygyűlését előké­szítő nemzetközi bizottság és a magyar előkészítő bizottság Bu­dapesten július 4—6. közötti együttes ülése alkalmával keres­te fel Mezősi György szerkesztő a főtitkárhelyettest, hogy bő­vebben is érdeklődjék az előző nagygyűlést rendező tanzániai evangélikus egyház tapasztala­tairól, amelyek számunkra is hasznosak lehetnek a budapesti nagygyűlés előkészítésében és megrendezésében, valamint a budapesti nagygyűlés eddigi elő­készületeiről szerzett tapasztala­tairól. A tolmácsolás szolgálatát Reuss András, egyházunk kül­ügyi titkára végezte. Kérdés: Az ön egyháza, a Tanzániai Evangélikus Egyház volt az előző nagygyűlés házi­gazdája. Melyek most a legfon­tosabb feladatok, mire kell kü­lönösen is figyelnünk a buda­pesti nagygyűlés előkészítése so­rán, véleménye szerint? Lema: Ha én a Dar es Saalam-i tapasztalatokra gondolok, ame­lyeket az éh egyházam szerzett a nagygyűléssel kapcsolatban, akkor azt mondhatom, hogy az evangélikusok, különösen Dar es Saalamban, de a keresztyének is mind, különösen a fővárosban, de az egész országban is igen sokat nyertek azáltal, hogy lát­ták azt, hogy különböző nemze­tiségű, különböző hátterű embe­rek, evangélikusok összegyüle­keznek és együtt vannak. Tehát nagyon különbözőek, mégis ösz- szetartja őket az egy hit és ez óriási bizonyságtétel volt a szá­mukra. A nagygyűlés egyik eredmé­nye az volt, hogy a tanzániaiak jobban megismerkedtek a Luthe­ránus Világszövetség munkájá­val, most jobban ismerik, mint a nagygyűlés előtt, mert az elő­készítő munka során nagyon sok embert bevontak ebbe az elő­készületbe. Kórusok készültek a nagygyűlésre, asszonyoknak volt különleges feladatuk, ifjúsági csoportok kaptak feladatot. Mindez jó volt arra, hogy a vi­lágszövetséget megismerjék. De az előkészítő munkánk so­rán messzemenő együttműködés volt nem evangélikusokkal is. így például a vízumproblémák­nak a megoldásában. Az ezzel foglalkozó bizottság munkájába belevontak másokat is, akik nem evangélikusok voltak, esetleg anglikánok voltak, vagy esetleg nem is keresztyének holtak. Ezek részt vettek ebben a munkában, segítették a kérdések megoldá­sát és így ők is tudomást sze­rezhettek és ismereteket szerez­hettek a Lutheránus Világszö­vetségről. Kérdés: Ezzel azt is akarja mondani, hogy a Dar es Saalam-i nagygyűlés óta a Tanzániai Evangélikus Egyház jobban, na­gyobb mértékben vesz részt a Lutheránus Világszövetség mun­kájában, mint azelőtt? Lema: Azt nem mondanám, hogy jobban bevonták volna a Tanzániai Evangélikus Egyházat a Lutheránus Világszövetség munkájába és tevékenységébe. De azt igen, hogy a Tanzániai Evangélikus Egyház tapasztala­tait jobban hasznosítják a Lu­theránus Világszövetségben, mint ahogy az korábban történt. Ami történt, az az, hogy a tanzániai evangélikusok ma töb­bet tudnak a Lutheránus Világ- szövetségnek, mint világszövet­ségnek a munkájáról. Ehhez tar­tozik az is, hogy a nagygyűlés­re sokan jöttek olyanok, akik egyébként nem jöttek volna el Dar es Saalamba, vagy nem lett volna lehetőségük arra, hogy el­jöjjenek. De hogy eljöttek, így több ismeretet szereztek a tan­zániai evangélikusok életéről és az országról is. És nagyon so­kan voltak olyan delegátusok és más résztvevők, akik a nagy­gyűlést megelőzően számos gyü­lekezetét meglátogattak Tanzá­niában. Így most sokkal többet tudnak a Tanzániai Evangélikus Egyház életéről és szolgálatáról, mint korábban tudtak. De nem hiszem azt, hogy a tanzániai evangélikus egyház így többet kapott volna ennek a ré­vén, mint mondjuk más úton, korábban. Kérdés: Már vannak bizonyos tapasztalatai a nagygyűlés elő­készítéséért magyar részről fele­lős személyekkel való együttmű­ködésről. Nyilvánvaló, hogy az LVSZ-nek szüksége van a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház­zal, továbbá különböző magyar- országi hivatalokkal, hatóságok­kal való együttműködésre. Arra kérem, szóljon néhány szót a magyarokról szerzett tapasztala­tairól. Lema: Amióta 1981-ben elő­ször jöttünk és először találkoz­tunk a magyar előkészítő bizott­ság tagjaival, azóta bennünket mindig nagyon szívélyesen fo­gadtak itt és nagyon nagy sze­retettel gondoskodtak rólunk és mindig olyan érzéssel mentünk el, hogy a megbeszélések igen hasznosak, jók voltak. Ezért az eddigi együttműködésről csak a legjobbakat mondhatom. Kérdés: Nekünk itt Magyaror­szágon igen jelentős és nem könnyű feladatokat kellett és kell még megoldanunk a nagygyűlés előkészítése és lebonyolítása so­rán. 'Hogyan emlékszik vissza a daressaiaami előkészületekre? Lema: Igen. Amikor mi tudo­mást szereztünk arról, hogy egy­házunk vezetője meghívta a nagygyűlést Tanzániába, akkor — meg kell mondanom — sokan nagyon szkeptikusak, kételkedőek voltak és azt mondták, vajon képesek leszünk-e előkészíteni a nagygyűlést, vajon fogunk-e ta­lálni megfelelő létesítményeket, ahol egy ilyen méretű nagygyű­lést el tudunk helyezni és hogy egyáltalán képesek leszünk-e a feladat ellátására? Az aggodalmak ellenére a kér­dés mégis az volt, hogy képe­sek vagyunk-e úgy megoldani a feladatokat, hogy az hasznára váljon az egész Lutheránus Vi­lágszövetségnek. Akkor, amikor hozzákezdtünk a feladathoz, akkor egyáltalán nem tudtuk azt, hogy találunk-e megfelelő létesítményeket, egyál­talán nem tudtuk azt, hogy a költségek oldalát nézve, képe­sek leszünk-e helytállni és azt sem tudtuk, hogy egyáltalán mi­lyen feladatok várnak ránk a nagygyűlés előkészítésében. De hozzáláttunk a tervek készítésé­hez és a tervek megvalósításá­hoz és el kell mondani, hogy a Tanzániai Evangélikus Egyház nagyon szépen helytállt, mert az emberek dolgoztak, áldozatokat is hoztak. A tanzániai egyház nem gazdag egyház, de sokan adtak abból a kicsiből, ami volt — és ami a korábbi nagygyű­lésekkel kapcsolatban nem mond­ható el minden esetben. És nem volt semmiféle sajnál­kozás amiatt, hogy a nagygyű­lés Tanzániában volt. Az egyház nem panaszkodott. Az a lelkesítés, ösztönzés, amit a nagygyűlés adott, az mind­máig érezhető a mi egyházunk­ban. Ügy gondolom, hogy még a budapesti nagygyűlés előkészíté­sére nézve is a tanzániai egy­ház sokkal jobban tudja, hogy mit jelent ez, mint más egyhá­(Folytatás az 5. oldalon) Káldi János: SZÉLFÚTTA PAPÍRLAP Azt kellene kitalálnom, kinek a sírása ez a fa? Miért fáj el nem múlóan minden mozdulata? Azt kellene kitalálnom, kinek a bánata ez a folyó? Kinek a tűnődése a szélben a hajnali hó? A Mindenség titkát, igen, azt kellene megfejtenem. De hogyan fejthetné meg a véges azt — ami végtelen? (Megjelent a költő A HOSSZÜ ESŐK IDEJE című kötetében 1983- ban.) MEGHÍVÓ Az orosházi gyülekezet Dr. Luther Márton születésének 500 éves jubileumi ünnepségeinek keretében október 1-én, szombaton este 6 órakor a templomban tartja JUBILEUMI EMLÉKÜNNEPÉLYÉT Bemutatásra kerül Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző Luther-kantátája 4 tételben Közreműködik a Lutheránia ének- és zenekar Ünnepi előadást tart Dr. Fabiny Tibor dékán Erre az alkalomra, amely a Zenei Világnappal is egybeesik, min­den érdeklődőt szeretettel hív és vár AZ EGYHÁZKÖZSÉG ELNÖKSÉGE Tervezni öröm A GYÜLEKEZETI MUNKÁT, az iskolai munkához hasonlóan, ősszel kezdjük s nem a naptári évvel. Ezért a szeptember hónapot a munka tervezése jellemzi. Felmerülhet ugyan a gondolat, hogy szabad-e egyáltalán ,,ter­veznünk”, hisz’ o Szentlélek munkáját nem lehet „beütemezni ’. „A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, hon­nan jön, és hová megy: így van mindenki, aki a Létektől szüle­tett” (Jn 3,8). Viszont azt is olvassuk az apostoli levelekben, hogy Pál előre tervezi és szervezi a hispániai és római útját: „mivel jó néhány esztendő óta vágyódom arra, hogy eljussak hozzátok, ami­kor Hispániába utazom, el is megyek hozzátok. Remélem, ugyanis, hogy átutazóban megláthatlak titeket és ti fogtok engem oda út­nak engedni” (Rm 15,23—24). Ha helyesen értjük a Szentírást, ak­kor nem fogjuk egymás ellen kijátszani a Lélek vezetése és a tervezés gondolatát, hanem látjuk, hogy a tervezésben is benne van a Szentlélek munkája. Jézus missziói parancsa: „menjetek el szerte az egész világba” (Mk 16,15) feltételezi a tervszerű, mindenkit kereső és elérő lelki munkát. MUNKATERVEZÉSÜNKET tehát a íizenttélekért való könyör­géssel kezdjük, ö vezessen bennünket, hogy meg tudjuk szólaltatni az evangélium örömhírét, illetve, hogy megtaláljuk azokat, akikhez a Lélek szólni akar. Útkeresésünk második lépése, hogy megnézzük, milyen évfordu­lók és események várnak ránk az elkövetkező munkaévben. NOVEMBERBEN LESZ ÖTSZÁV ÉVE, hogy Luther Márton szü­letett. Isten csodálatosan cselekedett általa. Amikor tervezésünkbe beiktatjuk, hogy megemlékezésünk erről az évfordulóról, akkor mi nem Luther Mártont akarjuk a tiszteletünk és ámulatunk közép­pontjába emelni, hanem azokra az ajándékokra szeretnénk emlé­kezni, amiket Isten nekünk a reformátoron keresztül adott. Ö meg­értette Isten akaratát s a hitébresztést látta feladatának. Már a 95 tételben hangsúlyozza a naponkénti megtérést, s A keresztyén em­ber szabadságáról című könyvében ezt már tanítása középpontjába emeli. De nem elvontan, mint egy dogmatikai tételt, hanem az egyes ember iránti felelősségből hirdeti a megtérés örömhírét, vagyis evangelizál Luther. A visszaemlékezésünk önvizsgálatba kell hogy sarkalljon, hogy lássuk, mennyiben értettük meg és tartottuk meg ezt az örökséget. KIMAGASLÓ ESEMENY LESZ BUDAPESTEN a Lutheránus Vi­lágszövetség VII. nagygyűlése 1984 nyarán. Erre is készülnünk kell. Egyrészt külsőleg, hogy rendben legyen a templomunk és házunk tája. De készülnünk kell belsőleg is! Imádságban kell hordoznunk már most a gyűlést, hogy a Szentlélek hatalmasan munkálkodhas­son ott. A gyűlés főtémája: Krisztusban — reménységgel a vilá­gért, mutatja a feladat nagyságát. Lehet az összekúszált világra reménységgel tekinteni? Hiszen a fegyverkezés, környezetszennye­zés stb. teljesen elpusztíthatja a földünket! Krisztusban mégis lehet reménységgel tekinteni erre a világra, mert Isten az egész világot szereti (Jn 3,16) és Jézus az egész világért halt meg. Imádkozzunk, hogy a nagygyűlés résztvevői megtalálják a megoldáshoz vezető szűk utat az egymásnak feszülő problémák között. TOVÁBBI LÉPÉS AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ áttekintése. Az egy­házi esztendő lényege, hogy újra és újra átismételjük Isten szere- tetének ünnepeit, az üdvtörténet eseményeit. Tervkészítésünknél figyeljünk arra, hogy valóban felelevenítsük, megértessük a régi eseményeket, hogy azok a ma emberénél). szólók legyenek. AT KELL GONDOLNUNK A KÖZÖS TANULÁS kérdését is. 'A megtérés-életújulás megváltoztatja a világértékelésünket. Jó tanulni a bibliaórákon a közös utat, növelni a felelősségünket a családun­kért, munkahelyünkért. Ezekből máris következik pl. a gyerekek közötti tanítói és a munkahelyi bizonyságtevői munkák tervezése. Sokan nem tudnak a gyülekezetünkbe eljönni az istentiszteletre, mert betegek vagy öregek. Jézus igéje viszont hozzájuk is küld. Meglátogatva őket, látjuk, hogy sokaknál szükséges a kétkezi se­gítség. így kerül be a gyülekezti munkatervezésbe a szeretetszol- gálati munka. AZUTANr ELŐKERÜL A ZENEI RENDEZVÉNYEK ügye, mert jó együtt dicsérni az Urat. A gyülekezeti szeretetvendségség és kirán­dulás viszont a közösségi tudatot építi. Ezért ezekkel is foglalkozni kell. Az újságterjesztés a még nagyobb közösséghez való tartozá­sunkat tudatosítja, ezért erre is gondolunk . . . Számtalan más kérdés is előkerül a tervezés idején. Érezzük, erőnket meghaladó feladatok ezek. De mégis öröm tölt el, mert ezt a munkát nem egyedül kell végeznünk, hanem Isten Lelke az. Aki segít! Sőt látjuk: ennyi feladatot mer még ránk bízni az Úr. Ő munkatársainak (lKor 3,9) fogad el bennünket! Legyen Isten áldása a tervezésünkön! Missura Tibor MEGHÍVÓ A Békéscsabai Evangélikus Egyházközség nagy örömmel és Isten iránti hálával közli, hogy a földrengéskárt szenvedett műemlék Nagytemplom szerkezeti megerősítése és teljes külső-belső felújí­tása befejeződött. A megújított templomot október 2-án, vasárnap délelőtt 10 óra­kor hálaadó istentisztelet keretében szenteli fel DR. KÄLDY ZOLTÁN püspök Közreműködik a Lutheránia énekkar Weltler Jenő karnagy ve­zényletével. Ezt követően ünnepi közgyűlés lesz a templomban. Délután 3 órakor a Nagytemplomban egyházzenei hangverseny keretében a Lutheránia ének- és zenekar — többek között — elő­adja Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző Luther-kantátáját a szerző vezényletével. Orgonái Trajtler Gábor orgonaművész. Minden érdeklődőt szeretettel hív és vár A BÉKÉSCSABAI GYÜLEKEZET KÜLÖNÖSEN SZÉP AJÁNDÉK Weissenburg (NSZK) egyik pol- tont ábrázolja. A Luther-jubile- gára egy több mint két méter umra készített mű a müncheni nagyságú szobrot ajándékozott Martin Meyer szobrász alkotása, városának, amely Luther Már- (Glaube und Heimat)

Next

/
Thumbnails
Contents